Magyar Lant  2000. szeptember


Glorifikált globalizált glóbusz

Napjaink agymosásának legtipikusabb és legújabbkori esete a "globalizáció". Ezt az emészthetetlen maszlagot azért találták ki a politikus-közgazdászok és a pénzügyi sihederek, hogy fekete-hályogot öntsenek a tömegek vizuális látómezejébe. A kapitalista demokrácia lejáratta magát a mérhetetlen kapzsiságával, a szövevényes korrupciós rendszerével, a folyamatos kábítószerezésével, a bûnözõ maffiáival és a békés állampolgárok évenkénti többszörös bombázásaival. Ezért találták ki a demokrácia helyett a globalizációt.

A globalizáció három szinten zajlik.

Az elsõ szint a munkahelyek. Ha egy munkavállaló egy államilag vagy önkormányzatilag finanszírozott munkahelyen dolgozik, akkor joga van magában és az illemhelyen morogni, otthon titokban sóhajtozni, a fõnök váltakozó pártpreferenciái szerint szavazni és a havibért megköszönni a fõnökének. Ha egy munkavállaló egy magán vagy egy társtulajdonban levõ munkahelyen dolgozik akkor kötelessége befogni a száját, nem szervezkedhet (még civil szervezeteknek sem lehet a tagja, nemhogy pártoknak), nem lehet politikai véleménye, a tulajdonos lábbelijét is tisztára kell takarítania, joga hetente hét napban 12-16 órában dolgoznia, joga van nemzeti és egyházi ünnepnapjainkon is dolgozni, joga van felajánlani feleségét és gyermekeit a tulajdonosnak, kötelessége bérbeadott rabszolgaként viselkednie és joga van állandó rettegésben élnie az állása elvesztése miatt.

A globalizáció második szintje: a közösség. A "szabad választások" útján mindig ugyanazok kerülnek be a hatalomba csak néha más köpönyeget vesznek de magukra, de még ez sem kötelezõ. Ezen politikai hatalmasságok (amelyek családban öröklõdnek) a saját zsebükre privatizálnak vagy államosítanak, a saját zsebükre adnak vagy nem adnak hitelt, a saját zsebükre ítélkeznek elevenek és holtak felett. A verésben, a gyilkolásban kimagasló érdemeket szerzett elvtársak, megkapják az 56 hõse címét és egyéb érdemrendeket , kitüntetéseket vagy ezredesi és tábornoki rangokat. Legszívesebben a kormányban vagy a parlamentben vagy azoknak holdudvarában ücsörögnek, havi százezerszeres nyugdíj összegekért.

A globalizáció harmadik szintje a multinacionális és világ pénzügyi rendszerek. Az ezeket képviselõ nemzetietlen kalandorok megmondják, hogy a termelõi munkától függetlenül mekkora legyen az olajár, mikor melyik országot kell bombázni, az egyes országokban az állítólagos "demokratikus választások" eredményétõl függetlenül ki legyen az államfõ, melyik cég repülõgépét kell megvásárolnunk, hogy idõsámításunk elõtti évezredekben ki nyert háborút, hogy kik voltak az õseink. De ezen túlmenõen ezt is megszabják, hogy a többség az az elhanyagolható kisebbség, amelyik valamilyen másságban jeleskedik.

Tûnj el globalizáció glorifikált ördöge a glóbuszunkról, számûzzük örökre az emberiség életébõl a globalizáció sátáni képviselõit. Forduljunk keresztényi hitben az Istenhez, a magyar nemzethez, tiszteljük õseink kultúráját, emlékét, alkotásait, hogy utódaink tiszta szívvel és áldva tegyék neveinket a történelem örök mérlegének a serpenyõjébe.

Dr. Vincze János
az NDP elnöke

 

Petõfi Sándor:
VAN-E EGY MAROK FÖLD...

Van-e egy marok föld a magyar hazában,
Amelyet magyar vér meg nem áztatott?
Hajh, de már nem látszik a nagy õsök vére,
Fiaik befesték újra feketére
A földet, rákenték a gyalázatot!

S így hazugság itt az örök-igazság is,
Hogy az oroszlán nem szülhet nyúlfiat;
Ti dicsõ apák, ti bajnok oroszlánok,
Ha ti a halálból most föltámadnátok,
És látnátok satnya maradéktokat!

S ez a faj dicsekszik õse érdemével,
Híres hajdanával úgy hetvenkedik...
Hát majd a jövendõ fog-e dicsekedni
Mivelünk? vajon nem fogja emlegetni
Orcapirulással e kor gyermekit?

Erre semmi gondunk. Tengünk, mint az állat,
Megelégszünk azzal, hogy van kenyerünk,
Messze elmaradtunk a világ sorától,
Kitöröltek a nagy nemzetek sorából,
Élni nem tudunk és halni nem merünk.

Szégyen, szégyen! egykor mi valánk a sorsnak
Számadó könyvében a legelsõ szám,
S most leghátul állunk semmit nem jelentve...
Kik lábunk ölelték egykor térdepelve,
Most arcul csapkodnak... szégyen rád, hazám!

S jaj nekem, százszor jaj, hogy szülõm ellen kell
Kart emelnem, hogy megostorozzam õt,
Gyermek a szülõjét!... engem jobban éget
A seb, melyet rajta vágok; és nagy vétek,
Jól tudom, az ily tett ég és föld elõtt.

S én ezek dacára sem fogok pihenni
Érezzek bár százszor több fájdalmakat,
S verjen meg bár engem a nagy Isten érte...
Addig ostorozlak, nemzetem, míg végre
Földobog szíved, vagy szívem megszakad!

 

Hetvennyolcezer

(Sárospataki Református lapok, LII. évf., 1999. május)

Az egyik misszióval foglalkozó képes magazin értesülése szerint naponta 78.000 ember tér meg, odaszánva életét az egyetlen hatalom, az Úr Jézus Krisztus szolgálatára. Sok ez a hetvennyolcezer vagy kevés? Mi mindent tükröz ez a szám?

Napjainkat sûrûn behálózó statisztikai kimutatások közepette sokak számára talán semmitmondó ez az adat. Elhanyagolható részletnek tûnik abban az összefüggésben, hogy egy nap alatt mennyien születnek és mennyien halnak meg. ... E roppant adathalmaz közepette szerényen húzódik meg ez a napi hetvennyolcezres gyarapodás Krisztus nyájában. Pedig jó lenne ünnepélyesen kezet fogni ezekkel az újjászületett életû testvéreinkkel. Vagy egyszerûen csak leülni valamelyikükkel egy csöndes helyen és beszélni vele arról, hogy honnan jött és most, élete döntõ pillanata után merre tart. Vagy jó lenne egy szép, hosszú levelet írni neki, hiszen soha nem találkozhatunk, földrészek és óceánok választanak el, de a közös örömök és egyforma célok most már végleg összekötnek egymással.

Viszonylagosságuk miatt néha csak legyintünk a statisztikai adatokra, manipuláltak - mondogatjuk. Lehet, hogy az összesítésben szereplõ naponként megtértek száma is más lenne, ha szigorú revízió alá vetnénk a különféle kimutatásokat. A régi megállapítás szerint: a kevés is sok lehet, s a sok is kevés. ...

Mennybemenete elõtt mondja Jézus az övéinek. "Erõt kapok ... és tanúim lesztek a föld végsõ határáig." Az Õ ígéretében bízva, parancsát teljesítve még ma induljunk el az evangéliummal szívünkben és szánkban, hogy holnap ezt adhassák hírül a statisztikák: Krisztushoz tért az elmúlt napon 78.001 ...

Dr. Kádár Zsolt
református lelkipásztor

 

Halasi B. Erzsébet:
Emlékezz majd

Emlékezz majd arra
Ha Õsz lesz a hajad,
Egész nemzet élt itt,
Nem voltál ily magad.
Magadra maradtál,
Mert kikkel együtt élsz,
Meg kell gondolnod azt,
Elõttük mit beszélsz.

Magadnak sem mersz már
Igazat mondani,
Nehogy a szemedbõl
Olvasson valaki
Megfélemlített vagy,
Mint negyven éven át,
Amíg ruszki hordák
Tiporták a hazát.

Hol Szent István viselt
Arany szent koronát
Magyar föld nevelte
Oly sok derék fiát
Kik nem õriztek mást
Csakis szép emléket.
Emlékét õrizték,
A hazát szerették.

És most jaj, hol tartunk?
Nem számít a nemzet.
Egy párt uralkodik,
A többi elveszett.
Szerencsétlen hazám!
Nem lesz itt már egység?
A gyûlölet tombol,
Mint kutyán a veszettség.

 

In memoriam Keglevich István (1929-2000)

Súlyos betegségben rövid szenvedés után életének 71. évében 2000. augusztus 28-án elhunyt Keglevich István atya, római katolikus nyugdíjas pap, aki egész életét nemzete keresztény szelleme erõsítésének szentelte.

Keglevich atya 1929. október 27-én született Budapesten. Gyermekkorában hívõ katolikus szellemben nevelték és már 8 éves korában cserkész lett. A ciszterci Szent Imre Gimnáziumban ismerkedett meg a Regnum Marianum szellemével, amelyhez haláláig hû maradt, és amelyet utolsó pillanatáig minden erejével szolgált. Mérnöknek készült, de a kommunizmus kontraszelektív felvételi rendszere miatt nem vették fel az egyetemre, ezután döntött úgy, hogy a papi hivatást választja. Pappá szentelése után 1953-ig Endrefalván dolgozott hittanárként. 1954-ben csatlakozott a Regnum Marianum mozgalomhoz és szintén ettõl az évtõl két másik regnumi atyával fiúcsoportokat vezetett titokban a kelenföldi plébánián. Az 1956-os forradalom alatt egy papi gyûlésen kiállt Mindszenthy bíboros mellett, ezért késõbb kétszer is börtönbe zárták.

Regnumi tevékenysége miatt, amellyel sohasem hagyott fel, 1961-1971 között 80 hónapot töltött a diktatúra börtöneiben. Szabadulása után illegális papi tevékenysége mellett segédmunkásként dolgozott. 1974-tõl Albertfalván folytatta az ifjúság nevelését a munkáspapi teendõi mellett. A nyolcvanas évek végétõl megpróbálta a régi szellemben újjászervezni a regnumi mozgalmat. 1989-tõl folyamatosan kezdeményezte a kommunista diktatúra által 1951-ben leromboltatott Regnum Marianum templom újjáépítését. Keglevich atya óriási erõfeszítéseket tett a templom újjáépítésére, de álmát, a templom felépülését már sajnos nem érhette meg. Az Emberekért Emberül csoport a "Magyarország Felmelekedéséért" emlékérmet és oklevelet adományozta 1998-ban Keglevich Istvánnak, a magyarságért és Magyarországért kifejtett életmûvéért.

Õ már nem küzdhet tovább érte, de az általa létrehozott szervezetek folytatni fogják törekvéseit, így küzdelme nem volt hiábavaló. Élete utolsó perceiben is szolgálta nemzetét: gyermektábort szervezett, cserkészneveléssel foglalkozott és a Regnum Marianum templom kommunizmus általi lerombolása 49. évfordulójára megemlékezõ rendezvényt készítette elõ.

Halálával óriási veszteség érte a keresztény magyar nemzetet, soha meg nem alkuvó példája, hite és ereje azonban útmutatást ad minden felelõsen gondolkodó keresztény magyar számára.

Isten veled István atya!

Kis Regnum Kápolnáért Alapítvány
Regnum Marianum Egyesület

 

Hírek

 

Erdély kérdése

A húszadik század húszadik évében Magyarország áldozata lett egy Európát átrendezõ akaratnak. Olyan Európa jött létre, amelyben durva nacionalista szándékok érvényesültek a korábbi rend és béke rovására. Ez legsúlyosabban és legérzékelhetõbben Magyarország sorsán mutatkozott meg. A húszadik század negyedik évtizedének elején a Kárpátmedencében, az egykori történelmi Magyarország területén létrejött egy olyan rendezés, amely elfogadható volt a magyarság számára a kor szellemének elháríthatatlan megvalósulásaként, amely azt hirdette, hogy minden népnek joga van saját államiságára. Ez az eredmény mellékterméke volt a németek Versailles elleni háborús küzdelmének, aminek összeomlása során a gyõztes hatalmak visszaállították a trianoni határokat és Magyarországot Európa keleti felével együtt a Szovjetunió gyarmatává tették.

A 45 éves szovjet fogság alatt a megszállt területeken megváltoztak a magyarság és az államalkotó nemzet arányai. 1990-ben, az 1938-1941 között visszatért területeken már nincs meg a magyar többség, és ha szóba jöhetne egy újabb békés revízió ismét etnikai alapon, sokkal kisebb területet lehetne követelni. Egy esetleges revízió etnikai indokolása a háborús összeomlás óta összezsugorodott. Mint láttuk, a hatvan évvel ezelõtti terület-visszavétel egy átmeneti nemzetközi konstellációban vált lehetõvé. A nemzet egysége iránti törekvésünkben felmerül a kérdés: milyen erõre lehetne rákötni a jelen körülmények között a vágyainkat? Határainkat az 1947-es párizsi békeszerzõdés rögzítette. Ez átvette a trianoni békeszerzõdés érvényét, annak már csak történelmi jelentõsége van. No persze meg következményei. A párizsi békeszerzõdés elkövetõi a gyõztes nyugati hatalmak és a Szovjetunió. Úgy tudjuk, hogy a nyugati hatalmak hajlottak volna valamilyen mértékû területi rendezésre a Kárpátmedencében, de a szovjet ragaszkodott a trianoni határok visszaállításához. Ha ez igaz, elvileg nyugaton kopogtathatnánk, bár sûrûn nyilatkoznak, hogy az európai határok megváltoztathatatlanok, véglegesek. Határrendezés általában háborúk után történik, a gyõztesek érdekei szerint. Nincs a láthatáron olyan háború, és olyan háborús érdek, amelyben a magyar határrendezés elképzelhetõ nagyhatalmi célként.

Miért akartunk valaha is területi revíziót? Azért, mert ismert és kivédhetetlen folyamat az asszimiláció másnyelvû államban. Olyan nép, amelynek egyharmada idegen megszállás alá kerül, és ez ellen emberöltõkön keresztül a tehetetlenség érzete gyötri, könnyen elveszíti hitét a

jövõben, és így azt is elveszíti ami megmaradt. A városok magyar jellegének elvesztése és a szórványosodás meggyorsítja a folyamatot. Kassa, Szabadka, Kolozsvár, Nagyvárad már elveszett, Marosvásárhely most billent át - csak a nagyobbakat említve. Az autonómia akkor lenne eredményes, ha megannyi magyar államként mûködne az idegen államban. Ez a módszer a szláv és ortodox hódítási düh országaiban csak ábránd. Itt állunk tehát abban a tudatban, hogy csak idõ kérdése a három millió magyar elvesztése. Uralkodó politikai szemlélet ma Magyarországon, hogy maradjanak a magyarok jelenlegi államuk keretében, szülõföldjükön, és ebben kell õket támogatni. Ez nehezíti Magyarországra való áttelepedésüket. Elõbb kap egy színesbõrû "menekült letelepedést és magyar állampolgárságot, mint egy határon túli magyar. Hatvan évvel ezelõtt a nemzet egyesítésének egyetlen megoldása volt a területi rendezés. Ma felmerül a kérdés: 1. milyen területi rendezés egyesíthetné a magyar népet? 2. ha területi rendezésre nem kerülhet sor, milyen módon lehet egyesíteni a magyar népet?

Odáig már eljutottunk a szovjet megszállás és annak rendszere megszûnése óta, hogy van olyan magyar kormány és van olyan politikai irányzat, amely a "nemzet egyesítését" céljaként említi. Területi rendezésre eleddig egyetlen kormány sem gondolt, ma nincs számottevõ (kormányzati szerepre képes) politikai erõ Magyarországon, amely politikai feladatai közé iktatná a revízióra való törekvést.

A hivatalos politika, maradjanak lakóhelyükön, mely törekvésüket a magyar állam támogatja. Gyakorlatilag ez nem több, mint törõdés a szomszédos országok mostohább körülményei közt hátrányt szenvedõ magyarok megsegítése, fõleg nyelvük és identitásuk megtartása érdekében nyújtott segítség által. Felmerült a követelés: kapjanak kettõs állampolgárságot a szomszéd államok magyarjai. Ezt hevesen ellenzik a szomszéd államok és Magyarországon a baloldali pártok. Az országgyûlésen belüli erõs liberálbolsevista tömb megakadályozná létrehozni ezt az alkotmány megváltoztatását igénylõ (kétharmados) törvényt. De az is valóban kiszámíthatatlan, mit idézne elõ Magyarországon, ha hirtelen három millió új állampolgár igényelhetné a vonatkozó jogokat és elõnyöket. A kormány most egy közbeesõ megoldást készít elõ, korlátozott jogokkal, évente nem több mint három hónapos munkavállalási lehetõséggel, stb. Máris nagy vita dúl, hogy a kérelmezõ ki által és mi által minõsül magyarrá.

Orbán Viktor miniszterelnök azon kijelentése, hogy a magyar állam nem azonos a magyar nemzettel, arra utal, hogy a kormány politikájában megjelent a nemzet fogalma. De ahhoz, hogy a kormány joggal és érvénnyel foglalkozzon a nemzet ügyével, a nemzet fogalmának jogi, alkotmányjogi státust kell adni. Ha van magyar nemzet, akkor annak alkotmányos támaszt kell adni. Egyetértünk Duray Miklóssal, amikor azt mondta a Magyarok Negyedik Világkongresszusán: "Sokkal több történt Trianonban, mint a történelmi ország megszûnése, szétdarabolása." A nemzet kezdett szétesni. Ez arra is utal, hogy a magyarság nem is annyira a történelmi ország megszûnését élte meg tragédiaként, hanem a nemzet folyamatos szétesését éli meg ily módon.

Románia alkotmánya így kezdõdik: "Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzeti állam." A 6. cikkely a kisebbségekrõl szól. Az alkotmány e finom elkülönítése és a magyarüldözés gyakorlata ismeretében állíthatjuk, hogy Románia jogtalan állapotban hagyta mintegy ötmillióra tehetõ nemromán polgárát. Románia - csakúgy Szlovákia, Ukrajna, Jugoszlávia - magyar kitaszítottjainak a törzsország kell hogy törvényes nemzeti keretet adjon.

Magyarország csak úgy tud megállni a sorvadás útján, ha betölti újra kárpát-medencei hivatását, létrehozva a lelki, a gazdasági és kulturális nagy-Magyarországot.

Csapó Endre
Ausztrália

 

Egy nemzetet csaptak arcul

Talán kevesen emlékeznek arra, hogy 1947. november 7-én, Vorosilov marsall (a Magyarországi Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság elnöke) javaslatára és Rákosi "ajánlására", Budapest díszpolgárává választották az emberiség elsõ számú - bomlott agyú - gonosztevõjét, a Szovjetunió véreskezû diktátorát.

A Fõvárosi Közgyûlés MSZP-s és SZDSZ-es képviselõi 2000. szeptember 26-án megmutatták, hogy megállt velük a történelem hatalmas homokórája, és tíz évvel a rendszerváltás után, még mindig a Rákosi-éra legsötétebb idõszakát mutatja a biológiai-ideológiai kalendáriumunk. Ezt az állítást igazolja az a tény, hogy a jelzett Közgyûlésben többségben lévõ szocialista és szabad demokrata képviselõk rafinált és alattomos (tartózkodó) magatartásukkal megtorpedózták, hogy Joszif Visszarionovics Sztalint töröljék a budapesti díszpolgárok jegyzékébõl.

A sztalinista érzelmû képviselõk tehát úgy döntöttek, hogy Sztalin továbbra is maradjon Budapest díszpolgára, azt a megtisztelõ címet viselve, amellyel Széchenyi, Kossuth, Jókai, Andrássy és más kiemelkedõ személyiségek érdemeit honorálta a magyar nép.

Bekövetkezhet egy olyan paradox helyzet is, hogy a díszpolgárnak jelölt Göncz Árpád, (a sztalinizmus egyik áldozata) a bolsevik terror (proletárdiktatúra) fõszervezõjével lesz egy díszpolgári kompániában.

Nem elképzelhetetlen az sem, hogy a Demszky Gáborék csupán ki akarják próbálni a fõváros, illetve az ország állampolgárainak tûrõképességét, és a következõ lépésük az '56-os forradalom kirobbanásának napján ledöntött Sztalin szobor pótlására fog irányulni. Ha ugyanis Sztalin megmaradhat díszpolgárnak, akkor senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy legalább egy szobra "ékeskedjen" Budapest közterületén. Oroszországból most "bagóért" be lehetne szerezni tetszõleges formájú és méretû Sztalin szobrot, tele vannak velük az ócskavas telepek.

A Fõvárosi Közgyûlésén történtek igazolják, hogy a Sztalin hívõk semmit sem változtak, csupán óvatosabbak, ravaszabbak és képmutatóbbak lettek, mint anno dacumál, amikor Sztalin bûzlõ csizmájának árnyékában üldözték, verték, kínozták és gyilkolták az ártatlan állampolgárok sokaságát, éltek a bolsevik diktatúra adta lehetõséggel. És ez akkor is igaz, ha személyesen nem vettek részt a borzalmak elkövetésében, de eszmei cinkosaivá és pártolóivá váltak milliók gyilkosának.

Most pedig élnek a demokrácia biztosította lehetõségükkel és a jogi bástyák oltalma mögül csapják arcul a nemzetet! Merthogy: Sztalint díszpolgári titulusával feledtetni akarják, hogy "dicsõ" elvtársuk nevéhez fûzõdik hazánk kirablása, a polgári lakosság elhurcolása, a hadifoglyokkal való (a nemzetközi jogokkal ellentétes) bánásmódja, az ország politikai, gazdasági, kulturális és tudományos életébe történõ durva beavatkozása.

Azt sem szabad kifelejteni a számításból, hogy az "arculcsapást" követheti más atrocitás is, hiszen Joszif Visszarionovics Sztalin is gyakran hangoztatta, hogy: "a csizma a legpraktikusabb viselet, azzal lehet legjobban pofán rúgni az embereket". Kádár is sokat tanult Sztalintól, mivel személyesen intézkedett arra, hogy új csizmában és ruhában küldjék ÁVH-s pribékeit a kulákok "megregulázására"!

A Fõvárosi Közgyûlésen elcsattant pofon minden olyan magyar ember arcát érte és égeti, akiben van önérzet, nemzeti büszkeség, és aki ismeri hazánk történelmét. Ezekkel a tulajdonságokkal aligha rendelkeznek a Sztalin díszpolgárságát "meghosszabbító" fõvárosi önkormányzati képviselõk. És még hiányérzetük sincsen! Teljes mértékben elégedettek Sztalin elvtársuk dicsõ tetteinek emlékével. Színt vallottak a közvélemény elõtt. Nem elõször!

Bokor Imre

 

1000 év - magyarság - európaiság

Államiságunk 1000 éves évfordulója arra késztet valamennyiünket, hogy megálljunk egy pillanatra a mai rohanó világban, s elgondolkodjunk azon, vajon mit is jelent számunkra ez az ünnep. Mit tettünk mi ez idáig a magyar nép és kultúra gyarapodásáért, illetve mit köszönhetünk a körülöttünk élõknek, s az egész nemzetnek, hogy hogyan éljük meg a magyar állam 1000 éves és a kereszténység 2000 éves évfordulóját.

A jelen számunkra mindig egy hegymagaslat, melyrõl visszatekinthetünk a múltba. A millennium pedig igazi hegycsúcs, ahonnan nem csak egy évszázadot hanem egy egész évezredet kell értékelnünk. Tennünk kell mindezt egy kicsiny lelkiismeret-vizsgálattal, egy kicsit bûntudattal, katarzisvággyal és megtisztulási igénnyel, hogy az új évezredet megalapozva még egyszer ugyanazt a hibát el ne kövessük.

Cudarul elrontottuk az elmúlt századot testvértelenséggel, bizalmatlansággal. Nagyon sok anyagi, erkölcsi veszteség szerepel a listánkon. De természetesen sok szépre is emlékezhetünk a múltban. Gondolok itt az általános emberi, anyagi és erkölcsi értékekre, melyeket meg kellene becsülnünk.

Csüggedt nemzetként ismernek bennünket, mert oly kevés szó esik a magyar szépségrõl és a magyar jóról, amely egyedül és kizárólagosan a miénk. Elõretekintve a jövõ évezredbe: ünneppel kellene kezdeni!

Nagyon értékes gondolatnak találom a kis falvak, városok kezdeményezéseit. Õrizze meg minden falu karakterét, ássa elõ minden település eltemetett szokásait, mert csak annyiban vagyunk mi fontosak más nemzetek számára, amennyire magyarok vagyunk. Járjunk el a millennium évében õseink sírjához! Ki ismeri például a "hazaszeretet zsonglõrét" melyekbõl példát meríthetünk. Ha ünnepelni akarunk, merítenünk kell múltunk tiszta forrásaiból! Ébredést várok a millenniumtól, tisztább érzelmekkel elindulni a felemelkedés felé. Emberi derût, alkotó örömet remélek. El kell temetni minden hangos szót és testvértelenséget. Ez a temetés az igazi emberi élet kapuja lenne.

Úgy gondolom, a sors kegyeltjei vagyunk, hogy megérhettük a 2000-ik évet. Számomra magyarként és keresztényként is különlegesen fontos ezeréves államiságunk és jézus születésének 2000. évfordulója. Ez a kerek szám, a harmadik évezred küszöbe - véleményem szerint - az egyén vonatkozásában, de társadalmi szinten is alkalmas a számvetésre, a visszatekintésre, s egyben az elõrenézésre is.

Bízva abban, hogy a Kárpátmedence közepén élõ maréknyi kis nép, a magyarság ezer éven keresztül fenn tudott maradni, talán a sors kegyeltjei leszünk a következõ évezredben is. És nem csökkenünk, hanem gyarapszunk létszámban, emberségben és minden értékben.

Szmodics Géza

 

Nyár

Csendben hallgattuk a gyönyörû muzsikát, ha megmozdultam Attila fiam rámszólt ne mocorogjam. "A végén majd rágyújtasz!" Akkor még mind a ketten cigarettáztunk, fújtuk a füstöt, mint a gyárkémények.

Gyermekkorában tüneményes jó fiú volt, a szûk albérleti szobánkat napfényes, csodálatos tájakra varázsolta. Apuci és Anyuci voltunk. A réz kétforintost arcunkra adott puszival köszönte meg. "Lett megint egy bélásom!"

Évekkel ezelõtt az õszi feljövetelnél Attila fuvarozta fel az anyját és a kiskutyát. Fiunknak volt autója. Többször besegítettünk a vételár feldúsításában, de hát ezért nem jár köszönet. Igényünk sem volt rá. Keszibe nõsült. Talán tíz házzal laktak odébb a lányék a Kisháztól.

Vasárnap kora délután indultak, jómagam másnap ültem vonatra. Megérkezésemkor várt rám Attila fiam. Hova szökhettem volna? De hát adósnak maradni én sem akartam. Nem vártam, hogy kijöjjön értem a Délibe. Kedveltem a kóbor lovag magányosságát. Soha nem adnám fel bármilyen csalóka sûrûségért.

Négyezer forintot tettem le az asztalra, ennyit kalkuláltam ki a kocsikázásért. Feleségemék csak könnyebben viselték az utazás izgalmait az autóban. Bobika hamar elaludt az ülés alatt. Attila eltette a pénzt, de a megjegyzés nem maradt el: "hatezer kellett volna!"

December eleje táján, jól emlékszem, eddig több volt a jó a rossznál, sõt még boldogok is voltunk egy-két pillanat hosszán. Közeledett a karácsonyi mit kapunk, "de nekünk most nincs rá pénzünk" kalmárkodó lapítás. Attila telefonált, följönnének hozzánk. Így! Iskolázott gyerek, József Attilát is tanulta: "Nincsen apám, sem anyám..." értelmezve, itt az alkalom, hogy bizonyítsatok...

- Most ne...ennyit mondtam, azt is halkan. Letettük a kagylót

Kint várakoztam a faluvégi ház elõtt. Hevertem az árok szélén. Tejért jöttünk, de még nem kezdték a fejést. Elmaradtak a munkában az öreg cselédek. Bobikát figyeltem, szaglászott a fûcsomóban. Csendesedett a nap, de még élénkek maradtak a színek mind a domboldalon, mint a lenti réteken. Ez a csend megfizethetetlen, pedig csilingel, de olyan halkan, mint a kimondhatatlan áhítat a békesség óhajtásában.

Kocsi húzott el az úton. Ismerõs Opel. Jól látszott az elkapott pillanatban, Attila fogta a kormányt. A vezetõnek figyelni kell ezerfelé robogás közben. Alig tartottak lényeges közlekedést lassító objektumnak. Tudomásul kell vennünk valamit, igyekszünk, bár kíméletlenül nehéz... Miért állíthatnám, hogy mindegy, de azért megvagyunk a Bobi kutyussal együtt. Kikerekedhetett volna szebben is a család. Keményen tudomásul kellett vennem, ott az árok szélén, naplementekor, az elgazosodott, de még kuszán is szemet gyönyörködtetõ mezõkön, valamiért nem sikeredett kerekké az összetartozás. "Lánc, lánc, lánc, eszterházi cérna, cérna volna, selyem volna, mégis kifordulna..." A szivárvány alatt pedig többször átsétáltunk

A csapkodó novemberi szélben vissza kell fordulnom Attilához. Találtunk egy levelet még a nyolcvanas évek elejérõl. Bönci édesanyja írta a kusza sorokat. Unokáját említi egy helyen. Kétszáz forintot küldött neki. Nyelvi pályázatot nyert el és magas pénzjutalomba részesült. Kaptunk belõle. Még nagyanyjáról sem feledkezett meg örömében.

Eltettük a levelet, jó Anyja megjegyezte csendes keserûséggel: bizony innen indult Attila fiunk. Szétosztotta kincses örömét!

Szûcs László

 

Pszichológusnál

A társadalom és tudomány fejlõdésével új és újabb szakágak keletkeznek. A klasszikus mesterségek, hivatások megsokasodnak és interdiszciplináris ágak jöttek létre, sõt egy-egy szakterületnél a mikrospecialisták kiképzése is szükségszerûvé vált. Egyes szakmáknak hivatási hivatási tárgyköre nagyon ismert, nemcsak úgy mint az apáról-fiúra öröklött mesterség folytatása, hanem úgy is mint e században létjogosultságot szerzett tudomány. Természetesen minden hivatásnak a csínját csak maguk a szakmában dolgozók értik a legjobban, esetleg a közvetlen környezetükben élõ receptív családtagok vagy tangenciálisan érintkezésbe kerülõ más szakmák képviselõi. És hogy ne kerüljünk messzire a témától, akkor beszéljünk a pszichológiáról

Az ókorban Hippokratész nemcsak mint úttörõ orvos szerepel, hanem mint pszichológus is, hiszen manapság már tudják, hogy minden organikus szervi bajnak van pszichikai háttere és kísérõje, ha orvosoljuk az egyik összetevõjét, akkor automatikusan, hivatásszerûen segítünk a lelki árnyékán is. Visszatérve Hippokrateszre õ volt az elsõ "pszichológus" aki az embereket vérmérsékleti tipológiába sorolta, innen származtatjuk a ma is köznyelvben használatos emberekre jellemzõ szavakat: kolerikus, szangvinikus, flegmatikus, és melankolikus. Tehát a pszichológia gyökerei már az ókorra nyúlnak vissza, manapság lett szakosított tudomány: klinikai (szerteágazó szakokkal: a drog prevenciótól az alkoholizmusig), ipari (ergonómiai, mérnöki), nevelési tárgykörû (iskola pszichológia, pszicho-pedagógia), sport, kriminológia stb.

A szakrendelõben dolgozók feladata általában a higiénia, a lelki egyensúly fenntartása. Kezdjük azzal a fogalommal, hogy preventív jellegû ami széles tárgykörû és kezdõdhet azzal a mindennapos ismerõssel való összefutással, mikor elmondják sejtéseiket a "mi újság, vagy hogy vagytok?" kérdés feltevésre. A banális megszólítás és mondatkezdés mégis komoly szakmai tanácsadással végzõdhet. Ez a tanácsadás, szakmai irányítás kiterjed a bölcsõde, -óvoda, -iskolás életkorú gyerekekre is, de a felnõtthöz való viszonyához is nem kis mértékben.

A tanácsadás mindkét életkori korosztálynál érvényes úgy a szülõ mint a gyermek számára. Egy családi probléma esetén sokszor külön kell foglalkozni a szülõkkel, nemcsak a gyermekkel. A szülõknek adott nevelési tanács nagyon fontos, elvégre a szûk családi környezetükben hatnak a gyermekükre, az õket érintõ probléma pedig kisugárzik a gyermek magatartására és ezáltal visszahat a szülõkre is, gondoljunk csak a válófélben lévõ családokra!

Általános útmutatóként arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy minden ami egy szülõ számára nem természetes, és esetleges kétségeit el szeretné oszlatni vagy tisztázni akkor forduljon szakemberhez. Abban az esetben is, ha a felvetett probléma nem a pszichológus hatáskörébe tartozik, némi felvilágosítást vagy tanácsot nem mulasztunk el adni.

Tiszay Gabriella

 

Tiszteletdíj

Morcz Tihamér, az Átver-Lek Kft alapító ügyvezetõ igazgatója felhörpintette a reggeli fél liter kávéját, aztán két szivar között átnézte a Csõdértesítõt. Elégedett mosollyal nyugtázta, hogy a hitelezõje, és a legádázabb konkurense is felkerült a kimúlt cégek listájára.

- Béke poraikra! - dörmögte maga elé. _ Mégis csak megérdemelnék a fiúk a fizetésemelést... No, majd legközelebb, ha már csak mi leszünk a szakmában... - Aztán lapozott egyet, és lila lett a feje a dühtõl. - Frászt nekik! Még hogy fizetésemelést... Hagyták, hogy ez a disznó Sumák Berci meglépjen hárommilliómmal! No, de leverem rajta...

Fél óra múlva már a Két pofon egy - Õrzõ-védõ Bt. igazgatójának eredeti mûbõr foteljében terpeszkedett, s két kávé és három szivar társaságában arról tárgyaltak, hogyan lehetne kiverni a csõdöt mondott Sumák Bt. igazgatójának a bõre alól azt a hárommilliót.

- Számunkra nincs lehetetlen - vigyorgott szerényen a behemót pofozóbajnok -, legföljebb a felajánlott tiszteletdíj kevés. Egy pofon ötezer, kettõ kilenc, de ha hármat rendel, azt már tizenötért megszámítom egyetlen kiszállási díjjal. Az orrcsonttörés egy húszas, a láblövés harminc, késelés hátulról huszonöt, fej betörés pisztolyaggyal negyven, nyomorékká verés száz. Nem hagytam ki semmit? Hja, kérem nálunk csak profik dolgoznak. Mokszvában és Rómában végeztek az embereim. Van egy chikágói ösztöndíjasom is...

- Remek! - lelkendezett a tisztes üzletember. - Kétszázat kap, de egy héten belül látni akarom az eredményt!

Ezzel egymás kérges tenyerébe csaptak, s rögtön meg is itták rá az áldomást.

Sumák Bertalan házikabátban ült az íróasztala mellett, s éppen az új, Sumákné és Társa Kft. bejelentõ okiratait töltögette, amikor egy marcona képû úriember a pisztolya agyával megkocogtatta az ablakát. S ha már megkocogtatta, be is ment - ablakostul.

- Jó estét! - fogadta a házigazda egykedvûen. - Magát ki küldte?

- A Morcz a hárommillióért.

- Áhá... És mennyit ígért magának?

- Kétszázat, de ennek a fele a fõnöké. Tudja, a rezsi, meg a jutalék...

- Smucig alak ez a Morcz. Hárommillióért kétszázat, és ennek is csak a fele a magáé? Se veszélyességi pótlék, se szerszámhasználati díj, se tb.-kártya? Ház ez kész kizsákmányolás! A kétkezi dolgozó megalázása. És mit kéne ezért tennie?

- Nem nagy ügy, csak egy kicsit megnyuvasztani, kezét-lábát törni, kilyukasztani a bõrét, a fejét betörni, meg ilyesmi, amíg elõ nem adja azt a hárommilliót.

- Mondom, hogy pofátlan alak ez a Morcz... Igaz, hogy õ csak kétmillióval tartozik nekem, de én hajlandó vagyok magának háromszázezret fizetni a munkájáért. Plusz veszélyességi pótlék, plusz szerszámhasználat, sõt maszek nyugdíjbiztosítás is. És mindezt egyenesen a saját becsületes markába, a fõnök rezsije nélkül. Kér egy pohár whiskyt?

- Kettõt, mert hogy sietek. Ma estére még két megrendelésem van. Szörnyû ez a strapa...

- Megértem, ûzött korban élünk. Látja, én is most mentem át a pénzemet a hitelezõim, meg az adóhivatal elõl. Kér elõleget?

- A felit? Így tisztességes az üzlet...

Egy hét múlva a Két pofon egy pár- Õrzõ-védõ Bt. igazgatója meglátogatta Morcz Tihamért a Belvárosi Klinika intenzív osztályán. A tetõtõl talpig gipszbe öltöztetett beteg szemrehányó tekintetébõl némi elégedetlenség sugárzott.

- Látja, megmondtam én elõre - csóválgatta a fejét a behemót pofozóbajnok -, hogy számunkra nincs lehetetlen, legföljebb a felajánlott tiszteletdíj kevés.

T. Ágoston László

 

A XXVII. Nyári Olimpiai Játékok - Sydney

Éremtáblázat
   

Arany

Ezüst

Bronz

1.

Egyesült Államok

39

25

33

2.

Oroszoprszág

32

28

28

3.

Kína

28

16

15

4.

Ausztrália

16

25

17

5.

Németország

14

17

26

6.

Franciaország

13

14

11

7.

Olaszország

13

8

13

8.

Hollandia

12

9

4

9.

Kuba

11

11

7

10.

Nagy-Britannia

11

10

7

11.

Románia

11

6

9

12.

Dél-Korea

8

9

11

13. Magyarország 8 6 3

14.

Lengyelország

6

5

3

15.

Japán

5

8

2

16.

Bulgária

5

6

2

17.

Görögország

4

6

3

18.

Svédország

4

5

3

19.

Norvégia

4

3

3

 

Aranyérmeseink: Nagy Tímea (nõi párbajtõr); Kovács Ágnes (200 m mellúszás); Csollány Szilveszter (torna - gyûrû); Kolonics György (kenu 500 m); Kajaknégyes 1000 m: Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor; Kajakkettes 500 m: Kammerer Zoltán, Stiolcz Botond; kenukettes 500 m: Pulai Imre, Novák Ferenc; vízilabda válogatott - férfiak: Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Raymund, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Kósz Zoltán, Marcz Tamás, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Székely Bulcsú, Varga Zsolt, Vári Attila.

 

Nemhivatalos pontverseny

1.

Egyesült Államok

657

2.

Oroszország

565

3.

Németország

424

4.

Kína

392

5.

Ausztrália

301

6.

Franciaország

291

7.

Olaszország

246

8.

Nagy-Britannia

216

9.

Dél-Korea

190

10.

Kuba

186

11.

Hollandia

185

12.

Románia

185

13.

Ukrajna

159

14.

Japán

138

15.

Magyarország

135

 

A magyar olipiai csapat 1-6. helyezett tagjai - a MOB elõzetesen közzétett jutalmazási rendszere alapján a következõ összegû prémiumban részesülnek

 
 

Millió forintban

Czene Attila úszó

1,95

Kammerer Zoltán kajakos:

4,9+5,7=10,6

Nõi kézilabda-válogatott

15x1,95=29,25

Storcz Botond kajakos:

4,9+5,7=10,6

Bátorfi Csilla asztaliten.

1,7

Nagy Tímea vívó:

6,5+1,5=8

Tóth Krisztina asztaliten.

1,7

Kovács Ágnes úszó:

6,5+1,3=7,8

Mincza Ildikó vívó:

1,5

Kovács Katalin kajakos:

3,9+3,25=7,15

Szalay Gyöngyi vívó:

1,5

Szabó Szilvia kajakos:

3,9+3,25=7,15

Gerebics Roland sportlö.

1,3

Novák Ferenc kenus:

5,7+1,15=6,85

Likerecz Gyöngyi súlye.

1,3

Pulai Imre kenus:

5,7+1,15=6,85

Szabolcsi Szilvia kerékp.

1,3

Vereckei Ákos kajakos:

4,9+1,95=6,85

Salim József tekvandós:

1,3

Csollány Szilveszter tornász:

6,5

Haller Ákos evezõs:

1,15

Kolonics György kenus:

6,5

Petõ Tibor evezõs:

1,15

Horváth Gábor kajakos:

4,9

Horváth Péter úszó:

1

Márkus Erzsébet súlyemelõ:

4,55

Güttler Károly úszó:

1

Bárdosi Sándor bírkózó:

4,55

Gáspár Zsolt úszó

1

Balogh Gábor öttusázó:

4,55

Zubor Attila úszó

1

Kõbán Rita kajakos:

3,25+0,65=3,9

Köves Csaba vívó:

0,75

Vízilabda-válogatott:

13x3,25=42,25

Nemcsik Zsolt vívó:

0,75

Viski Erzsébet kajakos:

3,25

Takács Péter vívó:

0,75

Igaly Diana sportlövõ:

3,25

Kovács Zoltán súlyemelõ

0,65

Erdei Zsolt ökölvívó:

3,25

Supola Zoltán tornász:

0,65

Bártfai Krisztián kajakos:

2,75

Knapek Edina vívó:

0,5

Veréb Krisztián kajakos:

2,75

Lantos Gabriella vívó:

0,5

Ferjancsik Domokos vívó:

1,95+0,75=2,7

Mohamed Aida vívó:

0,5

 

Ötkarikás magyar érmek

 
   

Arany

Ezüst

Bronz

1896

Athén

2

1

3

1900

Párizs

1

2

2

1904

St. Louis

2

1

1

1908

London

3

4

2

1912

Stockholm

3

2

3

1924

Párizs

2

4

4

1928

Amszterdam

5

5

-

1932

Los Angeles

6

5

5

1936

Berlin

10

1

5

1948

London

10

5

13

1952

Helsinki

16

10

16

1956

Melbourne

9

10

7

1960

Róma

6

8

7

1964

Tokió

10

7

5

1968

Mexikóváros

10

10

12

1972

Müchen

6

13

16

1976

Montreal

4

5

13

1980

Moszkva

7

10

15

1984

Los Angeles

nem vettünk részt

   

1988

Szöul

11

6

6

1992

Barcelona

11

12

7

1996

Atlanta

7

4

10

2000

Sydney

8

6

3

 

Összesen:

149

131

155

 


Magyar Lant online
A Nemzeti Demokrata Párt havilapja
HU ISSN 1418 8503

[Elôzôszám]     [Következôszám]