Az elhízás költségvonzatai

A túlsúly és az elhízás világméretű problémája a magyar lakosság 60 %-át közvetlenül érinti, azonban annak gazdasági és szociális következményei az egész társadalmat sújtják.

Az elhízás direkt költségeiről - a diagnózisra és kezelésre fordított, az egészségügyben jelentkező kiadásokról - már számos országban készült felmérés. Az elhízás meghatározásától és a számítások módszerétől függően az elhízásra költött kiadások az egészségügy összkiadásának 1,5-7,8 %-át teszik ki. Az elhízás így - a dohányzás, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és az ülő életmód mellett - az egészségügyi költségek meghatározó tényezője. Az elhízásra költött kiadások az egészségügyi összköltség százalékában igen jelentősek. Táblázatosan összefoglaltuk ezek értékét a források feltüntetésével.

Ország

Tanulmány

Az elhízás definiálása

Eü költség %-a

Egyesült Államok

Colditz 1996.

BMI> 29 kg/m2

6,8

Egyesült Államok

Thompson 1999.

BMI> 29 kg/m2

5

Franciaország

Levy 1995.

BMI> 30 kg/m2

2,5

Hollandia

Seidell 1995.

BMI> 30 kg/m2

1,5

Kanada

Birmingham 1999.

BMI> 30 kg/m2

2,4

Svédország

Sjöström 1995.

BMI> 30 kg/m2

7,8

Forrás: Obesitologia Hungarica, 2000. szeptember (3. szám) Dr. Simonyi Gábor

Az Amerikai Egyesült Államokban Colditz - először 1986-ban - az elhízás számos társbetegségének gazdasági vonzatát becsülte meg. Az elhízás egészségi következménye kapcsán felmerülő direkt költségek összege akkor elérte a 39,3 milliárd dollárt, az egészségügyi összköltség 5,5 %-át. Ebből a legmagasabb összeg a kardiovaszkuláris betegségekre jutott (22,2 milliárd dollár), majd az insulinkezelésre nem szoruló diabetes mellitusra (11,3 milliárd dollár), az epehólyag betegségekre (2,4 milliárd dollár, a mell- és vastagbélrákra (1,9 milliárd dollár), valamint a magas vérnyomásra (1,5 milliárd dollár). 1999-ben Colditz és Wolf újabb számításokat végeztek és azt találták, hogy az állam abban az évben 45,8 milliárd dollárt költött az elhízás társbetegségeire, az egészségügyi kiadások 6,8 %-át.

Amerikai kutatók - Burton és munkatársai - 1998-ban publikálták annak a felmérésnek az eredményeit, amelyet 3.066 banki alkalmazott bevonásával készítettek. A testtömegindex adatok alapján a vizsgált populáció 27 %-a tartozott a veszélyeztettek (n=835) csoportjába. A kutatás legfontosabb megállapításai a következők:

1. A testsúlytöbblettel rendelkező emberek mindössze 5,4 %-a nem rendelkezik semmilyen kockázati tényezővel magas testtömegindexe mellett (egyebek között az életminőség romlása, cukorbetegség kialakulása). A súlytöbblettel rendelkező emberek túlnyomó többsége azonban, pontosan 94,6 %-a küzd - súlyfeleslege mellett - legalább egy kockázati tényezővel.

Forrás: American College of Occupational and Environmental Medicine

2. A testtömegindex emelkedésével nő a betegállományban töltött napok száma. Míg a testsúlytöbblettel rendelkezők összesen átlag 8,45 napot töltöttek betegállományban, addig a normál testsúlyúak mindössze 3,73 napot.

3. A kutatók a kiesett napokat pénzben is kifejezték, méghozzá úgy, hogy minden betegállományban töltött napra 189 dollárt számoltak. A normál testsúlyúak így 683 dollárba “kerültek”, a súlyfelesleggel rendelkezik pedig 1546 dollárba. Ez azt jelenti, hogy ez utóbbi csoportba tartozók hiányzásaikkal 863 dollár többletköltséget okoztak.

4. Az összes egészségügyi kiadás átlagát a testtömegindexhez viszonyítva a kutatók egy J alakú görbét kaptak, amelynek legalacsonyabb értéke BMI=25 kg/m2 körül helyezkedik el. Gazdasági szempontból ezt az értéket tartják az egészséges testtömegindexnek - ez az érték az orvosok véleményével is megegyezik.