Magyar Lant  2000. március


2000. március 15.

Mindenütt élõ drága magyar testvéreim!

Isten kegyelmébõl megadatott számomra, hogy most az Interneten szólhassak március 15-én a magyarországi szabadságharc 152. évfordulójának ünnepi szent idusán és tolmácsolhassam a magyarországi bajtársak üzenetét, melyet nyitott szívvel küldenek el - általam innen Budapestrõl, minden magyarok fõvárosából.

A magyarság több mint ezerszáz éve telepedett le Közép-Európában, és ezer évvel ezelõtt teremtette meg Szent Istváni királyságát, a keresztény elveken nyugvó erõs országát. A történelemnek nemzeteket veszejtõ mocsarában, Magyarország sziklaszilárdan tartotta magát és ezáltal nagy mértékben megteremtette a feltételeket Nyugat-Európa fejlõdésének, csak a XX. században a nemzetközi nagyhatalmak arroganciája volt az, amely súlyosan megcsonkította területét és rabszolgasorsba taszította a magyarok millióit. A XX. században: a külsõ kényszerítõ szerzõdések, a nagyhatalmak politikusainak jellemtelensége a magyarság nagyobb részét a kisebbségi lét nyomorgödreibe taszította. ...

Tisztelettel fejet hajtunk ezerszáz év minden hõse elõtt és hálaimát rebegünk el õseink emlékére és elhelyezzük a megemlékezéseink virágait: a Szent István szobornál, a Bem szobornál, a Petõfi szobornál, a Batthyány örökmécsesnél, s hazánk és a világ többi országában a forradalmárokat megörökítõ szobroknál; ama Szent fogadalommal:

"Hogy még él a magyar nép
Most adjatok neki.
Bort, búzát, békét
Mert ha nem elveszi."

Eme intõ sorok, üstökös gyanánt, egyre fényesebben kiálltnak, hogy szükség van egy Szent Szövetségre, Magyarország felemelkedése érdekében. Ezért megfejtvén a verses példabeszéd üzenetét, egy egységes magyar szövetségbe hívjuk a nemzeti erõket, a magyar nép színe-javát.

Petõfi, 1848-ban írt verseiben még 14 milliónyi magyarról tud, amikor még a Földön élõk összlélekszáma egy milliárd alatt volt. Ma 6,5 milliárd ember lakja e Földet, s emellett 7x14~100 milliónyi magyar helyett, mindössze tízmilliót tesz ki Magyarország lakosságának a száma. Ezért 90 milliónyi magyar ember potenciális hiányáról kell beszélnünk. E potenciális genocidumért felelõsök és utódjaik, mind a mai napig kardcsörtetõ, bombariogató politikát folytatnak a világ pénzuralmi karteleit, gazdasági monopóliumait és média trösztjeit alvilági stílusban vezetõknek a karmai között. ...

Március tizenötödike az esztendõ legkellemetlenebb napja a mindenkori hatalom gyakorlóinak, mert a hatalom képviselõi elszakadtak a magyar néptõl. Az elmúlt ötven esztendõben ez a szakadék csak mélyült, eljutván abba az állapotba, hogy felelõs politikus szájából úgy hangzott el az "ünnepi megemlékezés szónoklata", hogy a magyar szót gondosan elkerülte.

Éppen ezért, most 2000 márciusában, amikor az 1848-as forradalom 152. évfordulóját tartjuk, végezzünk egy belsõ önvizsgálódást, hogy válaszolni tudjunk arra a kérdésre: Melyek Magyarország felemelkedésének lépcsõfokai?

Három cselekvési formát emelnék ki: tanulni, dolgozni és szervezni. Tanulni, dolgozni és szervezni.

Elõször tanulni. Tanulni, mi magyarok nagyon jól tudunk. Ennek igazolásául hadd mondjam el, hogy kétszer annyi magyar származású Nobel-díjas tudóst adtunk a világnak az elmúlt száz évben mint Japán. Másodszor dolgozni. Dolgozni tûrhetõen tudunk. Ennek igazolásául hadd mondjam el, hogy kétszer annyi magyar származású Nobel-díjas tudóst adtunk a világnak az elmúlt száz évében mint Japán. Mi ebben a fájó dolog? A magyar származású. Miért? Ezen nemzetközi hírû tudósok itt születtek, itt nõttek fel, itt jártak velünk együtt iskolába, de arra kényszerültek, hogy külföldön keressék kenyerüket. Harmadszor szervezni. Szervezni a magyar vezetés nem tud. Petõfi Sándor Pató Pálja "Ej, rá érünk arra még", ez jellemzi a mai környezetvédelmi szemléletünket.

Tisztelt magyar édestestvéreim, hiszen Hunor és Magyar közös õstõl származunk, mert Szent István unokái vagyunk, bárhol éltek is e földkerekségén, e szent nap alkalmával, mindannyitok szívében a láthatatlan húrok pengése nyomán csendüljön föl a remény bizonyossága, hogy a közeljövõben fölvirrad a magyarság új hajnala:

- megáll a lélekszám fogyatkozása,

- lefékezõdik az átlagos életkor csökkenése,

- nem zuhan tovább az életszínvonal.

Ezért mindannyiunknak kívánom, az Isten segedelmével, a kitartó munkánk eredményeképpen és a mi gyökeresen új szervezési stratégiánk nyomán, hogy megvalósuljanak legszebb álmaink és legmerészebb vágyaink.

Esküszünk!!!

Ötvenhat szellemisége, forradalmisága, összefogása, az Isten kegyelmessége áldjon meg minden magyart és minden embert a Földön, hogy éljenek békében és egymást tisztelve, az elkövetkezõ nemzedékek boldogulása érdekében

Dr.Vincze János
az NDP elnöke

 

 

Titkos társaságok története

6.

A mozgalomnak számos tagja komolyan kompromittálta magát e század történelmében és többszöri betiltása után, egy másik, szellemiségében hasonló szervezet, Rákosiék ÁVH-ja oszlatta fel Magyarországon. Akkori vezetõjét Dénes Bélát 56 után engedték ki Izraelbe.

E században a legjobban elhíresült társaság, a szabadkõmûveseké. Henry Pozzi - Clemanceau balkáni rejtjelzõ tisztje - vagy másfél évtized ördögi praktikáját tárta a világ elé az 1930-as években, melyben tényeken alapulva igazolta: a világháború, a szabadkõmûves páholyokba tartozó személyek befolyására szervezett, nemzetközi gonosztett volt. Könyvében részletezi, hogy keletkeznek a legendák, hamis hírek alapján. Miként lehet bûnösöket "gyártani", hogy az igaziak a homályba maradjanak. Leleplezi az orosz terveket, melyet a párizsi páholy irányított s ennek végcélja Szerbia felfegyverzése, majd azon keresztül Európa lángra lobbantása volt. Részletesen beszámol Benes és Masaryk elképesztõ manõvereirõl, melyeket egyénileg egyszerûen képtelenség véghez vinni. Ehhez egy szervezett társaság kell, mely titokban mozgatja a szálakat, melyek végén emberek hajtják végre a parancsokat és - milliók életét oltják ki, a humanizmusnak álcázott program alatt. Úgy tûnik, mintha két féle szabadkõmûvesség létezne: az egyik amirõl Pozzi ír a "Századunk bûnösei" c. könyvében, majd újabb forrásként Mónus Áron is, "Összesküvés" c. munkájában. Mindkettõ élesen elítéli e mozgalmat és meglepõ fejezeteikben a médiában közölt információkkal ellentétesen, más beállításukká válnak az elmúlt évtizedek történései és hátterük is. Hitelesnek tûnõ adataik szerint csak példának: Hitlert, a szabadkõmûvesség pénzelte csakúgy, mint Lenint, Marxot és Engelst is. Névsorokkal szembesül az olvasó melyek szerint a világot egy összeesküvõ csoport tartja kézben, fõleg anyagilag. E forrásokat értékelje ki-ki a maga gondolata szerint. Meg kell jegyeznem, hogy a hitelesítése ezen iratoknak több irányból is nehezen sikerül, a nyomok általában nem találhatók teljesen hitelesnek például azért, mert másoltak és nem eredetiek. Ám mind a két szerzõ, valamilyen módon - akár csak közvetve - maga is részese volt ennek a szervezetnek, a leírtak pedig pontosítani látszanak a mai nap történéseit: azt a törekvést, hogy az emberiséget egyetlen "globális" világnézet és forma felé tereljék.

Errõl szól az Új Világrend is. Talán itt válik kétfelé az elnevezés: a mostani szabadkõmûvesek akik kiállnak a világ elé állítják, hogy õk jó emberek és még jobb embereket akarnak faragni a társadalom minden rétegébõl. Hagyják békén õket, nekik nincsenek titkaik, õk az emberiségért dolgoznak. De az mindenki elõtt világos, hogy van egy háttér szervezet amely mozgatja a kormányokat és földrészeket nem csak gazdaságilag, hanem minden tekintetben. Akkor az Új Világrend lenne a rossz szárnya a mozgalomnak? Nehéz és nem is szabad állást foglalnunk még ma errõl, ugyanúgy ahogy az Atlanti Chartához csatlakozott személyekrõl, társaságról sem.

Nincs még kellõ adatunk arra, hogy a feltevéseket tényként tudjuk elfogadni és néven nevezzünk embereket. Mégis az új világrendrõl Pat Robertrson "Az Új Világrend" c. könyvet, szíves figyelmükbe ajánlom. Részletesen leírja, hogy milyen a Háttérszervezet, mely az irányítást végzi, a pénzen keresztül. Ismerteti a New Age új világrendjét, melyrõl Tal Brooke - akinek könyve a New Age sátáni hátterét elemzi - 1991-ben írta az SCP Journalban: "a New Age mozgalom egyik nagy veszélye, hogy a globalizmus a tökéletes hitvallása. Bármiféle hitel összhangba hozható, a kereszténységet kivéve." Leírja, hogy mi a cél: család, közösség és nemzetellenes új világrend kialakítása - a globalizáció jelszava alatt. Ennek egyik ma itt is látható formája az a törekvés, mely a gyermekek elszakítását célozza a családi köteléktõl

7.

Ezt célozta például az az ENSZ határozat is, mely a gyermek jogairól (United Treaty on the rights of the Child) született. Ez a határozat amit eddig 135 államfõ írt alá, az önállóság és függetlenség teljes jogát biztosítja a gyermek részére, a szülõkkel szemben. A cél: szakítsd el a gyermeket, tömd tele állami-központilag irányított információval. A magam részérõl halkan azt kérdem: milyen emberré válna nélkülünk szülõk nélkül a mai gyermek a TV és rádió meg szex-újságok hatására, ahol a bûn, az erõszak, meg a kábítószer a sikk? Nagyon figyelmükbe ajánlom e könyvet azzal, hogy a titkos társaságok úgy tûnik, nem a világ hasznára, hanem egyéni életek, a "modern" élet céljául szemelték ki az emberiséget - a program kitalálói, a saját hasznukra.

Képzeljék el mi lenne, ha a megvalósult Egyesült Európa, Japán és az USA központi jegybankjai elkezdenék összehangolni tevékenységüket? Ez esetben mondjuk huszonegy ember vagy rosszabb esetben akár három személy, az egész világ pénz és hitelügyletét kézben tartaná! Pláne akkor, mikor Rockefeller által a világ nyolcadik csodájának tartott "kamatos kamat"-tal úgy lehet pénzt csinálni, hogy közben nincs egy vasad sem!

Európa pénzmágnásai - mint a magánérdekeltségû Bank of England - a háborúban találta meg az ürügyet, hogy fedezet nélküli pénzbõl, hatalmas összegeket kölcsönözzön országoknak, nemzeteknek, melyet a magas kamat miatt, csak újabb adókból lehet visszafizetni. Amíg meg tartózik a kliens, addig kézben tartható... Ha látod, hogy ez a cél és tudsz ellene tenni, tedd meg még ma. Ez nem a szerzõ hitvallása, ez minden kultúrában és nemzetben gondolkodó emberé kell, hogy legyen.

Befejezésként engedjék elmondanom, hogy e dolgozat összeállításakor rájöttem valamire. Rájöttem, hogy semmit nem értek a mai világban. Rájöttem, hogy egy homokszem hasznosabb nálam. Azért, mert azt egy fizikai-kémiai eljárással elektronikus alkatrésszé lehet varázsolni és a számítógép részeként ily módon alkalmas arra, hogy további robotokat gyártson. Akár az emberekbõl is, mely így a Nagy Programhoz, a "globalizációhoz", egy szûk csoport világuralmához hozzájárulhat. Sajnos erre neveltetésem és elkötelezettségem okán, én nem vagyok alkalmas. egy haszontalan, levegõt fogyasztó senki vagyok értelmes társaimmal együtt, akiknek kár, hogy élnek, de fõként gondolkodnak, mert bármilyen kis mértékben is, de útjában állnak a világhatalmi törekvéseknek.

A magam véleménye helyett ezért egy hírességtõl, Lincolntól idézem a záró gondolatot: "A pénz hatalma békeidõben ragadozó fenevadként, háborúban összesküvést szövõ bûnszövetkezetként viszonyul a nemzethez. ...a pénzemberek hatalmi körei mindent el fognak követni, hogy az emberi elfogultságot kihasználva meghosszabbítsák uralmukat, míg végül a gazdaság néhány kézben összpontosul, a köztársaság pedig összeomlik"

E nagy államférfi szavai mindig elgondolkoztatnak.

Remélem, önöket is ...

Boros Béla
(Ausztrália)

 

 

1848 ÜZENETE

Kedves Barátaim!

Arról szeretnék beszélni, hogy mit is üzen nékünk most, a XXI-ik évszázad kezdetén 1848? Szabadságharcosaink egyik üzenete az, hogy ne féljünk, mert a félelem rossz tanácsadó! Ne féljünk, mert szabadnak lenni annyit jelent, mint nem félni! Kossuth veressipkásai - kik két világhatalommal vették fel a harcot - vagy utódaik, a tankokkal szembeszálló pesti srácok, nem azért fogtak fegyvert, mert úgy gondolták, hogy jók az esélyeik a gyõzelemre, hanem azért, mert hittek igazukban és mást nem tehettek! Ugyanakkor mit teszünk mi, a XXI-ik század magyarjai? Mi még a kisebbségbe szakadt honfitársaink önrendelkezési jogát, még a határfolyónkat sem merjük megvédeni vagy visszakövetelni! Ezért üzeni nékünk 1848, hogy oldódjon már végre a rettegés, hogy ne féljünk!

1848 azt is üzeni a XXI-ik század magyarjának, hogy szeresse, jobban szeresse a hazáját! Kossuth katonáinak nem lett volna fegyvere, ha a magyar asszonyok nem áldozzák fel ékszereiket a haza védelmére. Így volt ez 1956-ban is, amikor halomba gyûlt a papírpénz a pesti utca õrizetlen írószövetségi gyûjtõládaiban! Ezért, az önzõ és anyagias XXI-ik században élõ magyarságnak, azt is üzeni 1848, hogy áldozzunk többet a közösségért, azt is üzeni , hogy váljon újra családdá, mindannyiunk családjává a nemzet!

A bátorság és a hazaszeretet mellett 1848 fontos üzenete még, hogy fogjunk össze! Kossuth zászlai alatt a magyar huszárok mellett ott harcoltak a zsidó és a szlovák önkéntesek ezredei. 1956-ban is egységben állt a nemzet, "aki magyar velünk tart" mondtuk és mindenkit elfogadtunk magyarnak aki annak tartotta magát. Ma viszont mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei! Ma egymás ellen fordult a zsidó és a keresztény magyar, ma ellenségként néz egymásra a liberális és a konzervatív magyar, ma pártokra és politikai táborokra szétszaggatva szenved, sorvad a nemzet. Másfél évszázad távolából 1848 bizony azt is üzeni nékünk, hogy azt keressük ami összeköt!

1848-nak egy másik üzenete az, hogy egyetlen népnél sem vagyunk alávalóbbak! 1848-ban a világ felnézett a veres sipkás szabadsághõsökre és 1956-ban is megdobbant a világ szíve a Pesti Srácért, mert áldozatukkal mindketten példát mutattak a világnak. Õk komolyan gondolták, hogy "fényesebb a láncnál a kard", meg azt is, hogy "megfogyva bár, de törve, nem, él nemzet e hazán!" Ma viszont mi él a csökkenõ népességû maradék kis hazában, hol a pénz az Isten és az idegen a példakép ? Ma, egy új magyar népvándorlás küszöbén, azt üzeni nékünk 1848, hogy csak azt becsüli meg a világ, aki önmagát megbecsüli!

1848 azt is üzeni, hogy tiszteljük és védjük meg az igazságot és adjuk át azt gyermekeinknek! A márciusi ifjak 12 pontja maga volt a színtiszta igazság! 1956-ban akkor kezdtük sejteni, hogy talán gyõztünk, amikor a Kossuth Rádió bevallotta, hogy "hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon!" Ma viszont olyanokat olvasok az otthoni diákok érettségi téziseiben, hogy 1956 polgárháború volt, meg olyanokat, hogy Horthy volt Hitler utolsó csatlósa.

Bizony elgondolkoztató, hogy vajon milyen szülõktõl és milyen tanároktól tanulja ezt a gyermek? Vajon elmondta-e valaki ezeknek a gyerekeknek, hogy Horthy 1944 július 2-án tudta meg, hogy Auswitzban magyar embereket gyilkolnak a németek. Õ erre Pestre rendelte Koszorús Ferenc páncélosait és július 6- án - miután a páncélosok lezárták a hidakat és fõútvonalakat - 24 órát adott Eichmannak és a vele szövetséges csendõröknek a kikotródásra, majd július 9-én leállította az egész országban az összes deportálást és késõbb megparancsolta Lakatos Géza miniszterelnöknek, hogy kössön különbékét a nyugati hatalmakkal. Mikor ezt a németek megtudták, elfogták Horthy egyetlen még élõ gyermekét (a 77 éves öregembernek négy gyermeke közül ekkor már csak az egy Miklós élt), és az õ életével zsarolva kényszerítették, hogy adja át a hatalmat Szálasinak. Mikor ezt megtette, letartóztatták. Hát ilyen utolsó csatlósa volt annak a Hitlernek a mi (talán gyenge vagy régimódi) Horthy Miklósunk! Bizony 1848 azt is üzeni, hogy védjük meg és adjuk tovább gyermekeinknek az igazságot.

1848 azt is üzeni, hogy az elviekben nincs alku! Azt is üzeni, hogy tisztelni kell a meg nem alkuvó emigránst! Nem csak azért kell tisztelni, mert tiszta ember, de azért is, mert általában igaza van! Azt is üzeni 1848, hogy emlékezzünk! Emlékezzünk arra, hogy míg a Torinói Kossuth kitartóan küzdött a Dunai Konfederációért, a szomszéd népekkel való megbékélésért, a Közép Európai Egyesült Államokért, addig a megalkuvást hirdetõ "haza bölcse" a halálraítélt Habsburg házhoz láncolta a magyarság jövõjét és ezzel elõkészítette, elkerülhetetlenné tette Trianon tragédiáját.

Sajnos hasonló 1867-hez, megalkudtak az otthon élõk 1989-ben is! Az emigráció hiába hirdette 1956 elveit, az új "haza bölcsei" megint egyszer hátat fordítottak annak: Nem rendeztek nagytakarítást, nem indultak tiszta lappal a demokráciába, nem mondták fel a kommunisták kölcsöneit, hanem jogfolytonosságot vállaltak a korábbi hatalommal, átmentették a kommunizmusban kialakult uralkodó osztályt és megengedték, hogy a hazaárulók a maguk zsebébe privatizálják az országot. 1848 azt üzeni nékünk, hogy elviekben nincs alku! Hogy az elvnek olyannak kell lennie, mint a kõnek, mert a történelem könyörtelenül rohanó vize minden mást elmos, csak a kõ marad!

És végül 1848 azt is üzeni, hogy a nemzet tekintse a nemzeti vagyon részének az emigrációját. Rákóczy, Kossuth, 45 és 56 emigrációi közül egyik sem tért haza! Minden forradalmunk ugyanabból a három felvonásból állott: mindegyik a hõsi kiállással kezdõdött. A második felvonásban született az alku, ez volt az elveink feladásának felvonása, majd a harmadik felvonásban a forradalmainkhoz hûséges legjobbjaink, az emigránsok, idegen temetõkben tértek nyugovóra. Magyar emigráció még nem tért haza és itt kint pedig hiába adtuk át gyermekeinknek (vagy sokszor még unokáinknak is) az anyanyelvet, hiába védtük, õriztük Ady, Madách és Arany örökségét, itt kint mint közösség meg nem maradhatunk, halálra vagyunk ítélve!

Talán a magyar történelem folyamán most elõször lenne alkalmunk arra, hogy megváltoztassuk ennek a háromfelvonásos drámának az utolsó felvonását. Talán ma lehetõség nyílik majd úgy az emigráció másodgenerációjának a hazaköltözésére, mint arra is, hogy az elektronikus világháló révén az otthoniakkal együtt építhessük a magyar jövõt. És ha ebben az új és egypólusú világban sikerül elérni, hogy mint magyar (és ne mint demokrata vagy republikánus) szavazzon az idei amerikai választáson a másfél millió amerikai magyar, akkor befolyásoljuk majd az amerikai külpolitika irányelveit is, akkor a magyar emigrációk ezen legutóbbi drámájának harmadik felvonása mégsem lesz értelmetlen, hiábavaló. Akkor mégiscsak hûek maradhatunk 1848 ama üzenetéhez, hogy a nemzetnek együtt, összefogva kell építenie a magyar jövõt.

(Lipták Béla beszéde, mely elhangzott 2000 március 12-én, Bridgeporton)

 

 

Tisztelt Honfitársaim!

1848. március 15-e a magyar nemzet újjászületésének az ünnepe. A szabadság és függetlenség helyreállításának követelése mellett az ország alkotmányos rendjét, politikai és társadalmi viszonyait is megváltoztatták a márciusi ifjak 12 pontját megvalósító és kiteljesítõ, még a pozsonyi rendi országgyûlés által megalkotott áprilisi törvények. Az ezek védelmében vívott szabadságharc hatalmas katonai teljesítmények mellett fölrázta és modern nemzetté kovácsolta a magyarul beszélõk, vagy csak magyarul értõ, a történelemi Hungáriát magukénak valló, alattvalóból polgárrá váló embereket. Ezt a rendszerváltozást nem tudta megsemmisíteni a Habsburg-orosz katonai túlerõ és a világosi fegyverletételt követõ önkényuralom sem.

A magyar március emléke mindig erõt adott a késõbbi nemzedékeknek. A kommunizmus elleni 1956-os szabadságharchoz épp úgy hozzájárult (gondoljunk csak az akkori 16 pontra!), mint az 1989/90-es békés forradalomhoz, az utolsó rendszerváltozáshoz. Az 1981-tõl folyamatos nem-hivatalos megemlékezéseket a kommunista karhatalom brutális eszközökkel próbálta meggátolni, de éppen ez nyitott ki annyi szemet Magyarországon és külföldön.

2000 tavaszán a magyarországi politikai átalakulás befejezését jelentõ szabad választások 10. évfordulóján is emlékezünk. Az Amerikában, a nyugati világban élõ magyarok emlékeztessék környezetüket, barátaikat, hogy milyen egyenes út köti össze 1848-at 1956-tal és 1989/90-nel.

Mindhárom forradalmunk törvényes keretek között ment végbe, mindhárom kivívta az egész világ megbecsülését. Rajtunk múlik, hogy mennyire tudunk méltóak lenni elõdeinkhez, s mennyire tudjuk megõrizni és megerõsíteni a megszerzett, helyreállított nemzetközi megbecsülést. Az utóbbi birtokában tudjuk csak megoldani az elõttünk álló nemzeti feladatokat, az egész Kárpát-medencei magyarság megmaradását, számban, gazdasági erõben és erkölcsben kívánatos gyarapodását.

Jeszenszky Géza
nagykövet

 

  

A VAJDASÁG MAGYARSÁGA ÜZENI BUDAPESTNEK 2000 MÁRCIUS IDUSÁN:

"az egységes Európába készülõ Magyarország nem hagyhatja saját nemzettársait a Történelem csomagmegõrzõjében"

Január végén, a Magyar Kultúra Napja környékén többször és több helyen volt alkalmam hallatni Himnuszunkat. És elgondolkoztam nekünk (is) szóló üzenetén. Évek, évtizedek óta sokan - én magam gyermekkorom óta - a Megbûnhõdte már a nép/ A múltat s jövendõt sorokat érzem-érezzük hangsúlyosnak, mert a mi nemzedékünket határon innen és határon-határokon túl bizony megtépte a Balsors, és alig-alig volt víg esztendõje. Két vesztett világháború, két bosszúálló béke, forradalmak és ellenforradalmak, megtorlások és

viszont-megtorlások... Hullott a vérünk háborúban és békében, acsarkodó ellenség és idegen érdekek bérencévé szegõdött önnön testvérünk kezétõl. És pusztított, sorvasztott - sorvaszt ma is! - bennünket a fehér halál, az egykézés: naponta kétszáz magyarral vagyunk kevesebben a Kárpát-medencében.

Ennyi csapás közepette talán nem is csoda, hogy nem volt idõnk, alkalmunk, kedvünk arra figyelni, hogy 12 Nobel-díjasunk van, hogy õseink és kortársaink szorgalma és tehetsége a világraszóló alkotások egész sorát tette le az emberiség asztalára. Az abszolút geometria, a kettõs torziós inga, a porlasztó, a transzformátor, a kripton-töltésû wolframszálas izzólámpa, a radioaktív nyomjelzés, a C-vitamin, az atomerõmû, a villanymozdony, a golyóstoll, a holográfia, a számítógép, az ûrkutatási eszközök számtalan mûszere, az ésszerû döntéseket segítõ játékelmélet - korántsem teljes válogatás azoknak az eszközöknek a sorában, amelyek feltalálása, kifejlesztése magyarországi vagy magyar származású tudós, feltaláló nevéhez fûzõdik. Azt sem sokan tudják, hogy a múlt évi szófiai találmányi kiállításon egész Európából 200 találmányt állítottak ki. Köztük 12 magyar találmány volt, amelyek mindegyike díjat nyert: 6 arany-, 4 ezüst- és 2 bronzérmével Magyarországé volt a kiállítás legsikeresebb nemzet (és akkor még nem is beszéltünk a külföldre csábított magyarok találmányairól, amelyek idegen zászlók alatt ,,hajóznak''). Idézhetném a mûvészeinket is: a száznál több nyelven olvasható Petõfit, a majdnem ugyanennyi nyelvre lefordított Jókait, az egész világon számon tartott Munkácsyt, a XX. század zenéjének géniuszát, Bartókot, a zenepedagógia apostolát, Kodályt... És ugyanígy a magyar sportolók seregét is, akik a 100 év olimpiai játékain 141 arany-, 127 ezüst- és 154 bronzéremmel örvendeztettek meg bennünket, amivel a kis Magyarország az abszolút világranglista 7. helyét foglalja el. Ha azonban az érmek számát a lakosság lélekszámával állítjuk arányba, úgy Magyarország magasan világelsõ. És még valamiben világelsõ: ez a kis nép elsõként fogott fegyvert a dölyfös világhatalom ellen, a világelsõ a rubelmilliárdokból emelt vasfüggöny megbontásában is.

De ne ragadjon el bennünket a nemzeti büszkeség: vegyük tudomásul, hogy kis ország, kis nemzet a magyar, még ha nagy tettekre képes is. Rajtunk és Isten akaratán múlik, hogy mi vár ránk ezután. Térjünk hát vissza Himnuszunkhoz, idézzük az utolsó versszak fohászát: Szánd meg, Isten a magyart,/ Kit vészek hányának,/ Nyújts feléje védõkart/ Tengerén kínjának./ Balsors akit régen tép,/ Hozz rá víg esztendõt,/ Megbûnhödte már e nép/ A múltat s jövendõt.

Bízzunk hát a víg esztendõ eljövetelében és bízzunk abban, hogy anyaországunk politikusai belátják: azokat a magyar százezreket és milliókat, akiket Trianon és Párizs leszántott az anyanemzet testérõl, nem szabad tovább szabdalni; az egységes Európába készülõ Magyarország nem hagyhatja saját nemzettársait a Történelem csomagmegõrzõjében.

SZÖLLÕSY VÁGÓ László - Szabad Hét Nap

 

 

Megmaradni szabadság szeretõ magyarnak

Most, az 1848-as forradalom és szabadságharc százötvenkettedik évfordulóján, a magyar államalapítás ezredik esztendejében, tíz évvel a kommunista zsarnokság bukása után újból föl kell tennünk a kérdést: van-e, mit ünnepelnünk? Igazán ünnep-e a mai? Mert hát az ünnep azt jelenti, hogy értelmes munka és hasznos küzdelem után megpihenünk, felöltjük legszebb ruhánkat, elfelejtjük egymás iránti haragunkat, megtisztítjuk a lelkünket és szívünket minden rossz érzéstõl, és örülünk az ünnepnapnak.

Az ünnep nemcsak az emlékezés, hanem az õszinte öröm pillanata is. Ilyen-e a mai ünnepünk ? Ilyen nap-e március 15-e itt, Erdélyben, itt, a Székelyföldön? Minek is örülhetünk itt mi, székelyek, mi, magyarok az ezredfordulón?

Fel lehet tenni így is a kérdést, sõt, jogos is lehet ez a kérdés, hiszen ha csak az utóbbi tíz esztendõt nézem, mennyi mindent reméltünk, és mennyivel kevesebbet valósítottunk meg ennél, mennyivel nehezebben ment és megy minden, mint ahogy azt munkával és küzdelemmel kiérdemeltük. Mégis azt mondom: öröm nekünk ma együtt lenni. Öröm arra gondolni, hogy a történelem nem tudta magyar nemzetünket szétszaggatni sem Mohácsnál, sem Trianonnál, határokkal választott szét minket, de egymástól igazán elszakítani mégsem tudott. Öröm ezen a napon ahhoz a nemzethez tartozni, amely ezerszáz esztendõn át megõrizte önmagát, és amely a képzeletbeli Európai Unióba való felvételi vizsgáját nem most, hanem egy évezreddel ezelõtt, Szent István király idején tette le. Öröm magyarnak lenni ma, nem tanárnak, nem politikusnak, nem mérnöknek, nem földmûvesnek, nem ügyvédnek, nem írónak, nem munkásnak, magyarnak csupán. Legfõképpen öröm úgy lenni magyarnak ma, hogy nem mások ellen vagyunk magyarok, nem kizárólagosság jegyében, hanem másokat is szívesen látunk ezen az ünnepen.

Jó nekünk arra gondolni, hogy ezelõtt százötven évvel sem csupán magunknak akartunk szabadságot, egyenlõséget, testvériséget, hanem Európa minden nemzetének, sõt, Petõfi Sándor gyönyörû szavaival: világszabadságot akartunk akkor is. Volt olyan pillanata a történelemnek, hogy ide, a Kárpátok délkeleti kanyarulatába, Háromszékre szorult vissza Erdély szabadsága, ide menekült a szabadságszeretet, és innen terjedt szét ismét Gábor Áron által mindaddig, amíg a túlerõ le nem verte. De a túlerõ nem tud mindent elpusztítani. Legfõképpen az igazságot nem tudja elpusztítani a túlerõ.

Ma is van ilyen túlerõ, amely ha nem is fegyverrel, de más eszközökkel megpróbál minket elhallgattatni. Ám az igazság a mi oldalunkon áll. Ez az igazság ma nagyon világos és egyszerû: magyarok voltunk, magyarok vagyunk és magyarok fogunk maradni itt, a szülõföldünkön.

Hogy ez nem könnyû? Nem, nem könnyû, de voltak nekünk nehezebb feladataink is a történelemben, és azokkal is megbirkóztunk. Ma ismét nagy feladatunk van, ma ismét nehéz döntéseket kell nap mint nap meghoznunk. Vannak, akik megroppannak ettõl a feladattól, elhagyják a szülõföldjüket, máshol keresik a boldogulásukat, itt hagyják másnak ezeket a hegyeket, a réteket, a patakokat, mindent. Tudom, hogy sokszor nehéz itthon meglenni, nékünk mégis itt kell maradni, itt kell megküzdeni a jövõért. A mi sorsunk csak itt, a szülõföldünkön teljesedhet ki igazán.

Fel kell emeljük a Székelyföldet, méltóvá kell tenni eleink példájához, mert ma is van itt ész, lelemény, bátorság és kezdeményezõkészség, csak ki kell használni. És most, az ezredfordulón állítom, hogy lesz itt lehetõség mindezt kihasználni. Ma az igazi bátorság: vállalni a küzdelmet a Székelyföld felemeléséért. Mûvelt, gazdag, erõs, fiatal Székelyföldet kell magunknak teremtenünk. Ehhez viszont továbbra is össze kell fognunk, úgy, ahogy ebben a tíz esztendõben tettük, vagy még inkább, még jobban kell egymásra támaszkodnunk, nem kell engednünk sem a széthúzást, sem az örökös siránkozást, hogy mi nem megyünk soha semmire. Ha nem mentünk volna soha semmire, itt lennénk-e még most is, lobogna-e a piros-fehér-zöld zászló Kézdivásárhely fõterén, énekelhetnénk-e nemzeti himnuszunkat ?

Ám az is igaz, hogy ma sem vagyunk még egyenlõek. Messze vagyunk még attól, hogy egyenlõknek mondhassuk magunkat. Hosszú út áll még elõttünk, és üzenjük a román többségnek, hogy mi tudunk segítõ szövetségesek lenni az Európa felé vivõ úton, bebizonyítottuk ezt, de azt is meg kell mondanunk, hogy kettõn áll a vásár, ezt ne felejtse senki. Sok munka, sok küzdelem vár még reánk, nem lesz könnyû nekünk, ilyent egyelõre senki sem ígérhet.

De volt és van értelme annak, amit teszünk. Volt és van értelme annak, hogy itt maradtunk, együtt fordultunk szembe mindenfajta elnyomással. Maradjunk együtt továbbra is. Maradjunk meg jobbágylelkületet, megalázkodást, szolgaszívet nem ismerõ székelynek.

Maradjunk meg Petõfi Sándor hitében, aki úgy szerette saját nemzetét, hogy más nemzeteket letiporni nem akart, más nemzeteknek is ugyanazt a szabadságot, egyenlõséget, testvériséget kívánta. Maradjunk meg itt, szülõföldünkön, gyarapítsuk ezt a földet, emeljük fel a székelységet, legyen példa ismét az egész magyarság számára. Csak így lehet magyar egyetemünk, magyar kultúránk, magyar önállóságunk itt, Erdélyben.

Higgyétek el: van ma is, aminek örülni, de legfõképpen: úgy kell cselekednünk, hogy méginkább legyen, aminek örülni ezután március 15-én.

Markó Béla

(Elhangzott Kézdivásárhelyen 2000 március 15-én Forrás: Háromszék 2905. szám/2000.március 16.)

 

 

A KORMÁNYFÕ BESZÉDE:

Tisztelt magyar honfitársaim!

A világ magyarjai számára március 15. a szabadság, a bátorság és a haladás jelképe. Nekünk románoknak is vannak hasonló eszmeiségû ünnepeink. Illõ tehát, hogy tiszteljük az ilyen ünnepeket. Elõdeink, a 48-as forradalmárok a jövõbe néztek, és vállaltak minden kockázatot azért, hogy egy jólétet hozó, a törvény elõtti egyenlõségen, az esélyegyenlõségen és a társadalmi összefogáson alapuló világot építhessenek.

Most, az ezredfordulón vigyük tovább azt, ami összekötött bennünket a történelem során. Annál is inkább, mert közös történelmünk számos példával szolgál a megegyezésre a jövõ jegyében. A forradalom természetszerûen radikális változásokat jelent. Mi most forradalmi idõszakban élünk. Részesei és véghezvivõi vagyunk annak a forradalomnak, amelynek célja a normalitás, a kortárs európai szellem gyõzelme. Íme ez a cél, amelynek össze kell kötnie bennünket az eljövendõkben.

Méltóságteljes és boldog ünnepet kívánok Önöknek, tisztelt magyar honfitársaim!

Mugur Constantin ISÃRESCU

Bukarest, 2000. március 15.  (Emberségünk, magyarságunk 3.)

Az Új Reneszánsz

Természetesen szét kell választanunk az ateizmus értelmetlen világképét, a tudományos világképtõl. Amikor Einstein nemet mond a véletlennek ( "Isten nem kockajátékos!" ), amikor Hawking a tudomány eszközeivel bebizonyítja az "Idõ Kezdetét", a Big Bang valóságát, akkor egy-egy lépéssel közeledünk az emberi tudat gyógyulása, a vallásos és a tudományos világkép összeolvadása, azonosulása felé. És bizony ideje! Itt az ideje, hogy magunk mögött hagyjuk úgy a materializmust, mint az idejét múlt vallási tételeket. Itt az ideje, hogy véget érjen a személytelen szürke relativizmus, az önbizalom és erkölcsi iránytû nélküli tanácstalankodás kora. Itt az ideje, hogy mint a korábbi kultúrák is tették, úgy mi is nemet mondjunk, nem csak betegségünk tüneteinek: a bûnözésnek, a kábítószer használatának, a családi és kultúrközösségeket szétromboló erõknek, de azok kórokozójának, a materializmusnak is. Az anyagelvûség mellett, nemet kell mondanunk a vallási köntösökbe bújt elõítéletnek és gyûlölködésnek is. Nem tûrhetjük, hogy Isten nevében hirdethessenek olyanokat, mint hogy vannak "alacsonyabbrendû nemek" vagy "kiválasztott fajok", mert csak így tudjuk meggyógyítani az emberiség összezavart, beteg lelkületét.

Ugyanakkor annak is itt az ideje, hogy igent mondjunk az új felvilágosodás, az új optimizmus korának, melyben újra egységessé válik az emberi tudat és a most már univerzális világképünk. Itt az ideje az új reneszánsznak, melyben majd újra az erkölcs és a humanizmus irányítja a tudományos kutatást. Itt az ideje, hogy a tudományok ne a rombolás eszközeinek a tökéletesítését, de az emberi boldogságot szolgálják. Itt az ideje, hogy túllépjünk a nemzet-államok határain, hogy bolygónk összes gyermekének, asszonyának, menekültjének vagy kisebbségének gondja, a mi, az emberiség családjának közös gondja legyen.

 

Az Élet Csodája

Tudjuk, hogy nem vagyunk a világegyetem középpontja, de tudnunk kell azt is, hogy a Föld mégis egyedülálló! Ritka és különleges a mi bolygónk: Az általunk ismert világegyetemben egyedül itt dobog, itt lüktet az élet csodája. Ezt a csodát megõrizni, megvédeni, ez a mi dolgunk! Azt is ideje lenne belátnunk, hogy nincs szükségünk prófétákra, hogy az isteni szikra nem kívül hanem bennünk van és hogy annak a nevét is tudjuk, úgy hívják, hogy: szeretet. Ez -

a család, a haza, a hivatás, az igazság, az embertárs szeretete - ez az ember legmegbízhatóbb iránytûje, nem a dogmák, vagy a tudományok!

Tudnunk kell azt is, hogy nincs igazi vallás, hogy a Teremtõnek minden vallás, minden hit kedves, nem azért, mert Néki szüksége lenne a mi imádatunkra , hanem azért mert azok a mi életünknek értelmet, nékünk lelki békét adnak. Azt is tudnunk kell, hogy hajnalhasadás elõtt a legsötétebb az éjjel, hogy a múlt porából nõ ki a jövõ, hogy nem csak egy kor végéhez értünk el, de eljutottunk egy új kor küszöbéhez is! Véget értek a korok melyekben mások mondták meg nekünk, hogy mi a helyes és mi a helytelen, végére jár a dogmatikus vallások és a materialista ateizmus háborújának kora: Vége felé jár az emberiség gyermekkora! Itt az ideje, hogy felnõttként magunk döntsük el, hogy mi a helyes! Itt az ideje, hogy a kívülrõl irányított ember helyére lépjen a saját lelkiismeretének engedelmeskedni merõ, felnõtt ember.

Itt az ideje, hogy elvigyük a belülrõl irányított ember újból egységes világképét az intézményeinkbe, iskoláinkba, hogy felnõhessen a maga fejlõdését irányítani képes új, felnõttebb lelkületû generáció. Itt az ideje, hogy odafigyeljünk a szívünk szavára, a szeretet szavára, mert a szeretet az mely elvezet az új reneszánszba, mely megformálja a belsõ irányítású felnõtt ember újra egységes tudatvilágát és világképét.

A magyar kibontakozás ugratói

A magyar tudatra, a magyar közhangulatra is hatással van az emberiség korszellemének, tudatának válsága. Erre az általános tudatzavarra tett rá még "pár lapáttal" a húszadik század magyar történelme: Ilyen "lapát" volt Trianon, ilyen volt a második világháború és azon belül a zsidó származású magyarság tragédiája, ilyen a 40 éves szovjet megszállás és azon belül a Kádár Kor propagandája, az hogy: "aki nincs ellenünk, velünk van!"

Ez a lélekmérgezés elõre felkészítette a bukott eszme haszonélvezõit mai szerepükre; arra, hogy az "eszme" helyett már csak a "koncot" kell védeni. Ilyen "lapát" volt az is, hogy még alig támolyogtunk ki a szovjet rabtáborból, még a szemünk sem szokta meg a szabadság napfényét, amikor már azzal fogadtak nyugati "barátaink", hogy "adós fizess!" És végül ilyen "lapát" volt az is, hogy a demokráciában járatlan magyar népünknek, az eddigi szabad választások nem adták meg a várva-várt szabadság tudatot. A magyar nép ma sem érzi úgy, hogy végre úr a hazájában és azt sem gondolja, hogy politikai pártjainak vezetõi az õ érdekeit szolgálják és nem a magukét.

A 20-ik századi magyar történelem megrázkódtatásai kevesebb kárt okoztak volna, ha azokat képesek vagyunk nyíltan megbeszélni, "megemészteni", ha azokkal kapcsolatban kialakul egy "nemzeti közmegegyezés" és egy arra alapozott jövõkép. Sajnos egyik sem történt meg. A mai napig nem gyógyultak be a nemzet lelki sebei és ezért egységes jövõképünk sem formálódhatott. Márpedig a történelmet csak azok formálják, akik tudják, hogy milyen jövõt akarnak. Csak azok érdemlik a szebb jövõt, akiknek van egy világosan megfogalmazott céljuk és egy átgondolt tervük e cél elérésére. Sem a véletlen, sem mások jóindulata nem fogja helyettünk megfogalmazni vagy elérni a mi céljainkat. Az a mi dolgunk, hogy megértsük gondjaink okait, hogy megegyezzünk azok megoldásaiban és hogy kivitelezzük azokat!

 

Csonka Magyarország Nem Ország!

Három generáció nõtt fel azóta, hogy a történelmi Magyarország megszûnt létezni. Három emberöltõ telt el mióta elveszítettük az ország területének 63 és lakosságának 71%- át. Hosszú idõ ez, de nékünk mégsem volt elég! Nem volt elég se a felejtésre, se a tanulságok levonására.

A magyar miniszterelnököket ma is csak az különbözteti meg egymástól, hogy "hány magyar vezetõjének érzik magukat"? A különbség köztük csak abban van, hogy a nemzet részének tekintik-e az elszakított területeken élõ honfitársainkat és nem abban, hogy milyen úton és milyen jövõbe kívánják vezetni a mi szétszakított szegény népünket. Más szóval; a magyarságnak és vezetõinek nincs világosan átgondolt jövõképe!

Márpedig a történelmet csak azok formálják, akik tudják, hogy mit akarnak! Azok formálják és azok érdemlik a szebb jövõt, akik a bûnbak keresés, a múlton való siránkozás helyett a jövõvel foglalkoznak, azt építik. Ezért, az alábbiakban egy jövõképet, egy célt fogok magunk elé kivetíteni annak reményében, hogy annak fontolgatása, alakítgatása révén idõvel eljuthassunk egy közmegegyezéshez nemzetünk teendõit illetõen.

A sok fontos teendõ közül kettõt fogok az alábbiakban részletezni. Az elsõ az Egyesült Nemzetekre és azon belül Magyarország szerepére, a második Középeurópa jövõjére vonatkozik:

 

Kulturális Autonómia

Bárhol és bármely irányban is lépjük át a magyar határt, annak túlsó oldalán újra magyar helyiségbe érkezünk. Magyarországnak ez az állapota egy természetes szerepet, vagy pontosabban talán inkább egy kötelességet szab a magyar külpolitikára. A magyar külpolitika feladata az, hogy a kisebbségek jogait meghatározó nemzetközi jogrend megteremtésében élen járjon, hogy itt, ebben betöltse a katalizátor szerepét! Mivel Magyarország már aláírta azokat az alapszerzõdéseket, melyek véglegesítik a jelenlegi államhatárokat, így e szerepvállalás miatt, nem érheti hazánkat kritika, senki nem vádolhat bennünket irredentizmussal.

Ezért a mindenkori magyar ENSZ delegátusok természetes kötelessége és szerepe, hogy "Carthaginam esse delendam"-ot kiáltsanak az Egyesült Nemzetek MINDEN GYÛLÉSÉN és tárgyalásán egészen addig, amíg az általános emberi jogok alapokmányát ki nem egészítik az egyén ama - kulturális és nyelvi - jogaival, melyeket csak csoportban képes gyakorolni.

Magyarországnak kellene vezetnie azt a koalíciót, mely felöleli és egységbe kovácsolja a világ összes jogfosztott kisebbségét. Magyarországnak lenne természetes joga, sõt feladata megfogalmazni és a közgyûlés elé terjeszteni az ENSZ Kisebbségvédelmi Alapokmányát, az egyéni emberi jogokból következõ csoport-jogok deklarációját .

Magyarország képviselõjének kellene kifejteni, hogy nem további ENSZ hadosztályok felállítására van szükség, hanem olyan általános alapelvekre, melyek a Föld minden kisebbségét egyformán megvédik. Ha elérjük, hogy az ENSZ általános alapelvként lefekteti, hogy minden kisebbségnek joga van kulturális öröksége megõrzéséhez, hogy minden kisebbség

önrendelkezhet kulturális és nyelvi autonómiájának kérdésében, akkor az ENSZ mellesleg azt is biztosítja majd, hogy fennmaradjon az elszakított területek magyarsága is.

 

Dunai Konfederáció

A magyar kisebbségek védelme mellett, a második legfontosabb teendõnk egy új Középeurópa megteremtése. Itt az ideje, hogy levonjuk az elmúlt századok tanulságát és megértsük végre történelmünk üzenetét: Itt az ideje észrevennünk, hogy a Duna táján csak akkor volt béke és jólét, amikor Mátyási méretû, nagy és erõs hatalom uralta a térséget. Meg kell értenünk végre, hogy hiába kopogtattak Erdély urai a Török Portán, a magyar urak Bécsben, Horthy Berlinben, Kádár Moszkvában vagy manapság mi Brüsszelben, amíg hatalmi vákuum volt, (van vagy lesz) a Kárpát medencében, addig nem lesz igazi magyar kibontakozás, addig piac maradunk és gyepû, addig megmaradunk az idegen érdekek kiszolgálóinak.

Meg kell értenünk azt is, hogy egy új Középeurópát nem azért kell megteremtenünk, mert Bécs vagy Berlin, Moszkva vagy Brüsszel gyûlölnének bennünket. Azért sem, mert eredendõen gonosz hatalmak székelnének eme városokban. Nem! Ennek az az oka, hogy az õ figyelmük nem a Duna tájára irányul, hogy õk a maguk érdekeivel vannak elfoglalva és ezek az érdekek nem a Kárpát medencét szolgálják, nem ott vannak!

Ezért, nekünk olyan hatalom kell, melynek súlypontja, figyelme és érdeke egyaránt Középeurópában van, s ilyen hatalom csak egy lehet: a Visegrádi Államközösség vagy ahogy Kossuth nevezte azt: A Dunai Konfederáció. Ennek, az Európai Közösségen belüli federációnak a létrehozása kell legyen a magyar külpolitika elsõrendû célja (ami persze nem zárja ki, hogy EU és NATO tagok is legyünk), de megköveteli a szomszédainkkal való õszinte és hosszútávú megbékélést.

Úgy ahogy az Európai Unió nem létezhetne a német-francia megbékélés nélkül, úgy a Dunai Konfederáció sem születhet meg a magyar-román megbékélés nélkül! Ehhez pedig szükséges nem csak egymás jobb megismerése, megbecsülése és az ebbõl következõ együttmûködés, de az átjárható határok is. Aztán amikor Románia, Ausztria és Horvátország csatlakozott már a Visegrádi országokhoz, akkor ez a középeurópai egyesülés is eléri majd azt, hogy tömege, mérete a világ összes tárgyalóasztalánál helyet biztosít majd számára.

Ránk, a mi érdekeinkre, akkor fog valóban odafigyelni akár Nyugat Európa, akár a nagyvilág, amikor egy százmilliós federáció részeként, mint egyenrangú vagy közel-egyenrangú felek tárgyalunk velük. Ez a jövõkép kell hogy vezesse a 21-ik századi magyar külpolitikát és nem a kimondatlan, de mégis a szomszédaink iránti bizalmatlanságból fakadó, távoli szövetségek biztosította védelem keresése.

Ha ezzel a kis írásommal sikerült volna hozzájárulni az egészségesebb magyar közszellem létrejöttéhez, a közügyek iránti közömbösség csökkentéséhez, a magánéletbe való visszavonulás önromboló struccpolitikájának felszámolásához, egyszóval ahhoz, hogy népem újra higgyen önmagában és a magyar nemzet jövõjében, az több mint nagy öröm, az életem értelmének beteljesedése lenne az számomra.

Lipták Béla
USA

 

 

Politikai rendszerváltástól a nemzeti rendszerváltozásig

A demokrácia hitelve szerint a nép önmagát kormányozza. Ez olyan szép, hogy már csak emiatt sem lehet igaz. Nem is igaz, nem is lehetséges, de azért még nem illúzió. A követküldés közvetett megoldást kínál: helyettünk, nevünkben eljár ügyünkben a megbízottunk, aki a döntéshozó testületben megjeleníti a mi akaratunkat, ellátja képviseletünket. De ez így már csak áttételes demokrácia. Nem is új dolog, jelen volt Árpád vezér hatalmi rendjében, majd az ezeréves magyar vármegyerendszerben is, csak akkor még nem nevezték demokráciának. Nemesi családok noblesse oblige végezték a köz igazgatását és nevelték gyermekeiket a nobile officium ellátására. Az ország házába a vármegye küldte képviselõjét, aki akár jól, akár kevésbé, de mindenképpen a megyét, az övéit képviselte. Ezt a képet egy idõben megzavarta a labancság néven elhíresült politikai irányzat, noha abban is több volt a magyarság átmentésének tisztességes szándéka, mint a haza elárulása. A hazaárulás csak késõbb, a "francos" pártok megjelenésével kapott polgárjogot Magyarországon.

Franciaországból indult szét a világba az ideológiai alapú politikai pártok rendszere, amely minden fejlõdést gerjesztõ hatása mellett, és minden demokratikusságáról szóló elmélettel ellentétben, megfosztotta a politikai arénát a demokrácia lényegétõl: a képviselõk többé nem a választókörzetek követei voltak, hanem valamely divatba hozott pártnak, ideológiának a megszállottjai és engedelmes kiszolgálói. A divatba hozott pártok és politikai ideológiák magyar földön egytõl-egyig külföldi eredetûek voltak, és olyan nemzetköziséget szolgáltak, amelynek érdekei gyakran keresztezték az ország érdekeit. Leginkább valamely társadalomátrendezõ elmélet gyakorlatba tételét követelték meg, akármikor a nemzeti érdekek ellenében is. Megjelent a színen a pártokráciában feloldott, meghonosodott, alkotmányosított, erényesített hazaárulás. Társadalmi osztályok érdekeinek kiharcolása ürügyén a liberális sajtó folyamatosan egymás ellen uszította a magyar társadalmat, amelynek két háborúvesztés kimerültségében a bolsevista terror szocializmusnak és népidemokráciának nevezett uralma tudott létrejönni.

Az elsõ kísérletet a nemzet egészséges szelleme kidobta magából. Ez lett volna a sorsa a második kísérletnek is, de a hazaárulók uralmát megalapozó orosz haderõ "ideiglenes" jelenlétével ezt megakadályozta. 1945-tõl 1990-ig hazaárulók kormányozták az országot, hazaárulók vagy azoknak bábjai ültek a törvényhozás házában, ahol nem törvényt hoztak, hanem a törvényesség fügefalevelével álarcozták a rendszer undorító pucérságát.

A törvényhozás házának majd felében még ma is a hazaáruló politikai képlet elkötelezettjei ülnek. Úgy is viselkednek. Ilyen örökségben folyik a politikai színjáték Magyarországon, jelenleg hat politikai párt szereplõivel. A nemzet sorsáért aggódó magyar azt figyeli: melyek hát a magyar pártok, melyik képviselõ fáradozik a magyar érdekek érvényesülésén? A hat pártból négy már kormányon volt, e szerepében már megkopott vagy elmállott, mármint az eddigi három választás egymástól eléggé eltérõ eredménye következtében. A nagy eltérések is jelzik, hogy a magyar társadalom nem pártemberek összessége, csupán nézõközönség a pártokrácia amfiteátrumában. Azt lesi ez a közönség, hogy melyik párt szállítja a nyugati jólétet, és Æ ha már rábízták Æ arra szavaz. A többi nem az õ dolga, több szerepe ebben a játékban nem is lehet, csak annyi, hogy viseli döntése következményeit. De meg kell mondani azt is, hogy most már nem annyira befolyásolható a silány propagandával, mint korábban.

A máltai konferencia értelmében (amelynek tételeit nem közölték, de a történtekbõl összeállítható) a kommunizmust úgy kell átalakítani, hogy ne legyen felelõsségrevonás, a kommunisták pedig azt a feladatot kapták, hogy készítsék elõ a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és hozzák létre a piacgazdaság feltételeit. Miért a kommunisták? Azért, mert végig az egypártrendszerben a párt emberei kerülhettek csak az ország és a társadalom irányításának központjaiba. Meg azért is, mert ez a réteg Æ amely nagyban-egészben az ország elit osztálya Magyarországon Æ helyzetének természetébõl fakadóan, kipróbáltan hûséges kiszolgálója idegen hatalmaknak. Mégpedig bármelyik idegen hatalom készséges kiszolgálója, mert ezeknek Æ mint Habsburg királyainknak és lakájainak volt a katolicizmus Æ a szocializmus a hatalmuk megtartásának csak ideológiai alibije volt; lényege a hazaárulás. Szocialistákra a Nyugatnak is szüksége van. A kétarcú szocializmus egyik fele a türelmes papíron volt látható, a másikat pedig gyakorolták Æ arcátlanul és kegyetlenül, abban a meggyõzõdésben, hogy a terror végtelenségig fenntartható.

Az alapos elõkészítéssel, gyors bravúrral végbevitt rendszerváltozás után bolsevistáinknak már ismét a "törvényes" rendet, ezúttal a parlamenti demokráciát, az átalakulás vívmányait kellett védelmeznie. Abból a szélsõségességbõl, hogy csak egy párt uralkodhat az országban, az egyedül üdvözítõ párt olyan tisztes pártokká kaméleonkodta át magát, mint amilyenek találhatók Nyugat-Európában. Így hamar létrejöttek az elvrokoni kapcsolatok, bár a korábbi egypártnak már korábban is voltak nyugati elvbarátai, lévén, hogy a parlamenti demokrácia balfelé nem finnyás.

A demokratát magukban gyorsan felfedezõ korábbi kemény párttagok benyomultak a hirtelen létrejött pártokba, lehetõleg a vezetõ pozíciókba, és azonnal megkezdték munkájukat, ami elõbb a nemzeti érdekek elsikkasztásában, majd egyenetlenségek szításával a kiszemelt párt szétesésében nyilvánult meg. A pártokon kívüli területeken a pénz- és gazdaság világában, a tömegtájékoztatásban nem volt olyan hézag, amin keresztül más, mint bolsevista beszivároghatott volna. Pokol Béla egyetemi tanár, politikai szakíró írja Egy demokrata dilemmái címû írásában, hogy mennyire meglepõdött az 1990-es év elsõ heteiben, amikor egy fél évet külföldi tanulmányúton töltve néhány napra hazalátogatott. "Tanszékemen feldúlt arccal szörnyülködtek kollégáim, hogy az SZDSZ az egész sajtót uralja, és egyszerûen lehengerlik a nyilvánosság elõtt azt, aki szembeszegül velük. Nem is igazán értettem, hogy mit akarnak ezzel mondani, hisz néhány napos ittlét alatt láttam, hogy végre sajtószabadság van, megszûnt a Pártközpont kézi vezérlése a sajtó felett... Az Antall-kormány, de késõbb részben a Horn-kormány is észlelte ezt a problémát, és állami közbelépésekkel útjába állt a média szabad-demokrata elfoglalásának. (Aki néhányszor megnézte fénykorában a TV3 esti híradóit, az képet kaphatott, hogy mi lett volna, ha Balóék megkapják az egész országban kiválóan fogható tv2 csatornát...) E helyzet fényében kellett újragondolni a többi szféra önvezérlésének támogatását is. Az önvezérlés ugyanis mindenhol csak akkor tud torzulás nélkül mûködni, ha belsõ versengõ csoportok léteznek, és csak így tud hatni elfogulatlanul az adott társadalmi alrendszer funkcióját ellátó értékelés. Ahol azonban egy csoport monopolhelyzetbe kerül, ott az önvezérlés leple alatt a társadalom feletti uralmat tudja megszerezni ez a csoport, ha az állam kivonul innen."

A tisztogatás elmaradása az Antall-kormány idején, és a monopolisták mohó terjeszkedése a Horn-kormány idején nyolc évet adott a liberálbolsevistáknak helyzetük megszilárdítására. Az így kialakult helyzetet örökölte az Orbán-kormány, amelynek hatalomra jutását a média inkább segítette, mint akadályozta, de a jelek szerint ezt nagyon megbánta.

Elõször is meglepte az MSZP-SZDSZ-t, hogy elvesztették a választáson a kormányhatalmat. Nem jött be az a reményük sem, hogy egy éven belül megbukik az Orbán-kormány, noha mindent elkövettek ennek érdekében. Tehetetlenségrõl és korlátozottságról, zöldfülûségrõl és hasonlókról szóló kereplésük átváltott: erõszakosak, arrogánsak, törtetõk Æ és hasonló jelzõkkel illették a kormányt azért, mert tette a dolgát. Akkor jöttek a korrupció vádjával, de az is visszahullott a fejükre a sorozatos korrupciós esetek napvilágra kerülésével, amikben a két baloldali párt vagy annak vezetõségi tagjai ludasak voltak. Sorozatban nyerte a Fidesz a sajtópereket, de a sárdobálás-elmélet (valami mindig ott ragad) vonalán nyilván megéri a fröcskölés szünet nélküli folytatása.

Számítottak a kormánykoalíció szétesésére, és amikor megtapasztalták, hogy ez nem következett be, akkor jött a sanda ijesztgetés: (Lengyel László, Népszabadság 1998 okt. 24) "Beszélhet vagy csinálhat Torgyán bármiféle ostobaságot a mezõgazdaság területén, a miniszterelnök jóváhagyja. Amitõl kül- és belföldi megfigyelõk leginkább tartottak, nevezetesen a kisgazdák kiszámíthatatlan és szélsõséges magatartásától, nem következett be. A koalíciós egység vitathatatlan. Jó ez a béke az országnak, jó a Fidesznek, viszont elfogyasztja a kisgazdák szavazótáborát." Hasonlóan ijesztgetik éppen mostanában az MDF-et.

Azután jön a jobboldaliság vádja. Ötven éven át azt tanították, hogy a baloldal a jó, a jobboldal pedig rossz, mi több gonosz, így még ma is számítanak rá, hogy jobboldalozással árthatnak a kormánynak. "A Fideszmagyarok, Æírja "Tamás Gáspár Miklós Georgtown University" a Népszabadság 1998 nov. 18-i számában Æ vezette egyesült jobboldal már a zûrzavaros, rögtönzött kormányalakítás elõtt világossá tette, hogy választási programját nem gondolta komolyan... A hagyományos jobboldal elõítéleteinek, mániáinak, történelmi mítoszainak nem volt egyetlen kompromittált darabja sem, amelyet Orbán eleinte meg-megbicsakló, mutáló hangon el ne szavalt volna. Mindenki tudta, hogy egyetlen szót se hisz belõlük. Nem számított. Orbán kiállta a próbát, mert akkor is darálta az ósdi jobboldali radikalizmus ráolvasásait, amikor látszólag semmi haszna nem volt belõle... Addig nem nyugodhat, ameddig létre nem hozza a gyakorlatilag leválthatatlan jobboldali egységpártot. Így fogalmaz az, aki érzi, hogy alul maradt.

Szóval a jobboldali szörnyûség fenyeget. Elég az hogy jobboldalinak mondatik, elveszejteni való. Mert a baloldal szép. Bûneivel együtt is. Pedig hát jobboldali bûnözõ nincs a jelenlegi magyar politikai porondon egy lélek sem. Baloldalon Æ no persze ez volt késõbb Æ ott vannak a hereleverõk, körömletépõk, gumibotos nyomozók, csípõvasas vallatók, vérbírák, az erõszakszervezetek tisztikara és legénysége, géppisztolyos pufajkások, munkásõrök, a rablókorszak miniszterei, bankárai, népbutítói, a médiahadsereg és mindennemû egyéb nép- és hazaáruló Æ hát ott vannak. "Na és! Minden okuk megvan arra, hogy összefogjanak, hogy a védõburok szét ne szakadjon. Védi õket a békés átmenet parancsa, védi az elv, hogy a baloldalon nincsen bûn, a privatizáció orgazdáit szolgálja a magánvagyon törvényes védelme, a tájékoztató ipar immár szabadversenyes monopóliuma, egyszóval a békésen kialakított törvényes rend, amilyenné manipulálta az egypártrendszer vezérkara. Bármely kormánynak, amely magyar érdekeket akar felvállalni, ebbõl a patthelyzetbõl kell kiverekednie magát, kell kimenteni az országot. Sok buktató, sok gáncs, sok gonoszság és sok butaság ellen kell gyürkõzni.

A magyar társadalom politikai tájékozódása igazán csak két kísérlet után tudott talajt fogni az önálló gondolkodás alapjain Az egyik az Antall-kormány elvetélt kísérlete volt valamiféle középutas jellegû Magyarország kiépítésére. A másik lehetõséget, a baloldal középre helyezését a Horn-kormány bukta el. A harmadik választás szavazói már tudták, hogy az elsõ kormány gyenge volt a nemzetellenes erõkkel szemben, míg a második kormány ezen erõk martalócává vált. Orbán Viktor politikája: a bal maradjon a baloldalon az összes szélsõségeivel, vele szemben minden erõre szükség van ahhoz, hogy békés állapotok legyenek a magyar politikában. A bolsevizmustól, mint veszélyes szélsõségtõl meg kell szabadulni, és Æ mert csak a demokrácia eszközeivel lehet élni Æ, 2002-re magyarérdekû többséget kell bevinni a törvényhozás házába. Ezért ez a harmadik négyéves idõszak még mindig csak átmenetinek tekinthetõ.

Nemzeti rendszerváltozás

Nem fogadjuk el Orbán Viktor ama kijelentését, hogy immár befejezõdött a rendszerváltoztatás. Félévszázados Bach-korszak után csak túlélni lehet az új földesurakat, csak kinõni lehet a hátramaradt kiskirályok hatalmát. Székelyhidi Ágoston írja Nemzeti rendszerváltozás címû dolgozatában (Napi Magyarország 1999 aug. 21): "Elérkeztünk az új nemzeti rendszerváltozás küszöbére. Oda, ahol 1956-ban voltunk. A feltételek is hasonlítanak. A nemzet a rejtett érdekcsoportok törvénytelen hatalmának megtörésével, a folytonosságot fenntartó álreformok és álreformerek félresöprésével szerezheti vissza önrendelkezését. Most azonban nem kényszerül rá, hogy új hatalmat állítson. Inkább a szabadon választott közhatalom kényszerül rá, hogy az új nemzeti rendszerváltozást a nemzeti közakarattal összhangban hajtsa végre... Jogállami alkotmányunk már van. Védi arendszerváltozás szabadságjogi intézményeit. De a nemzeti önrendelkezés jövendõ biztonsága nemzeti rendszerváltozást igényel. A nemzeti rendszerváltozás beteljesedését és visszafordíthatatlanságát nemzeti alkotmány szavatolhatja.

Az utolsó mondatban a "nemzeti alkotmány" visszaköszön az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság által szorgalmazott alkotmányváltoztatásra, amelyben a nemzet fogalmát követeljük belefoglalni a magyar alkotmányba: "Fel kell emelni a nemzet fogalmát olyan köztudati, közjogi és alkotmányjogi szintre, mint amivel felszerelte a polgári liberális államfelfogás az állampolgár fogalmát! Azt akarjuk elérni, hogy hozzon a magyar országgyûlés olyan törvényeket, amik törvényes és jogi keretet adnak az egész magyar nemzetnek az államhatároktól függetlenül!

Csapó Endre

A vízválasztó - választóvíz

Nem a szójáték mondatja velem. Az értelmezõ Szótár szerint a "vízválasztó" értelme: két -vízgyûjtõ- terület választóvonala, míg a választóvíz jelentése, többféle. Lehet egymás melletti területeket elválasztó folyó a két ország között, de jelenthet -lelki- elkülönülést is.

Ezzel a szókapcsolattal azt kívánom érzékeltetni, hogy a "szõke"Tisza ma, Trianon után közel 80 évvel, megjeleníti mindkét tartalmat. Vízválasztó, mert a Kárpátok keleti láncainál ered: A Fekete-Tisza Kõrösmezõ felett, a Fehér-Tisza, Tiszabogdány mellett. Mint egy életadó vízfolyam, befogadja -és ebben a szóban jelképes tartalom is van- mindazokat a kisebb patak és folyóvizeket, melyek a természet törvényei szerint kialakított vízgyûjtõjéhez igazították kanyargós útjukat. Befogadja ugyanúgy, mint azt a magyarok tették azokkal, akiknek az életük, kanyargós életútjuk miatt velünk kívántak egyesülni. Népek, népcsoportok élnek ma is úgy, hogy nem õsi jogon, hanem születésük okán ugyanolyan "kistestvérek", mint a Tiszának a Visó, a Tarac, a Huszt melletti Nagy Ág, a Latorca, vagy az Ung, Laborc, Topoly, Hernád, Bodrog, és a Sajó. Mindezek a Tisza felsõfolyásához tartozók a Felvidék és Kárpátalja életadó vizei. Ezek azok a vizek, amik ma a reményt adják ahhoz, hogy évtizedek során újból megerõsödik, betelepül viziélettel a "szõke"Tisza. Bárhol is állnak ma az országhatárok Trianon okán, ezek nem csak nevükben magyar vizek, de életadó, a holt folyót feltámasztó biológiai tartalékok, melyek a túlélés forrását szállítják már ma is, hogy megújuljon ez a terület minden vonatkozásban. Így volt ez évszázadokon át: némelyik déli, másik északi irányt követett, de EGY folyammá duzzadtak Tokaj környékén.

E térségbe torkollik már magyar területen a Kraszna,. és a Szamos. Ez utóbbival érdemes foglalkozni, e folyó közvet;ítette a Nagybánya melletti Lápos patakból azt a ciánszennyezést, ami mára, kipusztította a Tisza élõvilágát, holttá téve embermegtartó víziflóráját és faunáját. Azt mondják, hogy a Tisza, a legmagyarabb folyó. Szerintem a Szamos, mert alsó ága Biharból - Paks magasságában!- indul keletnek, hogy Désnél -Budapest magasságában- egyesülve az Újradnánál eredõ Nagy Szamossal, északnak vegye útját, és Tunyogmatolcsnál -Balassagyarmati magasságban- belépjen a Tisza medrébe. A Szamos, hat megyét érint: Bihar-Kolozs,Beszterce-Naszód, Szolnok-Doboka, Szatmár megyén át, Bereg megyénél egyesül a Tiszával. Egyetlen folyónk sem kanyarog ipszilon ágban folyva északnak csak azért, hogy testvéreivel egyesüljön. és mégis, ez a folyó hozta el a ciános halált, a Lápos patakba folyt méreggel.

Azért foglalkozom ezzel a vízgyûjtõ területtel, mert most is beigazolódik, hogy mekkora erkölcsi tévedés volt országhatárokkal elválasztani azt a területet, mely hegy és vízrajzában, a világ egyik legegységesebb területi egysége -volt. Ma már nem az, országhatárok szabta vonalak mentén, más-más kultúrák alatt "élve", e területek a harmadik évezred hajnalán is, EMBERI létükért kûzdenek. Például azért, hogy gyermekeik õsi nyelvükön tanuljanak. Vagy, hogy legyen lakhelyük, és élelmük.Ahogy a román, úgy az ukrán és a szlovák kormányzati szervek is beolvasztási politikával kívánják "megoldani"a magyar kérdést.

A folyók, és az emberek példái azonban bizonyítják hovatartozásukat: ez a VÍZVÁLASZTÓ

A VÁLASZTÓVÍZ, a Tisza. Akár holtában, akár élte virágzásában, melyet mint a Tisza "virágzását", Európából és tengerentúlról is sokan csodálták. Még tavaly is. De ahogy a Tisza virágzása is egyetlen napig tart, és így "tiszavirág életû", történelmi kor szerint ez az ökológiai katasztrófa is vélhetõen az lesz. Úgy egy évtizedre teszik a szakemberek, hogy ismét megújulhat a természet erõi által ismét életforrásává válik az Alföldnek. Mint az elején írtam: e szó jelentése lehet egymás melletti területeket elválasztó folyó a két ország között, de jelenthet -lelki- elkülönülést is. Mi, az európai kultúrát magunkban hordozók, ez utóbbi jelentést érzzük erõsebbnek még ma.

Tesszük azért, mert az Aurul nevû ausztrál-román vegyesvállalat vezetõi mind két oldalon elhangzott nyilatkozataikkal, "tisztára akarják mosni" a saját szennyesüket. Ezek az emberek -szívük joga- nem vállalják fel vétküket. Talán érzik, hogy milyen mulasztás terheli õket, de lekicsinylõ, tudománytalan nyilatkozatokkal ráébresztik a gondolkodókat, hogy nem együvé tartozunk.

Az egyik a "hivatalos" gyarmatosító, aki(k) Trianon óta ilyen politikával is kezelik a "bennszülött" magyar lakosságot, és most ezt a kérdést. A "tulajdon"jogán, mely egyszerre vonatkozik a természeti tájegységre, és az élõ emberi lényekre. Dollárban, lejben mérik, mint a vásári állatokat -lásd a szászok kiárusítását. A másik, 50 %-os résztulajdonú partner, ehhez is "partner". A profitért mindent alapon, olyan technológiával kívánták hasznosítani a Nagybánya melletti bányameddõt, mely szinte már csak Ausztráliában használatos!

Hat éve annak, hogy a COWRAL LAKE esetével foglalkoztam, mint NSW-i üggyel. Cégem a Water Research, megbízást kapott az ottani aranybánya melletti méregtó semlegesítésére. Ugyanazt az eljárást alkalmazták itt is, mint Nagybánya mellett: felszínen tárolták a ciánszennyezett mellékterméket, tóvá alakítva ki a terület egy részét. Birtokomba vannak azok a felvételek amik bizonyítják: a "tó"felett elrepülõ víziállatok, élettelenül hulltak bele a méregtóba, még a túlpartot sem érték el. A párolgó ciángáz lebénította légzésüket. A területen, teljes biológiai rehabilitációt kellett végezni azért, hogy kizsarolva és meggyalázva a "civilizáció" által, néhány ember anyagi jólétét biztosítva, egy szégyenfolttal több ne maradjon az utókorra.

Mi is ez a cián, ami a gondot okozza? Sajnálatos, hogy még szakemberek által is eltérõ, pontatlan adatok hangzanak el, így nem kerülöm meg, hogy foglalkozzam e részletekkel az olvasók miatt. Színtelen szagtalan gázformában megjelenõ, folyadékban nagyon jól oldódó méreg. A szén és nitrogén egyesülésével létrehozott, mesterséges, könnyen kristályosítható méreg. Az ivóvízben a megengedett koncentrációja, egy ezred milligramm. A Nagybánya melletti tárolt ciánoid koncentrátum, ezen érték többezerszerese volt. Még kifejezõbben; egy olyan kis fecskendõ, amivel ma a narkósok élnek, egy milliliternyi folyadékot tartalmaz. Ekkora -1 milliliter, vagy milligramm- mennyiségû cianoid méreg, EZER emberi élet kioltására alkalmas - igaz, lassú halállal. Azért, hogy jobban értsék a nem mûszaki végzettségûek: egyetlen házi kis úszómedence vizébe, egyetlen ilyen fecskendõnyi mennyiség, halálos méreg! A levegõben párolgó ciángáz koncentrátuma 0,1 milligramm esetén, 60 percnél rövidebb idejû, a 0,2 milligramm koncentráció pedig 10 percnél rövidebb idejû fulladásos halált okoz.

Élettani hatását tekintve ez úgy történik, hogy a cián a bõrön, légzõúton vagy más formába az élõ szervezetbe bekerülve, azonnal reagál a "folyadék" -esetünkben a vér- oxigénjével, és azt a szén azonnal magához vonzza. Ezzel leköti a vér oxigénjét, lebénítja a hemoglobin oxigénszállító szerepét, mely a biológiai vegykonyhának, az ÉLET-nek az egyik állandó megújulási forrása. Így a sejtek oxigén -az élõ szervezet "levegõ", illetve légzés -hiányában, elpusztulnak. Szó szerint, a fulladásos halál minden kínját átélve.

A hat évvel ezelõtti tanulmányaim során eljutottam egy olyan technikai megoldáshoz, mely semmiféle vegyszert, vagy adalékanyagot sem használva, semlegesíti ezt mérget. Ezt a berendezést megépítettem, és hetekig egy bánya kísérleti telepén, kifogástalanul üzemeltettem, majd szabadalmi oltalomra benyújtva, megkértem rá az oltalmat. Ezt a teljesen környezetet kímélõ megoldást, most mûszaki segítségként felajánlottam a megfelelõ fórumokon keresztül úgy a magyarországi kormányszerveknek, mint a romániai fennhatóság alatt levõ bánya tulajdonosainak.

Jellemzõ, hogy magyarországi relációból több megkeresést is kaptam már, de a bányát üzemeltetõ, vagy felügyelõ szervektõl, még válasz sem érkezett.

Ez is egy különbség az európai, és az "újgyarmatosító" etika, és kultúr között.

Remélem, hogy e cikknek -melyet több országban megjelenõ újság részére megküldök-, meglesz a foganatja.

És akkor ismét egymásra talál a SZAMOS a TISZÁVAL, az ember meg az EMBERREL.

Boros Béla
Sydney

  

 

"Logika"

(Új Toborzó, Az Edmontoni Magyar Kultúrkör Lapja (Kanda) 1999/4)

A magyar nagykövet hadat üzen az USA-nak. Amikor átnyújtja a hadüzenetet, az amerikai hadügyminiszter megkérdi tõle:

- Ön a Magyar Királyság hadüzenetét hozza. Ezek szerint Magyarország királyság? És, ha szabad érdeklõdnöm, ki a királyuk?

- Nincs királyunk. Az államfõ Vitéz Nagybányai Horthy Miklós tengernagy.

- Tengernagy? Ezek szerint Magyarországnak van tengere?

- Nem Magyarországnak nincs tengere.

- Értem. Vannak Önöknek területi követelései az Egyesült Államokkal vagy Nagy Britanniával szemben?

- Nincsenek.

- Másokkal szemben vannak?

- Igen. Szlovákiával, Jugoszláviával, Romániával és Ausztriával szemben vannak területi követeléseink.

- És nekik is hadat üzentek?

- Nem. Õk a szövetségeseink.

Svéd Erdélyi István:
Tíz év után

Tíz év a remények hajnalán
89-ben másként gondolkodtál.
Lásd e lett belóle
Eladtak Téged, már nincs reményed.

Kétezer hajnalán még az idõ is megáll
56-os mivoltodért sok évet kaptál.
Ütöttek, vertek, zuárkába tettek,
89-ig remegett a tested.

Van még Hazád, de nincs már
Anyád, nincs már Apád
Öreg, aggastyán testtel
Csak egy maradt meg: bízni a jövõbe.

Emlékeid megmaradnak, mosolyaid megszáradnak
Gondolatban hova szállsz, nem vagy Te madár
Zöldülõ tavasszal még egy év ajándék
Bízva, hogy jövõre találkozunk még.

1999.

 

 

Tüntetünk Washingtonban április 1-én és 2-án

Két hét múlva, tehát április elsõ hétvégéjének mindkét napján (szombaton is és vasárnap is) tüntetünk Washingtonban a Román Nagykövetség épülete elõtt. Fel kívánjuk hívni a világ figyelmét nem csak a Tiszát és Dunát ért cián és nehézfém mérgezésre, de arra is, hogy a bolygónk állapotáért, a természet kincseinek védelméért mindannyian felelõsek vagyunk, hogy a Föld élõvilága nem egy állam vagy egy multinacionalis vállalat tulajdona, hanem mindannyiunké. Azt üzenjük a harácsolás megszállottainak, hogy: "Ha megmérgezted az utolsó folyót, ha legyilkoltad az utolsó halat, rádöbbensz majd, hogy a pénz nem ehetõ!" Ez lesz az egyik jelszava annak a tüntetésnek, melyen nem egy nemzet képviselõi tüntetnek majd egy másik nemzet ellen, hanem az emberiség egészének képviselõi szólalnak meg a természetvédelemért. Rajtunk is múlik, hogy ez legyen az év legnagyobb természetvédelmi tüntetése Washingtonban!

Nagyon kérünk az egész világon minden magyart, hogy terjesszék az egész emberiséghez szóló felhívásunkat. Kérjük, hogy sokszorosítsák le azt! Kérjük, hogy függesszék ki a felhívást városuk vagy egyetemük hírdetõtábláira, juttassák el a helyi újságokhoz, rádiókhoz, TV-állomásokhoz. Leginkább pedig azt kérjük, hogy jöjjenek el, hogy legyen ott Ön is és egész családja is a tüntetésen! Kérjük, küldje ki a mellékelt felhívást A TELJES KARÁCSONYI CÍMLISTÁJÁRA! Kérjük, hogy váljon Ön is a tüntetés szervezõjévé, mert csak akkor érjük el üzenetünkkel az egész világot, ha a hátralévõ két hetet MINDANNYIAN kemény munkával töltjük.

Kérjük, hogy az Egyesült Államok keleti partjának minden nagyvárosából szervezzenek buszokat, indítsanak közös gépkocsikat, a távolabbi pontokról pedig (az olyan magyar gócokból mint Cleveland), indítsanak repülõ különjáratokat. Kérjük, hogy értesítsenek minden magyar újságot, rádió és TV állomást arról, hogy honnan és mikor indul a busz az Ön városából ezen a gyönyörû tavaszi hétvégén Washingtonba. Kérjük jöjjön el erre a tüntetésre, mely egyben az amerikai magyar ifjúság seregszemléje is lesz. A helyi TV állomások és rádiók értesítése mellett, kérjük, hogy tegyék fel buszaik indulásának helyét, idõpontját a tüntetés szervezõjének, Imreh Róbertnek honlapjára is: http://www.duna.org/cyanidespill/, hogy így a velünk szövetséges (nem magyar) környezetvédõk is használhassák azokat. Minden, a tüntetéssel kapcsolatos információt Imreh Robertnek küldjenek, kinek E-mail címe: rimreh@earthlink.net

Kérjuk azt is, hogy keszitsenek oreg lepedokbol nagy, kezzel festett feliratokat (melyek ket seprunyel kozott kifeszitve jol mutatnak a TV-n) es rovid, tomor, mindenki szamara ertheto szovegeket irjanak azokra festek-spriccelovel, olyanokat, mint: "This is your planet too, defend it!" vagy "Save our rivers!" vagy "Money is not edible, fish is!" Kerjuk, hogy ne hozzanak magyar zaszlokat vagy magyar feliratokat a tuntetesre, mert azok elvonnak a figyelmet az akcio nemzetkozi es termeszetvedo jellegerol.

Ugy tudom, hogy a cserkeszek reggel 10-kor a DuPont Circle-n (a Connecticut es Massachusetts Ave keresztezodesenel) talalkoznak majd szombaton is es vasarnap is es onnan, a Massachusetts Avenuen setalnak le a 23-ik utcaig (delelott 11-re) a Roman kovetseg ele, ami a Sheriden Circlen van (cime: 1607 23rd Street, NW).

Ugy tudjuk, hogy a CNN mar ezt a kb. 15 perces setat is filmezni kivanja, ezert javasoljuk, hogy azok akik seprunyelre kotott madzagon logo hallal kivannak vonulni, azok azt mar a DuPont Circlen vasaroljak meg (aki elot akar, kap az elelmiszer boltban, aki plasztikot, kap a jatekboltban). Az idosebbeknek talan kenyelmesebb egyenesen a kovetseg ele menni, de hogy a TV-nek es medianak legyen mit fenykepezni, a fiatalabbakat kerjuk erre a kb. egy merfoldes setara. Este aztan a cserkeszeink tabortuzeinel megsutjuk a halakat, elvegre kibir egy hal par ora setalast, no meg arra is jo lesz a megsetaltatott hal, hogy a notazas elott elverje az ehsegunket.

Nagyon kerjuk ONT (szemely szerint Ont!), hogy ne tekintse ezt a tuntetest ugy, mintha ez valaki mas rendezvenye lenne, ne ervenyesuljon a "fogjuk meg es vigyetek" szomoru elve, hanem tekintse ezt a tuntetest az On tuntetesenek, sajatjanak. Gondoljon ugy onmagara, mint egy szervezore, olyanra akin all vagy bukik majd a siker! Nagyon kerjuk, hogy az elkovetkezo 2 het folyaman MINDEN NAP(!) tegyen valamit a tuntetes sikereert es kerjuk azt is, hogy minden lehetseges uton TERJESSZE AZ ALABBI FELHIVAST:

 

 

Gyermeki önállótlanság

Az önálló fogalma alatt azt értik a pszichológiában, ha valaki életkorának megfelelõ tevékenységet egyedül helyesen elvégez, véghezvisz. Az ilyen gyerekekkel szívesen dicsekszenek a szülõk; A nevelési szakrendelésre kerülõ gyerekek esetében azonban általában az önállótlanság okait kell keresnünk.

Az újszülött és csecsemõkorban lévõ gyerek tehetetlen és a szülõnek kell megfejtenie a gyerekének külsõ jegyeibõl kikövetkeztethetõ valós információt (pl. miért sír?); tehát a szülõnek kell teljes egészében kiszolgálnia a gyermekét. Ez az idõszak hamar elmúlik, ahogy a felcseperedik a gyerek, megtanul járni és beszélni, már csak ritkán lesz egyértelmûen önállótlan. A függõség napról-napra hátrábbra szorul és helyébe a független tevékenységek, cselekvések, döntések lépnek érvényre.

Amíg kicsi, a felnõttet nézi hatalmasnak, ügyesnek, erõsnek, okosnak, bátornak. Ez a dolgok rendje helyes; tényleg a gyermek kicsi ügyetlen, gyenge. Ez a szemlélet akkor válik nyomasztó helyzetté, ha a gyermek ebben a szerepben marad, mert ilyenné nevelik. Ha a szülõ mindig mindent megcsinál a gyermek helyett, akkor a kicsi elesik attól a lehetõségtõl, hogy önállóan szerezzen az életkorának megfelelõ tapasztalatokat és begyakorlásokat.

Jó példa erre az evés, az öltözködés, a játék, a tanulás, a rendfenntartás (ahány család, annyi észrevétel). A mindennapi problémák konkrétumaiból kiindulva, panaszkodnak a szülõk, hogy a gyermek rossz evõ, vagy nem tud enni, viszont kiderül az is, hogy a gyermeket etetik, sõt mesét mondanak ez idõ alatt neki, nehogy egyedül evés közben leegye magát. A másik példa, hogy már iskolába kellenene járnia, de nem merik engedni, mert még nem tud egyedül felöltözni. Persze, ha a hatéves gyereket naponta többször is a szülõ öltözteti. Így az önállóság nem alakulhat ki, csak nagy késedelemmel, keserves tapasztalatokkal és sok kudarc árán.

Ezekben és más hasonló esetekben a gyermekben visszahúzódik a tennivágyás, az alkotás öröme és önállótlanná válik. Éppen ezért nem csoda, ha az ilyen iskolás a feladataihoz csak akkor kezd neki, ha mellette ülnek. Tehát az önállóságot a gyermek a tevékenységi folyamat többszöri ismétlése folyamán sajátítja el, melyhez a szülõ részérõl nagyon sok türelemre és megértésre van szükség. A gyermek az önállóságot vagy önállótlanságot nem önként választja, hanem attól függ - hogyan szoktatták a szülõk.

Tiszay Gabriella

 

 

Identitászavar?! Tudathasadás?! Maffiózók?! Vagy "csak" baloldal

Ezek a kérdések foglalkoztatnak 2000. február 8-a óta. Történt velem ugyanis ezen a napon, hogy egy magát jobboldalinak nevezett napilap és ugyanezen napilap, magát nem kevésbé jobboldalinak nevezett jegyzetírója, által meghirdetett rendezvényen vettem részt. A rendezvény meghirdetett címe így hangzott: "A nemzeti újságírás helyzete Magyarországon". Ez utóbbit már csak én gondoltam hozzá, merthogy Magyarországon lett meghirdetve, Gyömrõre invitáltak, s a napilap nevében is szerepel hazánk neve. Meg hát maga az elõadó neve is ismert volt elõttem. Szoktam mosolyogni, nevetni, de legtöbbet bosszankodni az írásain. Én már csak ilyen perverz vagyok.

Most is mint minden, írása olvasásakor koncentrálnom kellett. Koncentrálnom, hogy felfedezzem elõadásában a NEMZETI ÚJSÁGÍRÁS leghalványabb jelét is. Lehet, hogy nem tudok kellõképpen koncentrálni. Nem sikerült a felfedezés. A közönség, mely a helyi újságolvasók közül kerültek ki, úgy tûnt hozzám hasonlóan jártak. Láthattunk, hallhattunk egy nagyon gyatra prezentációt, mintegy negyven perces késéssel elkezdve. Hallhattuk, "hogy a jobboldali újságírás azért ilyen gyenge, mert a baloldali nagyon erõs, hogy a jobboldali újságírás azért ilyen gyenge, mert a baloldalinál van a pénz, azért ilyen gyenge mert gyenge, pedig itt vagyunk a jobboldalon Én, a Murányi, a Pálffy G., a Stefka, a Franka. Hûha! Micsoda névsor! Csak úgy dõl belõlük a jobboldal. Úgy, mint tizenöt, húsz évvel ezelõtt. Amikor naponta láttak, hallottak minket, mint köztudottan "jobb oldalon" álló tévés kommentátorokat, jegyzetírókat, fõszerkesztõket."

Talán ezért gyenge jobboldali, nemzeti újságírásunk. Meg talán azért, mert e jeles jegyzetíró, a lapja 1999. október 27. számában a Rákoskeresztúri temetõbe helyezte át a Kerepesi úti 21-es parcellát. Bár lehet, hogy csak elírás volt. SAJTÓ HIBA ... Ja, igen a sajtóhibák is gyengítik a nemzetit, a jobboldalt.

Felmerült ellenpéldaként - no nem az elõadótól -, a Magyar Demokrata címû hetilap. Ahol aztán se pénz, se posztó. Fegyver azért van. Õk önerõbõl, saját maguk által megteremtett erkölcsi és anyagi forrásból tudnak jobboldaliak lenni. Saját hitbõl. S e hitbõl merítenek erõt, ez nagy fegyver! Csak így lehet!

Nem úgy, hogy kovácslászlóul beszélünk, írunk, élünk. Bár azt szokták mondani, hogy mindenkit a saját fegyverével kell legyõzni. Na de így, ennyire pallagi módon? Szerintem ezek az emberek csak azt tudják, de azt nagyon, hogy mikor melyik oldalon kell állniuk saját jólfelfogott érdekükben. Még azt is kinézem belõlük, hogy tudják, hogy melyik a jobboldal és melyik a jobb oldal. De, hogy nemzeti újságírásról halvány fogalmuk sincs az biztos! Bár? Hiba lenne lebecsülni õket. Inkább csak hülyének néznek minket. Ne becsüljenek le minket! Mert nem attól nemzeti, hogy valamilyen oldali, hanem attól nemzeti, hogy NEMZETI.

Nem akarnám Bencsik Andrást olyan helyzetbe hozni, hogy kiutálják a kollegái - bár, lehet, hogy ezek utálatának még örülne is -, de talán meg kellene õt hallgatni egy olyan elõadáson, mint amit Kalocsán tartott a minap. Ahol történelmünk értékeire, ezáltal saját értékeinkre hívta fel a figyelmet. Ahol mintegy három órás elõadás után a hallgatóság úgy távozott, hogy hitte, hogy VAN NEMZETI ÚJSÁGÍRÁSUNK. Gyömrõrõl nem így távoztunk.

Balog Barna

 

 

"Aki megbocsátja a gaztettet, az cinkossá válik" (Sorozat 1956-ról)

1957 õszén Szabó Miklós kádári hírszerzõ hazatért Ausztriából. Szabó Miklós hírszerzõvel dolgozott együtt Bécsben 1957-ben Bánkúti (azelõtt Frankel majd az USA-ba emigrálva Bánkuty) Géza és Ábrahám Dezsõ, akikre a kém emigyen emlékszik a "Csendes háború" címû könyvének 413. oldalán:

"-Fiúk - kértem tehát munkatársaimat: Bánkúti Gézát, dr. Sáhy Zoltánt, Ábrahám Dezsõt -, rendet kell teremteni. Válogassátok külön a politikai iratokat a magán jellegûektõl és kérvényektõl.

Két napon át egyebekkel sem foglalkoztak. Így nem volt más dolgom, mint a tartalmas dossziék hazajutásáról gondoskodnom."

34. Hová lett az erdélyi ajándék?

Megdézsmálva ért Marosvásárhelyre!!!

Marosvásárhelyen szombaton nyílik a Bay Zoltán könyvtár, a washingtoni Kulturális alapítvány Erdélyéért adománya. Az örömben üröm, hogy - mint az alapítvány helyszínre utazott elnöke, Gyõrffy Ilona a helybeli Népújságnak elmondta - az Amerikából Magyarországon át küldött szállítmányokat "megdézsmálták".

Munkatársunk megkereste Gyõrffy Ilonát, aki elmondta, hogy két szállítmányról van szó. Az egyiket a Nemzetközi Transylvania Alapítványnak (melynek fõtitkára Ábrahám Dezsõ) küldték Magyarországra, az viszont a Máltai Szeretetszolgálatnak adta át továbbításra. A másikat Bánkuty Géza floridai üzletember vette gondjaiba, aki szegedi vállalata útján küldte Marosvásárhelyre.

Az elõbbi szállítmányból nem érkezett meg egyebek között a csíkszeredai kórháznak szánt 16 karton gyógyszer és kötszer, a Bay-könyvtárnak adományozott fénymásoló gép, függönykészlet, konyhafelszerelés. Mivel november óta hiába reklamáltak a Máltai Szeretetszolgálatnál, az illetékes Lehr Györgyöt többszöri próbálkozásra sem tudták elérni, a közelmúltban a Magyarok Világszövetségéhez fordultak panasszal.

A másik. Bánkuty úr közvetítésével érkezett küldeménybõl hiányzott a CD-lejátszó, a zeneszekrény, az elektromos gitár, helyette letaposott sarkú cipõket, igencsak használt izraeli és portugál ruhanemût találtak. Kérdésünkre Györffy Ilona kizárta, hogy a szállítmány tartalmát Romániában cserélték volna ki, minthogy õ személyesen jelen volt a tehergépkocsi érkezésénél és a vámkezelésnél. Tudakozódására a Bánkuty-féle szegedi cégtõl azt a magyarázatot kapta, hogy - a romániai hatósági engedélyek késedelmes beérkezése miatt - a szabályok szerint kénytelenek voltak az ipari vámterületrõl más, nem megnyugtatóan õrzött tárolóhelyre átvinni a rakományt.

(Népszabadság, 1995 június 15.)

 


 

Az '56-os Magyarok Világszövetsége

az átvilágítás újabb mozzanataként

média-dialógust

szervez a Corvin-köz még két élõ parancsnokának:

M. Nagy Gábor (a tanár úr)

és

Pongrátz Gergely (bajusz)

meghívásával.

A rendezvény a Budapesti XXIII. ker. Grassalkovics u. 122 sz. alatt, a Táncsics Mihály Mûvelõdési ház dísztermében lesz megtartva, 2000. április 1-én (szombat) délelõtt 10 órai kezdettel.

A média-dialógust egy jogász fogja levezetni, a kérdések egy része elõzetesen megfogalmazásra kerül és nyilvánosságra hozzuk.

A két parancsnok eredeti dokumentumokkal támassza alá mondanivalóját, egymásnak csak a jogászon keresztül tehetnek fel kérdéseket, a kérdések nem lehetnek sértõk. Dokumentumként nem fogadhatók el a parancsnokok által írt cikkek, vagy az általuk íratott cikkek.

E rendezvényre meghívjuk a magyar média minden területének a képviselõit, akik e dialógus kapcsán feltehetik saját, konkrét kérdéseiket.

A hallgatóság soraiból szóbeli kérdések feltevése nem lehetséges, az írásban elõzetesen megfogalmazott kérdésekre viszont választ fognak kapni Corvin-köz parancsnokaitól.

A Corvin-köz két parancsnokának a részvétele a média-dialóguson kötelezõ, amennyiben nem tesznek eleget a fölkérésnek, akkor a kérdések, állításokká és vádakká formálódnak át és a hiányzás az adott személynek az 56-osok csoportjából való végleges kizárását vonja maga után.

Az átvilágításokat folytatni fogjuk.

A vidéken élõ bajtársakat arra kérjük, hogy írásban igényeljék a névre szóló, számozott és át nem ruházható meghívókat, a Budapesten élõ bajtársak a névre szóló, számozott és át nem ruházható meghívókat a Baross u. 61. sz. VI. e. 609. teremben március 22-én és 29-én 12-17 óra között vehetik át.

A helyek korlátozott száma miatt, a meghívóval nem rendelkezõ személyek, nem vehetnek részt a rendezvényen. Tisztelettel kérjük a botránykeverõket, hogy tartsák távol magukat rendezvényünktõl.

A helyszín megközelíthetõségei:

Keleti Pályaudvar: 24-es villamossal a végállomásig, majd Hévvel a Hõsök teréig.

Déli pályaudvar: metróval a Kossuth térig, a 2-es villamossal a végállomásig, majd Hévvel.

Nyugati Pályaudvar: metróval a Nagyvárad térig, majd 24-es villamossal a végállomásig, majd Hévvel.

A nyilvánosságra kerülõ kérdések:

- Rövid önéletrajzi bemutatkozás: a levezetõ ügyvédnek bemutatják: születési bizonyítvány, iskolai oklevél, katonakönyv.
- Párttag volt-e 1945-1956 között?
- Hol dolgozott 1956 október 22-én?
- A Corvin-köz mint forradalmi centrum, hogyan jött létre?
- 1956 októberében, mikor és hogy került a Corvin közbe?
- Iván Kovács Lászlót mint a Corvin-köz parancsnokát végezték ki 1957. december 30-án, ismerték-e õt?
- Hogyan volt lehetséges, hogy Iván Kovács Lászlót mint a Corvin-köz parancsnokát végezték ki és miért?
- Ki volt a Corvin-köz parancsnoka október 23-tól és hogyan történt a kinevezése?
- Hogyan emlékeznek vissza, mikor találkoztak egymással?
- Mikor találkoztak Márton András ezredessel?
- Mikor volt parancsnok választás és hogyan történt?
- Hogyan kerültek matracok, ágyak a Corvin-közbe és egyéb tárgyak és azok hova kerültek?
- Maléter Pállal milyen kapcsolatban voltak? Volt-e konfliktus helyzet? Mibõl adódott?
- Voltak-e orosz katonai foglyok a Corvin-közben? Mi történt velük?
- Hol tartózkodtak november 4-én?
- Mikor hagyták el a Corvin közt?
- Mikor hagyták el Magyarországot?
- Bármilyen perben az 1956 eseményekért ellettek-e ítélve?
- Az életútjuk rövid vázolása 1956-1968 között!
- Pongrátz Gergely miért nem számolt el az '56-os Magyarok Világszövetségének adományaival, tárgyi eszközeivel és pénzével?

 

 

Wentzely Dénes:
Márciusoknak üzenem!

Március! - úgy vártunk Téged,
mint szabadságunk zálogát,
- bár tudatunk alatt titkon -
Aradon, a vár sáncában
már állt a kilenc bitófád!

Pákozd! - Nagysalló! - Isaszeg!
Gyõztes csaták nagy mámora
minden kishitût meggyõzött:
hogy irány Kossuth tábora!

És a vénje, fiatalja
kaszát és kardot ragadott,
a cseléd az urasággal,
diák a tanítójával
együtt rohantak a tûzbe
tépett honvéd zászlók alatt!

Aztán kilenc hõs a bitón,
négynek "por és ólom" jutott,
de a harctereken a holtak
még gyõzelemrõl álmodtak!

Hõsök voltak, szent lettek
áldottuk a neveiket!

Március! - átkozott hónap!
Tavaszt vártunk és megfagytunk
negyvenkilencben éppenúgy,
mint kilencszáznegyvennégyben
- tizenkilencedikére -
egy vasárnapra virradón!

De van még egy bûnös éved:
ezernyolcszázkilencvennégy,
amellyel vádollak Március!
Mert a húszadik napodon
meghalt a számûzetésben
nagy vezérünk: Kossuth Lajos!

Márciusok! - mit várhatunk?
Virágnyílást - szolgaságot,
vagy keserû valóságot:
hol a fakeresztek között
néhányan még reménykedõk
nyugtatgatják a holtakat:
"Jön majd az Úr és letöröl
minden könnyet a szemünkrõl!"

Feleljetek Márciusok!
Várom válaszotokat!
Szabad-e bíznunk Bennetek
akár forró napsütésben,
vagy dörgõ fellegek alatt?

Igaz, megszoktuk, hogy a Sors
sokszor volt mostoha,
sodródtunk, mint a falevél
"népeknek zajló tengerén!"

Megfáradtunk a harcokban,
barátaink mind elhagytak,
egyedül egy világ ellen
itt már bátrak nem maradtak!

Zászlóink földig hajoltak
az idegen csizmák elõtt,
a vérünk patakokban folyt,
de kegyelmet még se kaptunk,
se Világosnál, és se most!

Hozzád kiáltok Nagyvilág!
És Hozzátok Márciusok!
Ne hagyjátok, hogy elvesszünk,
mert Ti is velünk pusztultok!

 

 

Halasi B. Erzsébet:
Reménysugár

Hová lett a fényed reménysugár
Bárhol kereslek, nem látlak már.
Szemem nem lövell ifjúi fényt,
Hályog ûzte el, tovább nem ég.

Keletrõl indult el kétezer éve,
Kisded Jézusunk akkor ígérte.
Ezért emberi életét adta,
A bûnös embert szívébe fogadta.

Jöjj vissza hozzánk reménysugár!
A Te ünnepeden Krisztus-király.
Csak a Te szívedbõl jõ a remény,
Csak a Te szívedbõl árad a fény.

E fénynek szívem lett a tartóháza.
Érzem, hogy hevít, de nem hiába.
Visszaver minden fényt, ha úgy akarod,
Érzem, mert ölel védõ karod.

Te teremtettél Atyám! Mert szeretsz.
Lelkedbõl áradó fénnyel követsz.
E fény elkísér utaimon már,
Lelkemnek Te lettél reménysugár.

Az 1999-évi "Reménysugár" Tibor Fabian Irodalmi Alapítvány irodalmi pályázat fõdíját nyertes vers.

 

 

Vitesd el magad az akasztófáig

Szoktam volt mondani, a tréfa jegyeiben, de olykor nem is igazán a tréfa jegyeiben, a késvevitézeknek (akiket csak a vitézségi érem osztásakor csapott meg az ébredés), igen, ezt szoktam mondani, csak egyszer egyszer vitesd el magad az akasztófáig, aztán nézz vissza, ha még teheted, akár életben is maradhatsz, soha nem fogod többé ugyanannak látni a világot, mint annak elõtte láttad, soha nem tudsz úgy vitézkedni többé, amint vitézkedtél, mikor már lehetett szóban, trappos menetelésben, nem tudod vitézkedve verni a melled, hogy te, meg te, meg te, hogy csaptál, hogy találtál, hogy rohant a muszka elõled, megfeledkezve a lováról, még pontosabban és korszerûbben a tankjáról, szegény leszel akár leghangosabb indulatodban, mi általában abból támad, hogy élhetetlenek és saját árnyuktól reszketõk tolják magukat a nimbuszig, saját társaik legyaláztán - mert a hitvány úgy szerzi érdemeit, hogy társáét lopja - igen, csak egyszer vitesd el magad az akasztófáig valami csakugyan való tettel, tiszta tettel, jószándékú tettel, embert és emberi méltóságot menteni akaróval, sóhajtsd az utolsó elõttit, mikor lazul nyakadon a hurok, és egyszerre más lesz a világ, annyira más, hogy még Candide szavairól is megfeledkezel, miszerint az adott világ minden létezõ világok legjobbika; keresnél legalább egyetlen nem létezõt, melyen jótékonyan elnyúlhatnál...

Obersovszky Oby Gyula
("Vagyok" 2000 január)


Dr. Rockenbauer Zoltán miniszter úrnak
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
Budapest 1075
Wesselényi u. 20/22

Igen tisztelt Miniszter Úr!

Magyar nemzeti értékrõl szeretném levelemmel és annak mellékleteivel tájékoztatni.Dr. Vámos-Tóth Bátor az USA-ban élõ magyar kutató több évtizedes munkával új történelmi segédtudományt hozott létre.

Munkájának lényege: név-szerkezettan. Sok ezer magyar kárpát - azonos névgyûjteménye "TAMANA" névvel vált elismertté külföldön. A tudós kutató 5700 oldalas "TAMANA" mûve 1998-ban készült el Honoluluban.

Kérem Miniszter Urat - úgy is mint etnológust és könyvtárost - segítsen a "TAMANA" segédtudományt ismertté tenni Magyarországon

Miniszter Úr segítségét elõre megköszönöm.

Tisztelettel

Dr. Zallár Andor
ny. könyvtárigazgató

 

 

2000. MÁRCIUS 15.-I ÜNNEPSÉGEK TORONTOBAN!

F. év március 19.-én a REFORMATUS - EVAGELIKUS MAGYAR EGYHÁZ vendégje volt dr.KÖVÉR LÁSZLÓ, tárcanélküli miniszter, a FIDESZ uj elnöke. Misénk keretén belül beszédet tartott az összegyült magyar hivõknek "MÁRCIUS IDUSA" cimmel. Mi-niszter úr MVSZ kanadai elnõkének kérésére érkezett ide, meglátogatni Toronto és kör-nyéke magyarságát. Misénk elött volt alkalmunk beszélni a miniszter urral,aki a Magyar titkosszolgálat vezetõje volt éveken át FIDESZ elnõkévé választása elött. Különösen meg-köszöntem a Szolnokon március 2.-án tartott beszédét,ahol lerántotta a leplet a hazai bal-oldali sajto felbecsülhetlen károkat okozo propagandájárol. De jólesõ érzéssel hallgattam szavait a KÖNYV NAP alkalmával, ahol kiemelte és ismertette RÓZSÁS JÁNOS "GULÁG LEXIKON" c. könyvét,aki kilenc évet töltött a szovjet gulág táboraiban. Méltá-nyoltam kiemelkedõ ismertetését.,mivel itt az állando, végtelen holocaust propaganda mellett a magyar holocaust áldozatairol sem feledkeznek meg és könyv alakban tovább adják a kommunizmusban átélt borzalmakat..

Gratuláltunk miniszter urnak PÁPA DISZPOLGÁRA kitüntetés jutalmazásáért,amivel elismerték város szülöttjének jelentõs tevékenységét! A Budapest-rõl inditott baloldali támadások ellenére a városi tanács tulnyomó többsége támogatta diszpolgári kitüntetését kettõ ellenszavazat ellenében! Ezzel a szavazattal is megbukott a MSZP kitalált ellenveté-se!

Saját tapasztalatommal is alátámasaztottam a miniszter ur harcát az otthoni media vezérek ellen. TOLNA MEGYEI NÉPLAP-ban akartam fizetett hirdetést feladni és felhivni a megyei 56-os SZABADSÁGHARCOSOK-at megyei gyülésre. Legnagyobb meglepetésemre ujság szerkesztõsége visszautasitotta a felhivásunk közlésést!

ENNÉL KIRIVOBB ÉS ELLENSÉGES BALOLDALI MEGNYILVÁNULÁST CSAK A VOLT KOMCSI RENDSZER LAKÁJAI VOLTAK KÉPESEK KIMUTATNI! Ez az Antall kormány tisztogatás elmaradásának eredménye!

Kértem a miniszter úrtol,hogy ne felejkezzenek megtisztitani a magyar radiot és televiziot a megbujt komcsiktol, különösen HAJDU ISTVAN, a Magyar Radio Rt. elnõkét azonnal távolitság el! Elnöksége alatt folytatodott a kádári agyonhallgatás politikája, a kettõ millios amerikai magyarság nem létezett a magyar médiában!

" AMI NINCS A MEDIÁBAN, AZ NEM TÖRTÉNT MEG" elv alapján semlegisitettek

bennünket! Miniszter ur beszédében kifejtette,hogy megtisztelésnek vette elsõ esetben itt tarthatott az összegyült magyarok elötti beszédet a kanadai körutja alkalmával. Összehasolitást tett az 1848 és 56-os Szabadságharcunk között, mivel mindkét esetben a résztvevõk nagy számban külföldre menekültek és küzdelmüket folytatták az otthoni el-nyomok ellen. Amig a magyar nép a kádári terror alatt hallgatásra volt kényszerülve, addig a külföldi magyarság vitte tovább a szabadság fáklyáját. Jelenlegi FIDESZ kormány foly-tatja a 48-as forradalom szellemét és kért bennünket, hogy továbbra is megmaradjunk ma-gyarnak, ne felejtsük el a volt hazánkat.

Magyar Himnuszunk eléneklésével ért végett az istentiszteletünk,majd lementünk az alag-sorban és tovább beszégethettünk vendégünkkel kávé és sütemény elfogyasztása mellett.

A protestans templomban tartott istentisztelet után átmentünk a KANADAI MAGYAR KULTURKÖZPONT-ba, ahol KANADAI MAGYAROK SZÖVETSÉGÉBE tömörült egyházak és társadalmi szervezetek rendezésében tartottuk meg a NEMZETI ÜNNEPÉLYÜNKETaz 1848. március 15.-ére emlékezve! Ünnepélyt a KULTURKÖZPONT hatalmas Árpád-termében rendezték meg. Terem falait körben a magyarság nagyságainak hatalmas festményei ékesitik, középen a SZENTKORONA- mása csillár alakban világitja meg ünneplõ zsufolásig megtelt közönséget. A megemlékezést a Szent Erzsébet Magyar Egyház énekkara kezdte meg a kanadai és magyar Himnusz el-éneklésével a közönség hangjával kisérve. A müsort az általános és

közép iskola tanulói folytatták a vérpezsditõ 48-as hazafias dalokkal és szavalatokkal. Majd a MVSZ kanadai elnõke bemutatta vendégünket a közönségnek és nagy tapssal ju-talmaztuk látogatását. Ismertette a bemondo, hogy dr.Kövér Lászlo feleségével együtt irták alá a FIDESZ megalakulásának Alapszabályait. A Budapest-i Egyetemen 1986-ban jogi diplomát szerzet,majd mint a FIDESZ képviselõje került be az Országházba. Majd tárcanálküli miniszterként az Állami Titkosszolgálat vezetõ pozicioját látta el, mint minisz-terelnökünk helyettese. Állando harcot folytat a hazai baloldali media elferditései és féliga-zságai ellen, ezért a hazai sajtó állando célpontja. Majd megkérte vendégünket beszédének megtartására.

Dr.Kövér miniszter ismertette,hogy a 48-as Forradalmunk nem hozta meg a várt eredményeket, hanem a küzdelmek és megprobáltatások sorozatát hozta a nemzetünkre. A Kiegyezés után jött az I.Világháboru, átkozott Trianon, majd a II. Világháboru, Rákosi terrorját kiválto 56-os Forradalmunk, Kádár bosszuja. Forradalmunk lerántotta a leplet a szovjet igazi arcárol, majd a SZU megbukott, szovjet csapatok kivonultak hazánkbol!

Emlékeztetett beszédében a 150. Évfordulon Orbán miniszterelnökünk mondott beszédére. A magyar nemzetet a 48-as szellemében akarja átvezetni a 40 éves kommunista elnyomás által tönkretett, csõdbe jutott, eladosodott országunkat a nyugati társadalmi formába. Kihangsulyozta beszédében a NATO csatlakozás elõnyét és támogatását, mivel eddig az elmult 150 éves történelmünk folyamán mindig mások döntötték el nemzetünk sorsát és jõvõjét. De NATO-on belül egyenlõ felek vagyunk és a NATO védõszárnyai és biztonsá-gában folytathatjuk nemzeti életünket.

A 150 évvel ezelött is a BÉKE-SZABADSÁG-EGYENLÕSÉG elveiért küzdöttek és hal-tak meg elõdeink. Most is ezen három célkitüzés elvével bucsuzott el tõlünk a hazánkból érkezett vendégünk a tömeg nagy tapsviharában.

Majd a magyar népdalok hangjai és a Szózatunk eléneklésével zártuk be ezen felejthetetlen márciusi ünnepeket.

Toronto, 2000.március 20.

Horváth Lajos

 

 

 

2000. március 15.-i ünnepségek Torontoban!

Március 19.-én a Református-Evangélikus Magyar Egyház vendége volt dr. Kövér László, tárcanélküli miniszter, a FIDESZ új elnöke. Misénk keretén belül beszédet tartott az összegyûlt magyar hivõknek "MÁRCIUS IDUSA" címmel.

Dr. Kövér miniszter ismertette, hogy a 48-as Forradalmunk nem hozta meg a várt eredmé-nyeket, hanem a küzdelmek és megpróbáltatások sorozatát hozta a nemzetünkre. A Kiegyezés után jött az I. Világháború, átkozott Trianon, majd a II. Világháború, Rákosi terrorját kiváltó 56-os Forradalmunk, Kádár bosszúja. Forradalmunk lerántotta a leplet a szovjet igazi arcáról, majd a Szovjetunió megbukott, szovjet csapatok kivonultak hazánkból!

Emlékeztetett beszédében a 152. évfordulón Orbán miniszterelnökünk mondott beszédére. A magyar nemzetet a 48-as szellemében akarja átvezetni a 40 éves kommunista elnyomás által tönkretett, csõdbe jutott, eladósodott országunkat a nyugati társadalmi formába. Kihangsúlyozta beszédében a NATO csatlakozás elõnyét és támogatását, mivel eddig az elmúlt 152 éves történelmünk folyamán mindig mások döntötték el nemzetünk sorsát és jövõjét. De NATO-on belül egyenlõ felek vagyunk és a NATO védõszárnyai és biztonságában folytathatjuk nemzeti életünket. Az 1848-49-es szabadságharcban a Béke-Szabadság-Egyenlõség elveiért küzdöttek és haltak meg elõdeink.

Most is ezen három célkitûzés elvével búcsúzott el tõlünk a hazánkból érkezett vendégünk a tömeg nagy tapsviharában. Majd a magyar népdalok hangjai és a Szózatunk eléneklésével zártuk be ezen felejthetetlen márciusi ünnepeket.

Toronto, 2000. március 20.

Horváth Lajos


Magyar Lant online
A Nemzeti Demokrata Párt havilapja
HU ISSN 1418 8503

[Elôzô szám]      [Következôszám]