Magyar Lant  2000. június


Magyarok Világszövetsége

Világ magyar kommunistái egyesüljetek!

Döbbenten tudok csak visszaemlékezni arra, ami a Magyarok Világszövetségének kongresszusán történt. Olyan ez számomra, mint egy transzcendens rémálom, amelybõl nem tudok felébredni, mert egy borzalmas fájdalom hasít belém. Az MVSZ ma már legtöbb magyar számára távolról olyan mint egy vízió és közelrõl olyan mint egy rohadt gyümölcs, mellyel még a kezét sem óhajtja bemocskolni.

A magyarság XX. századi tragédiáját lehetett sûrítve átélni egy hét alatt Budapesten, májusban az MVSZ rendezvényein. Annyi hazugságot, annyi képmutatást egy rakásban ritkán lehet átélni, mint ezen alkalommal. Óriási és értelmetlen költségkidobással rendezett buborék volt vagyis "sok hûhó semmiért" elv alapján, melynek terméke lett, hogy ma már az MVSZ egy kiégett fáklyává vált, mely a saját porhüvelyében nyugszik. Kihalt õslénnyé vált, mely teret, idõt, energiát foglal és pénzbe kerül. Minek? Kinek? Miért?

Mindenki csak legyint nem óhajt e témáról beszélni, mert nincs már senkinek értelmes mondanivalója és mint egy fertõzõ góctól igyekszik távoltartania magát az MVSZ-tõl, gyakorlatilag minden magyar széles e hazában, valamint a külföldön élõk nagy többsége. Az MVSZ székházak termei látotgatottság szempontjából temetõi kriptákhoz hasonlókká váltak. Úgy tûnik irreverzibilis taszítás állt be a világ magyarsága és egy sóhivatalnak tekintett MVSZ között.

Talán az okokat is föl kéne tárni. Jelen írásunkban csak egyetlen okot tárunk az olvasók elé. Hazánkból, 1956 után a szabadságharcosok mellett, számos beépített politikai ügynök és kalandor vándorolt ki a nyugati országokba. A nyugati országokba kivándorolt ügynökök évtizedeken keresztül szoros információs és anyagi kapcsolatokat tartottak fenn a hazai politikai titkosszolgálattal. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a guruló dollárok milliói lehetõvé tették, hogy a nyugati emigrációban élõ besúgók gyorsan meggazdagodjanak és számosan közülük gyárosok és multimilliómosok lettek a magyar államadósság terhére.

A 90-es évek váratlan rendszer szétrázása után, ezen nyugati besúgók részben függetlenítették magukat az anyaország befolyása alól, sõt minden igyekezetükkel azon vannak, hogy leigázzák a magyar népet és maximálisan kizsákmányolják Magyarországot.

A szomszédos országokban élõ gerinctelen magyar nemzetiségûek beléptek országaik kommunista pártjaikba talpnyalóknak, majd a szocialista világrendszer összeomlása után vezetõ tisztségeket foglaltak el az újonnan létrejött magyar szervezetekben. Tehát a határainkon túl élõ magyarság kettõs kizsákmányolásban él, elnyomja õket a nemzeti többség valamint eltapossa õket a volt magyar nemzetiségû kommunista elit, a nemzeti szólamok szajkózása mellett és a magyar kormányok támogatásával.

A határon túli magyar kommunisták, a nyugati emigrációban élõ kommunista csõcselék és egyes hazai nemzetellenes csoportok összefogtak és szétverték a Magyarok Világszövetségét; eleget tevén azon alapelvnek: Világ magyar kommunistái egyesüljetek!

Isten óvd meg a magyar, az elfajzott magyaroktól!

D. Szûcs László

 

"Vigyázó szemetek" a mostoha sorsban vergõdõ '56-osokra vessétek

... mert hõsök voltak õk,
mert szembeszálltak õk
a világ meghódítására
készülõ veres csillaggal.

Mi '56-ok reménykedünk, - a rendszerváltás antalli kormányzatát folytatók semmibe vették '56-ot a mi mostani kabinetünk felismeri azt a világtörténeti eseményt; hogy történelmet formáló harcunkat és elszántságunkat igenis figyelembe kell venni és elõnyeit ki kell használni.

A nép, bármennyire is pocskondiázták/pocskondiázzák, hiszi és tudja '56 nemzetünk elõremutató küzdelme a jövõben is példa lehet.

Semelyik kormány a rendszerváltás óta nem merte felvállalni, hogy igazi '56-sokat ültessen maga mellé!

Miért?

A megalkuvók politikáját, inkább választották, mint az elszántak küzdelmét az igazságért.

A kettéosztottságnak - melyet a konzervatív politológusok Orbán miniszter úr legnagyobb politikai tettének tartanak - és a váltókormányzásnak csak akkor lesz létjogosultsága, ha nem a "véres" leszámolásokkal kezdi a négyéves ciklusát az új kormány hanem az elõdök politikáját bizonyos adaptációkkal folytatja!

Eltelt két év a Fiatal Titánok négy évébõl. "Más kárán tanul az okos" mondják a bölcs öreg magyarok.

'56 eszméje alkalmas a continuitásra, állítják a még élõ, öreg igazi '56-ok.

Miért nem hívja a kormány harcba '56 eszméit ?

Ha hívnak megyünk!

 

Béke Családi Futás Szécsényben

1986-ban két lelkes ember ötletébõl született eseményt rendeztek Szécsényben, a Rákóczi országgyûlésrõl elhíresült városban (1705 szeptember) immár 15. alkalommal 2000 május 7-én, vasárnap. A kezdeményezõk: Antal Károly helytörténész és Balla Tibor gyógyszerész voltak. Azóta is minden évben egy alkalommal össze ül a rendezõbizottság, hogy politikamentes, népi összefogással május elsõ vasárnapját ünneppé varázsolja. A három fogalom, Béke, Család, Futás létfontosságú egy egészséges társadalom számára.

Az elmúlt években is nagy érdeklõdés kísérte rendezvényünket, 1999-ben Dr. Vincze János is megtisztelte jelenlétével, határon túli magyar barátaink több településrõl, országgyûlési képviselõk, Mecser Lajos 22-szeres magyar bajnok futó rendszeresen itt volt, hogy tisztelegjenek az Emléklapon szereplõ jeles személyek emléke elõtt. Tíz éve határoztuk el, hogy városunk egy-egy közelmúltban elhunyt személyére emlékezünk e napon.

Ez évben a kezdeményezõ Antal Károlyra és Csonka János prímásra gondolt a másfélszáz részvevõ.

Rákóczifalváról (Szolnok mellõl) mikrobusszal érkeztek, Salgótarjánból a II. Rákóczi Ferenc Iskola Lavrincz Attiláné igazgatónõ vezetésével, itt volt a 93 éves Vincze Feri bácsi, a Népmûvészet Mestere Béla fiával Rimócról, Botka Ilona Édesanyjával Drégelypalánkról és a város apraja-nagyja.

Az eseményt megörökítette a sajtó, a helyi TV, így maradandó élményt szereztek azok, akik megtisztelték jelenlétükkel az eseményt.

Az égiek is kegyesek voltak hozzánk. Példaértékû összefogással sikerült összegyûjteni az anyagiakat, hogy Emléklapot és üdítõt biztosíthattunk mindenkinek.

Koszorút helyeztünk a II. Rákóczi Iskola kertjében Vezérlõ Fejedelmünk szobrához, emlékezve a 265 évvel ezelõtt Rodostón (április 8-án) elhunyt nagy példaképünkre. Köszöntöttük az Anyákat, megemlékeztünk a Vöröskereszt Világnapjáról, aztán a temetõben elhelyezték a megemlékezés csokrát a város két tisztelt személye sírján Családjaik jelenlétében. Onnan a futók és vendégeink a Rendõrség vigyázó szeme kíséretében több utcán át visszatértek kiindulási helyükre, az iskolához, ahol üdítõ várta õket. Az esemény felvételét a Városi Televízió a hétvégén sugározza. Jövõre ismét megrendezzük, hiszen ilyen sok éve talán mi vagyunk a példa, hogy van összefogás a magyarokban, a jó cél érdekében.

Balla Tibor

 

László Dezsõ:
A kisebbségi élet ajándékai

A magyarság és a keresztyénség prófétai egysége

Kezdõ teológiai hallgató koromban, az 1920-as évek elején vetõdött fel elõttem elõször a kérdés: keresztyén vagy magyar vagyok-e elõbb? Töretlenül vallottam, hogy elõször vagyok keresztyén és azután magyar. Egy este kínos beszélgetésem volt egykori fõgimnáziumi igazgatómmal, aki álláspontomon mélységesen megbotránkozott, elítélte a teológiát, amelyik ilyen egészségtelen szellemben nevelt, szembe szegezte velem egyik vallástanár kollégájának felfogását, aki fennen hirdette, hogy magyarságért keresztyénségét megtagadná, ha bármi összeütközés támadna is a kettõ között.

1925 nyarán részt vettem a magyarországi református teológus szövetség dunavecsei konferenciáján.

Egyik megbeszélésünk a Lelkipásztor és az aktuális magyar problémák címet viselte. Nagyon bosszantott, hogy a bevezetõ elõadás olyan magas elvi megállapítások között mozgott, hogy egyetlen aktuális magyar kérdést sem érintett. A hozzászólások rendjén rámutattam néhány fontos magyar kérdésre, majd mint legfontosabbat, a kereszténység és magyarság viszonyának kérdését kiemeltem. Elmondtam azt a magyarországi tapasztalatomat, hogy a keresztyénséget itt alárendelik a magyarágnak. Kijelentettem, hogy magyarságunkat teljesen alá kell rendelnünk keresztyénségünknek, mert csak így lehet megváltó erõ számunkra. Hozzászólásom a teológusok között szörnyû felháborodást keltett.

Évek múlva, erdélyi utaim alatt pusztuló református falvakat látogattam meg. Megfordultam a bukaresti református magyarok között is. Sok olyan reformátussal találkoztam, aki nem tudott magyarul. Hiába próbáltam õket reformátussá tenni, nem tehettem, mert nem tudtak magyarul. Református és magyar öntudatuk teljesen egybeesett, egyik elveszítése maga után vonta a másikat.

Ez az álláspontom még tisztább és szilárdabb lett akkor, amikor a Bethlen-jubileum alkalmával a fejedelem keresztyénségének kérdésével foglalkoztam. Arra a felfedezésre jutottam, hogy nála a magyarság és keresztyénség prófétai egységben volt egymással. Ezalatt azt értem, hogy magyarsága volt az az idõi keret, amelyikben örökkévaló keresztyénségét megvalósította. A próféták nacionalizmusa és mennyei látása esett úgy egybe, mint Bethlen Gábor magyarsága és keresztyénsége. Egészen magyar és egészen keresztyén, egyik sem érvényesül a másik rovására, hanem mindkettõ kölcsönösen áthatja a másikat. Érzik rajta, hogy magyarságának alapja isteni akarat felismerésében rejlik. Keresztyénsége prófétai keresztyénség, mert világosan lát egy idõpontban és egy helyben, és mennyei látás fényében ítél meg egy helyzetet, amelyiknek leglényegesebb meghatározója a magyarság. A Krisztusban üdvre kiválasztott ember földet és mennyet építõ munkája ez a keresztyénség. A prófétában két világ találkozik: a föld és az ég. Egy adott helyzet kerül mennyei megítélés alá azért. hogy ebbõl az ítéletbõl teljesebb élet támadjon. Bethlen Gáborban így találkozott egymással a magyarság és a keresztyénség.

 

Petõfi Sándor:
A BOLDOG PESTIEK

Hiába is dicséritek
A szép természetet!
Az tart legföljebb veletek,
Ki rosz gombát evett.
Szegény, szegény falusiak!
S kisvárosbéliek!
Mi élünk csak valódilag,
Mi boldog pestiek!

Lakásunk fényes palota;
Mindent találni benn,
Mit a mesterség adhata,
Hogy légyen kényelem.
Selyem, rugalmas pamlagunk
Lágy hintaként remeg;
Egész török basák vagyunk
Mi boldog pestiek!

És mindennap véghezviszünk
Nagy epikuri tort,
Hol étket és italt nekünk
Sok cifra szolga hord;
Míg a zenének hangjai
Vígan fölzengenek,
Lelkünk elandalítani. -
Mi boldog pestiek!

Hát a színház? a táncterem
És több efféle hely?
Kapunk alatt hintó terem,
S mint a villám visz el.
Igy múlik éjünk és napunk,
Nincs híja semminek,
Mig végre csõdöt nem kapunk
Mi boldog pestiek!

 

Politikai rendszerváltástól a nemzeti rendszerváltozásig

A demokrácia hitelve szerint a nép önmagát kormányozza. Ez olyan szép, hogy már csak emiatt sem lehet igaz. Nem is igaz, nem is lehetséges, de azért még nem illúzió. A követküldés közvetett megoldást kínál: helyettünk, nevünkben eljár ügyünkben a megbízottunk, aki a döntéshozó testületben megjeleníti a mi akaratunkat, ellátja képviseletünket. De ez így már csak áttételes demokrácia. Nem is új dolog, jelen volt Árpád vezér hatalmi rendjében, majd az ezeréves magyar vármegyerendszerben is, csak akkor még nem nevezték demokráciának. Nemesi családok noblesse oblige végezték a köz igazgatását és nevelték gyermekeiket a nobile officium ellátására. Az ország házába a vármegye küldte képviselõjét, aki akár jól, akár kevésbé, de mindenképpen a megyét, az övéit képviselte. Ezt a képet egy idõben megzavarta a labancság néven elhíresült politikai irányzat, noha abban is több volt a magyarság átmentésének tisztességes szándéka, mint a haza elárulása. A hazaárulás csak késõbb, a "francos" pártok megjelenésével kapott polgárjogot Magyarországon.

Franciaországból indult szét a világba az ideológiai alapú politikai pártok rendszere, amely minden fejlõdést gerjesztõ hatása mellett, és minden demokratikusságáról szóló elmélettel ellentétben, megfosztotta a politikai arénát a demokrácia lényegétõl: a képviselõk többé nem a választókörzetek követei voltak, hanem valamely divatba hozott pártnak, ideológiának a megszállottjai és engedelmes kiszolgálói. A divatba hozott pártok és politikai ideológiák magyar földön egytõl-egyig külföldi eredetûek voltak, és olyan nemzetköziséget szolgáltak, amelynek érdekei gyakran keresztezték az ország érdekeit. Leginkább valamely társadalomátrendezõ elmélet gyakorlatba tételét követelték meg, akármikor a nemzeti érdekek ellenében is. Megjelent a színen a pártokráciában feloldott, meghonosodott, alkotmányosított, erényesített hazaárulás. Társadalmi osztályok érdekeinek kiharcolása ürügyén a liberális sajtó folyamatosan egymás ellen uszította a magyar társadalmat, amelynek két háborúvesztés kimerültségében a bolsevista terror szocializmusnak és népidemokráciának nevezett uralma tudott létrejönni.

Az elsõ kísérletet a nemzet egészséges szelleme kidobta magából. Ez lett volna a sorsa a második kísérletnek is, de a hazaárulók uralmát megalapozó orosz haderõ "ideiglenes" jelenlétével ezt megakadályozta. 1945-tõl 1990-ig hazaárulók kormányozták az országot, hazaárulók vagy azoknak bábjai ültek a törvényhozás házában, ahol nem törvényt hoztak, hanem a törvényesség fügefalevelével álarcozták a rendszer undorító pucérságát.

A törvényhozás házának majd felében még ma is a hazaáruló politikai képlet elkötelezettjei ülnek. Úgy is viselkednek. Ilyen örökségben folyik a politikai színjáték Magyarországon, jelenleg hat politikai párt szereplõivel. A nemzet sorsáért aggódó magyar azt figyeli: melyek hát a magyar pártok, melyik képviselõ fáradozik a magyar érdekek érvényesülésén? A hat pártból négy már kormányon volt, e szerepében már megkopott vagy elmállott, mármint az eddigi három választás egymástól eléggé eltérõ eredménye következtében. A nagy eltérések is jelzik, hogy a magyar társadalom nem pártemberek összessége, csupán nézõközönség a pártokrácia amfiteátrumában. Azt lesi ez a közönség, hogy melyik párt szállítja a nyugati jólétet, és - ha már rábízták - arra szavaz. A többi nem az õ dolga, több szerepe ebben a játékban nem is lehet, csak annyi, hogy viseli döntése következményeit. De meg kell mondani azt is, hogy most már nem annyira befolyásolható a silány propagandával, mint korábban.

A máltai konferencia értelmében (amelynek tételeit nem közölték, de a történtekbõl összeállítható) a kommunizmust úgy kell átalakítani, hogy ne legyen felelõsségrevonás, a kommunisták pedig azt a feladatot kapták, hogy készítsék elõ a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és hozzák létre a piacgazdaság feltételeit. Miért a kommunisták? Azért, mert végig az egypártrendszerben a párt emberei kerülhettek csak az ország és a társadalom irányításának központjaiba. Meg azért is, mert ez a réteg - amely nagyban-egészben az ország elit osztálya Magyarországon - helyzetének természetébõl fakadóan, kipróbáltan hûséges kiszolgálója idegen hatalmaknak. Mégpedig bármelyik idegen hatalom készséges kiszolgálója, mert ezeknek - mint Habsburg királyainknak és lakájainak volt a katolicizmus - a szocializmus a hatalmuk megtartásának csak ideológiai alibije volt; lényege a hazaárulás. Szocialistákra a Nyugatnak is szüksége van. A kétarcú szocializmus egyik fele a türelmes papíron volt látható, a másikat pedig gyakorolták - arcátlanul és kegyetlenül, abban a meggyõzõdésben, hogy a terror végtelenségig fenntartható.

Az alapos elõkészítéssel, gyors bravúrral végbevitt rendszerváltozás után bolsevistáinknak már ismét a "törvényes" rendet, ezúttal a parlamenti demokráciát, az átalakulás vívmányait kellett védelmeznie. Abból a szélsõségességbõl, hogy csak egy párt uralkodhat az országban, az egyedül üdvözítõ párt olyan tisztes pártokká kaméleonkodta át magát, mint amilyenek találhatók Nyugat-Európában. Így hamar létrejöttek az elvrokoni kapcsolatok, bár a korábbi egypártnak már korábban is voltak nyugati elvbarátai, lévén, hogy a parlamenti demokrácia balfelé nem finnyás.

A demokratát magukban gyorsan felfedezõ korábbi kemény párttagok benyomultak a hirtelen létrejött pártokba, lehetõleg a vezetõ pozíciókba, és azonnal megkezdték munkájukat, ami elõbb a nemzeti érdekek elsikkasztásában, majd egyenetlenségek szításával a kiszemelt párt szétesésében nyilvánult meg. A pártokon kívüli területeken a pénz- és gazdaság világában, a tömegtájékoztatásban nem volt olyan hézag, amin keresztül más, mint bolsevista beszivároghatott volna. Pokol Béla egyetemi tanár, politikai szakíró írja Egy demokrata dilemmái címû írásában, hogy mennyire meglepõdött az 1990-es év elsõ heteiben, amikor egy fél évet külföldi tanulmányúton töltve néhány napra hazalátogatott. "Tanszékemen feldúlt arccal szörnyülködtek kollégáim, hogy az SZDSZ az egész sajtót uralja, és egyszerûen lehengerlik a nyilvánosság elõtt azt, aki szembeszegül velük. Nem is igazán értettem, hogy mit akarnak ezzel mondani, hisz néhány napos ittlét alatt láttam, hogy végre sajtószabadság van, megszûnt a Pártközpont kézi vezérlése a sajtó felett... Az Antall-kormány, de késõbb részben a Horn-kormány is észlelte ezt a problémát, és állami közbelépésekkel útjába állt a média szabad-demokrata elfoglalásának. (Aki néhányszor megnézte fénykorában a TV3 esti híradóit, az képet kaphatott, hogy mi lett volna, ha Balóék megkapják az egész országban kiválóan fogható tv2 csatornát...) E helyzet fényében kellett újragondolni a többi szféra önvezérlésének támogatását is. Az önvezérlés ugyanis mindenhol csak akkor tud torzulás nélkül mûködni, ha belsõ versengõ csoportok léteznek, és csak így tud hatni elfogulatlanul az adott társadalmi alrendszer funkcióját ellátó értékelés. Ahol azonban egy csoport monopolhelyzetbe kerül, ott az önvezérlés leple alatt a társadalom feletti uralmat tudja megszerezni ez a csoport, ha az állam kivonul innen."

A tisztogatás elmaradása az Antall-kormány idején, és a monopolisták mohó terjeszkedése a Horn-kormány idején nyolc évet adott a liberálbolsevistáknak helyzetük megszilárdítására. Az így kialakult helyzetet örökölte az Orbán-kormány, amelynek hatalomra jutását a média inkább segítette, mint akadályozta, de a jelek szerint ezt nagyon megbánta.

Elõször is meglepte az MSZP-SZDSZ-t, hogy elvesztették a választáson a kormányhatalmat. Nem jött be az a reményük sem, hogy egy éven belül megbukik az Orbán-kormány, noha mindent elkövettek ennek érdekében. Tehetetlenségrõl és korlátozottságról, zöldfülûségrõl és hasonlókról szóló kereplésük átváltott: erõszakosak, arrogánsak, törtetõk - és hasonló jelzõkkel illették a kormányt azért, mert tette a dolgát. Akkor jöttek a korrupció vádjával, de az is visszahullott a fejükre a sorozatos korrupciós esetek napvilágra kerülésével, amikben a két baloldali párt vagy annak vezetõségi tagjai ludasak voltak. Sorozatban nyerte a Fidesz a sajtópereket, de a sárdobálás-elmélet (valami mindig ott ragad) vonalán nyilván megéri a fröcskölés szünet nélküli folytatása.

Számítottak a kormánykoalíció szétesésére, és amikor megtapasztalták, hogy ez nem következett be, akkor jött a sanda ijesztgetés: (Lengyel László, Népszabadság 1998 okt. 24) "Beszélhet vagy csinálhat Torgyán bármiféle ostobaságot a mezõgazdaság területén, a miniszterelnök jóváhagyja. Amitõl kül- és belföldi megfigyelõk leginkább tartottak, nevezetesen a kisgazdák kiszámíthatatlan és szélsõséges magatartásától, nem következett be. A koalíciós egység vitathatatlan. Jó ez a béke az országnak, jó a Fidesznek, viszont elfogyasztja a kisgazdák szavazótáborát." Hasonlóan ijesztgetik éppen mostanában az MDF-et.

Azután jön a jobboldaliság vádja. Ötven éven át azt tanították, hogy a baloldal a jó, a jobboldal pedig rossz, mi több gonosz, így még ma is számítanak rá, hogy jobboldalozással árthatnak a kormánynak. "A Fideszmagyarok, -írja "Tamás Gáspár Miklós Georgtown University" a Népszabadság 1998 nov. 18-i számában - vezette egyesült jobboldal már a zûrzavaros, rögtönzött kormányalakítás elõtt világossá tette, hogy választási programját nem gondolta komolyan... A hagyományos jobboldal elõítéleteinek, mániáinak, történelmi mítoszainak nem volt egyetlen kompromittált darabja sem, amelyet Orbán eleinte meg-megbicsakló, mutáló hangon el ne szavalt volna. Mindenki tudta, hogy egyetlen szót se hisz belõlük. Nem számított. Orbán kiállta a próbát, mert akkor is darálta az ósdi jobboldali radikalizmus ráolvasásait, amikor látszólag semmi haszna nem volt belõle... Addig nem nyugodhat, ameddig létre nem hozza a gyakorlatilag leválthatatlan jobboldali egységpártot. Így fogalmaz az, aki érzi, hogy alul maradt.

Szóval a jobboldali szörnyûség fenyeget. Elég az hogy jobboldalinak mondatik, elveszejteni való. Mert a baloldal szép. Bûneivel együtt is. Pedig hát jobboldali bûnözõ nincs a jelenlegi magyar politikai porondon egy lélek sem. Baloldalon - no persze ez volt késõbb - ott vannak a hereleverõk, körömletépõk, gumibotos nyomozók, csípõvasas vallatók, vérbírák, az erõszakszervezetek tisztikara és legénysége, géppisztolyos pufajkások, munkásõrök, a rablókorszak miniszterei, bankárai, népbutítói, a médiahadsereg és mindennemû egyéb nép- és hazaáruló - hát ott vannak. "Na és! Minden okuk megvan arra, hogy összefogjanak, hogy a védõburok szét ne szakadjon. Védi õket a békés átmenet parancsa, védi az elv, hogy a baloldalon nincsen bûn, a privatizáció orgazdáit szolgálja a magánvagyon törvényes védelme, a tájékoztató ipar immár szabadversenyes monopóliuma, egyszóval a békésen kialakított törvényes rend, amilyenné manipulálta az egypártrendszer vezérkara. Bármely kormánynak, amely magyar érdekeket akar felvállalni, ebbõl a patthelyzetbõl kell kiverekednie magát, kell kimenteni az országot. Sok buktató, sok gáncs, sok gonoszság és sok butaság ellen kell gyürkõzni.

A magyar társadalom politikai tájékozódása igazán csak két kísérlet után tudott talajt fogni az önálló gondolkodás alapjain Az egyik az Antall-kormány elvetélt kísérlete volt valamiféle középutas jellegû Magyarország kiépítésére. A másik lehetõséget, a baloldal középre helyezését a Horn-kormány bukta el. A harmadik választás szavazói már tudták, hogy az elsõ kormány gyenge volt a nemzetellenes erõkkel szemben, míg a második kormány ezen erõk martalócává vált. Orbán Viktor politikája: a bal maradjon a baloldalon az összes szélsõségeivel, vele szemben minden erõre szükség van ahhoz, hogy békés állapotok legyenek a magyar politikában. A bolsevizmustól, mint veszélyes szélsõségtõl meg kell szabadulni, és - mert csak a demokrácia eszközeivel lehet élni -, 2002-re magyarérdekû többséget kell bevinni a törvényhozás házába. Ezért ez a harmadik négyéves idõszak még mindig csak átmenetinek tekinthetõ.

Nemzeti rendszerváltozás

Nem fogadjuk el Orbán Viktor ama kijelentését, hogy immár befejezõdött a rendszerváltoztatás. Félévszázados Bach-korszak után csak túlélni lehet az új földesurakat, csak kinõni lehet a hátramaradt kiskirályok hatalmát. Székelyhidi Ágoston írja Nemzeti rendszerváltozás címû dolgozatában (Napi Magyarország 1999 aug. 21): "Elérkeztünk az új nemzeti rendszerváltozás küszöbére. Oda, ahol 1956-ban voltunk. A feltételek is hasonlítanak. A nemzet a rejtett érdekcsoportok törvénytelen hatalmának megtörésével, a folytonosságot fenntartó álreformok és álreformerek félresöprésével szerezheti vissza önrendelkezését. Most azonban nem kényszerül rá, hogy új hatalmat állítson. Inkább a szabadon választott közhatalom kényszerül rá, hogy az új nemzeti rendszerváltozást a nemzeti közakarattal összhangban hajtsa végre... Jogállami alkotmányunk már van. Védi a rendszerváltozás szabadságjogi intézményeit. De a nemzeti önrendelkezés jövendõ biztonsága nemzeti rendszerváltozást igényel. A nemzeti rendszerváltozás beteljesedését és visszafordíthatatlanságát nemzeti alkotmány szavatolhatja.

Az utolsó mondatban a "nemzeti alkotmány" visszaköszön az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság által szorgalmazott alkotmányváltoztatásra, amelyben a nemzet fogalmát követeljük belefoglalni a magyar alkotmányba: "Fel kell emelni a nemzet fogalmát olyan köztudati, közjogi és alkotmányjogi szintre, mint amivel felszerelte a polgári liberális államfelfogás az állampolgár fogalmát! Azt akarjuk elérni, hogy hozzon a magyar országgyûlés olyan törvényeket, amik törvényes és jogi keretet adnak az egész magyar nemzetnek az államhatároktól függetlenül!

Csapó Endre

 

Svéd Erdélyi István:
Tíz év után

Tíz év a remények hajnalán
89-ben másként gondolkodtál.
Lásd e lett belóle
Eladtak Téged, már nincs reményed.

Kétezer hajnalán még az idõ is megáll
56-os mivoltodért sok évet kaptál.
Ütöttek, vertek, zárkába tettek,
89-ig remegett a tested.

Van még Hazád, de nincs már
Anyád, nincs már Apád
Öreg, aggastyán testtel
Csak egy maradt meg: bízni a jövõbe.

Emlékeid megmaradnak, mosolyaid megszáradnak
Gondolatban hova szállsz, nem vagy Te madár
Zöldülõ tavasszal még egy év ajándék
Bízva, hogy jövõre találkozunk még.

1999.

 

Somlyai Sándor:
Minden év

Minden év az életemben
Egy híd,
Melyen át kell menni,
Egy lezárt sorompó,
Melyet föl kell nyitni,
Egy lépcsõ,
Melyen fölfelé visz az út,
Egy hosszú beregi nyárfasor,
Mely a végtelenbe fut,
Egy égõ mécses,
Melynek fénye beragyogja az arcom,
Egy újabb fohász,
Hol a remény dalát
Én mindig visszahallom.

 

Halasi B. Erzsébet:
Vigasztalás

Most már gyorsan becsukom az ajtót,
ne jöjjön be több hívatlan vendég.
Fáradt fejem párnámra lehajtom,
felidézem kedvesem emlékét.

Õ volt, aki megértõn vigasztalt,
tudta, hogy egy derûs szóra várok:
"Mondtam már százszor azt, lelkecském,
ne ugorj ott, ahol nincsen árok."

Megfordult, eloltotta a lámpát,
fáradt szeme mély álomra pihent.
Aludj kedves, köszönöm a jó szót.
Én is elalszom, Isten áldjon meg.

 

Kedves János!

Úgy gondolom jogos a tegezõdés. Azért kerestelek meg, hogy felhívjam figyelmed angol nyelvû könyvemre amelyet egy tekintélyes amerikai kiadó adott ki. BUDAPEST EXIT egy memoar es egy része az 56'os forradalomról szol, a címlapján Szalay Lajos ismert rajzával. A könyv valószínûleg otthon is megtálalható az idegennyelvû könyvtárban a belvárosban, vagy az idegennyelvû konyvüzletben. Budapest Exit magyar érdekeket képvisel, fõleg a kisebbségekkel kapcsolatban. Csupán fel akartam hívni figyelmeteket könyvemre. Küldöm a róla szóló értesítést amit az itteni Hungarian Lobby szamara készítettem. Az interneten megtálalhatod az amazon.com listán.

BUDAPEST EXIT: A Memoir of Fascism, Communism, and Freedom. Kiado: Texas A&M University Press

Illusztrációk (15): Szalay Lajos

Kapható a kiadótól: (800) 826-8911, nagyobb könyvüzletekben (Barnes & Noble, Borders), es legkedvezõbb áron az Interneten, többek között a www.magyar marketing.com-on is. Amazon.com-on egy pár kritika is tálalható.

BUDAPEST EXIT egy memoir kereteben foglalkozik a második világháború, a holocaust, az 56-os forradalom eseményeivel, es a környék kisebbségi problémaival, a történelmi tényeket magyar szempontból nézve. Budapest Exit amerikaiak szamara íródott, de például a Magyarok Világszövetsége ajánlotta a könyvet a magyar vagy magyar származású egyenek szamara is, különösen azoknak, akik nem éltek Magyarországon a fasiszta es kommunista diktatúrák alatt. A   BUDAPEST EXIT mar eddig is sok kiváló kritikát kapott országszerte amerikai újságokban es magazinokban. LEGTOBB KRITIKA KIEMELTEN EMLÍTI A KISEBBSÉGEK PROBLÉMAJÁT. A LIBRARY JOURNAL, amely magazin az amerikai konyvtárosoknak hívja fel a figyelmet az érdemleges új könyvekre, melegen ajánlotta BUDAPEST EXIT-et az általános olvasóközönség szamara az 1998 júliusi példányában (111. oldal), a publikáció elotti kritikájában. ERRE A KRITIKARA HIVATKOZVA, KONYVTARI TAGOK KÉRHETIK AZOKAT A KÖNYVTÁRAKAT MELYEKNEK NINCS MEG BUDAPEST EXIT, HOGY VEGYEK MEG. Igy városi es egyetemi könyvtárakba tudunk helyezni költség nélkül egy olyan tekintélyes amerikai kiadó által kiadott könyvet, amelyik a történelmi tényeket es a kisebbségek helyzetet magyar szempontból mutatja be.

Egy részleges lista azon napilapokból es magazinokból amelyek BUDAPEST EXIT-et méltattak:

The Journal News (Gannett chain), Poughkeepsie Journal, Niagara Gazette, The Observer Dispatch and White Plains Watch, New York; Home News Tribune, New Jersey; American Statesman and El Paso Times, Texas; Dayton Daily News (Cox chain), Ohio;   Lansing State Journal, Michigan;   Connecticut Post;   Montgomery Advertiser, Alabama; The Daily Advance, North Carolina;   Journal and Courier, Indiana;   Daily Sentinel, Colorado; Argus Leader, South Dakota;   Florida Today;   The Desert Sun, California;   Rockford Register Star, Illinois, es Westchester Wag, Print es Library Journal magazinok.

Rovid reszletek csak ket kritikabol.

Egy par sor a DAYTON DAI.LY NEWS hosszu kritikajabol, amelyet a COX NEWS  SERVICE reven sok ujsag lekozolt:

Teglas, a retired city planner in White Plains, NY., has warched in dismay as Eastern Europe continues to battle, its ethnic minorities caught up in troubles often centuries old. "What drove me was that I wanted to put in a lot about the problems of the general area, about ethnic cleansing that happens under fascists, communists, what's happening now in Yugoslavia," Teglas said.... "In the Bosnian peace treary, the war aggressors were rewarded. Serbs achieved special status and autonomy in Bosnia, but at the same time, the peace treaty did not demand that in Serbia, minorities would receive the same rights. What I am fearing is that with the Kosovo peace treaty, they may ignore the rights of other minorities in the general area."   Budapest Exit, one man's personal saga whose echoes exist today, offers an education to those condemned to repeat the history from which they failed to learn.

Egy par sor a THE JOURNL NEWS nyolc hasabos kritikajabol, melyet a GANNETT NEWS SERVICE reven sok ujsag lekozolt:

"My wartime experiences occurred a long time ego," writes Teglas, who sees parallel for Hungarians - who have substantial minority populations in Romania, Slovakia and Serbia - in the plight of ethnic Albanians. "For millions in the Balkans, the wounds of war have not healed yet. But despite the intervening years, the practices of ethnic cleansing and extreme nationalism in these episodes in history are quite similar." Teglas said the plight of those suffering should serve as a wake-up call to the dangers faced by ethnic minorities living within borders they didn't create.

Hogy a fenti informaciot, illetve a konyvet tudjatok-e hasznalni vagy hasznositani, azt ti tudjatok. En Magyarorszagon az ott elo vagy oda latogato kulfoldieknek ajanlanam, hogy rolunk jobb kepet kapjanak.

Szivelyes magyaros üdvözlettel,

Téglás Csaba

 

Reggeli

Éhes vagyok - szólt a kislány nyafogó, elnyújtott hangon és megrángatta az anyja kezét. Vékonyka, madárcsontú gyerek volt, botladozva követte az idõnként meg-meglóduló asszonyt, aki láthatóan sietett volna valahová, s terhére volt a koloncként rácsimpaszkodó apróság. Az asszony a húszas évei végét taposta. Hosszú, szõke haja a vállát verdeste. Töredezett végén még látszottak az egykori barna festék nyomai. Le kellene vágatni - gondolta -, egy kis dauert rakatni bele, netán egy kis melírt, ahogy hajdan szokta, de hát nem telik rá. Nem is tudja, mennyibe kerül manapság a fodrász. Nohiszen, a villanyszámlát se tudja kifizetni, nemhogy a haját rendberakatni. Pedig hajdan micsoda szép haja volt. A férje, a volt férje, a Pista is emiatt habarodott bele. No, azt is megette a fene... Végtére is nem lett volna õ rossz ember, ha nem kapott volna rá az italra. De rákapott, mint a legtöbb férfi a telepen, akik naphosszat munka nélkül õdöngenek az utcán, meg a munkaközvetítõ iroda elõtt. Egyik cigarettát szívják a másik után, szidják a kormányt, aztán a kocsmában kötnek ki. Elõször csak egy-két korsó sör, aztán egy féldeci pálinka is bele, a végén már haza se talál. Rohadt egy élet...

- Ne rángass, anyu! Igazán semmi rosszat se csináltam... - szepekedte a gyerek. - Most miért vagy dühös rám? Azért, mert éhes vagyok?

- Jaj, dehogy vagyok én rád dühös - torpant meg az asszony. Lehajolt és megcsókolta a gyerek homlokát. - De tudod, hogy sietnünk kell. Ha nem érünk oda idõben, a Teri néni elmegy hazulról, aztán annyi. - Gondolatban még hozzátette, hogy akkor lõttek a reggelinek, de ezt nem akarta kimondani a lánya elõtt. Magának se szívesen vallotta be, mennyire kiszolgáltatott. Úgy jár takarítani, hogy reggelit, meg ebédet is kér. Viszi magával a kislányt, s ha már ott van, neki is adnak valamit. Volt olyan nagysága, aki szóvá is tette, hogy nem óvoda ez, itt dolgozni kell, nem gyereket pesztrálni, de akkor õ is kinyitotta a száját... Ezek az új nagyságák is megérik a pénzüket. Néhány éve még a pártbizottságon meresztették a ki ne mondjam micsodájukat, most meg káefté igazgatók. Vajon honnét lett nekik egyszeriben saját vállalatuk? Mibõl? Melyik öregapjuktól örökölték? A Sztálin Jóskától, vagy a Kádár elvtárstól?

- Vegyél föl, anyu, nem tudok ilyen gyorsan szaladni!

- Jól van, gyere, fölveszlek - mondta, s ölbe kapta a gyereket a két szatyor mellé. - Látod, ezt a buszt is lekéstük. Olyan ritkán járnak, hogy beleõszül az ember, mire kivárja a következõt. Mert ezek se tudnak mást, csak árakat emelni - huppantotta le indulatosan a gyereket a megállóban. - Amikor elkezdtem dolgozni a Nagy Gyárban, még egy forint ötven fillér volt a buszjegy, és kétpercenként jött a busz. Most már hetven forint, és jó, ha húszpercenként bedöcög egy kocsi.

- Mennyi az az egy forint, anyu? Adnak érte egy csokit? És a hetvenért mennyit adnak?

- Mit tudom én már, hogy miért mit adnak... Teljesen mindegy, mert nekünk se csokink nincs, se hetven forintunk. Aztán tudod, ha jön az ellenõr bácsi, azt kell mondani, hogy az anyu kilyukasztotta a jegyet, de te eldobtad.

- Tudom, de anyu, milyen az a jegy?

- Ne idegesíts, kislányom, ezt mondd, és kész! Megértetted?!

- Igen, anyu, de fáj a gyomrom. Éhes vagyok...

- Én is éhes vagyok, azért kell sietnünk.

T. Ágoston László

 

Somlyay Sándor:
Találkozás a lónyai kis-ányvai villámsújtotta öreg jegenyefával

Mikor megláttalak
álltál csonkán füstösen:
valami fájdalmas szomorúság
fogta el a szívem.
Tudom a villámcsapástól
szenvedted el sebed,
törzsed vége mint hegyes szilánk
az égre meredezett.

Régen a gyermekkorban
még együtt voltunk veled;
a nyári hõségben aratáskor
fáradtan pihentek a földön
az aranyló búzakeresztek.
Eltelt egy fél évszázad
lábaink megöregedtek
Nem zajosak már ágaid között
a sok szarkafészkek.

Nincs már nyárfa-levél rezgés
nincs már zöldlombú
sudár magas fa;
Törzsed úgy áll itt mint a
temetõben egy megsérült korhadt
kopjafa!

 

Falu Tamás:
Lépcsõk

Apám sírján fû és virág van,
Nagyapám sírhalma kopár.
Hogy a dédapám merre porlad
Azt csak az Isten tudja már.

Jönnek évek szürkék sötétek,
Változik a levél a fán;
Idõk lépcsõjét lépegetve
Utolérem a dédapám.

 

Somlyay Sándor:
Két erõs karom

Nézem két erõs karom, kérges tenyerem
mellyel át-evezek az élet
tengerén,

aztán könnyezõ szemem sugarával
széttekintek az égbolt szivárványos
fellegén.

Lelkemben folyton új erõk gyûlnek,
míg a gyönyörû érzések meleg fénnyé
fényesülnek!

Szívem társa lett egy fel-fel lobbanó
lángnak, lelkemben a múló idõk
széles rendet, új sorokat
vágnak.

Születés, elmúlás,
örök forgása ez a földi létnek,
ismerõsök jóbarátok már messzirõl
integetnek.
Temetõi akácokon,
vad galambok sírnak,
azt zokogják fájó hangon: itt van vége
minden földi fájdalmas
életútnak.


Meghal Iren neni. Megy fel a mennybe. Eler Szent Peterhez.

- Csak akkor engedlek be a menny kapujan, ha bocsanatot kersz a szomszed Julcsa nenitol. -igy Szent Peter.

- Hat en pedig nem kerek tole bocsanatot semmiert!

- Akkor viszont be se engedlek.

Gondolkodik Julcsa neni, hogy csak jo volna a mennybe menni.

Kopogtat Julcsa neni ajtajan:

- Jo napot kivanok, ez a Kovacs lakas?

- Nem, sajnalom. -mondja Julcsa neni.

- Akkor bocsanat...

---------------------------------------------

Vonaton. Az oreg Kohn es egy fiatal kaplan utaznak egy kupeban.

- Mondja tisztelendo ur, milyen kilatasai vannak a maga organizaciojaban egy karrierre?

- Hat, eloszor is szeretnek pap lenni.- Es aztan?

- Hat ha a Teremto is ugy akarja, idovel talan puspok. - Es az utan?

- Hat a kovetkezo eloleptetes kardinal lenne. - Es a kardinal utan mi jon?

- Hat teoretikusan papa. - Es az utan? - Hat Isten, az nem lehetek!

- Latja, kedves fiatal baratom, valaki mi kozulunk meg azt is elerte.

- - - - - - - - -- - - - - - - - - - --

- Onnek igen sulyos neurozisa van. Ajanlom, pihenjen sokat, fekudjon le a tyukokkal. - Hannyal, doktor ur???

- - - - - - - - - - - -- - - - - - - -

- Doktor ur, halalosan el vagyok keseredve! A ferjem reszegen orditozott velem, es a legsulyosabb serteseket vagta a fejemhez.

- Es ezert tetszik telefonalni hajnali haromkor?

- Igen, mert nagyon nehezen nyugodott meg. Ahogy latom, szuksege lesz egy-ket varratra is!

- - - - - - - - - - - - -- - - - - - - -- - - - - - - - -

Az unnepi fogadas utan Kovacs ur nagyon rosszul erzi magat.

- Nagyon sajnalom, de harom napig csak tejet ihat es krumplipuret ehet - mondja az orvos.

Harom nap mulva Kovacs ur ellenorzesre jelentkezik.

- Nagy felfedezest tettem - mondja az orvosnak -, most mar tudom, miert sirnak a csecsemok meg etetes utan is!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - --- - - -

- Sohasem hittem, hogy a fott tojas ilyen kemeny lehet!

- Szedd le a hejat, mielott meg akarod enni mindjart puhabb lesz!

* * * * *

HAZASSAG - Mondd, oregem, mi kor ismerted meg a felesegedet? - Sajnos, csak evekkel az eskuvo utan!

* * * * *

HIGIENIA ES A TELEVIZIO

- Mit csinaltak az emberek, amikor meg nem fedeztek fel a televiziot?

- Hat bizony, kisfiam, legtobben a tyukokkal mentek aludni.

- El tudom kepzelni, milyen borzasztoan nezett ki az agy!

* * * * *

OPTIMISTA VEZETO

Horogve, zakatolva, fustbe burkolozva eri el a benzinkutat a csupa ocskavas auto. A vezeto kiszall, es megszolal:

- Volna szives teletolteni a benzintartalyt?

- Biztos, hogy ennyit meg bele akar fektetni ebbe a kocsiba?

* * * * *

VARATLAN VENDEG

- Jaj, de orulok, hogy latlak. Autoval jottel, vagy meg kell hogy kinaljalak egy pohar itallal?

* * * * *

IGENYES NYARALOK

- Tessek mondani, friss a tej?

- De meg mennyire! Egy oraval ezelott meg fu volt!

IGAZSAGTALAN ITELET

Kovacsne sirva panaszolja Szabonenak, hogy ketevi bortonre iteltek a vejet.

- Aztan megerdemelte a buntetest? - kerdi a szomszed.

- Jaj, dehogyis, hiszen a vilag legjobb veje volt! Amit lopott, mindig hazahozta!

- - - - - - - - - - - -- - - - - - - -- - - - -- - - -

Egy epitomunkas elmegy az orvoshoz, mivel szorulas gyotri napok ota. Az orvos felfekteti a vizsgaloasztalra, megvizsgalja, hummog,

majd elovesz egy baseball-utot, es teljes erobol raut a munkas hatsojara. Persze oriasi uvoltes az eredmeny.

Ekkor az orvos bekuldi a pacienst a vecebe: -Na most probalja meg ! Tiz perc mulva elegedett arccal jon ki a munkas:

-Vegre sikerult! Mondja doki, hogyan kerulhetem el a szorulast a jovoben? -Javaslom, hogy legkozelebb ne a cementeszsakkal torolje ki...

 

KIK KÉPVISELHETIK AZ 56-os FORRADALMAT ÉS SZABADSÁGHARCOT?

Nem képviselhetik az 1956-os forradalom és szabadságharc szent ügyét semmilyen formában, akik a különbözõ kommunista típusú pártokban vezetõ tisztséget töltöttek be, a volt ÁVH-sok, karhatalmisták, pufajkások, a politikai titkosszolgálatok tagjai, s mindazon személyek, akik a rákosi és kádári rendszer számára kémtevékenységet folytattak, valamint a megtorlásban részt vett bírák és ügyészek. Nem fogadjuk el, hiteles közléseknek az általuk megjelentetett, vagy a jövõben megjelenõ írásokat és szóbeli tájékoztatásokat. Folyamatos odafigyelést fogunk folytatni azon személyek leleplezésére, akik nem képviselhetik az 56-os forradalom szent eszméjét.

Külön kihangsúlyozzunk, hogy magatartásával, írásbeli és szóbeli közléseinek tudatos ferdítéseivel - az elmúlt évtizedekben - Pongrátz Gergely méltatlannak bizonyult, hogy bárhol, bármikor, bármilyen formában képviselhesse az 56-os forradalmat és szabadságharcot.

Ez a közlemény az 56-os Magyarok Világszövetségének a 2000. május 20-i kongresszusán egyhangú szavazással lett elfogadva.

 

Megjelent a Magyar Hajnal,


a magyar szellemiséget támogatók havilapja. (Fõszerkesztõ: Dr. Vincze János)

2000. mújus I. évfolyam, 2. szám

A mújus havi tartalomjegyzék:

Tartalomjegyzék

Petõfi Sándor: Ti akácfák e kertben ... 2.o.

Vincze János: Elõretekintõ szó 3.o.

Benke János: Köztársasági elnökválasztás magyar módra 4.o.

x x x : Mádl Ferenc 4.o.

Kenessey Csaba: Az igazság és a politikusok 5.o.

Halasy B. Erzsébet: Megfutamodóknak 5.o.

Boros Béla: Trianoni szindróma 6.o.

Sinka István: Üdv Néked, Ifjúság 6.o.

Somogyi Oszkár (1902-2000) 7.o.

Kiss G.: NATO-gyakorlat 8.o.

Vincze János: Staar Gyula 9.o.

Sz.Horváth Erzsébet: Hová lett a sok virág . . . 1940-48 10.o.

Molnár Zsigmond: Rákóczi fejedelem igéje 11.o.

Deák Ferenc: Mit ér az iskola, ha magyar? 12.o.

Sándor Gyula: "Ez a nyelv a legrégibb és legdicsõségesebb monument" 13.o.

Molnos Angéla: Szent és sérthetetlen 13.o.

Tiszay Gabriella: Ugrás 14.o.

Gyõrffy Rózsa: Dr.v. Molnár Károly 15.o.

Nagy Attila: A láthatatlan Debrecen 16.o.

Somlyay Sándor: Az én hitem 16.o.

M. Nagy Gábor: Visszaemlékezések 17.o.

Vitézi eskü 17.o.

S.I. (könyvrecenzió): "A vörös csillag lehull" 18.o.

Drucza Attila: Mikor halt meg Dudás József? 19.o.

Takács Tibor: Tiszába hulló csillagok 19.o.

A magyarok Himnusza (finn nyelven) 20.o.

Vámos-Tóth Bátor: Tamana Szózat 20.o.

Lengyel Alfonz: Küldöttválasztás amerikai felhangokkal 21.o

Szabó Tamás: Napjaink hétköznapi fekete mágiája 22.o.

x x x : Kõ Pál 23.o.

 

Az iskolakerülõrõl

Miért lóg el az iskolás a tanórákról? Ez újabb kérdésfeltevést von maga után. Vajon hány szülõ vitte el szakrendelésre gyermekét önszántából, amikor megjelentek a tanulási nehézségek? Sok szülõ nem számol gyermeke szellemi kapacitásával, elintézettnek tekinti az ügyet, hogy az õ korában ilyeneket nem tanultak, nagy a követelmény s a gyermek végtére is azért jár iskolába, hogy ott tanuljon. A vizsgálat (tesztelés) a legtöbb esetben: felületesen elsajátított, hiányos ismereteket, rossz logikai következtetést, fantáziaszegénységet, gondolkodási mûveletek alacsony színvonalát, életkor alatti memóriát, befogadóképességet találtunk.

A fentebb elmondott indokokból kiindulva, a gyermek tanulási nehézségét a környezete nem érti meg. Jobbik esetben, önmagát túlszárnyalva éjjel-nappal tanul, míg a szellemi kimerültség nem jelentkezik: fejfájás, alvászavar, idegeskedés, érzékenység - agresszió formájában.

Más esetben, ha "nincs elég ambíciója" meglóg a nehéznek vélt órákról, azokról a tantárgyakról, amelyekbõl felkészületlen. A szerzett érdemjegyek eltagadása mind e kérdéskörhöz kapcsolódik. Az a gyermek, aki fél a szülõi fenyítéstõl, a veréstõl, habár tudja, hogy úgy is kiderülnek jegyei, próbálja elnapolni a "beismerõ vallomást", bízva a véletlenben, abban, hátha éppen jobb kedvében lesz szülõje a bejelentés pillanatában, és a büntetés enyhébb lesz. Nem következetes nevelés már az, amikor a jegyekért vernek, s éppen ilyen légkörû családban változik a követelések és büntetések súlyossága, a szülõk kedve, hangulata szerint. Néha a tanár is tetézi, másnap megkérdezvén: "dicséretet kaptál a szép jegyedért?" vagy "ajándékot adtak szüleid örömükben?"

Iskolás korban a tanulmányi eredmény státuspozíciót biztosít a tanulónak. A peremhelyzetbe került tanulóknál az osztályközösségbe való beilleszkedés kérdése domináns szerepet játszik. A nehezen tanuló, s emiatt ismételten kudarcot szenvedett gyermeknél így jelentkezik a szervi panasz, remélvén, hogy ezzel elkerüli a mindennapos tanulási vitát, kiutat keres és talál a fejfájás, a gyomorfájás "panaszokban". Más esetben pedig egyszerûen kiiktatja a neki nehéz feladatot és meglóg az órákról.

Véleményem szerint, ahogy az ideiglenesen megbomlott szülõ-gyermek kapcsolatán is lehet segíteni, pedagógus és szülõ közösen leküzdheti a tanuló ilyen "iskolaellenességét", ha több megértéssel, segítõ szándékkal közeledik a "sérült" gyermekhez.

 

Arcképcsarnok

DANKÓ IMRE
Etnográfus. Tudományos tevékenysége a XVI-XVII. századi magyar irodalom történet, a magyar népességtörténet, a magyar etnikai kérdések, a balkáni népek néprajza, a magyar délszláv mûvelõdéstörténeti kapcsolatok. Fõbb munkái: A Sajó.Hernád melléki hajdútelepek (1955), A Körösköz-Bihari hajdúság (1959), A gyulai vásárok (1963), Változások a magyar parasztság (dél-bihari síkság) életmódjában (1967), Opuscula Ethnographica (1977) Vándorlás és ûrucsere (1979), Árucsere és migráció (1986), Régi vásáraink világa (1992).

SÁROSI LÁSZLÓ
Vizilabdázó, állatorvos. 1960-tól az Újpesti Dózsa játékosa. 1967-77 között 186-szoros válogatott. 1976-ban olimpiai bajnok, 1972-ben az olimpiai ezüstérmes, 1968-ban az olimpiai bronzérmes, 1ö73-ban a világbajnok, 1975-ben a világbajnoki ezüstérmes, 1974-ben az Európa-bajnok csapat tagja.

DRAHOTA ANDREA (1941)
Színész. A Szolnoki Szigligeti, a Thália, majd a Nemzeti Színház tagja. Jászai Mari-díj (1972), érdemes mûvész (1986). Fõbb szerepei: Királyné (Shakespeare: II. Richárd), Tóth Flóra (Bródy: A tanítónõ), Reich Kató (Fejes: Rozsdatemetõ), Judit (Fejes: Mocorgó), Júlia (Shakesperare: Rómeó és Júlia), Melinda, Gertrudis (Katona: Bánk bán), Jolán (Kassák: Egy ember élet), Asszony (Kányádi: Kétszemélyes tragédia). Filmen: Sodrásban (1963), Iszony (1965), Fényes szelek (1968), Még kér a nép (1971), Égigérõ fû (1979), Nõk apróban I-II. (1979 tv), Fehér rozsda (1983), Alkony (1986), Nem élsz a halálodig (1990 tv), És mégis (1991), Blue Box (1992).

SOMOGYI JÁNOS (1928)
Festõ. Kmetty János, Pór Bertalan, Bán Béla, Szõnyi István és Gh. Labin tanítványa. Munkácsi-díj (1971), SZOT-díj (1974). Fõbb munkái: (murálisok) Népstadion (padlómozaik, 1953), Heim Pál gyermekkórház (1959), Székesfehérvár (sgraffitó, 1960), Albertfalvi Zománchuzalgyár (alufreskó, 1962), József u. lakóház (sgraffitó, 1965), POTE (mozaik, 1969-70), Székesfehérvár (mozaik, 1972), Balassagyarmat (mozaik, 1978), Transzvill (csempe, 1980), Kiskunhalas (csempe, 1981), Árpád-hídi aluljáró (zománc, 1984).

SÁRKÖZY GERGELY (1952)
Lant és gitármûvész. Középkori, reneszánsz, barokk kori és mai pengetõs, vonós, fúvós, billentyûs, ütõs hangszereken játszik, s készíti is õket. Szabadalma egy, a húros hangszerek hangját megnövelõ hangreflektor. Zenei mûfajai: régi korok zenéje, népzene, ált. klasszikus zene, flamenco zene. Fõbb munkái: hangversenydarabok gitárra, valamint Bach-, Schumann-, Chopin-, Rahmanyinov- és Bölcs Alfonz-mûvek gitárátirattal.

VAJDA JÁNOS (1930)
Orvos, anatómus. A SOTE egyetemi tanára. Anatómiát, szövet- és fejlõdéstant oktat. Kutatási területe: a hasüregi nyirokkeringés és bélfali beidegzés. Fõbb munkái: Útmutató a boncolási gyakorlathoz (társszerzõ, 1961, hét kiadásban), Atlas Anatomiae I-III. (tankönyv (1989-1991).

 

Egy polgári kormány új identitása az átmenet idõszakában

Teljes megnyugvással tölthet el minden becsületes magyar állampolgárt, hogy az 1998 évi választásokat követõen polgári kormány alakulhatott meg Magyarországon. A polgári koalíciót alkotó pártok a nemzeti konzervatív és szabadelvû valamint az európai keresztény értékrend vallói és követõi, a kormányzati munkában jól kiegészítik egymást. A jövõ értékrendjét, a polgári demokráciát képviselik.

Minden bizonnyal adódnak feltevések és igények egyes régebbi terminológiák újragondolását és átértékelését illetõen, mert hát nem minden esetben adnak teljes értékû útbaigazítást a nyugati demokráciák több évtizedes tapasztalatai és jelenlegi gyakorlata sem. Fõképpen nem a posztkommunista átmeneti idõszakban. Hiszen nem csak egyszerûen beletanulnia kell az új politikai élgárdának a polgári és demokratikus kormányzási struktúrák rejtelmeibe, de a "vevõ" oldalt, a választó polgárokat is fel kell világosítani, meg kell gyõzni a polgári lét mibenlétérõl, vagy talán csak el kell nyerni a szavazatukat.

Hogy ez mennyire nem könnyû feladat, azt jól mutatja a plusz négy (+4) éves visszazuhanás bekövetkezése, amely az elmúlt negyven éves bolsevik agymosás idõszakát követõen nem annyira meglepõ.

Most tehát azt szeretném felvázolni, hogy néhány felvetésemben megvilágítsam miért is nem volt - nem lehetett - polgári az abszolút-nyertes szocialista utódpárt és miért nem tudta folytatni az 1990-ben elkezdett polgári demokratikus kormányzati kibontakozást.

Az egész azzal kezdõdött, hogy nem jól (hazugul) készült fel a lehetséges kormányzati pozícióba kerülésre a szocialista utódpárt, csak a bolsevik-álliberális demagógiára összpontosított, bízva abban, hogy "uralkodásuk" negyven évének maszlag-ideológiája nem tûnt el nyomtalanul a választópolgárok tudatából. De nem is készülhetett másként, mert hiszen nem volt polgári párt, hanem megmaradt bolsevik élcsapatnak. Ráadásul szociáldemokratának hazudta magát, gondolván: a szociáldemokrácia szalonképes a nyugati demokráciákban, és ezzel megtévesztheti a választókat. Egy szociáldemokrata párt valóban lehet, lehetne polgári párt, amely a demokratikus baloldal szerves fejlõdése eredményeként jön létre, miként a nyugati demokráciákban. A lett légyen volt abszolút nyertes szocialista (MSZMP utód) párt, tehát nem akarta nyíltan vállalni a szocialista eszmeiséget, hiszen elvetélt kísérletnek bizonyult ideológiájuk, azaz történelmileg nem determinálható. A történelmi szociáldemokrácia elvileg beilleszthetõ a polgári demokratikus folyamatba, azonban Magyarországon jelenleg csak romjaiban lelhetõ fel, de létezik. Azonban balga feltételezés az MSZMP­és utódpárt szociáldemokratává alakulása, amikor eredményesen "munkálkodtak" annak szétverésében, megszakítva a történelmi SZDP szerves fejlõdését, miként az egész magyar társadalomét is.

Tehát jobban kellene ügyelni jelenleg a kétpólusú parlamenti demokrácia hangoztatásával is, mivel at utód szocialista párt nem lehet a baloldali pólus, mert nem polgári párt. Egy alternatív baloldali pólus csak a megerõsödõ, újjászületõ szociáldemokrata párt lehet majd, melynek vannak polgári-demokratikus hagyományai a munkásrétegek körében. Ezt kellene egyre világosabban tudatosítani azon választópolgárokban is, akiket jelenleg az MSZMP-utód szocialista párt szavazóbázisának tart. A polgári demokratikus koalíciós kormányzatnak tehát meg kell találni a módját a történelmi szociáldemokrácia hagyományait követõ pártformáció megerõsítése segítésének, a szerves fejlõdés kihangsúlyozásával.

Ennek a szerves fejlõdésnek volt egyik jelentõs állomása az 1956-os forradalom idején a szociáldemokrácia újjáélesztési kísérlete Kéthly Anna vezetésével.

A kormányzati vezetés részérõl többször hangsúlyozott kitétel, - különösen a miniszterelnök úrtól - hogy 1956 dicsõséges szerepe és felemelõ tanulságai alapját képezik a magyar polgári jövõ megteremtésének. Mi sem természetesebb, mint a baloldali pólusnak, ha úgy tetszik második vagy harmadik pólusként, az 56-os hagyományaira is építõ történelmi szociáldemokrata pártra alapozott felépülése, és ebbe számításba vehetõ úgyszintén az 58-as Nagy Imre mártíromságának eszmeisége. Ez mindenképpen a polgári demokratikus átalakulási erõsödését is szolgálná, mert a legfõbb cél az álcázott bolsevikok és az álságos liberálisok szavazóbázisának gyengítése, egy igazi polgári eszmeiségû szociáldemokrata párt megerõsödésével. Ehhez kapcsolódóan ide kívánkozik annak felvetése is, hogy sok egyéb mellett egyik legfontosabb sürgõs teendõje a koalíciós polgári kormányzatnak a megfelelõ magyarság-tudományi és magyarság-mûvelõdési intézményhálózat kiépítése vagy átalakítása, amely egyformán szolgálná mind a határon belüli, mind a határon túli összmagyarság érdekeit. Megszakadt ugyanis a polgári fejlõdés, a magyar polgári lét kezdetekben ígéretes érték-teremtõ képessége. Mert igen is vissza kell állítani a magyar filozófiai gondolkodás, a magyar filozófusok hitelét, érdemeit. Továbbá a nagy magyar nevelõk és népmûvelõk munkásságát fáklyaként fel kell mutatni a jövõ nemzedéke elõtt, nem különben a magyar mûvészet, népmûvészet, és építészet jeles képviselõit. Ez azonban megfelelõ intézményi háttér nélkül nem lehetséges, é ebben bizony nemigen jeleskedtek az elmúlt tíz esztendõben a tudományos akadémia illetékes és erre képes tudós munkatársai sem.

A munka láthatóan beindult, a nehézségek hihetetlenül nagyok a média­guruk által támogatott álcázott bolsevikok és álságos liberálisok aknamunkája következtében. Ugyanis a kulturális globalizáció szintjén a média mindenhol alapvetõen materialista értékskálát alkot, amelyekkel szemben fenn kell tartani az Evangélium értékeihez való eleven kötõdést, még ha ez sokszor nehéz is. Hiszen mégiscsak az erkölcsnek és a léleknek va elsõbbsége a földi és politikai praktikákkal, ügyekkel szemben. Tudjunk különbséget tenni jó és rossz között, népünk és a haza javára.

Végül is a munka, a feladat adott: a polgári demokratikus magyar haza.

Az 56-os Magyarok Világszövetsége Budapesten 2000. május 20-án tartotta kongresszusát, melyen számos külországból érkezett küldött is megtisztelte jelenlétével az értekezletet. Zászlószenteléssel kezdõdõt és felszenteltük a Dr. v.Molnár Károly orvostábornok által a Szövetségünknek ajándékozott zászlót, majd az Elnökség okleveleket adott azon tagoknak, akik az elmúlt két év folyamán kiemelkedõ munkát végeztek a Szövetségünk keretében. Az 1998. október 24-iki kongresszusunk óta eltelt idõszak beszámolói következtek, majd a hozzászólások, melyek keretében számos elõremutató javaslat hangzott el a küldöttek részérõl. Ezután a kongresszus megválasztotta az új Elnökség, Etikai Bizottság és Számviteli bizottság tagjait. Az '56-os MVSZ elnökének titkos szavazással újraválasztották dr. Vincze János, míg a Szövetség ügyvezetõ elnökévé Sándor Gyula lett megválasztva. Nagyon jó hangulatban fejezték be a küldöttek az értekezletet és elhatározták, hogy minél nagyobb számban vesznek részt a Magyarok Világtalálkozóján Budapesten, a következõ héten.


Magyar Lant online
A Nemzeti Demokrata Párt havilapja
HU ISSN 1418 8503

[Elôzôszám]      [Következôszám]