AMIT A VÁLLALKOZÓNAK TUDNI KELL

Cégautó-használat a gyakorlatban

A cégautót rendszerint egy meghatározott személy használja rendszeresen. A magáncélú felhasználás lehetőségét is indokolt ilyenkor számításba venni.

Cégautó magáncélú használata

Gyakori kérdés, hogy amennyiben egy vállalkozás a tulajdonát képező személygépkocsit magáncélú használatra adja az ügyvezető igazgatónak azzal, hogy a gépkocsi közterheit és üzemeltetési költségeit a vállalkozás viseli, úgy hogyan kell elszámolni az emiatt fizetendő cégautóadót a számviteli törvény szerint.

Természetbeni juttatás az szj-ban

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. Törvény (Szja-tv.) szerint természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem, amely – az Szja-tv.-ben meghatározott feltételek szerint – személyijövedelemadó-fizetési kötelezettséget von maga után, ez az úgynevezett cégautó-adó. Az Szj-tv. 70. paragrafusának (2) bekezdése szerint az adó fizetésére ilyen esetben a személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizető kötelezett, amennyiben pedig a forgalmi engedély a tulajdonos mellett az üzembentartót (üzemeltetőt) is tartalmazza, az adó fizetésére kizárólag az utóbbi kötelezett.

Személyi jellegű ráfordítások a számvitelben

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szvt.) szerint a személyi jellegű ráfordítások közé tartoznak az alkalmazottaknak munkabérként elszámolt összegek, a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összegek, továbbá a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a bérjárulékok. A számviteli törvény rendelkezik arról is, hogy milyen tételek minősülnek személyi jellegű egyéb kifizetésnek: a természetes személyek részére nem bérköltségként és nem vállalkozási díjként kifizetett, elszámolt összegek, beleértve ezek le nem vonható általános forgalmi adóját, továbbá az utánuk a vállalkozó által fizetendő (fizetett) személyi jövedelemadó összegét is. A számviteli törvény értelmező rendelkezései között tovább részletezi a személyi jellegű egyéb kifizetések tartalmát, amely szerint a vállalkozó személyi jellegű egyéb kifizetésként köteles elszámolni a munkáltatót (vállalkozót) terhelő, illetve az általa átvállalt személyi jövedelemadót.

Fizetésre kötelezettek

Az Szja-tv. előírásai szerint olyan esetben, amikor a vállalkozás a tulajdonában lévő személygépkocsiját magáncélú használatra az alkalmazottja rendelkezésére bocsátja úgy, hogy a gépkocsi közterheit és üzemeltetési költségeit a vállalkozás viseli, az emiatt fizetendő személyi jövedelemadót (cégautóadót) a vállalkozás köteles megfizetni, mivel a vállalkozás a gépjármű tulajdonosa. Ebben az esetben a vállalkozás a cégautóadót – mint a munkáltatót terhelő személyi jövedelemadót – személyi jellegű ráfordításként, a személyi jellegű egyéb kifizetések között számolja el. Hasonló módon kell eljárni a cégautóadó könyvviteli elszámolása során akkor is, ha a vállalkozás magáncélú használatra adja a gépkocsiját munkavállalója részére, üzemben tartója, de nem tulajdonosa a gépkocsinak – például lízing, bérlet vagy kölcsön esetén.

Társasági tulajdonban lévő személygépkocsi tag általi használata

Példánkban a korlátolt felelősségű társaság a tulajdonában lévő személygépkocsit használatra adja egyik tagjának. A tag (magánszemély) az adott korlátolt felelősségű társaságban nem kötelezett munkavégzésre és nem is alkalmazott. A társaság a személygépkocsi után elszámolja az évi értékcsökkenést és megfizeti a cégautó utáni adót, a kötelező biztosítást és a gépjárműadót (súlyadót). A személygépkocsi teljes üzemeltetési költsége a tagot terheli.

Szabályozás az szja -törvényben

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. Törvény szerint az úgynevezett cégautók utáni adót a magáncélú használatra tekintettel keletkező jövedelem – mint természetbeni juttatás – miatt a kifizetőnek kell megfizetnie, feltéve, hogy a cégautóadó alóli mentességének törvényi feltételei nem állnak fenn. Az adófizetési kötelezettséget nem érinti az a tény, hogy a kifizető – az adott esetben a kft – a személygépkocsit használatra a vele tagsági viszonyban állónak vagy a társaságnál munkaviszonyban lévő magánszemélynek adja át, mindkét esetben meg kell fizetni az adót. Az ismertetett ügyletnek egyéb szja-vonzata nincs.

A Tao törvény rendelkezései

A Tao (társasági adó) törvény a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségek, közé sorolja a természetbeni juttatás költségét és a természetbeni juttatással összefüggő járulékot, illetve a személyi jövedelemadót. Ebből az következik, hogy az átadott személygépkocsi utáni értékcsökkenési leírás és a vállalkozásnál felmerülő egyéb ráfordítások, illetőleg a cégautó utáni adó költségként történő számbavételének nincs akadálya. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni a társaságiadó-törvény kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó rendelkezésére, amely szerint a tulajdoni viszonyok alapján gazdaságilag szorosan összefüggő üzletfelek közötti üzleti kapcsolatokban a szokásos piaci értékeket kell alkalmazni, ellenkező esetben a szokásos piaci ár és a szerződésben rögzített ellenérték különbsége az adóalapot növeli.

Szabályok az áfában

Figyelembe kell venni azt az előírást is, amely szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. Törvény 1996. december 31-ig hatályos szabályai alapján a termék ellenérték nélküli használatbaadása adóköteles szolgáltatásnyújtásnak minősült. A törvény 1997-re úgy módosult, hogy a cégautók ingyenes használatbaadása esetén január 1-jétől adófizetési kötelezettséggel nem kell számolni.

Cégautó munkavállaló lakásán történő tárolása

Magánhasználat az szja-ban

Az szja-törvény értelmében nem kell a cégautóadót megfizetni abban az esetben, ha a személygépkocsi tulajdonos kifizető a magáncélú használat hiányát az adott személygépkocsira vonatkozó útnyilvántartás és a kilométeróra-állás alapján hitelt érdemlően bizonyítja. Azzal, hogy a gépjárművet a tárolási helyre szállítják – amennyiben ez a jogviszonyra vonatkozó szerződés alapján történik –, általában nem valósul meg a személygépkocsi magáncélú használata. Abban az esetben viszont, ha a tárolási hely a magánszemély lakása, a munkába járás miatt a magánszemély állandó jelleggel személyes céljaira is használja a személygépkocsit.

A fentiek miatt tehát megvalósul a magánhasználat, ezért kizárólag üzleti célú használatról nem beszélhetünk még akkor sem, ha a tárolási helyre szállítás önmagában üzleti célú használat.

Áfa-vonzatok

Az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján nem vonható le az előzetesen felszámított adó, amennyiben az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja. A személygépkocsinak a munkavállaló lakásán való tárolása az általánosforgalmiadó-törvény tekintetében magáncélú használatot valósít meg (hiszen a munkába járás nem minősül üzleti használatnak), így az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységén kívüli célra való felhasználás okán a személygépkocsi-használattal és fenntartással kapcsolatos költségek áfája nem helyezhető levonásba.

A tesztautó cégautóadója

A személyijövedelemadó-törvény cégautóra vonatkozó rendelkezései nem tartalmaznak kivételes szabályt az úgynevezett tesztautókra vonatkozóan, ezért ugyanolyan elbírálásban részesülhetnek csak, mint minden más cégautó.

Üzemeltetés kapcsolattartási céllal

Abban az esetben, ha egy személygépkocsit azért üzemeltet a cég, hogy a telephelyek között kapcsolattartást, postaanyagok stb. szállítását biztosítsa, de magáncélra nem lehet igénybe venni, akkor nem kell cégautóadót fizetni. Ez esetben a személygépkocsinak az alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos használatát menetlevéllel vagy útnyilvántartással kell igazolni. Hasonlóképpen, ha azért üzemeltet személygépkocsikat a forgalmazó cég, hogy azok által az adott típust a vevőknek működés közben bemutathassa, akkor mindaddig nem kell cégautóadót fizetni, ameddig nem történik magánhasználat. (Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vevő rövidebb-hosszabb útvonalon kipróbálhatja a kocsit, de azt nem adják át neki használatra.)

A használat átengedése magánszemélynek

Amennyiben a “tesztautót” a cég használata magánszemélynek átadja, akkor a magáncélú használat már nem zárható ki. Ilyen esetben a cégautóadót meg kell fizetni. Mikért akkor is, ha a forgalmazó cég dolgozói a tesztautót használhatják munkába járásra, illetve saját közlekedésre.

Átadás kipróbálásra

Olyan esetben, amikor a forgalmazó cég egy másik cégnek adja át kipróbálásra a tesztautót (például egy reklámcégnek), akkor ez utóbbi cég lesz az üzemeltető. Ekkor azt kell vizsgálni, hogy ennél a cégnél megvalósul-e magánhasználat.

Parkolási pótdíj az áfában

A pótdíjak áfarendszerbeli megítélésével kapcsolatban az APEH Adónemek főosztálya a Pénzügyminisztérium Forgalmi adók és fogyasztói árkiegészítések főosztályával egyetértésben az alábbi iránymutatást tette közzé, amelyet – úgy gondoljuk – a teljesség érdekében feltétlenül ismertetni kell. A gyakorlatban a leggyakrabban előforduló pótdíj fajtái közé tartozik a parkolási pótdíj. A polgári jog szempontjából első esetben parkolási szerződés jön létre az adott terület tulajdonosa (haszonélvezője) és az autós között. A parkolási szolgáltatás 63.21.24. szám alatt szerepel a Szolgáltatások Jegyzékében, így az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. Törvény (áfatörvény) 28. paragrafusa és 1. számú mellékletének 75. pontja alapján e szolgáltatás adómértéke 12 százalék. E szolgáltatást nyújtó egyaránt lehet természetes személy, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany, állam vagy önkormányzat. A parkolási szerződést a Polgári Törvénykönyv külön nem nevesíti. Tartalmát tekintve a parkolási szerződés leginkább a bérletre hasonlít, hiszen az ingatlan tulajdonosa (haszonélvezője) meghatározott időre a személygépkocsi tulajdonosának bérbe adja a parkoláshoz szükséges helyet. A szerződés ráutaló magatartással jön létre: aki parkol, magára nézve kötelezőnek ismeri el a parkolási szerződés általános feltételeit, díjfizetési kötelezettsége azonnal keletkezik. Aki nem fizet vagy késve fizet, az szerződést szeg. A szerződésszegésnek egyik következménye a pótdíj, amelyet a bérbeadó előre köt ki azzal a céllal, hogy szankcionálja a szerződésszegést. A pótdíj a Polgári Törvénykönyvben külön nem nevesített szerződésbiztosíték. A pótdíj azért nem minősül kötbérnek, mert a nemteljesítés esetére kikötött pótdíj a teljesítés alól nem ad felmentést, mivel a pótdíjon kívül a díjat változatlanul meg kell fizetni. A pótdíj áfarendszerbeli helyzetét vizsgálva külön kell választani a szankciós pótdíjat a nem szankciós pótdíjtól (az ún. bővített szolgáltatás díjától).

Szankciós pótdíj

A szankciós pótdíj értelemszerűen nem minősül a szolgáltatásnyújtás ellenértékének. Az áfatörvény értelmében ellenérték a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést. Az általános logika szabályaiból is következik, hogy a szolgáltatásnyújtás ellenértékéről csak akkor beszélhetünk, ha egyrészt van szolgáltatás, amit nyújtanak, másrészt van ellenérték. A “rendes” díj esetében van parkolási szolgáltatás, amelynek van ellenértéke. Pótdíj esetében az autósnak hiába van pótdíjtartozása és a pótdíj befizetésekor a vagyoni értéket a tartozás kiegyenlítésére fordítja, de a pótdíj mögött nincs szolgáltatás, hisz a bérbeadó szankciós pótdíjért már nem nyújt semmit. Mivel szolgáltatásnyújtásról ilyenkor nem beszélhetünk, ezért a szankciós pótdíj nem tartozik az áfa hatálya alá. A szankciós jellegű pótdíj – ahogy az áfaalapba sem – a fogyasztói árkiegészítések adóalapjába nem tartozik bele.

Pótdíj mint a bővített szolgáltatás ellenértéke

Más a helyzet akkor, ha a pótdíj nem szankció, hanem az úgynevezett bővített szolgáltatás ellenértéke. Ez esetben a szolgáltatásnyújtó többletszolgáltatást nyújt, és ezért úgynevezett többletdíjat is elkér. A nem szankciós pótdíj ugyanúgy szolgáltatásnyújtás ellenértékének minősül, mint a rendes díj.

Számlaadás

A számlaadási kötelezettség fő szabályát úgyszintén az áfatörvény tartalmazza. Ennek megfelelően az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről számlát, készpénzzel történő fizetés esetén pedig nyugtát, vagy kérésre készpénzfizetési számlát kibocsátani. A hivatkozott törvény alapján a számlára vonatkozóan természetesen alkalmazni kell a számviteli törvénynek a bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit is. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény pedig előírja, hogy a bizonylatot – esetünkben a számlát – a gazdasági esemény megtörténtének időpontjában kell kiállítani.

Parkolóautomaták számlái

Kezelőszemélyzet nélküli parkolóautomaták esetén az adóalany – élve a törvény adta jogával – hiába kívánja jelezni a szolgáltatás igénybevételekor azonnal, hogy ő számlát kér a nyugta helyett, a szolgáltatásnyújtó nincs jelen, hogy ezt teljesíthesse. Mivel a szolgáltatásnyújtótól nem várható el, hogy minden automatához számlakiállító embert szerződtessen – hiszen akkor nem lenne értelme az automatának sem –, de az adózótól sem várható el, hogy minden egyes parkoláskor vagy naponta utazgasson azért, hogy jogos számlaigényét érvényesíthesse. Ebben a speciális esetben nem kifogásolható az az eljárás, hogy a parkolási szolgáltatást igénybe vevő adóalanyok számla-kiállítási igényükkel utólag, de még egyazon adómegállapítási időszakon belül fordulnak a számlakibocsátó felé. Az áfatörvény értelmében, ha a szolgáltatás nyújtója készpénzfizetési számla helyett számlát bocsát ki, akkor e számla teljesítési időpontjának a készpénzzel történő fizetés időpontjának minősül. Ebből következően az ilyen utólagos számlakibocsátás során egy adómegállapítási időszakon belül is csak az egy napon igénybe vett és az automatánál befizetett szolgáltatásokat lehet kiszámlázni egy számlán. Ugyanakkor a készpénzfizetési számla helyett kibocsátott számlának is meg kell felelnie az áfatörvény szerinti, a számlával szemben támasztott tartalmi követelményeknek.

Szankciós pótdíj számlázása

Szankciós pótdíj esetén nem kell számlát adni, mert az ügylet nem tartozik az áfa hatálya alá, azonban a számviteli törvény szerinti egyéb bizonylat kibocsátása szükséges.

Adólevonás

Gyakori kérdés az adó levonhatósága is. A pótdíjbeszedés nem önálló szolgáltatás, hanem a parkolási tevékenységhez szorosan kapcsolódó elem. Gyakorlatban a pótdíjbeszedés díjbeszedés nélkül nem is létezhet. Pótdíjbeszedés a parkolási szolgáltatás szükségeleme. Ezért a parkolási tevékenységhez szükséges beszerzések áfája levonható.

Autópálya-matrica elszámolása

Az autópályák használati díjáról szóló 42/1999. (XII.25.) KHVM rendelet szerint 2000. január 1-jétől kezdődően nincs lehetőség eseti használati díj fizetésére. Erre tekintettel 2000. január 1-jét követően az autópálya-matrica megvásárlására fordított összeg a következők szerint számolható el: amennyiben a matrica megvásárlása a tevékenység érdekében történik – hivatali, üzleti utazáshoz szükséges –, akkor az arra fordított kiadás teljes egészében költségként elszámolható a társaságnál, illetőleg annál a magánszemélynél (értelemszerűen a nevére szóló számla alapján), aki a saját gépjárművét hivatali, üzleti céllal használja az autópályán. Abban az esetben, ha a hivatali, üzleti utak során az autópálya használatához szükséges matricát mint munkafeltételt kell biztosítani, és a társaság a cégautóadót egyébként megfizeti, akkor az autópálya-matrica magáncélú használata miatt természetbeni juttatás címén személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség nem keletkezik.

Lízing elszámolása

A példa szerint a vállalkozó 6 millió forint feletti bekerülési értékű személygépkocsit lízingel. El lehet-e számolni ráfordításként a lízingkamatot a társasági adó szempontjából, vagy itt is számolni kell a társaságiadó-törvény 3. számú melléklete A) fejezetének 1. pontjában leírtakkal, bár a törvény a lízing kamatát nem nevesíti?

A Tao törvény az adózás előtti eredményt növelő tételek között általános jelleggel meghatározza, hogy az adózás előtti eredményt növeli az a ráfordítás, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, vagy amelynek célja csak adóelőny [Tao-tv. 1. paragrafusának (2) bekezdése, 8. paragrafusa (1) bekezdésének d) pontja és a 3. számú melléklet A) fejezete].

A Tao törvény 1. paragrafusának (2) bekezdése szerint, ha a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak célja csak adóelőny az egyik fél vagy a felek számára, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség, ráfordítás nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelőny nem érvényesíthető. Ez a Tao törvény általános szabálya arra, hogy mely ráfordítások növelik a számviteli szabályok szerint megállapított adózás előtti eredményt a társaságiadó-alap megállapításakor. Ha a kérdésben szereplő személygépkocsiról nem állapítható meg, hogy csak adóelőnyt jelent a beszerzésével kapcsolatban keletkező kamat elszámolása, akkor az elismert költség a Tao törvény általános szabálya szempontjából.

A Tao törvény 3. számú mellékletének A) fejezete meghatároz néhány olyan esetet, amely a Tao törvény 8. paragrafusa (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak. Ilyen előírást tartalmaz a melléklet A) fejezetének 1. pontja, amely szerint az adózó által 1996. december 31. napját követően üzembe helyezett, 6 millió forintot meghaladó bekerülési értékű személygépkocsi javítási, karbantartási költségéből, biztosítási díjából (kivéve a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást) és a Tao törvény szerint értékcsökkenési leírásból, valamint állományból történő kivezetéskor számított nyilvántartási értékéből a 6 millió forintot meghaladó értékkel arányos összeg nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak. A Tao törvény 3. számú mellékletének A) fejezetében az el nem ismerhető költségekből, ráfordításokból példálózó felsorolást ad (erre utal a törvényben a különös szófordulat), az egyes pontokon belüli feltételeket viszont nem lehet kiterjesztően értelmezni. Ennek megfelelően, a 6 millió forintot meghaladó bekerülési értékű személygépkocsi után fizetendő lízingdíj kamattartalma a társasági adó szempontjából nem minősül az adózás előtti eredményt növelő tételnek.

Lízingdíjfizetés üzembe helyezés előtt

Az előzőekben ismertetett szabály természetesen nem vonatkozik arra az esetre, ha a gépkocsi üzembe helyezését megelőzően már felmerült lízingdíj-fizetési kötelezettség. Ekkor az erre az időszakra elszámolt lízingdíj kamattartalma a bekerülési érték részét képezi kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnál, így arra az értékcsökkenési leírás szabályai vonatkoznak.

Áfalevonási jog

Az áfatörvény hivatkozott rendelkezése a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó termékek beszerzése és szolgáltatások igénybevétele tekintetében tartalmaz előírásokat. A személygépkocsi bérlete, illetve nyílt végű lízingelése az üzemeltetés, illetve fenntartás előfeltétele, nem pedig az üzemeltetéshez vagy fenntartáshoz kapcsolódó beszerzés, tehát az nem tekinthető az áfatörvény 33. paragrafusa (2) bekezdése f) pontjának hatálya alá tartozónak, azaz az itt meghatározott adólevonási tilalom sem érinti.

Új áfalevonási tiltások 2003. január 1-jétől és az azok alóli mentesülés

2003. január 1-jétől kezdődően új levonási tiltásként (a 2002. december 31-ét követő teljesítési időpontú számlák tekintetében) az áfa levonására nincs lehetőség:

Személygépkocsi beszerzése

A témánk szempontjából jelentős, személygépkocsi beszerzése (vtsz. 8703), ólmozott és ólmozatlan motorbenzin (vtsz. 27.10.11.41, 27.10.11.45, 27.10.11.49, 27.10.11.59) beszerzése, illetve személygépkocsiba tankolt bármilyen üzemanyag beszerzése esetén az áfa továbbra sem vonható le. Az előzőekben felsorolt értékesítések, szolgáltatások tekintetében az áfatörvény 33. paragrafus (1) bekezdése a) pontjának vizsgálata szóba sem kerül, azaz a levonási tilalom akkor is fennáll, ha kizárólag az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységet szolgálja a beszerzés.

Mentesülés

A hivatkozott bekezdés záró fordulata szerint az adólevonási tilalom alól csak akkor lehet mentesülni, ha

Továbbértékesítési célú beszerzés

Továbbértékesítési célú beszerzés az áfatörvény szerint csak termékek esetében lehetséges, mégpedig akkor, ha a terméket saját használat, hasznosítás nélkül a 6. paragrafus szerint (adásvétel, részletvétel, zárt végű lízing, bizomány) értékesítik úgy, hogy az értékesített termék használati értéke legfeljebb a kereskedelemben szokásos értékváltozás figyelembevételével térhet el a beszerzéskori állapotból. Ez gyakorlatilag a változatlan formában történő értékesítést jelenti, azaz ha a motorkerékpárt, jachtot, szórakoztatási célú hajót, ételt, italt, lakóingatlant – illetve a korábbról hatályos levonási tiltások körében a motorbenzint, illetve a személygépkocsit – változatlan formában ugyanolyan termékként saját használat, hasznosítás nélkül – tulajdonképpen áruként – értékesítik tovább. A kereskedelemben szokásos értékváltoztatást nem meghaladó ráfordítások a termékkel kapcsolatos állagmegőrző, annak folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló és a rendeltetésszerű használat érdekében elvégzendő kisebb javítási, karbantartási tevékenységeket jelentik.

Közvetlen anyagfelhasználás

A közvetlen anyagfelhasználás fogalmát az áfatörvény nem határozza meg, azonban a gyakorlatban azt értjük alatta, ha a termék nem változatlan formában, hanem más termékbe, szolgáltatásba alapanyagként beépülve tovább él, és nemcsak az adott munkafolyamat megvalósítását szolgálva segédanyagként elhasználódik. Ezért levonható az élelmiszer, ital áfája, ha azt ugyan nem változatlan formában, hanem más termékként vagy szolgáltatásként (például éttermi, vendéglátó-ipari szolgáltatás során) értékesítik. Ugyanakkor e szerint továbbra sem vonatható le a tehergépjárműbe tankolt motorbenzin áfája, illetve a benzin nem változatlan formában történő továbbértékesítésére irányuló bármilyen tevékenységhez felhasznált benzin áfája.

A kiküldetési rendelvény alkalmazása

A személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a magánszemély a munkáltatójától kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén kap, feltéve, hogy a kifizetett összeg a teljesített kilométer-távolság alapulvételével az utazásra, valamint az élelmezési költségtérítésre jogszabályban meghatározott igazolás nélkül elszámolható mértéket nem haladja meg.

A rendelvény kiállítása, megőrzése

A kiküldetési rendelvényt a munkáltatónak kell kiállítania két példányban. A rendelvény eredeti példányát a munkáltató, másolatát pedig a magánszemély köteles megőrizni az elévülési idő lejártáig.

Tartalmi elemek

A kiküldetési rendelvényre kötelezően előírt formanyomtatvány nincs. A törvény azonban meghatározza azokat a tartalmi elemeket, amelyeket a kiküldetési rendelvényhez kapcsolódó rendelkezés alkalmazása esetén a rendelvénynek feltétlenül tartalmaznia kell. E szerint a kiküldetési rendelvényen szerepeltetni kell a hivatali, üzleti utazás

Kiállítási gyakoriság

A kiküldetési rendelvény a belföldi és a külföldi kiküldetések esetében egyaránt alkalmazható, és azt nem szükséges esetenként kiállítani. Az egymást követő hivatali, üzleti utazásoknál elfogadható, ha a munkáltató előre meghatározott elszámolási időszakonként (például hetente, havonta) állítja ki a kiküldetési rendelvényt, feltéve, hogy a hivatali üzleti célú futásteljesítmény igazolása (ellenőrzése) ilyen módon is biztosítható. A kiküldetési rendelvény minden olyan esetben helyettesíti az útnyilvántartást, amikor a magánszemély kizárólag csak a munkáltatójától kap hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést, és az adott járművet más tevékenységével összefüggésben nem használja.

Útnyilvántartás

A magánszemélynek útnyilvántartást kell vezetnie, ha a munkáltatójától hivatali, üzleti utazás címén kapott költségtérítés összege a jogszabályban meghatározott (igazolás nélkül elszámolható) mértéket meghaladja, és a magánszemély a költségeit tételesen kívánja elszámolni. Útnyilvántartást kell vezetnie a magánszemélynek akkor is, ha az adott járművet a hivatali, üzleti utazáson kívül más tevékenységével összefüggésben is használja. Ilyen esetben a magánszemély nem érvényesíthet költséget azokra az útnyilvántartásokban feltüntetett utakra, amelyekre a munkáltatójától bevételnek nem számító utazási költségtérítést kapott.

Egyéni vállalkozó

A leírtak vonatkoznak azokra az egyéni vállalkozókra is, akik alkalmazottként is használják az autójukat azzal, hogy a cégautóadó megfizetése esetén sem vehetők figyelembe az éves futásteljesítménynél azok a kilométerek, amelyekre az egyéni vállalkozó munkáltatója kiküldetési rendelvény alapján vagy munkába járás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett.

Az összeállítást készítette: dr. Kovács Károlyné, Varga Katalin Cégvezetés