AMIT A VÁLLALKOZÓNAK TUDNI KELL

Az egyéni vállalkozók adóbevallása

Az egyéni vállalkozóknak február 15-éig kell a személyi jövedelemadó bevallásukat benyújtaniuk. Összefoglaljuk a 2001-ben érvényes legfontosabb bevétel- és költség-elszámolási szabályokat annak érdekében, hogy segítséget nyújtsunk a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozóknak a jogszabályokban való könnyebb eligazodáshoz.

Bevételek

Vállalakozói bevételnek tekintendő minden olyan vagyoni érték, amelyet az egyéni vállalkozó e tevékenysége ellenértékeként az adóévben megszerez függetlenül attól, hogy az a korábbi, vagy későbbi évekre vonatkozik. Ha például a vállalkozó a 2000-ben elvégzett munkáért 2001-ben kapta meg a vállalkozói díjat, akkor azt a 2001. évi bevételei között kell figyelembe vennie, akkor is, ha a vele kapcsolatos kiadásai 2000-ben jelentkeztek (ezeket a 2000. évi költségek között kellett szerepeltetnie). Ha a vállalkozó valamely bevételét késedelmes teljesítéssel kapja meg és emiatt kamatot is kap, akkor ez a kamat is vállalkozói bevételnek számít. A tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen kapott vagyoni érték (készpénz, jóváírás, ingóság, értékpapír stb. megjelenési formájától függetlenül bevételnek számít. Ha a vállalkozó tevékenységéért nem pénzt, hanem más vagyoni értéket kap, akkor bevételként annak szokásos piaci értékét kell számításba vennie. A vállalkozói tevékenység bevételeként kell figyelembe venni a tevékenység folytatásához felvett vissza nem térítendő támogatás összegét is, kivéve, ha azt jogszabály vagy államközi megállapodás adómentesnek minősít. Ezzel összefüggésben a következőket kell figyelembe venni:

Ha az egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenységéhez jogszabály vagy államközi megállapodás alapján vissza nem térítendő támogatást kap, akkor a támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadásait a felmerülés (kifizetés) évében egy összegben elszámolhatja költségként. Ha azonban a magánszemély a támogatást a felvétel évében annak célja szerint teljes egészében még nem használta fel, akkor a fel nem használt részt akkor kell majd bevételnek tekintenie, amikor azt ténylegesen felhasználja. A támogatás folyósítását követő harmadik évben - ha ezen időszakon belül a tevékenységét megszünteti, akkor a megszüntetés évében -, a fennmaradt összeget mindenképpen bevételnek kell tekintenie. Ha a támogatást részben vagy egészben vissza kell fizetni, akkor az a rész, amely a visszafizetendő összegből bevételként már elszámolásra került, levonható a visszafizetés évének bevételéből, de a meghiúsulás miatt fizetendő büntető kamat, késedelmi pótlék nem számolható el költségként. A kapott támogatás összegéről, a felhasználásával kapcsolatos költségekről külön nyilvántartást kell vezetni.

Ha olyan támogatást kap az egyéni vállalkozó, amelyet jogszabály, vagy államközi megállapodás szerint nem kell bevételnek tekinteni, akkor az ennek felhasználásával összefüggő kiadások nem számolhatók el költségként.

Ha a támogatást az egyéni vállalkozók által igazolt felhasználásokra utólag folyósítják, és a folyósítás a költség felmerülési évét követő adóévben történik, akkor - ha a kiadást korábban költségként nem érvényesítette az egyéni vállalkozó, és azt később sem számolja el - a támogatást nem kell bevételként figyelembe venni.

Ha a támogatás csak részben fedezi a célja szerinti kiadást (például egy munkagép megvásárlásakor annak csak a felére nyújt fedezetet), akkor a kiadásnak csak azt a részét lehet a támogatással szemben közvetlenül elszámolni, amelyre a támogatás fedezetet nyújt, a többire a költségelszámolás (értékcsökkenés) általános szabályai vonatkoznak. Például ha az egyéni vállalkozó a 2001-ben 4 millió forint beszerzési értéken vásárolt gépéhez még ugyancsak 2001-ben 1 millió 200 ezer forint támogatást kap, akkor ez az összeg az, amelyet azonnal leírhat költségként, és már csak 2 millió 800 ezer forintot számolhat el értékcsökkenési leírással költségként. Az értékcsökkenési leírás alapja a teljes beruházási költség.

A bevételt csökkentő tételek

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói bevételét különböző jogcímeken csökkentheti. Ha az egyéni vállalkozó jogszabályban meghatározott tanulószerződés, illetve az iskolával kötött megállapodás alapján szakmunkástanuló gyakorlati képzését végzi, akkor vállalkozói bevételét személyenként és havonta 6000 forinttal csökkentheti minden megkezdett hónap után.

A legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén a vállalkozói bevétel az ilyen munkavállalónak kifizetett bér felével, de legfeljebb a minimálbér felével csökkenthető.

Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozónál folytatott gyakorlati képzés után a szakmunkástanuló sikeres szakmunkásvizsgát tesz és őt a vállalkozó alkalmazottként tovább foglalkoztatja, akkor az utána fizetett társadalombiztosítási járulék összegével is csökkenthető a bevétel. Hasonlóan csökkenthető a bevétel akkor is, ha a vállalkozó korábban munkanélkülit foglalkoztat alkalmazottként. Ezek a bevétel-csökkentések egy éven át lehetségesek amellett, hogy az alkalmazottak után fizetett társadalombiztosítási járulék költségként is elszámolható.

Csökkenthető a bevétel az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés címén költségként elszámolt értékével (a költségként elszámoláson túl!), ha e kiadások forrása nem támogatás volt. E rendelkezéssel összefüggésben a törvény meghatározza, hogy az alapkutatás alatt olyan kísérleti és elméleti munkát kell érteni, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazása és felhasználási célkitűzés nélkül. Alkalmazott kutatásnak az olyan új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat minősül, amelyet elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében végeznek. A kísérleti fejlesztés az olyan kimutatásból és a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése vagy a már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása. Ha a kutatás és kísérleti fejlesztés címén elszámolt összeg vásárolt értéket is tartalmaz, akkor ezt az összeget csak a költségek között lehet megjeleníteni, a kedvezmény meghatározásánál nem lehet figyelembe venni.

Csökkenthető a vállalkozói bevétel a kisvállalkozói kedvezménnyel (2001-ben legfeljebb 10 millió forinttal).

A törvény általános szabálya szerint költségnek a vállalkozási tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a vállalkozói bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül. A kiadást számlával, egyszerűsített számlával, illetőleg számlát helyettesítő okmánnyal kell igazolni, ha az egyéni vállalkozó olyan terméket vagy szolgáltatást vásárol, amelynek az eladója (a szolgáltatás teljesítője) bármely oknál fogva ezek adására kötelezett. Ha az eladó nem kötelezett számlaadásra (mert például az eladó egy magánszemély), akkor a kiadást más bizonylat (például szerződés) alapján lehet elszámolni. Az, hogy valamely kiadást melyik évben lehet költségként figyelembe venni, mindig a bizonylat keltezésétől függ.

Az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el:

A tevékenységét kezdő egyéni vállalkozó a tevékenység kezdő évében elszámolhatja költségként:

A vállalkozói kivét

A vállalkozói kivét az az összeg, amelyet az egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenysége során személyes munkavégzés címén költségként elszámol. A vállalkozónak a kivétből meg kell megfizetnie a személyi jövedelemadót, a nyugdíjjárulékot és az egészségbiztosítási járulékot, illetőleg ha az egyéni vállalkozó magán-nyugdíjpénztár tagja, a tagdíjat (ezek tehát külön nem számolhatók el költségként).

A vállalkozói kivét teljes egészében jövedelem (abból költséget levonni nem lehet) az összevont adóalapba számít és az adóját az adótábla szerint kell megállapítani. A vállalkozói kivét után adójóváírás nem, de minden már - a magánszemélyt megillető - adókedvezmény nyugdíjjárulék kedvezménye, családi kedvezmény, önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetés után járó kedvezmény stb.) érvényesíthető.

A kivét összegéről a vállalkozó maga dönt, a személyi jövedelemadó törvény nem ír elő semmiféle kötelezettséget ezzel kapcsolatban. Dönthet úgy is, hogy nem “vesz ki” személyes közreműködése címén a vállalkozásából jövedelmet, de dönthet arról is, hogy havi rendszerességgel “fizet” a saját személyes munkavégzéséért. Fontos összefüggés azonban, hogy az adóévben “kivett” vállalkozói kivét összege jelentősen befolyásolja a vállalkozói osztalékalap után fizetendő adó mértékét.

Jellemző költségek

Az egyéni vállalkozás jellemző költsége az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére, szállítására fordított összeg, továbbá az 50 ezer forint alatti értékű, kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök beszerzésére, előállítására fordított kiadás, a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, valamint a működtetés érdekében igénybe vett szolgáltatások.

A kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést, a megsemmisülést, az ellenszolgáltatás nélküli átengedést is) esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege az értékesítésekre költségként számolható el.

Költségként számolható el:

A törvény meghatározza azokat a képzésre fordított kiadásokat, amelyeket az egyéni vállalkozó költségként számolhat el. Így költségként elszámolható a saját maga, vagy alkalmazottjának képzésére (továbbképzésére) fordított kiadás, ha a képzés a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges szakismeretek megszerzését célozza. Nem alkalmazott magánszemély képzésére fordított kiadás akkor számolható el, ha a képzés a vállalkozási tevékenységhez hasznosítható ismeretek megszerzését célozza, és ha az egyéni vállalkozó tanulmányi szerződést köt a magánszeméllyel.

Az egyéni vállalkozó is elszámolhatja költségként az olyan ruházati terméket, amely a törvény szerint adómentesnek minősül. Így például, ha olyan tevékenységet folytat, amelyben törvény, vagy törvényi felhatalmazás alapján kiadott jogszabály egyenruha, formaruha, munkaruha viselését írja elő, akkor az ilyen ruházati termék és tartozékai vásárlására fordított összeg költségként elszámolható. Ha az egyéni vállalkozó olyan tevékenységet végez, amely esetében a ruházata nagymértékű szennyeződésnek van kitéve, vagy tevékenységének végzése közben egészsége veszélyeztetett, akkor elszámolható az olyan ruházati termék vásárlására fordított összeg, amely ruházatának, egészségének megóvását szolgálja (például az expediáló köpenye, takarító munkaruhája). Nem számolható el azonban az olyan ruházati termék, amely mindennapi viseletre alkalmas (például öltöny), abban az esetben sem, ha az egyéni vállalkozó tevékenysége miatt (például ügynöki tevékenység) elvárható az elegáns megjelenés.

Költségként számolható el az egyéni vállalkozó által nyújtott természetbeni juttatás és annak közterhei, a megfizetett cégautó adó és egészségügyi hozzájárulás (eho), valamint a kamatkedvezmény miatt fizetett személyi jövedelemadó és eho. Így például az egyéni vállalkozó is elszámolhatja költségként az úgynevezett kis értékű (500 forint alatti értékű) ajándékokat, illetve a reprezentáció és az üzleti ajándékozás - akár adóköteles, akár nem - címén felmerült kiadásokat, valamint azok közterheit (ha vannak). Ezzel összefüggésben azt kell tudni, hogy nem kell adót és más közterhet fizetni az adóévre elszámolt vállalkozói bevétel fél százalékának, legfeljebb azonban évi két és fél millió forint összegnek megfelelő értékű reprezentáció címén adott juttatás után, valamint az adóévben adott, a 10 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok együttes értéke után legfeljebb azonban meghatározott létszámmal számolva 1500 forint/fő érték után. (A létszám az adóévi statisztikai átlagos állományi létszám, hozzászámítva egy főnek az egyéni vállalkozót.) Az üzletpolitikai célból bárkinek azonos feltételekkel és módon, nyilvános körülmények között adott kedvezmény, árengedmény, visszatérítés, termék, szolgáltatás, áruminta, adómentes természetbeni juttatás, és költségként is elszámolható.

Hivatali, üzleti utazás esetén elszámolható az utazásra, a szállás díjára kifizetett összeg, külföldi munkavégzés esetén ezen túl igazolás nélkül elismert költségként naponta 10 (nemzetközi árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként dolgozó esetében 25) dollárnak megfelelő forintösszeg. Ha azonban az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények valós tartalma alapján megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti, akkor az utazással kapcsolatban nem számolható el költség.

Az értékcsökkenési leírás

Értékcsökkenési leírást csak a kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszközök és nem anyagi javak esetében lehet elszámolni. Ha a leírandó eszköz nem kizárólag üzemi célú, akkor átalányban számolható el értékcsökkenési leírás. Kizárólag üzemi célúnak azok a tárgyi eszközök minősülnek, amelyet a vállalkozó csak az önálló tevékenységéhez (esetleg több önálló tevékenységéhez is) használ és más célra nem veszi azokat igénybe. Ha többféle önálló tevékenysége is van, választhat, hogy a tárgyi eszköz költségét melyik önálló tevékenységének bevételével szemben érvényesíti, mert csak az egyiknél lehet elszámolni.

Az értékcsökkenési leírással kapcsolatos legfontosabb tudnivalók a következők:

Értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés, vagy elidegenítés (apportálás stb.) napjáig lehet elszámolni. Ha az üzembe helyezés vagy az elidegenítés évközben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi időarányosítással kell kiszámítani. (Az üzembe helyezés napja az a nap, amikor az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközt, a nem anyagi javákat rendeltetésszerűen használatba veszi. Ezt a napot a tárgyi eszközök, a nem anyagi javak nyilvántartásában, illetőleg a beruházási költségnyilvántartásban fel kell tüntetni.)

Értékcsökkenési leírás a vállalkozás számviteli politikájában meghatározott leírási kulcsok szerint számolható el. A leírási kulcsok meghatározásához a törvény előírásait figyelembe kell venni.

Az értékcsökkenési leírás alapja a beruházási költség az üzembe helyezésig felmerült következő kiadások nyilvántartásba vétele alapján: a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak beszerzési ára, saját előállítás esetén pedig az anyagkiadások és a mások által végzett munka számlával, számlákkal igazolt összege, továbbá minden más járulékos ráfordítás. Az értékcsökkenési leírás alapjának számbavétele során a vonatkozó számlában (okmányban) szereplő és levonható áfa összegét figyelmen kívül kell hagyni. A le nem vonható áfa az értékcsökkenési leírás alapjába beszámít.

A tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg kapcsolódó szállítási, alapozási, szerelési üzembe helyezési, valamint a beszerzéssel összefüggő közvetítői kiadások, a bizományi díj, a vám, az adók (az áfa kivételével) az illeték, a hitel igénybevételével kapcsolatos kiadások, az üzembe helyezés napjáig felmerült kamat, biztosítás díja stb. a beszerzési ár részét képezi. Az épület, építmény beszerzési áraként az ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni (szerződés szerinti érték vagy az illeték-kiszabás alapjául szolgáló érték stb.) Ezt az összeget növelni kell az értéknövelő beruházásra fordított, számlával igazolt kiadással, feltéve, hogy azt az adózó korábban költségként nem számolta el.

A tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, az élettartam növekedésével kapcsolatban felmerült kiadás, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítással kapcsolatban felmerült kiadás (mindezek együttesen felújítási költség), a felmerülés évében elszámolható, vagy válaszható, hogy az értékcsökkenési leírás alapját növeli.

Nem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, a telek, a telkesítés, az erdő, beszerzési ára, előállítási költsége után, kivéve a bányaművelésre, a hulladék-tárolásra igénybevett földterületet és a meliorációt. Amennyiben a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a telek beszerzési költségét el kell különíteni.

A kétszázezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök (például számítógép) esetében választható, hogy az egyéni vállalkozó önmaga határozza meg az értékcsökkenési leírás mértékét, azzal, hogy a leírási évek száma két adóévnél kevesebb nem lehet. A tárgyi eszköz évközi üzembe helyezés esetén figyelembe kell venni a napi időarányosítás szabályát is. Például a 2001. augusztus 1-jén üzembe helyezett 200 ezer forint értékű tárgyi eszköz leírható 2001-ben és 2002-ben. Ha a leírás 2001-ben 80 százalék, 2002-ben 20 százalék, akkor a 2001-ben leírható összeg 67 068 (153 nap x (0,8 x 200 000/365 nap) forint, így 2002-ben lehet a többi 132 932 (200 000 - 67 068) forintot leírni.

A vállalkozási övezetben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a vállalkozási övezetté minősítést követően ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök - kivéve a közúti gépjárművet, az épületet és az építményt - esetében egyösszegű, valamint a vállalkozási övezetté minősítést követően ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett épület, építmény esetében évi 10 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet mindkét esetben, feltéve, hogy az adott eszközzel összefüggésben nem vesz igénybe beruházási, illetőleg térségi adókedvezményt. Ezt a szabályt utoljára a 2002. december 31-éig történt üzembe helyezésekre lehet alkalmazni.

Tárgyi eszköz, vagy nem anyagi dolog részletfizetéssel történő vásárlása esetén - amennyiben a szerződés szerint a vevő legkésőbb az utolsó részlet törlesztésével, vagy azt követően egy meghatározott időtartamon belül tulajdonossá válik (például a lízing-típusú szerződések) -, a vevő egyéni vállalkozó a tárgyi eszköz, nem anyagi javak beszerzési árának egészére alkalmazhatja az értékcsökkenési leírást, függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. A részletfizetéshez kapcsolódó kamat nem része a beszerzési árnak, a kifizetés évében költségként elszámolható.

Ha a saját tulajdonú tárgyi eszköz nem kizárólag üzemi célú, akkor az éves egyéni vállalkozói bevétel 1 százalékáig, átalányban számolható el az értékcsökkenési leírás. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves egyéni vállalkozói bevétel 1 százalékáig, ezen belül is a nyilvántartásban szereplő eszközök nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott nem kizárólag üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbevétel évében vehető figyelembe ez az átalány.

Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre vonatkozik, vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (például esetenként szállás célú hasznosítás esetén), akkor az értékcsökkenési leírás összegéből a bérbeadás időszakára eső időarányos részt, illetőleg a bérbe adott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét, lehet érvényesíteni. Ha mindkét eset együttesen fordul elő, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kell az értékcsökkenési leírás összegét kiszámítani.

Nem anyagi javak esetében, ha azok nem kizárólag üzemi célt szolgálnak, értékcsökkenési leírás nem számolható el.

Veszteségelhatárolás

Az egyéni vállalkozónak lehetősége van arra, hogy a bevételt meghaladó költségeket (elhatárolt veszteség) a következő öt adóév egyéni vállalkozásból származó bevételeivel szemben számolja el. A kezdés évében és az azt követő három évben keletkezett veszteség korlátlan ideig elhatárolható.

Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek levonásánál a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni. Ez a sorrendiség az első négy év veszteségére is vonatkozik, ami azt jelenti, hogy ha a kezdő vállalkozó túl sok veszteséget halmoz fel az első négy évben, azzal a későbbi években elhatárolt veszteségek elévülés miatt nem lesznek elszámolhatók.

Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdése évét követő negyedik évtől abban az évben, melyben az egyéni vállalkozói bevétel nem éri el az elszámolt költség felét, a veszteséget csak az adóhatóság engedélye alapján lehet elhatárolni. Az adóhatósági engedély akkor adható meg, ha a veszteség elháríthatatlan külső ok miatt következett be.

A mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó esetében lehetőség van a veszteség visszamenőleges elszámolására is. Ez azt jelenti, hogy az adóévi veszteség a mezőgazdasági tevékenység bevételének arányában önellenőrzéssel, a megelőző két év eredményének terhére is elszámolható.

Karácsonyi Imréné (Deloitte & Touche), AdóTIPP felhasználásával

Üzemanyagárak

A 2002. január 1. és március 31. között alkalmazható üzemanyagárakról szóló APEH közlemény szerint, ha a magánszemély az üzemanyagot a következő árak szerint számolja el, nem szükséges az üzemanyagról számlát beszereznie:

ESZ-95 ólmozatlan motorbenzin

204 Ft/l

ESZ-98 ólmozatlan motorbenzin

214 Ft/l

Keverék

203 Ft/l

Gázolajok

197 Ft/l

(Magyar Közlöny, 2001./148. szám)

Társadalombiztosítási járulék

A Tbj. 19 §-ának módosított (1) bekezdése szerint 2002-ben 29 százalékra csökken a társadalombiztosítási járulék mértéke, amelyből a nyugdíj-biztosítási járulék mértéke 18 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék. A csökkentett értékű járulékokat a 2002. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott (megszerzett) jövedelmek esetén első alkalommal 2002. február hónapban kell megfizetni [2000. évi CXIII. törvény 281. § (4) bekezdése].

Járulékfizetési felső határ

Módosul a járulékfizetési felső határ napi összege is, amely 2002. január 1-jétől 6490 Ft, ez éves szinten 2 368 850 Ft [24. § (2) bekezdés]. Figyelem! A 2001. évben 2002-re (előre) kifizetett járulékalapot képező jövedelmekről (pl. felmondási időre kifizetett munkabér) már a 6490 Ft-os járulékfizetési felső határt kellett alkalmazni, mivel azt a jogszabályt, amely szerint a kifizetés időpontjában érvényes járulékfizetési felső határt kellett alkalmazni, 2001. január 1-jével hatályon kívül helyezték.

Személyi jövedelemadó

Már a 2000-ben kihirdetett törvény tartalmazta a 2002-től érvényes, megemelt sávhatárokat. A progresszív jövedelmeket továbbra is három adókulcs terhelheti - 20 százalék, 30 százalék, 40 százalék - de az adótábla alsó sávhatára 480 ezer forintról 600 ezer forintra, a felső pedig 1 millió 50 ezer forintról 1 millió 200 ezer forintra nő. Ezzel összefüggésben változott az adójóváírás érvényesíthetősége is, bár az alkalmazandó szabályok nem módosultak. Ha az éves bevallott jövedelem nem haladja meg az 1 millió 200 ezer forintot (jogosultsági határ), akkor teljes egészében érvényesíthető a bér alapján egyébként járó adójóváírás (bér 10 százaléka, maximum 3000 Forint/hó), ha ez a jövedelem nem több 1 millió 400 ezer forintnál, akkor az adójóváírást csökkenteni kell a jogosultsági határ feletti jövedelemrész 18 százalékával.

Az adósávok szélesítésével nőtt a családi kedvezmény címén mentesülő jövedelemösszeg is, de az adókedvezmény havi összege – 3 000, 4 000, 10 000 forint – nem változott. A családi kedvezményt a munkáltatói adóelőleg-levonásnál a már ismert nyilatkozatok birtokában kell figyelembe venni.

Adómentes nyugdíj

Az adórendszer bevezetése óta a nyugdíj mindig egyéb jövedelemnek számított, kedvezményként az adótábla szerint rá eső adót nem kellett megfizetni. E szabályozásból fakadt, hogy a kizárólag nyugdíjjal rendelkezőknek nem kellett bevallást adniuk, adót fizetniük, azonban a nyugdíj mellett más jövedelemmel rendelkezőknél a bevallásban a nyugdíjnak is szerepelni kellett, aminek progresszivitást növelő hatása volt. 2002-től a nyugdíj nem számít bevételnek, nem visel adót. Ebből következik, hogy a nyugdíjat a bevallásban nem kell szerepeltetni, így a mellette szerzett jövedelmeket alacsonyabb adó fogja terhelni. Az adóelőleg levonásakor a magánszemély a nyugdíja figyelmen kívül hagyásával nyilatkozhat arról, hogy más jövedelmei várhatóan nem haladják meg az adósáv - megemelkedett - legfelső határát, így a kifizető a 40 százalékos adókulcs helyett az adótábla alacsonyabb kulcsaival állapíthatja meg az adóelőleg összegét.

A nyugdíj új fogalom-meghatározása a korábbiakhoz képest csak kisebb érdemi változást jelent. Ezentúl a kiváló és érdemes művészek járadéka mellett a népművészet mestereit megillető törvény szerinti járadék is nyugdíjnak számít.

Mi után jár a kedvezmény?

Az adókedvezmény - az eddigi szabályozáshoz hasonlóan - az 1993. december 31-e után megkötött lakáscélú hitelszerződések alapján a tőke, a kamat és a járulékos költségek törlesztéseként igazolt összeg után jár. Az ennek megfelelő hitelszerződés utáni adókedvezmény mértéke 2002-től az igazolt törlesztés 40 százaléka (eddig 20 százalék volt), de legfeljebb adóévenként 240 ezer forint (eddig 35 ezer forint volt). A kedvezmény az adós magánszemélyt illeti meg, de lehetősége van arra, hogy azt az adóstársával megossza. Fontos, hogy megosztás esetén az együttesen igénybe vett kedvezmény összege nem haladhatja meg a 40 százalékos és a 240 ezer forintos korlátot.

A hitelszerződések közül a lakás-takarékpénztártól felvett hitel törlesztése alapján csak akkor vehető igénybe adókedvezmény, ha az áthidaló kölcsönnek minősül. A többszörös kedvezmény elkerülése miatt a kedvezményes kamatozású munkáltató lakáscélú kölcsönre és az adókedvezmény nem jár.

Főszabályként a megemelt mértékű adókedvezmény először a 2002. évi adóból vonható le, de - az átmeneti rendelkezések alapján - meghatározott esetekben már a 2001-ben fizetett törlesztő részletekre is érvényesíthető. Amennyiben az 1993. december 31-ét követően hitelintézettel megkötött lakáscélú felhasználásra felvett hitelt lakótelek vásárlása, belföldi lakás építése, építtetése, egy lakószobával történő bővítése mellett új lakás tulajdonjogának, vagy új lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak a visszterhes megszerzésére fordították, akkor a 40 százalékos, maximum 240 ezer forintos kedvezmény már 2001-től alkalmazható. Új lakásnak minősül az a lakás, amelynek első átruházására a kedvezmény alapjául szolgáló hitel felhasználásával került sor, amennyiben azt a kedvezményt igénybe vevő magánszemélyt megelőzően más lakcímként nem jelentette be. Ha egy magánszemély például maga építette a lakóházát, majd halála után fia megörökölte (ez nem minősül átruházásnak), és valaki lakáscélú hitel segítségével vásárolja meg, akkor érvényesítheti a magasabb kedvezményt, ha korábban sem az építő, sem az örökös a lakóépületet lakcímként nem jelentette be (feltehetően még akkor is, ha valamennyiüknek ugyan be kellett volna jelentenie, de azt nem tette).

A feltételeknek meg nem felelő “használt” lakás lakáscélú hitellel történő megszerzése esetén 2001-ben még a régi mértékű, a törlesztés 20 százalékáig, legfeljebb 35 ezer forintig terjedő adókedvezmény érvényesíthető. 2002-től azonban már minden esetben a megemelt összegű kedvezmény vehető igénybe.

Iskolakezdési támogatás

Az iskolakezdéshez a munkáltató eddig is hozzájárult, vagy úgy, hogy a munkavállalónak vagy úgy, hogy gyermekének adott beiskolázási segélyt. Az ilyen juttatás adóköteles jövedelemnek számított. 2002-től a munkaadó legfeljebb évi 10 ezer forint értékű természetbeni juttatást adhat adómentesen a nevelési ellátásra jogosult szülő, vagy a vele közös háztartásban élő házastársa útján az óvodás, általános, illetve középiskolás gyermek részére. (A 10 ezer forint gyermekenként adható.)

Az adómentesség a természetben adott tankönyvre, taneszközre és ruházatra, illetve ezek számla ellenében történő megtérítésére vonatkozik, ugyanis a pénzbeli juttatás az alkalmazott, illetve házastársa munkaviszonyból származó jövedelmeként már adóköteles. Az adómentesség további feltétele, hogy a természetbeni juttatásra a tanév első napját megelőző két hónapon belül kerüljön sor. A szülő, a vele közös háztartásban élő házastársa nyilatkozni köteles a munkáltatónak, hogy a gyermek után mástól nem kapott adómentes juttatást. A nyilatkozatban fel kell tüntetni a házastárs és a gyermek adóazonosítóját, illetve természetes azonosítóit, a munkaadónak pedig a juttatásról adatot kell szolgáltatnia. Ha a magánszemély valótlan nyilatkozatot tesz, az adóhiány és a jogkövetkezmények őt, nem pedig a munkáltatót terhelik.

A Munkaadó Lapja

Jegybanki alapkamat mértéke 1991–2002.

Kamatváltozás időpontja Alapkamat mértéke

2002. I. 21-től 9,00 %

2002. I. 8-tól 9,25 %

2001. XII. 11-től 9,75 %

2001. XI. 13-tól 10,25 %

2001. X. 25-től 10,75 %

2001. IX. 10-től 11,00 %

2001. VII. 13-tól 11,25 %

2000. IV. 3-tól 11,00 %

2000. III. 1-től 12,00 %

2000. I. 20-tól 13,00 %

1999. XII. 22-től 14,5 %

1999. IX. 15-től 15,0 %

1999. VI. 1-től 15,50 %

1999. II. 1-től 16 %

1998. XII. 15-től 17 %

1998. VIII. 01-től 18 %

1998. VI. 01-től 19 %

1998. IV. 8-tól 19,5%

1998. II. 1-től 20 %

1997. IX. 15-től 20,50%

1997. VII. 1-től 21%

1997. III. 1-től 21,50%

1997. I. 16-tól 22,50%

1996. X. 1-től 23%

1996. IX. 1-tól 24,5%

1996. VII. 16-tól 25,5%

1996. V. 1-től 26%

1996. II. 1-től 27%

1995. II. 1-től 28%

1994. VI. 15-től 25%

1993. IX. 27-től 22%

1993. V. 3-tól 19%

1993. I. 1-től 20%

1992. X. 15-től 21%

1991. I. 1-től 22%