Az áfa törvény – más adójogszabályokkal ellentétben – nem értelmezi a természetbeni juttatást vagy a reprezentációt. A törvény valamely gazdasági esemény értékelésénél abból a követelményből indul ki, hogy annak a gazdasági tevékenységhez tartozónak kell lennie, azt kell szolgálnia. Minden egyes esetben, amikor más adójogszabály szerint természetbeni juttatásra, vagy reprezentáció fogalomkörébe tartozó eseményre kerül sor, mérlegelni kell, hogy az a vállalkozási tevékenységhez tartozik-e vagy sem.

Főszabály, hogy vásárolt termék vagy szolgáltatás esetében a beszerzést terhelő adó levonása csak akkor lehetséges, ha a beszerzést igazoló számla a vállalkozás nevére szól és a beszerzés kizárólag a vállalkozási tevékenységet szolgálja (33. paragrafus (1) bekezdés, (5) bekezdés). Ha a vásárolt terméket vagy szolgáltatást a vállalkozás munkavállalójának értékesíti/teljesíti (vagyis a felhasználás nem a vállalkozás körébe tartozik), úgy levonás akkor érvényesíthető, ha azt továbbszámlázzák a munkavállalónak.

Ha saját előállítású terméket használnak fel természetbeni juttatás vagy reprezentáció céljára – tekintve, hogy az előállításhoz kapcsolódó beszerzések adóját levonták – az általános szabályok szerint adófizetési kötelezettség keletkezik. Az eseményről belső bizonylatot kell kiállítani a számviteli törvény rendelkezései alapján, amelyben az esemény leírásán túl az adó megállapításához szükséges adatoknak is szerepelnie kell. Ilyen esetben az adó összegének megállapításához esetleg alkalmazni kell a törvény 22. paragrafus (6) bekezdésében foglalt szabályokat.

Ezen túlmenően a levonással kapcsolatos tételes tiltási szabályokat is alkalmazni kell (33. paragrafus (2)-(4) bekezdések). Tehát előfordul, hogy főszabály szerint a beszerzést terhelő adó levonható, de a tételes tiltó szabály alkalmazásában a levonás mégis tiltott. Ilyen például 2003. január 1-jétől a más jogszabályok szerint megengedett reprezentációhoz beszerzett ételek, italok beszerzéséhez kapcsolódó adó levonásának a tilalma.

Fogalmi elhatárolás: a személygépkocsi a 8703 vtsz (vámtarifaszám) alá tartozó termék. Vegyes használatú gépjárművek esetében gyakran eseti elbírálás indokolt –erre illetékes a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete (XVI., Hősök fasora 20-24.). Üzemeltetés során átalakítás (például ülések pótlólagos beépítése) következtében – ha a korábbi tehergépjárművet személygépjárművé alakítják – pótlólagos adófizetési kötelezettség keletkezik (7. paragrafus (1) bekezdés c) pont) az átalakításkori forgalmi értékre, mint adóalapra. Az esetleges vtsz változás minősítésében a VP Vegyvizsgáló Intézete ad tájékoztatást. (Tehergépkocsivá történő átalakításnál – ülések kivétele – nincs pótlólagos levonási lehetőség).

Személygépkocsi beszerzése: beszerzési árban, lízingdíjban megfizetett adó csak továbbértékesítési céllal történt beszerzés esetén vonható le (33. paragrafus (2) bekezdés b) pont, illetve a bekezdés utolsó fordulata). Pótlólagos szabály: a tárgyi eszközként nyilvántartott személygépkocsi értékesítésekor a beszerzéstől számított 60 hónapból visszamaradt hónapok – az értékesítés hónapját is figyelembe véve – arányában az adó pótlólag levonható (39. paragrafus (3) bekezdés a) pont). Zárt végű lízing esetén a birtokba adás minősül beszerzési időpontnak.

Üzemanyag: teljes körű levonási tilalom

Üzemeltetéshez, fenntartáshoz kapcsolódó beszerzések, valamint a parkolási, úthasználati díjban megfizetett adó 2004. január 1-jétől nem vonható le.

Még 2003. évben kizárólag vállalkozási célú használat esetén (ezt az útnyilvántartás vezetésével kell alátámasztani) az üzemeltetéssel kapcsolatos beszerzések adója levonható. Vállalkozási célú használatnak minősül az is, ha a dolgozó magáncélra használja a járművet, de a használatért fizet. A magánhasználatért kiszámlázott adó alapját a 22. paragrafus (6) bekezdés bc) pontja szerint kell meghatározni, illetve az adót megállapítani, de az adó alapjának meghatározásakor a szokásos forgalmi értéktől mintegy 30 %-kal elmaradó adóalap a kialakult gyakorlat szerint elfogadható. Másfelől azt az adótörvény nem rendeli vizsgálni, hogy a dolgozó mennyit fizet a munkáltatónak.

Személygépkocsi bérleti díjában, illetve nyílt végű lízing díjában foglalt adóra a levonási tilalmak nem vonatkoznak 2004. január 1-jét követően sem (33. paragrafus (3) bekezdés) (AEÉ 2003. 5. sz.).

Városi bérlet esetén nincs levonási jog akkor sem, ha a bérletet a munkáltató szerzi be és azt a dolgozó részben munkavégzéshez használja. Vidékről bejáró dolgozó részére történő bérletvásárlás esetén, ha a bérlet vásárlásáról a munkáltató nevére szóló számla rendelkezésre áll és a bérletet a munkáltató továbbszámlázza a dolgozónak, a beszerzést terhelő adó levonható. Tekintettel a 22. paragrafus (7) bekezdésében foglaltakra a dolgozó által térített összegre vonatkozóan 2003. január 1-jétől ebben az esetben nem kell vizsgálni a szoros kapcsolatot, az adó alapja az az összeg, amelyet a dolgozó térít a munkáltatónak.

A szállásdíjban foglalt adó csak akkor vonható le, ha a munkavégzés másként nem oldható meg. Elfogadható a levonás, ha például többnapos vidéki munkavégzésre történt kirendelés esetén szállást kell igénybe venni. Saját helyiségekben történő elszállásolás esetén a létesítéshez, fenntartáshoz kapcsolódó adó csak akkor vonatható le, ha abban az elszállásolás kizárólag üzleti célú. Például gyógyszertári ügyeleti szolgálathoz éjjeli őr pihenő helyiségéhez kapcsolódó szolgálati helyiség stb. esetén, a létesítés és a fenntartás során kizárólag a célszerűségi szempontok figyelembevételével. Más a szabály természetesen, ha a dolgozó vagy a külföldi tulajdonos stb. térítési díjat fizet, amely után az adót megfizetik.

Ha a munkáltató térítés ellenében a dolgozónak étkeztetést ad, a támogatással növelt térítési díjra adófizetési kötelezettség keletkezik. Bizonylatadásra a törvény 43. paragrafus (1) bekezdésében, valamint a 70 paragrafusban foglaltakat kell alkalmazni. Tekintettel a továbbértékesítésre az élelmiszerek, italok beszerzési árában megfizetett adó ebben az esetben levonható.

Részbeni magáncélú használat esetén továbbra is teljes körű levonási tilalom áll fenn. Ha azonban az egyes szolgáltatástípusoknál (vezetékes, mobil, Internet alapú beszéd, kártyás telefon stb.) a szolgáltató által a vállalkozásnak kiszámlázott díj legalább 30 százalékát a vállalkozás továbbszámlázza (munkavállalónak, vagy üzleti partnerének), a vállalkozás mentesül az adólevonási korlátozás alól. Ha a telefondíj kevesebb, mint 30 %-át számlázza tovább, úgy a díj 70 %-a vonható le. A levonható adó összegének arányosítással történő megállapítása során is alkalmazni kell ezeket a szabályokat (33. paragrafus (4) bekezdés) (AEÉ 2003. 4. szám). A továbbszámlázásra a törvény 43. paragrafus (1) bekezdésében, valamint a 70. paragrafusban foglaltakat kell alkalmazni.

A munkavégzéshez nélkülözhetetlen ruházat beszerzését terhelő adó levonható. Például szokásos formaruha (stewardess, szállodai portás), piszkos, vagy szélsőséges hőmérsékletű munkahely stb.

Az általános forgalmi adó törvény ezekre vonatkozóan nem tartalmaz kivételes szabályokat, ezért az általános szabályokat kell alkalmazni. (AEÉ 2003. 8-9. sz.).

Kiss értékű ajándék: ingyenesen, alkalmi jelleggel adott üzleti ajándék átadását 5000 Ft (adóval növelt) egyedi értékig nem terheli adófizetési kötelezettség, illetve saját előállítás esetén az átadott ajándék forgalmi értéke nem éri el az 5000 Ft-ot, az előállításhoz kapcsolódó beszerzések adója levonható. Amennyiben megoldható, a vállalkozás lógója szerepeljen az ajándékon.

Kereskedelmi áruminta: kereskedelemben nem szokásos kiszerelésben kipróbálásra átadott termék. Például: valamely élelmiszerboltban tartott sajtbemutató esetén a sajt beszerzéséhez kapcsolódó adó levonható.

Ügyfél, üzlettárs megvendégelése: valamely üzleti eseményen felszolgált étel, ital beszerzési árában, éttermi, cukrászdai megvendégelés árában megfizetett adó 2003. január 1-jétől nem vonható le (33. paragrafus (2) bekezdés d/pont).

Üzletfél szórakoztatási célú megvendégelése esetén a törvényben megjelölt szolgáltatások (bár, vidámpark, vadászat, tánciskola, nótaest, vetélkedőn való részvétel stb.) díjában felszámított adó 2003. január 1-jétől nem vonható le (33. paragrafus (2) bekezdés c/ pont.

Verebélyi Aranka, ADÓTIPP