Magyar Lant  2000. augusztus


A millenniumi ünnepségek

"Lesz még egyszer ünnep a világon..."
Vörösmarty

Évezredek óta, az emberi társadalmak alapvetõ jellemvonása, hogy külsõséges ünnepi aktusokhoz köti úgy a megemlékezéseket, mint a jövendõbeli elvárásait. Az ünnepnapok ügyes megválogatásával, és annak profi módon történõ levezénylésével minden emberi lény gondolkodásmódját, véleményét, állásfoglalását, sõt meg lehet kockáztatni, hogy jellemét is a legmélyrehatóbban lehet befolyásolni.

Ha a kis gyermeket gyakran visszük templomba, akkor hívõ embert nevelünk belõle; ha sportrendezvényre visszük, akkor fanatikus szurkolót nevelhetünk belõle. Néha felnõtt korban egy ünnep annyira magával ragadja a személyt, hogy feltétel nélküli híve lesz egy eszmevilágnak, akaratától függetlenül. A próféták, a vezetõ politikusok, a színészek mindig is tudták, hogy ha ünnepi hangulatot teremtenek, akkor a közönségük befogadókészségét fokozzák. Ezáltal a tömegek hiszékenységét kihasználván a manipulációk lehetõsége növekszik. A diktátorok e manipulációval kábították, kábítják a tömegeket. Ha kétszáz- vagy háromszázezer embert sikerül egy helyre, egy idõben összecsõdíteni, akkor már semmi jelentõsége sincs annak, hogy mit mond a szónok, hanem az a lényeg, hogy a tömegpszichózis átragad a részvevõkre és fertõzõ hullámként tovagyûrûzik a tömegen. Így lehetett megdönteni királyságokat, köztársaságokat, demokráciákat és diktatúrákat. Ez a manipulációs helyzet társadalmi szempontból kritikus, forradalmi helyzetet eredményezhet.

Az ünnepek egy olyan vissza-visszatérõ kikapcsolódás mozzanatait is megvalósítják, amelyek a pozitív stresszállapotot erõsítik meg és ezáltal hozzájárulnak az emberi életkor meghosszabbításához. Úgy a mindennapi ismereteink, mint az irodalmunkban elõforduló ábrázolásokban gyakori jelenség, hogy a magányosság érzése, a társtalanság hatványozottabban érezteti hatását az ünnepek alkalmával.

Az ember és az emberi társadalom szeret ünnepelni és ténylegesen minden ürügyet megragad az ünneplésre. Mi magyarok, ezen esztendõben joggal ünnepelünk, mert két ezer évvel ezelõtt született Jézus Krisztus, ezer évvel ezelõtt alapították meg õseink államiságunkat, tíz éve élünk egy megváltozott társadalmi rendszerben. E hármas ünnepbõl, a milleneumi rendezvények a kimagasló magyar értékeke számbavételére köteleznek bennünket és azzal, hogy tiszteljük múltunkat, megbecsüljük jelenünket és hiszünk a saját magyar jövõnk perspektívájában nem ártunk senkinek, sõt példát mutatunk, hogy miként kell viszonyulnia a személynek a saját népéhez.

A milleneumi rendezvénysorozat ezer meg ezer szállal kapcsolja egybe Magyarország minden települését, a civil szervezeteket, a politikai pártokat, a határon túli magyarokat, az emigrációba élõ magyar származásukat. Egyértelmûen megállapítható, hogy e rendezvénysorozattal sikerült a magyarság összefonódási, egymásba-kulcsolódási nemzeti láncát megszilárdítani.

A Magyarok Istenének kegyelmébõl köszönjük, hogy megélhettük ezt az esztendõt, minden szervezõnek, minden részvevõnek köszönjük

magyar szívvel

Dr.Vincze János
az NDP elnöke

 

Petõfi Sándor:
MIÉRT KÍSÉRSZ...

Miért kísérsz minden lépten-nyomon,
Te munkás hazaszeretet?
Éjjel-nappal mért mutatod nekem
Gonddal borított képedet?
Örökké itt vagy, itt vagy énvelem,
Úgy is látlak, ha behunyom szemem.

Tudom, kevés, mit a honért tevék,
De megtevém, amennyi telt,
Van, akinek nagyobb az ereje,
S mégis kevesebbet mivelt;
Kérlek, fordítsd el tõlem képedet
Csak egy idõre, hazaszeretet!

Oh hadd feledjem, hogy polgár vagyok!
Itt a tavasz, virít a föld,
Virágillat s a zengõ madarak
Dala eget-földet betölt,
Arany felhõk, e nyájas szellemek,
Fejem fölött vidáman lengenek.

Oh hadd feledjem, hogy polgár vagyok!
A költészetnek istene
Olyan kegyes hozzám; iránta én
Hálátlanságba essem-e?
Ott vesztegelni hagyjam lantomat,
Míg a bútól majd húrja szétszakad?

Oh hadd feledjem, hogy polgár vagyok!
Van ifjúságom s kedvesem,
Gyöngyökbe foglalt órákkal kínál
Az ifjúság s a szerelem,
És minden óra, mit el nem vevék,
Egy elpazarlott örök üdvösség.

Hah, mennyi tündér együtt: ifjúság,
Tavasz, költészet, szerelem!
El hagyjam õket tõlem szállani?
Utánok vágyva nyúl kezem...
Jertek hozzám... nyújtsátok karotok...
Öleljetek meg, tietek vagyok!

 

Erdélyi harangok

Az erdélyiség kérdése

Ma ismét vita tárgya az erdélyiség kérdése. Szokásos dolog az erdélyiséget mint az egyetemes magyarság egyik szellemi megnyilatkozását venni szemügyre, s ilyen értelemben van dunántúli, felvidéki, erdélyi stb. magyar szellem. Ha az erdélyi kisebbségrõl beszélnek, ezt úgy értelmezik, hogy Erdélyben a magyarság, a nagy magyarsághoz viszonyítva, kisebbségi sorban él. Vannak, akik Budapestet tekintve a magyar szellemi élet mértékadó központjának, abból a szempontból ítélik meg az erdélyiséget, hogy az mennyire felel meg az igénynek, amit a magyarországi élet szemlélete általában a magyar irodalom elé állít.

Szerintem az erdélyiséget, azt a szempontot, amibõl én szeretném a kérdést nézni, mélyebben kell keresni. Elõször is az erdélyi szempont nem irodalmi vagy esztétikai síkon helyezkedik el. Gyökerében a Romániában élõ másfél milliónyi magyarság minden irányú létérdekét jelenti. Mi az a létérdek, melyet a romániai magyarság minden munkájának, törekvésének szolgálnia kell? Ez nem lehet más, mint valóságos és igaz ábrázolása azoknak a lehetõségeknek, melyek mellett ez a kisebbségi nép nemcsak megmaradhat, de tovább is viheti a rája bízott életet. Az erdélyi magyar élet minden megnyilatkozását, tehát irodalmát is abból a szempontból kell megítélni, hogy mennyire mutatja azt az idõi helyzetet, melyben ez a kisebbségi magyarság van, és milyen kiutakat láttat ebben a helyzetben. Kisebbségi voltunkat nem a nagymagyarság, hanem a többségi románság felé kell lemérnünk. Nem azért vagyunk kisebbség, mert külön élünk az országalkotó magyarságtól, hanem azért, mert tizenötmillió romántól vezetett országnak vagyunk a polgárai. Ez a kisebbségi élet egészen új, kidolgozatlan létforma. Sem mi, sem senki a magyarság közül még nem élt kisebbségi helyzetben. Ezt a kisebbségi életet meg kell teremteni, létre kell hozni azokat az új formákat, melyek között létünket sikeresen lehet biztosítani. Ez a lét természetesen magába foglalja az élet gazdasági, társadalmi, politikai, szellemi, irodalmi stb. vonatkozásait.

 

AUTONÓMIA ÉS AZ ÚJ VILÁGREND

Erdély a világ egyik legszebb és legromantikusabb vidéke. Én a Dunántúlon születtem, de gyermekkorom óta vágytam Erdélyt megismerni a sok kedves történet helyszínét, a legendás székelyek hazáját, Csaba királyfi földjét. Mindig nosztalgiával emlékszem vissza pl. az Ábel a rengetegben és a többi Ábel regényre vagy Jókai regényeire. Végre tavaly volt alkalmam egy ismerõs családot meglátogatni Nagyváradon, és velük énekeltük gyerekkorom kedvenc nótáját, "Átmentem a Királyhágón" amint valóban átkeltünk a csodálatos hegyek közt Királyhágón, útban Kincses Kolozsvár felé.

Azonban ahogy telt az idõ, idõsebb lettem, egyre jobban belém mart a szomorú realitás. Nemcsak az, hogy elvesztettük gyönyörû tájainkat és több millió honfitársunkat, hanem idegen uralom alá csatolt honfitársaink sorsa egyre jobban felháborította magyar szívemet.

Amint alkalmam adódott bekapcsolódni az amerikai magyar közéletbe, egyre több idõt és energiát fordítottam magyar nemzettársaim sorsának jobbrafordítására. Leveleket, cikkeket írtam illetékes hatóságokhoz, majd az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége egyik képviselõjeként nemzetközi EBESZ értekezleteken vettem részt Svájcban, Finnországban stb., mint szakértõ. Így kerültem kapcsolatba Magyaródi Szabolccsal, aki felhívta figyelmem az autonómia kérdésre, és ösztökélt, hogy írjak egy tanulmányt az autonómia kérdésrõl. Mint politológusnak meg volt a hátterem, hogy a kérdéssel komolyan foglalkozzak, de eddig a felkérésig bizony nem tudtam az autonómiáról többet mint az átlag újságolvasó személy. Így meglepett az óriási szakirodalom. Nemzetközi jogi szakemberek, nemzetközi jog professzorok, közírók és politikusok egyre komolyabban foglalkoznak az autonómiával, kezdve a nyolcvanas éve közepét. Így a tanulmányból könyv lett.

Megpróbálok néhány fõbb pontot megemlíteni:

Elõször is, hogy félreértés ne legyen, hadd mondjam el az okát ennek a nagy érdeklõdésnek, nehogy azt gondoljuk, hogy ezek a szakemberek mind a székelyek vagy a felvidéki magyarság sorsáért aggódnak. Nem, ne legyünk ennyire beképzeltek. A magyarokat meg sem említik! A kisebbségi kérdés globális probléma. Nemzetközi statisztika szerint több mint 22 millió ember, a kisebbségi probléma miatt hontalanná vált személy volt a világon 1998-ban. Azóta nagy nyilvánosságot kapott a megoldatlan kisebbségi kérdés Boszniában és Koszovóban, ami már közelebb van hozzánk. Azonban bombázás nem megoldás. Nagyon rossz, szinte kibírhatatlan helyzetnek kellene lenni, hogy pl. Erdély bombázása megengedhetõ legyen. Ha a mi nemzettársaink sorsán akarunk javítani, a globális problémára globális és békés megoldást kell követelni, és odahatni, hogy ebbe a rendezésbe magyar testvéreink is belekerüljenek.

Az autonómia a nemzeti önrendelkezés egyik formája. Grocius, a nemzetközi jog atyja, alapozza meg az önrendelkezést mikor elõírja, hogy egy nemzetrészt nem lehet elidegeníteni, azaz elcsatolni, annak jóváhagyása nélkül (itt meg kell jegyezni, hogy annak ellenére, hogy a magyar kormány Trianonban kért népszavazást az elcsatolásra ítélt területeken, ezt csak Sopronban engedélyezték, és Sopron Magyarország mellett szavazott). Grotius szerint törvényes elcsatoláshoz két népszavazás kell, egyrészt az egész ország kell, hogy jóváhagyja az elszakadást illetve másik országhoz való csatolást, másrészt az érintett terület is kell, hogy jóváhagyja. Azonban megfelelõ súlyos veszély esetén Grotius szerint az érintett terület szavazata elegendõ, az elnyomó többség szavazata nem szükséges. Ez a békés nemzeti önrendelkezés klasszikus megfogalmazása.

A szakemberek mind egyetértenek, hogy mindenkinek alapvetõ emberi joga emberhez méltó életet élni, és senkinek nincs joga ezt mások részére megakadályozni. Demokráciákban, ahol mind az állam, mint a lakosság elfogadják a pluralista, azaz a békés együttélés elveit, nincs kisebbségi probléma. Ha egy intoleráns népesség nem fogadja el a velük lakó vallási, nyelvi vagy kulturális kisebbséget, a megkülönböztetés különbözõ fokai és formái alakulnak ki a szegregációtól a kisebbség üldözéséig, sõt, kipusztításáig.

Egyre több multi-laterális egyezmény született az utolsó huszonöt évben, kezdve a Helsinki Záró Okmánnyal a különbözõ Európai közösség által készített kisebbségvédelmi protokollig, azonban mindegyik közös gyengesége, hogy nincs hatásos szankció egyik mögött sem, ugyanis az ENSZ a hatvanas években hozott egy határozatot amely kizárja a határok megváltoztatását.

Jelenleg a nemzetközi jog a kisebbség helyzetét az illetõ ország belügyének tekinti, azonban egyre jobban erõsödik a beavatkozás jogosultságát támogató álláspont, fõleg olyan helyzetekben, amikor a belsõ probléma a környezõ államokat is érinti, vagy a környék békéjét veszélyezteti. Nemzetközi jogászok szerint eljött az ideje, hogy ne területet védjünk hanem emberi jogokat. Ha egy állam makacsul megtagadja a kisebbségi jogok tiszteletbentartását, nem szabad, hogy "ezek a diktátorok a határaik mögött védelmet találjanak!", írja egy szakértõ. Így elvben arra egyszerûsödik le a helyzet, hogy "területért jogokat" illetve "jogokért területet." Ha meg akarod tartani a határokat, tiszteld a jogokat, jogokért megtarthatod a területet. Ha nem tiszteled a jogokat, elvesztheted a területet. Sajnos, azonban ez jelenleg csak elvben van így. Hogy a nemzetközi egyezmények ebben a szellemben hatékonyak lehessenek, el kell törölni az ENSZ határváltoztatási tilalmát. Erre is egyre erõsödik a szakemberek támogatása. A probléma az, hogy nagyon sok államnak van kisebbségi problémája, Kanadától Oroszországig és Kínáig, hogy csak a nagyobbakat említsem, így nehéz az ENSZ határozatot megváltoztatni. Persze ha az ENSZ megengedné a határok megváltozását, ez nem jelentene azonnali tömeges határváltozásokat. Ez csupán egy "végsõ megoldás" lenne, ha semmi más nem oldja meg a helyzetet. Ezzel fenyegetõzve ki lehetne kényszeríteni egy közbülsõ megoldást, mint pl. az autonómia. Több szakember itt egy fontos megkülönböztetést tesz: szétválasztják a belsõ és külsõ autonómiát, azaz elszakadással járó és a határokon belüli autonómiát. A következõkben a belsõ autonómiáról beszélünk. Egyébként ebbõl nyilvánvaló, hogy az elnyomó többség érve az autonómia ellen, hogy az autonómia az elsõ lépés az elszakadáshoz, téves. A belsõ autonómia megadása pont az utolsó lépés a "külsõ autonómia," azaz az elszakadás megelõzésére.

Gyakorlatban több féle belsõ autonómia létezik. Ahol összefüggõ területen él a kisebbség, ott területi autonómia, azaz belügyekben teljes önrendelkezés ajánlatos. Ez a szövetségi rendszerhez hasonló, ahol a központi kormány, mint pl. az USA-ban a szövetségi kormány Washingtonban, felelõs a külpolitikáért és a diplomáciai rendszerért, honvédelemért, a pénz kiadásért illetve nyomtatásáért, bevándorlás szabályozásáért, de a többi kormányzási feladat az államok dolga.

Ahol a lakosság nagyjából fele-fele arányban oszlik meg, ott a felosztott autonómia felel meg a helyzetnek. Itt a hatósági közegek és hivatalok, mint pl. a rendõrség, bíróság, iskolai személyzet, stb., arányosan vannak megosztva és bizonyos személyi jogokat az alkotmány biztosit. Ahol a kisebbség egyes falukban koncentrált, ott helyi önkormányzat, az egyéni jogok alkotmányos védelmével oldja meg a problémát.

Azok a kisebbségi egyének akik elszórtan élnek a többség közt pedig egyéni vagy személyi autonómiát élvezhetnek, ami azt jelenti, hogy pl. a Regátban élõ magyar erdélyi magyar iskolába küldheti gyermekeit, nevét magyarul írhatja, magyar újságokat járathat, rokonait Magyarországon látogathatja, stb., minden hátrányos megkülönböztetés veszélye nélkül.

Itt nincs idõ a különbözõ országokban alkalmazott autonómiafajtákat ismertetni, csupán azt jegyzem meg, hogy minden sikeres megoldás kétoldalú tárgyalások eredménye, ahol mindegyik fél hoz egy bizonyos listát, amelyben sokkal többet kérnek mint amivel megelégednének, hogy legyen mivel alkudozni. Ezért az elõre elkészített és nyilvánosan elõterjesztett követelések a sikeres megoldást inkább akadályozzák mint elõsegítik. Példát kell venni a szakszervezetek és munkaadók tárgyalásairól, vagy sikeres diplomáciai tárgyalásokról, ahonnan semmi nem szivárog ki addig, amíg nincs végsõ egyezség, vagy a tárgyalások meg nem szakadnak. A sikeres autonómia tárgyalás lényege az alkudozás! Így a kisebbségek szószólóinak és képviselõinek nem szabad elõzetes listákat készíteni hanem azt kell követelni, hogy a másik fél üljön le velük tárgyalni.

Egyes országokban a különbözõ fajta autonómiákat kombinálni kell a szükségek és lehetõségek szerint, hogy a kisebbség minden tagja teljes mértékben élvezhesse emberi jogait. Bár a kormányok többsége a fent említett okok miatt autonómia-ellenes, a szakértõk túlnyomó többsége támogatja a belsõ autonómiát, és a külsõ autonómiát mint végsõ megoldást. Fontos lépés volt egy nemzetközileg ismert magyar filozófus, László Ervin javaslata, aki szerint a jövõ békéjét nem "világkormánnyal" kell megoldani, hanem a kisebbségek jogainak autonómiával való védelmével. László, aki alapító tagja és elnöke volt a Római Klubnak és újabban a Budapest Klubnak, kimutatta, hogy az utóbbi néhány évtizedben a béke megbontása országokon belül, kisebbségek üldözésével kezdõdött.

Professzor Lea Brilmayer szerint fontos, hogy a kisebbségek jogait védendõ, még a területrõl sem szabad önként lemondani. Brilmayer szerint ha egy fiatal megkérdezi, miért hangoztatjuk az elszakított területeket és az ott élõ honfitársainkat, ezt kell válaszolni: "azok a te néped, a te õseid voltak, akik ellen ezt az igazságtalanságot elkövették. Te egy vagy közülük, te is osztozol az igazságtalanságban, és küzdened kell annak helyrehozásáért."

Íme, a feladat egy amerikai szakember tollából. Adja Isten, hogy jól betöltsétek ezt a nemes feladatot.

Dr. Balogh Sándor
Egyesült Államok

 

Nagymama

Nagymama egy bogárnyi, nádfedeles tanyában élt három kilométerre a várostól. Utolsó éveiben egyedül. Nagyapa, aki nyolc kitüntetést kapott az elsõ világháborúban, öt éve halt meg. Részegen lefordult a szekérrõl. 1911-ben volt az esküvõjük és ötvennégy éven át éltek egy fedél alatt. Nagymama tizenhárom gyermeket szült - ahogy õ mondta - erre az átokverte világra. Hét maradt életben. Hatlány és egy fiú: Rózsi, Erzsi, Eszter, Klári, Marika, Sándor és Zsuzsi.

Amikor nagyapa meghalt, hívták de nem hagyta ott a tanyát. Egy héten kétszer-háromszor útra kelt, hol ezt, hol azt a lányát látogatta meg. Az unokáknak mindig hozott valami madárláttát. A kislányoknak mezei virágot, amelyet a töltés oldalán szedett és kötött csokorba. Megebédelt, aztán sietett vissza. Tyúkokat nevelt, disznót hízlalt. Kecskéje is volt. A kecskét Béluskának hívták.

Aztán egy szeles este nagymama meghalt. Az égalja bíborvörösen égett. Mentõ ment ki a tanyára. Talán elõször jött be autóval a városba. Utolsó szavai után megdöbbenve nézett össze a seregnyi leszármazott:

" - Csak az öreg mellé ne temessetek! Csak mellé ne! legalább a temetõben legyen nyugtom tõle!"

Hát, most meg mit csináljanak, hiszen már kifizették a kettõs sírhelyet. Nincs elég gondja az embernek...

D. Szûcs László

 

Falu Tamás:
Lépcsõk

Apám sírján fû és virág van,
Nagyapám sírhalma kopár
Hogy a dédapám merre porlad
Azt csak az Isten tudja már.

Jönnek évek szürkék sötétek
Változik a levél a fán;
Idõk lépcsõjét lépegetve
Utólérem a dédapám.

 

Rendszer-változás vagy -váltás?

Mostanában sokszor eszembe jut az elsõ szabad választáskor miniszterelnökké lett Antall József. Utólag, lassan megértjük egész vezetõi tevékenységét, még azokat is, amelyek akkor is, most is éreztetik a nemzeti, a keresztény oldalra, fõként pedig a meghurcolt ötvenhatosokra vonatkozó igen rossz hatásukat. Lassan hét éve lesz, hogy én is ott baktattam lehajtott fejjel e nagyformátumú politikus népszavazással felérõ temetési menetében, 1993. december 18-án, sok bajtársammal együtt.

A volt állampárt kedvezményezettjei, az "utódok" nem sokat hagyták õt a TV képernyõjén szerepelni. Pedig nagyon szívesen hallgattuk volna Õt, - többet. Annak idején egy kis értetlenséggel fogadtam, hogy - javaslata szerint - ne "rendszerváltás"-ról beszéljünk, hanem "rendszerváltozás"-ról. Ezt meg is indokolta. Akkor én valamiért elfogadtam egy idõ után, bár bajtársi körökben erõsen vitattuk a "változás" szó jogosultabb mivoltát. Nekem különösen nem tetszett a "változás" mint nyelvész érdeklõdésû tanárnak. A "váltás" markánsabb kifejezés, amelynek jelentésében, tudattartalmában benne van, amit mi mindig is szeretünk volna: Valami helyett egészen mást kapni!(Lásd: õrségváltás, jegyváltás, stb., amikor valami helyett mást kapunk, más, mások következnek). A "változás"-ba pedig - bizony! - az is belefér, hogy ugyanazt (ugyanazokat) kapjuk vissza, csak "lilában". Csak körül kell nézni kies hazánkban!!

1996 karácsonyán aztán egy mellbevágó történet végképp meggyõzött igazamról. Fiam építészmérnök. A félresikerült rendszerváltozás után kevéssel a nagy építõipari cégük millió kis KFT-re bomlott szét. Mérnök és technikus barátaival együtt õk is alkottak, összehoztak egy valamilyen fantázianevû KFT-t. Két évig eredményesen dolgoztak, utána csõdöt mondott a kis csapat. Nem gond, mondotta fiam, kimegyek Horvátországba, Bosznia-Hercegovinába, most kell ott az építési szakember. A megyei honvéd kiegészítõ parancsnokságon kellett - koránál fogva is - jelentkeznie. A kis hadnagy vette az adatokat, nyomogatta a számítógép gombjait, fiam nyugodtan várt. Egyszer csak a felvevõ tiszt még valamelyik gombot megnyomja a klaviatúrán, majd odafordul fiamhoz és a következõket mondja: "Sajnos, vissza az egész, Ön nem mehet a volt frontországok területére, ez ellentétes a magyar Köztársaság érdekeivel! Az Ön édesapja 1956-os elítélt!"

Fiam ezt nekem ugyanazon év (1996.) karácsonyán mesélte el, pedig ez még januárban történt. Valósággal kapkodtam a levegõ után a megdöbbenéstõl. Attól, hogy hat évvel az úgynevezett rendszerváltozás után még mûködik a régi húsdaráló, de fõleg attól, amit még hozzátett a fiam. A felvevõ tisztet, meg senkit se keressek meg ebben az ügyben, mert z még csak rosszabb lesz nekünk!! Természetesen nem fogadtam neki szót. Igenis, megszellõztettem ezt az esetet. Nem kellemetlenkedés, netán visszavágás kedvéért, de azért mindenesetre, hogy ilyesmi ne forduljon elõ más bajtársak gyerekeivel.

A labanc állampártiak szovjet-orosz támogatással két idõszakban is bemutatták, mit jelent a rendszerváltás. A legelsõ alkalommal még az intézmények portásait, takarítóit, fûtõit is lecserélték, a "megtorlásnak" nevezett bosszúállásban ugyanez történt kötelek "életfogytiglan"-ok és súlyos börtönévek osztogatásával kombinálva. Itt hangsúlyoznom kell: 1956 után nem megtorlás következett a ruszki fegyverek védelme alatt, hanem bosszúállás! A megtorlás ugyanis vétkekért jár! Ez, a mi gyermeteg, tapasztalatlan csapatunk olyan, mint a kis óvodások, veszély érzet nélküli gyermekek. De még tanulni sem tudunk az ellenféltõl! Bizony, váltás kellett volna, de alapos! Most hiába kesereg bárki azon, hogy a média kilencvenöt százaléka, a fontos ún. kulcspozíciók kilencven százaléka és - bizony - az anyagi források legalább nyolcvanöt százaléka a pártállam kedvezményezettjei, ez volt állampártiak kezében van. Az, hogy mindenre van pénzük, lehetõségük ellentétben a már lassan elfogyó ötvenhatosokkal, - végleges állapotnak tûnik.

Egy dolognak azért MINDENKI örülhet: a rózsadombi paktum idején emlegetett békés rendszerváltás, pontosabban "változás" megtörtént ...

Ujságh Tibor

 

Tájékoztató

Az '56-os Magyarok Világszövetségének Elnöksége áttekintvén az 1956-os események fehérfoltjait, úgy döntött, hogy a Budapesti Katonai Ügyészséghez fordul, annak kivizsgálására:

Milyen szerepet töltött be az ún. Szabó Miklós-féle csoport (Szabó Miklós, Pongrátz Gergely, Bánkuti Géza, Ábrahám Dezsõ) Bécsben, 1957-ben, a magyar szabadságharcosok és forradalmárok magyarországi elítélésének segédkezésében?

Egyúttal, az állampolgárok és a médiák nyilvánosságának segítségét kérik az ügy minél teljesebb felgöngyölítése érdekében.

Budapest, 2000. augusztus 16.

'56-os MVSZ Elnöksége


Katonai Ügyészség
1027 Budapest, Fõ u. 70/78.

Tisztelt Fõügyész úr!

Az '56-os Magyarok Világszövetségének Elnöksége 2000. augusztus 16-i ülésén megtárgyalta az 1956-os forradalom és szabadságharc következményeinek fehér foltjait és ezzel kapcsolatban tesszük meg a következõ

FELJELENTÉST

A Budapesti Katonai Ügyészségen feljelentjük a következõ személyeket:

1) Szabó Miklós - ...
2) Bánkúti Géza - ...
3) Pongrátz Gergely - ...
4) Ábrahám Dezsõ - ...

Ezen négy személy Bécsben, 1957-ben olyan tevékenységet folytattak, amely véleményünk szerint kimeríti a hazaárulás tényét és tevékenységükkel közvetlenül hozzájárultak más emberek halálához és számos embernek a börtönbe juttatásához.

A magyar titkos szolgálat, 1955-ben külföldre küldte SZABÓ MIKLÓS-t, aki miután visszatért Magyarországra több könyvében számolt be a kinti cselekményekrõl.

Idézet Szabó Miklós könyvébõl:

"CSENDES HÁBORÚ" 413. o. (Melléklet 1)

"New York Times

1957. szeptember 15.

"A Reuter jelenti Budapestrõl:

Szabó Miklós, egy prominens magyar menekült Bécsbõl visszatért Magyarországra, amint azt egy külügyminisztériumi szóvivõ bejelentette.

A szóvivõ nem ad további információt Mr. Szabóról, aki egyik alapítója volt a strassburgi Magyar Forradalmi Tanácsnak.

... Szerdán Bécsben közölték, hogy a magyar menekülteket megzavarta, hogy Mr. Szabó iratokat vitt magával."

Mint látható, Bécsbõl való "eltûnésem" csakugyan zavart idézett elõ magyar emigráns és nyugati politikai körökben. Pánikhangulat támadt, amikor bebizonyosodott, hogy nem üres kézzel távoztam, hanem fontos iratok, dokumentumok birtokában.

Ennek története van. Rövid idõ állott rendelkezésemre ahhoz, hogy a dolgozószobámban felhalmozódott temérdek irat, levél, kérelem közül kiválogassam a legfontosabbat. Egyedül nem boldogultam volna.

- Fiúk - kértem tehát munkatársaimat: Bánkúti Gézát, dr. Sáhy Zoltánt, Ábrahám Dezsõt -, rendet kell teremteni. Válogassátok külön a politikai iratokat a magán jellegûektõl és kérvényektõl.

Két napon át egyébbel sem foglalkoztak. Így nem volt más dolgom, mint a tartalmas dossziék hazajutásáról gondoskodnom.

Ez lett köztudottá és okozta a pánikot."

Íme a Szabó Miklós féle könyv fülszövegébõl az idézet: (Melléklet 2)

"Ezerkilencszázötvenhét õszén Szabó Miklós emigráns politikus hazatért Nyugatról. A nyugati sajtó, az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió heteken át hideglelõsen írt és beszélt Szabó Miklós hirtelen és titokzatos eltûnésérõl.

Akkor még idehaza is kevesen tudták, hogy a Magyar Népköztársaság egyik legsikeresebb hírszerzõjénél kinti szolgálata fejezõdött be."

Íme Eörsi László cikke a Népszabadság 1998. december-i számában:

"... Megalakították a Magyar Forradalmi Tanácsot. A bécsiek képviseletében Jankovich és Jenõfi Nándor utazott Strassbourgba. ... A konferencia végén Jankovich felkereste Szabó Miklóst, hogy támogatását elnyerje a bécsi forradalmi tanács számára. Elmondta terveiket, és egy borítékban átnyújtotta neki munkatársai címét, telefonszámát. Nem sejtette, hogy a "minden gyanú felett álló" Szabó a kádári hírszerzés ember volt. ...

Január vége felé Pongrátz Gergely megérkezett Genovából Bécsbe. Négyen Szentkuthy, Jankovich, Pongrátz és Renner megkezdték Magyarországon maradt baráti köreikbõl kiválasztani azokat a megbízható személyeket, akik a forradalomban aktívan részt vettek. ...

Pongrátz Gergely váratlanul bejelenti, hogy nem Magyarországra hanem Amerikába megy.

.. Renner és Sörös Magyarországra mennek 1957 január végén és február elején mindkettõjüket a magyar titkos szolgálat emberi kísérik elfogják és halálra ítélik." (Melléklet 3)

A Magyar Forradalmi Tanács Bécsben 1957-ben azért jött létre, mert a kellõ ismeretekkel, nyelvtudással, anyagiakkal nem rendelkezõ és többnyire a gyûjtõ lágerekbe kényszerült valóságos magyar forradalmárokat segítenie kellett volna az érvényesülés terén. E helyett, ezen személyek és csoportjuk tevékenysége folytán, kiszolgáltatokká tették a hazájukat valóságos politikai és gazdasági okok miatt elhagyni kényszerülteket.

ENNÉL NAGYOBB ALJASSÁG A VILÁGON NINCS.

Nincs és megbocsájthatatlan, mert sok Magyarországon maradt családtag és ismerõs is megzsarolt helyzetbe került.

Megdöbbentõ az a felismerés, hogy ma 2000 augusztusában ezen személyek közszereplést vállalhatnak és különbözõ hivatalos hazai és nemzetközi rendezvényeken szónokolhatnak. Itt hívjuk fel a magyar közvélemény figyelmét, hogy az 1957-es bécsi szereplésük és hazaárulásuk miatt, követeljük az ügyészi vizsgálat megindítását ezen személyek esetében.

Budapest, 2000. augusztus 16.


Budapesti Katonai Ügyészség

HATÁROZAT

Hazaárulás bûntette miatt az 1956-os Magyarok Világszövetsége Szabó Miklós, Pongrátz Gergely, Bánkuti Géza, Ábrahám Dezsõ polgári személyek ellen tett feljelentését további eljárás végett a Be 125§ (2) bekezdése alapján - figyelemmel a rendõrség nyomozó hatóságainak hatáskörérõl és illetékességérõl szóló 15/1994 (VII. 14.) BM rendelet 2.§ (4) bekezdés a/ pontjában és az ahhoz fûzõdõ 2. számú mellékletben foglaltakra - hatásköri okból az Országos Rendõr-fõkapitányság Szervezett Bûnözés Elleni Igazgatóság Vizsgálati Fõosztályához

átteszem.

Határozatomról a feljelentõt a határozat egy példányának megküldésével értesítem. ...

Budapest, 2000. augusztus 21.

 

Felkészült-e a család az iskolás életformára ?

Észre sem vettük, hat éves lett a gyermek, így õsszel iskolába megy. A gyermek beiskolázása gyakorta probléma sok család részére, többé-kevésbé a kicsik és felnõttek életrendje is megváltozik, akár az elsõ, akár a második-harmadik iskoláskorba jutásról van szó. Ez elkerülhetetlen tény, és ezért fel kell készülni legalább elméletben reá, akár mert már egyszer "eljártuk a táncot", akár jó tanácsok meghallgatása és részei kipróbálása árán. Számolnunk kell a várt nehézségekkel, s hogy minél sikeresebben tudjuk áthidalni õket: akkor még most is próbálhatjuk az elõre vélt és tudott buktatók kikerülését. A tanévkezdés tehát szülõi felkészülést is igényel. Mindenki képes reá, hogy mind gyermekét, mind önmagát felvértezze a feladatok teljesítésére.

A gyermek iskolás életvitele következtében a család akarva-akaratlanul szinte újra elvégzi a kisiskolással együtt az elsõ osztályt. Rendkívül fontos, hogy az otthoni életformát úgy alakítsuk ki, hogy helyes arány maradjon a tanulási órák száma és a játékra fordított idõ között. A család házirendje és munkaprogramja szerint közösen kell eldönteni, hogy milyen leckét tanulhat vagy másolhat le egyedül (a gyermek ismert képességeibõl következtetve) vagy állandó segítséggel. Ezeket a lehetõségeket megpróbálhatjuk már most felvázolni a gyermeknek, természetesen derûs hangvétellel, amibõl következtethet a feladatokra, és a további jó együttmûködésre. S itt szeretném hangsúlyozni, hogy milyen káros az iskolai élet fegyelmének szabályainak riasztó leírása, a szigorú szülõnek valahogy ilyenformán szólva a teljesen ártatlan és jóhiszemû gyermekéhez: "ha iskolába fogsz járni ... nem lesz egész nap játszás...". Nemcsak bizalmatlanságot, hanem félelmet is kelthet a gyermekben egy-egy olyan stílusú kijelentés, hogy "az iskolában majd megtanítanak kesztyûbe dudálni!".

Az óvodából kilépõ gyermeknek az iskolás szó státust jelent fejlõdésében és hatókörben nagyobb társadalmi rangot. Így alakul ki a II. osztályos Levente, a Levi, míg az V.-es pedig a "nagy Levente" - ugyanabban a játszótéri közösségben. Mégis a gyermeknek az iskoláról alkotott elsõ képe javarészt a szülõktõl ered. Ez az értékelés mint elsõ fogalom, kihatással lehet a további benyomásaira. Ha nem ijesztik el a szülõk a gyermeket az iskolától, akkor bízni fog szülei segítségében, kételyei megszûnnek és tudomásul veszi igen szívesen, hogy lesz egy tanítónéni vagy -bácsi, akinek engedelmeskedni kell. Sõt elmesélhetjük saját kedves élményeinket az iskoláról, s ha a gyermek tudomásul veszi az engedelmességet, az már a feladattudat csírája.

Próbáljuk azonban átgondolni és megbeszélni az iskolába kerülõ gyermek napi programját, "a kupaktanácskozásba" bevonva a nagy család minden tagját, hátha ötlettel tud valaki segíteni egy-egy zökkenõ áthidalásánál. Milyen problémák állhatnak fenn? Talán a több esetben felsorolt indokokat vegyük szemügyre: a reggeli iskolába menés, amikor a szülõk munkában vannak és a gyermek egyedül marad otthon (jó esetben a szomszéd néni csak átpillant, hogy minden rendben-e?), akkor gyakorolják a kikészített reggeli elfogyasztását, a csergõóra hangjára való felkelést stb. A másik lehetõség: délben nincs otthon senki - akkor "kulcsot kap a nyakába". Nem mondom, néha szívfájlaló érzés látni a kisgyermekeket nyakukban a kulcsnyaklánccal, de átmeneti formának megoldás. Biztonságosabb a gyermeknek is az a tudat, hogy "hazamehet", nem kell a ház elõtt, szomszédban megvárnia a hazatérõ szülõt. Sok szülõ idegenkedik e megoldástól, mert kételkedik a felügyelet nélkül maradt gyermek jó magaviseletében. Talán megnyugtatná a szülõket az a tudat, hogy majdnem ugyanazt csinálja az egyedül maradt gyermek a lakásban, mint amikor az otthoni munkával elfoglalt szülõ is "otthon van". Tudniillik, ha a gyermekben kialakítottuk a házirendet, és ha azt a bizonyos tilalmi listát megértette, sõt elfogadta, akkor betartja mindazt a szülõk hiányában is. Természetesen csak a legkeserûbb variánsokat említettem meg, mert lehet, hogy kapnak egy-egy megértõ-kedves szomszédot, nagymamát, aki tud is segíteni: leteheti nála a táskát, átöltözik játszóruhába stb. míg haza nem térnek szülei.

Ugyancsak nagy probléma az iskola távolsága is, az odajutás körülményei. Abban az esetben, ha csak jármûvel tud eljutni, akkor már most próbautakat tehetünk meg, útközben felhívva figyelmét a veszélyekre, megmutatva az útvonalat, ezáltal pedig gyakorolva az önálló gyalogos magatartást. Ha velünk már biztonságosan jár, akkor az elsõ heti, igaz, még bizonytalan önállóságot, a magabiztosság fogja felváltani. Sokszor nem is képzeljük el, hogy milyen sok talpraesettség, helyzetfeltalálás, rátermettség szunnyad saját gyermekükben.

Zökkenõk-buktatók minden családban léteznek. Ezzel a pár tanáccsal nem is úgy véljük, hogy "ügyet intéztünk" vagy minden probléma megoldódott. Inkább arra a tényre gondolhatunk, hogy egy család, minden megtervezett beosztásaival nem számíthat a családon belüli-kívüli segítségre, az óhajtás-sóhajtásra még a "sült galamb" sem repül a szánkba.

A szülõk nagyon elõrelátók, de néha elvesztik biztonságukat. Éppen ezért csak bíznunk kell önmagunkban, nevelésünk hatékonyságában, a gyermekben, mert mindezek kölcsönhatása meghozza a várva-várt gyümölcsöt. hivatkozva arra a mondásra, hogy minden elmélet próbaköve a gyakorlat.

Tiszay Gabriella

 

Halasi B. Erzsébet
Közel már az õsz ("Nyanya")

Borongós õszelõ idõ.
Égen és lelkemben felhõ.
A jó Nap szundikál csendben
a gomolygó felhõ közelben.

A lámpa, ha zöld lesz elõttem
a percben, hogy odaértem:
sikeres napom lesz - mondom,
talán nem lesz sok újabb gondom.

Babonás már a "vén nyanya",
mondja a szomszédék fia.
Jó neked, Tomi, na várj csak.
A rohanó évek nyomában
te is majd lassabban lépkedsz,
támaszkodsz a kerítéshez,
kapaszkodsz vasba és fába,
görbe háttal a jó babonákba.

Azóta Tomi a legjobb barát.
Segíti vinni a "nyanya" kosarát.
Ami nem több, mint
tej, kenyér és mézes.
Ezen kívül neki
már semmi nem édes.

Jaj! Még egy üveg víz,
a gyógyszert be kell venni.
Elég lesz mindezt hazacipelni.

 

Takács Tibor:
Már napok óta

Már napok óta megszûnt a jelen,
néhány óta csak a múlt valóság.
A mindennapokat elviselem,
és szonettjeim nem fekete rózsák.
Miért idézem azt, ami már elmúlt,
mert jó, mert nekem ma ez az öröm.
A megidézett, élõ, eleven múlt
puliként fekszik kint a küszöbön.
Öt évtized? Vagy még több? Volt ami
egyszer volt, de a versek megmaradtak,
ha nem téptem el õket! Szárnyaim
miként próbáltam elõször magamnak.
Most visszanézek. Volt, ami volt. Régvolt.
Mi volt az ifjúság? Tündöklõ félhold!

 

Nagy Imre elsõ miniszterelnöksége

1953. június 27-28-án a magyar Dolgozók Pártjának (MDP) Központi Vezetõsége ülést tartott, ahol szokatlanul élesen és nyíltan bírálták a vezetõ négyes (Rákosi Mátyás, Gerõ Ernõ, Farkas Mihály, Révai József) önkényeskedõ politikáját. A Központi Vezetõség legkisebb részleteibe menõen elítélte a párt és a kormány egész politikáját, ezen belül:

- a nehézipar túlzott fejlesztését;

- a mezõgazdaság elsorvadását;

- az életszínvonal csökkenését;

- a lakosság elhanyagolását;

- az önkényeskedést, jogtalanságot és törvénytelenségeket.

1953. július 4-én a megválasztott új kormány Nagy Imrével az élén megtartotta a parlamentben programbeszédét, ami világszenzációvá nõtte ki magát. Az "új szakaszt", azaz Nagy Imre kormányát Hruscsov is támogatta, segítette, hiszen Magyarország nem volt szuverén, ezért a kialakult szovjet-magyar viszony megszokott rendje szerint a pozitív változás is csak a Szovjetunióból indulhatott el. a Szovjetunió jelentõs külpolitikai lépésre szánta el magát, ezért egy megszilárdított háttérrel akart rendelkezni, ezért igyekezett rendet tenni szövetségesei sorában, ebbõl adódóan kezdeményezte a változásokat és védelmezte az "új szakasz"-t.

Nagy Imre beszéde inkább szónokszerû volt és teljesen elütött az addig megszokott stílustól, merõben más hangnemet ütött meg. A beszéd, tartalmát tekintve is, a változásokat sugallta. Nagy hangsúlyt fektetett a magyar gyermekek elemi oktatásának fontosságára, mely a rádión keresztül szíven találta a hallgatóságot. Az új kormány elsõ intézkedései is már bizalom gerjesztõk voltak. Eltörölték a hírhedt "kuláklistákat", engedélyezték a termelõszövetkezetbõl való kilépést, megszüntették az internálást, a rendõrbíráskodást és elkezdték a koncepciós perek felülvizsgálatát. Ezen intézkedések hatása, mind a falvakban, mind a városokban érezhetõ volt, hiszen a magyar nép végre fellélegezhetett. Ez a lazulás azonban nem aratott maradéktalan sikert, mert a régi pártvezetés és az ÁVH félve a jövõtõl, hogy elveszítik hatalmi befolyásukat, minden lehetséges módon próbálta akadályozni a kormány eredményes munkáját. Rákosi látva ellenfelének gyors sikereit elkezdte az aknamunkát. Hosszú hónapokat töltött Moszkvában betegeskedés címén, de a valódi ok az áskálódás és a szervezkedés volt, az új magyar vezetés és személy szerint Nagy Imre ellen. 1953. július 11-én Rákosi összehívta a budapesti "pártaktívát", majd beszédet intézett hozzájuk. Ebben azt hangsúlyozta, hogy még mindig õk irányítják az országot, így az van, amit õk akarnak, tehát minden marad a régiben. Hívei megértették a mondanivalóját és tudták, hogy ezek után kit lehet hanyagolni, és kire kell fokozott figyelmet fordítani.

Ezzel a gyûléssel egy másféléves verseny kezdõdött a régi pártvezetés és a kormány között. Rákosi politikáját teljes m,értékben meghatározta a múltja és a sztálini szocializmushoz fûzõdõ viszonya. Nagy Imre viszont eltökélten hitt abban, hogy egy terror és megfélemlítés nélküli, a néppel együttmûködõ és népbarát szocializmust ki lehet építeni 1953-54-es elsõ miniszterelnöksége idején jelentõs eredményeket ért el a mezõgazdaság és a könnyûipar fejlesztésében, valamint az életszínvonal javításában. Mivel Rákosi mindent megtett Nagy Imre ellehetetlenítése érdekében és, mivel minden fontosabb hivatal irányítása a hívei kezében összpontosult, ezért Nagy Imre létrehozta a minisztertanács Titkárságát Vas Zoltán és a Tájékoztatási Hivatalt Szántó Zoltán és a Vásárhelyi Miklós vezetésével. Ezeken kívül még számíthatott a parasztság rokonszenvére és a közvéleményre. Elsõsorban írók és a mûvészek támogatták, akik közül eleinte csak páran mertek véleményüknek hangot adni. Ezek az emberek voltak az új kommunizmus (nem sztálini) elsõ hírnökei. Õk az Irodalmi Újság címû lapban jelentették meg a változásokról és vallomásokról szóló mûveiket.

Ebben a munkában sok író és költõ vett részt, mint például: Csoóri Sándor, Örkény István, Karinthy Ferenc és Devecseri Gábor. Az értelmiség is azok közé tartozott, akik egy alternatívát láttak a Nagy Imre vezette kommunista csoportban. 1954 õszén Nagy Imréék már gyõztesnek érezték magukat a Rákosi-Gerõ klikk ellen, amikor a miniszterelnök magabiztosan leírta a párt központi lapjának vezércikkében, hogy az általuk hirdetett reformpolitika gyors megvalósítása fog következni. Eközben Rákosi és Gerõ természetesen Moszkvában volt betegszabadságon. A végsõ döntést, mint mindig most is Moszkvában mondták ki. A Szovjetunió megijedt Németország NATO tagságától, újrafelfegyverzésétõl, valamint a magyarországon elindult párton belüli bomlási folyamatoktól. Ezekbõl következett, hogy Moszkva ismét rendet akart tenni a mögötte álló országok soraiban. December 1-jén Rákosi kihirdette a szovjet utasításokat és ezek után ismét élvezhette a Politikai Bizottság támogatását. 1955. január 8-án az SZKP elnöksége szembeállította Rákosit és Nagyot. Ebben a vizsgálatban a miniszterelnök "jobb oldali" politikájáról hangoztak el bírálatok, amelyek Nagy Imre szívrohamához vezettek. Az orvosok pihenést és a tömegektõl való távollétet javasolták.

Szabó Lajos

 

Tiltakozás

Tisztelt T.Zs. az MTI újságírója!

Mélységes felháborodással olvastuk az augusztus 18-i cikkét a Magyar Nemzet-ben, melynek címe "Elismerés '56 hõseinek". Azt tapasztaltuk, hogy Ön teljesen tájékozatlan az '56-os körökben és témákban! Örömünkre szolgál viszont az, hogy ismét kitüntettek '56-os forradalmárokat. Ezzel az elismeréssel viszont még az életkörülményeik mindég nem érték el a vérbírák és a forradalom árulóinak az életszínvonalát, mert csak a forradalmunk kapott történelmi elismerést, de a forradalmárok még mindég nem!! Ezt a cikkében is érzékeltette! Amit nagy hibának tartunk, hogy Pongrátz Gergelyrõl és Ábrahám Dezsõrõl semmi információval nem rendelkezik, mert akkor biztos nem vállalkozott volna ennek a cikknek megírására! Elõször is Pongrátz Gergely soha nem volt a Corvin köz parancsnoka, az M. Nagy Gábor és Iván Kovács László voltak! Pongrátz Gergely 1956. október 27-én érkezett a Corvin közbe és november 6-án már Bécsben volt! Onnan továbbutazott Genovába, ahonnan Szabó Miklós kérésére ismét visszajött Bécsbe. Szabó Miklós a kommunisták ügynökeként tevékenykedett Bécsben! Szabó Miklósnak és csoportjának (Pongrátz Gergely, Ábrahám Dezsõ, Bánkuti Géza) a tevékenykedése következtében kerültek haza forradalmárok Bécsbõl és ezek közül többen az akasztófára kerültek illetve súlyos börtönbüntetéseket "élveztek" a kádári rendszer besúgói miatt. Az '56-os Magyarok Világszövetsége a katonai Ügyészséghez fordult, a Szabó Miklós által vezetett csoport 1957-ben végzett cselekedetei miatt, amit hazaárulásnak minõsít. 1957-ben Szabó Miklós egy csoportot szervezett, aminek Pongrátz lett volna a vezetõje, csak Pongrátz kijelentette, hogy most (1957 tavaszán) nem Magyarországra, hanem Amerikába utazik. Renner Péter vállalta a küldetést. Le is tartóztatták a hazaérkezése után! Renner Péter térképész, aki 1933-ban született és 1958. február 5-én végezték ki! Pongrátz Gergely megúszott minden fajta büntetést. Pongrátz bûne, hogy Rennert és minden társát, minden egyes alkalommal cserbenhagyta!

Ábrahám Dezsõ szintén munkatársa volt Szabó Miklósnak, ezt a "Csendes háború" címû könyvében le is írta! Szabó Miklós és társaik ezekért a cselekedetekért még mindég nem kerültek a bíróság elé!! De ezért kezdeményeztük az ügyészi kivizsgálást, mert ami késik az nem múlik!

M. Nagy Gábor egy alkalommal nyilvános találkozóra azaz szembesítésre hívta meg Pongrátz Gergelyt, ahol Pongrátznak a sajátmaga által leírt hazugságokra kellett volna választ adni! Erre Pongrátz nem mert vállalkozni! A találkozó színhelyérõl és a jelenlévõkrõl fényképes dokumentum is van! Ezt azok ma börtönviselt forradalmárok írták le akiknek már elegük van Pongrátz és Ábrahám hazugságaiból, és abból az Ábrahámból, akinek semmi köze sincs 56-hoz.

Amennyiben ez a téma érdekli, akkor szívesen látjuk egy összejövetelünkön, ahol ez irányú információit kibõvítheti, mivel rengeteg bizonyítékkal szolgálhatunk az '56-os Magyarok Világszövetségénél

Iker László, Szesztay László

 

Arcképcsarnok

ÁDÁM GYÖRGY (1922)
Orvos, fiziológus. Az MTA tagja. Eötvös Lóránd Emlékérem (1978), Bugát Pál Emlékérem (1982), Vavilov Emlékérem (1985), Állami Díj (1988).Tudományos munkásáágról közel 150 publikációban számolt be, két angol és három magyar nyelvû tudományos monográfia és több tankönyv és gyûjteményes monográfia szerzõje. Fõbb munkái: Élettan pszichólogusoknak (1966), Interception and Behavior (1967), Érzékelés, tudat, emlékezés (1969, angolul, oroszul, németül is), Össszehasonlító élettan (Fehér Ottóval, 1975), Amegismerés csodái (1988), Élettan biológusoknak (1988).

LADÁNYI ANDREA (1961)
Táncmûvész. Az év táncosa (1985), Liszt Ferenc-díj (1986), Európa-díj (1994). Fõbb szerepei: Vöröshajú nõ (Don Juan árnyéka rajtunk), Artemisz (Izzó planéták), Ember (Totem), Mária (Jézus, az ember fiai), Edith Piaf (Piaf, Piaf), Auróra hercegnõ (Csipkerózsika), Balerina Patetikus balett), Nõ (A sötétség púdere), Aijno (Kalevala), A vágy (Bolero), Lány (A csodálatos mandarin).

GARAY SÁNDOR (1920)
Atléta, edzõ, testnevelõ tanár. Közép- és hosszútávfutó, 20-szoros egyéni bajnok, 1947-ben és 1954-ben angol bajnok, 1949-ben fõiskolai világbajnok, 3 mérföldön világcsúcsot futott. 1974-80 között a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke, majd örökös tiszteletbeli tagja, 1974-88 között a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, 1976-80 között az elnökség tagja.

SÓLYOM-NAGY SÁNDOR (1941)
Operaénekes, bariton. Liszt Ferenc-díj (1972), Székely Mihály Emlékplakett (973), érdemes mûvész (1977), SZOT-díj (1986), kiváló mûvész (1988), Erzsébet-díj (1990). Fõbb szerepei: Scarpa (Tosca), Almaviva gróf (Figaro házassága), Rigoletto (Aida), Jago (Othello), Mephisto (Faust), Wotan (A Rajna kincse) Tonio (Bajazzók). Számos lemezfelvétele van.


Magyar Lant online
A Nemzeti Demokrata Párt havilapja
HU ISSN 1418 8503

[Elôzôszám]     [Következôszám]