Magyar Lant  2000. július


Fabula (az olajügyrõl)

Egy budapesti bérházban lakik: Feri, Jancsi, Pisti és Sanyi, akik az egyik pesti gimnázium ugyanabba az osztályába járnak. Gyengécske tanulók voltak, és ezért Feri, Jancsi és Sanyi elhatározták, hogy bemásznak az iskola magas földszinti ablakán és elégetik az osztálynaplót. Az ötletet a megvalósítás tette követte. A következõ napokban az iskolában történt számos meg- és kihallgatás után a gyanú a négy gyerekre terelõdött, és ezért behívatták a szülõket. A szülõk egyenként is elbeszélgettek csemetéikkel és Pistinek az anyukája szép lassan kiszedte Pistibõl a történteket és boldogan közölte az iskola igazgatójával az igazságot.

Összeült az iskola fegyelmi bizottsága (11 tanárból állt az iskola igazgatójának az elnökletével), elõször behívták Pistit, aki megszeppenve, de aprólékosan elmondott mindent amit tudott, több száz kérdést tettek föl neki, késõ délután lett, amire a félájult Pistit kihurcolták a terembõl. Ezután egy-egy perc alatt meghallgatták Ferit, Jancsit és Sanyit, s mindhárman tagadták, hogy õk lettek volna a tettesek. Ezután egyszerre behívták Feri, Jancsi és Sanyi szüleit, akikkel a Fegyelmi Bizottság részletesen ismertette Pisti vallomását, sõt a következõ nap írásban is megkapták a magnóra rögzített részletes jegyzõkönyv másolatát. Az ügyben a végleges döntést a Fegyelmi Bizottság egy héttel elnapolta.

Két napra az értekezlet után az iskola titkárságán megjelent rikító piros ruhában, erõsen kifestett éltesebb hölgy Feri nagymamija, aki száz kilón felül annyit nyomott mint Feri önmagában, egyik cigarettát a másik után szívta és erõteljesen gesztikulálva határozottan közölte az igazgatóval: azon a bizonyos szerdai napon délután 5 órakor az õ drága unokája nem lehetett a pesti oldalon található iskola udvaron, mert 4 és 6 óra között egy zsúron vett részt, az õ rózsadombi villájában és ahol több mint húszan látták Ferkót. Ordítva tette fel a kérdéseit: Milyen iskola ez? Milyen emberek az ebben tanító tanárok? Ha az õ drága Ferkó unokáját ilyenek oktatják, akkor a tanárok miatt ilyen gyenge tanuló az õ Ferkója, aki máskülönben bármely más iskolában osztályelsõ lenne. Dérrel-dúrral távozott, becsapván maga mögött az igazgatói iroda ajtaját, hogy az csak úgy zengett.

Rövid idõ múltán a titkárnõ súgva közölte az igazgatóval, hogy három két méteres óriás van itt valami õrzõ-védõ kft-tõl. Az igazgatói iroda szûknek bizonyult a három testes ember bepréselõdése után és illedelmesen állva maradtak és közölték a mindössze 170 cm-es törpének tûnõ igazgató úrral, hogy õk egy Ku-Fun iskola edzõi, akik Jancsit tanítják a keleti harcmûvészet titkaira és azon a bizonyos szerdai napon 4 és 6 óra között Jancsi edzésen volt látta még ötven másik sportoló. Máskülönben nem értik, hogy Jancsi hogyan állhat testnevelésbõl bukásra, amikor ezen Ku-Fun sportágat a következõ olimpián felveszik az olimpiai számok közé és Jancsinak olimpiai bajnok esélyei vannak. Dörgedelmesen elköszönvén és kipréselõdvén az igazgatói iroda ajtaján rögtön világosabbá és terjedelmesebbé vált a szoba.

Nemsokára a titkárnõ egy szülõt jelentett be az igazgatóhoz: egy kicsiny, törékeny negyvenes egyszerû ruhába öltözött hölgy, Sanyi anyukája jött be, aki alig mert a szék szélére leülni és állandóan bocsánatot kért az igazgató úrtól és ha nagyon el van foglalva az igazgató úr akkor jön máskor. Nagy nehezen meggyõzte az igazgató az aggódó Anyukát, hogy most meghallgatja, aki ekkor szótlanul benyúlt a táskájába és két mozijegyet vett elõ és letette az igazgató asztalára. Az igazgató forgatta a mozijegyeket, látta, hogy a Corvin moziba szólnak 16 óra van ráírva, de nem értette. Sanyi Anyukája - az igazgató biztatására elmondta - hogy azon a bizonyos szerdai napon Sanyi vele együtt volt a moziban 16 és és 18 óra között. Sanyi nagy mûvész szeretne lenni, õstehetség, már óvodáskorában is tudott verset mondani és a dédnagymama a múlt században Fedák Sárit is ismerte és azt nem érti, hogy Sanyi miért áll bukásra mûvészettörténetbõl?

A következõ héten összeült az iskola Fegyelmi Bizottsága délelõtt 11 órakor és hosszas vita után este 19 órára egyhangú szavazással eldöntötték, hogy a tettes Pisti volt, akit ezért eltávolítanak az iskolából és az esetrõl értesítik az Önkormányzat jegyzõjét is.

A következõ tanévben egy vastag borítékot hozott Pistiéknek a postás. Pisti Anyukája felbontja és az Önkormányzattól érkezõ küldeményben értesítik Pisti kizárásáról és csatolva megkapja az Iskola Fegyelmi Bizottságának a jegyzõkönyvének másolatát valamint döntését is. Pisti elkezdi böngészni a jegyzõkönyvet és föltûnik neki a szerdai nap, mert úgy rémlik neki, hogy egy hétfõi napon volt az a bizonyos naplóégetés. Pisti egyre erõteljesebben töri a fejét és egyre biztosabb a hétfõi napban. Nagy nehezen talál egy tavalyi naptárt és most már biztos abban, hogy a naplóégetés hétfõi napon történt. Elmeséli Édesanyának, aki alig-alig hisz a fülének, õ is elkezd gondolkodni és egyre bizonyosabb abban, hogy hétfõn történt az az ominózus eset.

Elmegy az iskola igazgatójához, aki rendkívül kedvesen fogadja és megígéri, hogy kivizsgáltassa az ügyet. Két hónap rövid keresés után elõkerül az eredeti magnószalag, melyet az az igazgatói irodában az igazgató, négy helyettese és Pisti Anyukája kíváncsian hallgatnak végig és bizony a hangszalag alapján kiderült, hogy a naplóégetés egy hétfõi napon történt. Mit lehet tenni? Megegyeztek, hogy az igazgató ír egy tisztázó levelet az Önkormányzat jegyzõjének.

Pisti leérettségizett, majd elment dolgozni, sajnos váratlanul meghalt az édesanyja. Édesanyja temetésérõl hazaérkezvén egy vastag borítékot talált a postaládában az Önkormányzat részérõl, ahol 18 oldalon keresztül kifejtik a véleményüket és megmagyarázzák, hogy Pistinek a vallomásában a hétfõi nap helyett elõnyösebb lett volna ha szerdát mond, de máskülönben is már elévült az ügy.

Több év után Pisti a templomba megy mennyasszonyával, amikor megjelenik Sanyinak a egyik barátja a násznép között és nagy hangosan mindenki füle hallatára mondja, hogy ez a Pisti milyen helyes lányt kapott és mekkora kópé volt Pisti az iskolában, mert a gimnáziumban még az osztálynaplót is elégette.

(Pisti, Pallag László személyét testesíti meg, aki egymagában neki fogott az olajügy kibogozásához, ebbõl lett parlamenti albizottság és most ennek minden tagja várja, hogy Pallag László az általa összegyûjtött dokumentumokat neki átadja. Az az alapvetõ kérdés, hogy az olajbizottság többi tagja milyen dokumentumokat gyûjtött össze? Ha nem gyûjtöttek össze akkor mit dolgoztak? Ha összegyûjtöttek, akkor õk miért nem adják át az igazság szolgáltatásnak?)

Dr.Vincze János
az NDP elnöke

 

A Magyar Állandó Értekezlet második ülésének Zárónyilatkozata

A Magyar Állandó Értekezlet (MAÉRT) résztvevõi megemlékeznek a Szent István-i államalapítás és a kereszténység felvételének ezeréves évfordulójáról. Elsõ királyunk, István megkoronázásával a magyar nemzet a keresztény hitben egyesült Európa népeivel. Az ezredforduló közeledtén mind a magyarországi, mind a határon túli magyarság, élve a történelmi pillanat felemelõ, ám ugyanennyire felelõsségteljes lehetõségével, egyaránt tekint a múltba, hogy számvetést készítsen a magyar nemzet elmúlt ezer esztendejérõl, s a jövõbe, hogy hagyományait, szellemi és tárgyi hagyatékát tovább örökítve felkészülhessen a következõ évezredre. A határon túli magyarság üdvözli, hogy a Magyar Országgyûlés törvényben kíván emléket állítani Szent István államalapító tevékenységének és a Szent Koronának. A XX. század történelmi viharai több részre szakították a magyar nemzetet, amely azonban a szellemi régiókban végig egységes maradt. Az új évezredre készülõ magyarság ma is sokat tanulhat Szent István életmûvébõl. A magyar kormány mélyen átérzi és vállalja azt a felelõsséget, amellyel a határokon kívül élõ nemzetrészek sorsa iránt viseltet. Meggyõzõdése, hogy az egységesülõ Európában közösen fogja megtalálni boldogulását Magyarország és szomszédai, a magyarországi és a határon túli magyarság és a velük élõ többi nemzet.

A Magyar Állandó Értekezlet (MAÉRT) résztvevõi, a Magyar Kormány, a magyarországi parlamenti pártok, a parlamenti, illetõleg tartományi képviselettel rendelkezõ határon túli magyar politikai szervezetek és a nyugati magyarság képviselõi, eleget téve az Alkotmány 6.§ (3) bekezdésébõl adódó kötelezettségeknek, valamint megerõsítve a magyarországi rendszerváltozást követõ idõszakban a "Magyarország és a határon túli magyarság" címmel megrendezett konferencia-sorozat nyilatkozatait, továbbá alapul véve a MAÉRT elsõ ülésének Zárónyilatkozatát, és a Magyar Állandó Értekezlet létrejöttét üdvözlõ 26/1999. (III.26.) magyar országgyûlési határozatot; figyelembe véve a Magyar Kormány 1079/1999.(VII.7.) határozata alapján a Magyar Állandó Értekezlet eredményes mûködésének elõsegítése érdekében létrehozott oktatási, kulturális, gazdasági, egészségügyi és szociális, állampolgársági és önkormányzati, valamint az európai uniós integrációs szakértõi bizottságok tevékenységét, tekintettel arra, hogy az egységes Európa létrehozása során a nyelvi, a kulturális örökség, a nemzeti önazonosság megõrzése és fejlesztése minden nemzet elidegeníthetetlen joga, és egyben a megújuló Európának is alapvetõ érdeke; szem elõtt tartva, hogy a térség államai közötti jószomszédi viszony fejlesztése közös érdek, és a közöttük levõ feszültségek csökkentése a demokratikus rendszerek megszilárdulását segíti elõ; ez mind a Magyar Köztársaságnak, mind a határon túli magyar kisebbségi közösségeknek alapvetõ érdeke; célul tûzve ki a határon túl élõ magyarok egyéni és közösségi jogainak lehetõ legszélesebb körû biztosítását, figyelembe véve a mérvadó európai példákat és a nemzeti sajátosságokból adódó reális szükségleteket a következõkben állapodtak meg:

1. Történelmi jelentõségû tény, hogy a Magyar Köztársaság 1999. március 12-én a Cseh Köztársasággal és a Lengyel Köztársasággal együtt az Észak-atlanti Védelmi Szövetség Szervezetének teljes jogú tagjává vált. Meggyõzõdésünk, hogy ez jelentõsen hozzájárul Közép- és Kelet-Európa biztonságának és stabilitásának erõsödéséhez, a térségben zajló politikai és gazdasági átalakulási folyamatok demokratikus úton történõ sikeres véghezviteléhez.

2. Üdvözlik a határon túli magyarokkal kapcsolatos magyar kormányzati feladatok végrehajtását szolgáló szakértõi bizottságok létrejöttét és egyetértenek a szakértõi bizottságok alakuló ülésein megfogalmazott munkatervekkel. Felkérik a magyar kormányt, hogy a szakértõi bizottságok ajánlásait, döntései során, a legmesszemenõbb mértékben vegye figyelembe.

3. A különbözõ országokban élõ nemzetrészek közötti kapcsolatok sokrétûsége felveti a magyarországi jogi szabályozás szükségességét. A résztvevõk, tekintettel a határon túli magyarság ez irányú igényére, felkérik a Magyar Köztársaság Kormányát, hogy Magyarország és a határon túli magyarság együttmûködésébõl fakadó elõnyök érvényesülése érdekében, megerõsítve a nemzeti összetartozás tudatát, Magyarország és a szomszédos országok közös integrációs törekvésével összhangban vizsgálja meg a határon túli magyarok magyarországi jogállása törvényi szabályozásának megteremtését. Ennek elsõdleges célja a szülõföldön maradás esélyeinek és lehetõségeinek erõsítése.

4. Megállapítják, hogy a rendszerváltozás óta eltelt idõben a határon túli magyarok helyzetének javulását lehetõvé tevõ körülmények alakultak ki. Üdvözlik a Magyarországgal szomszédos államok demokratikusan választott kormányainak azon törekvéseit, hogy a kisebbségi jogokat korlátozó korábbi intézkedéseket fokozatosan felszámolják. Nagy jelentõséget tulajdonítanak olyan lépéseknek, mint a párkányi híd újjáépítése, az aradi Szabadság-szobor kiszabadulása, a horvátországi magyar oktatási és mûvelõdési központ létrehozása, valamint a kárpátaljai árvízkárosultak támogatásában és a szlovén-magyar közvetlen vasúti összeköttetés megteremtése érdekében hozott pozitív kormányzati intézkedések. Üdvözlik, hogy az alapszerzõdések végrehajtását ellenõrzõ mechanizmusok mûködése megkezdõdött.

5. Ugyanakkor aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy mindezek ellenére, országonként eltérõ mértékben ugyan, de továbbra is fennáll a határon túli magyar közösségek veszélyeztetettsége és meggyõzõdésük, hogy a hátrányos helyzetük enyhítését célzó elsõ pozitív lépéseket továbbiaknak kell követniük. Aggodalomra adott okot a szlovákiai kisebbségi nyelvhasználati törvény, a leginkább érintett magyar nemzetiségû szlovákiai polgárok képviselõinek ellenzése dacára történt elfogadása, ami nem felel meg a "jó kormányzás" demokratikus alapelvének. Nem hagyható figyelmen kívül a romániai nacionalista erõk fokozott aktivitása Erdélyben és a hatóságok gyenge, a helyzetnek nem mindig megfelelõ fellépése sem. Aggodalomra ad okot a Magyar Köztársaság kolozsvári fõkonzulátusát ért atrocitás sorozat, valamint az Agache-ügy és a körülötte kibontakozó hangulatkeltés. Elengedhetetlennek tartják, hogy a szomszédos országok eleget tegyenek az Európa Tanácsi felvételük során tett vállalásaiknak.

6. A Délkelet-Európai Stabilitási Egyezmény létrejötte komoly lépés a térség stabilizálódásának folyamatában. A résztvevõk meggyõzõdése, hogy a Stabilitási Egyezményhez kapcsolódó munkaasztalok tevékenysége hozzájárul a megfelelõ megoldási mechanizmusok kialakításához, a térség problémáinak megnyugtató rendezése érdekében. Reményüket fejezik ki, hogy a szegedi konferencia és annak szellemisége elõsegíti azt, hogy Jugoszláviában mielõbb meginduljanak a demokratikus változások, ennek érdekében jött létre a szegedi Esély a Stabilitásra Közalapítvány, amelynek célja az önkormányzatok és a független média támogatása. Tekintettel a téli idõszak közeledtére, felkérik a magyar polgárokat, gazdálkodó és társadalmi szervezeteket, hogy az elviselhetõ életkörülmények megteremtése érdekében fokozzák a humanitárius célú segítségnyújtást. Ugyanakkor a magyarországi humanitárius szervezeteknek azt javasolják, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet mind a tömbben, mind a szórványban élõ magyarságnak.

7. Tekintettel arra, hogy Jugoszláviában a továbbra is uralmon lévõ rezsim politikája nyomán a vajdasági magyarság a folyamatos fenyegetettség légkörében él, ami további elvándorláshoz vezet, támogatják az önkormányzatiság és szubszidiaritás európai elvei szellemében kidolgozott egységes vajdasági magyar autonómia-tervezetet és az abban meghatározott intézményeket. Üdvözlik a vajdasági magyar autonómia tervezetrõl a vajdasági magyar pártok és a szerb demokratikus ellenzék között megkezdett párbeszédet és annak eredményeit. Felszólítják a vajdasági magyar pártokat és szervezeteket, hogy a személyi és politikai ellentéteiket háttérbe szorítva törekedjenek a vajdasági magyar közösség és az összmagyarság általános érdekeinek képviseletére. Örömüket fejezik ki, hogy az USA szenátusa november 4-én egyhangúan elfogadta azt a törvényjavaslatot, amelynek egyik cikkelye a vajdasági magyarok által kidolgozott autonómia-koncepció támogatására szólítja fel az amerikai kormányzatot.

8. A határon túli magyarság képviselõi történelmi jelentõségûnek tartják az önálló erdélyi magyar egyetem létrehozását célzó magyarországi támogatás tervezését a 2000. évi költségvetési tervben. Egyetértenek abban, hogy a jelen helyzetben magyarországi támogatást egy relációra kell összpontosítani, ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az anyanyelvû felsõoktatás intézményrendszerének megteremtését és színvonalának javítását más államok magyar közössége esetében is jelentõs magyarországi segítséggel lehet biztosítani. Ugyanakkor fenntartják annak igényét, hogy országuk adófizetõ polgáraiként jogosultak a teljes körû, önálló, állami anyanyelvû oktatásra.

9. A határon átnyúló együttmûködés fejlesztése és eurorégiók létrehozása, a gazdasági együttmûködés ösztönzése a térségben nagy mértékben javíthatja a Kárpát-medence hagyományosan összetartozó, ám a történelmi események folytán perifériára szorult területek gazdasági fejlõdését. A MAÉRT fontosnak tartja, hogy az eurorégiók mûködõképességének feltételei megteremtõdjenek. A határon túli magyarság képviselõi a jövõben mindent megtesznek annak érdekében, hogy megfelelõen kiaknázzák az ilyen formájú együttmûködés lehetõségeit a magyarországi helyi és regionális önkormányzatok és a saját helyi és regionális szervezõdéseik között.

10. A MAÉRT résztvevõi üdvözlik, hogy az EU Bizottság országjelentése megerõsítette Magyarország felkészültségét az EU-s csatlakozásra, valamint az Európai Unió Bizottságának javaslatát a csatlakozási tárgyalások kiterjesztésérõl Szlovákiára és Romániára. Ezekben az országokban nagy létszámban élõ magyarságnak alapvetõ érdeke, hogy országuk teljesítse a csatlakozás feltételeit, különösen a kisebbségi jogok biztosítása és a kapcsolódó kötelezettségvállalások területén. Románia, Szlovákia, és természetesen Szlovénia mielõbbi csatlakozása, illetve a többi szomszédos ország közeledése az euro-atlanti szervezetekhez pozitívan járulhat hozzá a kisebbségben élõ magyarság és Magyarország magasabb szintû integrációjához. Megállapítják, hogy az emberi és kisebbségi jogokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalások tartalmi, nem csupán formai megvalósítását tartják mérvadónak. Egyetértenek abban, hogy a zavartalan kapcsolattartás megõrzése Magyarország és a határon túli magyarok között közös érdek, Magyarország Európai Unióhoz történõ csatlakozásáig és azt követõen is.

Budapest, 1999. november 12.

 

Petõfi Sándor:
A jó öreg kocsmáros

Itt, ahonnan messze kell utazni, míg az
Ember hegyet láthat, itt a szép alföldön,
Itten élek én most megelégedéssel,
Mert idõm vidáman, boldogságban töltöm.
Falu kocsmájában van az én lakásom;
Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel.
Egy jó öregember benne a kocsmáros...
Áldja meg az isten mind a két kezével!

Van szállásom itten s ennem-innom ingyen,
Sohasem volt ennél jobb gondviselésem.
Az ebédre nem kell senkit is megvárnom,
És mindnyájan várnak énrám, hogyha késem.
Csak egyet sajnálok: az öreg kocsmáros
Összekoccan néha jó feleségével;
No de amint összekoccan, meg is békül...
Áldja meg az isten mind a két kezével!

Elbeszélünk néha a letûnt idõkrõl.
Hej, régibb idõi boldogak valának!
Háza, kertje, földje, pénze, mindene volt,
Alig tudta számát ökrének, lovának.
Pénzét a hitetlen emberek csalása,
Házát a Dunának habjai vitték el;
Igy szegényült el a jó öreg kocsmáros...
Áldja meg az isten mind a két kezével!

Alkonyúló félben van már élte napja,
S ilyenkor az ember nyúgodalmat óhajt,
S õreá, szegényre, a szerencsétlenség,
Õreá mostan mért legtöbb gondot és bajt.
Fáradoz napestig, vasárnapja sincsen,
Mindig késõn fekszik, mindig idején kel;
Mint sajnálom én e jó öreg kocsmárost...
Áldja meg az isten mind a két kezével!

Biztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa;
Õ fejét csóválja, nem hisz a szavamnak.
"Úgy van, úgy" szól késõbb, "jóra fordul sorsom,
Mert hisz lábaim már a sír szélén vannak."
Én elszomorodva borulok nyakába,
S megfürösztöm arcát szemeim könnyével,
Mert az én atyám e jó öreg kocsmáros...
Áldja meg az isten mind a két kezével!

 

Bevezetõ szavak a Rákóczi szoboravatásnál 2000. július 2-án Szécsényben

Különleges nap ez a mai. Olyan eseményre gyûltünk össze, melynek története a múltba, 1965-ig nyúlik vissza. Ekkor id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászmûvész megalkotta ezt a szobrot, amely a városnak nem kellett! Évtizedekig egy község Mûvelõdési Házában volt, teljesen leromlott állapotban. Alapítványunknak adományozta a Szabó család, felújította ifj. Szabó István és 1997-ben II. Rákóczi Ferenc születésnapján avattuk, beltéri szoborként, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola megõrzésre befogadta. Megtudva a Millennium kapcsán a pályázati lehetõséget, elhatároztuk, hogy köztéri szobor lesz belõle. Ez még az eredeti, patinázott gipsz, mert technikai akadály miatt csak pár nap múlva kerül e posztamensre a bronz.

Nagy köszönet a Szabó családnak, a posztamens tervezõjének Bolgár Jánosnak, Halmosi Györgynek, aki a területet adta a szoborhoz és dr. Szabó János Honvédelmi miniszternek, aki gyors segítséget adott a technikai kivitelezéshez. Similis simile gaudet - Hasonló a hasonlónak örül, mondja a latin szöveg. Örüljön együtt az itt megjelenõ ünneplõ közönség.

Amikor átadom a város polgármesterének Alapítványunk nevében, a következõket mondom: Elõször is köszöntöm id. Szabó István özvegyét, Ilonka nénit. Köszönet támogatóinknak, akiknek neve a posztamensen szerepel: Millennium Kormánybiztos Hivatala, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Honvédelmi Minisztérium, Rákóczi Szövetség, Szécsény Város Önkormányzata, Palóc Nagyker Kft., Nógrád megye közgyûlése, FKGP Budapesti Elnöksége, Hungaropharma Rt., Palóc-Coop Rt., ifj. Varga Béla (Szécsény), ÉMIX Kft., ICN Magyarország Rt., Bolgár János, Balya József, Fémszerelvény Kft. Ha valakit kihagytam, elnézését kérem.

A költõ szavaival mondom "Nem hal meg az, aki milliókra költi dús élte kincsét, habár napja múl". E gondolatok jegyében az Alapítvány nevében átadom a szobrot a Városnak, személy szerint Máté Csaba polgármesternek. Õrizzük meg együtt Rákóczi szellemét barátságban, békében.

Balla Tibor

 

Levél Balla Tiborhoz

Köszönettel vettem - a mai postával - a meghívót, melyet nagy megtisztelésnek veszek. Egyben gratulálok a kezdeményezéshez és fõként a remek kivitelezéshez. Sajnálatomra nem tudok személyesen jelen lenni, de lélekben Veletek vagyok.

Ugyancsak nagy öröm számomra azt érzékelni, hogy hazánkban lassan kezd visszatérni a magyarságtudat ápolása, melyet hosszú évtizedeken keresztül tudatosan romboltak le. Egyetlen nép, nemzet sem lehet életképes egy egészséges (!!) nemzeti öntudat nélkül. A globalizáció - sajnos - nem csak a gazdaságban, de az országok, népek szellemiségében is megjelenik, negatív elõjellel.

Nyilván kérdezheted, miért fáj ez nekem, 1000 km távolságból és miért okoz nekem fájdalmat? Nos a válasz egyszerû: mert magyar vagyok! A gyermekeim - mind felnõttek - és unokáim is remekül beszélnek magyarul és nagyon szeretném ezt a Magyarországot látni, amelyikbe esetleg utódaim visszatelepülhetnek. A mai Magyarországra nem merném õket erre biztatni. Számomra a magyarság küldetése a jövõben fõként önbecsülése és öntudata visszaszerzésében nyilatkozik meg, mely régen meg volt és csak ez adhatja vissza azt az elemi erõt, amivel a következõ évezredben továbbélésünket biztosíthatjuk.

Jövõ évben, elõreláthatólag Pünkösdkor fogok egy hõsi emlékmûvet Csákváron felavatni, azon magyar huszárok emlékére, akik a nagybátyám Kenessey Miklós századában harcolva majdnem az utolsó emberig hõsi halált haltak, az 1945. január 30-i ütközetükben. Örülnék, ha a Szécsényi Lovasoknak is tudomására hoznád, esetleg õk is részt tudnának venni az ünnepségen, mely egyedülálló lesz Magyarországon. Talán most jött el annak az ideje, hogy a saját hazájukat védõ magyar katonáknak ill. hõsi halottaknak is állíthatunk emlékmûvet, nem csak a "felszabadítóknak", akik több mint félmillió magyar leányt és asszonyt becstelenítettek meg.

Nagyon örülnék, ha kapcsolatunkat tovább tudnánk ápolni, ma minden lehetõséget ki kell használni, hogy országunkban a lelki és normális erkölcsök megerõsödését elõsegítsük.

Kenessey Csaba
Thalwil, Svájc

 

Ars Poeticám

"... Ha részeg vagyok, minden tetszik nekem ... Igenis ... Ez imádkozik! Gyönyörû! Az ember hisz ... az õ dolga! Az ember szabad! ... Mindenért maga fizet; hitéért, hitetlenségéért, szerelméért, okosságáért. Az ember mindenért maga fizet, s ezért az ember szabad! Az ember az igazság! Mi az ember? Nem te, nem én, nem õk ... Nem! Hanem te, én, õk, az öreg. Napóleon, Mohamed ... minden egyben! Érted ezt? Ez óriási! Ebben van minden kezdet és minden vég! ... Minden az emberben, minden az emberért! Csak az ember létezik, minden egyéb csak az õ kezének és agyának alkotása! Em-ber! Ez gyönyörû! Ez büszkén hangzik! Em-ber! Tisztelni kell az embert! Nem sajnálni ... Nem megalázni a sajnálkozással ... Tisztelni kell! Igyunk az emberre. Bíró! Jó az, ha az ember embernek érzi magát. Én börtönlakó, gyilkos, gazember voltam - igen! Ha megyek az utcán, az ember úgy néznek rám, mint a gonosztevõre ... És elhúzódnak, és megnézegetnek ... és gyakran azt mondják nekem: "Te gyalázatos! Söpredék! Vigyázz!" Vigyázzak, mire? Hogy becsüljenek? Mindig lenéztem az olyan embereket, akik túl sokat gondoltak arra, hogy becsüljék õket. Nem ez a fontos, Bíró, nem ez a fontos! Az ember több annál, hogy csak kihúzza a mellét! ..."

(Gorkij: Éjjeli menedékhely)

/.../ A védõbeszédek következtek, kezdtem én, mert ki más állhatott a sor elején. Huncutéknál a kapitányság pincéjében magányosan ücsörögtem. Idõ elteltével már könyveket is kaptunk. Kezembe került James Aldridge: Diplomata címû regényének elsõ, vagy második kötete. Ott találtam rá az angol költõ Wordsworth szónokias vádiratára. Megtetszett, s mivel ,már kiolvastam a kötetet, és még nem lehetet cserélni, bebifláztam a szónokias szöveget. Telt az idõ a vizes falak közt a monoton elfoglaltsággal. Hanem a bíró elõtt állva eszembe jutottak a kemény szavak, a kíméletlen mondatok, a tárgyalóterem atmoszférája éppúgy passzolt hozzá.

Mára már majdnem elfelejtettem, csak az elsõ sorokra emlékeztem pontosan. "Baljóslatú változás, amikor a történelem a szennyes fortélyok józan ügyvédjeként jelenik meg." A többit össze-vissza kapkodtam össze a késõbbi idõkben. Bántott a feledékenységem, kerestem a könyvet. A Nyugati alatti folyosókon egyik antikvárium könyvhalmaza közt találtam rá a regényre. Már csak meg kellett keresnem az idézett szöveget: "... Vajon nem mondatott-e már meg régen, hogy a földön nem az Isten igazságossága érvényesül, hanem az emberi düh? Ó! Görnyedj, görnyedj, te Gonosz! a mennyei ítélet elõtt ..."

Tartott vagy néhány percig, én nem láttam, de mesélték a késõbbiekben, többen iszkoltak a terembõl. Gondolom a gyorstalpaló Lakatos bíró aligha fogta fel, és zagyvaságnak tartotta a szabadság kitartó felemlítését.

Nem Werbõczybõl vizsgázott! ...

D. Szûcs László


Megjelent a Magyar Hajnal, a magyar szellemiséget támogatók havilapja. (Fõszerkesztõ: Dr. Vincze János)

2000. június I. évfolyam, 2. szám

A júniusi havi tartalomjegyzék:

TOMPA MIHÁLY:

A madár, fiaihoz 2. o.

VINCZE JÁNOS:

A biogazdálkodás perspektívái 3. o.

TAMÁS KÁROLY:

Egy millió tonnányi búzát fogunk exportálni 4. o.

OROSZ FERENC:

A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozója 5. o.

CSÁK MÁTÉ:

Amikor a földtulajdonos és

a lõhetõ vad közé egyenlõségjel kerül 6. o.

WENTZELY DÉNES:

Vadászok millenniumára! 7. o.

SÁNDOR GYULA:

Helvetiá-ban járván 8. o.

KENESSEY CSABA:

A barikád egyik oldaláról a másikra 9. o.

SEIFERT TIBOR:

A nemzetiségi kérdés megoldása a

II. világháború után: a kitelepítés 10. o.

VINCZE JÁNOS:

Dr. Sótonyi Péter 12. o.

D. SZÛCS LÁSZLÓ:

Trianon elõhatásának magyar

megélése Erdélyben 13. o.

Vincze Ferenc (1923-2000) 14. o.

SOMLYAY SÁNDOR:

Óh Jézusom 14. o.

UJSÁGH TIBOR:

Folyton csak temetünk 15. o.

KOÓSA SÁNDOR:

Meyországban 15. o.

TISZAY GABRIELLA:

A vezetõvé válás - személyiségváltás 16. o.

DEÁK FERENC:

Óh, az a politikai karrier 17. o.

SZILI KÁROLY:

A polgári demokrácia és a harmadik út 18. o.

HALASI B. ERZSÉBET:

Búza 18. o.

FÖLDVÁRI IRMA:

Grafológiai módszerek 19. o.

BALLA TIBOR:

Rákóczi szobor Szécsényben 19. o.

SZABÓ TAMÁS:

Konvergencia és divergencia 20. o.

BREZNAY JÓZSEF 23. o.

A Magyar Hajnal c. havilap megrendelhetõ az alábbi címen:

Mustang Kft., 1038 Budapest, Hegesztõ u. 6/b
Megvásárolható a Hírlap Rt. üzleteiben Budapesten és vidéken egyaránt

 

Tisztelt Miniszterelnök úr!

Elnézést kérünk, hogy még élõ '56-os forradalmárok Önhöz fordulunk kéréssel, illetve kéregetéssel - amit nagyon szégyellünk - mert ez nem illõ egy hazáját hûen szeretõ szabadságharcoshoz! Sajnos elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor már megérkeztünk ahhoz a korhoz, hogy várjuk a "kaszást"! Egy kissé illuzórikusan hangzik tudjuk, de ezt azért közöljük Önnel, mert a nyugdíjunk sajnos nem lesz elég a temetésünkre!! Úgy gondoljuk, hogy akik még élve maradtak, mindent megtettünk azért, hogy ma Magyar Köztársaság van!! A Dicsõséges Forradalmunkat és Szabadságharcunkat ünnepnappá nyilvánították, ezt a Magyar Köztársaság részérõl igen nagy megtisztelésnek vesszük, csak azt nem, hogy azok akik ezt kiharcolták nem kapták meg a kellõ jutalmat a boldog és békés életszínvonalat! Ön is minden beszédében magas szinten és elismerõen beszél a forradalmunkról ami szintén megtisztelés részünkre. Valamit viszont hiányolunk, nem csak a forradalmunkat kell magas szintre emelni, hanem azoknak a még élõ '56-os forradalmároknak az életszínvonalát olyan szintre emelni, hogy ne kelljen abba a rövid kis hátralévõ életükbe attól félni, hogy mi lesz holnap! Legalább olyam megbecsülést kérünk mint azok akik a legtöbben hazaárulásért lettek elismerve a szochazáért jutalommal és anyagi elismeréssel! Mi is csak annyit kérünk a magyar Köztársaságtól és Miniszterelnökétõl, hogy legalább azt az elismerést kapjuk anyagiakban is amire tettünkkel rászolgáltunk ez pedig anyagiakban minimum 80.000 Ft nyugdíj! Ez az összeg már a temetésünkre pillanatnyilag elég lesz!

Elnézést kérünk, hogy mint kéregetõk fordulunk Önhöz, de az elmúlt két év azt bizonyította, Önben valóban magyar szív dobog, illetve együtt dobog a mi szívünkkel, amit 1956 októberében sokan a hazáért áldoztak is, nem beszélve az utána következõ megtorlásokról. Büszkék lennénk arra, hogy kérésünk Önnél meghallgatásra találna, mert ez az elismerés tenné Önt egy olyan magyar miniszterelnökké, ami azt bizonyítaná, hogy nem csak a Forradalmunkat és Szabadságharcunkat, hanem az azt megharcoló még élõ szabadságharcosokat is elismerné és támogatná. Ez az elismerés kísérje az Ön életét is!

a még élõ forradalmárok nevében

v.Szesztay László

(Megj. Az '56-os Magyarok Világszövetségének Elnöksége 2000. július 18-án Szesztay László bajtársunk levelét és egy támogató nyilatkozatot eljuttatott a Miniszterelnöki Titkárságra)

 

Pallag László országgyûlési képviselõnek,

Még élõ '56-os szabadságharcosok nevében a következõkrõl tájékoztatjuk. A bûnök elkövetése 1956 november 4-ike után kezdõdött és 1990-ben az ún. rendszerváltással folytatódott, ami valóban nem is volt rendszerváltás csak névtábla csere! MSZMP helyett Magyar Köztársaság! Ez a csere azért vált valóssá, mert a meghirdetett "Tavaszi Nagytakarításból" csak szõnyeg alá söprés lett!!

A magyarság ellen elkövetett számtalan bûnökbõl, most csak egyet terjesztünk Ön elé, azt a sok ezer milliárdos adócsalást, amit az olajszõkítéssel követtek el. Ez szintén a Tavaszi Nagytakarításnak elmaradó számláira vezetjük vissza! A szemét elõbújt a szõnyeg alól. Hatalmas milliárdokkal lett meglopva a magyar nép a költségvetésen keresztül! Ami valóban vérlázító, hogy az elkövetõk büntetlenül élvezik ezen súlyos bûnök eredményeit a luxus villákat, márkás autókat és külföldi takarék betéteket! Ezen felülvizsgálás nem egy embernek a dolga lett volna, hanem a magyar igazságszolgáltatásnak, ami nézetünk szerint még mindig akadozva mûködik. Ilyen hatalmas bûnök elkövetõire súlyos büntetés kéne várjon, ami maga után vonná a börtön büntetést és a teljes vagyonelkobzást is! A bûnösök viszont lapítnak a több száz milliós villáik hatalmas kõkerítéssel védett falai mögött! A vádüzenetünk nem csak a bûnök elkövetõire vonatkozik, hanem ezen hatalmas bûnök eltusolóira is!

Az '56-os Magyarok Világszövetségének Elnöksége és valamennyi tagjának nevében támogatásunkról biztosítjuk Önt és azt a feltáró munkát, amelyet az olajügyekkel kapcsolatban végez és tolmácsoljuk a magyar átlagállampolgár azon véleményét, hogy szorongva figyeli Önnek azt a harcát, amelyet a korrupciós maffiózók ellen folytat. Tisztelettel kérjük, hogy ne hátráljon meg, mert maga mögött tudhatja az egész becsületes magyar nép támogatását és tiszteletét.

Budapest, 2000. július 12.

az '56-os MVSZ Elnöksége

 

A Dunakanyar Fotóklub

meghívja a "Fotóhónap 2000." váci rendezvényeire:

 

Éjjeli felriadás

Az éjjeli felriadás szakszóval pavor nocturn alapjában véve a gyermek belsõ feszültségére utal. Félreértés ne történjék, a gyermek nem felnõtt, tehát reálisan kell elemeznünk honnan jöhet létre bármilyen izgatottság, azon gyermekeknél, akit nevelünk, aki irányításunk, felügyeletünk alatt van. A gyermek nappali szorongása, bizonytalansága, magatartási kétértelmûsége, amire a szülõk intéssel, szidással reagálnak, sokszor a kicsik számára megmagyarázhatatlanok. A feszült légkört, a szülõk viselkedését arra vezeti vissza, hogy õ miatta történtek, õ okozta a bajt. A gyermek mivel interiorizál mindent ami környezetében játszódik le, nem mint saját cselekvését tudja felmérni önmércéjén keresztül, hanem következtet a környezete, a szülõk magatartása alapján. A lelkiismeretes és jó értelmi képességû gyermek olyan érzékeny, hogy hibáit más megsértését (megbántását) önmagának megbocsátania pillanatnyilag nem tudja. Szorongásos magatartása az álomba is átmegy, gyötrõ álmaik vannak. Ilyen kimondottan szorongásos álom a lezuhanás, lelépés, üldözés, valami elõl menekülés, de mintha "földbe gyökerezett" volna a lába, nem tud mozdulni stb. Ezen álmokat idõnként a napi élmények hatására, a feszültséggel teli családi hangulat, a veszekedések sorozata váltják ki. Ilyen és ehhez hasonló álmoktól való félelme, arra vezeti a gyermeket - sajátos gondolkodása alapján, hogy elkerülheti azokat, ha elnyújtja az elalvás perceit rituálszerû akciókkal (szomjas, éhes, mesét hallgatna, kérdéseket tesz fel stb.). Mindezen ténykedések nem egyebek, minthogy ki akarja tolni idõben a tudatos ébrenlétet, a szülõvel való kapcsolatot a beszélgetésen keresztül, érezni, hogy ott vannak, nincs egyedül, nincs izolálva. A késõi elalvás, a nyugtalan éjjeli pihenés következtében reggel már fáradtan ébred, ingerlékeny, lassabba és pontatlanabbul cselekszik, az ingereket helytelenül dolgozza fel, ami viszont újabb alapját képezi a nappali fedés-intelmeknek, s az ördögi kör tovább gyûrûdzik.

Tiszay Gabriella

 

Kétszeres halál

Szerencsére az élettel együtt a halál is megjelent. Szokatlan és talán különös is a kifejezés, hogy "szerencsére", de ez az igazság. A halál, az õsi élõlények pusztulása tette lehetõvé, hogy a szerves anyag visszajusson a vizekbe, s ott újabb és újabb élõlények jelenhessek meg. A szervezetek így saját pusztulásukkal teremtették meg az újabbak és újabbak keletkezésének lehetõségét, majd az utóbbiak anyaga is bejutott az élettelen és élõ természet évmilliárdok óta folyamatosan tartó és végtelen körforgásába.

Napjainkban azonban az élet és halál kérdéseit illetõen ellentmondásokra bukkanunk. A meghalt ember "túlélõ" szerveit "életképes" állapotban szervbankokban tárolják, hogy szükség esetén ezekkel pótolják súlyos betegek hasonló, de a betegség miatt mûködésképtelenné váló szerveit. A szervbankban tehát "élõ" szerveket kell tárolni. A beültethetõ szívet csakis elhalt egyénbõl lehet kiemelni, mégpedig közvetlenül a halál beállta után. Mindenekelõtt tehát jogilag meghatározott módon, mûszeres mérésekkel kétséget kizáróan meg kell állapítani, hogy az átadó valóban meghalt, és csak ezután kerülhet sor a szív kiemelésére és átültetésére. A halál beállta után egy-két nappal már hiába próbálnák kiemelni és átültetni a szívet, a kísérlet eredménytelen maradna. A szívnek az átültetés idõszakában élnie kell.

És itt a nagy ellentmondás. A donor biológiailag, orvosilag és jogilag egyértelmûen halott. A szíve mégis él. Hogyan lehetséges ez? Ha a szívbõl egy darabkát kimetszünk, ügyelve, hogy ne érje baktériumos fertõzõdés, és megfelelõ tápoldatba helyezzük, kiderül, hogy az él. Nemcsak természetesen táplálkozik, hanem ingerelhetõ, sõt mozgásképes is. A magasabb rendû szervezetek kétszeresen élnek. A kétféle élet külön-külön szûnhet meg, hiszen a szervezet valamely kis részének az elpusztulása még távolról sem egyértelmû az egész szervezet halálával, a szervezet halála után pedig annak egyes részei még külön tovább élnek.

 

Önmagamról

Néha megkérdezem magamtól, mi vezetett engem - egy nyugdíjas villanyszerelõt - arra, hogy életem alkonyán önálló verseskötettel álljak elõ, s emléket állítsak benne szûkebb pátriámnak és távoli szülõföldemnek is. Erre csak egyféle választ tudok adni. Az a szeretet ami összekapcsol engem ezzel a hazával és annak minden jó szándékú lakójával.

A gyönyörû szabolcsi tájon láttam meg a napvilágot a Tisza-parti Lónya községben 1932. július 9-én. Itt lettem szerelmese ennek a vidéknek, amit a gyermekkor egyre szépülõ emlékei azóta sem hagytak feledni. Öt éves koromig szoknyás fiúgyermek voltam és úgy megszerettem ezt a lenge öltözetet, hogy bizony sírva váltam meg tõle, mikor az iskolába menõ fiúcskára elõször nadrágot adtak. A négy elemit fehér vászon tarisznyával a vállamon Lónyán végeztem, "ernyedetlen" osztályzattal. Gimnáziumba jártam Beregszászon, Debrecenben, Kisvárdán és Budapesten. A sok iskolaváltás oka volt egyrészt a történelem, ami ide - oda dobálta családunkat Ukrajna és Magyarország között és néha bizony a nem dicsekedni való bizonyítvány is. A háború után iskoláimat elvégezve hivatásos katona lettem. Mivel lokátorállomás-parancsnokként nem írtam alá 1956-ban a "hûség nyilatkozatot" (tiszti nyilatkozat) tartalék állományba helyeztek és a Várpalotai Szénbányáknál dolgoztam föld alatti fejtésen két évet.

Családommal Pétfürdõn telepedtünk le. A Péti Nitrogénmûvekben lettem erõsáramú villamosipari technikus és különbözõ munkahelyeken és beosztásokban ebben a szakmában dolgoztam 1990-ig, amikor korkedvezménnyel nyugdíjba mentem...

Somlyay Sándor

 

Nem tudom

Nem tudom kiadjam e kezembõl e verseket,
Nem lesz e gúny tárgya a vegyes emlékezet?
Hisz hívatlanul jöttek a szavak, a sorok,
Nem tudom jelentenek e valamit
E szerény mondatok ...

Nem én kerestem õket,
Hívatlanul jöttek. Õk jelentkeztek.
Nekem nem volt más dolgom,
Csak fogni a veruzát
És írni a szívem, a lelkem gondolatát.


Magyar Lant online
A Nemzeti Demokrata Párt havilapja
HU ISSN 1418 8503

[Elôzôszám]      [Következôszám]