Magyar Lant  1999. december


A karácsony: a szeretet záloga

Az ember belsõ lelkivilágának legárnyaltabb rezdüléseinek hárfájának húrjain elénekelt dallama, és a kifelé történõ legfennköltebb megnyilvánulása: a szeretet.

A szeretet minden más emberi érzést felülmúl és óriási vulkánként söpör végig az ember érzésvilágán. Az emberek a szeret kisugárzásakor megszépülnek, átlényegülnek, szárnyalnak és befogadásra késztetik a környezetükben található embertársaikat. Az emberi szeretet kisugárzását valamilyen más személynek fel kell fognia és illik visszajeleznie. A visszajelzés általában erõsítést hoz létre a kisugárzó személyben és ez a kisugárzás intenzitásának növekedését eredményezi. Nagyon gyakran a szeretet kisugárzásának felfogása, a felfogó személy lelki struktúrájának gerjesztését hozza létre és õ maga is szeretet sugárzóvá válik.

A szeretet kölcsönös kisugárzásai interferálnak és létrejön a szeretetnek egy olyan magasabb rendû állapota, amelyet a szeretet rezonanciájának nevezünk. Ezen állapot bármely harmadik személy által is jól észlelhetõvé és megfigyelhetõvé válik, mint pl. a szerelmes pár, vagy szülõ-újszülött kapcsolatában.

A szeretetnek nagyon sok formája van és az általánosabb formák mellett az absztrakt formái is ismeretesek, mint pl. a családi szeretet, a közösségi szeretet, a munkaszeretet, a nemzet szeretete, a hazaszeretet. Ezen esetekben már nem egy személy a szeret kisugárzásának a tárgya, hanem egy általánosabb ember csoport, mely nem minden esetben konkretizálódik jól meghatározott élõ személyekben.

A szeretet kisugárzásának társadalmi elõtérbe kerülését teszi lehetõvé a közös nemzeti múlt együttes megemlékezései: március 15, október 6, október 23 vagy a naptári évfordulók: aratás ünnepe, szilveszter, születésnap, névnap stb.

Minõségileg más helyet foglal el az ember lelkében, a hit és az ebbõl adódó azon képessége, hogy állandó receptivitással képes felfogni az Isteni szeretet állandó, mindenütt jelenlévõ és örökös jeleit. A keresztény ember cselekedeteiben és magatartás-mintáiban képes megtestesíteni az Isteni szeretet sugallatát a hit szeretetének rezonanciájának következtében és ezáltal egy állandó szeretet sugárforrássá válik.

A keresztény emberek szeretetének kisugárzása hatványozottan összeadódik a Karácsonyi Ünnepek alkalmából &emdash; amikor Isten, az õ legféltettebb kincsét, egyszülött fiát, a Jézus Krisztust adta az emberiségnek, az emberi hit megerõsítésére és a keresztény ember szeretet sugárázásának örökös fenntartására. Tehát ezáltal a Karácsony mintegy zálogává vált az emberi lélek állandó szeretet kisugárzásának.

A magyar emberek a Karácsonyi Ünnepek alkalmából számos specifikusan magyar hagyományt örököltek az elõzõ nemzedékektõl és az ünnepek formai részei nagy mértékben eltérõ településrõl-településre. Számos néprajza-kutatónk dolgozta fel ezen hagyományokat, melyek már csak egy-egy szûkebb közösségben maradtak fenn.

Dr. Vincze János


Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és  Boldog Új Esztendõt kívánunk minden olvasónknak. a Nemzeti Demokrata Párt elnöksége és a Magyar Lant Szerkesztõsége


 

Petõfi Sándor:
Karácsonkor

Én hozzám is benézett a karácson,
Tán csak azért, hogy bús orczát is lásson
És rajta egy pár reszketõ könyût.

Menj el, karácson, menj innen sietve,
Hiszen családok ünnepnapja vagy te,
S én magam, egyes-egyedül vagyok.

Meleg szobám e gondolattól elhûl.
Miként a jégcsap függ a házereszrül,
Úgy függ szívemrõl ez a gondolat.

Hejh be nem így volt, nem így néhanapján!
Ez ünnep sokszor be vígan virradt rám
Apám, anyám és testvérem között !

Oh a ki együtt látta e családot,
Nem mindennapi boldogságot látott !
Mi boldogok valánk, mert jók valánk.

Embert szerettünk és istent imádtunk ;
Akármikor jött a szegény, mi nálunk
Vigasztalást és kenyeret kapott.

Mi lett a díj ! rövid jólét multával
Hosszú nagy ínség . . . tenger, melyen által
Majd a halálnak révéhez jutunk.

De a szegénység én nekem nem fájna,
Ha jó családom régi lombos fája
Úgy állna még, mint álla hajdanán.

Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta ;
Egy ág keletre, a másik nyugatra,
S éjszakra a törzs, az öreg szülõk.

Lelkem szülõim, édes jó testvérem,
Ha én azt a kort újólag megérem,
Hol mind a négyünk egy asztalhoz ül ? . . .

Eredj, reménység, menj, maradj magadnak,
Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak,
Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz . . .

Isten veled te szép családi élet !
Ki van rám mondva a kemény ítélet,
Hogy vágyam ûzzön és ne érjen el.

Nem nap vagyok én, föld és hold körében ;
Mint vészt jelentõ üstökös az égen,
Magányos pályán búsan bujdosom.

 

Magánlevelezés

Jeszenszky Géza
Nyilatkozat

Megütközéssel és sajnálattal értesültem arról, hogy az AP hírügynökség tudósításban, hírként ismertette egy baráthoz írott magánlevelem egyetlen kiemelt bekezdését. Ehhez sem én, sem a címzett, az 1947-ben politikai emigrációba kényszerített Fábry Pál nem járult hozzá - nem is történt kísérlet engedélyünk megszerzésére. Az eljárást a címzettel egyetértésben a levéltitok megsértésének, egy magánbeszélgetés lehallgatásához hasonlítható cselekedetnek, lényegében a levél ellopásának tekintem.

Megköszönve régi családi barátunknak könyve megküldését, kizárólag az õ személyes tájékoztatására tettem néhány, hangsúlyozottan magánjellegû megjegyzést: "engedd meg, hogy bizalmasan és baráti alapon fölvessek még valamit." Tekintettel arra, hogy az AP közlemény levelemnek csak egyetlen elemét emelte ki, ezért most az Országos Sajtószolgálat révén teljes terjedelmében közzéteszem a levelet. Nem szívesen folyamodom ehhez, mert magánlevelem hivatkozott részének a célja nem a magyar közéletben húzódó frontvonalak elmélyítése volt, hanem ennek ellenkezõje. A konkrét kérdésben - Fábry Pállal, a "magyar Pulitzer-díj" létrehozójával egyetértésben - kizárólag az a remény vezérelt, hogy a díjazottak köre a jövõben kiegyensúlyozottabb lehet, jobban tükrözve a társadalomban és a sajtóban jelen lévõ véleményeket.

Jeszenszky Géza

Tisztelt Jeszenszky Géza Nagykövet úr!
Kedves Géza!

Számunkra elfogadhatatlan bármilyen magánlevél nyilvánosságra hozatala, bárki is írta azokat. A magánlevél leközléséhez, véleményünk szerint mindkét fél hozzájárulása szükséges. Nem tudjuk elfogadni, hogy az ellenzéki pártok (MSZP, SZDSZ) arra kérték fel a külügyminisztert, hogy váltsanak le. Ez az ügy, nem ügy, hanem vihar egy pohár vízben, hogy ezzel eltereljék a magyar közvélemény figyelmét a saját óceánnyi korrupciós ügyeikrõl.

Kívánunk jó munkát a Nemzeti Demokrata Párt Elnöksége és tagsága nevében

Dr. Vincze János elnök

Kedves János!

Köszönöm a támogatásotokat. Nagyok sok levelet kaptam, nagyon nagy többségük támogatói levél és ezekre mind kell válaszolnom.

baráti üdvözlettel

Géza

"Fábry Pál úrnak
Kedves Barátom!

Illett volna hamarabb megköszönnöm könyved megküldését. Elõbb azonban el akartam olvasni, s ha nem is hosszú, de sok más napi, szívemhez jóval kevésbé közel álló írás várta a napi munkából ellopható perceket. Végre azonban az elnöki látogatás, pontosabban a chicagói utazás alkalmat adott arra, hogy közelebbrõl is megismerjem életutad.

A személyes ismeretség mellett mint a korszakot ismerõ, tanító történész is kíváncsi voltam történetedre. Nagyon jól tetted, hogy megjelentetted, legföljebb azt sajnálom sok más olvasóval együtt, hogy nem pillanthattunk be részletesebben életed egyes fejezeteibe. A legfontosabb azonban a háborús évekrõl szóló beszámoló, s ennek elkészítése nagy nyereség a magyar történelem tanulmányozói, kutatói számára.

Mindig tudtam és hirdettem, hogy volt egy "másik Magyarország," szép hagyományaink hû õrzõje, amely nagyban hozzájárult a becsületünkön esett foltok halványításához. Errõl a kommunista idõkben hallgattak, hiszen zavarta volna a propagandisztikus képet, a "bûnös nemzet," "utolsó csatlós" beállítást, s azt, hogy csak a kommunisták voltak az ellenállók. Ahogy Nálad jobban kevesen tudják, az ún. polgári ellenállás nemcsak mártírokat adott, de igen sok ember számára az életet mentette meg. Ha szabad ilyet mondanom, a nemzet nevében is köszönöm ami tettél, s azt, hogy ezt nem engedted feledésbe merülni.

Mint külpolitikusnak ugyancsak hézagpótló volt mindaz, amit az 1945. tavasza utáni idõkrõl írtál, illetve mondtál. Megértem, hogy kevésbé szívesen szóltál az emigráció belsõ bajairól, bár errõl is érdemes lenne többet tudnunk. De a fõ az, hogy megélted mindezt és számot adtál róluk.

Talán itt abba is hagyhatnám, de engedd meg, hogy bizalmasan és baráti alapon fölvessek még valamit. Te is két diktatúra áldozata voltál. Az 1990-ben megalakult Antall-kormány, élén a miniszterelnökkel, Hozzád hasonlóan szemben állt mind a barna/zöld, mind a vörös rendszerrel, s az utóbbi lebontását vállalta magára. Szembe találtuk magunkat azoknak az eszeveszett gyûlöletével, akik - meggyõzõdésbõl, vagy opportunizmusból - részesei és haszonélvezõi voltak a kommunista rendszernek, 1989-ben - meggyõzõdésbõl vagy opportunizmusból - szembefordultak vele (ahogy Esterházy írta, "csúcsforgalom van a damaszkuszi úton"), s nekünk nem tudták megbocsátani, hogy mi sosem lettünk párttagok, besúgók, karrieristák. Ez a gárda az újságírásban, TV-ben sikerrel járatta le az Antall-kormányt, göbbelsi módszerekkel rágalmazott bennünket, s végül jelentõs szerepe volt Hornék 1994-es gyõzelmében. Messzirõl nézve ezek talán nem látszottak, s a `94-98-as kormány súlyos hibáiról, az elharapózott bûnözésben és korrupcióban vitt szerepérõl, felelõsségérõl sem igen lehetett hallani, de ezek bizony nem elismerést érdemeltek. S mégis, a Te által alapított díj igen sok kitüntetettje ezek közül került ki. Ez nem a Te felelõsséged, de sajnos a kuratóriumé. Talán nem célszerû neveket említenem, de nem akarom megrágalmazni az összes díjazottat, ezért mégis megemlítek néhány nevet - kizárólag személyesen Neked. Nem egyforma mértékben, de a szememben nagyon igaztalanul írt és alkotott a díjazottak közül Baló György, Bolgár György, Bossányi Katalin, Farkasházy Tivadar, Gömöri Endre, Hegyi Imre, Kepes András, Megyesi Gusztáv, Mihancsik Zsófia, Nemes Gábor, R. Székely Julianna, Szénási Sándor, Váncsa István. A szerkesztõségek közül visszataszító munkát végzett a TV Egyenleg, a Kritika és a Magyar Narancs. Nem a csurkisták, de a tisztességes magyar polgárok szemében ezek munkássága visszataszító, csekély kivételtõl eltekintve nemcsak régi párttagok, de ma is a szocialisták (bér)tollnokai, illetve az SZDSZ rosszabb szárnyának az értelmiségi tagozatát alkotják.

Talán nem kellett volna ezt a bekezdést megírnom. De arra kérlek, tekintsd bizalmam és nagyrabecsülésem jelének. Nem én és barátaim ástunk lövészárkot 1989 után a magyar szellemi talajban. A sajnálatosan újra kiélezõdõ polémiák idején most sokan visszasírják az annak idején annyit támadott, idõ elõtt sírba taszított Antall Józsefet, aki fehér kesztyûben párbajozott a maffiózókkal.

Remélem jó egészségben szemléled ezt a furcsa posztkommunista korszakot, ahol a nácizmus új kiadása, a nemzeti kommunizmus még sok fejfájást fog okozni.

Washington, D.C., 1999. június 15.

Tisztelõ barátsággal köszönt:

Jeszenszky Géza
nagykövet"

Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
Fõtitkár
0603/J/1999/2.

Dr.Vincze János elnök részére
Nemzeti Demokrata Párt

Tisztelt Uram!

Az Alkotmánybírósághoz intézett beadványára válaszolva &emdash; amelyet a bérek banki úton való kifizetésével és az automatákból történõ pénzfelvétel problémáival kapcsolatban nyújtott be &emdash; a következõkrõl tájékoztatom, az Alkotmánybíróság egy korábbi döntése nyomán:

"Az Alkotmány Bíróság a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 49/A §-a, 71. § (2) bekezdése, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 79/A. §-a, 80. §-a és 92. §-a, valamint a központi közigazgatási szervek és állami költségvetési szervek illetmény-kifizetésérõl szóló 167/1997. (X.3.) Korm. rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. ..."

Kérem tájékoztatásom szíves tudomásulvételét.

Budapest, 1999. november 22.

Dr. Paczolay Péter

 

Az utolsó magyar király utolsó katonája

Százévesen lett tábornok

A Lukács uszodát 1920 óta látogatja rendszeresen. Évtizedeken keresztül naponta leúszta a maga 500 méterét, s végezte tornagyakorlatait &emdash; többek közt kézállást is &emdash;, amelyekkel sikerült "kigyógyítania" Kolozsvári Grandpierre Emilt kínzó fejfájásából. Vasegészségének titkát õ maga az uszoda vizében látja, s ma is rendszeresen rója a hosszakat, ha kedve tartja, akár cikcakkban is. Ugyanis csupán Kodály Zoltánnak és neki engedélyezte ezt a kiváltságot a fürdõigazgatóság. S míg õ elmélyülten úszik, az úszómesterek féltõn kísérik minden karcsapását. Hiába, decemberben már 105 éves lesz!

Dr. Molnár Károly számára az 1848-as szabadságharc nem a régmúlt történelme, hanem nagyon is valóság: ha ugyanis nem lett volna a szabadságharc, nem rendeztek volna a gyergyószentmiklósi polgári fiú- és lányiskolák közös március 15-i ünnepséget. E nélkül pedig soha nem találkozott volna édesanyja &emdash; az egykori apáca, Cecília nõvér &emdash; édesapjával, a fiúiskola rajz és történelem szakos tanárával.

Tíz-tizenkét éves lehetett, amikor bekopogott házukba Bartók Béla és Kodály Zoltán, akik régi népdalokat gyûjtöttek az erdélyi falvakban. Mivel édesanyja gyönyörûen zongorázott &emdash; Liszt Ferenc tanítványa volt &emdash;, élvezhette, amint édesanyja és Bartók négykezest játszanak. Alig érettségizett le, 1914-ben kitört a világháború, s azonnal besorozták. Ezredének háromezer katonájából csak 150-en menekültek meg. Akkor kapta elsõ vitézségi érmét Ferenc Józseftõl. Az 1915-ös kegyetlen telet futóárkokban vészelték át, ahol gyakran másfél méteres hó alól kellett kiásni azokat, akiket a hófúvás betemetett. Második vitézségi érmét 1917-ben kapta IV. Károly királytól: így méltán mondhatta, hogy õ az utolsó magyar király utolsó katonája. A háború befejezõdése után volt éjszakánként pékinas, cipész, cséplõgépkezelõ. Minden, hogy elvégezhesse az egyetemet. Belgyógyász-fogorvosként diplomázott.

A második világháborúban is a fronton volt. 1943 júliusától a 106-os tábori kórházat irányította &emdash; német parancsnokság alatt &emdash; Lengyelországban. A németek az irányítása alatt lévõ százhúsz munkaszolgálatosból embereket követeltek "erdõirtás" címén. Nem adta ki õket. 1945 augusztus 18-án letartóztatták és három hónapig tartották vizsgálati fogságban. Háborús bûnösként akarták elítélni. Egykori munkaszolgálatos beosztottjai azonban közjegyzõ elõtt nyilatkozatot tettek, hogy az életüket neki köszönhetik: ha kiszolgáltatja õket a parancs szerint a németeknek, mindannyiukat kivégezték volna. Csak 1947-ben igazolták, hogy semmiféle háborús bûnt nem követett el, így feladhatta eddigi családfenntartó tevékenységét, a tû- és cérnaárusítást, és újra orvosként dolgozhatott. A politikai nehézségek közepette is megõrzi hitét, és egyedül neveli gyermekeit. És 1963-ban bekövetkezik a csoda: megismerkedik harmadik feleségével, Gyõrffy Rózsával, aki akkor a Déryné Színház mûvésznõje volt. A mély barátságból szerelem szövõdik &emdash; ami tart a mai napig &emdash;, s amit 1966-os házasságkötésükkel szentesítettek. A tábornoki rangot 100 éves korában kapta meg. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen külön neki találták ki a gránitdiplomát. Hisz rajta kívül még senki sem praktizált Magyarországon &emdash; 75 éven át.

(Budapesti lap, 1999. november) J.K.

 

Dr. v. Molnár Károly 105 éves

Matuzsálem-korú tábornok

Dr. v. Molnár Károly, nyug. Orvos-tábornok visszaemlékezése egy régen elmúlt karácsonyra 105. Születésnapján.

1912 óta, minden karácsonyomat beárnyékolta a nagyanyámra való visszaemlékezés. Õzvegy volt és egyedül élt, így én voltam öregnapjainak egyetlen öröme. Mindenkinél jobban szeretett engem. Talán azért, mert az én drága apáca édesanyám Csikbánkfalván, nála talált menedéket amikor el kellett hagynia a zárdát miattam, hogy felmentését kérhesse az Orsolya-Rend kötelékébõl. Keserves hónapokat élt át, mert apácaruhájával együtt a régi életét is le kellett vetkõznie. Tovább már nem taníthatott a Polgári Leányiskolában és a templomban sem orgonálhatott. Az Orsolya-rendbéli Cecília nõvér egyik napról a másikra megszûnt létezni, 33 éves korában. Rózsafüzérrel a kezében naphosszat üldögélt a kemence padkáján szótlanul és azon gondolkodott mi lesz, ha én elõbb érkezem meg, mint az õ felmentése melyben elbocsáttatik az Egyház kötelékébõl? Attól félt, hogy "fattyúként" kell a világra jönnöm.

Én ekkora nagy szégyenbe mégsem akartam dönteni anyámat, (így is volt már elég sok a rovásomon.) ezért szép csöndesen meghúzódtam a szíve alatt és kivártam azt a "fránya papirost". Pár nap múltán mikor már jól kiörvendezték magukat, úgy éreztem, hogy most már végleg elérkezett az én idõm is és gyorsan a világra jöttem 1894. december 12-én.

Két évre rá, hogy apámat kinevezték Gyergyóremetére igazgató-tanítónak, nagyanyám addig könyörgött a szüleimnek amíg engem nála hagytak és csak Ilonka húgommal költöztek oda. Én hat éves koromig maradtam öreganyámnál, míg csak iskolába nem kellett járnom. Akkor szüleim magukhoz vettek, nagyanyám pedig fájó szívvel és erõs nagy sírással búcsúzott tõlem. Apámnak, anyámnak, de még nekem is meg kellett ígérnem, hogy minden karácsonyt nála töltök majd. Ígéretemet meg is tartottam egészem VI.-os gimnazista koromig. A Csíksomlyói gimnáziumból éveken át nem a szüleimhez, hanem hozzá mentem haza, karácsonyi vakációra. Rendszerint értem jött szánkóval. Olyankor pakkot is csomagolt a szegényeknek, az iskola számára pedig több véka pityókát, káposztát, és más egyebet vitt. A lepakolásnál én is szorgalmasan cipekedtem, hogy mihamarabb indulhassunk, mert ha már sötétedett nem volt ajánlatos csilingelõ szánkóval áthajtani a Gréces-tetõn a sok farkas miatt. 1910-ben a Gimnázium átköltözött Csíkszeredába. 1911-ben pedig megindult a vasút. Most már kényelmesen utazhattam haza a szüleimhez Gyergyóremetére.

1912-ben hatodikos gimnazista koromban már nagy fiúnak éreztem magam és nem volt kedvem nagyanyámmal tölteni a karácsonyt, mert a remetei kislányok ...igen szépek voltak, és mindnek akadt valami dolga nálunk, amikor én otthon voltam. Anyám nagyon megörült amikor váratlanul betoppantam, apám azonban megszidott amiért az édesanyját karácsonykor magára hagytam.

Nem lesz semmi baja! &endash; mondtam hanyagul, majd a többi fiatallal és is kimentem korcsolyázni a befagyott Marosra. Ezalatt nagyanyám egyre türelmetlenebbül várt, de hiába. A csalódás, hogy én is elhagytam ágyba döntötte. Karácsony estéjén ott feküdt egyedül a hidegben, mert nem volt senki mellette, hogy fát rakjon a tûzre, vagy egy pohár vizet adjon neki. A szomszédok azt hitték nála vagyok, ezért nem nyitották rá az ajtót, csak amikor a karácsonyi nagymisén nem láttak bennünket, rosszat sejtve kopogtattak nála, de akkor már halott volt. Én amikor holtan megláttam, úgy éreztem megnyílik a föld alattam. Szégyenemben és fájdalmamban úgy hullottak a könnyeim mint a záporesõ. Azóta sem tudtam megbocsátani magamnak, hogy ezen az utolsó karácsonyon nagyanyámat magára hagytam. Talán itt ért véget a gyermekkorom. Talán ekkor váltam felnõtté.

Lejegyezte felesége

Dr. V. Molnár Károlyné
Gyõrffy Rózsa

 

Halasi B. Erzsébet:
Karácsonyfa

Szép Bethlehem fölött
fénylõ csillagképekben
pásztorok sietnek
jászol védelmére...
Mária ölében született
JÉZUSKA
Ki a bûnös földre
a békét lehozta.

Béke! Itt megáll
tollam a levegõben:
Béke helyett gyûlölet
van az emberekben.
Földön és az égen,
csillagok honában,
boldog remény gyúl ki
egy kis fenyõfában.

Elmegyek hozzátok,
itthagyom az erdõt,
amikor az égre
a nagy csillag feljött.
És nagy fájdalommal
az életét adja.
Lesz Béke jelképe;
díszes karácsonyfa.

 

Titkos társaságok története 3.

Angliában, Arthur király idejében a Kerekasztal Lovagjai mára - hivatalosan - megszûntek, illetve átalakultak más rendekké. Ma a Térdszalag Rend, a Szt. György és Szt. Mihály rend maradt fent. Évente két alkalommal - újévkor és a királynõ születésnapján - adnak át kitüntetéseket, általában 1100 személynek. Néhányan mai is nemesi, legtöbben lovagi címet kapnak. Az érdemek itt már megint nem a nyilvánosság által ismert feltételek mellett lesznek eldöntve: például Ábel Jenõ, akit Sir Peter Abeles néven ismer a világ, más fajsúllyal ítéltetik meg nekünk akik tudjuk, hogy õ is hadrepülõk és más ilyen jellegû szállításokkal foglalkozott, mégis megkapta a "Sir" kitüntetõ címet. Ezért is kell a Lovagrend-i tevékenységet ma is a titkos társaságok között említeni.

Részletesebben két társaság érdemelne ismertetést: a szabadkõmûvesség és a maffia. Mindkettõ hallatán valami megmozdul az ember belsejében: titkok lengik körül e szervezeteket. A szabadkõmûves hálózatról vannak határozottabb adataink, a maffiának inkább csak a létét ismerik, s intõ jelzései - mármint, hogy jobb róla nem szabad beszélni -, a temetõkben ma is mindennaposak. Végülis a ma emberében ez a szervezet az alvilághoz kötõdik, így ezzel nem foglalkozom. A szabadkõmûvesség azonban különösen sok nyomot hagyott tevékenységébõl századunk alakulásában, így megérdemel néhány tényszerû adat felsorolását.

A középkori céhek szervezeti felépítésébõl származtatja az irodalmuk. A mesterséget tanultak és tanulók alapította céhek õrködtek tagjaik java felett, és ha egy tagjuk nem kapott valahol igazságot, akkor a céh állt ki mellette. A céhben mesternek lenni, nagy megtiszteltetést jelentett. Szabályaik szigorúak voltak és s csak a legjobbak lehettek mesterek. Az elsõ hivatalos irat 1350-ben említi a yorki mûhelyt és szabályait, mely a kõmûvesek és kõfaragók mûhelye volt és "freemasons"-ként ismert. Innen a név: szabadkõmûves. Ma úgy mondjuk: vakolók, melynek értelmét nem kell magyarázni. A céhekbe szokássá vált, hogy egy tiszteletbeli tagot "patrónust" is felavattak a céhekben, akik mint "elfogadott kõmûvesek" a tanácskozásokon helyet kaptak, majd lassan szellemi központtá váltak. A XVII. században Comenius a vallásháborúk féktelen villongása idején, megírta "Pangersi" c. mûvét, mely az emberi élet javításáról elmélkedett. Mindenkinek egyesülni kell. "Egy" világban, "egy" világnak a polgáraiként, "egy" közösséget képezünk írta. Az egység útja az lehet csak melyhez a személyek, nemzetek, nyelvek és felekezetek teljes mellõzése szükséges. Itt az ideje - írta, Salamon templomát újra építeni ...E tervet tették magukévá a kõmûves páholyok. Ez volt Voltaire és társai szólama is, ebbõl lett a Francia Forradalom, mely lángra lobbantotta Európát, s melynek következménye a vérfürdõk sora, ma is tart. Az angol masonok, Andersont 1717-ben megbízták, hogy az ipari hagyományokat az "új világszövetség" újabb határozataival, és irányadó eszméivel egységessé szerkessze. Ez a folyamat már 1663-ban ismert volt, mikor a masonok elfogadták Comenius elképzelését a világ megreformálásáról. Egyenlõre oda kellett eljutniuk, hogy a meglevõ páholyok egységes törvények szerint mûködjenek. Ezért meghagyva a céh páholy alakját és szokásait, igyekeztek a szertartásokba több szellemi tartalmat vinni, melyértelmû jelképekkel felépített ceremóniákon azt vezérelvként elfogadtatni. Bámulatosan rövid idõ alatt, a páholyok megalakultak Európában: 1725. Párizs, 1729 Madrid, 1731 Amsterdam, Szt. Pétervár és Bordeaux 1732, majd Hamburgban 33-ban, Lissabonban 34-ben, Varsóban 35-ben, Lausanneben 37-ben, Drezdában 38, Bayreuthban, Hannover és Lipcsében 1741-ben.

(folytatás a következõ számban)

Boros Béla
Sydney

 

Tisztelt Tatár József úr!

Szívbõl gratulálok és köszöntöm Önt &emdash; azt az embert, aki magyarságtudatból jelesre vizsgázott &emdash; abból az alkalomból, hogy a Magyar Lant (melynek fõszerkesztõje Dr. Vincze János) legfrissebb számában meghirdette a trianoni idõben távoli és közelebbi elõzményeinek feltárására és megismerésére irányuló, kis hazánk és szerte a világban élõ egész magyarságot érintõ, aktuális sorskérdéssé vált, idõszerû pályázatot.

E pályázathoz való csatlakozásomat &emdash; fiammal Kesztyûs Tibor festõmûvésszel együtt &emdash; szívügyemnek tartom, ezért a pályadíjak méltóképpen történõ bõvítése érdekében a legsikeresebb pályázók részére felajánlunk egy-egy 50-70 ezer forint értékû zsürizett tûzzománc-kerámia alkotásunkat, mely alkotásokat a díjkiosztáskor a helyezetteknek személyesen magunk kívánunk átadni.

A pályázat sikere érdekében, felkérem a hazai és külföldi alkotómûvész mûvésztársakat, hogy egy-egy alkotásuk felajánlásával járuljanak hozzá a pályázók széles körének díjazásához, ahhoz, hogy tényfeltáró pályamûveikkel feltárják az érdekelt nagyhatalmak szándékos eltorzítását, az igazságot, mellyel nemcsak a magyar, de a világ népeinek is régóta tartozunk, Trianon ügyében.

Tisztelettel

Dr. Kesztyûs Ferenc
újságíró, nemzetközi díjas grafikus- és festõmûvész

 

Karácsonyfa

Fiamnak, Örsnek

- Kérlek, rajzolj nekem egy fenyõfát!

Elõveszi ceruzáját és rajzol egy ismert formát, ilyent:

- De én nem ilyenre gondoltam! Olyan szép nagyra ami karácsonykor van.

- Tudod gyermekem, az a karácsonyfa ugyanolyan mint a fenyõfa. A fenyõfát kivágják, lerakatba teszik, az árusok a kijelölt helyen utcán vagy piacon körülkerítik, szemlére teszik mint kirakatban vagy a boltban polcokon az árut. A vevõ pedig kiválasztja amit akar. A fenyõfa esetében amilyent akar.

- Miért kell választani?

- Azért kell választani, mert sokféle van, van törpe fenyõ, vörös fenyõ, lucfenyõ, ezüstfenyõ, van kicsi akár egy tollseprû, van nagyobb mint egy seprûnyél, és ettõl kezdve mind nagyobbak: mint a te magasságod, az én magasságom, van vékony (sovány) és terebélyes (kövér) fenyõ. Olyan sokfélék mint az emberek. Ezért az áruk is különbözõ. Ilyenkor a család elhatározza, hogy melyik legyen nekik otthon.

- De az a fenyõfa ami otthon van, az nem karácsonyfa!

- Nem, az még nem karácsonyfa. Akkor lesz az, amikor feldíszítik; vagyis csillogó-villogó díszeket tesznek rá, gömböket, angyalkákat, girlandokat, csillagot, gyertyát, égõket vagy mézeskalács-figurákat, narancsot, diót, szaloncukrot és sok-sok más mindent amit szeret a család apraja-nagyja.

- De miért díszítjük fel a karácsonyfát?

- Tudod az emberek külsõre egyformák, de amikor valakit megismersz, mikor sok idõt töltesz el vele, amikor bánatban és örömben együtt vagytok, ápoljátok-féltitek egymást, akkor megszeretitek egymást. Az, akivel megosztod mindened az a te másik feled! Akit pedig szeretsz, azt szebbnek, jobbnak, okosabbnak, erõsebbnek, ügyesebbnek látsz mint mást, ...mert õ a tiéd.

- És a karácsonyfa?

- A karácsonyfa pont ilyen. Amit kiválasztasz, azt feldíszíted, úgy ahogy szeretnéd és ahogy szereted, és az akkor a tiéd. Attól lesz a tiéd, hogy te csináltad, te díszítetted fel és azáltal válik a világon számodra az egyetlenné, hogy õ a Tiéd.

- Akkor az én karácsonyfám a legszebb?

- Igen a Te karácsonyfád lesz számodra a legszebb!

A gyermek még ismételte: az én karácsonyfám a legszebb, mert az enyém.

Tiszay Gabriella

 

Add tovább! Angyalokból sosincs elég!

Vannak emberek, akik továbbállnak, kilépnek életünkbõl.

Némelyikük barátunk lesz és velünk marad egy ideig...maradandó, kedves nyomot hagyva szívünkben. Már mi sem leszünk többé azok, amik voltunk, mert szert tettünk egy jóbarátra.

A tegnap történelem.

A mai nap ajándék.

Ezért hívjuk úgy, hogy Jelen.

Ez nem fõpróba!

Fogadd ezt a kis Angyalt és tartsd közel magadhoz.

Õ egy kis Õrangyal, akit azért küldtek, hogy vigyázzon Rád. Õ egy különleges õrangyal...

Miután megkaptad öt, egy órán belül továbbítanod kell öt másik személynek. Ezután kívánj valamit. Ha továbbadtad, kívánságod teljesül, és e kis angyal állandóan Veled lesz.

Ne semmisítsd meg tehát ezt az üzenetet, mert egy különleges angyaltól jött.

Épp most:

- valaki nagyon büszke rád
- valaki épp rád gondol
- valaki törõdik veled
- valakinek nagyon hiányzol
- valaki beszélni szeretne veled
- valaki veled szeretne lenni
- valaki szeretné megfogni a kezed
- valaki azt kívánja, bárcsak rátalálnál
- valaki úgy érzi, ajándék vagy számára
- valaki szeret téged
- valaki rád gondol és mosolyog
- vannak akik meg szeretnék osztani veled álmaikat
- vannak akik szeretnének a karjaikban tartani
- vannak akik megállítanák az idõt miattad
- vannak akik türelmetlenül várják, hogy már lássanak
- valaki egész éjjel nem aludt, mert rád gondol
- valaki hisz benned, az erõdben

(email-ben érkezett)

 

Amerikai karácsony

Amerikában a karácsony szent ünnepére való izgalmak már októberben kezdõdnek. Akkor már kezdik elárasztani a cégek a lakosságot mindenféle hirdetésekkel vagy színes képekkel teli katalógusokkal. Most már a fiataloknak szólók szexuális tendenciájúak is. Az óvodában és elemi iskolákban, ahelyett hogy tanítanának a gyerekek karácsonyi képeket rajzolnak a nagymamának, mert talán akkor több ajándékot kapnak. A különbözõ segélyszervek rohamozzák meg az embereket az üzletek bejáratai elõtt. Kézi csengõvel csilingelnek és pénzt kunyerálnak valamilyen jótékony célra. Különbözõ magánszervek vagy a kórházban levõ hadirokkantaknak, a bûnözõk által lelõtt rendõrök özvegyeinek, vagy gyerekeinek gyûjtenek. Az ember már nem meri kinyitni a postaládáját annyi féle karácsonyi kéregetõ levelet talál benne. Persze a kéregetõ levelek között vannak jogos de sok hamis kérés is. A gyûjtögetõ meg ellóg a pénzzel. Most már az Internetet és az E-mailt is felhasználják kéregetésre vagy karácsonyi ajándék vásárlásra. A bankok külön karácsonyi kölcsönt is ajánlanak, nehogy ajándék nélkül maradjon a család. Így aztán a legtöbbje nyakig megy az adósságba, nehogy szomorúvá tegye a családját, hogy semmi nincsen a fa alatt.

A gyerekjátékokra minden évben valami újat találnak ki. Óriási propagandával harangozzák be. Elõször keveset készítenek belõle, hogy az árát jól felvágják. Az emberek már órákkal a nyitás elõtt az üzlet ajtajánál tolonganak, hogy egy borzalmas kinézésû babát megvehessék. Amikor az ajtókat végre kinyitják, egymást letaposva tolonganak a pultokhoz. Most már beszélõ babát, vagy rongyból készült állatokat is árulnak. A televízióban is olyan programot hoznak ahol vagy a macska, kutya, ló, vagy fehér disznó beszélgetnek. Ez a TV film megihlette a gyerekjáték gyárakat is. De jobb ha olyan mosolygóan beszélõ állatokat gyártanak mint azt az IT nevû világûrbõl iderepült borzalmas képû és testalkatú szörnyfigurát, melybõl az egyik karácsonyi szezonban rekord mennyiséget adtak el. Néhány évig aztán másféle szörnyfigurákat készítettek karácsonyra majd beharangoztak, egy másik IT-féle alak visszatért mint gyerekjáték a világûrbõl.

Már november elején a házakat színes kislámpák ezreivel díszítik fel. Amerikában csak New Yorkban és egyéb nagy városokban vannak felhõkarcolók, vagy nagyobb házak. A többi városokban vagy falvakban az emberek inkább kis kertes házakban laknak. Azokat a házakat agyondíszítik. Egyik utca a másikkal vetélkedik a díszítés találékonyságágát illetõen. Persze a legtöbbje nem úgy mint Magyarországon jászollal a kis Jézussal, hanem Santa Claus-szal, rénszarvassal, amit Rudolfnak hívnak, mely csodálatos állat az égi szekéren hozza Santa Claus-t. A gyereke kérõ leveleket írnak Santának, amit ha van akkor a kandalló kéménye alá tesznek, hogy azt Santa meg is találja. Szépen ki is díszítik a levelet, hogy jobban meghassák Santa ajándékozó kedvét. Ez a Santa a mi Mikulásunknak felel meg. Az amerikaiaknak nem a kis Jézus, hanem a Mikulás (Szent Nicholaus) hozza karácsonykor az ajándékokat. Így a keresztény, mohamedán, vagy egyéb egyre növekvõ számú vallások illetve szekták követõinek gyerekei is kaphatnak ajándékot. Így a karácsonyból is ilyen erõsen üzleti jellegû lett.

Az ajándékokat nem a Szent Estén december 24-én adják oda, hanem 25-kén. A kisgyerekeknek megmagyarázzák, hogy Santa Claus a kéményen jön be a házba és a puttonyából minden jót kirak. Csodálatos, hogy már a hatévesek is tudják, hogy nem a gólya hozza a gyereket, de még az öregek is úgy alszanak el 24-kén este, hogy Santa majd õket is meglátogatja. Évente beperelték a vallásnélküliek a federalis állam Posta Igazgatóságát, hogy összekeverik a vallást az állammal. Zúgolódtak, hogy Karácsonyi díszítést tettek a posták épületeire és vallásos kép van a postabélyegen.

Ezt az USA Alkotmányába ütközõ problémát úgy oldották meg, hogy Merry Christmas (Boldog Karácsony) helyett a díszítésre ezentúl azt írták, hogy Season Greetings (Szezonális üdvözlet). Bár a dekorációt karácsonyra tették fel az épületre, de nem a karácsony felirattal, így ennek ellenzõinek nem megy fel a vérnyomása, és csendben maradnak. A vallási jellegû bélyegek elleni tiltakozást pedig úgy védték ki, hogy a Renaissance korból való mûvészek anya a fiával eredeti remekmû ott lóg a Federális kormány alá tartozó Múzeumnak, a National Galery falán. Ezután legtöbbje a karácsonyi bélyegek ellen tiltakozók is csendben maradtak. A postahivatalban meg megkérdezik, milyen bélyeget akar. Karácsonyi jellegût vagy sem. Így aztán mindenki megkapja, amit akar. A bélyegeket gyártó nyomda is elérheti a várt profitját.

A templomok Szent Estén tele vannak öregedõ emberekkel. Itt-ott szép templomi hangversenyekkel csábítják be a templomba az embereket. Gyönyörû és lélekemelõ hangversenyek azok, de a fiatalokat csak a hangos modern zene érdekli. Egyébként is igen kevés fiatalt lehet a templomokban látni. Egy átlag amerikai fiatalnak legalább két-háromszor el kell válnia, apját, anyját elveszítenie, vagy valamilyen más tragédián átesnie, hogy vallásossá váljon. Persze akad olyan is, aki már fiatal korában vallási õrületbe esett, de az sem a történelmi vallásokban keresi spirituális kielégülését, hanem olyan vallásokban, ahol hallucilálni lehet, vagy egyéb agymosásnak teszi ki magát. De azért akad olyan fiatal is, aki ugyanolyan ájtatossággal, tiszta szívvel jár a templomba, ahogy mi is jártunk, amikor fiatalok voltunk Magyarországon.

Az állami iskolákban tilos a vallásoktatás, de azért ott is tanulás helyett Karácsonyi idõszakban, színes Karácsonyra emlékeztetõ rajzokat készítenek és a kommerciális karácsonyi szellemet, ápolják. Kell is, mert ha nem megy az üzlet, akkor apját vagy anyját kidobják az állásából. Amerikát a kommerciális potencia növekedése tartja fenn. Ha nincsen felvevõ piac, akkor jön a gazdasági csõd, emberek elbocsátása, és minden, ami ezzel jár. Karácsony után pedig a TV hírek azzal dicsekednek, hogy milyen kategóriába esõ cégek érték el a nagy profitot Amerikában a karácsonyi vásárlások alatt. Karácsony elõtt meg még utcai megafonokon karácsonyi zenével lelkesítik az embereket és felébresztik bennük a karácsonyi vásárlási ingert.

A karácsonyfa árát is jól felemelik, de karácsony után fillérekért dobják a vevõknek, mert sokba kerül annak elszállítása. Az élelmesek plasztik anyagból mûfákat készítettek, így karácsony után dobozba lehet tenni, és egy év múlva újra felhasználni. Tûzbiztos és nem szárad ki mint az élõfa. Fenyõfa szagot is lehet ráspriccelni, így még azt az illúziót is adja, mintha frissen vágott élõfa lenne.

Elõször nekem idegen volt az effajta karácsony. De késõbb, úgy megszoktam, hogy nem látok benne kivetni valót. Amerikában, aki mélységes vallásossággal akar a templomokban felállított Jézuska bölcsõjéhez járulni, az olyan szabadon teheti, mint aki ordít, az ellen, hogy karácsonyi dekorációt lát a középületeken. Senkit ki nem dobtak az állásából, hogy vallásos, vagy ha Istentagadó. Ez mindenkinek magán ügye, és ilyen témát kollegák, vagy barátok között elõ sem hoznak. De amikor álmaimban karácsony táján néha elõjön a gyermekkori emlékek karácsonya, akkor érzem, hogy égetõ honvágyam van.

Dr. Lengyel Alfonz
Sarasota, Florida, USA

 

A szociális munkás a paradicsomba megy

Istenke a teremtés 13. napján (mint tudjuk, ez balszerencsés szám) alkotta meg a szociális munkást, mondván: Menj , s adj enni az éhezõknek, inni a szomjazóknak, adj ruhát a fázókra, hajlékot az otthontalanoknak. Vidítsd fel a reménytelenek szívét!

Könnyíts a jóllakottak, az elégedettek lelkiismeretén, õk majd adományokat osztanak, jótékonysági koncerteket rendeznek, alapítványokat indítanak az útjára segítségeddel. Szükséged lesz az alamizsnálkodásukra. Közéjük helyezlek: a reményvesztettek és bizakodók, a nyomoroncok, s az egészségesek, a rongyosok és a nyakkendõsök, a megrugdosott hulladékemberek s az önelégültek közé. Magasztos lesz a munkád, de nyugtalanság az osztályrészed.

A város, hol dolgoznia kellett, lehangolóbb volt, mint várta. Ment a szociális munkás a samottszínû ég alatt, s nehéz volt a szíve. Járta a külvárosok szürke utcáit, romos lakásait. A megsüllyedt járdák olajos tócsáiból mûanyagflakonok, konzervdobozok világítottak, az épületek lázas betegként szenvedtek: rongyos vakolatruháikon át salétromot izzadt a testük, s lefolyó könnymaradványaik az úttestre száradt köpedék-, s húgyfoltok voltak. Mindenütt kutyapiszok, itt-ott hányáscsillagok. Rosszabb képet mutattak a házak lakói: koszos, színevesztett ruhájukban, csapzott, csimbókokban lógó hajjal, mosdatlanul, elhasznált mozdulataikkal, a szájukban kitörõ rothadó fog, s máj kimeríthetetlen szagskáláival. S a szemük, mint kopott fémek csillogása.

Az üres telkek szeméthegyei között úgy bolyongtak a guberálók, mint halott lelkek egy alvilági bevásárló-központban.

Szélhordta papírhulladékok, neylonzacskók torlaszolták az utakat. Ment egyre gondterheltebben a szociális munkás, használt ruhát, meleg levest osztott, volt kinek tudott szükséglakást szerezni, ünnepek környékén ajándékcsomagot, máskor gyógyszereket adott a rászorulóknak. Levelet írt a hatóságoknak, hogy több segélyt adjanak vagy engedjék el a lakbérrel elmaradók tartozása egy részét, a munkanélkülieket bõrszínre való tekintet nélkül küldte el gyárak, kft-ék vezetõihez, akik többnyire nem vették fel õket.

Néha szusszanásnyi ideje maradt, s ha elégedett volt, különös távoli zenét hallott, amit nem tudott megjegyezni, olyan illanékony volt. Ilyenkor eszébe jutottak azon a Hegyen elhangzott szavak is: Asre ánávim! vagyis: Boldogok a lélekben szegények, s a többi boldogság is eszébe jutott.

Arra gondolt, ezekhez a megszentelt pillanatokhoz lehet csomózni a meredélyek fölött átvivõ kötélhágcsókat. Igen, mert meredély fölött járt.

Az emberi sorsok labirintusok szövedékeihez hasonlítanak, egyikbõl eltéved valaki a másikba, aztán már nem talál vissza, vagy a közös útvesztõben érzi otthon magát. Hisz egymás labirintusaiban élünk voltaképp. A sorsutak, mint valami föld alatt futó titkos folyók, áramok egy közös torokba, barlangterembe visznek, hol sorsunk üledéke összefolyik.

Olykor maga alatt volt a szociális munkás látta a tehetetlen öreg nénikét, akiben már csak a macskái tartották a lelket, a vádlón, kérõn nézõ éhes gyereket, kilakoltatásra váró családokat, utcára került, senkinek sem kellõ munkásokat, alkoholtól eltorzult arcú nõket, a megélhetési gondokkal nem küzdõ, de fásult, szeretettelen családokat. S érezte, õ is tehetetlen, nem tudja megváltani a betegeket, a depressziósokat, a gyógyszerfüggõket, a torzult személyiségeket, akik ököllel, késsel szereztek érvényt vélt igazuknak; nem tudja megváltani nyomoruktól a nincsteleneket, pökhendiségüktõl a bürokratákat, nem tudja megmenteni tévhiteiktõl, olcsó reményeiktõl a könnyen bizakodókat.

Eljött a karácsony. A hivatalok vezetõi széttárták karjukat: csak ennyit tudunk adni, a jóléti miniszter, a szociális osztály vezetõje, az alapítványok kurátorai széttárták karjaikat: csak ennyit tudunk adni. Krisztus karikatúrái - gondolta magában a szociális munkás, ahogy arcszesztõl fénylõ fazonnal, nyakkendõsen, széttárt karral álltak elõtte.

A szociális munkást felhívta telefonon egy barátja - hasonló motoros -, menjen el szenteste egy külvárosi hajléktalan szállóra, ünnepi mûsort adnak énekkel, gitárral, lesz almás rétes, sajtos pogácsa is.

A szociális munkás üdvözölte vendéglátóit, kezet fogott velük. Az ittlévõk legtöbbje munkanélküli, elvált, s alkoholista volt. Szakálluk bozótosában szemük kifosztott barlangként világított. Zömük már megette - ahogy mondani szokás - a kenyere javát, már nem féltek a múlttól, mert semmit sem reméltek a jövõtõl. Mint nagyra nõtt kíváncsi egerek, várták az eseményeket.

Ezen a napon mindenki embernek érezheti magát - mondta köszöntõjében a szociális munkás barátja -, Jézus maga is hajléktalan volt, ugyanúgy mint ti: csövi - ezen a megfogalmazáson a vendég elmosolyodott -, aki a mindenkiben meglevõ emberibb embert hirdette. Nem kell szégyellnie senkinek se magát, mert mindig van lehetõsége - ha kellõ ereje - a talpra álláshoz.

Utána zenészek következtek, majd egy idõs pap bibliai szövegrészeket magyarázott. Egy fiatal orvos és a pap együtt énekelte: Vonj engem Jézus mind közelebb, éretted elhagyom bûneimet... A hajléktalanok talán nem mindent értettek, de fegyelmezetten végighallgatták a mûsort, József Attila Betlehemi királyokáig. Kezdõdhetett a falatozás, 40 narancsot osztottak szét. Nem lett elég, jöttek újak a terembe, így meg kellett felezni a déligyümölcsöt. A szociális munkás figyelte a jelenlévõk közt kialakuló jóindulat tétova jeleit, s mormogta magában az ismerõs arámi szavakat: ásre ánávim!

Miszlai Gyula

 

Cleveland-i beszámoló

az amerikai magyar szervezetek 1999. november 25. és 28. között tartották 39.-ik találkozójukat

A Kongresszuson a Politikai elõadások keretében érdekes volt Dr. Sasváry László (Svájc) a Balkán probléma történetérõl szóló elõadása, Dr. Balogh Sándor tartott a kisebbségi kérdésrõl rövid elõadást, Dr. Tapay Miklós pedig Hruscsov titkos beszédének most megjelent dokumentációját ismertette.

A magyar Mérnökök és Építészek Szövetsége is tartott elõadásokat. Az Árpád Akadémia Orvosi Szakosztálya ülésén orvosoktól és pszichológusoktól, "a boldogság és a magyar jellem" témájáról hangzottak el elõadások. Ezen kívül még a Szent László Társaság és Rend, valamint a Vitézi Rend tartott közös ülést. Ugyanazon nap a Szabad Magyar Újságírók Egyesülete tartott tisztújító közgyûlést. Elnökül Gaál Csabát a Kanadai-Amerikai Magyarság, fõszerkesztõjét választották.

Az Árpád Akadémián, csak két akadémikus tartott elõadást. Lux András a XX. Század Természettudományi Kutatásainak Koronája címen, és Dr. Lengyel Alfonz a 2000-re tervezett Összmagyarok Nemzetgyûlésének javaslatát terjesztette elõ. A javaslat szerint a magyar Kormánynak a hazai, elszakított területen és máshol a világon élõ magyarság bevonásával egy Összmagyar Nemzetgyûlést szervezzen Budapesten 2000-re. Ezen fektessék le a KERETEKET a következõ évszázad alapjaira. Ezt azután szakembereknek, otthon és külföldön, a kereten belül kiadni feldolgozásra és ezekkel kapcsolatos javaslatokat a végsõ formára kialakítani. Ezután a Magyar Parlamentbe, a Szakminisztériumokkal átszûrve, vitára és szavazásra beterjeszteni. Így a határokon kívüli és belüli szakemberek bevonásával egy olyan programot tudnának kidolgozni, mely a XXI. század vezérfonala lenne. Az is fontos lenne, hogy ezt a vezérfonalat a következõ ezredévre kellene kivetíteni, mint ahogy Szent István intelmeibõl vannak részek, amelyek most 1000 év után is aktuálisak.

Mûvészeti kiállítás, könyvkiállítás, mûvészest és díszvacsora bállal összekötve szintén a program szerves része volt. Neszleny Judith, zongoramûvész nagysikerû hangversenyt adott az általa írt Liszt variációját. Neszlenyi megírta a Szent István Oratóriumát is amit jövõre a Bazilikában, Budapesten fognak nagykórussal bemutatni ahol Makk Imre festõmûvész Szent Istvánról készült képeit is befogják mutatni. A programot a Magyar Amerikaiak Országos Szövetsége (MAOSZ) gyûjtésébõl finanszírozzák.

Dr. Lengyel Alfonz
A New York-i, Michigan-i és Árpád Akadémia tagja

 

Kedves Ernõ,

Mivel a MAOSZ-ról is írtál lesújtó véleményt, azért válaszolok erre a levélre. Mi csak jótékonysággal foglalkozunk és a magyar kultúra védelmével. A MAOSZ elérte azt az ICOM/UNESCO-n keresztül, (Paris, France), melynek én választott tagja vagyok 1972 óta, hogy leállították Kolozsváron az ásatási munkákat Mátyás Király szobra körül. A Magyar Mûemlékvédelemnek adott UNESCO segítségében is tevékenykedtünk, mely számos magyar nemzeti mûemlék helyreállításának költségeit is fedezte. A Százhalombatta-i Régészeti Park ügyét is az ICOM-ICMAH elé tártuk. Természetesen a Duna védelmére, valamint a Vajdaság magyarjai helyzetének nemzetközi megismertetésében is munkálkodtunk.

Te, aki a Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke vagy, tiltakoztál-e az ellen, amit a MAOSZ megtett, hogy az 56-os Magyarok Világszövetsége (Pongrátz-Bánkuty-Szalay-Lassan-Ábrahám stb. részleg) október 16-án alapszabály módosítást tett és ezután a szervezetbe elnökségi határozattal, a szervezet tagjai lehetnek a volt kommunista párttitkárok, ÁVH tagjai, karhatalmisták (Pufajkások), valamint vérbírák és ügyészek, akik a szabadságharcosokat üldöztek és ha elfogták kiirtották. Ez nem a hõsi halottaink és mártírjaink meggyalázása?

Tudnod kellene azt is, hogy 1957-ben Bécsben Ábrahám Dezsõ és Bánkuty Géza a kádári titkos szolgálat emberének, Szabó Miklósnak a szolgálatában állt. Olvasd el Szabó Miklós: Csendes háború címû könyvét. Abban találhatod, hogy Bánkuty és Ábrahám válogatta azokat az okmányokat, amiket Szabó, a kádári kém Budapestre vitt. Azt, hogy a mai napig egy szervezet sem tiltakozott a magyar 56-os szabadságharc hõsi halot-tainak és mártírjainak megbecstelenítéséért, azért azok felelõsek, akik magukat szervezet vezetõinek mondják.

Magyaros szeretettel,

Alfonz (Dr. Lengyel Alfonz, USA)

Kedves Ernõ,

Megkaptam leveled és örülök, hogy büszke vagy eredményeitekre. Azonban félremagyaráztad a Cleveland-i AMOSZET célja nem a jobb vagy baloldali egyesületek fúziója, még csak nem is a kooperáció más egyesületekkel, hanem a meglévõ egyesületek munkájának koordinálása, és a nemzetmentõ munka bizonyos, eddig elvégezetlen feladatainak felvállalása.

Szerintünk egyik oldalnak vagy csoportnak sincs monopóliuma a nemzet érdekeiért aggódni és azokért dolgozni, és egy koordinálás csak elõsegítheti a nemzet érdekeit. Leveledbõl úgy hangzik, hogy Magyar Szabadságharcos (nemzetõr) Szövetség nagyon sikeres munkát végez. Így nem lenne értelme, hogy mások duplikálják munkátokat és esetleges bozót-vita alakuljon ki. Így, ha személyesen nem is leszel jelen Clevelandban, bármi okból kifolyólag, remélem, hogy értesítesz, szervezeted milyen nemzetmentõ munkát végez, és a jövõben mit vagytok hajlandók magatokra vállalni.

Szívélyes üdvözlettel,

Balogh Sándor (USA)

Kedves Sándor,

Ha nem ismernélek már régen, akkor értetlenül állnék rövid és zavaros válaszleveled elõtt. Újra meggyõztél arról, hogy kettõnk társalkodásához Neked magyarázó szótárra van szükséged, mert különben képtelen vagy megérteni a mondott vagy írott szót. Hidd el nincs harag a szívemben, de tudomásul kell vennem a megváltoztathatatlant. Ismét jószándékom áldozatául estem, gondolván, hogy a kettõtöknek írt válaszlevelemet Te Pásztor Lászlóval egyértelmûen megérted.

Gondolom és remélem, hogy Pásztor László megérti levelem tartalmát. A magyar nyelv kifejezõ nyelv. A szövegbõl azt kell érteni, amit olvas az ember. Ha ez az út így nem járható én azért nem vagyok hajlandó megtanulni az értelmetlenséget.

Honfitársi tisztelettel köszönt:

Hóka Ernõ (USA)

Kedves Ernõ

Én is visszaküldhetném leveled ugyanazzal a tartalommal. Elsõ leveledbõl nyilvánvaló volt, hogy nem akarsz senkivel illetve más egyesületekkel közösködni, azonban velünk kivételt teszel. Erre én megkértelek, hogy írd meg, egyesületed mivel vesz részt a magyarság munkájában, hogy ne duplikáljuk egymás munkáját. Szeretném, ha az eddig megpróbált, de eleve halálraítélt egyesülésesdi helyett lenne egy komoly, összehangolt együttmûködés. Ez semmi új kötelezettséget nem vetne ki senkire, mindenki csinálhatná amit eddig csinál a nemzet érdekében. Ehhez egy bizonyos feltérképezés, vagy ha akarod, leltár készítést szerettem volna készíteni. Ehhez kértem közremûködésedet. ...

Nem szeretném viszonyunkat tovább rontani, de goromba, sértõ és alapozatlan leveled azt a benyomást keltheti, hogy vagy nincs mirõl beszámolj, mert politizáláson és a szerinted kiváló pártprogramon kívül, amit sajnos, otthon a választópolgárok nyilván nem vettek komolyan, a nemzet érdekében vajmi keveset csináltok, vagy amit csináltok, titokban óhajtjátok tartani.

Baráti üdvözlettel,

Balogh Sándor (USA)

 

"Aki megbocsátja a gaztettet, az cinkossá válik" (Sorozat 1956-ról)

32. A Corvin-köz parancsnokai

Idézet Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak? c. könyvébõl (Kossuth könyvkiadó, 1967, 44-46 o.)

" ... A fegyveres csoportok közül kiemelkedett és egyre nagyobb tekintélyre tett szert a Corvin közi csoport. Nagy hatással volt a létrejövõ pártokra, intézményekre, de különösen nagy hatása volt a többi fegyveres csoportra. ... A csoport az elsõ két nap még zilált, szétesõ állapotban volt, de a fejetlenségen, az anarchián már átüt a szervezett és céltudatos tevékenység. 25-én még nem voltak többen mint 80-100-an, 28-án már 200-300-an és attól fogva állandóan növekszik a csoport létszáma, ereje.

A csoport parancsnoka Iván-Kovács László volt. Nem véletlenül esett a választás a Corvin közre, mint ahogy nem volt véletlen a Baross tér 19., a Móricz Zsigmond körtér, a Széna tér kiválasztása sem. Ezek jól védhetõ támaszpontok voltak és összefüggõ rendszert alkottak. Ez szintén alátámasztja azt a tényt, hogy a fegyveres csoportok többségét katonailag képzett, hozzáértõ vezetõk irányították. A támaszpontok kiválasztása, az összeköttetés megteremtése, az akció elõkészítése, összehangolása és vezetése, a fegyverek szerzése és elosztása, a csoportok katonai felépítése, mindez együttesen bizonyította, hogy az ellenforradalmárok katonailag felkészültek a támadásra. ... Fegyverzetük kezdetben puska, géppisztoly, kézigránát és pisztoly, 28-a után már golyószórókkal, géppuskákkal, páncéltörõ ágyúkkal, tarackokkal és harckocsikkal is rendelkeztek.

A parancsnokot, Iván-Kovács László-t &emdash; már ismerjük &emdash; november 1-én ingadozó magatartásáért leváltották, helyette, Pongrácz Ödön-t nevezték ki."

Molnár János, "Századok", 1130, 8. cikkében a következõ olvasható: "Kálmán Pongrácz, a rough, tough Lumpenproletariat type who led a determined band of rowdies at Corvinus Place in an industrial section of Pest."

Eörsi László szerint "Beszélõ" 1999. november, 24.o.: "November 1-én délelõtt került sor a corvinista felkelõk fõparancsnokának és más vezetõinek a megválasztására. Az ülésen részt vett a Corvin köz 10-12 minden legfontosabb vezetõje. ... A szemtanú tisztek (ellentétben a civil résztvevõkkel) úgy emlékeztek, hogy a választást óriási vita, sõt marakodás elõzte meg, mivel addigi teljesítménye alapján minden parancsnokjelölt - Iván Kovács László, Pongrátz Gergely és Szabó László - saját magát ítélte a legalkalmasabb vezetõnek." Márton András ezredes javaslatára Pongrátz Gergely-t választották parancsnoknak.

Sajnos a tényleges 56-os dokumentumból Magyar Honvéd , 1956 november 2. annyit tudunk meg: "Pongrác bajtárs, a Corvin köz parancsnoka". A fentiek alapján nem véletlen, hogy a Pongrátz testvérek parancsnokságáról lehet inkább beszélni - mindössze november 1-4 között - és ezért, ezen õk 1957 után alaposan össze is vesztek.

A Corvin-közi harcokban november 4-ike után jelentõs szerepet kap Fáncsik György parancsnok is.

Ma viszont egyre határozottabban állíthatjuk, a dokumentumok és a résztvevõk személyes visszaemlékezései nyomán, hogy a Corvin-köznek a parancsnoka M. Nagy Gábor volt, sõt többen visszaemlékeznek Helyes Lászlóra is. Kíváncsian várjuk Helyes Lászlónak, aki az USA-ban él, visszaemlékezéseit a Corvin-közi eseményekrõl..

 

Váltás vagy változás?

Közeledik december 12­e, Antall József miniszterelnök halálának évfordulója. Nekem ilyenkor mindig az a népszavazással is felérõ tömeg jut eszembe, amelyet az 1993. december 18­i temetésén láttam. Magam is ott baktattam lehajtott fejjel a végtelen hosszú és egész úttesteket teljesen betöltõ gyászmenetelõ nagy embertömegben, sorstárasaim oldalán Antall József megítélése sok elégedetlen, talán igencsak jogosan háborgó sorstársam­bajtársam részérõl nagyon különbözõ lehet.

Reá gondolva egyik vele készített tv­interjú jut az eszembe, melyben azt fejtegette, hogy az általunk is átélt nagy társadalmi mozgást ne rendszerváltásnak, hanem rendszerváltozásnak kell neveznünk. 1991 õsze lehetett s én akkor valamiért, &emdash; egyetértettem ezzel a megnevezéssel. Pedig magyar szakos tanár lévén, aki ráadásul nyelvész érdeklõdésû vagyok, &emdash; tudhattam volna, hogy a változás sokkal kevesebbet jelent a váltásnál. Ugyanis változást jelent az is, ha &emdash; mint történt is &emdash; ugyanazt és ugyanazokat kapjuk, mint annak elõtte, csak lilában! Míg a váltás teljes lecserélést, kicserélõdést jelent; &emdash; gondoljunk csak az õrségváltásra, ahol a régieket teljesen újak váltják fel, vagy jegyváltás a színházba, ahol a pénzünkért egészen mást kapunk, egy belépésre jogosító papírdarabot. Éppen ezért a tisztalelkû akkori vezetõink &emdash; velünk együtt &emdash;nagyon becsapódtak; szemben a hatalom megtartásának s fõleg a megszerzésének mûvészeivel, a szocik-kal, akik hazánk történetében már háromszor is teljes VÁLTÁS-t hajtottak végre. Még a fûtõket és a portásokat is lecserélték egyes helyeken és ma már minden lényeges tulajdonnal a labanc pártállam egykori kedvezményezettjei rendelkeznek. A mi falunkban is a termõföldek és erdõk 90%-a nyolc volt állam- és pártfunkcionárius tulajdonában vannak. Dehogy akarnának az általuk gumibottal erõltette kolhozokba visszalépni a "kimentett" földjükkel! Ott csak az igazi, szegény, a dolgozó embereket találjuk zömében jórészük már dolgozni is alig tud....

1996 telén történt, hogy fiam, építõmérnök &emdash; mivel cégük felszámolásra került, jelentkezett a megyei hadkiegészítõ parancsnokságon, hogy kimenne Horvátországba a délszláv háború utáni újjáépítésben dolgozni. Akkor igen jó lehetõségeket csillantottak meg elõttük. A kis hadnagy vette fel az adatait "gépre téve" a kapott információkat. Egyszer csak ennyit mond fiamnak: "Uram, Önt nem javasoljuk a Horvátországba történõ kiutazásra, az újjáépítésben való részvételre, mert az Ön édesapja 1956-os politikai elítélt." Fiam ezt az 1996 januári "élményét" csak az év végén, a karácsonyfa alatt mesélte el nekem. Azt hittem, eláll a lélegzetem! Hat évvel a rendszerváltozás után még mindig itt tartunk!?! Azonnal megírtam fogolyszövetségi újságjainkban, bár a fiam lebeszélt róla, mondván, hogy rosszabb lesz... egyébként is idehaza a barátai elhelyezték már állásba. Rosszabb nem lett a sorsa a kis hadnagynak sem, mert a "leváltás"-t színlelve, jobb beosztásba helyezték elõjárói. De nekem azóta is a meggyõzõdésem, hogy nem változás, hanem váltás kellett volna, de &emdash; alapos!

Ujságh Tibor

 

A Legfõbb Ügyészség állásfoglalásából

"Az `56-os Magyarok Világszövetsége mûködésének felfüggesztésére az elnök nem jogosult. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 16.§ (2) bekezdésének c) pontja szerint a mûködés felfüggesztésnek joga az erre irányuló ügyészi kereset alapján a bíróságot illeti meg, következésképpen Pongrátz Gergely még abban az esetben sem lett volna jogosult a szövetség tevékenységének a felfüggesztésére, ha egyébként az alapszabály erre felhatalmazást adott volna.

Mivel a felfüggesztésrõl határozat nem született, Pongrátz Gergely jogilag megalapozatlan kijelentése a szövetség mûködését illetõen jelentõséggel nem bír. Más kérdés, hogy a szövetség kongresszusa számon kéri-e Pongrátz Gergelytõl ezt a nyilatkozatát, ez azonban nem tartozik az ügyészség törvényességi felügyeleti jogkörébe." (99. 11. 10.)

A Legfõbb Ügyészség állásfoglalása Dr. Vincze János kérésére történt &emdash; Pongrátz Gergelynek az "Új Idõk"-ben megjelent 1998. október 1-i bejelentése után. Íme az eredeti szöveg:

"Az `56-os Magyarok Világszövetsége küldetését teljesítette. ...Ezért döntöttem úgy, hogy a Világszövetség mûködését felfüggesztem."

Egyértelmû, hogy ezzel Pongrátz Gergely elárulta 1956-os eszméket. Pongrátz tudatlanságával igyekezett szétrombolni az `56-os Magyarok Világszövetségének belsõ struktúráját, lejáratta úgy a hazai mint a nemzetközi közvélemény elõtt a Szövetséget és gyökereiben támadta meg a Szövetség kapcsolatait más ötvenhatos szervezetekkel.

Pongrátz Gergelynek az elsõ szám elsõ személyben történt kijelentése igazolja antidemokratikus, diktatórikus vezetési stílusát, a törvények semmibevételét és a többi emberrel szemben tanúsított felsõbbrendû viselkedési módját, mely visszariasztja az igazi ötvenhatosokat a `56-os MVSZ-szel való együttmûködéstõl.

 

"Az Isten harsonája"

Ady Endre születésének 122. évfordulójára

122 évvel ezelõtt 1877-ben &emdash; a szilágy-megyei Érmindszenten született Ady Endre, a magyar irodalom európai mércékkel is kiemelkedõ alakja, aki "Sírjából ma is életet, hitet üzen."

Magyar költõ aligha adhatott többet népének: Emberi méltóságra, a megmaradásra és a megújulásra ébresztett. A kortársai általa hitték magukat valakinek, &emdash; embernek, magyarnak. A hazájukban elszakítottakat és azon kívül rekedteket õ bírta szóra mindenütt. Mint költõ, Ady a humánumban kiteljesedõ magyarságot jelentette. Új rálátást és új hangot hozott a magyar irodalomba. A századelõ elégedetlensége és jobbra vágyása talán csak mûvészi különcködéssé satnyult volna, ha nem jött volna õ, aki világosan megfogalmazta a bajt: "Ez a magyar ugar".

"Lehajlok e szent humuszig:

E szûzi földön valami rág,

He, égig-nyúló giz-gazok,

Hát nincsen itt virág? ..."

Ady jelentõsége felmérhetetlen a magyarság, a magyar irodalom számára. Nélküle nem születhetett volna meg az új magyar líra, s aligha fogalmazódhatna meg napjainkban, határainkon belül és túl a szomszédos népekkel való barátság és megbékélés gondolata. Felmutatta a "megtalált igéket" és összefogta és fogja az elégedetlenkedõk, jobbat és újabbat keresõk "százszínû seregét".

Móricz Zsigmond mondotta Ady ravatalánál:

"Az emberiség még nyomorban hevert: Ady Endre már akkor a szabadságot zengte. A szívek gyáván és mindenbe beletörõdve korbács elõtt meghunyászkodva gubbasztottak. Ady egekig dobta az új igazságok lángoló igéit. A lelkekben siket és vak ködök gomolyogtak; Ady Endrében tisztán égett a felszabadulás örök fénye. ..."

Költészete, publicisztikája lehet korkép, de a magyar és szomszédos népek panaszait kijajgatva lehet körkép is. A magyarság bajait õ fogalmazta meg legteljesebben. Legmélyebben látta Európában a dunavölgyi népek, így a magyarság problémáit, de a megoldást is. A népek jogaiért küzdõk a fegyvertársat látták benne. Az esztéták a vers megújítóját. Így hatott serkentõleg mindenkire. A történelem számos tanulságát fogalmazta meg a századelõ, napjaink és a jövendõ nemzedék számára, így a mi számunkra is. De fontos belsõ szükségét látta a magyarságot tartó erõk összefogására, erõsítésére. A legteljesebb igazságra és realitásra vágyott. Ezért ölelkeztette szimbolista költészetében a Biblia üzenetét, igazságait a legmélyebb történelmi múlttal. A maga és népe sorsával küszködõ költõ az egyetemes emberi titkok megfejtésére törekedett. Szimbolizmusának két alappillére: 1) a vívódó ember és a vele kapcsolatos történelmi realitások; 2) az Isten felé igyekvõ ember, a Biblia üzenetei és igazságai. Ezek szimbolista lírájának legfontosabb elemei.

Makkai Sándor erdélyi püspök a Magyar fa sorsa címû Ady életmûvérõl szóló könyvében írja:

"Lírájának legmélyebben zengõ húrja a bûnbánat, legmagasabban zengõ húrja az istenszerelem lett".

A nagy megpróbáltatásokat átélt ember Istenkeresése és bûnbánó hangja, &emdash; Ady egész költészetének katarzisa, feloldása, nyugtalan lelke hullámzásai valahányszor a legmagasabb és legmélyebb pontjaihoz ér, mindig tragikus komolysággal és õszinteséggel kizendül belõle a zsoltárok hangja. Ahogyan Makkai püspök megfogalmazta: az "... a bûnbánatnak és a viaskodó hitnek, a szomjas Istenszerelemnek megrázó és hatalmas szenvedélyes melódiája."

Aki Ady verseit olvassa, vagy hallgatja, felfedezi a költõben a magyar nyelv megújítóját. Õsi szavaink szépségével teszi frissé, elevenné nyelvünket. Lelke szerinti ösztönösséggel beszéli az örök magyar nyelvet, amely régibb és mégis újabb. A régi szavak, kifejezések alkalmazása, szimbolizmusának és költõi mûvészetének legfõbb eszköze. Mûvészetének méltatója elragadtatással írja verseinek nyelvezetérõl, stílusáról:

" ... benne érezzük minden mézét illatát a régmúlt virágoknak. Aki Ady-t hallja, tudja, hogy a magyar gondolkodásoknak és tiszta érzésnek a muzsikáját hallja.

A bizakodó remény, az ember, Isten és a hazaszeretet vágyai fonódnak össze lelki húrjain. A Karácsony címû versében békés, családiasan meghitt, az egész világra, égre és a földre kiáradó szeretetében és felemelõ fohászában boldog gyerekkora idilli világába, szülõfalujába, Érdmindszentre vezeti, ahová a Messiás, ilyenkor karácsonykor "boldogságot szokott hozni".

Ady igéi ma is idõszerûek, nem fakultak. Új, és mégis magyar "vizeken járva" és "Ifjú szívekben élve" tovább hódít. A harmadik évezredben is lesz követésre méltó mondanivalója, s ahogyan ezt meg is jövendölte:

"Örök virágzás sorsa már az enyém,

Hiába törnek életemre,

Szent, mint szent sír s mint koporsó kemény,

De virágzás, de élet és örök. ..."

Ady költészete a magyarság szimbolizmusa is. Egy teljes élet és hit üzenete.

Sándor Gyula

 

ARCKÉPCSARNOK

(Élõ magyar értékeink: Sport, Tudomány, Mûvészet)

TAKÁCS TIBOR (1927)
Író, költõ. Fõbb munkái: A mindenség balladái (vers, 1946). Szabad hazában (vers, 1950), Szöktetés Budáról (regény, 1959), Klapka katonái (regény 1972), Erdély köpönyegében (Mikes Kelemen életregénye, 1974), Csalánruha (regény, 1981), Aranytányér (önéletírás, 1985), Ketten az Isten tenyerén (regény, 1990), Aranypávák az asszonyok (regény, 1994), Hat asszony meg a hetedik (regény, 1995), Csillagokkal takaróztam (vers, 1998).

UNGÁR TAMÁS (1943)
Fizikus. Kutatási területe: fizikai anyagtudományok, reális szerkezetek röntgendiffrakciós vizsgálata, jellegzetesen aszimmetrikus röntgenvonalak felfedezése, belsõ feszültségek mérése.

RANSCHBURG JENÕ (1935)
Pszichológus. Fõbb munkái: Félelem, harag, agresszió (1972), Családi kör (1977), Személyiségünk titkai (1978), Szeretet, erkölcs, autonómia (1984), A nõ és a férfi (1988), Szülõk lettünk (1995).

NAGY ATTILA (1933)
Színész. 1956-ban a Borsod-Abaúj-Zemplén megye forradalmi Munkástanácsának elnöke, ezért 1957-ben 12 évi börtönre ítélik, 1961-ben szabadul. Jászai Mari-díj (1966, 1975), érdemes mûvész (1983). Fõbb szerepei: Jágó (Othello), Katona: Bánk bán, Ádám (Madách: Ember tragédiája), Gyulafy (Karinthy: Házszentelõ). filmen: Hintónjáró szerelem (1954), A kõszívû ember fiai (1965), Az évszázad esküvõje (1986), Éjszaka (1989 tv).


Magyar Lant online
A Nemzeti Demokrata Párt havilapja
HU ISSN 1418 8503

[Elôzôszám]    [Következôszám]