AMIT A VÁLLALKOZÓNAK TUDNI KELL

Járulékok és egészségügyi hozzájárulás

Társadalombiztosítási járulék

A társadalombiztosítási járulék a foglalkoztatót (munkáltatót, kifizetőt) terhelő kötelezettség. A társadalombiztosítási járulék mértéke 29 százalék, amely 18 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási és 11 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékrészekből tevődik össze. A foglalkoztató (munkáltató, kifizető) az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után köteles a társadalombiztosítási járulékot megfizetni.

Főfoglalkozású társas vállalkozó utáni kötelezettség

A társas vállalkozás a személyes közreműködése alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér figyelembevételével köteles társadalombiztosítási járulékot megfizetni a főfoglalkozású társas vállalkozó után. A minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amelynek tartama alatt a főfoglalkozású társas vállalkozó

Ezek a mentesítő szabályok kizárólag a minimálbérhez kapcsolódnak, ha van járulékalapot képező jövedelem, az után a járulékfizetési kötelezettséget meg kell állapítani.

Többes jogviszonyos társas vállalkozó utáni kötelezettség

Az egyidejűleg

társas vállalkozó – úgynevezett többes jogviszonyos társas vállalkozó – esetében a társas vállalkozás a társadalombiztosítási járulékot a valós (kifizetett) járulékalapot képező jövedelem után köteles megfizetni.

Kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó utáni kötelezettség

A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó esetében a valós (kifizetett) járulékalapot képező jövedelem után a társas vállalkozás 5 százalékos mértékű baleseti járulék és tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett.

Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás

A biztosított részére kifizetett, az összevont adóalapba tartozó, önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelmek járulékalapot képeznek, és azok után járulékot kell fizetni. Az a jövedelem, amely a biztosítási jogviszony alapján járulékalapot képez, nem alapja az egészségügyi hozzájárulásnak. Kevés az a jövedelemtípus, amelyik után a járulékfizetési kötelezettséget nem kell teljesíteni. Ezek jellemzően az összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelmek és a külön adózó jövedelmek jogszabályban meghatározott típusai, amelyek után viszont százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Amennyiben a biztosítási kötelezettség nem jön létre, a kifizetőnek az összevont adóalapba tartozó, az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett azon összeg után, amelyet belföldi illetőségű magánszemélynek juttat, és amely után biztosítási jogviszony alapján járulékot nem kell fizetni, illetőleg amelyik összeget a járulékalap megállapításánál nem kell figyelembe venni (reprezentáció és üzleti ajándék adóköteles értéke, vagyoni jog felhasználásának ellenértéke), 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie.

A hozzájárulás alapját képező juttatások

A foglalkoztatotti jogviszonyokból [1997. évi LXXX. Törvény (Tbj.) 5. §] származó jövedelmek közül a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapját képező juttatások és az egészségügyi hozzájárulás mértéke a következő:

Tételes egészségügyi hozzájárulás

A tételes egészségügyi hozzájárulás összege 2003-tól havonta 3450 forint, napi 115 forint, a fizetési kötelezettség a kifizetőt (foglalkoztatót) terheli, kivéve, ha a foglalkoztatott után más munkáltató fizeti a hozzájárulást (például ha egyidejűleg két munkaviszonyban is áll a biztosított, akkor csak az a foglalkoztató fizet, ahol a főállása van).

Többes foglalkoztatási jogviszony

Az után a természetes személy után, akinek egyidejűleg több foglalkoztatási jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órái munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell tételes egészségügyi hozzájárulást fizetni. Ha a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetőt terheli, ahol a munkaidő hosszabb. Azonos tartamú munkaidők esetén, vagy ha a munkaidőt nem vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetőt terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidő és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetőt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdődött. A heti 36 órás munkaidővel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbér összegét.

A személyesen közreműködő társas vállalkozó után a tételes egészségügyi hozzájárulást a társas vállalkozás köteles megfizetni. Az egyidejűleg más társas vállalkozásnál főfoglalkozású tag után a tételes egészségügyi hozzájárulást a főfoglalkozás szerinti társas vállalkozás fizeti. Az egyidejűleg egyéni vállalkozó társas vállalkozó után a tételes egészségügyi hozzájárulást a társas vállalkozás fizeti meg. (A tételes egészségügyi hozzájárulás alóli mentesítést kizárólag a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozók esetében lehet alkalmazni, a rendelkezés nem vonatkozik a társas vállalkozás kiegészítő tevékenységet folytató tagjára.)

Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban foglalkoztatottak

A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban foglalkoztatottak után

A kifizető köteles a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni abban az esetben, ha más jogviszony alapján más kifizető a foglalkoztatott után nem fizet tételes egészségügyi hozzájárulást. (A nappali tagozatos tanulói, hallgatói jogviszony nem keletkeztet biztosítási kötelezettséget, annak fennállása nem mentesít a tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség alól.) E tevékenységeknél jellemző, hogy ha nem jön létre a biztosítási kötelezettség, akkor nem kell tételes egészségügyi hozzájárulást fizetni. Egy kivétel azonban van, az a saját jogú nyugdíjas vagy az az özvegyi nyugdíjas, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és segítő családtagként végez díjazás ellenében munkát, a társadalombiztosítási jogszabályok szerint nem biztosított, ennek ellenére, ha a díjazása eléri az említett összeghatárt, a tételes egészségügyi hozzájárulást meg kell fizetni utána.

Nyugdíjjárulék és magán-nyugdíjpénztári tagdíj

A nyugdíjjárulék és a tagdíj alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával, kivéve az Szja tv 69 §-a szerinti természetbeni juttatást, amely után nem kell nyugdíjjárulékot fizetni. Mértéke 2003. január 1-jétől 8,5 százalék, magánnyugdíjpénztár tagja esetében 0,5 százalék, de a magánnyugdíjpénztár tagja 8 százalékos mértékű tagdíjat is fizet (azaz a magán-nyugdíjpénztári tag kötelezettsége –0,5 + 8 százalék – szintén 8,5 százalékos mértékű). Az új mértéket csak a 2002. december 31-ét követő időtartamra járó, megszerzett jövedelmek tekintetében kell alkalmazni. Nyugdíjjárulékot és tagdíjat – a saját jogú nyugdíjas kivételével – a társadalombiztosításijárulék-alapot képező jövedelem után, legfeljebb azonban a járulékfizetési felső határig kell a biztosítottnak fizetnie.

Járulékfizetési felső határ

 

2002-ben

2003-ban

napi

6 490 Ft

10 700 Ft

évi

2 368 850 Ft

3 905 500 Ft

A járulékfizetési felső határt évente a biztosítási idő fennállásának tartamára kell megállapítani. Abban az esetben, ha a biztosítás egész évben fennáll, az éves járulékfizetési felső határt kell figyelembe venni. Amennyiben a biztosítási jogviszony év közben kezdődik vagy szűnik meg, a járulékfizetési felső határt úgy kell kiszámítani, hogy a járulékfizetési felső határ adott évi naptári napi összegét meg kell szorozni a biztosításban töltött idő naptári napjainak a számával (például a munkaviszony 2002. 10. 01-12. 31-ig, akkor 6490 napi felső határt szorozni kell 92 naptári nappal). A járulékfizetési felső határ figyelésénél azt a járulékalapot képező jövedelmet is számításba kell venni, amelyet a biztosított részére az egyidejűleg fennálló másik biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyában fizetnek ki. (Például munkaviszony 2002. egész évben a járulékalapot képező jövedelem havonta 200000 forint, összesen 2400000 forint/év, megbízási jogviszony szintén egész évben havonta 100000 forint, összesen 1200000 forint/év, a két jogviszonyban együtt havonta 300000 forint, összesen 3600000 forint/év, a járulékfizetési felső határ 2002-ben 2368850 forint, a nyugdíjjárulékot július végéig 17 x 300000 = 2100000 mind a két jogviszony járulékalapot képező jövedelméből le kellett vonni, augusztusban már “csak” 268850 forint képezte a nyugdíjjárulék alapját, a további kifizetésekből nyugdíjjárulékot nem kellett levonni. Ennek azonban az is a feltétele, hogy a másik foglalkoztató igazolja, hogy milyen összegű járulékalapot képező jövedelem után vont már le nyugdíjjárulékot).

A járulékfizetési felső határt a díjazás nélküli időtartamokkal (pl. táppénzes időtartam, fizetés nélküli szabadság ideje stb.) csökkenteni kell (pl. éves járulékfizetési felső határ 2002-ben 2368850 forint táppénzfolyósítás 20 naptári napra, akkor a felső határt 20 x 6490 forinttal, összesen 129800 forinttal kell csökkenteni).

Túlvonás

A túlvont nyugdíjjárulékot a foglalkoztató az igazolás(ok) benyújtásától számított 15 napon belül köteles a biztosított részére visszafizetni, de választása alapján a biztosított a túlvonást a személyijövedelemadó-bevallásában is visszaigényelheti.

Mentesség

A saját jogú nyugdíjas biztosított nem fizet nyugdíjjárulékot, kivéve ha a nyugdíjfolyósítása szünetel. Ilyenkor a biztosított egyéni járulék fizetésére kötelezett.

A nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség alóli mentességet nem érinti, ha az előnyugdíj, a korengedményes nyugdíj vagy a szolgálati nyugdíj folyósítása szünetel (de ebben az esetben is meg kell fizetni a 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot).

Egészségbiztosítási járulék

Az egészségbiztosítási járulékot a biztosított társadalombiztosításijárulék-alapot képező jövedelméből kell levonni, kivéve az Szja tv 69 §-a szerinti természetbeni juttatás összegét, amely nem képezi az egyéni (biztosított által fizetendő járulékok alapját. Mértéke 3 százalék. Az egészségbiztosítási járulékot az egyidejűleg fennálló biztosítási jogviszonyok alapján kifizetett, elszámolt járulékalapot képező jövedelmekből is le kell vonni. Ez alól kivétel az az eset, ha a biztosított munkaviszonyban áll, és a foglalkoztatása eléri a heti 36 órát. Ilyenkor a második vagy többedik jogviszonyból származó járulékalapot képező jövedelemből a 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot nem kell levonni (pl. munkaviszony napi (6-14 óráig) 8 órás foglalkoztatással, mellette második munkaviszony napi (15-18 óráig) 3 órás foglalkoztatással, az egészségbiztosítási járulékot csak az első munkaviszonyból származó járulékalapot képező jövedelemből kell levonni). A saját jogú nyugdíjas biztosított egészségbiztosítási járulékot nem fizet, kivéve ha a nyugdíj folyósítása szünetel.

Főfoglalkozású társas vállalkozó

A főfoglalkozású társas vállalkozó a társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelem – kivéve az Szja. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás összegét – után egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot azonban csak a járulékfizetési felső határig köteles megfizetni.

Járulékfizetési felső határ

A főfoglalkozású társas vállalkozó járulékfizetési felső határát csökkenteni kell azzal az időtartammal, amely alatt

Többes jogviszonyos társas vállalkozó

A heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban álló nappali tagozatos tanuló, hallgató (úgynevezett többes jogviszonyos társas vállalkozó) nyugdíjjárulék, tagdíj fizetésére kötelezett, a “valós tagi” jövedelme alapulvételével. A nyugdíjjárulékot és a tagdíjat a járulékfizetési felső határig kell megfizetni. Az egyidejűleg más társas vállalkozásnál főfoglalkozású tagsággal rendelkező és az egyidejűleg egyéni vállalkozó társas vállalkozó egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék, valamint tagdíj fizetésére kötelezett a “valós tagi” jövedelme alapulvételével. A járulék alapja a személyes közreműködés alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem. E tekintetben nem keletkezik minimumjárulék-fizetési kötelezettség, ha nincs “valós” jövedelem, nincs járulékfizetés sem. A nyugdíjjárulékot és a tagdíjat a járulékfizetési felső határig kell megfizetni.

Egyéni vállalkozói jogviszonnyal kapcsolatos járulékfizetési kötelezettség

Az egyéni vállalkozói jogviszony sajátossága, hogy az egyéni vállalkozót terheli az úgynevezett foglalkoztatói (társadalombiztosítási) és a biztosítotti (egészségbiztosítási és nyugdíj- járulék is.

Főfoglalkozású egyéni vállalkozó

A főfoglalkozású egyéni vállalkozó a vállalkozói kivét (átalányadózó az átalányadó alapját képező jövedelem), de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér után köteles járulékot fizetni. A kezdő egyéni vállalkozó a kezdés évében (évére) a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér után köteles járulékot fizetni. Ez érvényes a tételes átalányadózó egyéni vállalkozóra is. A főfoglalkozású egyéni vállalkozó társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. A főfoglalkozású egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amelynek tartama alatt

Ezek a mentesítő szabályok kizárólag a minimálbérhez kapcsolódnak, ha van vállalkozói kivét vagy átalányadó-alapot képező jövedelem, az után a járulékfizetési kötelezettséget meg kell állapítani. Az itt felsorolt igazolt távollétek naptári napjai számának arányában a járulékfizetési felső határt is csökkenteni kell. Az általános járulékfizetési kötelezettséggel szemben ennél a vállalkozási formánál az a különbség, hogy a saját biztosítási kötelezettségével kapcsolatos mindennemű társadalombiztosítási kötelezettség az egyéni vállalkozót terheli, továbbá, hogy a járulékfizetési felső határ megállapításánál a díjazás nélküli időtartamok csak az előzőekben meghatározott (felsorolt) esetekben játszanak szerepet.

Többes jogviszonyos egyéni vállalkozó

Az úgynevezett többes jogviszonyos egyéni vállalkozó társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett a “valós” jövedelme után. A járulék alapja a vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem. Itt nem keletkezik minimumjárulék-fizetési kötelezettség, ha nincs “valós” jövedelem, nincs járulékfizetés sem.

Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a vállalkozói kivét (átalányadózó az átalányadó alapját képező jövedelem) után 5 százalékos mértékű baleseti járulék fizetésére kötelezett.

EVA alá bejelentkezett főfoglalkozású egyéni vállalkozó

Az evás egyéni vállalkozóknak a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével kell teljesíteniük a járulékfizetési kötelezettséget. A járulékfizetési alsó határ csökkentésére vonatkozó általános szabályokat [Tbj. 29 §. (4) bekezdés] az evás egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége megállapításánál is alkalmazni kell. Amennyiben az evás egyéni vállalkozó az említett minimálbérnél magasabb összeg után kívánja a járulékokat megfizetni, lehetősége van arra, hogy – a bevallás benyújtásával egyidejűleg – vállalja a minimálbérnél magasabb összeg utáni járulékfizetési kötelezettség teljesítését. A vállalt járulékot negyedévente a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig kell megfizetni.

EVA alá bejelentkezett többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozó

A többes jogviszonyos [Tbj. 29. § (6) bekezdés] evás egyéni vállalkozó az eva-alapot képező jövedelmének 4 százaléka után köteles a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) megfizetni.

EVA alá bejelentkezett kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó

A kiegészítő tevékenységet folytató evás egyéni vállalkozó az evaalapot képező jövedelmének 10 százaléka után köteles a baleseti járulékot megfizetni [Tbj. 29/A §. 30. § (3) bekezdés 37. § (2) bekezdés].

W.K.K. A MUNKAADÓ LAPJA