Az egész országot bejárta a hír, hogy egy szerencsétlenül járt borsodi asszony testéből 6 szervet emeltek ki. Ami 6 szervátültetésre váró, súlyosan beteg ember életét hosszabbíthatta meg. Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet Intenzív osztálya 2002. február 18-án 11 óra 20 perckor potenciális donort jelzett a Hungarotransplant központi irodájának. A donor életkora és anamnézise alapján a szervriadó szervezése elindulhatott. Az eset különlegessége az volt, hogy a donor öngyilkosság szándékával vetett véget életének, ezért a transzplantációhoz rendőrségi beleegyezés kellett. A riadó eredményeképpen a tüdő kivételével valamennyi szervet sikeresen beültették. A Szív- és Érsebészeti Klinika szervtranszplantációs teamje szívet és érgraftot távolított el sikeresen a donorból, a beültetés az azt követő hajlani órákban történt. A májat a budapesti team vette ki és a szervet be is ültették. A hasnyálmirigy eltávolítására is sor kerülhetett, amelyet az egyik vesével együtt a pécsi Sebészeti Klinikán ültettek be. A másik vesét a budapesti Transzplantációs Klinikán ültették be.

A szervátültetés technikai lehetőségét az A. Carrel által 1901-ben leírt érvarrat nyitotta meg. Az anatómiai viszonyok egyszerűsége a vesét tette a legkedveltebb modellé. A pécsi születésű E Ullman (Bécsben), D. Castillo és A. Carrel (USA-ban) egymástól függetlenül 1902-ben számoltak be kutyán végzett sikeres veseátültetésről. C. Medavar állatkísérleteken reprodukálta az átültetéskor jelentkező gyorsított kilökődést. Ez a felismerés széles kaput nyitott az azóta egyre bővülő immunológiai kutatásban.

Az első emberen végzett, de nem emberi eredetű veseátültetés A. Carrel tanítómesterének, E Jabonlay nevéhez fűződik, aki sertés- és kosvesét varrt veseelégtelen betegek alkar-ereihez, azonban azok csak pár órán keresztül tudtak működni. H. Unger Berlinben 1909-ben sikeresen ültetett át vesét kutyák között, de az általa átültetett koraszülött gyermekvese majomban és a majomvese emberben nem működött. Az első - sikertelen - emberi veseátültetést J. Voronoj végezte Kijevben 1939-ben. Az 1940-es években többen próbálkoztak veseátültetéssel az USA-ban, eredmény nélkül. R. Küss, párizsi sebész-urológus az államügyész engedélyével, guillotine-nal kivégzettekből vett ki vesét, és ültette át kómában lévő veseelégtelen betegekbe. Az első humán átültetés Párizsban történt anyából fiába, de immunszupressziós kezelés nélkül a vese három hét után kilökődött. Az első sikeres veseátültetést 1954-ben Bostonban végezték egypetéjű ikrek között. Az operáló sebész professzor J.P. Merill ezért a teljesítményért Nobel Díjat kapott.

1959-ben mutatták ki (Schartz és Damashek) egy rákellenes gyógyszernek, a 6 - mercaptopurinnak immungátló hatását patkányokon, majd kutyákon. J. F. Borel nevéhez fűződik 1972-ben a Cyclosporin mint immunszupreszív szer felfedezése. Az 1960-as évekre a veseátültetés fellendülése a jellemző, hiszen lehetőség nyílt a művese kezelésre, így fizikálisan jobb állapotban lévő betegeket tudtak transzplantálni. A “művese” kifejezést és gondolatát A. Abel és munkatársai 1911-ben vezették fel egy amerikai gyógyszerészeti folyóiratban, miszerint a vérben lévő méreganyagot dialízis segítségével el lehet távolítani (Artificial Kidney) és a “művese” kifejezés ment át a köztudatba is. Az emberi vércsoportok felfedezése lehetővé tette a tipizálást, az ennek alapján történő donor kiválasztást, ezzel a cadaver veseátültetések megindulhattak. 1966-ban bevezették a keresztpróbát, amellyel a vese azonnali kilökődése megelőzhető.

Az első magyarországi veseátültetést 1962-ben végezte dr. Németh András Szegeden, Petri Gábor professzor klinikáján. Ez Európában a 30. ilyen műtét volt. Az 1970-es években nemzetközi társulások alakultak a cadaver vesék számának növelésére, és azok elosztására. 1973-ban Magyarországon hivatalos programként az Egészségügyi Minisztérium finanszírozásával indult meg a veseátültetés.

Az első sikeres - még ma is élő - betegnél 1973. november 16-án végzett veseátültetést a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján dr. Perner Ferenc. Ehhez nélkülözhetetlen volt az immunológiai alapok előzetes megteremtése, megfelelő szakmai előtanulmányok elvégzése, több intézet és szervezet együttműködése. Az 1994. év fordulópontot jelentett a hazai veseátültetés történetében, mivel 1995. januárban megnyílt a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti klinikája. Emellett Szegeden (1979. október), Debrecenben (1991. június) és Pécsett (1993. szeptember) az ottani orvostudományi egyetemeken is folyik veseátültetés.

A XX. század közepétől induló szervátültetések olyan gyors ütemű fejlődés eredményei, illetve kiváltói, amely az orvostudomány ezen ágát az űrkutatással állítja párhuzamba az időegység alatt születő tudományos újdonságok száma tekintetében. A vezető nyugati országokhoz hasonlóan – bár némi késéssel – Magyarországon is megkezdődtek a szervezett szervátültetési programok. Ennek köszönhetően az 1973 óta működő vese átültetési program az európai átlagnak megfelelően teljesít, a 2001-es évben 268 veseátültetést végeztek a négy centrumban összesen. Az egyéb szervek tekintetében azonban a jelentős lemaradást célszerű lenne minél rövidebb idő alatt ledolgozni, továbbá a jelentett donorszám emelkedésének elérésével a veseátültetések számát is jelentősen fokozni. A kormányzat ennek a törekvésnek a jegyében alapította meg a Hungarotransplant Kht-t 2001 novemberében, amely egy olyan országos hatáskörű szervezet, amely a transzplantációs központoktól és programoktól egyaránt független, és a szervkivételeket és beültetéseket képes hatékonyan összehangolni. Az egyes centrumok érdekeit a nemzeti transzplantációs törekvésekkel összhangban képviseli, ugyanakkor lehetőséget teremt a hazai szervátültetési tevékenység nemzetközi együttműködési keretek közé illesztésére. Ennek különösen a sürgős szív- és májátültetések területén van azonnal jelentkező haszna. A Hungarotransplant az egészségügyi kormányzat szigorú felügyelete alatt hozta létre országos koordinátori hálózatát, amely elsősorban logisztikai segítséget nyújt a szervet kivevő és beültető orvoscsapatoknak. Ezen felül olyan kezdeményezések is a feladatai közé tartoznak, amelyek a donorok számának emelkedését eredményezik, illetve a várólistákról történő betegkiválasztás és az etikai, törvényi előírások teljesülése felett is őrködik. Segítségével valósulhat meg az a törekvés hazánkban is, hogy a szervátültetés mint orvosi gyógymód minden rászoruló számára egyenlő eséllyel legyen hozzáférhető.

A Hungarotransplant Kht 2002 január 15-én kezdte el operatív tevékenységét. Az egyik feladata a szervátültetésekkel kapcsolatos teendők koordinálása. A nagyon sokszereplős folyamat mozgatása érinti a szervkivevő orvos teameket, a szervek célba juttatóit, a recipiensek kiválasztóit, a műtétekre előkészítőit és végül a beültetést végzőket.

A Magyar Tudományos Akadémián március 12-én megtartott sajtótájékoztatón dr Pulay Gyula közigazgatási államtitkár kiemelte, hogy “a Hungarotransplant Kht. megalakítása és működése a magyar egészségügy nagy vívmánya, de az egész hazai társadalomé is, hiszen a donorok számának emelkedéséhez nemcsak a korszerű, feltételezett beleegyezésen alapuló törvényi szabályozás megléte szükséges. Széles körű társadalmi bizalom szükséges ahhoz, hogy az elhunyt hozzátartozóinak tiltakozása miatt minél kevesebb életmentő szervkivétel maradjon el. Így lehetséges csak, hogy mind nagyobb számban kerüljenek vissza az eredeti, a társadalomban, a családban betöltött helyükre azok a betegek, akiknek életben maradásához, munkaképességük visszanyeréséhez a szervátültetés jelenti az egyetlen lehetséges gyógymódot. A Hungarotransplant Kht központi koordináló szerepet tölt be a szervátültetésben. A szervátültetés többszereplős folyamat, amely a kórházban a potenciális donor észlelésétől a sikeres szervátültetés végrehajtásáig tart. A kettő között számos, összehangolásra váró elem van.”

A tájékoztatón dr Borsi József a Hungarotransplant vezetője egyik feladatuknak a szervátültetés koordinációs hátterének biztosítását jelölte meg. Alapvető céljuk a szervátültetések számának növelése. Ezt egy jól bevált nemzetközi program magyarországi adaptációjával szeretnék elérni. A “Donor Action” program lényege, hogy a donort jelentő kórházakban intézményi donációs felelősöket alkalmaznak, egy országos hálózatot létrehozva. Az ő feladatuk annak észlelése és jelzése, hogy egy lehetséges donor fekszik az osztályon, valamint szakmai szempontból biztosítani, hogy a lehetséges donorból tényleg donor legyen. Egyfajta szemléletváltásra is szükség van ahhoz, hogy tudatosuljon mindenkiben annak a lehetősége, hogy egy donor akár hat ember életét is megmentheti, annak ellenére, hogy mindez nem azonos helyen történik. Ez nem könnyű feladat, mivel az intenzív osztályon dolgozó orvos nem találkozik gyógyítási munkájának valóságos eredményével.

A szervátültetések számának növelésében alapvető a többszerv donáció gyakorlatának fejlesztése, amelynek lényege, hogy egy donorból több szervet is tudnak átültetésre hasznosítani. Ma Magyarországon a többszerv donációk aránya jelentősen elmarad más országok gyakorlatához képest. Az egy donorból átültetett szervek száma például Spanyolországban 3, míg Magyarországon csak kettő, ami a legtöbb esetben a veséket jelenti. A többszerv donációk európai aránya 70-80 % között mozog, szemben Magyarországgal, ahol ez 20 % alatt marad. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nálunk a donorok mindössze 20 %-ánál kerül átültetésre a vesén kívül más szerv is. Az igazgató-főorvos szerint feladataik közé tartozik még, hogy az egészségügyi döntéshozók számára előkészítsék azt a feltételrendszert, amely lehetővé teszi Magyarország csatlakozását olyan nemzetközi szervcsere szervezetekhez, mint például az Eurotransplant, és ezzel lehetővé váljon a szervezett keretek között zajló, donációs célú szervkivitel külföldre és behozatal Magyarországra.

Dr Oberfrank Ferenc az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója kiemelte: nagyon fontos, hogy milyen társadalmi közhangulat veszi körül ezt a tevékenységet. Etikai szempontból is nagyon gondosan körül kell bástyázni a folyamatot, hiszen a donornak és a majdani recipiensnek az érdekeit és méltóságát egyaránt tiszteletben kell tartani. Nagyon fontos a hiteles és pontos tájékoztatás, a bizalom megalapozása. A pénztár az egész folyamatot kell, hogy kövesse és finanszírozza. Bár a vese-transzplantáció az egyetlen, ahol közvetlenül a társadalombiztosításból fedezik magát az átültetést. A szív, a máj, a tüdő és a hasnyálmirigy átültetést a minisztérium költségvetési forrásból biztosítja. Az OEP finanszírozza magát a riadót, a szerv kivételét, az adományozó donor szövettani és immun-biológiai vizsgálatát, a befogadó műtétet és az utógondozást. A finanszírozás oldaláról nagyon komoly forrásokat – évente több mint egymilliárd forintot – fordítanak erre a célra. A főigazgató szerint szeretnének többet is. Ehhez az kell: vállalják a felelősséget azok, akik jelezhetik, hogy szervadományozásra van lehetőség a kórházukban, és ezzel segítenek embertársaikon.

A vesetranszplantáció finanszírozása az elmúlt évtizedben folyamatosan növekedett. A 2. táblázat a konkrét értékeket mutatja.

A donorjelentések alapján a teljesítmény és a finanszírozás alakulása az elmúlt három évben.

A donort adó intézmények rangsora 2001-ben

A szervkivételek alapján meghatározott teljesítmény és finanszírozás

F.T.