Az akadémiai orvoslás immunizálási módszereivel kapcsolatban sok probléma merül fel. Az oltások néha teljesen hatástalanok, de ha hatnak is, akkor is előfordul, hogy csak részleges védelmet nyújtanak az adott betegség ellen. Egy járványos betegség előfordulásának gyakorisága elsősorban nem a tömegesen beadott oltások következtében csökken. A mestersége immunizálásnak számos mellékhatása lehet - a triviálistól a fatálisig. Az oltások hosszú távú, beláthatatlan következményekkel járnak: változásokat idéznek elő az immunrendszerben, a sejtek felépítésében és a génállományban. Az oltások látszólagos biztonságot nyújtanak az embereknek, akik így az orvosokra hárítják a felelősséget az egészségi állapotukkal kapcsolatban, ahelyett, hogy például táplálkozási szokásaik megváltoztatásával és rendszeres testmozgással maguk is aktívan részt vennének egészségük megóvásában. Lehetséges, hogy a mesterséges immunizálás hasznosnak bizonyul egyes esetekben, de a sorozatosan beadott oltások túl nagy kockázattal járnak sok ember számára. Nem kellene a szülőkre nyomást gyakorolni az oltások kötelezővé tételével, és részletesen tájékoztatni kéne őket arról, milyen kockázatokkal és mellékhatásokkal járhat az adott oltás, hogy ők maguk dönthessék el, szükséges-e gyermekük számára, vagy pedig más megoldást választanak a betegség elkerülése érdekében. Két fő alternatívát ismerünk, amely helyettesítheti az akadémiai orvoslás által alkalmazott immunizálási módszereket: az egyik a homeopátia, a másik pedig az ún. táplálkozásterápia, ide tartozik a gyógynövényekből, illetve más, a szervezet számára nélkülözhetetlen anyagokból (vitaminokból, nyomelemekből stb.) készült táplálék-kiegészítők szedése. Valójában mindkét terápiának ugyanaz a célja: a szervezet immunrendszerének olyan mértékű megerősítése, hogy egyedül is képes legyen legyőzni a kívülről támadó kórokozókat.

Különböző nézetek ismeretesek azzal kapcsolatban, hogy a homeopátia milyen szerepet játszik a szervezet védekezőrendszerének megerősítésében. Képessé teszi a szervezetet arra, hogy ellenálljon a fertőzéseknek, így a homeopátiás szereket szedő páciens nem kapja el a betegséget, vagy pedig annyira felerősíti az immunrendszert, hogy az könnyedén le tudja győzni a már bejutott kórokozókat. Előfordul, hogy a homeopátiát valóban kiegészítő módszernek használják: az ortodox immunizálási folyamatok során úgynevezett kivezető homeopátiás szereket adnak be a beoltott páciensnek, hogy csökkentsék az oltás mellékhatásait. Ezek a szerek készülhetnek a megfelelő (ugyanazt a betegséget okozó) nozódából, például himlőoltás esetén Variolinumból, vagy hatásos kivezetőszer lehet az is, amely lefedi az adott tüneti képet, például himlőnél a Thuja, a Maladrinum vagy a Silicea.

Jelenleg a “tömeges immunizáció” a jellemző, és nem az egyének védelme, s inkább az oltások akut következményeivel foglalkoznak, nem pedig a később jelentkező, krónikus hatásaival - ezekről gyakran orvosi körökben szó sem esik. Egyes országokban azonban már mutatkozik némi változás, például Németországban csak akkor adják be a szamárköhögés elleni oltást, ha valaki veszélyeztetett helyzetben van, vagy ha nagy az esély, hogy megkapja ezt a betegséget. Ha mégis beoltják a pácienst, mindenképpen hasznos, ha utána homeopátiás szert is kap. Ezek a szerek alkalmazhatóak oltás helyett is. Nagy előnyük például, hogy a gyerekek sokkal szívesebben beveszik a globulusokat, mint hogy megszúrják őket. Ráadásul a homeopátiás szerek olcsóak is és egyáltalán nem mérgezőek, tehát nincs semmiféle mellékhatásuk. Hátrányuk, hogy elég gyakran kell ismételni a szer bevételét, és hogy eddig még csak egyetlen szabályszerűen elvégzett tudományos kísérletről jelent meg tanulmány a homeopátiás immunizálással kapcsolatban. Dr. Andrew Lockie homeopata orvos cikket írt a világ egyik legnagyobb homeopatájának, George Vithoulkasnak az egyik művéről. Ebben Vithoulkas hangsúlyozza, hogy az immunizálás leglényegesebb része az alkati kezelés. Véleménye szerint szükségtelen oltást adni azoknak a gyerekeknek, akiket azt megelőzően homeopátiás alkati szerrel kezeltek, mivel védekezőrendszerük elég erős lesz ahhoz, hogy legyőzze a fertőzés kórokozóit. Vithoulkas saját praxisából hoz példákat olyan betegségekre (arthritis deformans, sclerosis multiplex), amelyeket szerinte bizonyosan oltások okoztak. Szintén a tömeges oltások következményeinek vélte az AIDS és más autoimmun betegségek egyre gyakoribb előfordulását is.

Az 1970-es években tudományos kísérletet végeztek az Egyesült Államokban a homeopátiás immunizálás hatásait vizsgálva: óvodáskorú gyerekek egy csoportja vett részt a kísérletben, amely során a himlőoltás helyett homeopátiás szert, Variolumot kaptak a gyerekek globulusban, vagy muscularisan injektálva. Négy-hat hét múlva mindegyik gyerek megkapta a szokásos himlőoltást, és a kísérletet megfigyelő orvosok szerint szinte teljesen egyformán reagáltak a beavatkozásra. Egyfajta “felgyorsult” reakciót mutattak az immunitás megszerzésében.

Az immunrendszert erősítő gyógynövények alkalmazását régóta ismeri a komplementer gyógyászat. Az alábbiakban felsorolt növények immunreakciót fokozó hatását már tudományos kísérletekkel is bebizonyították.

A Vénusz légycsapója, vagy amerikai légyfogó néven ismert húsevő növény hatásos immunstimulátor, fokozza a T-sejtek aktivitását, valamint a falósejtek és a makrofágok fagocitózisát.

A glycyrrhiza vagy más néven édesgyökér fokozza a makrofágok aktivitását és az interferontermelést. Fertőző betegség esetén naponta négyszer vegyünk be három darab 500 mg-os kapszulát.

A kanadai gyömbér az egyik legismertebb immunerősítő növény, amely növeli a makrofágok és a természetes killersejtek aktivitását, valamint baktérium- és gombaölő hatása is van. Fertőzés esetén naponta négyszer négy darab 500 mg-os kapszula szedése javasolt.

A közönséges orbáncfű vagy Szent János fű antibakteriális és antivirális hatása miatt használatos az immunrendszer erősítésére, naponta legalább 1500 mg-ot kell bevenni belőle több adagra osztva. Antidepresszáns hatásáról is ismert.

Az immunrendszer normális működéséhez alapvetően szükséges a megfelelő mennyiségű fehérjebevitel. A kutatások bebizonyították, hogy a cukorfogyasztás nagymértékben csökkenti a fagocitózist, legyen a glükóz, fruktóz vagy szacharóz, már fél órával a cukortartalmú élelmiszer elfogyasztása után mutatkozik a falósejtek aktivitásának csökkenése. Sok zsírt tartalmazó étrend esetén lelassul az emésztés, s ennek következtében az antitestek termelődése is, ezért az immunrendszer erősítését szolgálja, ha minél kevesebb állati zsiradékot tartalmaznak ételeink. A nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztása is káros a szervezetnek mert gyorsítja a szabad gyökök oxidációját és vitaminhiányt okoz.

Rendkívül fontos szerepet játszanak a kórokozók elleni védekezésben.

Antivirális és antibakteriális hatása van, javítja a szervezet általános állapotát és ellenálló képességét.

A B-vitaminok erősítik az immunrendszert, közülük a leghasznosabb a B₅ és B₆ -vitamin,

Az immunrendszer legyengülését gyakran a szükséges ásványi anyagok hiánya okozza.

Az E-vitaminnal szimbiózisban dolgozik, egy olyan enzim alkotórésze, amely a sejtfal integritását védi.

Naponta 30-50 mg cink bevétele segíti a védekezőrendszer munkáját, de fertőzés esetén e mennyiség kétszeresét kell szedni legalább egy héten keresztül.

Az immunrendszer erősítését még más tápanyagok is segítik, ilyenek például a probiotikumok, azaz a barátságos baktériumok, amelyek főként antibiotikus kezelés után szükségesek a bélflóra helyreállításához.

International Journal of Alternative and Complementary Medicine,

1998. december