Magyar Lant  2000. február


Magyarok Világszövetsége

Magyarnak lenni az egy tudatos, önként vállalt, az egyén neveltetésébõl levezethetõ, személyiségével harmonizáló és belsõ késztetésébõl fakadó lelki állapot, melyet bármilyen helyzetben, bárhol, bármikor és bárki elõtt büszkén kinyilakoztat és felvállal annak minden következményével együtt. Éppen ezért felelõsséget érez minden magyarért valamint azoknak társadalmi összegzõdéséért is, vagyis a magyar nemzetért. Tiszteli a magyar nemzet múltját, munkálkodik a magyar nemzet jelenéért és aktívan részt vesz a magyar nemzet jövõt építõ stratégiájának kidolgozásában. Tehát ezen lelkiállapotáért a magyar ember - áldozatot hozott a múltban, hajlandó anyagi ráfordítást eszközölni a jelenben és garanciális támogatásáról biztosítja a jövõ magyar nemzedékét.

Magyarországon, a földi társadalmaknak fordító, kifordító, elfordító és elferdítõ eseményei miatt, az elmúlt 150 év alatt - a magyar nemzet egységes szerkezetében óriási voltázások történtek. Az egységes magyar nemzet három önálló - differenciáltan más stratégiát és taktikát követelõ - részre szakadt:

a) a törpe területû mai Magyar Köztársaság;

b) a szomszédos országokban élõ tömbmagyarság;

c) a szórványmagyarság.

A törpe területû mai Magyar Köztársaság jelen állapotának fõbb jellemzõi:

- az alacsony életszínvonal;

- az elszegényedõ rétegek növekvõ részaránya;

- a lakosság lélekszámának állandó csökkenése;

- a liberális kultúrpolitika;

- a NATO-tagság;

- az Európai Unió-tól való függõség;

- a szomszédos országokkal fennálló folyamatos feszültségek;

- a nemzetközi pénzvilággal szembeni eladósodás;

- a multinacionális cégek embertelen kizsákmányolása;

- a korlátlan internacionalizmussal szembeni behódolás;

- a globalizáció elnyelésétõl való rettegés.

A tömbmagyarság jelen állapotának fõbb jellemzõi:

- vállalják magyarságukból fakadó hátrányokat;

- nemzeti kisebbségi létükben frusztrálva vannak

- kettõs elnyomástól szenvednek: a többség és a saját vezetõik által;

- szorosan kötõdnek Magyarországhoz;

- rendelkeznek, de nem elégséges és egyre csökkenõ magyar intézmény hálózattal;

- lehetõségük van állandó kapcsolattartásra a Magyarországon élõkkel;

- óhajtják saját kisebbségi problémáikat a nemzeti többséggel rendezni, külsõ beavatkozások nélkül.

A szórvány magyarság:

- az idõs nemzedékben hatalmas a nosztalgia;

- a fiatal nemzedékek gyakorlatilag már nem beszélik a magyar nyelvet;

- az információs sztrádán keresztül szoros kapcsolatot tartanak fenn Magyarországgal;

- az életszínvonaluk jóval magasabb mint az átlag magyar embereké;

- nem értik a kettõs diktatúra (szélsõjobb és szélsõbal) utáni hazai állapotból fakadó ellentmondásokat.

A Magyarok Világszövetsége egy olyan ország határokon átnyúló magyar nemzetiségûekbõl álló társadalmi szervezet, amely mindezen ellentmondásokat magába olvassza és feszültségként hordozza.

A 2000. év történelmi fordulópont kell legyen az MVSZ életében, csak azon szervezek és személyek vállaljanak szerepet, akik hajlandók áldozatokat hozni és dolgozni akarnak az összmagyarságért, anyagi haszon és egyéni hatalmi vágy nélkül. Alapelvként kell meghatározni a Szövetség célját: a világ magyarságának összefogása, alapvetõen a régiókon keresztül, de minden lehetséges módon és eszközzel tekintettel a befogadó ország hatályos törvényeire. A célból fakadó konkrét feladatok: konszenzus a nemzeti erõkkel, támogatási rendszerek kidolgozása, a kapcsolattartás a kötõdésért és a magyarságmegtartás erõsítése. Ezért van szükség az MVSZ-re.

Dr. Vincze János
a Nemzeti Demokrata Párt elnöke

 

Petõfi Sándor:
Tiszteljétek a közkatonákat!

Tiszt vagyok... ha lát a közlegénység,
Tisztelkedve megyen el mellettem;
Én pirulok, gondolván magamban:
Nincs igazság, nincs igazság ebben.
Nekünk kéne köszönteni õket,
Mert minálunk sokkal többet érnek. -
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak õk, mint a hadvezérek.

Velök állunk a csaták tüzében,
De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,
Mert van, ami gyõzelemre buzdít,
Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk,
S von elõre csábító varázsa
A dicsõség ragyogó szemének. -
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak õk, mint a hadvezérek.

Õk az elvet hirbõl sem ismerik,
És a haza? kemény mostohájok,
Izzadásuk díjában nekik csak
Kenyeret vet s rongyokat dob rájok,
S zászlajához hogyha odaállnak,
Nyomorért csak új nyomort cserélnek. -
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak õk, mint a hadvezérek.

S mit tudják õk, mi az a dicsõség?
S ha tudnák is, mi hasznuk van benne?
Nincsen lap a történet könyvében,
Ahol nevök följegyezve lenne.
Ki is gyõzné mind fölírni, akik
Tömegestül el-elvérezének? -
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak õk, mint a hadvezérek.

Ha megtérnek csonkán a csatákból,
Koldusbotot ád a haza nékik,
S ha elesnek, a felejtés árja
Foly sírjukon s neveiken végig.
És õk mégis nekimennek bátran
Az ellenség kardjának, tüzének! -
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak õk, mint a hadvezérek.

 

Erdélyi harangok

Idõszerû nevelés

Idézet László Dezsõ (református lelkipásztor, esperes, Kolozsvár, 1904-1973): "A kisebbségi élet ajándékai" címû könyvébõl. Publicisztikai írások, tanulmányok. Az idézett szövegrészlet 1936-ból való.

Ha tömören kellene kifejezni azt az általános közszellemet, amit erdélyi társadalmunk ural, azt mondhatnám halálfélelem. A világháború elõtti Ady Endre halálköltészete arisztokratikus magasságából leszállott közénk, és mindinkább közhangulattá válik. Senki sem mer merészebb terveket alkotni, munkáinkban inkább védekezésre, lassú visszavonulásra, mint gyõzelmes elõretörésre gondolunk. Megelégszünk, ha a színvonalat tartani tudjuk, még a lassú visszahúzódásban is vigasztalást tudunk látni. Úgy gondoljuk, hogy az a letûnõ nemzedék, amelyikhez mi tartozunk, talán még kibírja, a fiatalabbak pedig lássák, mit csinálnak.

... Az új ifjúság nem lelkesedik, nem kritizál, nem emészti magát, hanem dolgozni, tenni akar. Az új jelszó a munka. Az ifjúságban feltalálható új munkavágy olya jelenség, amit mindenkinek örömmel kell megragadnia, és aminek különösen a nevelésben kell érvényt és táplálékot szereznünk. A nevelés idõszerûsége ma az ifjúság munkavágyának a kielégítését és irányítását jelenti. De ugyanarre az eredményre érünk el akkor is, ha nem az ifjúság, hanem az életérdek oldaláról indulunk el. Milyen ifjúság kell ma? Egyszóval azt mondhatom: munkára kész, dolgozni szeretõ ifjúság. Lelkesedéssel és kritikával nem lehet új világot építeni, pedig nekünk fel kell építenünk a magunk világát abban az új történelmi fordulóban, ahová jutottunk. ...

Arra való az iskola, hogy kitanítsa az ifjúságot. Az iskolán keresztül az egyén a maga és családja tekintélyét akarja emelni. Az emelkedés jele a diploma. A mai ifjúság titkon azt óhajtja, hogy õt ne kineveljék, hanem beleneveljék azokba a valóságos közösségekbe, amelyekben az élet folyik. Ezt röviden úgy fejezhetném ki, hogy polgári nevelést kell adnunk.

 

Titkos társaságok története 5.

(folytatás az elõzõ számból)

Nézzük Fuggerék levelét melyet a császárhoz írt 1532 április 24-én. Ebbõl már kitûnik az üzleti alapon való szervezett világuralmi törekvés: "Az is ismert és köztudomású, hogy császári felséged az én segítségem nélkül a római koronát elnyerni nem tudta volna ... Mert én, ha az Ausztria-i házat mellõzve, Franciaországot támogatom, úgy sok pénzt és vagyont szerezhettem volna, miként azt nekem fel is kínálták". Fugger azonban számításból a szegény Habsburg ágat támogatta és a kölcsönkérõ így ki volt neki kénye kedvre szolgáltatva. Vagyis, hosszú távra dolgozott. Tudta, hogy a császár fizetésképtelen lesz és csak az idõre várt, mert nem csak a kamatot akarta: sokkal nagyobb hasznot. El is érte: 3 évre szerzõdött a spanyol korona jövedelmeinek beszedésére, melyet majd egy évszázadon át a Fugger ház tartott kézben. (Káldy: Szulejmán. 68.1) Fugger, egy bankár ilyen levelet írhatott a császárnak? És itt jön be a magyarországi behatás: Fuggerék bérelték Magyarország bányáit is! "Ezen üzlet nagyszerûségérõl fogalmat ad, hogy 1510-19 között minden részesnek 179170 arany jutott a nyereségbõl" (Ribáry Ferenc: Világtörténelem, VI. 163.1.) Vagyis a Habsburgoknak is meg a magyar királynak is õk adtak kölcsön, nagy kamat mellett, ugyanakkor szinte a saját jövedelmét vette fel a kölcsönkérõ... Mátyás korábbi állandó seregéhez szokottan, a fõurak nem szerveztek saját költségen hadsereget, vagy ha tették, azt az adók jelentõs emelésével érték el. Így II. Lajos magyarországi uralkodása éveiben a közállapotok jelentõsen leromlottak, és a korábban ismertetett házassági szerzõdés értelmében Magyarország mint az érett füge várta, hogy Fuggerék leszakítsák és a kézben tartott Habsburg házhoz csatolják erõs kötelékkel, melyet meg a Fuggerek tartottak kölcsönükkel kézben. Így évszázadokra jó élõre lerendezték Európa sorsát. Ez II. Lajos halála után - mely a dunaszekcsõi plébánián talált korabeli feljegyezés szerint Mária testõrkapitánya Czetlik Ulrik ölte meg II. Lajost! - könnyen megvalósult a "jó és okos" szerzõdések által.

A Rózsakeresztesek Társasága, fõleg az alkémiával foglalkozott: ércekbõl és ásványokból nemezfémet akartak elõállítani és az "élet-elixír" titkát kutatták. Ügyesen kimaradtak minden nagyobb megtorlásból, mely végül majd mindegyik Társaságot érintette a történelem során. Kétségtelen, hogy vegyi kísérleteik nagyban hozzájárultak a kémia és fizikai tudományok fejlõdéséhez. Jelenlegi magyarországi székhelyük az Arany Rózsakereszt néven mûködik és nem teljesen világos célú kiadványuk nehezen érthetõ, nem a ma emberének szól. (A modern rózsakereszt elemi filozófiája c. szerzõ nélküli könyv).

A Jakobinus mozgalomból, Martinovics Ignác és társai 1795. május 20-án került a vérpadra. A titkosrendõrség adatai szerint társaival összeesküvést szõtt a jakobinus mozgalmon belül az uralkodó megölésére, a fennálló rend reformálására. Kazinczy Ferenc neve mellett, Batsányi Jánosé is kapcsolódik e mozgalomhoz. Ebben az idõben még támogatta a nemzetközi pénzvilág a Monarchiát, ez volt az érdeke. Aki ez ellen lépett, annak pusztulnia kellett. De Kossuth esetében alig pár évtizeddel késõbb, már más volt a cél, és az olaszországi páholyhoz tartozó Kossuthnak nem csak megadták, de anyagilag támogatták is a törekvéseit.

A társaságok között meg kell említeni még a cionistákat. Mint politikai mozgalmat Herzl Tivadar hozta létre, aki a Dohány utcai zsinagóga telkén volt egykori házban született. 1896-ban jelentet meg fõ mûvét "Der Judenstaat" címmel. Évente tartottak kongresszusokat, melyen céljaikat, módszereiket egyeztették. Ezek egyikén az 1904-ben Bázelben tartott tanácskozáson készült feljegyzés a "cion bölcseinek jegyzõkönyve" - néven elhíresült. Henry autógyáros maga is írt errõl, melynek megállapításait késõbb visszavonta.

(folytatás a következõ számban)

Boros Béla
Ausztrália

 

Szõke István Atilla:
Nimrud hitet õrzõ szittya dala

Álmot teremtõ tûz vagyok,
Életfán rügy-ragyogás!
Szabír vagyok, sumír vagyok,
Létezésem Lobogás!

Méd vagyok, hun-párthus vagyok,
Gyémánt-küllõs õs-szekér!
Székely vagyok, avar vagyok,
Magyar múltam mába ér!

Folytonosságomban tisztelj,
Milljó éves származást.
Tiszta lelkem tárt virága
Nem tûr már gyalázkodást.

Íjfeszítõ testvéreket,
Végtelenbe vezetem.
Csodaszarvas fénypatája,
Kopogtat kék egemen!

Derengõ új hajnalomat,
Szárnyak után vezetem.
Turulmadár üzenete,
Segít büszke népemen!

Táltosálmok bölcs tudását,
Csillag-nyomon érzem én.
Felhõk felett szépen szálló,
Szél szava a népzeném.

(Õsi gyökér, XXVII. évf. 3-4 sz.1999. július-december. Kulturális Szemle: Fõszerkesztõ: Prof. Dr. Badiny Jós Ferenc
Felelõs kiadó: Dr.Gyárfás Ágnes Kiadó: MIskolci Bölcsész Egyesület 3501 Miskolc, Pf.: 452)

 

Nyilatkozat a Vitézi Rend Egységének helyreállítására

Hazánkban 1992-ben újjáalakult a Vitézi Rend. Az újrakezdés folyamatában a látványos fejlõdés ellenére feszültségek keletkeztek, amelyek a vezetésen belül nyílt ellentétté fajultak.

Most az ezredfordulónak, a dolgok számbavételére ösztönzõ idõszakában már nyilvánvalóvá vált az elkülönülés értelmetlensége. A több ezer magyarországi rend tag egyre erõsebben jelentkezõ igénye is a Renden belüli megbékélés halaszthatatlan szükségességét támasztja alá.

A vezetés belsõ viszályát követõ szakadás okozói többségükben már nincsenek közöttünk, illetve nincs tisztségük. A torzsalkodást kiváltó tényezõk pedig az idõ múltával okafogyott epizódokká zsugorodtak.

A Vitézi Rend tagságát összetartó hagyomány és eszmeiség azonban töretlenül ál. Ebbõl az alapból kiindulva juthatunk csak elõre Rendünk és a nemzet javára. A Vitézi Rend magyarországi vezetõinek meggyõzõdése, hogy a bennünket összetartó eszmeiség jegyében a megosztottság helyett együtt kell dolgoznunk keresve azt ami összeköt és elvetve, ami elválaszt.

Ami közös alapot képez ehhez a munkához:

1. A Vitézi Rend, alapítójának szándéka szerint egészet alkot, eszmeisége és jogforrása a Szent Korona.

2. Elismert és tisztelt vezetõje József Árpád kir. herceg mint legfõbb elöljáró.

3. A Vitézi Rend magyar; központi székhelye Budapesten van.

4. A Vitézi Rend mûködését az egykori Kiskáté-ra alapozott, megújított rendi szervezeti és mûködési szabályozás határozza meg.

Ezt a nyilatkozatot a magyarországi rendi vezetõk a Vitézi Rend egységéért munkálkodva határozták el és írják alá. Kinyilvánítják, hogy az

- eddigi ellentétekbõl adódó minden egymással szembeni nézeteltérést megszûntnek tekintenek és ennek megfelelõen az ezeken alapuló jogi eljárásokat is megszüntetik.

- Összehívják a Vitézi Rend társadalmi szervezet együttes küldött közgyûlését és ott a Rend vezetõit a fiatalításra törekedve újra választják.

- Felkéri a külhoni törzskapitány urakat, csatlakozzanak az újra szervezõdõ, magyarországi székhellyel mûködõ Vitézi Rendhez, amely így továbbra is négy földrészen teljesítheti a küldetését.

- Az újra egyesült Vitézi Rend 2000-ben együtt rendezi a vitéz avatást. Nyilvános rendezvényeken együttesen képviselteti magát, ezzel is reprezentálva a társadalom elõtt a Vitézi Rend egységét.

- Az egyesüléssel kapcsolatos intézkedések koordinálására bizottságokat hoz létre, amelyek határidõhöz kötött program szerint végzik feladatukat.

- a nyilatkozat szövegét az aláírást követõen a legrövidebb idõn belül a sajtó útján közzéteszik, illetve arról belsõ szolgálati úton a Rend tagságát tájékoztatják.

Budapest. 2000. január. 17.

vitéz Hellebronth Gusztáv
vitéz Dr. Bercsényi Miklós

 

Hol vagytok ti régi vitézek?

Egység vagy Radnóczy!

Egykor köztiszteletben álltak. Manapság alig hallani róluk. Ha valahol megjelennek abban sincs köszönet. Két csoportot alkotnak. Miért? Alapítójuk egy Vitézi Rendet hozott létre! Mindkét csoport alapítójának az egykori kormányzót Horthy Miklóst ismeri el. Jogforrásuknak a Szent Koronát tekintik. Avatáskor az Egy Igaz Istenre esküsznek. Döntõen tisztességes, a közösségért tenni akaró hazaszeretõ emberek.

Mindkét csoport tagsága hiszi, hogy az õ csoportja az igazi! Legtöbben ismerik egymást. Sokan barátságban vannak, mi több rokonok. Akkor miért a civódás? A válasz egyszerû, néhány kiérdemesült vezetõ haragszik egymásra, a világra, talán még önmagára is. Régi okafogyott sérelmeket hánytorgatnak. A másik csoportosulásnál keresik a szálkát, holott mindkettõnél lehetne gerendát is találni. A többség már rájött, ha nem állítják helyre az egységet a rend a végsõ szétesés elõtt áll.

Ennek a felismerésnek a jegyében a "Tabodi - Bercsényi" csoportosulás vezetõi elhatározták lemondásukat. Ezáltal elhárulnak a személyi akadályok az újraegyesítés elõl. Ugyanakkor új ambiciózus fiatal vezetõ gárda veheti át az irányítást.

A "Radnóczy" szárny, vagy ahogyan kissé ironikusan nevezik õket a "labancok" legmagasabb rangú tisztségviselõje, a Vitézi Rend Társadalmi Szervezet vezetõje, a másik csoporttal tárgyalásokat kezdeményezett. Sikerrel! Aláírták a 2000 január 17-i nyilatkozatot az újraegyesítésrõl. A nyilatkozat nem sért senkit. Egyértelmûen a Vitézi Rend egységének megteremtését szolgálja.

A rend tagjai akik megismerték örültek! Nem így Radnóczy úr! Münchenbõl sietve Budapestre utazott. Törvénytelenségrõl szónokolt. Szerinte Hellebronth helyettes fõkapitány a társadalmi szervezet elnöke törvényt sértett! Azt elfelejtette megmondani melyik törvényt, melyik magyar jogszabályt sértette meg Hellebronth? Minden esetre, ha már törvény sértésrõl beszélt, legyen is törvénysértés tehát törvénysértõ módon leváltotta tisztségébõl Hellebronthot. A társadalmi szervezet vezetõjét leváltai csak a tagság jogosult! Radnóczy úrnak ez az apróság nem lehetett akadály!

Sérelmezte, Ö szolgálati úton idõben nem kapott értesítést. A szolgálati út bizonyos esetekben még a hadseregben sem kötelezõ, ha kimondott ellenérdekeltség áll fenn az elöljáró részérõl. Különben is a renden belüli szakadás már négy éve fennáll! Éppen elég idõ arra, hogy ha valaki nagyon akarja vagy képes rá megoldást találhatott volna. Igaz 1999 szeptember 21-én Radnóczy úr összeölelkezett Tabody kanonok úrral. Egy héttel késõbb díszvacsorát is adott Tabody kanonok úr tiszteletére. Joggal vélhettük eminens példáját adja a Vitézi Rend két nagy csoportja közötti közeledésnek. Ma már tudjuk Júdás csókol Radnóczy ölel! "A vacsora megrendezése csak viszonzás volt a bicskei bíróságnál lefolytatott eljárás utáni Tabody István által történt meghívásnak", - tudtuk meg egy Radnóczy úrhoz közel álló tisztségviselõ levelébõl. Afféle úri gesztus. Ha meghívnak illik visszahívni! De ennyi volna csak, "Nálunk csak a jómodor a fõ"! Na és az ölelés.

Ezek után már azon sem csodálkozhatunk igazán, hogy a közelmúltban a rendtársakhoz került egy a legfõbb elöljáró által aláírt levél, amely ugyan kissé zavaros magyarázkodásnak tûnik, méltatlan az aláírójához. (meggyõzõdésem nem is az õ fogalmazása.) A célja sem érthetõ! Egyet mégis bizonyít. Radnóczy úr nem tesz különbséget. Egy egyszerû közvitézt éppen úgy próbál "igazáról" meggyõzni, mint a legfõbb elöljárót. Mármint arról ahogyan Õ látja az igazságot. Ha ennek az igazságnak a tényekhez nem sok köze van arról Õ már nem tehet.

A szóban forgó levél tartalmáról a rövidség kedvéért csak egy két dolgot. Például: a levél szerint a két volt ellenfél "Hellebronth és Bercsényi. Valójában: Bercsényi és Radnóczy." Most is pereskednek! A nyilatkozatot a HM fõosztályvezetõje is aláírta állítják a levélben. Nem igaz! A fõosztályvezetõ aláírásával csupán azt igazolta, hogy a felek jelenlétében írtak alá. Ilyen csúsztatásokra mondják pestiesen, hogy ügyes. Egyébként is miért törvénytelen, ha végre a magyar a magyarral szót ért! Melyik törvényt sérti! Kinek a törvényét! Radnóczy úr 89. évének gazdag tapasztalatai birtokában igazán elgondolkodhatna ezen... Fel kellene ismernie, az egyetlen helyes út az egység! Ha ennek a folyamatnak az élére áll, megkoronázza egyébként tiszteletre méltó életútját. Mostani szerepvállalása mutatja, nincs szándékában. A gyûlölet mindent felemésztõ parazsának szítása pedig csak a romlásba vezet! Még most sem késõ! Ha nem segít, lelke rajta. Legalább ne akadályozzon. Fõleg a köztiszteletben álló legfõbb elöljárónkat ne használja fel a rend tagságának akarata ellenében a szétszakadottság dicstelen állapota fenntartásának eszközéül.

Számtalan példa igazolja; a történelem nagy karavánja halad, akkor is, ha vélt vagy valós nagykutyák ugatása kiséri. A csaholás a csend tengerébe hull. A karaván pedig célba ér!

Dr. Keserû József

 

Somlyay Sándor:
Én hálát adok

Hálát adok Neked Istenem
Kérlek légy mindig velem!
Köszönöm Neked,
Hogyha verset írok fogod a kezem.

Köszönöm a rímelõ sorokat,
A lelkemben születõ szép gondolatokat.

Köszönöm Uram a nyarat, a telet
A jókedvû, nótázó, boldog embereket.

 

Hit és önérzet

Nemeskürty István (a jubileumi év kormánybiztosa) beszéde az Operaházban 2000. január 3-án, a millenniumi év ünnepi nyitó hangversenyén.

A magyar nép ezer évvel ezelõtt elhatározta, hogy megmarad. Megmarad mint állam, és megmarad mint nyelv. Megmaradtunk. Minden korábban ideérkezett, keleti pusztákról jött nép - szarmaták, hunok, besenyõk, mások - elpusztult, nyomuk veszett. A nyelvük is elenyészett. A magyar törzsszövetségnek az évezredes harci begyakorlástól és szokásoktól megszabadulni nem tudó részei 955-ben Augsburgnál a császári hadaktól végzetes vereséget szenvedtek. Úgy tûnt, hogy ezzel megindult a pusztulás folyamata. Pusztulás helyett azonban a hadjáratban részt sem vett magyar fejedelem, Taksony, Árpád unokája megkezdte a letelepült nép államszervezetbe tömörítését. 973 húsvétján Taksony utóda, Géza eleget tett Ottó császár kérésének, és az akkortájt szervezõdõ közép- és észak-euró- pai államok fejedelmeivel együtt népes küldöttséget küldött a császárhoz. Világosan tudta, hogy a keresztény eszmerendszerbe való bekapcsolódás nélkül elveszünk. Szerencsére a magyar népet nem kellett könyörtelen erõszakkal a kereszténységre kényszeríteni. Véres trónutódlási harcok és felkelések között és ellenére, a kereszténység fogalmával már Etelközben vagy még korábban megismerkedett magyarság hajlandónak mutatkozott a befogadására.

Géza fejedelem bámulatos ügyességgel szõtte be országát az európai Nyugatba. Ö maga megkeresztelkedett, feleségül vette a keresztény Gyula erdélyi fejedelem görög keresztény hitû lányát. Fiát, Istvánt, akit már gyermekként megkereszteltetett, a bajor fe- jedelem lányával házasította össze. Figyelemre méltó, hogy erre a bajor fejedelem hajlandónak mutatkozott. Ebbõl a fejedelembõl pár év múlva császár lett. Ritkán emlegetjük, hogy. Géza Velence felé is tájékozódott: lányát, az akkor tengeri nagyhatalommá fejlõdõ Velence urához, a dózséhoz adta férjhez. Beépültünk Európába. Létrejött az a köldökzsinór, amely minket idefûz. Az eszmerendszer, amelybe bekapcsolódtunk, a kereszténység, az akkori világ legfejlettebb ideológiája volt. De ez kevés. A magyar nép érzelmileg is keresztény lett. Mindenki tudja ezt, aki valaha is hallott Mária-énekeket énekelni. Deér József professzor írta már a harmincas években: a magyar nemzetet nem kellett a keresztény hitre erõszakkal kényszeríteni, mert készen állt befogadására. És hogy mennyire így volt, azt az is bizonyítja, hogy az István halála utáni véres trónutódlási harcok évtizedeiben is megmaradtunk kereszténynek. Thomas Moore angol államférfi, népszerûen Morus Szent Tamás 1534-ben, jóval a mohácsi vész után így nyilatkozott a török hódoltságba betagolódott Magyarországról: "A magyarság mindmáig a kereszténység legbiztosabb kulcsa és õrzõje. Hungary has been hitherto a very sure key to Christendom." Valóban. Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy a török hódoltság idején, amikor a meghódított balkáni népek tömegei váltak mohamedánná, Magyarország egyetlen városa és falva se vette föl a mohamedán hitet százötven év alatt. Erre büszkék lehetünk.

Mi adta ezt az erõt? Hiszen történelmünk bizonyítja, hogy általában fél évszázadonként, bizonyos fokig földrajzi helyzetünk miatt is, tragédiákból kellett újra és újra feltápászkodnunk. Hogyan tápászkodtunk föl? A hit és az önbizalom erejével. Legnagyobb királyaink, Szent lstván, Szent László III. és IV. Béla, Hunyadi Mátyás nem tudták volna elérni az országgal azt; amit akartak, ha nem támogatja õket feltétel nélkül egy összefogott nemzet. 1241-ben, a tatár pusztítás után, amikor Buda városa porrá égett és romhalmaz volt, a király elhatározta, hogy egy dombra építi az új Budát. Tizenöt év alatt megszületett a város, Európa talán legelsõ, központilag tervezett városa. És az 1250-es évek közepén már állt a Domonkos-rendi kolostor, az anyanyelven prédikáló, akkoriban létesült Domonkos-rend központi rendháza, ahol világkongresszusukat tartották a domonkos szerzetesek. Közéjük tartozott, mint tudjuk, Szent Margit is, Nem óhajtom az egész történelmet áttekinteni, de ezekre a mozzanatokra büszkén kell figyelnünk.

Az 1700-as évek elején, amikor Magyarország kivérzett a török hódoltság, a felszabadító harcok pusztításai, a Rákóczi-felkelés véres tragédiája után, negyven négyzetkilométerenként akadt csak egy falu az országban, és a Duna-Tisza közén, a Kunságban, Györffy István professzor tanúsága szerint, összesen tizenkét falu. Mintha végleg el kellett volna pusztulnunk. És az emberi logika szerint fel is lehetett volna adni. Mégis: húsz év múlva Bécs velencei követe azt jelenti Velencének: érthetetlen, hogy Magyarország milyen hamar mekkora erõre kapott. Ritkán emlegetett példát mondok, hogy világos legyen, nemcsak szónoki fogás, amit használok; ekkor épültek azok a hatalmas barokk templomok, amelyek most is állnak, és amelyek éppúgy tárgyai az idegenforgalmi mutogatásnak, mint a hitéletnek. Ezekben az építõk nemzedéke legföljebb az elsõ két padsort ha megtöltötte. Még üresen kongott az épület, de õk a jövõnek építet- tek. Tudták, hogy ötven-száz év múlva már nem lesz hely a templomban. Ezt az építeni tudást, amihez hit és önérzet kell, ezt kell megtanulnunk tõlük.

A napóleoni háborúk idején, Ferenc császár zord, fantáziáltan és a maga passzív módján kegyetlen uralma alatt a Budára költöztetett egyetemnek 1802 és 1807 között öt év alatt hatvanegy beiratkozott magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója volt. Tíz év múlva, az 1810-es évek közepén, hála Révai Miklós szinte kétségbeejtõen lelkes munkásságának és annak, hogy a nép között elterjedt a híre a Budára költöztetett egyetemnek, már több száz, majd késõbb ezer hallgatója volt, és ezek közül kerültek ki `48 és a `67-es kiegyezés politikus hõsei. Ezt naplóik tanúsítják. Mi kellett tehát ehhez? Újra mondom: hit és önérzet. Át kell vennünk az újat a nagyvilágtól, mert ez a haladás feltétele; de ne feledjük, hogy Szent István megtartotta magyar nemzeti önállásunkat a jellegben is. Ezért olyan fontos számunkra, mondhatnám, történelmi és politikai fontosságú: a nyelvünk. Ravasz László, a nevezetes református püspök írta a harmincas években: Nekünk azért legnagyobb kincsünk a nyelv mert a földet elvehetik tõlünk, szerzett vagyonunktól megfoszthatnak, országrészeket is vehetnek el tõlünk, de a nyelvünket nem vehetik el, azt legföljebb föladhatjuk, magunktól!

Ugyanez vonatkozik a történelmünkre is. Történelmünk elvehetetlen. Minden fának akkora a gyökérzete, amekkora a lombja. Ha a gyökérzet elsatnyul, a lombkorona is elpusztul. Tehát történelmi tudattal kell élnünk, és így néznünk a jövõbe. Petõfi Sándor 1848. július 4-én, a nemzetgyûlés megnyitásakor A nemzetgyûléshez címen költeményt írt, amelynek egyik gondolata így hangzik: "Hazát kell nektek is teremteni! / Egy új hazát, mely szebb a réginél." Nekünk most, a harmadik évezred kezdetén, egy új évszázad küszöbén az a feladatunk, hogy a Szent István és a többi nagy államférfi által rakott alapokon építsünk egy új hazát. mely szebb a réginél.

Nemeskürthy István

 

Emberségünk, magyarságunk 2.

A tudomány nem ateista

A vallás, a tudományok és a mûvészetek ugyanannak az emberi állapotnak a különbözõ nézõszögei, perspektívái. Ezért ugyanazt a képet kell mutatniuk, nem lehetnek egymással ellentétben. Nem lehet egészséges lelkületû az az ember, kinek más a hétköznapi világképe és más a vasárnapi tudata. Ha hibásak a vallások egyes tanításai, a hibákért nem a Teremtõ hanem a vallásokat megalkotó Ember felel. Még ha természetfeletti ihletésûek is vallásaink, mégis abból az emberi világképbõl, tudatból születtek, melyben alkotóik éltek, mely az alkotóik korában létezett. Ezért nincs abban semmi rossz, ha idõnként összhangba hozzuk ezeket a vallási tanításokat tárgyi tudásunkkal, tudományos világképünkkel. Úgy ahogy az Új Testamentumnak követnie kellett az Ó Testamentumot, úgy abban sincs semmi rossz, ha lelki tudatvilágunkat összhangba hozzuk tudományos világképünkkel.

A Föld-Falu

Az elmúlt 4-5 millió évben, az emberi kiválasztódást, fejlõdést a természet irányította. Azok a törzsek és kultúrák maradtak meg, melyek a természettel összhangban, annak törvényeit elfogadva éltek. Az emberi fejlõdés eme elsõ szakaszában a nyersanyag és energia forrásaink mind olyan kimeríthetetlenek forrásokból származtak, mint a mezõgazdaságot tápláló napfény. Az elsõ alapvetõ változást a XIX. század hozta, amikor az izomerõt gépekkel kezdtük helyettesíteni, s gépeink kimeríthetõ energiaforrásokat (szén, olaj, gáz, atom) kezdtek használni. A második alapvetõ változást napjainkban éli át az emberiség, amikor elkezdtük az emberi agyat, az érzelem és erkölcs nélküli számítógépekkel helyettesíteni.

Így ma már eleget tettünk, sõt túlteljesítettük a Biblia parancsát: benépesítettük, illetve túlnépesítettük a Földet és uraivá is váltunk a Természetnek. Azzal, hogy ma már nem a bölcs természet, hanem mi magunk irányítjuk fejlõdésünket, új korba lépett az emberiség. Mostantól már nem a természetes kiválasztódás, de mi magunk formáljuk a jövõnket. Ezért is olyan fontos, hogy döntéseink helyesek, tetteink idõszerûek legyenek. Ezért olyan fontos, hogy ne engedjük fel az emberiség szekerének bakjára a véletlent, az önzést vagy a kapzsiságot. A veszély nem az, hogy tönkretesszük a Földet, megöljük a természetet, mert erre nem képes az ember. Arra viszont képesek vagyunk, hogy magunkat megmérgezzük, hogy leromboljuk azt, amit az emberiség az évezredek folyamán, maga körül felépített és magán belül nemesített, nemesedett.

A természet törvényei bölcsek, idõtlenek, az emberé nem szükségszerûen azok. Míg a plutónium felezési ideje 24,000 év, míg 2000 évig tart az óceán vizének egyszeri körforgása (és így csak 2000 év múlva ismerjük majd meg a ma kibocsátott mérgek összhatását), addig az ember csak pár emberöltõben gondolkozik. A természet nem ismeri a szemetet, a természet mindent (még az embert is) lebont alkotó elemeire. Ugyanakkor az ember csak termel és kidob, szeméthegyeket teremt, de a lebontással, az újrafelhasználással alig törõdik.

Tudatában vagyunk emberi gyengeségeinknek. Tudjuk, hogy a Föld jövõjének rossz kormányosa az ember; ez okozza a jövõnket illetõ borúlátásunkat. Az is hozzájárul borúlátásunkhoz, hogy világképeink gyakran idejétmúltak vagy értelmetlenek. Ilyen értelmetlen tudományos elmélet az is, mely szerint a véletlen teremthet rendet a káoszból, hogy valami alacsonyabb rendû, mint például az anyag, teremthet valami magasabbrendût, mint például életet, hogy az ember csak az értelem nélküli anyag és a céltalan véletlen szüleménye, hogy az alkotás nem bizonyítja az Alkotó létét, hogy a véletlen alkothat a semmibõl valamit, és így tovább. Egyszóval attól, hogy vallásaink elavultak, attól, hogy papjaink csak egyszerû halandók, attól még igaz az is, hogy a legértelmetlenebb világkép mégis az ateisták világképe, attól még mindig az anyagelvû ember élete a legszomorúbb, a legértelmetlenebb emberi élet. Természetesen szét kell választanunk az ateizmus értelmetlen világképét, a tudományos világképtõl. Amikor Einstein nemet mond a véletlennek ("Isten nem kockajátékos!"), amikor Hawking a tudomány eszközeivel bebizonyítja az "Idõ Kezdetét", a Big Bang valóságát, akkor egy-egy lépéssel közeledünk az emberi tudat gyógyulása, a vallásos és a tudományos világkép összeolvadása, azonosulása felé.

Lipták Béla
USA

 

Halasi B. Erzsébet:
Vigasztalás

Most már gyorsan becsukom az ajtót,
ne jöjjön be több hívatlan vendég.
Fáradt fejem párnámra lehajtom,
felidézem kedvesem emlékét.

Õ volt, aki megértõn vigasztalt,
tudta, hogy egy derûs szóra várok:
"Mondtam már százszor azt, lelkecském,
ne ugorj ott, ahol nincsen árok."

Megfordult, eloltotta a lámpát,
fáradt szeme mély álomra pihent.
Aludj kedves, köszönöm a jó szót.
Én is elalszom, Isten áldjon meg.

 

Hipotézis Helmut Kohl hallgatásához

Feltehetõen sokan olvasták és hallották, azt a botrányos hírt, hogy Helmut Kohl exkancellár, a CDU (Christlich Demokratische Union = Kereszténydemokrata Unió) elnöke, anno dacumál (a választások elõtt), ismeretlen forrásból, ismeretlen (több tízmillió márka) nagyságrendû összeggel, törvénytelen módon és eszközökkel segítette pártja gyõzelmi esélyeit. Az anonim "adakozó" (vagy adakozók) felfedezésén sokan törik magukat, és verziók sokaságát teszik vizsgálat tárgyává. Egy hipotézis felállításával megkíséreljük segíteni az igazság feltárását, hiszen akkor is elõbbre jutnak a kutatók, ha ezt a "vonalat" kipipálhatják.

Emlékezetes az a szoros kötödés vagy ragaszkodás, amely Kohl kancellár részérõl megmutatkozott Horn Gyula irányába. A magyarázatot sokan a kelet-német turisták egykori "kimenekítésére" vezették vissza, de egy átlagos újságolvasó elõtt sem képezhette titok tárgyát, hogy Kohl annál sokkalta tapasztaltabb és tájékozottabb politikus volt, mintsem elhitte volna, hogy az említett akció Horn Gyulától indult ki.

Tekintettel arra, hogy Kohl kedvenc hobbija az olvasás, így sokat olvashatott arról, hogy a turisták kiengedését a Kremlben döntötték el, majd Németh-kormány utasítására intézkedett Horn Gyula - mint a kabinet külügyminisztere - az átkelõ megnyitására. Kohl mégis mindent elkövetett, hogy kizárólagosan Horn "nyakába varrja" ezt az "ügyletet". Az elmúlt évtizedben elhalmozta Horn Gyulát meghívások özönével, valamint elismerések és kitüntetések tömegével és mint egy lelkiismeretes menedzser úgy egyengette az egykori pufajkás politikai és tollfogatói karrierjét.

Meglepetésként hatott, hogy Horn Gyula "Cölöpök" c. valótlanságokkal és csúsztatásokkal telített bárgyú irományát (1992-ben) meglepõ gyorsasággal lefordították németre és kiadták a német polgárok mérhetetlen örömére.A siker (állítólag) olyan fenomenális volt, hogy a bevételbõl "futotta" Horn Gyulának egy háromszintes, úszómedencés, szaunás, kertes luxusvillára, amelynek értéke meghaladja a 120 millió forintot.

Mindez történt akkor, amikor a könyvkiadás és könyvterjesztés egyre nehezebb, sõt gyakorta ráfizetéses. Érdekes lenne az APEH véleményét megtudni, és közkinccsé tenni ezt a káprázatos eredményt, hiszen jól ismerik a szerzõk vagyoni helyzetét. A Kiskirályok mundérban c. könyvem 150 ezer forintos(!) honoráriumából pl. rögtön "lecsapoltak" 40 ezret, ezért még a teakonyha rendbehozataláról is le kellett mondanom.

Az sem volt mindennapi "gesztus", hogy az MSZP 1994-es választási gyõzelmének elsõ éjszakáján(!) dr. Otto Heinichen, Németország budapesti nagykövete, az MSZP pártközpontjában találkozott Horn Gyulával és gratulált a választási gyõzelméhez. Nem kizárt, hogy emlékeztette a gyõztes befutót arra az erkölcsi és anyagi segítségre, amit illetlenség lenne nem viszonozni, ha a CDU vezérének kiürül a bugyellárisa.

Ennyit tehát a hipotézis felállításánál figyelembe vett (nem elhanyagolható) szempontokról. Amíg Helmut Kohl nem tárja fel a jószívû és bõkezû adakozó(k) kilétét, addig nem kizárt, hogy a "kosárban" Horn Gyula és az MSZP is benne van.

Valójában: annyi sok jót kapott Helmut Kohltól Horn Gyula, hogy az lenne a csoda, ha nem ajánlotta volna fel a segítségét a szorult helyzetben lévõ CDU-nak, hiszen már rendszerváltás elõtt volt 2 db "dugi" német takarékbetétkönyve és több ezer márkája, amikor fõbenjáró bûnnek számított külföldi valuta birtoklása az átlag állampolgár számára. Merthogy: a pártfõguruk már akkor a "mocskos" valutát gyûjtögették, amikor másokat tíz-húsz ajándékba kapott dollárért is meghurcoltak!

Prof. dr. Bokor Imre

Budavári harcok és csaták a magyar második évezred küszöbén!

Boldogan és nyugodtan laktam az Úri u. 4. sz. alatt 22 éven keresztül. Gyönyörû volt és csodálatos. Pár évvel ezelõtt új lakó költözött a kényelmes társasházunkba. Jóképû, fess, magyar úr. Bemutatkozott, illedelmesen közölte, hogy õ elektromérnök, rádiómûszerész és feltaláló! Nagy tisztelettel néztem rá, ugyanis nekem igen nagy probléma egy szöget beverni a falba. A többirõl nem is beszélek.

A sors úgy adta, hogy õ lertt a társasház közös képviselõje. Kiderült, hogy hajszál került a levesbe. Félreértés ne essék, nincs szó lopásról, csalásról, sikkasztásról, kizárólag a pénz hûtlen kezelésének esete állott fenn. Az esetre felfigyeltem, tisztelettel megkértem, hogy a rám esõ hûtlenül kezelt pénzzel számoljon el. Meglepetésemre a következõ válaszokat kaptam: "Vigyázzon, ne követelõdzõn, mert bekeményítek!" Ettõl kezdve viszonyunk megromlott, barátságunk gyönyörû szép erdei mezejébe beköltöztek a vadkanok!

A következõ alkalommal közölte velem: ... "Ötezer forintért azt lövetek le akit akarok..." Más alkalommal megfenyegetett, hogy: "olyan magas rendõri és egyéb összeköttetésekkel rendelkezem, hogy bármikor megverethetem"... Ezeket a kijelentéseket úgymond "baráti megjegyzéseknek" tartottam, de nem vettem komolyan. Itt követtem el a nagy hibát. Sajnos a verések bekövetkeztek, nem akarom részletezni, csak az utolsó esetet.

Jött a Mikulás. Feleségem kizavart a lakásból, hogy nyugodtan el tudja tenni csizmámba az ajándékot. Kimentem a folyosóra és rágyújtottam egy cigarettára. Az említett úr felesége, aki egy igen szép asszony, kijött a mellettünk lévõ lakásból, gúnyosan végimért és a következõ megjegyzéseket tette: ..."nézd a kitüntetett mûvész úr nyakában ott lóg a feszület, minek az neki!" Egy másodperc múlva a feltaláló szintén kidugta fejét az ajtón és nem valami barátságos hangnemben arra kért, ha van merszem menjek be a lakásukba. Folyamatosan üvöltötte: " ... gyere be ha mersz! gyere be ha mersz!". Természetesen éreztem, hogy valami "dádáról" van szó és nem ugrottam be az invitálásnak. Az igazi konfliktus ekkor kezdõdött. Igen kedves szomszédom, egy jóravaló, szolid hölgy jött hozzánk Mikulás-estét köszönteni. Feleségem a hölgyet a folyosói rácson keresztül beengedte (mert ez a volt közös képviselõ ugyanis a ház költségére, a maga hasznára berácsozta a lakásainkhoz vezetõ folyosót). A szépasszony tovább üvöltött, (nem idézem a mondatait, mert Marx és Lenin óta senkit sem idézünk) és fenyegetõen elindult a feleségem felé. Feleségem kezében volt egy rozsdamentes acél lábas tele vízzel, és a hölgy megnyugtatása céljából ahogyan ezt idegorvosok használják, ráöntötte a széphölgy arcára. A feltaláló hirtelen kitalálta, hogy kikapja feleségem kezébõl a lábast és hátulról a feleségemet fejbe vágta. Mondanom sem kell a vér ömlött. A rendõrséget hívtam. A rendõrök csodálkoztak, õk hívták a mentõket. A mentõk is csodálkoztak. - Csak én nem csodálkoztam. Egyébként tisztelt olvasó a vértócsa helye a mai napig látható a lakásom elõtt, a hivatalos bejelentés pedig olvasható a rendõrségen és a bíróságon. A széphölgy nagy képzettségû és jóképû fia mindezt kamerával felvette az én engedélyem nélkül.

Eddig a mese, kedves Olvasó ha kíváncsi a vérnyomokra bármikor megtekinthetõ: Úri u. 4. II. e. 14. sz. ajtó elõtt. Egy feketére is szívesen látom az érdeklõdõket.

Az említett család nevét nem írom le, mert nem óhajtom, hogy kisugárzása rossz hatással legyen a Vár lakóira.

Horváth Gyula

 

A jövõ értékrendje: a polgári demokrácia

Az 1998-as parlamenti választások gyõztes pártja jogos büszkeséggel vallja a létrejött kormánykoalícióról, hogy a polgárok akaratából polgári kormányzat került hatalomra Magyarországon. A lényeget tekintve kimondhatjuk: a polgárok gyõztek, a polgári jövõ gyõzött a demokrácia játékszabályainak megfelelõen.

Némi disszonanciát ott vélek felfedezni, hogy a jövõ értékrendjének összeállásához, létrejöttéhez önmagában kevés a polgári értékrend és önmagában kevésnek tartom a demokrácia bármilyen szintû és fajtájú értékrendjét, sõt talán még ki is játszhatók egymással szemben, amelyet a polgári jövõ ellenségei meg is tesznek minden adandó alkalommal.

Már az elsõ adódó alkalommal a "vesztes oldal" képviselõi nyegle sértõdöttséggel megjegyezték, hogy õk is és választóik - nem kis számarányban - szintén polgárok. (Talán demokratáknak is vélhetjük õket valamilyen szinten.)

Kulcsszónak - megítélésem szerint - polgári demokráciát, mint a jövõ értékrendjét kell tekintenünk.

Mintha elfogadnánk, hogy a demokráciának nincs jelzõje, miként nagy elõszeretettel hangoztatják ezt egyes volt MSZMP-s fõkorifeusok és a "szocialista demokrácia" felkent bajnokai. (Minden bizonnyal a szocialista jelzõt szégyenlõsen nem vállalják, a polgári jelzõtõl pedig óvakodnak mint ördög a tömjénfüsttõl, mivel teljesen idegen tõlük.)

A demokráciának igenis van jelzõje.

Tehát csak így együtt: polgári demokrácia és nem külön polgár, ill. polgári értékrend, és nem külön demokrácia, demokratikus, ill. demokratikus értékrend. A jövõ magyar társadalmát a polgári demokratikus értékrendre alapozva kell megszervezni, átalakítani és hát ehhez meg kell nyerni a vesztesekre szavazó polgártársainkat is.

Szili Károly

 

Monetáris fekete lyukak a makrogazdaságban

Felfigyeltem egy olyan fontos effektusra, amelynek analógiája a makrogazdaságban is ugyanúgy mûködik. Az igazat megvallva a kaszinóban jöttem rá. Nos ha a játékos nyer a ruletten, akkor nem kap ugyanannyiszoros pénzt, mint ahányad a posztón akárhová felrakott zseton nyerési esélye. Ezt persze a játékosok is jól tudják, és ezzel együtt vállalják a játszmákat. Létezik azonban egy effektus, a játékosok véges pénzkészlete a kaszinó majdnem végtelen pénzkészletéhez viszonyítva. Ha a játékosnak van egy hosszabb vesztési sorozata, az teljesen felemészti õt. Eléri a saját tûréshatárát és abba kell hagynia a játékot. Így aztán egy krupié minél több menetet tud kipréselni egy bármely játékformában, annál nagyobb a kaszinó nyeresége.

A magánkézben lévõ tõke-konglomerátumok a kaszinóhoz hasonlóan egy esetleges hosszabb veszteségi periódust is kibírnak, míg az átlagember nem. A veszteséges periódusaik alatt leszûrt tapasztalataik alapján beszabályozzák a nyereséges szakaszt, és további nagyobb nyereségeket fog az hozni számukra. Egy ilyen ment közben jól beszabályozott nyereséges periódus ha hosszú ideig tart, akkor felemészti a fogyasztói rétegek tartalékait. Ha a fogyasztóhoz nem kerül ugyanolyan ütemben pénz, mint amilyen ütemben az eláramlik tõle, akkor elõbb-utóbb megszûnik fogyasztónak lenni. Ez pedig egyszerre monetáris és mélylélektani kihívás, de immár biológiai is. Ha a tõke-konglomerátumok nem áramoltatnak visszafelé pénzt, mint amennyi beáramlik hozzájuk, akkor nem szimbiózisban hozzájuk, akkor nem szimbiózisban élnek a monetáris környezetükkel, hanem egy rákos parazita daganat analógiáját képezik a társadalomban. Optimális megoldásként annyit javasolok leszûrni, hogy a vissza áramoltatott tõke és a vadonatúj készpénz-kibocsátás összegének minimum egyenlõnek kellene lennie az elszívás összegével.

Ha a monetáris elszívás és az akármilyen irányból eredõ pótlás megtervezése között nincs tudatosan gyakorolt jóhiszemû "áthallás", akkor némi idõ elteltével biológiailag elsorvadhat az a populáció, amely megtermeli a javakat - amelyrõl azt hittük, hogy az van miránk utalva, holott ez fordítva is fennáll. A pénz valódi forrása és fedezet tehát nem az aranya, hanem az absztrakciók dimenziója, másképp fogalmazva a szürkeállomány.

Szabó Tamás

 

Sosem halunk meg!

Az emberi élet meghosszabbítása érdekében kifejtett legújabb tudományos kísérletekrõl, amely minden élõ embert érdekel.

Sajnos, a magyarok az elhalálozási statisztikákban is vezetnek, nemcsak a közlekedési baleseti halálozási listáján. A magyar lakosság átlagos életkora csak 64 év körül mozog a férfiaknál és 69 év körül a nõknél! Ellentétben az amerikai átlagos életkorral, ahol a nõk 82, férfiak pedig 75,5 évet élnek meg. A magyar kutatók azt jövendölik, hogyha a jelenlegi helytelen táplálkozásban Magyarországon nem történik változás, akkor 2050-ben már csak 58 évet fognak élni átlagosan az emberek! Ezen eredményt a zsíros ételeknek, a disznóhús fogyasztásának, ital és dohány káros hatásának köszönhetik!

Egy igazság van a földön, hogy mindenki elõbb-utóbb a temetõbe kerül, kivéve akik a krematóriumot választják.

Ezen korai találkozást az emberek igyekeznek elkerülni, inkább kitolni legalább 150 vagy még 200 évre is!

A kutatások elsõ és legfontosabb eredménye: egyél keveset! Kitolod a fenti találkozást, több évet élsz!!

Táplálkozással meghosszabbítod életed, ha sok fõzelékfélét eszel és elkerülöd a kalóriás kosztot, amely szívbajokat, vérproblémákat és rákot okoz az emberben! Állati kísérletek bemutatták, hogy a kevés kalóriát fogyasztó egerek jóval hosszabb életûek voltak, mint a sok táplálékot elfogyasztó egerek. Ezen kísérletek bizonyítják, hogy a táplálkozásunk mennyisége befolyásolja életünk hosszát! Azt is bebizonyították, hogy a C, E vitaminok, fogyasztása nem versenyezhetett a kalóriacsökkentés eredményével!

Tudósok felfedezték, hogy a DNA lánc végén lévõ THILAMIRS gén szabályozza az életünk hosszát. Egérkísérletek bebizonyították, hogy a THILAMIRS-al kezelt egér fiatalabb és mozgékonyabb maradt, amíg a kezelés nélküli egér gyorsabban megöregedett.

Ezen gén elõmozdítja a sejtcserét, amely már a 20-as évek után csökken. Ezen kutatások lehetõvé teszik a jövõben a "Hosszú Élet Pirula" gyártását és fogyasztását! Tehát a 120 - 150 éves életkor már nemcsak álom, hanem valóság is lesz.

Életünk meghosszabbításával kapcsolatban összekapcsolódik az öregkorra jellemzõ emlékezõtehetségünk csökkenésével is. Legfontosabb parancs: Használd vagy elveszted! Megállapították, hogy azon egyének, akik nem használták minden nap intenzíven az agyukat, azok agysejtjei nagyobb számban pusztultak, mint azon személyeknél, akik intenzív szellemi munkát végeztek. Ha minden nap próbára tesszük agyunkat, szellemi képességünk jobban megmarad és növeljük várható életkorunkat!

Horváth Lajos
Toronto, Kanada

 

Sport a gyermekkorban

Nem hiába vezették be a testnevelés oktatását az iskolai tantervbe, mert ez igen jelentõs szerepet játszik a fiatalok életében. Ezt úgy is kifejezhetném, hogy a sportolás olyan szerepet játszik a fejlõdésben, mint a tanulás a tudás megszerzésében. E nagy szavakat lebontva a több tényezõ együttes hatásáról szólnék:

1 - fizikai - esztétikai: testalkat arányossága, fejlett izomzat, szép testtartás

2 - egészségügyi: vérkeringés, légzés mûködésekor a szervezet gazdaságosabban dolgozik, az anyagcsere kiegyensúlyozottá válik, ellenállóképessége nagyobb lesz.

3 - pszichikai: motiváció erõsödik (minden emberi tevékenység "mozgatórugói"); érdeklõdés kiszélesedik (ezek specifikus energiahordozók); állhatatosság (évekig tartó megfeszített munka); monotóniatûrés (egyhangú gyakorlatok ismétlése edzéseken); sportágaknak megfelelõ speciális készségek (gyorsaság, reflexek, latenciaidõ, irányérzék, koordináció); akarati funkciók megerõsödnek (lemondás, kötelességérzet, frusztrációs küszöb emelkedése: a vereséget nem tevékenység-gátló, hanem -serkentõként értékeli)

4 - interperszonális: egészséges versenyszellem; kompromisszumkészség (kölcsönösség, szabály); közösségi szellem és cél (csapatmunka); miliõhatás (azonos élmények, bajtársiasság); ismeretségi kör bõvülése (nem magányos unatkozó).

A serdülõkor legfontosabb feladata az öndefiniálás (ki is Õ), vagyis miben jó, önmaga és mások szemében. Számára egy másik ember nemcsak serkentõ vagy gátló tényezõ, hanem egyén, azonos és más tulajdonságokkal.

A gyõzelem személyiségformáló ereje abban rejlik, hogy az önbizalmat és önértékelést megnöveli. Ez különösen fontos abban a korban, amikor a társkapcsolati és egyéni sikerek kerülnek elõtérbe. Mindezen tényezõket figyelembe véve az a gyakorlati tapasztalatom, hogy azok a szülõk, akik megfogadták tanácsomat, és sportolni adták gyermekeiket, még a tanulmányi eredményeik is legalább egy jeggyel emelkedtek, ami nem csekély eredmény, a többi pozitív változás mellett sem.

Az egyéni és otthoni testedzést fiatal korban nem ajánlanám, mivel gyakori túlkapások jellemzik, irányíthatatlan, és néha a hangulat függvényévé válik. Az intézményesített sportedzéseknek (klub, egyesület, stb.) több javallott oldala van: rendszeres, sportfelügyelet mellett végzett, életkori sajátosságoknak megfelelõ, progresszív, és ami talán a legfontosabb, a teljes technikát sajátítja el, elkerülve annak veszélyét, hogy rossz beidegzõdések alakulnak ki, amelyeket késõbbi igen nehéz kijavítani.

Ha figyelembe vesszük, hogy egy gyerek érdeklõdése, és ennek megfelelõen aktivitása milyen környezeti hatások eredményeként változik, akkor rájövünk arra, hogy leginkább gyermekkorban alakítható ki és válhat létszükségletté a sportolás, testedzés iránti igény. Ezen gondolatmenetel továbbmenve, azt is mondhatjuk: ahogyan, amilyen egészségesen él valaki fiatal korában, olyan módon folytatja életét felnõtt korban is: a gyermekkor meghatározza további életútját.

Tiszay Gabriella

 

A magyar nyelv

(Molnos Angéla: Szent és sérthetetlen, Debrecen, 2000)

Beszéljünk a tiszta magyar nyelvrõl, a hõsök és vértanúk nyelvérõl. Ha újra életre keltjük, ez a nyelv képes ellenállni a manapság minden nyelvet bomlasztó keveredésnek. Errõl tanúskodnak egy angol nyelvész százhetven évvel ezelõtt írt szavai: "A magyar nyelv távoli és magányos... Lényegében saját öntõformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehetõ, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre ... a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskõ, amelyen az idõk viharai egyetlen karcolást nem ejtettek. Nem az idõk változásától függõ naptár ... nem kölcsönöz, nem ad és nem vesz senkitõl. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke." (John Bowring, 1830).

1956 októberének végén sokan állták körül az Írószövetség kapuját Budapesten. Egy nagy nyitott ládához igyekeztek hozzáférni, amibe mindenki pénzt dobott az árváknak és a gyászolóknak. Afölött ez a felirat állt:

"Forradalmunk tisztasága

lehetõvé tette, hogy így gyûjtsünk"

Röviden: a "tiszta" jelzõ megérint mindent, ami érték a magyar szellemiségben. Aki azt állítja, hogy nem létezik tiszta magyar nyelv vagy nem lehetséges, az akarva-akaratlanul õsi lényegünktõl foszt meg minket. Elveszi tõlünk utolsó és legfõbb kincsünket, azt ami nekünk szent és sérthetetlen. Lényegében a tiszta magyar beszéd azt jelenti, hogy egyenes, világos, nem zagyva. Valamikor minden magyar ezt a tiszta és tisztességes nyelvet beszélte. Ennek az ékes magyar nyelvnek, értékeink hordozójának köszönhetjük, hogy ezredéveken át megmaradtunk, mint nemzeti közösség. Akik a tiszta magyar nyelvért küzdöttek történelmünk folyamán, azok rendszerint ki voltak téve mind ellenségeink üldöztetésének, mind az egyes liberális honfitársaink rosszallásának.

 

Az 56-os Szabadegyetem buktatói

Az egyetem a legfelsõbb szintû oktatási intézmény. Az egyetemek a középkorban alakultak ki a helyi jelentõségû káptalani és kolostori iskolákból, és egész Európából vonzották a hallgatókat: Bologna (11. sz.), Párizs (1100-1150 között), Oxford (12. sz. közepe), Prága (1348), Krakkó (1364), Bécs (1365). Eredetileg négy fakultásra tagolódtak: teológiai, jogi, bölcsészkar és ez utóbbi elvégzése után lehetett az orvosi fakultásra beiratkozni. Az egyetem önkormányzatának vezetõje a rektor, egy-egy kar (fakultás) élén a dékán áll. Magyarország elsõ egyetemét Nagy Lajos alapította Pécsett 1367-tõl a 15. sz. elejéig mûködött. Rövid életû volt az óbudai (1391), a pozsonyi (1467) és a kolozsvári (1651) egyetem. Pázmány Péter szervezte a nagyszombati jezsuita egyetemet (1635), amelyet 1777-ben Budára, 1784-ben pestre telepítettek, s a mai budapesti tudományegyetem, az ELTE õse. Újabb tudományegyetemet 1872-ben Kolozsvárott, 1912-ben Pozsonyban és Debrecenben alapítottak.

Magyarországon az egyetemi felvételhez érettségi és sikeres felvételi vizsga szükséges. Az egyetemen oktatókkal szemben elvárt alapkövetelmény az egyetemi végzettség,, sõt azon túlmenõen tudományos fokozatokat is meg kell szerezniük, melyet elõször irányított, majd önálló tudományos tevékenységgel kell alátámasztaniuk. Az egyetemi státusok feltételrendszerét törvények írják elõ és ez Magyarországon jól körülhatárolt.

E nemzetközi felsõfokú oktatási normarendszert rúgták fel az "56-os Szabadegyetem" alapítói és oktatói. A dokumentumokkal alátámasztott, érettségivel rendelkezõ Bánkuty Géza az "56-os Szabadegyetem" rektoraként, olyan meghívott professzorokat szerepeltett elõadókként mint Pongrátz Gergely (univerzális "disznópásztor") és még sokan mások, akik még középfokú tanulmányaikat sem fejezték be 60 éves korukra. Mindenkinek meg kell értenie, hogy az analfabéta nõ is szülhet gyereket, de a szülésrõl az orvosegyetemen oklevelet szerzett professzornak kell elõadást tartania, még akkor is ha sohasem szült gyereket.

Nagyon sok magyar állampolgár részt vett az 56-os forradalomban és szabadsághacban, de ennek történelmi értékelését és oktatását csakis felsõfokú végzettséggel rendelkezõ szakemberek végezhetik. Az hogy valaki részt vett egy történelmi eseményben, nem jogosítja fel arra, hogy történelmet oktasson. Az a történészek dolga. Senkinek nem áll jogában önmagát kinevezni hadtörténésznek, gépészmérnöknek, agronómusnak ha megfelelõ felsõfokú végzettséget nem szerzett és megengedhetetlen, hogy belekontárkodjon olyan tudományos dolgokba, amelyeket az elemi "abc" szintjén sem ismer.

Ezen emberek meséljék el élményeiket a kocsmában, a piactéren, a sarki fûszeresnél, a szomszédasszonyok délutáni kávézaccai mellett, de elfogadhatatlan, hogy oktatási intézményekbe beengedjék õket.

Disznópásztorok, libatenyésztõk, ácsok, asztalosok, utcaseprõk, kefekötõk, rikkancsok és még sokan mások - a társadalmi tevékenységnek egy-egy fontos részmunkafázisát végzik el, de kíméljék meg a magyar értelmiséget az általuk oktatott történelemhamisításoktól. Nem fogadható el, hogy dilettánsok oktassák a történelemtudományát, mert az komolytalanná teszi a legigazabb mondanivalót is.

Tiltakozunk 56 eszmeiségének ilyen természetû lejáratása ellen és reméljük, hogy a kormányzat oktatási szervei megteszik a szükséges intézkedéseket az "56-os Szabadegyetem" ilyen formában történõ mûködtetésének a betiltására.

Dr. Vincze János

Szélsõjobboldali kiadónál nyaral a kisgazdaalelnök

(Magyar Hírlap, 2000. január 28.)

"Lányi Zsolt, a honvédelmi bizottság elnöke, a kisgazdapárt alelnöke egy olyan tanulmány kiadójánál nyaral, amelynek szerzõje szerint Szálasi törvényesen lett az ország nemzetvédõje. Floridában, vitéz Bánkuty Géza otthonában nyaral Lányi Zsolt, a honvédelmi bizottság elnöke. Bánkuty írta "Az 1956-os forradalom igaz története" címû kiadvány elõszavát. ...A tanulmány szerzõje többek között arról értekezi, hogy "Szálasi teljesen törvényesen lett Magyarország nemzetvezetõje." Bánkuty -, aki egyben a kötet egyik kiadója is volt - elõszavában azt írja: " a forradalom ábrázolásában ezt a mûvet tartjuk hitelesnek." A füzet megjelenését Bánkutyn kívül az USA-ban élõ magyar szélsõjobboldali csoportok orgánumának tekintett Szittyakürt és az 56-os Magyarok Világtanácsa támogatta, amelynek Bánkuty az elnöke. ...

A füzetben leírtaktól néhány hete nyilatkozatban határolódtak el az `56-os Emlékbizottság Egyesült Államokban élõ tagjai, Gereben István, Lipták Béla és Várallyay Gyula szerint "az elmúlt évtizedekben egy, a szerzõt is magába foglaló kis csoport részérõl számtalan olyan erõfeszítésnek lehettünk tanúi, amelyek az `56-os forradalmat a nemzetszocialista ideológia megnyilvánulásaként, az abban résztvevõket az 1944-ben idegen megszállók által hatalomba helyezett, Szálasi nevével fémjelzett nyilas rendszer késõi utódaiként próbálta a közvélemény elõtt beállítani." Bánkuty Géza lapunknak elmondta: a mû hiteles adatokra épül, s kiderül belõle, hogy a zsidóság 85 százalékát Horthy kormányzósága alatt érték atrocitások. ... Bánkuty egyelõre csak erkölcsileg támogatja a kisgazdapártot, de ha megteremtõdnének a feltételek, anyagi támogatást is nyújtana. ..."?!

 

Kisgazdapárti alelnök üdülése a festõi Floridában

(Népszabadság, 2000. január 31.)

"Tudomásomra jutott, hogy Lányi Zsolt a parlament honvédelmi bizottságának elnöke most Bánkuty Géza (az `56-os Magyarok Világtanácsának elnöke) floridai lakásán üdül a feleségével. Ilyen üdültetésnek mindig ára van Bánkutynál. Jó lenne, hogyha hazaérkezése után megkérdeznék Lányi képviselõ úrtól, hogy ki fizette a floridai üdülését, és kinél töltötte azokat a napokat.

Legutóbb azt hallottam, hogy Bánkuty Géza most dandártábornok akar lenni. Olyan emberrel, akinek ilyen kétes háttere van, a magyar hadsereg ne szennyezze be magát. Meg kellene nézni, hogy ki javasolta az ezredesi kinevezését is?" ...

Érdemes volna megszívlelni dr. Lengyel intelmeit, még akkor is, ha néhány politikus jövõbeli floridai nyaralása forog kockán. Bánkuty múltjával és jelenével kétségkívül nem szolgál rá a kitüntetésekre, elismerésekre. Egyre inkább köztudott az 1957-es bécsi együttmûködése a kádári titkosszolgálat sztárjával, Szabó Miklóssal. Az utóbbi idõkben pedig minduntalan megtéveszti a közvéleményt. Állításaival ellentétben nem volt tagja sem a Széna téri, sem más felkelõcsoport parancsnokságának, nem vett részt az 1956-57-es fegyvertelen ellenállásban, távollétében nem ítélték el.

Legutóbb pedig egy olyan könyv kiadását vállalta (1956 igazsága), amellyel szemben nemcsak dr. Lengyel emelt szót, hanem az `56-os Emlékbizottság az Egyesült Államokban élõ tagjai, Gereben István, Lipták Béla, Várallyay Gyula is (Élet és Irodalom, január 14.), mivel Bánkutyék a kiadványukban a forradalmat összemosták az antiszemitizmussal és a fasizmussal.

Persze a floridai üdülés sem mellékes szempont."

 

Kisgazda bázis Floridában és a "Nemzeti Diploma"

Kik lesznek a szabadságharcos professzorok? " ...Vitéz Bánkuty szabadságharcos egyeteme

(Kacsa Magazin, 2000. február 10.)

... A magyarországi ezredessé lett amerikai üzletember - aki 1956 elõtt még Bata István hadseregének sportszázadában hadnagyi rangban csempészte át a határon a népi demokráciában hiánycikknek számító nejlonharisnyákat (így bizonyos szempontból ellenállónak minõsíthetõ napjainkban) - bár nem lebecsülendõ sikerekkel dicsekedhetett addig a Szálasi-hívek köreiben valójában 1998-ban és 1999-ben csillogtatta meg erényeit az óhazában.

A Szolnok városában bejegyeztetett bizarr alapítvány, az 1956-os Szabadegyetem rektora (magától értetõdõen vitéz Bánkuty ezredes úr) az elmúlt év utolsó hónapjában ismertette azoknak a szabadságharcos professzoroknak a nevét, akiket elõadások megtartására kért fel egyetemén, és akik majdan vizsgáztatni fogják szabadságharcos és nemzet-szocialista ismeretekbõl a ma még pártsemleges hallgatókat. Tájékoztatása szerint a tanulmányok befejeztével az egyetemi diákság úgynevezett "nemzeti diplomát" kap majd, amely egyenértékû lesz a SOTE-n, a BME-n és a többi egyetemen szerzett diplomával - véleménye szerint az eszmék harcában ifjai esélyesek a végsõ gyõzelem megszerzésére.

Információink alapján 2000. február 22-tõl Pongrátz Gergely (egykori amerikai sertéstenyésztõ), Rácz Sándor (általános iskolai végzettséggel is rendelkezõ szerszámkészítõ) és - nem kis meglepetésre - Mécs Imre professzorok kezdik meg a leendõ diplomás szabadságharcosok képzését. Az SZDSZ-körökbõl nyert értesüléseim szerint az utóbb említett "egyetemi tanár" még nem tud kinevezésérõl."

"Aki megbocsátja a gaztettet, az cinkossá válik" (Sorozat 1956-ról)

33. Késõn, de még idejében

Apósom posztumusz elismerését, a Szabad Magyarországért Emléklapot feleségem vette át, mint egyetlen gyermeke. Politikai rabtárs leánya a feleségem, bár én 1956 után raboskodtam, de mindig együtt éreztem vele. Fájt neki, hogy senki nem gondol az 1945 és 1956 között szenvedett politikai elítéltekre. Ez a bátor és széles látókörû új kormányfõ végre gondolt azokra is, akik mintegy elõkészítõi voltak a mondhatni, világtörténelmi jelentõségû 1956-os forradalomnak, szabadságharcnak. Ezt ünnepi beszédében el is mondta.

Nagyon sajnáljuk, hogy mindez a rendszerváltás tizedik évéig halasztódott, apósom 88. születésnapján, 1996 karácsonyán elhunyt. Legalább láthatta volna az egyébként nagyon szép kivitelû emléklapot. Olvasom szabaduló levelébõl, hogy "izgatás és fegyverrejtegetés" volt a bûne, amiért 3 év 6 hónapot kapott. Ezek közül az "izgatás"-t mint bûncselekményt MA MÁR a magyar jog nem ismeri. A fegyvertartás pedig megszokott példája a koncepciós vádemelésnek. A Márianosztrai Országos Börtönbõl szabadult. Onnan ahol a folyosón ilyen felírat díszelgett Házi Árpád belügyi államtitkár aláírásával: "Ne csak õrizd, hanem gyûlöld is a nép ellenségeit!" Mi ötvenhatosok is megkóstoltunk egyet-mást a bosszú idõszakában. (Azért mondok "bosszú"-t és nem "megtorlást", mert megtorolni valódi bûnöket szoktak, ez a disznóságokért járó "fizetség". Rajtunk igenis bosszút álltak! Mert a sok, ma is funkcióban lévõ, volt pártállami, állampárti vezetõ ma elismeri, hogy ártatlanul szenvedtünk. Errõl szól az ún. semmisségi határozatunk!)

Mondom, jómagam is átestem ma már kibírhatatlannak tartható verésen, de a börtönben olyan nem fordult már elõ, hogy Márianosztrai kezelést kaptunk volna. Márianosztrán ugyanis a nagyon ritkán megtartott séták után az volt a szokás, hogy a cellába történõ visszavonuláskor mindig a legutolsó rab kapott az õrtõl egy hatalmas rúgást. De olyant ám, hogy egy hétig fájt neki, sokszor csontrepedés porcleválás-féle is történhetett. A szegény foglyok, a cellatársak elõre sorsot húztak, megbeszélték, hogy legközelebb ki áll a sor végére a cellába történõ visszavonuláskor ... Sikerült megtudnunk, hogy a polgári kormány nemes igyekezete annyira késõn jött, hogy zömében elhunytak az 1945-1956 közötti politikai elitéltek és így igen sok posztumusz emléklapot adtak át a megyei székhelyeken.

Szeretném ezen a "csatornán" tolmácsolni köszönetemet az elhunyt fogolytársak helyett is!

Ujságh Tibor

ARCKÉPCSARNOK

CSER LÁSZLÓ (1936)
Fizikus. Gyulai-díj. Fõ kutatási területei: kondenzált közegek vizsgálata Mössbauer-effektussal, neutron- és röntgenszórással (szerkezet, dinamika) immunglobinok szerkezete, konformációváltozása, rezonancianívók kémiai eltolódása. Könyve: Diffrakciós módszerek a neutron-fizikában (oroszul).

DANKÓ IMRE (1922)
Etnográfus. Fõbb munkái: A Sajó-Hernád melléki hajdú telepek (1955), A Körösköz-Bihari hajdúság (1959), A gyulai vásárok (1963), Változások a magyar parasztság (dél-bihari síkság) életmódjában (1967), The Functions of Hungarian Fairs (1971), Opuscula Ethnografica (válogatott tanulmányok, 1977), Vándorlás és árucsere (1979), Árucsere és migráció (1986), Rendkívüli vételformák, szerzési módok (1988), A javak cseréjének néprajza (1991), Régi vásárok világa (1992).

VARGA JÁNOS (1939)
Birkózó, edzõ. 1955-59 az Abonyi Tsz, 1959-1973 a Budapesti Honvéd versenyzõje. 17-szeres országos bajnok, 1961-1973 között válogatott, 1968-ban olimpiai bajnok, 1963-ban és 1970-ben világbajnok, 1961-ben és 1967-ben vb-ezüstérmes, 1962-ben és 1971-ben vb-bronzérmes, 1967-ben és 1970-ben Európa-bajnok, 1968-ban Eb-ezüstérmes. 1974-tõl a Bp. Honvéd edzõje, 1978-93 között a junior válogatott edzõje, nemzetközi bíró és mesteredzõ.

SOMOGYI JÁNOS (1922)
Festõ. Munkácsy Mihály-díj (1971). SZOT-díj (1974). Fõbb munkái: (murálisok) Népstadion (padlómozaik, 1953), Heim Pál Gyermekkórház (1959), Székesfehérvár (sgrafittó, 1960), Albertfalvai Zománchuzalgyár (alulfreskó, 1962), József u. lakóház (sgraffitó, 1965), POTE (mozaik, 1969-70), Székesfehérvár (mozaik, 1972), Balassagyarmat (mozaik, 1978), Transzvill (csempe, 1980), Kiskunhalas (csempe, 1981), Árpád-hídi aluljáró (zománc, 1984).


Magyar Lant online
A Nemzeti Demokrata Párt havilapja
HU ISSN 1418 8503

[Elôzô szám]     [Következôszám]