AMIT A VÁLLALKOZÓNAK TUDNI KELL

Bekerülési érték, maradvány érték meghatározása

A számviteli törvény 2001. évtől az értékcsökkenési leírás módjában és mértékében nagy döntési szabadságot biztosít a vállalkozásoknak, azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a teendők sorából a maradványérték meghatározását, mely jelentősen befolyásolhatja az éves eredmény alakulását.

Bekerülési érték meghatározása

Az általános szabályokat a 2000. évi C. törvény 47. § (1)-(3) és (8) bekezdés, 50-51. § tartalmazza. 2001. januárjától az új számviteli törvény az eszközök beszerzési és előállítási költségei helyett bevezette az eszközök bekerülési értékének fogalmát. A törvény meghatározása szerint minden, az eszköz megszerzéséhez, létesítéséhez, üzembe helyezéséhez felhasznált, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható beszerzési, előállítási költség a bekerülési érték részét képezi. Nagyon fontos jellemezője a bekerülési értéknek az, hogy azokat a tételeket kell a bekerülési érték meghatározása során figyelembe venni, amelyek az eszközhöz közvetlenül kapcsolódnak, továbbá amelyeknek az eszközhöz kapcsolódása megfelelő mutatók, jellemzők segítségével biztosított.

A bekerülési értékek 2001. évtől számított új tételei:

A bekerülési értéknek nem része az ellenérték arányában megosztott előzetesen felszámított áfa le nem vonható hányada.

Az immateriális javak, a tárgyi eszközök a tartós használat, a folyamatos fizikai elhasználódás és erkölcsi avulás miatt értéküket fokozatosan elvesztik, így azt költségként el kell számolni. A nemzetközi számviteli gyakorlatnak megfelelően Magyarországon is a vállalkozónak kell eldöntenie a rendeltetésszerű használatbavételkor – azaz üzembe helyezéskor –, hogy a bekerülési értéket a hasznos élettartam alatt, évenként milyen összeggel, mely módszerrel, és mennyi maradványérték figyelembevételével számolja el az eredmény terhére (terv szerinti értékcsökkenés elszámolás).

Nem számolható el értékcsökkenés a földterület, a telek (a bányaművelésre, vegyi hulladék tárolására igénybe vett földterület, telek kivételével), az erdő, a képzőművészeti alkotás beszerzési ára után, az üzembe nem helyezett beruházásnál és a már teljesen leírt immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél, illetve a tervezett maradványértéket elért eszközöknél. Továbbá nem lehet elszámolni értékcsökkenést a régészeti leletnél, kép és hangarchívumnál, egyéb gyűjteménynél, ami nem veszít értékéből, hanem értéke egyedi mivoltából adódóan évről évre nő.

Az immateriális javak, a tárgyi eszközök beszerzési vagy előállítási költségét (beszerzési árát, illetve közvetlen önköltségét) azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása).

A hasznos élettartam megállapítása

A hasznos élettartam tulajdonképpen az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a gazdálkodó a várható fizikai elhasználódás (műszakok száma, a tevékenységre jellemző körülmények, az eszköz fizikai jellemzői), erkölcsi avulás, az eszköz használatával kapcsolatos jogi és egyéb korlátozó tényezők figyelembevételével várhatóan használni fogja (időarányos, teljesítményarányos leírás). A hasznos élettartamot meghatározhatjuk a megtermelhető darabszám/elvégezhető teljesítmény, vagy egyéb egységre osztás figyelembevételével is. Ez alapján a hasznos élettartam az az időszak, amely alatt a vállalkozó az előbbieket várhatóan elő tudja állítani, az amortizálható eszköz felhasználásával.

A maradványérték meghatározása

Az egyik legnehezebb feladat a maradványérték meghatározása, amely tulajdonképpen egy becslési eljárás. A maradványérték meghatározására a számviteli előírások nem adnak semmiféle támpontot. Már a fogalom meghatározásából is kitűnik, hogy ez nem egy egzakt érték, hanem egy becsült összeg. A maradványérték a hasznos élettartam végén az adott eszköz várhatóan realizálható értéke (esetleg a haszonanyag- vagy hulladékérték), amelyet a rendeltetésszerű használatbevétel, az üzembe helyezés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján kell meghatározni. A maradványérték meghatározása becsléssel történik, egyrészt az adott eszköz használatbevételekor fennálló piaci viszonyok, másrészt a hasonló eszközök használata során a vállalkozónál felhalmozódott gyakorlati tapasztalatok figyelembevételével.

Nulla lehet a maradványérték akkor, ha annak értéke valószínűsíthetően nem jelentős. A maradványérték meghatározása csak látszólag számviteli feladat, de annak pontos meghatározására szükség van az adott terület szakértőjére, vagy vezetőjére. Igénybe vehető külső segítség is például katalógusok, tájékoztatók, műszaki leírások, számítások stb. Ezeket indokolt lefűzni a dokumentációba, és célszerű felvezetni a megbecsült maradványértéket az üzembe helyezési okmányra, vagy az egyedi nyilvántartó kartonra.

Speciális esetekben előfordulhat, hogy az adott eszköz várhatóan realizálható maradványértéke a leírási idő (hasznos élettartam) végén eléri vagy meghaladja az eszköz bekerülési értékét. Ez az eset például az ingatlanoknál fordulhat elő, mert ennek értéke az ismert gazdasági okok miatt egyre nő. Ez esetben terv szerinti értékcsökkenés nem számolható el, hanem értékhelyesbítéssel kell korrigálni a különbséget.

Négy alapvető megkötés van a tárgyi eszközök maradványértékének meghatározásánál:

Nem jelentős a maradványérték

Nullaértékűnek is minősíthető a maradványérték, ha egy bizonyos határérték alatt van. Ezt a határértéket az értékelési szabályzatban rögzíteni kell. Ezt az értékhatárt kétféle módon lehet kialakítani: forintértékben, vagy százalékos mutatóval. Forintértékben meghúzható a határvonal például 50 ezer forintban, százalékos mutatóban megjelölhető ez a szint például 10 százalékban. Figyelemmel kell lenni arra, hogy ez alatt a határérték alatt számvitelileg a maradványérték mindig nulla! Nullának kell venni forintban kifejezve a könyvekben is, holott matematikailag van maradványérték. A számviteli értelemben vett nullát sem szabad elfelejteni bejegyezni az egyedi kartonra vagy az üzembe helyezési okmányra is.

Jelentős maradványérték

A számviteli törvény értelmében jelentős a maradványérték, ha összege a vállalkozás által meghatározott forint vagy százalékos értékhatár feletti. A törvény a vállalkozásokra bízza annak rögzítését, hogyan alakítják ki az irányadó mértéket. Az eszközöket két csoportra kell osztani: a határvonal alatti és a határvonal feletti eszközökre.

A határvonal alatt nullának tekinthető a maradványérték, itt az értékcsökkenés alapja a bekerülési érték lesz, tehát maradványérték nélküli lesz az elszámolás. Figyelni kell arra is, ha magának az eszköznek a bekerülési értéke nem tekinthető jelentősnek a maradványérték sem minősül jelentősnek!

A határvonal feletti eszközöknél – a fenti példa szerint – az abszolút összegű szabályozással az 50 ezer feletti bekerülési eszközök, míg a százalékosnál a 10 százalékpontot elérő eszközöknél egyenként kell meghatározni a maradványértéket valamilyen módszer szerint. Az eszköz bekerülési értékének 10 százalékát meghaladó maradványértéket a könyvelőnek be kell írni az egyedi nyilvántartó kartonra, ez képezi ugyanis a dokumentáció alapját, s ettől fogva szigorúan csak a maradványértékkel csökkentett bekerülési értékre szabad értékcsökkenést elszámolni.

Fontos szabály, hogy visszamenőleges maradványérték kialakítására nincs lehetőség. A maradványérték meghatározással elszámolandó amortizációs elszámolás csak a 2001. január elsejétől beszerzett, valamint az ez időponttól üzembe helyezett eszközökre vonatkozik!

Az évenként elszámolandó értékcsökkenés

A terv szerinti értékcsökkenési leírás elszámolásához az évenként elszámolandó értékcsökkenést az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi elavulása, valamint az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembevételével kell megtervezni, és az üzembe helyezéstől kezdve alkalmazni.

2001-től fontos változás, hogy megszűnik az a szabály, amely szerint az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolható értékcsökkenés összege nem lehet több a számvitelben elszámolt összegnél, vagyis az adóalapban a társasági adó (Tao) szerinti leírás érvényesíthető még akkor is, ha az így kiszámított érték magasabb a számvitelben elszámoltnál.

A Tao törvény értékcsökkenési leírással kapcsolatos szabályai nem tesznek különbséget az egyszeres és kettős könyvvitelt vezető vállalkozásoknál. A számviteli törvény szerint megállapítható terv szerinti értékcsökkenés érvényesíthető 2001. január elsejétől:

Az 50 ezer forint egyedi beszerzési érték alatti tárgyi eszközök esetében a beszerzési érték a használatba vételkor értékcsökkenési leírásként egy összegben is elszámolható (ez a lehetőség immateriális javakra nem vonatkozik).

A terv szerinti értékcsökkenés akkor változtatható meg, ha a vállalkozó szempontjából meghatározó jelentőségű tárgyi eszköznél az évenként elszámolandó értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be. Ez a lényeges változás azonban más, mint ami a terven felüli értékcsökkenés elszámolhatóságának feltételrendszerében már szerepelt. Amennyiben a gazdálkodó megváltoztatja a terv szerinti értékcsökkenési leírást, akkor a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

A vagyoni értékű jogokra vonatkozóan a szerződés szerinti időtartam:

Amennyiben a vállalkozó az üzleti vagy cégértéket 5 évnél hosszabb idő alatt írja le, azt a kiegészítő mellékletben indokolni kell. A vagyoni értékű jogoknál a 2001. évtől megszűnt az amortizációs időszak minimuma! Az üzleti vagy cégérték esetében megszűnt az amortizációs időszak maximuma!

A gazdálkodó – a terv szerinti értékcsökkenés elszámolása helyett – az 50 ezer forint egyedi beszerzési, előállítási érték alatti vagyoni értékű jog, szellemi termék, tárgyi eszköz bekerülési értékét saját döntése szerint a használatba vételkor egy összegben számolhatja el értékcsökkenési leírásként.

Módszerét illetően választani lehet a bruttó és a nettó értékalapú leírást. A bruttó értékalapú leírásnál is többféle megoldás között lehet dönteni.

Terven felüli értékcsökkenés elszámolása

Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha

Az értékcsökkenést olyan mértékig kell elszámolni, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül – a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után – ki kell vezetni.

Terven felüli értékcsökkenés visszaírása

Amennyiben a vállalkozó tevékenységét tartósan szolgáló vagyoni értékű jog, szellemi termék, tárgyi eszköz (kivéve a beruházásokat, a beruházásra adott előlegeket), tulajdoni részesedést jelentő befektetés piaci értéke jelentősen meghaladja az adott eszköznek a visszaírás utáni könyv szerinti (bekerülési) értékét, akkor a piaci érték és a visszaírás utáni könyv szerinti (bekerülési) érték közötti különbözetet a mérlegben az eszközök között “Értékhelyesbítés”-ként, a saját tőkén belül “Értékelési tartalék”-ként kell kimutatni.

Ha a terven felüli leírásnak az okai már nem, illetve csak részben állnak fenn, és a tárgyi eszköz piaci értéke jelentősen meghaladja a könyv szerinti értéket, az elszámolt terven felüli leírást úgynevezett visszaírással csökkenteni kell. A visszaírással legfeljebb a terv szerinti értékcsökkenéssel meghatározható nettó értékig növelhető az eszköz értéke (ha ez kisebb, mint a piaci érték). A visszaírás egy-egy eszközre nem lehet nagyobb összegű az egyedi eszköz terven felüli értékcsökkenésénél.

Amennyiben a befektetett eszköz piaci értéke jelentősen meghaladja a visszaírás utáni könyv szerinti értéket (a nyilvántartásba vételkor megállapított bekerülési értéket, illetve immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értéket), ezen eszköz piaci értéken is felvehető. Ez esetben a bekerülési érték, illetve immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó érték és a piaci érték különbözetét az eszközök között értékhelyesbítésként, a források között – az értékhelyesbítés összegével azonos összegben – értékelési tartalékként lehet kimutatni. Figyelem! Nem számolható el terv szerinti, illetve terven felüli értékcsökkenés a már teljesen leírt, és a tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, és a tárgyi eszköznél!

Értékcsökkenés a társasági adóban

Az adótörvény a számviteli elszámolás 2001. évtől történő jelentős változására tekintettel kiemelten kezeli a kutatásfejlesztést és megengedi, hogy adótörvény rendelkezése szerint az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés adóévben felmerült közvetlen költségének 100 %-a csökkentse az adóalapot, függetlenül attól, hogy azt kísérleti fejlesztés aktívát értékeként állományba vették, vagy nem. Az adótörvény további egyszerűsítési okokból a 2000. évben érvényes szabályokhoz képest több új elszámolást fogalmaz meg az alábbiak szerint:

A két előírásból következően az eredmény csökkentéseként figyelembe vett összeg nagyobb és kisebb is lehet a számvitelben elszámolt értékcsökkenésnél. Az adótörvény változatlanul lineáris leírást enged meg, kivéve ott, ahol elfogadja a számviteli törvény szerinti elszámolt terv szerinti leírást. Továbbá akkor vonható le értékcsökkenési leírás, ha az eszköz számított nyilvántartási értéke még nem érte el a nullát. A Tao törvény értelmében, ha az értékcsökkenés szabályait meghatározó mellékletek ugyanarra az eszközre több szabályt, leírási kulcsot is tartalmaznak, abban az esetben adózót illeti meg a választás lehetősége. Az értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától a megsemmisülés, a hiányfeltárás, a selejtezés, illetve az értékesítés, apportálás, vagy az átalakulás napjáig lehet érvényesíteni az adóalapnál. Az értékcsökkenési leírás nem haladhatja meg az eszköz megszerzésével, előállításával, bővítésével, felújításával kapcsolatban felmerült költségeket.

Az alábbi esetekben a számvitelről szóló törvény szerint megállapított terv szerinti értékcsökkenési leírás érvényesíthető az adóalapnál:

Adóalap csökkentő tételek egyszeres és kettős könyvvitel esetében

Az immateriális jószágra, tárgyi eszközre korábban elszámolt terven felüli értékcsökkenés adóévben visszaírt összege, kivéve az adótörvény által megengedett esetben az adóalapnál érvényesített terven felüli értékcsökkenés visszaírt összegét.

A tárgyi eszközre, immateriális jószágra az adótörvény szerinti szabályok és leírási kulcsok alapján értékcsökkenési leírásként megállapított összeg (kivéve a vállalkozási övezetben üzembe helyezett olyan tárgyi eszközt, amelynek bekerülési értékét az adózó a vonatkozó kedvezményes szabály szerint érvényesíti az adóalapnál), feltéve, hogy az immateriális jószág, illetve a tárgyi eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény előírása szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el.

Immateriális jószág, tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor, a forgóeszközök közé való átsorolásakor az eszköz számított nyilvántartási értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve, hogy az immateriális jószág, illetve a tárgyi eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény előí1rása szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el.

Adóalap csökkentő tételek csak az egyszeres könyvvitelnél

Az immateriális jószághoz, tárgyi eszközhöz kapcsolódó kötelezettség részleges, vagy teljes elengedésekor, átvállalásakor az eszköz számított nyilvántartási értékének a készletre vett hulladék anyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve, hogy az immateriális jószág, illetve a tárgyi eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény előírása szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el.

Adóalap megállapításakor növelő jogcímek az egyszeres és kettős könyvvitelnél

Adóalap megállapításakor növelő jogcímek csak az egyszeres könyvvitelt vezetőknél

Az immateriális jószághoz, a tárgyi eszközhöz kapcsolódó kötelezettség részleges, vagy teljes elengedésekor, átvállalásakor az eszköz számított nyilvántartási értéke, feltéve, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény előírása szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el.

A terven felüli értékcsökkenés hatása az adóalapra

A társasági adó rendszerében az immateriális javakra, a tárgyi eszközökre elszámolt terven felüli értékcsökkenés általában csak korlátozottan érvényesíthető az adóalapnál. Ennek megfelelően az adóalap megállapításánál – függetlenül a könyvvezetés rendszerétől – a gazdálkodó által valamely eszközre az adóévben elszámolt terv szerinti értékcsökkenés, egyösszegű értékcsökkenés és terven felüli értékcsökkenés növeli az adózás előtti eredményt, ugyanakkor csökkenti az adózás előtti eredményt az adott eszközre – az adótörvény mellékleteiben előírt szabályok és leírási kulcsok szerint meghatározott – értékcsökkenési leírás. Ezzel szemben az eszközre vonatkozóan az adóévben visszaírt terven felüli értékcsökkenés összege az adóalap meghatározása során jellemzően csökkenti az adózás előtti eredményt. Ezen előírás alól csak az olyan visszaírt összeg jelent kivételt, amelyet a terven felüli értékcsökkenés elszámolásának adóévében – a törvény külön rendelkezése alapján – az adózó adóalapjánál is érvényesíthetett. Az adótörvény szerint sem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, a telek, az erdő, a képzőművészeti alkotás beszerzési ára, előállítási költsége után (kivéve a hulladéktárolásra igénybe vett földterületet, telket és a meliorációt). Ha az ingatlanhoz telek is tartozik, a telek beszerzési értékét el kell különíteni. Nem szabad elszámolni értékcsökkenést 2001-től gyűjtemények után, régészeti leleteknél, olyan kép és hangarchívumnál, amelynek értéke folyamatosan nő.

Lilien Lívia, AdóTIPP

Üzemanyagárak

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a Magyar Közlöny 2002/38-as számában tette közzé a 2002. április 1. és június 30. között alkalmazandó üzemanyagárakat. Ha a magánszemély az üzemanyagot a közleményben szereplő árak szerint számolja el, nem szükséges az üzemanyagról számlát beszereznie.

Ólmozatlan motorbenzinek:

ESZ-95 ólmozatlan motorbenzin

216 Ft/

ESZ-98 ólmozatlan motorbenzin

226 Ft/l

Keverék

215 Ft/l

Gázolajok

199 Ft/l