Magyar Lant  1999. július


?? MAGYAR ?? . . . ?? NEMZET ??

"Vezérlõcsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson reám."
(Liszt Ferenc)

Nem véletlenül sok a kérdõjel bennem és a címben is, mert szöget ütött a fejembe, hogy az MSZP ezután újracsatolni fogja: a magyar és a nemzet szavakat.

Az elmúlt tíz esztendõ egyik visszatérõ refrénfájdalmát bennem az okozta, hogy több parlamenti és parlamenti kívüli pártnál az összejöveteleiken a magyar szimbólumok (himnusz, szózat, a magyar lobogó) gyakorlatilag tiltott jelképeknek számítottak. Volt olyan pártszónok, aki úgy mondta el a március 15-i ünnepi beszédét, hogy három szót számûzött a szótárából: magyar, nemzet és haza.

"Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!"

Aki Petõfi Sándornak e tömör mondanivalóját nem vállalja, az nem magyar, az nem szolgálja a magyar nemzetet és a magyar hazát. Éppen ebben rejlik számos politikusunk hibás álláspontja, mert uralkodni akarnak a nemzeten és nem szolgálni azt, pedig Kossuth leszögezte: "Szolgái, és nem urai vagyunk a nemzetnek."

A jelenlegi ellenzéki politikusokra tökéletesen ráillik Arany János idézete: "Bölcselkedni tudnak ... kivált a kár után." Miért nem csinálták, jobban, eredményesebben, hatékonyabban, meggyõzõbben 1994-1998 között? Miért viselkedtek úgy 1945-1990 között? - hogy a magyar népnek mindig Ady Endre szavai jutottak az eszébe:

"Betyár urai így nevelték
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rúgott a magyarba
Szinte kedvet kap a rúgáshoz."

Miért választottak úgy vezetõket 1945-1990 között, de még most is? - ahogyan Németh László jellemzi õket: "Ha valaki feltûnõen ostoba volt a maga szakmájában, akkor az emberek rögtön tisztelettel kezdtek beszélni vele, mert biztosra vették, hogy a hivatalos Magyarország áll mögötte." Éppen emiatt Magyarország XX. század második felének történelmét úgy foghatjuk fel, mint a jelentékeny történeti alakok sikertelenségének halmazát. Ma Magyarországon azok képviselik a magyart, akik más néven születtek, nagyapjaik ajkát nem hagyta el magyar szó és unokáik már csak egy nemzetközi nyelven tudnak társalogni saját családjaik körében.

A nemzetek maguk alakítják sorsukat. Semmi jót nem hoz nekik a véletlen. Azok szolgálják õket igazán, akik a legmélyéig kibontakoztatják erejüket. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mellõzött magyar emberek alkotásaiból áll össze a nemzet kincse. Amint ez Vörösmarty vallja: "Minden ember legyen ember, és magyar." Azt viszont illene tudnunk, hogy a magyar alkotóknak nemcsak külföldi propaganda kell, hanem itthoni megértés is.

A saját szavaikban gyönyörködõ és váratlan fordulatokra sokat adó magyar politikusaink többségének, a koncentrált nemzeti tudat iránt semmi érzéke sincs. Éppen ezért nem valósítottuk meg az elmúlt tíz évben Magyarországon a szükséges reformokat, de ugyanakkor tûzzel-vassal írtjuk a magyar nemzeti szellemet. Pedig Kossuth megmondta: "Országlók jönnek-tûnnek, népek és nemzetek maradnak.", ugyanezt Jókai így fejezi ki: "A mennyországért sem szabad eladni Magyarországot!" Az Európai Unióba való menetelésünk hibás magatartását Palágyi Lajos szavaival jellemezhetjük a legtalálóbban:

"Magyar, ki honát megveti
És mindent, ami nemzeti,
Mindegyre szid, mindegyre mar:
Oh az még nem nemzetközi,
Csak rossz magyar."

Nekünk magyaroknak az elkövetkezõ évezred hajnalán csak az lehet a célunk, hogy a magyarságnak a csúszó-mászó állapotából térdre kell emelkednie, majd nagyon rövid idõn belül talpra kell állnia. Németh László szavaival: " Hogy egyenesedhet ki a magyarság? Hagyományai belsõ udvarára kell húzódnia, legjobb életnedveit kell fölszivattyúznia magába." Ennek a feltételét Kossuth így fogalmazta meg: "Veszve csak azon nemzet lehet, amely lemondott önmagáról."

Igazat kell adnunk Kaffkának: "A kis nemzet emlékezõtehetsége sem gyengébb, mint a nagy emlékezete. Csakhogy a meglévõ anyagot lelkiismeretesebben dolgozza föl." Számos alkalommal a magán beszélgetések során, a magyarokat tisztelõ külföldiek így nyilatkoztak rólunk:

"A magyarok minden néptõl abban különböznek, hogy alkotmányukban biztosítják a kisebbségi jogokat, de ugyanakkor a saját maguk többségi jogaiknak a tiszteletét és megbecsülését nem követelik meg a velük együttélõktõl. A magyart, a saját hazájában becsmérelni, rágalmazni, gyalázni büntetlenül lehet. Ez semmilyen más nemzet esetében nem lehetséges."

Dr.Vincze János
az NDP elnöke

 

 

Petõfi Sándor:
Arany Jánoshoz

TOLDI írójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre! ...
Olvastam, költõtárs, olvastam mûvedet,
S nagy az én szívemnek õ gyönyörûsége.


Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:
Nem tehetek róla... te gyujtottad ugy fel!
Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?

Ki és mi vagy? hogy így tûzokádó gyanánt
Tenger mélységébõl egyszerre bukkansz ki,
Más csak levelenként kapja a borostyánt
S neked rögtön egy egész koszorút kell adni.

Ki volt tanítód? hol jártál iskolába?
Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.
Az iskolákban nem tanulni, hiába,
Ilyet ...a természet tanított tégedet.

Dalod, mint a puszták harangja, egyszerû,
De oly tiszta is, mint a puszták harangja,
Vándorol, s a világ zaja nem zavarja.

S ez az igaz költõ, ki a nép ajkára
Hullatja lelkének mennyei mannáját.
A szegény nép! olyan felhõs láthatára,
S felhõk közt eget csak néhanapján lát.

Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más,
Enyhítsük mi költõk, daloljunk számára,
Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás,
Egy édes álom a kemény nyoszolyára! -

Ezen gondolatok elmém környékezték
Midõn a költõi szent hegyre jövék fel;
Mit én nem egészen dicstelenül kezdék,
Folytasd te, barátom, teljes dicsõséggel!

 

 

KÖZLEMÉNY

Az elmúlt napokban a magyar keresztény és keresztyén közvéleményben óriási felháborodást váltott ki egy osztrák állampolgárnak a kiállítása a Kiscelli múzeumban. Véleményünk szerint az adott osztrák állampolgár mûveletlenségérõl és tiszteletlenségérõl tett tanúbizonyságot, amikor olyan tevékenységet óhajt mûvészetnek nevezni, amelynek semmi köze sincsen a mûvészeteknek egyetlen ágához se. Okvetlenül ki kell hangsúlyoznunk, hogy nem minden emberi vagy társadalmi tevékenység tartozik a mûvészet kategóriájába.

A Nemzeti Demokrata Párt a magyar nép nagy részének egyértelmû gyalázásaként ítéli meg e kiállítást és ezért fordult a Budapesti III. kerületi Ügyészséghez, hogy vizsgálja ki, hogy mely magyar törvényeket sértett e kiállítás, majd ennek megállapítása után kezdeményezzen bírósági eljárást a Kiscelli Múzeum vezetõsége ellen.

Az NDP Országos Elnöksége beadvánnyal fordult a Külügyminisztériumhoz, hogy ne engedélyezze többé az adott osztrák állampolgár beutazását Magyarországra.

Az NDP Országos Elnöksége levélben tiltakozott Ausztria Magyarországi Nagykövetségénél ezen osztrák állampolgárnak a magyar istenhívõ lakossággal szemben tanúsított elfogadhatatlan tevékenysége ellen.

az NDP országos elnöksége

 

 

Tisztelt Alkotmánybíróság!

A Nemzeti Demokrata Párt Országos Elnöksége a hozzá érkezett számos levél nyomán úgy döntött, hogy a banki átutalással történõ bérfizetés jogellenességének megállapítását kezdeményezi. Tisztelettel kérjük az Alkotmánybíróságot állapítsa meg, hogy jogellenes a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény azon része, amely idén januártól kötelezõ módon rendeli el a banki átutalással történõ bérfizetést.

Az eddigi tapasztalatok alapján dokumentálható:

- a dolgozók többletköltséggel jutnak saját illetményükhöz;

- a nem megfelelõ infrastruktúra kialakítása miatt, számosan késve kapják meg juttatásukat;

- az országban 3300 település van és ismereteink szerint, 50%-ban nincs bankautomata;

- a számlanyitás költségei egyértelmûen a dolgozókat terheli;

- gyakorlati tapasztalataink azt mutatják, hogy a bankautomaták 29%-ban nem teljesítik a kért szolgáltatást.

A fentiekbõl következik, hogy közel egy millió dolgozót havonta ér kár. Ez most még fokozódik, mert az OTP saját hatáskörében rendeletet hozott a bankkártya eddigi kétszeri ingyenes használatának megszüntetésérõl.

A bankok döntésének monopol helyzetét a dolgozók fizetésére meg kell szüntetni, mert ellenkezõ esetben, minden mûveletért költségtérítést követelhetnek és elõállhat a következõ furcsa helyzet: a bank átadja a kifizetést egy leányvállalatának, az átadja a megyei kirendeltségének, az átadja a városi kirendeltségének, az a kerületi kirendeltségnek, az a helyi kifizetõ helynek - minden pénzegység a mûveletért követel háromszáz forintot és akkor a dolgozónak az ezer forintnyi járandósága helyett, fizetnie kell majd nyolcszáz forintot!!

Budapest, 1999. július

a Nemzeti Demokrata Párt Országos Elnöksége

 

 

Hírek

06.21. Dr. Balogh Sándor professzor (Amerikai Magyarok Országos Szövetségének Elnöke) könyvbemutatója Budapesten.

06.24. A Csodaszarvas Alapítvány támogatásával Nap-Éj egyenlõség tiszteletére szervezett rendezvény tartottak Balatonbogláron.

06.24. Az õsi hagyományok szerinti tûzgyújtás Kaposvárott.

06.25. A PEK szervezésében koszorúzás a memento emlékmûnél, beszédet mondott Orbán Viktor.

06.25. A Magyar Kerámikusok Szövetségének kiállítása az Iparmûvészeti Múzeumban. Megnyitó beszédet mondott Pannonhalmi Zsuzsa.

 

 

Halasi B. Erzsébet:
Szerelmem

Nap-mint nap szomorú, borús a képed.
Miért nem mondod, mi történt véled?
Valamit mindig messze keresel,
mindennap újabb bánatba esel.

Szemedbõl csupa bánat int felém,
Fájó szívedet tárd ki hát elém.
Gyógyító balzsamul rá mit tegyek?
Talán egy egészen új szívet vigyek?

Lehoznék neked csillagot nappal.
Vagy éjjel napot, eget a holddal
Csak néznél vidáman, kacagva már,
Lenne a föld neked tündér szép vár.

 

 

Közvéleménykutatás

Jeszenszky úr nem rokonom, csak kedvelt honfitársam. Mi, itt, jó öreg USA-ban, nagyon elvoltunk hanyagolva, szülõföldünk képviselõi által, az elmúlt 42 év alatt. Végre, csodálatosan új szellõ érkezett Washingtonba, az új Nagykövet által. Telefonra, levélre, személyes választ kaptunk, ügyeinkre elõnyös határozatokat, (lányom magyar állampolgársága), szóval a kapcsolatok igazán õszintévé alakultak a követséggel. Kezdtük megismerni a nevet. Jeszenszky Géza, az új Nagykövet. Hallottuk, hogy magyar összejövetelekre jár, nyíltan állást foglal komoly politikai kérdésekben, (pro vagy kontra) mindig õszintén, nyíltan. Te jó ég, ezt soha semmiféle követ idáig nem csinálta!!!! Ki ez az EMBER?? Ez az EMBER, akit megtanultunk respektálni (becsülni). Most, ahogy mi látjuk, jön egy ismeretlen ember, aki sajnos téves információk alapján, személyi támadást indít a Magyar Kormány Képviselõje ellen. Ezt én, igen sajnálatosnak tartottam, így a következõket cselekedtem. Az E-mail levéltáramban, több mint 800 (nyolcszáz) magyar címem van. Ki küldtem, egy vélemény nyilvánításra, 500 levelet. Ebbõl, 397 válasz jött be, eddig (szegény compym, szinte füstölgött) A 397 válaszból 2 (azaz kettõ) aki negatívan válaszolt, 17 (azaz tizenhét) még nem találkozott nevével, így nem tudott véleményt nyilvánítani. Bizony, 378 mellette, 2 ellene. Ez 75,6% ha az 500-at, vesszük alapul, ami igen nagy bizonyíték Jeszenszky Géza nagykövet úr mellett. (397 válaszból, 378=95,46%) Nem hiszem, hogy sok olyan vezetõ van, ma, aki ennyire népszerû legyen. Egy hatéves gyerek is tud hibát elkövetni, de EMBER-nek kell lenni, hogy beismerjük.

Helyes László
USA

 

 

Az élet egy színes álom

2) Visszapergettem mindent és tudtam: egész életemben jót akartam, mindig másokért, a közért dolgoztam és mégis, micsoda igazságtalanság! Akkori ÉN-em ordított bennem ha támadtak: "Üss vissza! Mi lesz a jó híreddel, az elõremeneteleddel? Azért dolgoztál, hogy tisztának, jónak lássanak s most itt vagy besározva, üss!" Ekkor történt meg, rájöttem, hogy értelmetlen, mert az igazságtevés nem az én dolgom. Legfeljebb a kisebb nagyobb csínytevésekre való figyelemfelhívás. Nem kis gond ez a mi nemzetünk történelmében, ahol mások becsmérlése, bevádolása, évszázados hagyományokra nyúlik vissza. Történelmi figuráink közül mennyit kellett rehabilitálni? De mi, a magunk szûk közösségében, megtettük e ezt? Nem igen, de ahhoz értünk, hogy elvegyük egymás munka- és életkedvét. Mondhatnám mesterek vagyunk benne.

Ami engem illet, jómagam az "átkattanás" óta ezt másként élem meg. Rájöttem, hogy bármi rosszat mondanak nekem a másikról, az elsõsorban az illetõ, a rosszakaró vallomása! Rájött arra, hogy tartalmatlan életének vége felé, VALAKI akar lenni, mert közeledik a "Nagy Érettségi", és számot kell adnia - saját magának. Társat keres hozzá, "érdekes" történetekkel. Önigazolásba menekül, hogy õ valaki. Ettõl fél legjobban a legtöbb ember - az önvallomástól. Ezért akar VALAKI lenni. Sajnálom az ilyeneket, mert nem értették meg, hogy "az ember akkor érthet meg igazán valamit, amikor átéli." Ez a különbség a racionális tudomány és a lélekkel, a Teremtõvel foglalkozó eszmék között. Amíg nem születik meg a belsõ felismerés: "Aha! Hát errõl beszélnek!", addig a legnagyobb tanításokat is süket fülek hallgatják. Buddha mondta. "Ne törõdjetek azzal, amit mondok! Csak figyeljetek és hangolódjatok rám! Érezzétek az energiát, amely a szeretet formájaként körülvesz és felétek árad, akkor meg fogtok érteni, s azt is, hogy mit mondok..."

Hát kezdjünk hozzá! Évezredek óta hagyománya van a másik megbecsülésének. A görög "dikaiosz", a kínai "cseng-zsen", az arab "sejk" ugyanazt jelenti: "IGAZ EMBER". Hamvas Béla, a mostani évtized "Nagy Felfedezettje", akinek raktárosként kellett leélnie élete nagy részét, azt mondta: "NORMÁLIS ember". Ez nyelvünkben azt jelenti, hogy aki nem ilyen, az ugye más. Mondjuk így abnormális. Ma a világ kilátástalansága miatt újra erõre kaptak a spirituális tanok, így próbálja meg levezetni az emberiség azt a felgyülemlett - az ember számára felesleges - energiahalmazt, amivel nem kíván tovább élni. Szekták százai alakultak az elmúlt évtizedekben, önjelölt guruk játszottak a lélekkel és a testtel egyaránt világszerte. Veszélyes ösvény, a hírekbõl tudjuk, sokan "megégtek" benne. Pár órás, napos kurzusok után "diplomát" adtak szellemi sarlatánok ezrei az embereknek, hogy most már jók, sõt "gyógyítani" is tudnak. Ha nem sikerül, az nem a "gyógyító" miatt van, hanem a "paciens" nem hívõ, hát azért.

Elmondok egy titkot, magam is kipróbáltam, de mert természettudományi ismereteim nem átlag szintûek, közben megértettem, hogy mi az összefüggések halmaza. Tudom, hogy nincs gyógyító, csak közvetítõ személy van, "aki" tovább tudja adni azt a szeretet-energiát, aminek a felvételére képessé vált. De azt is tudom, hogy ebbõl nem lehet színpadi produkciót csinálni, mert akkor már az ÉN akar bizonyítani és az nem "ugyanaz". Nem tudom hányan értik vagy érzik, hogy jót akarok, amikor kérem: õrizkedjenek az önjelölt gyógyítóktól.

Amikor Európába utazom, sok meghívásnak teszek eleget, és az ottani szellemi oktatókkal felváltva tartunk elõadásokat egymásnak. Sokukkal levelezésben állok és ha nem írok idõben, rám szólnak telefonon: - csak nem vagy beteg, ha akarod, távgyógyítunk. Mindig mosolyogtam rajtuk, pedig tudom, hogy ez az energiaátadási forma létezik és mûködik. Rezonancián alapul ugyanúgy, mint a "telepátia".

Az Úr 1999. évének, Kos havában

Boros Béla
Sydney

 

 

Hédervári séta

Hédervár, egyik rendkívül szép tája Gyõr-Moson-Sopron megyének. Mosonmagyaróvártól 18 km-re keletre fekvõ település Hédervár, amely korábban a Szigetköz központja és a Héderváry család õsi fészke volt. Egy darabka történelem a Héderváry várkastély, amely a XII.-XIII. században valószínûleg római erõdítmény maradványa lehetett. Mai formája a századok során történõ átalakítások nyomát tükrözi. 1534-ben Héderváry János építette fel a várkastélyt reneszánsz stílusban. A következõ században a kastélyt bõvítették, majd barokk stílusban megújították. A XIX. század második felében Khnen-Héderváry Károly romantikus stílusban újra átépítette. A kastélyt - amely 1997 óta kastélyszállóként mûködik - 18 holdas park és egy kis patak övezi. Mögötte hatalmas kiterjedésû és szabadon látogatható vadaspark található. További látnivalók: a római katolikus templom. Helyén a XIII. században már kápolna állott. Mai barokk formáját többszöri átépítés során a XVIII. században nyerte el. A templom belsejében a kõ keresztelõkút az 1300-as évekbõl való. A templomtól nem messze található a Boldogasszony kápolna a XIII. század második felébõl. Ez szolgált a Héderváry család és örököseinek temetkezési helyéül.

Sallai Ildikó

 

 

Emlékezés a népi írók alapította Nemzeti Parasztpártra

(Elhangzott a Nemzeti Parasztpárt alapításának a 60. évfordulója tiszteletére  tartott ünnepi rendezvényén, Budapesten 1999. július 3.-án)

A falusi parasztbölcsek a hatvan év megélését isteni gondoskodásnak értékelték, amelyet az adományévek követnek a halandó ember számára. A népi írók és az alföldi parasztmagyarok alapította Nemzeti Parasztpárt megélte a hatvan évet és reméljük, hogy az adományéveink eredményesebb és fõleg szabadabb népi-nemzeti politikaszolgálattal gazdagítják magyar nemzetünk sorsközösségét és történelmét.

A hatvan éve összekovácsolódott Nemzeti Parasztpárt valójában törvényen kívüli pártként jött létre, mert a Horthy rendszer a parasztságot és annak pártját nemzetalattinak tekintette. A parasztság jogkorlátozása valójában a Werbõczy féle Hármaskönyv szellemét konzerválta és nem a költõpolitikus és hadvezér Zrínyi Miklós értékítéletét a jobbágyparasztságról, mely szerint "az eltunyult nemességnél jobb hazavédõk a jobbágyparasztok". A népi írók valójában Zrínyi Miklós politikaörökségének követõi lettek, míg a Horthy rendszer Werbõczy szellemét õrizte akkor is, amikor Nyugat-Európában már a parasztok is teljes jogú állampolgárok lettek.

A parasztmagyarság jogegyenlõségét és földbirtoklását a II. világháború utáni demokratikus államrendszer hozta meg, amit az 1945-ös földreform egyértelmûen törvényesített. A demokratikus földreform motorja a nemzeti Parasztpárt volt, sõt a törvénytervezet megalkotója is parasztpárti volt, Erdei Ferenc. Nem mellékesen megemlítendõ az, hogy az angol titkosszolgálat Erdei Ferencet és Kovács Imrét a legképzettebb magyar politikusoknak minõsítette.

Az 1945-ös földreformot valójában többpárti egyetértéssel törvényesítették úgy, hogy a végrehajtásban Veres Péter viselte a legfõbb tisztséget. A földreform sikeres végrehajtásával a nemzetközi élvonalban jutott az agrártermelésünk, vagyis a parasztpártiak a nemzetgazdagító politikát erõsítették. A történeti igazság megköveteli annak a fölemlítését is, hogy a földreformtörvény kártalanítási törvénycikkelyei nem valósultak meg. Ez a politikai tény már elõrevetítette az igen dinamikus Kommunista Párt törvénysértõ magatartását, a pluralista demokrácia korlátozását.

A kommunista politika a Nemzeti Parasztpárt belsõ megosztottságát is végzetesen fölgyorsította, amit Veres Péter pártelnök úgy minõsített, hogy a fiókpártiak és szembenállók pártja lett a parasztok pártja. Ennek a pártvitának a gyõztesei végül is a kommunisták politikai stratégiáját támogató fiókpártiak lettek, de gyõzelmük egyben a NP 1949-es politikai-közéleti fölszámolását is jelentette. A kommunista politika erõszakos egyeduralma ellen a parasztpárti szembeállás is létezett, amit Veres Péter "Paraszti jövendõ" címû könyve és a soha nem publikált parasztpárti politikai katekizmusa fémjelzett.

Veres Péter nyíltan megírta azt, hogy a magyar parasztságnak nem kell a szovjetek kolhoza, így könyvét betiltották és ellene a Rákosi irányította bosszúpolitika többször gyilkosságot kísérelt meg, amelyek sikertelenek lettek. Szükségesnek vélem megjegyezni azt, hogy a parasztpártiak, különösen Veres Péter a pluralista- szintézispolitika hívei voltak a szocializmus programvitájában is. Nem fogadták el a monolitikus sztálinista szocializmus-gyakorlatot. Ennek az állításnak a legfõbb bizonyítéka az, hogy az 1950-es évek eleji kényszerhallgatás után a Nagy Imre nevéhez kapcsolt "új szakasz" politikának legfõbb támogatói a parasztpártiak és a nékosznemzedék tagjai lettek.

Történeti igazságként ki kell mondani az utókor számára azt, hogy a nemzeti-demokrata és kommunista Nagy Imre legalább annyira kereste a népi-nemzeti szekértáborral a politikai együttmûködést 1945 óta, mint a hogy a parasztpártiak és a nékoszisták túlnyomó többsége támogatta Nagy Imre politikai programját. Az elhallgatás mûvészetét alkalmazó történészek valójában történethamisítást követnek akkor, amikor Nagy Imre és népi-nemzetiek politikai együttmûködését kihagyják a történelemkönyvekbõl vagy kisebbítik annak tényét.

Az utókor nem olvashat arról, hogy már az 1955-ös márciusi határozat után, pontosan az 1955-ös áprilisi 4-i budapesti fölvonuláson az egyetemisták és fõiskolások "dezorganizált ünnepséggel" visszajelezték Rákosinak, hogy õk Nagy Imre hívei. Rákosi Mátyás és barátai észrevették a "dezorganizált fölvonulást", amit egyértelmûen bizonyított az, hogy vizsgálatot rendelt el Rákosi. A vizsgálat következményeként sokan elvesztették állásukat, természetesen Nagy Imre követõi.

Az 1955-ös dezorganizált fölvonulásra azért kell emlékezni, mert a fölvonulók többsége kezdeményezõje lett az 1956-os nemzeti forradalomnak és szabadságharcnak. Az 1950-es évek elsõ felében az egyetemek és fõiskolák politikai közéletének legfõbb vezetõi azok a nékoszisták voltak, akiknek szellemi arculatát a népi írók írásai mûvelték ki elsõsorban. Ez történeti tény, amit az emigrációban élõ Kovács Imre így õsszegzett. "A kommunizmus brutális szakasza záródott le ... A régi gárda mellé fölsorakozó új népi értelmiség olyan szenvedéllyel támadta a kommunista rendszert, mint mi annak idején a Horthy rendszert."

Németh László örökértékû megfogalmazása szerint az 1956 magyarsága újra "emelkedõ nemzet" lett, amelyet a magyarság legjobbjainak összefogása teremtett meg Nagy Imre vezetésével. A forradalom és szabadságharc minden szakaszában aktívak voltak a népi-nemzetiek. Már az elsõ napon Veres Péter vezette át a fölvonuló fiatalokat Bem térrõl a parlament elé és egyike volt azoknak, akik felkértek Nagy Imrét a kormányfõi tisztségre. Az utolsó napon pedig az 1956. nagy krónikása, a parasztpárti Bibó István képviselte a Nagy Imre kormányt a forradalmat leverõ orosz intervenció ellen. Arra is büszkék lehetnek a parasztpártiak, hogy a legtekintélyesebb vidéki forradalmi központ, a gyõri Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke a parasztpárti Szigethy Attila volt, aki Nagy Imrét, mint kora legbecsületesebb magyarját barátjaként tisztelt.

Az 1956-os nemzeti forradalmat és szabadságharcot állami bosszúpolitika követte, amely a népi-nemzeti szekértábort különösen sújtotta. A párt pénzvagyonát elkobozták. Az MSZMP Politikai Bizottsága döntése szerint betiltották a Nemzeti Parasztpártot és a Kisgazdapártot. Csak a népi-nemzetiek ellen hoztak inkvizíciós jellegû határozatot, amelyet a legtekintélyesebb népi írók határozottan visszautasítottak. Nyíltan megvallották, hogy õk a szocializmus hívei, de nem tudtak egyetérteni a sztálini államszocializmussal. Szükségesnek vélem hangsúlyozni azt, hogy a szocializmusnak is több értelmezése van, vagyis pluralista fogalom a szocializmus. A népeik szocializmus fölfogása mellett a szociáldemokraták, a keresztényszocialisták is szembeálltak a marxista-leninista osztályharcos szocializmussal. A marxista szocializmus ellenében a népiek harmadik útként kifejtett szocializmusa valójában a szocializmus és a kapitalizmus értékelmeinek a szintézisét hirdette és azt, hogy a szocializmus a legmélyebb keresztényi erkölcsre épülhet vagyis csak népet szolgáló politika lehet.

A népeik harmadik úttal jelölt szocializmusa a legaktívabb hatóerõ volt az 1956-os politikai szabadságharcban, amit a kádári hatalom bosszúpolitikája is igazolt: azokat kell legkeményebben büntetni, akik legtöbbet tettek az 1956-os forradalom és szabadságharc ideiglenes gyõzelméért. Ennek az elhallgatása is visszatérõn kimutatható az 1956-al foglalkozó irodalomban illetve irományokban, vagyis a népiek és nagy Imre szövetségét tudatosan elfelejtik a történelemkönyvek.

A népi-nemzeti szekértábor szívósan elviselte a kádári bosszúpolitikát, de a magyarságszolgálatot nem adták föl, sõt az 1960-as években újra hatalmas erõtényezõként alakítói lettek az agrárgazdaság megreformálásának és a nemzeti öntudat fölébresztésének.

Az agrárgazdaságot a kolhozpolitika válságba juttatta, vagyis Veres Péter elõrelátása igaz lett. A magyar parasztgazdaságnak, de az országnak csak kára lett a szovjetmodell követése. Az Erdei Ferenc és Veres Péter nevéhez kapcsolt agrárreform - amit a kommunista Fehér Lajos támogatott - a magyar agrárgazdaságot és élelmiszeripart a világelsõk közé emelte. Ezen állítást egyértelmûen bizonyítja az, hogy az 1970-es években a hét legfontosabb élelmiszeripari termékbõl három elsõ helyet, egy másodikat és két harmadik helyet mondhatott magáénak a magyarság.

A parasztpártiak bölcs szintézispolitikát alkalmaztak a nagyüzem és kisüzem, a közösségi birtoklás és a magángazdálkodás együttlétezésében. Az agrárreform csendes eltérítés volt a kolhozpolitikától, amelyet a paraszti és földmûves társadalom is magáénak tekintett, mert nagyobb lett a jövedelmük és modernizálhatták lakóházaikat is. Sõt a városi embereknek is nagy örömet jelentett az agrárreform, mert olcsóbb lett az élelmezés vásárlási költsége és nagyobb lett a választék.

A magyar agrárreform révén - amely hazánk történelmének a legsikeresebb agrárreformja volt - újra emelkedõ nemzet lettünk a kelet-európai államszocialista, sõt a kapitalista országok gazdasági versenyében. Erre a korra, pontosabban az 1965-1985 közötti évekre ma is emlékeznek az idõsebb korúak, de azt már nem tudják a történészkufárok tényhamisításai miatt, hogy a reformpolitika elsõsorban a parasztpártiak nemzetszolgáló politikájának az eredménye.

Ugyancsak a történelemhamisítás áldozata lett a Hazafias Népfront országos és megyei központjaiban tevékenykedõ parasztpártiak hazafiság-mûvelése, különösen a fiatalok körében. A marxizmus nemzeti sajátosságaként értelmezte a nemzeti érdekpolitikát, vagyis aláértékelte a szociális és politikai érdekcéllal szemben. A népiek a szociális és nacionális értékek és érdekek egyenrangúságát vallották, így a marxisták nem tudták megérteni a népi-nemzetiek nemzetfelfogását. Még természetesebb az, hogy a népi-nemzetiek sohase azonosultak a marxizmus nemzetfelfogásával, vagyis a politikai vita létezett a két szellemi áramlat között. A népi nemzetiek mesterien fölhasználták a Hazafias Népfront szervezeteit arra, hogy a magyar közvéleményt alakítsák a közmûvelõdés fórumain.

Ebben a csendes, de eredményes nemzetmûvelésben sok-sok kiváló szakember vett részt a közismert népi írói személyiségek mellett, mint kultúrapostol. Tisztelettel õrizzük Czine Mihály, Csenki Imre, Gulyás Lajos, László Gyula, Péczely László, Vass Lajos stb. emlékét. A jelenleg is élõk közül kötelességünk emlékezni Cselõtei Lászlóra, Fekete Gyulára, Hegyi Imrére, Kristó Nagy Istvánra, Márton Jánosra, Mikita Istvánra, Nagy Istvánra, S. Hegedûs Lászlóra, S. Szabó Ferencre és pártelnökünkre Borók Imrére. A népiek csendes szellemi honvédelmét azért is szükséges hangsúlyozottan fölidézni, mert az államszocializmus politikai fölmorzsolásában a legnagyobb ellenzéki erõ a népi-nemzeti szekértábor volt, amely a lakitelki népfórumon nyíltan vitatta már a jogállami demokrácia megharcolásának politikai programját.

* * * * *

Az 1989-90-es években a jogállami demokrácia újraszavatolta az állampolgárok választójogának államhatalmi joggyakorlatát úgy, hogy az állampolgári szavazatok többségi aránya döntheti csak el azt, hogy a versenyzõ pártok közül melyek gyakorolják az államhatalmat és az önkormányzati hatalmat.

A népi írók szellemi örökségét valló Magyar Néppárt nagy reményekkel kapcsolódott be a választási küzdelembe. A reménynek volt politikai garanciája, mert az aktiválódott, régi nemzedék mellett sok-sok fiatal lelkes küzdõje lett a népi írók társadalompolitikai örökségének. A jó pártprogram mellett a pénzügyi feltételek is optimálisak voltak, mégis vereséget szenvedett az újjászervezett Nemzeti Parasztpárt.

A választási vereségnek sok oka közül az egyik az volt, hogy nem követte a parasztpárti választási hagyományt, vagyis nem Kelet-Magyarországra összpontosított a választási bizottság. A választási vereséget segítette elõ a parasztpárti nosztalgia is úgy, hogy góliátpártnak tekintették a Magyar Néppártot, amely a népi írók szellemi tõkéjével sikeresen szerepel. A nosztalgiapolitika helyett újra kellett volna fogalmazni a népi írók politikai örökségét a jogállami demokrácia versenyrendszerének követelménye szerint. Erre azért is szükség lett volna, mert az államszocializmus hármaselvû kultúrpolitikája (támogat, tûr, tilt) sok értékelési hordalékot szórt a népi írókra. Ahogy az 1956 után megfogalmazták a népi írók a rágalmak ellen a bátor ellenvéleményüket, úgy a MNP Országos Elnökségének is vállalni kellett volna a nyílt polémiát. Ezt nem tette, sõt eltûrte azt, hogy az Erdei-Kovács álvitával dezorganizálják a vezetést és tagságot. A két kiváló parasztpárti nevéhez kapcsolt pártvita azért is káros volt, mert az Erdeit tisztelõ agrárértelmiséget eltávolította a Magyar Néppárttól s ezzel a parasztpárti karaktere gyengült, sõt tömegbázisa is, annak ellenére, hogy az elõrejelzések nagy sikert jósoltak.

Az Erdei és Kovács pártvita természetesen nem véletlenül bontakozott ki, hanem megtervezett támadás volt a népi írók pártja ellen. A politikában, a pártok kapcsolatában mindig voltak és lesznek látensfaktorok, rejtett erõtényezõk, amelyeket csak kevesen ismernek, illetve kevesen manõvereznek velük. Tagadhatatlan tény, hogy az MDF-nek az SZDSZ ellen mindenáron egységesíteni kellett a nemzeti erõket. Valójában az MDF-es pártpolitikai érdeknek rendelték alá a Magyar Néppártot azok, akik az MDF kriptopárttagjai voltak a Magyar Néppárt vezetésében. Ha a Magyar Néppárt kriptopárttag vezetõi õszintébbek lettek volna, akkor a párttagsággal meg lehetett volna értetni azt, hogy az SZDSZ elleni kiélezett versenyben az MDF számára más út nem adatott a gyõzelemhez, csak az, hogy a Magyar Néppárt impotens párt legyen.

Errõl a témáról 1991. augusztusában alkalmam volt Antall József miniszterelnökkel elbeszélgetni, aki korrektül elismerte azt, hogy kriptopárttagoknak küldetése volt az MDF érdekében, amit teljesítettek. A Magyar Néppárt politikai vigaszdíjat kapott, a Baross u. 61. sz. pártház 50%-ra hasznosítási jogot szerzett.

A röviden vázolt bukási tényezõket hûen visszajelzik ahogy a választási pénzzel, a 26.000.000 (huszonhatmillió) forinttal gazdálkodtak. A választási bizottság az államtól kapott pénz nagyobb hányadát "eldorbézolta". A tényleges választási költség csak két milliós volt, viszont a hat vezetõ hat hónapi bére négy millió volt. Hat milliót olyan propagandaanyagra költötték, amelynek nagyobb hányadát 1991-ben a MÉH-be vittük. Négy milliót fordítottak a székházra, és nyolc millió maradt, amit a Számadás és a Trikolor Kft mûködési költségét szolgálta, vagyis privatizálták.

Szükségesnek tartom megemlíteni azt, hogy a választási vereség legsúlyosabb következménye az lett, hogy a választás elsõ vonalában küzdõ fiatalok túlnyomó többsége elhagyta a magyar Néppártot, 1990 nyarán. Az Országos Elnökség frakciózásnak minõsítette kérésüket, a választási vereség nyílt megtárgyalását. A pártválságból való kiutat az 1991-es, Péter-Pál napján megtartott szolnoki gyûlés ideiglenesen megoldotta. Újra Márton János lett a törvényes elnök, és megkezdõdött az átrendezõdés úgy, hogy a vidékiek aránya többségbe jutott a választott testületekben.

A Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpárt az 1990-es választási vereség után megkísérelte a politikai mezõnybe való visszatérést. Az 1994-es parlamenti választásra az eredményességi küszöbértéket fölemelték a kispártok ellen, ennek ellenére készült a népi írók pártja az újabb megmérettetésre és tárgyalásokat folytatott a szövetségkötés érdekében.

A jogállami törvényesség elve szerinti szövetségkötés helyett a gyakorlatban újra átélte a MN-NP az 1990-es megbuktatási procedúrát, amit a Nemzeti Demokrata Szövetség alkalmazott a népi írók pártja ellen. Pozsgay-Bíró pártegyesülési terve szerint a népi írók pártja csak amolyan paraszttagozat lett volna, amit az Országos Elnökség többsége elvetett. A párt önállósága megmaradt, de a választási kudarc is. Az önkormányzati választáson viszont gyenge eredménnyel önállóan résztvettünk, vagyis pár vidéki településen élt még a Parasztpárt.

Szükségesnek tartom hangsúlyozni azt, hogy az országos közéleti-politikai versenybõl való kiszorítás legfõbb oka a párt pénzügyi nincstelensége volt. A jogállami igazságszolgáltatás nem kárpótolta a közismert téglajegyek értékét, kb. 350 millió Ft-ot, ahogy megtette a szabadkõmûvesek számára. Vagyis a parasztjog nullajog lett.

A jogállami demokrácia választási küzdelmében a helytállás legfõbb tényezõje a pártpénzek nagysága lett, amibõl az MN-NP-nak csak kb. másfél millió forint volt éves viszonylatban. Így a nagyon kevés pénz csak arra volt elég, hogy a legfontosabb emlékezési ünnepségeket megtartsuk. Ilyen volt az 1993-as szárszói részvétel, az Andrássy úti pártszékház emléktáblavattása, majd a legsikeresebb a Veres Péter Centenárium megrendezése.

Veres Péter Centenárium rendezvényei visszajelezték a népi nemzeti szekértábor megfogyatkozott, de hûséges védelmezõinek mozgalmi erõnagyságát. Különösen visszajelezte a hivatalos Magyarország népi írók szellemisége elleni közömbösséget, sõt szembeállását. Ennek legfõbb politikai bizonylata a Nemzeti Kulturális Alap sértõ levélválasza, amelyben közölte Berta Bulcsú, hogy nem adnak támogatást és ne is fellebbezzünk.

Veres Péter Centenárium egyben összekovácsolója is volt a népi-nemzeti szekértábornak, hisz a balmazújvárosi, a budapesti, a gyõri, a pécsi, a nagyhegyesi ünnepi rendezvények, és a Vésztõ-mágori népünnepély erõsítette a fennmaradási küzdelmünket az elhallgatási politika ellen. A Veres Péter Centenárium egyben azt az elhatározást erõsítette meg a Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpártban, hogy a pártmozgalom csak arra képes, hogy emlékezzen és emlékeztesse a közvéleményt arra, hogy a népi írók szellemi örökségét gettóba zárták.

A szellemi mozgalom elsõbbségének az elismerése ellenére az 1998-as országgyûlési választáson újra megmérettetési próbát tett a Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpárt, de harmadszor is sikertelen lett a választási részvétel.

Végezetül röviden célszerû a jogállami demokráciáról véleményt mondani. A jogállami demokrácia szükségességét a népi-nemzeti tábor mindig magáénak vallotta, sõt 1956-ban Bíbó István fogalmazta meg legegyértelmûbben azt. Bíbó István szerint az államszocializmus diktatúrája csak a klasszikus polgári demokrácia bevezetésével váltható föl, amelynek szerves része az állampolgári szabadságjogok ugyanúgy mint a politikai pártok államhatalmi versenye az állampolgárok anyagi és szellemi jólétéért.

Különösen kiemelten kell értékelni a jogállami rendszerváltozás békés jellegét és azt, hogy nem az anyagi-ellátási szegénység volt a legfõbb ösztönzõ az állampolgárok politikai állásfoglalásában az államszocializmus ellen. Igaza lett Kovács Imrének, a magyarságnak több szabadság kellett, és ezt a jogállami demokrácia 1989 óta töretlenül biztosította. Ennek legfõbb igazolója az 1990-es, az 1994-es és az 1998-as parlamenti választás. A magyar állampolgárok többsége megbuktatta azokat a párthatalmakat, amelyek a választási ígéreteket nem valósították meg.

A néphatalom jogállami stabilitása mellett a rendszerváltozás viszont sikertelen volt a gazdaságpolitikában és szociális politikában, vagyis a magyarság többségének az anyagi létviszonya rosszabb lett az államszocializmus szabályozott életviszonyához képest.

Ha a magukat elitnek nevezett államirányítók tanulmányozták volna a parasztpárti Kovács Imre rendszerváltoztatási ajánlatát, akkor talán közelebb lennénk Nyugat-Európához és nem Latin-Amerikához. Közbevetõleg megjegyzem azt, hogy a Kenedy kormányzat Kovács Imrét kérte föl Latin-Amerika reformprogramja elkészítésére. Ugyanakkor az Antall kormány Kovács Imrét, mint külföldit nem volt hajlandó posthumus elismerésben részesíteni, talán azért, mert így értelmezte a rendszer-változást: "Azt nem mondhatjuk, hogy mindent vissza, mert jelentõs részükben már eredeti köztulajdont képeznek. ... A modern gazdasági fölszerelés, öntözõmûvek, vállalatok, közlekedési vonalak, új bányák, a nehézipar esetében a volt tulajdonosok egyszerûen nem léteznek. A kisajátított földbirtokos és gyáros vitathatatlanul jogosult kártérítésre, aminek mértékét úgy kell megszabni, hogy ne sértse az érdekelt nép kielégítésének helyes mértékét."

Sajnos a megvalósított privatizáció és licittel kombinált kárpótlás nem Kovács Imre ajánlása szerint valósult meg, amit a magyar állampolgárok úgy értékelték a parlamenti választáson, hogy megbuktatták egy ciklus után az eddigi kormányokat. Biztosak lehetünk abban, hogy a jövõben is igazságosan mérlegel és ítélkezik a választó nép."

Míg a rendszerváltozásért folyó ellenzéki küzdelemnek legfõbb erõtényezõje volt a népi-nemzeti szekértábor, addig a rendszerváltozás elsõ évtizedének alakításából kimaradtak a népi írók társadalompolitikai nézetei, amelyeket a közismert "harmadik út"-ként tart számon a politológia. Jelenleg az angol miniszterelnök okosan manõverez a harmadik útért, vagyis a paraszti demokráciára és erkölcsre épülõ politikaprogramot adaptálták az angol munkáspártiak.

A harmadik út társadalompolitikája tehát az európai politikatudományok szerves része, amelyek közül csak a páneurópai mozgalom szellemi atyjának, Kalerginek egyik legfontosabb gondolatösszegezését idézem, mely szerint: "A döntõ hatalmi eltolódás megnyitotta a lehetõségét kultúránk és szabadságunk megmentéséhez, ha a két küzdõ fél, a burzsoázia és a proletáriátus közül egyik sem gyõz, hanem egy harmadik szerzi meg az államban a mérleg nyelve szerepét: a paraszt."

Kalergi megfogalmazta politikaprogram teljesen egybecseng Veres Péter politikaörökségével, mely szerint "nemzeti közösség alapja" a parasztság, amelynek pártjaként mûködött a Nemzeti Parasztpárt, mint szellemi mozgalom és mint pártmozgalom. A verespéteri örökséget õrizzük továbbra, de elsõsorban a szellemi mozgalmat.

A háromszori megmérettetés kudarca után a párttörvény arra kötelezte a pártot, hogy egyesületként mûködjön tovább. A bírósági változás jogerõre emelkedett, mely szerint megmaradt a vagyonjogi hasznosítás a Baross u. 61. sz. alatti székházban, de egyben kulturális szellemi mozgalomként õrizzük a népi írók népi-nemzeti örökségét a Népi Írók Baráti Társasága néven. Szükségesnek tartom megjegyezni azt, hogy az önkormányzati választáson mindig sikerült megõrizni a sikerélményt. Így jelenleg Borsod megyében, Forró nagyközségben három képviselõnk, Dr. Bodnár István elnökségi taggal becsülettel megvédte a Nemzeti Parasztpárt régi tekintélyét. Vagyis községi szervezettséggel van egy hatalom, ahol a Nemzeti Parasztpárt "a mérleg nyelve szerepét" tölti be.

Kedves Emlékezõk!

A hatvan év valójában szegényparaszti életéveket adott a Nemzeti Parasztpártnak úgy, hogy közben elviselte a folyamatosan létezõ támadásokat, amelyek a politika jobboldaláról és a baloldaláról akarták fölszámolni a népi írók mozgalmát. A fennmaradási küzdelem eredményes volt, a nemzetszolgálati politikánk viszont korlátozott volt, de volt. Ugyanis a mindenkori kormányoknak postázta véleményét a NP, amit megköszöntek, vagy elhallgattak, de késõbb mint sajátjukat hasznosították. Az új helyzetben, vagyis a Népi Írók Baráti Társasági néven megújuló szellemi mozgalomban tovább kell küzdenünk. A legbölcsebb parasztmagyar, Veres Péter szellemi testamentuma legyen az adományéveink küzdelmének lámpása, mely szerint: "Gondolnod kell arra még a legvadultabb küzdelem hevében, hogyha esetleg elbuksz és veled bukik a mozgalom, a bukás ne csúfos legyen, mert becsületbõl, amellyel küzdöttetek új mozgalom s talán szerencsésebb kísérlet születik."

Az újjászületõ mozgalomhoz, a Népi Írók Baráti Társasága országos megszervezéséhez legyen kitartásunk és hitünk.

Dr. Dobszay Károly
Népi Írók Baráti Társasága ügyvezetõ elnök

 

 

Az önrendelkezési jog idõszerûsége

Az 1989-90-es történelmi fordulat után égõ-eleven gondként érzékelhetõ az önrendelkezési jog politikai és jogi megoldatlansága és ellentmondásossága, nemzetközi és belsõ alkotmányi rendezésének szükséglete. ... Az államok önzése, a kormányzatok önérdekû tevékenysége és a nemzetállamok önrendelkezési jogokat korlátozása csakis a demokratikus elvek tisztázása alapján akadályozható meg. ...

Az önrendelkezési jog nem korlátlan, hanem szabadságorientált, más népek-nemzetek szabadságát nem sértheti. Ez kifejezõdhet az új független államokon belül élõ nemzetiségek és egyéb kisebbségek kollektív jogainak, államalkotó minõségének elismerésében s e jogok garantálásában, esetleg társnemzetté fogadásában. ...

A népszavazás nemzetközi jogintézménye mellett a kérdéses területi vita eldöntésében nemzetközi fórumok eljárása segíthet. A vitatott államhatárok fölülvizsgálata megnyugtató-végleges meghatározása - nemzetközi fórumok döntése alapján - a különbözõ felek meghallgatása után is lehetséges. E fórumok illetékessége kiterjedhet az egész Földre vagy bizonyos régiókra. ...

(Részlet a Hitel, 1998. július)

Samu Mihály

 

 

Szeretve tisztelt nagyszívû és kispénzû magyar testvérek!

A Magyar Mûveltség Szolgálat és ezen belül a kárpátaljai árvízkárosultak megsegítését ellenõrzõ bizottság a következõ javaslatot teszi: miután az ukrán kormány az összeomlott házak felépítéséhez építõ anyagot utalt ki, így a vályogházak helyett téglaházak épülnek Kárpátalján. A megélhetés egy Magyarországon élõ embernek elképzelhetetlen. Csak egy megjegyzés: 3,4,5,6 hónapig nem kapnak fizetést a kárpátaljaiak. Ilyen körülmények mellett építkezni és a megélhetés után járni szinte megoldhatatlan gond. Az építkezés elõsegítésére kérünk támogatást, segítséget.

Egy kárpátaljai többgyermekes család szerény megélhetése havi 4000 Ft-ból szûkösen megoldható. A másik magyaron cselekedettel segíteni akaró nyolc magyar, ha összeáll, havi 500 Ft-ot összead, egy többgyermekes család megélhetése biztosított. Ezt az összeget kellene a Magyar Mûveltség Szolgálatnak havonta, 10-12 hónapon keresztül elküldeni. A MMSzolg átviszi a pénzt az arra kijelölt rászoruló családnak.

Számlaszámunk: 11300012-00781284; Levélcím: 2092 Budakeszi, Pf. 2. MMSzolg.; Tel/Fax: 06-23-450-462; Irodacím: 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.

Minden adományozónak elküldjük a megsegített család nevét, címét, hány gyerek van a családban. Fényképet készítünk a családról, a házról, ahol most laknak és az összeomlott házról. A ház építését figyelemmel kísérjük és errõl fényképeket készítünk és az adományozóknak elküldjük.

A Magyarok Istene és Nagyboldogasszony áldja meg a bajbajutott másik magyart segítõ életét.

Tatár József
MMSzolg. ü.v. szolgálója

 

 

Gondolatok Holokaustokra!

(1999. július 3-án a keszthelyi Kastélymúzeum Konferenciatermébe kaptam egy meghívót a Keszthelyi Izraelita Hitközség Elõjáróságától, ahol bemutatásra került a "Keszthelyi Zsidóság története" címû könyv. Raj Tamás fõrabbi tartott elõadást. Ott szerettem volna elmondani az alábbiakat, de nem volt rá lehetõségem)

Azzal kezdem, hogy minden népnek, nemzetnek meg volt és sajnos még napjainkban is meg van a maga Holokaustja, nemcsak a Zsidóságnak!

Emlékezzünk csak a Oroszországra, majd annak folytatójára a Nagy Szovjetunióra, ahol Szibéria, majd meg a Gulág, és a lengyel katonák katinyi tömegsírjai kiáltanak az égre! Napjaink balkáni embertelensége, de sorolhatnám oldalakon át, hogy hol, merre kínlódik - sokszor a saját fajtájától a népe!

Volt magyar Holokaust is! Az 50-es évek internálótáborai: Hortobágy, Recsk, szén- és kõbányák poklai, a Sztálin út 60 - mind, mind a XX. század aljas embertelenségeit idézik!

Hogy milyen világban éltem, én is tudok példákkal szolgálni: "... magukról nem kell elszámolnunk!" 1953 nyarán Gencsi alezredes elvtárs a badacsonyi kõbányában robotoló munkaszolgálatos honvédeket ezekkel a szavakkal nyugtatta meg. Én is közöttük voltam! "Én is voltam zöldhajtókás, sárga pitykés közlegény!" (Petõfi). Igaz, hogy az 50-es években, és zöldhajtókás régi bakaruhában, de mint megalázott rabszolga a saját Hazámban!

Sajnos ma már egyre kevesebben emlékeznek ezekre az idõkre. De talán jól is van ez így! El kell felejteni a rosszat - még annak is, aki benne élt - és bizakodva kell menni a jövõ elébe. A kérdés csak az, hogy milyen lesz a jövõ?

Ma már nem titok, hogy nem sokkal a háború után, az 50-es években a rendszer válogatás nélkül szedte össze, és küldte munkatáborokba a mágnás-ivadékot, kuláknak minõsített parasztgyereket, az auschwitzi haláltáborból alig hazatántorgó zsidófiút, szolgalegényt, meg a tanult ember gyerekét.

Származásom, a magyarságomhoz való ragaszkodásom engem is megbüntetett! Így hát együtt tudok érezni azzal, akit a Sorsa megcsúfolt! Gondolok itt most a zsidóságra. Arra a népre, amely kiválasztott népe volt az Istenének, és mégis magukra-hagyta Õket! Ugyanúgy, mint bennünket a Magyarok Istene! Tõlünk is elfordult az Úr, minket is próbára tett kegyetlen módokon, mert Neki szabad, mert Neki mindent lehet! - legalább is ezzel vigasztaltuk magunkat.

El kell mondanom itt most õszintén, hogy mi a zsidóságot egy ellentmondásos népként ismertük meg, láttuk és csodáltuk! Ellentmondásosként, mert egyszerre voltak az Arany Borjú imádói, és azok üldözõi! - proletáriátus vezérei! Mózes népébõl kerültek ki szerte a világon a leggazdagabbak és azok ellenségei! A kapitalizmus és a marxizmus vezéregyéniségei! Talán felesleges felhoznom a 19-es kommün és az 50-es évek vezéreit, akik tûzzel-vassal irtották vélt ellenségeiket! Bosszúból-e, vagy csak kedvtelésbõl? - ennek kiderítése a történelem feladata.

Áldozatok, hõsök, mártírok végtelen sokasága lett a jellemzõje ennek az átkozott XX. századnak! Bennünk, a hõs és a mártír fogalma - nézõpont kérdése. Népünk általában hõsnek a szuronyrohamokban, golyózáporokban elesett katonát tekinti. Katona volt, nem tért haza: hõsként emlegetik! Pedig lehet, hogy fegyverét elhányva, gyáván megfutott és úgy érte a végzete, vagy részegen megfagyott, esetleg fosztogatás közben a lakosság verte agyon. De a mundér kötelezõen hõsnek tünteti fel! És ez áll bármely hadseregre.

Kérdés: a származása miatt elhurcolt aggastyán, nõ és gyerek, rabszolgának megalázott férfi csak egyszerûen áldozat, vagy mártír? Nem tudom van-e erre válasza ennek a bûnös XX. századnak.

Legyen elégtétel a megmaradottaknak - hacsak egy porszemnyi is az a végtelen fájdalmukra - hogy a magyar falvakban, ahol még él az emberség nap, mint nap állítottak emléket a II. Világháborúban meghaltaknak, legyenek azok frontokon elesett, hadifogságban meghalt, eltûnt honvédek, vagy származása miatt elhurcolt és megölt szerencsétlenek: valamennyiük neve a hõsök emlékmûvének márványtábláján ott ragyog aranyló betûkkel! Õk csillagok magasságában lebegnek a gránátverte csatamezõk, a koncentrációs táborok szögesdrótjai felett! Emlékük pedig megszentelt és örök!

Hõsök voltak, szentekké váltak keresztre feszítve a Magyar Golgotán!

Wentzely Dénes
egykori honvéd az 50-es években

 

 

Aktív semmittevés - (ön)rombolási létforma

A "centrumok" szórakozási lehetõségei a legrémisztõbbek, pozitívumnak csak annyi mondható el róluk, hogy megvéd a megázástól, ha esik az esõ. A negatívumokat és annak következményeit talán még nem tudjuk tökéletesen felbecsülni sem. A kiskorú szórakoztatása is erõszakosan a fogyasztóiparé lett. A meghirdetett családközpontúság látszat, valójában a családtagokat szakítja el egymástól: a gyerek játszik a játékautomatákkal a szülõ pénzén, míg a felnõtt vásárol, máskor már vásárlás ürügye nélkül csak az automata kedvéért megy egyedül a gyerek. A gyermekeket elveszi a szülõktõl, a felnõtteket elszakítja egymástól. Ez a hálózati agymosás, a modern butítás. A tömegkulturális ipar fogyasztási kényszert nyom a fiatalokra.

Elgondolkoztató, hogy az emberi kapcsolatokat a technikai hálózatok irányítják, s miért igen miért nem, a technicizált hálózat az embereket maga alá gyûri. A családi, klasszikus értelemben vett kisközösség, a magatartási minták átadója a felnõtt szerep elõkészítõje mind elidegenül, az emberek közti kommunikáció technikai síkon - TV, videó, automaták, számítógépes játékok - mint pótcselekvés elsõdleges szerepet kap, így vált homo network emberré (gépemberré) a mai gyerek-felnõtt. Mondhatnánk, hogy elõnyös mert gyors (pl. email az elektromos levelezés) de az emberi kapcsolatokat elsivárosítja, érzelem nélküli viszonzatlanságra kárhoztatja s végeredményben az emberi kapcsolatokat teszi tönkre abban az idõben mikor pont ezt kéne a gyereknek ebben az életkorban kialakítania. Ha pedig kikapcsolja a gépet ott marad az ûrvilágban, a szürke silányságban, örömtelenül, problémáival egyedül önmagában. Tud-e még vagy majd kapcsolatot teremteni önmagával, az árnyékénjével valaha is, ha elmúlik felette az az idõszak, mikor kialakulásának idõperiódusát túlhaladja?

A játékautomaták bombázó-harcoló megsemmisítõ alakulatait kíváncsi izgalommal játssza a gyerek, õ irányít, õ a világ parancsolója ami nem jár sem erkölcsi sem anyagi szempontból számára következménnyel. Valószínû ilyen szocializációs elõkészítést éltek meg azok a NATO katonák is, akik a célkeresztbe bombát dobnak, rombolnak, ölnek. A célkereszt valós, a "játék" élesben megy.

Tiszay Gabriella


President William Jefferson Clinton
The White House, Washington
RE: Territorial Autonomy for the Hungarians of Vojvodina

Dear Mr. President:

Congratulations for bringing peace to Kosovo and on starting to rebuild that destroyed province. I support your view that Serbia does not deserve help as long as it is led by Milosevic, but I would like to emphasize, that Vojvodina is NOT SERBIA and it does deserve the same reconstruction assistance as Kosovo.

As you well know, it was the Treaty of Trianon which created Europe's largest ethnic minority population, which includes the indigenous national minority of Hungarians in Vojvodina. As you also know, on March 31, 1919, President Wilson called the dismemberment of the kingdom of Hungary, under the Treaty of Trianon "absurd" and later the United States Congress refused to approve that Treaty.

Dear Mr. President, two political parties representing the ethnic Hungarian minority living in the Yugoslav province of Vojvodina, the Alliance of Vojvodina Hungarians (VMSZ) and the Vojvodina Hungarian Democratic Party (VMDP) have created an autonomy plan for the province. This plan outlines three possible levels of autonomy for Vojvodina Hungarians: personal autonomy, local autonomy, and territorial autonomy. Personal autonomy would involve personal rights garanted due to ethnic status, such as language rights. Local autonomy would mean garanting rights to individual ethnic Hungarian communities such as local police forces and village self-government. Territorial autonomy for the whole province would be a return to the autonomy Vojvodina had before 1989.

Now it is your opportunity Mr. President to not only maintain the consistency of American foreign policy by supporting the proposal of the Hungarian minorities - which for decades have chosen the ballot box over the bombs as their means of fighting for their right for self-government - but to establish the general principles, which could guide the resolution of all minority problems throughout Europe. Please do this and thereby give further justification to the desirability of American leadership in the 21st Century.

Respectfully yours,

Hungarian Lobby
(az Amerikai Magyar Lobby)

 

 

"Aki megbocsátja a gaztettet, az cinkossá válik" (Sorozat 1956-ról)

29. A szovjet lánctalpak csattogása

D. Szûcs László "Alkony história". Cardos Kiadó, Budapest, 1995.

"... Az október végi november eleji napokban tankok százai dübörögtek át a városon. Merszükre jellemzõ, soha sötét éjszaka, csak fényes nappal. Kúsztak Kelet felõl, és igyekeztek az elkeseredett harcokat vívó fõvárosba. A téharmincnégyesek csukottak voltak, mint a koporsók, színüket elhervadt virágoktól kölcsönözték. A tornyokból nem magasodtak ki katonák, mint ahogy megszokott látvány volt a híradókban. A harckocsik szorosan egymás mögött tolakodtak elõre az ismeretlen nyugatra.

A lánctalpak csattogása Gertrúdot rettenetesen idegesítette. Szörnyû félelem kerítette hatalmába. Majdnem eszelõs állapotba süllyedt. Nagy megerõltetésébe került, hogy fönntartsa józan viselkedését. Legszívesebben magára húzta volna a takarót. Ügyes-bajos dolgait más nem intézhette, nem maradhatott a négy fal mögött, kikényszerült az acél csörömpöléssel felzaklatott utcára.

Egy alkalommal éles sikítás ütötte meg a fülét. Lassan szürkült a kora este, épp hazafelé tartott. Gyermek akart átszaladni az úttesten, nyakában fehér sállal. A soronkövetkezõ harckocsi keresztül robogott testén. Az utána igyekvõ szintén rátaposott, mert nem torpantak meg. A konvoj végére vértócsa sem maradt a fölszabdalt, olajfoltos úttesten.

Félóra elteltével érkezett a következõ tömött horda.

Gertrúdot a borzalmas látvány teljesen letaglózta. Rövid pillanatig a falnak esett, szatyorját kiejtette kezébõl. Nem állt az ácsorgók között, a házak tövében igyekezett haza. Reszketõ lábakkal lépegetett le a pincébe, a Széchenyi utcát hamarabb elérte, nem ment albérleti lakásába. Nyitotta az ajtót, közben összeesett. Ennyire jutott erejébõl.

Napokig feküdt magas lázzal. Az orvos, Kékesy bácsi nem tudott mit mondani. Ütések nyomait nem találták testén, ruháját kõpor piszkította néhány helyen. Szemét szorította, nem akarta kinyitni. ... "

 

 

Tisztelt Olvasó!

A Magyar Lant Szerkesztõsége arra kéri minden olvasóját, hogy egy pillanatra álljon meg és gondoljon mindazon szegény magyar testvéreire, akiket az utóbbi idõk természeti katasztrófái kritikus helyzetbe juttatott. Ha módjában áll, akkor anyagi javakkal vagy pénzzel, de legalább egy ima erejéig támogassa õket és kérje a Jó Isten, hogy nehéz sorsunkban leljenek kiutat.

 

 

ARCKÉPCSARNOK

(Élõ magyar értékeink: Sport, Tudomány, Mûvészet)

RADÓ JÁNOS (1930)
Orvos, belgyógyász, nefrológus. Semmelweis-díj (1972), Markusovszky-díj (1989). Új izotópdiagnosztikus eljárást fedezett fel, gyógyszermellékhatások (vízmérgezés, izombénulás) elsõ leírója, gyógyszerek felszívódását és támadáspontját saját eljárásokkal vizsgálta. Több mint 300 tudományos publikáció szerzõje.

FARKAS TIBOR (1922)
Építész, festõ. Ybl Miklós-díj (1956), Abercrombie-díj (1965), Állami díj (1966). 1950-ben Sámsodi K. Bélával könnyû elõregyártott házépítési technológiát dolgoztak ki. Az elsõ hazai regionális terveknek: Mohácsi-sziget (1956) és a Balaton (1957), továbbá a Balaton központi fejlesztési programjának (1969) fõtervezõje. Irányításával készült tervek: Magyarország termálvizeinek idegenforgalmi hasznosítása és Észak-Vietnám legnagyobb tartományának regionális, általános és részletes rendezése.

VAJDA GYÖRGY MIHÁLY (1914)
Irodalomtörténész. Kutatási területe: komparisztika, német és osztrák irodalom, drámatörténet. Fõbb munkái: Az egyezményesek (1937), Schiller (1953), A magyar összehasonlító irodalomtörténet vázlata (1961), A német irodalom a XX. században (1966), Modernség, dráma, Brecht (1981) A világirodalom története évszámokban (1988), A XX. századi irodalom kronológiája (1991), Keletre nyílik Bécs kapuja. Közép-Európa kulturális kézikönyve 1740-1918 (1994).

HEGEDÛS CSABA (1948)
Birkózó, edzõ. 1971-78 között 5-szörös bajnok, 15-szörös válogatott. 1976, 1977 Európa-bajnok, 1971 világbajnok, 1972 olimpiai bajnok. 1979-tõl a birkózó válogatott edzõje, majd szövetségi kapitánya 1992-ig. 1985-tõl mesteredzõ.


Magyar Lant online
A Nemzeti Demokrata Párt havilapja
HU ISSN 1418 8503

[Elôzô szám]     [Következôszám]