AMIT A VÁLALKOZÓNAK TUDNI KELL

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 2001. évi változásai

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 2001. évi módosítását alapvetően az indokolta, hogy a 2001. január 1-el hatályba lépett számvitelről szóló törvény több ponton megváltoztatta egyes számviteli fogalmak jelentését és a számviteli elszámolások rendjét. A változásokkal összefüggő módosítások többsége az adóalap korrekciókat érinti, de összefüggésben van az adóelőleg-bevallás rendjének változásával is. A törvénymódosítás kiemelten foglalkozik a kis- és középvállalkozások támogatásával, adóterheinek mérséklésével. Egyes rendelkezések az adóelkerülés lehetőségeinek szűkítését célozzák, de összességében a változások a társasági adóteher csökkentését eredményezik.

Az adótörvény új alapelveket fogalmaz meg, mely szerint az adótörvény előírásait a számviteli törvény rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni. Ettől az elvtől csak akkor lehet eltérni, ha az adótörvény előírja az eltérést. Az új alapelv kimondja, hogy a számvitelről szóló törvény előírásaitól történő eltérés nem eredményezheti az adókötelezettség csökkenését.

Adókötelezettség

A társasági adóalapot az adózás előtti eredményből kiindulva kell megállapítani valamennyi vállalkozásnál (a célszervezetet kivéve). Ez a változás részben az egyszeres könyvvitelt vezetőket, részben a külföldi vállalkozókat érinti. Az egyszeres könyvvitelt vezető adózóknál és a külföldi vállalkozóknál (ha a vállalkozásuk nem fióktelep) az adózás előtti eredményből kell kiszámítani az adóalapot. Eddig az egyszeres könyvvitelt vezetőknek a pénzügyileg realizált adózás előtti eredményből, a külföldi vállalkozóknak pedig a bevételek és költségek különbözetéből kiindulva kellett az adóalapot megállapítani. Az adózás előtti eredményen ezen túl a beszámolóban - ennek hiányában a könyvviteli zárlat alapján - kimutatott eredményt kell érteni.

Céltartalék

A számvitelről szóló törvény szabályai szerint a gazdálkodó egyrészt köteles céltartalékot képezni a várható kötelezettségekre, másrészt jogosult céltartalékot képezni a jövőbeni költségekre. A számvitelről szóló törvény egyéb jogcímen is előírja céltartalék képzését (pl. az elhatárolt árfolyamveszteség fedezetére képzett céltartalék esetében), azonban a társasági adó rendszerében az egyéb céltartalékoknak nincs jelentőségük, a törvény kizárólag a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képezett céltartalékhoz rendel adóalap-módosító jogcímeket.

Az első két korrekció kizárólag a kettős könyvvitelt vezető adóalanyokra vonatkozik. A szabályozás szerint ugyanis az adóalap megállapítása során az említett céltartalékok képzése következtében az adóévben elszámolt ráfordítás növeli, míg a céltartalék felhasználása következtében elszámolt bevétel csökkenti az adózás előtti eredményt. Ez azt eredményezi, hogy az adótörvény változatlanul csak a ténylegesen felmerült költségeket, ráfordításokat ismeri el, a fedezetükre szolgáló céltartalékot nem.

Követelések értékvesztése

Az új számviteli törvény (55. §-ának (1)-(3) bekezdéseiben írtak) szerint a követelések fedezetére nem céltartalékot kell képezni, hanem értékvesztést kell elszámolni, illetve az adó, a vevő fizetőképességének javulása esetében a korábban elszámolt értékvesztést vissza kell írni. Az ilyen követelésre elszámolt, illetve visszaírt értékvesztés hasonlóan változtatja meg az adóalapot, mint eddig a céltartalék. Az adóévben elszámolt értékvesztés ugyanis növeli, az adóévben visszaírt értékvesztés pedig csökkenti az adózás előtti eredményt. Ez önmagában azt jelentené, hogy az adótörvény nem ismeri el a számviteli értékvesztést. De az adóév utolsó napján (a mérlegfordulónapon) fennálló késedelmes követelések egy részével, mégpedig a késedelem időtartamától függően csoportokba fedezett állományuk alapján számított összeggel - de legfeljebb a ténylegesen elszámolt értékvesztéssel - csökkenteni kell az adózás előtti eredményt. Ez az összeg az adóévet követő évben viszont növeli az eredményt.

Az értékvesztés adótörvényben elismert mértéke az adóév utolsó napján késedelemben lévő követelések bekerülési értékének:

- 2 százaléka, 90 - 180 napos késedelem esetén,

- 5 százaléka, 181 - 360 napos késedelem esetén,

- 25 százaléka, 360 napon túli késedelem esetén.

Készletek, befektetések és értékpapírok értékvesztése

A korábban előírt halasztott elszámolás a számviteli törvényben megjelent szabály miatt szükségtelenné vált. Ezen túl ugyanis objektív ismérvek - például tőzsdei ár - alapján kell ezen eszközök értékvesztését elszámolni, illetve visszaírni. A 2001. január 1-ig felhalmozott adóalapban el nem számolt értékvesztés az átmeneti rendelkezések alapján a következők szerint írható le:

  1. az áttéréstől számítva három adóévben, egyenlő részletekben, azon eszközcsoporthoz tartozó nyilvántartott értékvesztés, amelynél az adózó 2001. január 1-je előtt áttért az értékvesztés egyedi nyilvántartására;
  2. öt adóév alatt egyenlő részletekben, ha az értékvesztés nyilvántartása eszközcsoportonként, a 2000-ben hatályos adótörvény előírása szerint történt;
  3. az eszköznyilvántartásból történő törlésekor, de legkésőbb az ötödik adóévben azon eszközök értékvesztése, amelyeket az adózó a 2000-ben hatályos törvény előírása szerint egyedileg tart nyilván.

Ha az adózó jogutód nélkül szűnik meg, az adóalapba még el nem számolt értékvesztés teljes összegét le kell vonnia az adózás előtti eredményből. Ha az adózó átalakul, a jogutódok kiválás, részleges átalakulás estén a jogutód és a jogelőd - számolhatják el az adóalapban az átalakulásig még el nem számolt értékvesztést (a kapott eszközhöz tartozó értékvesztésnek megfelelően). Az adózás előtti eredmény “átvett” értékvesztéssel történő csökkenésekor a jogelőd adóéveit is be kell számítani.

Behajthatatlan követelés

A számviteli törvény (3. §-a (4) bekezdésének 10. pontja) alapján leírt behajthatatlan követeléssel növelni kell az adózás előtti eredményt. Hasonlóan kell figyelembe venni a behajthatatlan követelésnek nem minősülő elengedett követéseket is, mivel az rejtett osztaléknak minősül. Csökkenti viszont az adóalapot a követelés bekerülési értékének az a része, amelyről a mérlegkészítés napjáig nyilvánvalóvá válik, hogy az adótörvény által is elismert behajthatatlan követés. Az adótörvény a számviteli törvény szerinti behajthatatlan követelések közül az elévült, illetve bírói úton nem érvényesíthető követeléseket nem ismeri el. Ha egy követelés az adótörvény szerint is behajthatatlan, a követelésre korábban elszámolt értékvesztéssel, vagy annak arányos részével is csökkenthető az adóalap. Ugyanez érvényes akkor is, ha a követelés a jogutódnál válik behajthatatlanná.

Értékcsökkenés

A terv szerinti értékcsökkenés elszámolásának alapja a bekerülési érték helyett a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési érték. A számviteli törvény meghatározása szerint maradványértéknek minősül az eszköznek a rendeltetésszerű használatba vétel, az üzembe helyezés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében meghatározható, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke.

Az egyszeres könyvvitelt vezetők számára csak technikai - nem tartalmi - változás, hogy 2001-től nekik is növelniük kell a számviteli politikájukban előírt, eredmény terhére elszámolt értékcsökkenéssel az adózás előtti eredményt.

Az adótörvény szerint az eszköz teljes bekerülési értéke elszámolható az adóalapban, szemben a számviteli törvénnyel, mely a maradványértékkel csökkentett bekerülési értéket engedi elszámolni.

A cég számviteli politikájában rögzített értékcsökkenés az eszközök szélesebb körére érvényesíthető az adóalapban:

  1. az 50 ezer forint alatti egyedi bekerülési értékű eszközök egyösszegű elszámolása,
  2. a legfeljebb 200 ezer forint értékű bekerülési eszközök,
  3. a tenyészállatok,
  4. az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok,
  5. a kizárólag alapkutatáshoz, alkalmazott kutatáshoz, vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszközök amortizációja.

A bérbe adott épületre 10 százalék helyett 5 százalék amortizáció számolható el az adótörvény szerint. Ez érvényes a korábban kötött ügyletek 2001-es elszámolásaira is. A gőz-, forró víz- és termálvezetékek, földgázvezetékek leírási kulcsa viszont 4 százalékról, a termál kutaké 2 százalékról 10 százalékra nő.

2001-től az adótörvény szerint, azon eszközökre is elszámolható az adóalapban terven felüli értékcsökkenés, amelyekre a számviteli törvény (52. §-a (5)-(6) bekezdései) alapján nem érvényesíthető terv szerinti amortizáció. Az adótörvény a szellemi termékek illetve a tárgyi eszközök után is megengedi a terven felüli értékcsökkenés levonását az adózás előtti eredményből, ha az eszköz megrongálódása elháríthatatlan külső ok miatt következett be.

Az állományból bármilyen jogcímen kikerülő (értékesített, apportált, megsemmisült, selejtezett) eszközök amortizációját a megszokott technikával kell elszámolni, de változott a számított nyilvántartási érték. Ennek megállapításához a bekerülési értéket ezentúl nem elég csak csökkenteni az adóalapban érvényesített leírással, hanem a terven felüli leírás visszaírt összegével növelni is kell, ha az adózó a terven felüli leírással csökkentette az adóalapot.

Az adótörvény az állományból kikerülés esetei között külön említi az átsorolást a forgóeszközök közé. Eszerint kell eljárniuk az egyszeres könyvvitelt vezetőknek is, ha az eszközhöz kapcsolódó kötelezettséget a szállító részben, vagy teljesen elengedi, vagy valaki átvállalja.

Mikro- és kisvállalkozások beruházási kedvezményei

Adóévi beruházás után érvényesíthető adóalap-csökkentő tétel a beruházás értékének összegében, abban az esetben, ha az adótörvényben előírt következő feltételek teljesülnek:

  1. Az adózó az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról fejlődésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvényben meghatározott mikro- vagy kisvállalkozásnak minősül.
  2. Tulajdonosai az adóév egészében kizárólag magányszemélyek.
  3. A vállalkozás az adótörvényben meghatározott tartalmú beruházást valósít meg.

Mikro- vagy kisvállalkozásnak az a vállalkozás tekinthető, amely az utolsó beszámoló adatai szerint kevesebb, mint 50 főt foglalkoztat, és mérlegfőösszege nem haladja meg az 500 millió forintot, vagy árbevétele kevesebb 700 millió forintnál. Az adóalap-kedvezmény az adóév utolsó napján mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő adózóknak jár, ezen a napon azonban csak az előző adóévről szóló beszámoló áll rendelkezésre, így az abban szereplő adatok az irányadóak (2001-ben tehát a 2000-esek).

A kedvezmény kizárólag a korábban még használatba nem vett eszközök, tehát a vállalkozás által megvalósított beruházások, vagy újonnan vásárolt tárgyi eszközök után jár. Az eszközök esetében a számviteli törvény 26. §-ának (4) bekezdésében szereplő besorolás az irányadó, eszerint a kedvezmény kizárólag a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolt tárgyi eszközökre, továbbá a tenyészállatokra vonatkozik.

Nem vehető igénybe a kedvezmény az úgynevezett üzemkörön kívüli - az adótörvény definíciója szerint - a vállalkozási tevékenységgel közvetlen összefüggésben nem lévő ingatlanokra, különösen lakóépületekre, valamint az elsődlegesen jóléti célt szolgáló épületre, építményre.

A mikro- és kisvállalkozások a felsorolt eszközökre elszámolt adóévi beruházás összegével, de legfeljebb 10 millió forinttal, illetve, ha az kisebb, maximum az adózás előtti eredménnyel csökkenthetik az adóalapjukat. Vagyis ezen vállalkozások első 10 millió forint nyeresége társasági adó mentes, ha az adóévben legalább 10 millió forintot az adótörvényben elismert beruházásokra fordítanak.

Fontos tudni, hogy ugyanarra a tárgyi eszközre nem érvényesíthető kétféle kedvezmény, tehát adott esetben választani kell a beruházási és a meghatározott térségekben érvényesíthető, úgynevezett 6 százalékos adókedvezmény között.

Az igénybevett kedvezmény összegének kétszeresével kell növelni az adóalapot, ha az adózó az igénybevétel évét követő negyedik adóév utolsó napjáig a kedvezményezett eszközt:

  1. Nem helyezi üzembe (kivéve, ha az üzembe helyezés elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében marad el).
  2. A számviteli törvény 26. §-ának (4) bekezdésében felsorolt kedvezményezett kategóriák helyett egyéb berendezésként, felszerelésként, járműként helyezi üzembe, vagy ilyen eszközök, illetve a forgóeszközök közé sorolja át.
  3. Üzemkörön kívüli ingatlanként is használja.
  4. Elidegeníti (természetbeni juttatásként átadja, értékesíti, apportálja, térítés nélkül átadja).

Ha az adózó a kedvezmény igénybevételét követő negyedik adóév utolsó napjáig jogutód nélkül megszűnik, az adóalapot növelnie kell az igénybevett kedvezmény azon részével, amellyel korábban még nem növelte.

Ha a vállalkozás négy adóéven belül átalakul, az adóalap-növelési kötelezettség azt a jogutódot terheli, amely a kedvezményezett eszközt az átalakulási vagyonmérleg alapján a könyveiben felvette.

Átmeneti rendelkezés szerint a mikro- vagy kisvállalkozások az adóelőleg- megállapításakor 1,8 millió forinttal csökkenthetik a bevallásban szereplő fizetendő adót. Eszerint 2001. július 1-jétől 2002. június 30-ig arányosan csökkentett adóelőleget kell fizetniük. Az adóelőleg kedvezményt kihasználó, ám nem beruházó vállalkozásoknak a feltöltési kötelezettség erejéig annak esedékességekor kell fizetniük az elmaradt adóelőleget (vagy annak egy részét is).

Kis- és középvállalkozások adókedvezménye

A tárgyi eszköz beszerzésére, előállítására pénzügyi intézménytől 2000. december 31-e után hitelt felvevő adózó, ha a hitelszerződés megkötésének teljes adóévében kis-, illetve középvállalkozásnak számít, a hitelkamat 40 százalékával csökkentheti az adóját (a kedvezmény csak a megfizetett kamatra vonatkozik). Az igénybevehető kamatkedvezmény adóévenként legfeljebb 5 millió forint, és nem lehet több a más kedvezményekkel csökkentett társasági adó 70 százalékánál sem.

A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerint e kategóriába az a vállalkozás tartozik, amelynek 250 főnél kevesebb foglalkoztatottja van, éves nettó árbevétele legfeljebb 4 milliárd forint, vagy mérlegfőösszege nem haladja meg a 2,7 milliárd forintot. További feltétel, hogy tulajdonosai között 25 százaléknál nagyobb részesedéssel, szavazati joggal nem rendelkezhet nagy vállalkozás, önkormányzat vagy az állam (a 25 százalékot a felsorolt személyekre együttesen kell érteni).

Az adótörvény a beruházási hitelkamat kedvezményezetteinek köréből kizárja a bemutatóra szóló részvényeket kibocsátó részvénytársaságokat (náluk nem ellenőrizhető a tulajdonosi szerkezet).

A kedvezményt késedelmi pótlékkal vissza kell fizetni, ha az adózó a hitelszerződés megkötését követő négy naptári éven belül nem helyezi üzembe a tárgyi eszközt, amelyhez a hitelt felvette, vagy ha a használatbavétel adóévében, illetve az azt követő három évben az eszközt elidegeníti.

Készült Makó László, AdóTIPP felhasználásával

Üzemanyagárak

Március 22-én jelent meg a 2001. április 1-je és június 30-a között alkalmazható üzemanyagárakról szóló APEH közlemény. Ha a magánszemély az alábbi árak szerint számolja el az üzemanyagot, nem szükséges számlát beszereznie:

Ólmozatlan motorbenzinek:

ESZ-95 ólmozatlan motorbenzin

233 Ft/l

ESZ-98 ólmozatlan motorbenzin

243 Ft/l

Keverék

232 Ft/l

Gázolajok

217 Ft/l

(Magyar Közlöny 2001/33. szám)