Magyar Lant  1999. június


A személyiségeknek kisebbségi komplexitása

A világtörténelem, nem egyéb mint a tömegek története a vezetõ személyiségek életrajzaival teletûzdelve. A filozófia egyik jellegzetes kategória ellentétpárja az egyén és a tömeg, és kulcskérdés azoknak egymás való viszonyuknak az ideológiai kibontása.

A pozitív típusú személyiségek rátermettségükkel, hozzáállásukkal szolgálták a közösséget, a népüket és méltán tisztelték, becsülték és hódolattal övezték õket a kortársak valamint az utókor. A negatív típusú (vezetõ)személyiségek csalárd, álnok, szemfényvesztõ, karrierista magatartásuk révén, egy-egy pillanatnyi helyzetet kihasználva, kerültek vezetõ beosztásba és minden becstelen eszközt felhasználván, görcsösen ragaszkodtak a hatalmukhoz, mert tudták, hogy kártyavárra állították vezetõ trónusaikat. Az ilyen negatív típusú vezetõk - a kisebbségi komplexitásuk rettegésében hozták meg döntéseiket. A vezetõi bársonyszékhez való tapadásuk idõtartamának elõrehaladtával: fizikailag egyre töpörödöttebbek, a szellemi képességekben egyre satnyábbak, míg lelki adottságokban egyre becstelenebbek lettek.

A vezetõk, a fizikai alkatukból adódó kisebbségi komplexitásukat, az évezredek során, hasonló módon igyekeztek kompenzálni:

- a saját székûket egy dobogóra tettették, így akár ülve, akár állva magasabbnak látszottak mint környezetük;

- lépcsõre állították az udvaroncokat, legfölülre a legkisebbeket, míg alulra a legmagasabbakat;

- a vezérnél magasabb növésükeket számûzték a környezetébõl (ez a XX. sz. politikai diktátorainál is jól megfigyelhetõ).

A vezetõk, a szellemi képességekbõl adódó kisebbségi komplexitásukat különféle eszközökkel, õsidõk óta, igyekeznek kompenzálni:

- gyûlölnek mindenkit, aki magasabb végzettséget szerzett mint õk;

- közvetlen környezetükben csakis alacsonyabb végzettségû személyeket tûrnek meg, mint amilyennel rendelkeznek sajátmagúk;

- pénz vagy hatalmi eszközökkel különbözõ szintû végzettségekrõl szereznek okleveleket;

- azt állítják, pl. hogy mérnöki végzettségûek, a világ egyik olyan városából, ahol nem is létezik mûszaki egyetem;

- azt állítják pl. hogy agronómus végzettségûek, ténylegesen érettségivel sem rendelkeznek.

A lelki struktúrából adódó kisebbségi komplexitással rendelkezõ személyiségek, egyre aljasabb és aljasabb eszközökhöz folyamodnak. Kezdetben még nyíltan félreállítják a bírálóikat, késõbb rágalomhadjárattal igyekeznek bemocskolni a náluknál jellemesebbeket, majd képesek bérgyilkosokat is felfogadni csakhogy eltegyék az élõk világából azokat, akik szilárd jellemmel bírnak.

A mindennapi életünkben az emberben a különbözõ típusú kisebbségi komplexitások összegzõdnek és ezért a környezetünkben hatványozottan észlelhetjük és tapasztalhatjuk e szellemi analfabéták, jellembeli törpék, gnóm típusú visszataszító viselkedéseit. Ránk vicsorítanak a munkahelyeken, az ügyfélszolgálati irodákban, a TV képernyõjén, a társadalmi szervezetek vezetõi funkcióiból, és nem egyszer a parlament padsoraiból is.

Az ember jellemének kisebbségi komplexitása életkorának elõrehaladtával csak fokozódik, mert a pszichológiából közismert, hogy a személyiség kikristályosodása 25-28 éves korra befejezõdik és a személyiség konzervatizmusa idõsebb korra becsökönyösödik.

A Magyarok Istene adjon minél kevesebb olyan vezetõ politikust a magyar népnek, aki bármilyen típusú kisebbségi komplexitással rendelkezik.

Dr.Vincze János
az NDP elnöke

 

 

Petõfi Sándor:
Bölcselkedés és bölcsesség

"Teremtve van-e a világ,
Vagy örök idõk óta áll?
S fog-e örökké állani,
Vagy egykor semmiségbe száll?

Megírta évmiljók elõtt
A sors, mi fog történni majd?
Vagy a történet gálya, mit
A véletlen fuvalma hajt?

Egy-e a lélek és a test?
Honnan jövénk, hová megyünk?
Elalszik-e a sírba', vagy
Uj lángra lobban életünk?"

Gunnyaszt a bölcs magánosan,
S ezen kérdések lengenek
Virasztó szemei elõtt,
Miként rejtelmes szellemek.

Vizsgálja õket gondosan,
Vizsgálja fáradatlanúl,
Vizsgálja hosszu évekig,
S mi haszna benne? mit tanúl?

E szellemeknek arcain
Csak egy vonást sem fejte meg,
Midõn feléje a halál,
A végsõ szellem, közeleg.

S te balgatag világ, te az
Ily dõrét bölcsnek nevezéd,
Ki kincset kíván szerzeni
S eltékozolja életét.

Elég, hogy élsz! mi gondod rá:
Mi volt és mi következik?...
Legbölcsebb, sõt csak az a bölcs,
Ki sohasem bölcselkedik.

Egy bölcs hajdan...

Egy bölcs hajdan szamáron útazott. -
Azóta az idõ megváltozott,
Nagyon megváltozott már,
Most a szamarak
Lovagolnak,
A bölcs pedig gyalog jár.

 

 

IMA

(Elhangzott: "A magyar kultúra és tudomány õsi gyökerei" tematikájú rendezvényen, Budapest, 1999. május 29.)

Ég és Föld Ura dicsõségnek mennyei királya, áldunk Téged, hogy pünkösd után is Neked, a Te népedhez szavad van. Gondjaidra bízott nyáj ez, amelyet ma összehívtál ebben a kis teremben itt a 613 szobában. Köszönjük Neked mind azt, amit elõkészítettél az elmúlt napok során, de mindazt amit elénk fogsz tárni, azt még inkább buzgalommal várjuk és Egyet kérünk Tõled, jöjj közel, jöjj miközénk. Megváltó Jézusunk, aki azt mondottad, hogy akik ketten vagy hárman a Te nevedben jönnek össze, Te közöttük lakozol. Lakozz mi köztünk is, áld meg, az itt folyó munkának minden pillanatát, erõsítsd meg a mi szívünkben és ismeretünkben, hogy nemzetünk létében valóban fényforrások, a teherhordozásban nem meghátráló, a kitartásunkban pedig Reádnézõk legyünk.

Megváltó Úrjézus, köszönjük Neked, hogy tanítványokat küldtél a világba és így küldtél el erre a helyre bennünket is, hogy amit itt hallunk Tõled azt tovább adhassuk. Nemzetünk gyermekeiért könyörgünk, akik nemzeti létükben Hozzád vezéreltetve dolgoznak, teszik azt, ami mindennapi munkában a két kezükkel, a szívükkel, egész emberi mivoltukkal tehetõ.

Dicsõségnek Ura, arra kérünk áld meg ezt a mai összejövetelt és kegyelmeddel jelentsd ki, hogy mi a Te akaratod. Áldjuk, hogy Te igéddel kegyelmet és békességet hozol mindannyiunknak és ebben a kegyelemben kívánunk együtt lenni a következõ órákban is.

Áld meg ezt az összejövetelt, az összejövetelnek szervezõit, az ideérkezett szószólóit és mindazokat akik hallgatják azt itt folyó munkának minden mozzanatát, Így áld meg Urunk, nemzetünkben ezt a kicsiny sereget, áld meg a melletted küzdõket, áld meg a nép fiait és hadd kérjünk azért, hogy áld meg azokat is, akik nem mellettünk döntöttek, akik távolesnek hitükben, küldetésükben noha magyarul beszélnek, noha imádságaikat elmondják, de nem igaz hittel. Ebben is kérünk, õket is állítsd mellénk.

Imádkozunk Országunknak minden polgáráért, minden egyházáért és imádkozunk minden népért, hiszen Te mondódtad, hogy akik Hozzád jönnek semmiképpen el nem vetted és ezt ígérted, hogy Te velünk lakozol minden úton a világ végezetéig. Így lakozzál most is közöttünk és így jöjj közel hozzánk Teremtõ Szentlélek.

Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság egy örökkévaló és igaz Isten így áld meg a mi egybegyülekezésünket.

Ámen.

Molnár Zsigmond
református lelkipásztor, Szokolya

 

 

A Csodaszarvas Alapítvány

Az Alapítvány elsõdleges célja, hagyományõrzés, néprajzi értékeinek megóvása, fejlesztése az õsi magyar kultúra népszerûsítése.

- az õsi magyar hitvilág és életmód bemutatása, népszerûsítése;

- az õsi könnyûlovas harcmodor népszerûsítése (lovas íjászás stb);

- népzene, néptánc és hagyományõrzés;

- az õsi kézmûves kultúra felelevenítése, oktatása (ötvös, fafaragó, csontfaragó, fazekas, kovács-fegyverkészítõ ...)

Székhely: 8646 Balatonfenyves, Dráva u. 39. Tel: 06-85-361-188

Támogatói számlaszám: Kereskedelmi és Hitelbank: 10403930-39311159


 

 


Országház
Oktatási Bizottság

Tisztelt Elnök úr!

Elnézését kérem, hogy levelemmel zavarom, de 1999. május 17-tõl közel 100.000 magyar középiskolás fog érettségi vizsgát tenni. Az érettségi vizsgák bármilyen természetû megzavarása, óriási károkat okoz a magyar ifjúság oktatásában és nevelésében.

Alapvetõ zavarnak tekintjük, hogy az írásbeli vizsgák megkezdése után, már 60 perccel - egyes rádióadók - közlik a tételek megoldását. A reklám nem lehet öncélú és nem lehet káros semmilyen tevékenységre. Ez esetben egyértelmûen kimutatható a közlés erkölcsi kára. Azon Magyarország-i iskolák vezetõi, ahol érettségi vizsgákat szerveznek, nagyon szigorú ellenõrzést kell végrehajtsanak. Gyakorlatilag mondjuk ki: motozni kell a diákokat. Egy vizsga elõtti motozás, olyan pszichikai stresszt és feszültséget jelent a részvevõ diákok számára, hogy az eredmények jóval a tényleges tudás szint alá fognak csökkeni.

Ezért javasoljuk, hogy a Parlament, hozzon egy megfelelõ döntést az érettségi írásbeli vizsgák zavartalan lebonyolítása érdekében.

Budapest, 1999. május 7.

õszinte tisztelettel

Dr.Vincze János
a Nemzeti Demokrata Párt országos elnöke


MAGYAR ORSZÁGGYÛLÉS
Oktatási és tudományos bizottság
elnök

Tisztelt Elnök Úr!

Levelét köszönettel megkaptam, álláspontjával - mely szerint zavarja az írásbeli érettségi vizsga lebonyolítását, ha a feladatok megoldását a kezdést követõen közlik egyes rádióadók - magam is egyetértek.

Mint arról azóta Ön is értesülhetett, az idei évben az már nem történt meg, az Oktatási Minisztérium vezetése a szükséges intézkedéseket megtette a kifogásolható gyakorlat megszüntetésére.

Budapest, 1999. május 25.

Üdvözlettel:

Lezsák Sándor

 

 

A láb Szécsényben is kéznél van

Béke családi futás

Szécsényben immár tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Béke családi futást. Szó ami szó, ez a szép népi kezdeményezés az utóbbi több, mint egy túlélte az országban bekövetkezett változásokat, és egyre nagyobb népszerûségnek örvend.

A futáson szinte minden évben megjelennek neves közéleti személyiségek is, így az idén Losoncról érkezett Gerõ Ervin, a Szlovák-Magyar Baráti Társaság elnöke, akit további négy fiatal sportember is elkísért. A népes mezõnyben négy országgyûlési képviselõ, Becsó Zsolt, ifj. Kiss Andor, dr. Serfõzõ András, dr. Surján László is végigfutotta a távot.

A sorból természetesen a huszonkétszeres országos bajnok salgótarjáni Mecser Lajos sem hiányozhatott, s megjelent a rendezvényen Kincses Helén, a Vöröskereszt megyei titkára, Répássy László, a Nógrád Megyei Sportigazgatóság vezetõje, dr. Vincze János, a Nemzeti Demokrata Párt elnöke, valamint a Független Kisgazdapárt képviseletében a helybeli Kiss Andor és a budapesti Németh István.

- Ez a futás egyben tisztelgés volt Kékkõi Károly szécsényi pedagógus elõtt, aki nemrégiben hunyt el - újságolta Balla Tibor nyugalmazott megyei tiszti fõgyógyszerész, a Béke családi futások lelkes fõszervezõje.

A program zárásaként Varga Béla, Szécsény alpolgármestere fogadást adott a városházán.

Nyúlcipõben Rimócon, Hollókõn

Jusztin Ferenc, szécsényi hosszútávfutó, író és rendezvényszervezõ invitálta a futás szerelmeseit Szécsénybe a közelmúltban. A három települést érintõ, közel 10 km-es futóversenyre mintegy félszáz sportoló érkezett. Hasonló volt a távot kerékpáron teljesítõ kisdiákok száma is.

A megyébõl nagyobb csapattal - névadójukkal az élen - a salgótarjáni Mecser Futóklub tagjai és a balassagyarmati triatlonozók vettek részt, de a szomszédos Losonc atlétái is ott voltak a rajtnál. A megjelenteket - köztük dr. Serfõzõ András országgyûlési képviselõt, Kolosi Tibort megyei sporttanácsnokot és Répássy László megyei sportigazgatót - Varga Béla alpolgármester köszöntette. A regionális futónapot számos helyi és megyei szponzor támogatta.

(Nógrádi Sport, 1999. május-június)

 

 

A honfoglalók íja és nyila

(Elhangzottak: "A magyar kultúra és tudomány õsi gyökerei" tematikájú rendezvényen, Budapest, 1999. május 29.)

A honfoglaló magyarság íjaival, íjászatával kapcsolatban az alapvetõ probléma az, hogy egyetlen eredeti példány sem maradt fenn. Így kizárólag leírásokból és ábrázolásokból tudjuk, amit tudunk. Azaz, hogy mégsem. Néhány nagyszerû ember munkásságának köszönhetõen ugyanis a magyarok egykori legendás fegyvere a szó szoros értelmében kikelt a harcosok sírjából, "feltámadt halottaiból". Cs. Sebestyén Károly, Jakus Kálmán és mindenek elõtt Dr. Fábián Gyula voltak azok, akik újra megalkották ezt a nagyszerû eszközt. Mielõtt a "feltámadás" végtermékét, magát az íjat közelebbrõl szemügyre vennénk, meg kell állnunk egy pillanatra. Annyit uugyebár mindenki tud, hogy ez az eszköz íj, node milyen íj? A válasz pontosan megfogalmazva a következõ: A honfoglaló magyarok merev szarvú összetett visszacsapó reflex íjat használtak. Ebbõl általában csak az íj fogalma ismert. De mit jelent a többbi kifejezés? Ez az íj merev szarvú, mert a hajlókarok folytatásaként nem rugalmas, az erõker nnövelését szolgáló un. szarvak találhatók. Ez az íj összetett (composite), mert több különbözõ anyag összeépítésével készült. Ez az íj visszacsapó, mert Cs. Sebestyén Károly ezt a kifejezést használta, ám az íj nem csap vissza sehová. Ezt a kifejezést tehát - bár általánosan elterjedt - ne használjuk, ha nem muszáj. Végül ez az íj reflex, amennyiben ajzatlan állapotban a feszítés irányával ellenkezõ, ahhoz képest visszafelé hajló (re-flex) alakja, formája van. A fenti meghatározás tehát ennyi mindent jelent. Az íj meghatározásakor azonban van egy sokkal egyszerûbben járható út is. Tudniillik a sok szakkifejezés helyett egyetlen szóba tömöríthetõ az íj legtöbb jellegzetessége. Nevezzük eleink íját egyszerûen nomád íjnak. Ezt a kifejezést legalább sokan ismerik és kötni tudják korábbi ismereteikhez. Egyébként is ezt a nevet illenék használni, mivel eleink íjai más nomád népek íjaival szoros szerkezeti és alaki rokonságot mutatnak. Ennek megfelelõen a nomád magyar íj hasonló az alábbi népek íjaihoz: hun, avar, mongol, török, koreai, perzsa, baskír, mandzsu, szasszanida.

A nevezéktani probléma ilyetén megoldása után nézzük meg, hogy hogyan, milyen részekbõl épül fel ez a nomád magyar íj. Az íj famagja juharfából (Acer fajok) készül. Ez az íj lelke, amely tartja a ráépített anyagokat és lövéskor elnyeli a keletkezõ rezgések jelentõs hányadát.

Az íj hátoldalára ínköteget enyveznek, amely a szarvas ujjhajlító izmainak ínrostjaiból készül. Az ín feladata, hogy ellenálljon a húzóerõnek.

A hasoldalra szarulemez kerül, ugyancsak enyvezéssel. Gyula bácsi magyar szürkemarha tülkébõl készítette, ám eleink szaru-forrását nem ismerjük. A szarulemez a nyomóerõvel szembeni támasztófunkciót tölti be.

A merev szarv két fél csontlemezbõl készül, amelyek anyaga megfelelõen megmunkált szarvasagancs. (Ugyancsak csontlemezek találhatók a markolat két oldalán is.) A merev szarv feladata, hogy emelõszerûen mûködve erõkarként funkcionáljon. Az egyes részek összeépítéséhez halhólyagból fõzött enyv használatos, vagy szükség esetén bõrenyv. (Elképzelhetõ a túró enyv is.) Az íjat az idõjárás viszontagságaitól védendõ - nyírfakéreg, kígyóbõr vagy halbõr burkolat fedi. Az íjat a markolatnál és a merevszarvak tövénél nyersbõr, béhúr, selyem vagy zsineg bandázsolás teszi még erõsebbé, stabilabbá.

Az ideg anyaga bél vagy ín.

Az elkészült íj húzóerejérõl nemigen tudunk semmit, de a replikák mai mércével mérve átlagos erejûeknek mondhatóak. (40-60 lbs) Az íj hatásos lõtávolsága 150-170 méter körül mozog. Érdekes, hogy az Ázsiában oly sok helyen fellelhetõ hüvelykujjas feszítéstechnika a magyarságnál nem jellemzõ. E helyett az ábrázolások a következõt mutatják: Az íjász a középsõ és a gyûrûsujjával feszíti meg az íjat, míg a mutatóujj csak támaszkodik az idegen.

A nyílvesszõ anyaga akác (Robinia fajok), gyöngyvesszõ (Spiraea fajok), de minden bizonnyal használtak nádat is. A nyílhegyek 6 alaptípusa ismert, legjellegzetesebb azonban az un. sárkányidom forma. A nyíl többi részérõl nem állnak rendelkezésre a kellõ információk.

Dienes Gábor

 

 

Szójátékok

Kettõs kereszten koszorús kérelem krónikás kiáltsd: kincsünkért küzdelem kiterjesztett kezek kerengõn kecsesen királyi kegyelet koronás kerecsen.

(Kedden kedvem kerekedett kikocsikázni, kocsikázás közben kitörött kocsisom Károly karja kérek két kiló kámfort kocsisom karja kigyógyítására. Ezt közbeszúrta Dr. Vincze János)

Õsi magyar nevekkel:

Csongrádi Csongor csodákat csókol,
Bonyhádi Bottyán boldogan bókol,
Dabasi Déva dalokat dúdol,
Békési Bese bankákat búbol,
Legéndi Lehel lovakat láncol
Tavaszi Tündér tavakon táncol,
Rejtelmes Réka ruhákat ráncol,
Véle Vidorka vadul viháncol,
Lelkes Levente lovon lovagol,
Csillagos Csilla csendben csomagol,
Monori Marcell magában magol,
Szatmári Szellõ szirmokat szagol.

Halasi B. Erzsébet:
Tavaszi hangulat

Érzed a március kábító hatását?
Hajszál ereimben is pezseg a vér.
Szeretem szemeid szédítõ kékségét
Lelkednek ártatlan színtiszta varázsát.

A rigó reggeli kedves rikkantását,
Pirosló hajnalban a pacsirta dalát,
Az éji kuvik félõ huhogását,
Az ásító medve erdõmélyi odvát.

Szeretnék kint lenni, bolyongani véled.
Nékem a természet vidám kedvet ád.
De bent kell lenni, mindig csak remélni.
Figyelj rám kedves, el fogom mesélni.

Csattogó csalogány csevegve csalogat.
Csobogó csermely csacsogva csörgedez.
Csillogva csábít a csillagos esti ég.
Mondd, lehet-e ennél szebbet elképzelni még?

(Ezen verset Halasi B. Erzsébet szavalta el válaszul Szõke István Atillának)

Honvisszafoglalók hõsies homlokán holdfényes hajnalon hegy-völgyes hun hazán hatalmas hit-regénk híresedõ hitünk harmatos hegedûn hûséget hirdetünk

Meotisz mocsarán megbúvó magyarok menjünk mert meghalunk! &endash; mozdulj merev marok mesésen megáldott mennyei madarunk mítosza mondja meg: magyarok maradunk!

Vicceset:

Pozsonyban Pöszke pisztrángot pucol
Putnokon Pintyõ pontyokat pácol
Petenden Póka pityókát párol
Pomázon Pisti pajeszost páhol.

Értelmes történetet is kikerekítettek a "nyelvtörõk", mely 176 szóig jutott el, ebbõl idézünk egy kis részletet:

Képzeljétek kedden két komámmal kedves, kellemes kurta kocsmánkban kétszáz kupából kellett: kiváló kadarkát kortyolgatnunk komótosan, késõbb kamillateát kaptunk kannából, kisüstit kupicából, konyakot korsóból, keresztanyám kerítésén kapaszkodva Kalotaszegig kirándultunk ...

Szõke István Atilla

 

 

A jászok nyomában

1875-ben Gyõrött jelent meg a Széchenyi Könyvtár és Levéltár tudós õrének és kutatójának Dr. Szombathy Ignácnak: Kutfõtöredékek a magyarok történelme Jász Korszakához /Kr. e. 112-378. Kr. u./ c. Munkája, A Methanasta Jászok magyar nemzetiségének megalapításával. A szerzõ ezen munkáját, akkor jubiláló Ranolder Nep. János veszprémi megyéspüspöknek, egykori tanárának ajánlotta.

Elõszavában a következõket írja:

"Ha nemzeti történelmünket 2000 évre kiterjesztjük, láthatjuk, hogy õseink Európának minden jelentékenyebb részeit bejárták a középkorban, sõt késõbb diplomatiai uton is folyton érintkeztek a fõbb államokkal. Így nemzetünk történelme némileg kis világtörténelemmé válik és jelentõsége tetemesen emelkedik. &endash; majd így folytatja-. Ha a jászok történelme is bevonatik a magyarok történelmébe, kitünik, hogy nincs olyan nemzetiség a Duna és Kárpátok térein, mely a magyarságnál régibb volna ... Mily anachronezmus tehát Magyar ország alapításáról beszélni Árpád korában, midõn Magyarország már ezer évvel elõbb létezett Iazigia, Hunnia, Sicula, Avaria nevek alatt és csak ezután következett a Hungária nevezet!"

Vagyis a szerzõ Szombathy Ignácz a magyarság és a jászok államalapítását jóval 1000 évvel korábbra helyezi Árpád bejövetelénél, és a jászokat a magyar népek közé sorolja. A legfontosabb történelmi kérdések, amelyek a jászok kutatásaival kapcsolatban felmerülnek:1.Honnan jöttek? Hogyan kerültek a Kárpát-medencébe, Európa más területeire?

2. Milyen nyelvcsaládba tartózik az eredeti nyelvük? Milyen hatással volt a tulajdonképpeni õsmagyar nyelvre?

3. Milyen népekkel voltak kapcsolatban?

4. Melyek anyagi és szellemi kultúrájuknak alapjai, gyökerei?

Mindezek vizsgálatával közelebb kerülhetünk megismerésükhöz.

A jászok eredete írott források alapján:

A hazánkban élõ iráni eredetû jászok, a róluk elnevezett Jászság területén élnek. Ez a terület, történelmi vidék, a Mátra alja és a Tisza között elterülõ alföldi táj. A Mátrát a Jászsággal körül ölelõ folyók: &endash; a Zagyva és a Tarna -, valamint az ezekbe ömlõ patakok, amelyek a Mátrából erednek, alakították ki a felszínét. Köztük a Gyöngyös &endash; Ágó patakok, Jászér, Gyanda és a Galga. Városai: Jászberény, Jászárokszállás, Jászapáti, Jászfényszaru, Jászladány. Kisebb települései: Jászdózsa, Jászágó, Jászalsószentgyörgy, Jászfelsõszentgyörgy, Jászboldogháza, Jászszentandrás, Jászkisér stb. 18 jász település.

Ez a róluk elnevezett táj, csak jóval kisebb része annak a területnek, amelyet korábbi évszázadok, vagy évezredek birtokoltak, vagy napjainkban is élnek. Strabon (kr.e. 60 &endash; kr.u. 20) görög földrajzi író, aki az utazásainak tapasztalatait megörökítõ (hiányosan fennmaradt) Geographika c. munkájában a Dráva két oldalán említi a jászok (jasi) által lakott területet. Ptolamaiosz (1-2 kr.e. vagy u. 2 sz.-ban) Balaton déli partján jelöli azali néven. A Mura és a Dráva összefolyásánál volt Jas település. A dráva folyónak Murához közeli déli oldalán volt Aquae Jasae fürdõhely Varasd város helyén. Ptolemaiosz Athes-hegyi térkép másolatán 8 jász város nevét örökítette meg. Ezek latin neveik és helyeik a következõk: 1.Usceum-Vác, 2. Bernamun-Leva, közelében, 3. Paprca-Párkány. A Dunától délre: 4. Abieta-Jászfalu, 5. Trissum-Vác közelében, 6. Candanum-Dunaharaszti közelében, 7. Pessium-Kunszentmiklós közelében, 8. Partiscum-Kiskunfélegyháza közelében. A fent felsorolt 8.jász város helyét megközelítõ pontossággal állapította meg Rucvai Kálmán (Frönlich Róbert és Papp Károly kutatásaira hivatkozva.)

A jászok eredete írott források alapján valamint a régészeti de különösen a nyelvészeti kutatások alapján megállapítható, hogy az indo-iráni (árja) nyelvcsalád iráni ágához tartozó jászok története is a kr. e. II. Évezred, de inkább korábbra vezethetõ vissza. Mindezeket alátámasztja nyelvészeti kutatásaival Hajdu Péter. A "Finn-ugor népek és nyelvek" c. könyvében azt bizonyítja, hogy az iráni népeknek a finn-ugor népekkel való nyelvi érintkezésének nyomai is a Kr. e. II. Évezredben megtalálhatók. Ezen megállapítást megerõsítik más történelmi és az utóbbi évtizedek (a volt Szovjetunió területén végzett (régészeti kutatások eredményei. Vagyis az iráni eredetû népek, de legfõképpen a az alánok, a szarmata népek és a szkíták már a Kr. e. II. Évezredben kapcsolatba kerültek egymással (kereskedelmi, gazdasági, mûvelõdési hatások révén.) Késõbb a nagy népvándorlás (pl. A hun a IV.sz. &endash;tól) hullámai nyomán, s követõen még közelebb kerültek egymáshoz, illetve együttélésre kényszerülve, kényszerítve, esetleg egymás szövetségébe. Dr. Behzadi úrnõ, iráni kutató "Az õsi iráni népek" c. könyvében, melyben többek között a jászok, alánok, szarmaták történelmével is foglalkozik, a jeles történész asszony azt állítja, hogy e három népcsoport közös gyökerekbõl ered. Ebben a mûvében azt is feltárja, hogy ezek az iráni népek, a hunok, mongolok, tatárok támadásainak következtében hogyan vándoroltak nyugat felé. Elõbb a Fekete-tenger térségeire jutottak, majd a Duna Völgyébe és Közép-Európába. Ezek után átkeltek a Dunán és csatlakoztak a vízi gótokhoz és az osztrogótokhoz 377-ben. E két germán népcsoporthoz csatlakozva 406-ban megtámadják Galliát. Onnan áthaladtak az Ibériai félszigetre, sõt azon túl is Észak-Afrika területére is eljutottak. Észak Afrikában Geiserich vandál király vezetésével 429-ben meghódították a római tartományokat, ahol a lakosság szívesen fogadta õket. Megszervezik a vandál birodalmat Karthágó központtal. Innen rettegésben tartották Rómát és a dalmát tengerpartot. Dr. Behzadi szerint ennek a jász ill. Alán népnek hosszú idõn keresztül kiemelkedõ szerepe volt Európában. A történelmi források arról is említést tesznek, hogy a jászok. Ill. Alánok Ardak nevû királya a Gallia elleni háborúban esett el. Dr. Morteza Saffari Natanzinak 1995-ben a Jászok világtalálkozóján elhangzott beszédében kifejtette, hogy e nép jelenlétének hatása a mai Franciaország területén hosszú ideig érvényesült. Némely francia tulajdon és földrajzi névnek jász eredete van, pl. Alanszen kikötõ neve is.

A többi magyar népcsaládokkal való közeli és együttélésének bizonyítékai, a magyar nyelvben nagyszámmal elõforduló jász, alán, iráni, eredetû szavaink. Csak néhányat említek: szer, zeng, kert, hus, hon,findzsa, hid, van, asszony, üveg, kard, jázmin, Bag, Ozali, Berencs, Eszlár, Pest stb. Szavaink. Ezekre a szavakra Németh Gyula nyelvész megállapításai szerint, a megtalált Jász szójegyzékekkel együtt a többihez viszonyítva magasabb mûvelõdési viszonyokra lehet következtetni. Mindezekbõl azokra a megállapításokra is lehet következtetni, hogy a jász-alán és más iráni eredetû népek/köztük a szkíta és szarmaták/ évezredek óta a kialakuló magyarság szerves részét képezték. A Kárpát-medencében pedig a "korai jászok" Gyárfás István megfogalmazása szerint a legrégibb lakók közé tartóznak. Ázsiában az indo-iráni korra vezethetõk Kr. e. a II. évezredtõl évezredeken át lovas nomád népek vonultak Nyugat felé, az Eurázsia tengelyét alkotó szteppe országúton. Így az iráni eredetû szkíták, szarmaták, kimmerek, alánok, jászok elõdei. Az ottmaradottakat a következõ néphullámok sodorták, legfõképpen Ny-i irányba.

Legrégibb írásos források-ban a Kr. e. 7.századra , de inkább a korábbi évszázadokra, évezredre visszanyúló indo-iráni korban a Ridvégában fordulnak elõ jadu néven. A Homérosznak tulajdonított Iliasz c. eposzban Ias, Iaonok, Iaszok-ként fordulnak elõ. Kr. u. Elsõ századokban, a Kínai évkönyvekben yüeti (jüecsi) néven említik.

Czeglédi Károly: "Nomád népek vándorlása Napkelettõl-Napnyugatig" c. könyvében kínai forrásokra hivatkozva írja, hogy a Kr. e. 500 körül az Aral-tótól É-ra Kankü népe telepedett meg, tartósan. Kr. e. 129-ben (Strabonra hivatkozva írja) a s, o s népekbõl álló törzsszövetség jött létre, amely az a o r s z nevet viselte Kr. u. 50-ig. Ez a jászokra utaló törzsszövetség kiterjedt az Aral-tótól, a Szir-Darja alsó folyásától a Dunáig, a Fekete-tengerig és a Kaukázusig terjedõ szteppés vidékekig. Majd a D-Ny-ról bejövõ alánokkal és szakákkal éltek együtt. Ekkor a kínai források alánasze, vagy aszu &endash;nak írták. Abu-l Fidái arab történész és földrajz tudós "Az emberiség rövid története" c. mûvében ász , alán megnevezéssel jelöli. Kr. e. V. Században Herodotosznál fordul elõ az lán megnevezés. Dzsajáni (perzsa földrajzi író) "Utak és országok" c. könyvében (X. Sz.): Duhsz-ás, Tuval-ász megnevezést használ. Ez utóbbi a vezéri törzs neve. A k-i (orhoni) türk feliratokban az-nak írják. A z hang sz-nek ejtendõ. A perzsa írásokban, még azián néven találhatók. A görög-latin forrásokban asiasiáni (Kr. e. 130 &endash; Kr. u. 10-ig). Strabon: aorsz, ászi, ászáni (pl. Pompeius Trogus) Fr. Miller szerint az Ásia elnevezése is az as nép nevét viseli. Gyárfás István szerint a jazig megnevezés a jás görögösített változata. Ábrahám Ortélius: Theatrum Orbis Terrárum 1590-bõl származó térképén is a Fekete-tenger környékén jazig elnevezés van. Ptolemaiosznak (Tabula sexta et septa Asiae &endash; Scytiat, Segdianat,, Bactrianát Saca Regie, Hirtcanum sive Caspium mara-t) térképén a jászokra, asziáni, oszia, oszian fux, iaszii, iaszartu, iaszarte, aláni, alán-oszi, alán-szkite nép megjelölést használ. Ptolemaiosz: Cosmográphiájában Sarmatica Asiae és Sckyith Asiae jelölést használ. Több esetben az ókori szerzõk általános megnevezéseket is alkalmaznak, pl. Szkíta, szarmata, alán. A kínai Han-dinasztia története (Kr. e. 206 &endash; Kr. u. 220) arról tudósít, hogy a Kaspi tó körül elterülõ birodalom neve: Alánia. Ez a birodalom I. sz. kezdete körül létezett a hunok inváziójáig a IV. sz. közepéig. Ezen államalakulathoz olyan jászokat is magukba foglaló rokon áll, mint a fejlett Sogdiané és Baktria. Ezeken keresztül haladt át a nyugatot- kelettel (Indiával és Kínával) összekötõ fontos kereskedelmi út: a Selyem út. Ezen útvonalon áthaladó kereskedelem és kultúrák közvetítése lehetõvé tette ezen Turáni alföld országai, népei számára a (fejlett) gazdasági és kulturális fejlõdést. Virágzó öntözéses földmûvelés, ipar, ötvös mûvészet magas foka. Fejlett írásbeliség, különösen a szogdoknál található. Ammianus Marcellinus nomádoknak írja, míg egyes kínai források letelepedetteknek írják. Mindkét írásnak igaza van. A Kaukázustól É-ra a Kubán, Terek és Szundzsa folyók mentén fejlett öntözéses földmûveléssel foglalkoztak. Mindezt az írásos emlékeken kívül a régészeti emlékek is alátámasztják. Így a kerámiákban gazdag földváriak (gördicsék), bennük talált õrlõ kövek, gabonavermek) amilyeneket a Jászságban is találtak és öntözõ csatornák a Szir-Darja és az Amu-Darja folyók vidékén.

A Kaukázus vidékén nagy számban találtak olyan temetkezési helyeket, amelyekben gazdag kincsleletek, fényûzési cikkek, féldrágakõvel kirakott ékszerek voltak, de az idõk folyamán kirabolták.

Értettek a fémek megmunkálásához, fegyvereik elkészítéséhez. Hosszú vas kardjuk nem sokban különbözött a szamaták kardjától. A hadjáratoknak fontos szerepük volt az életükben. Lovon és gyalogosan ügyesen harcoltak. Lovaikon hátra és oldalt, gyorsan és ügyesen nyilaztak. A lovon való harcmodornak, lótenyésztésnek és a nyíl elkészítésének sok évszázados hagyományával és tapasztalatával rendelkeztek. (Lóra termettek, megülték a lovat, tartja a fennmaradt szólás-mondás). Fejlett és szervezett lovas egységeikrõl az antik források, köztük a grúz és örmény évkönyvek is megemlékeznek. A Kaukázusban lévõ ibériai és örmény királyok gyakran igénybe vették harci vállalkozásaikat a perzsa Szasszanida uralkodók elleni hadjárataikban. Támadásaiknak célpontja a szomszédos iráni és kisázsiai területeken kívül a Transzkaukázusi területek voltak. A Terek és az Aragva folyók közötti (Kaukázusban lévõ) szûk szorost, amelyet korábban Kaspi-majd Szarmata-kapunak neveztek, az alán vonulások nyomán az Alán-kapú elnevezést viselte. Ez a hatalmas Alánia a Kaukázustól a Donig, a Dél Uralig, magában foglalta a Kaspi-tó és az Aral-tó környékét, az Oxus és a Iaxarte folyók vidékét - a Zeravsán és a Csu folyókat is &endash; egészen a Pamir és a Hindukus hegység vidékéig terjedt. Ebbe az Alániába tartoztak olyan nevezetes országok mint Sugdavés Baktria is.

A Kr. u. IV. sz. Antiochiában született és élt Ammiánus Marcellinus a jászokat-alánokat nemes vérbõl származó szabad, harcedzett népnek nevezi. Az alábbiakban a következõ szép elemzést adja róluk:" Az alánok (jászok) valamennyien szép külsejû, karcsú termetûek. Közepesen szõke hajuk, tekintetük miatt félelmetes emberek. Vitéz, harcedzett nép. Nomád életet követnek, mások megtelepedettek és földmûvelõk. Szekereken utaznak, vándorolnak és laknak. Nagy területen portyáznak, szélsebesen üldözik az ellenséget. Ha kell, villámgyorsan menekülnek. Jól idomított tüzes paripákon nyargalnak, és kantárszáron vezetnek még egy vagy két lovat, hogy sûrûn váltogatva kíméljék és jó erõben tartsák õket. Fegyverzetük hosszú lándzsa, simított szarulemezekbõl készült páncél, tollazat módjára vászonruhára varrva. Szokásuk szerint meztelen kardot szúrnak a földbe és azt hadistenként, az általuk birtokolt terület oltalmazójaként tisztelik. A kivont kardjukra örökös hûséget esküsznek. Vezetõket, vezéreket olyan férfiak közül választanak, akik hosszú harcokban kitûntek és nagy haditapasztalattal tekintélyt szereztek. Számos nemzeteik vannak, kik a hallomás szerint a Gangesig találhatók, továbbá a Tana (Don) folyón túl Scihia végtelen pusztáin. Sokban a hunokhoz hasonlítanak, de azoknál mûveltebbek."

Dr. Morteza Saffari Natanzi modotta a jászok õsi Nap-Mitrász vallásával kapcsolatban, hogy ennek a vallásnak fõ bázisa Iránban ma is Magyarország nagyságú Jazd megye és annak fõ központja Jazd városa. E Nap kultusz és vallás még mindig él ebben a megyében és aktívan is gyakorolják. Sok alapvetõ vonásaiban hasonlít vagy megegyezik a kereszténységgel. Balassa Bálint köszöntésével: Áldott szép pünkösdnek gyönyörû idejében gondolunk a jászok õseinek legfényesebb ünnepi hónapjainak a Nap havának közeledtében, amikor a Napot tisztelõ jászok a Világosság, az Örök jó Istenének (Ahura Madzanak) egy hónapig tartó ünnepén örvendeztek. Mi is bizakodva, hogy népünk szép múltjára nehezedõ sötétségek, gonoszságok foszladoznak. A családi, emberi és a népek közötti jó kapcsolat felelõse, valamint a kozmikus és Földi rend egyik fenntartója a Nap, ahogyan õseink hittek, a Sötétség istennek Ahrinnal vívott harcában népünk szép fényes múltjának történelmi emlékei a napvilágra kerülnek, s ahogyan a rokon népek mondják õsi nyelvünkön: Rusen, Ragyognak.

Sándor Gyula

 

 

Látogatás Lébényben

Lébényben (Gyõr-Moson-Sopron megye) található a Szigetköz ékszerének tartott, a Gyõr nemzetség által 1212 elõtt emelt templom, hazánk egyik legbecsesebb, legértékesebb román stílust örökítõ emlékmû.

A kereszténység felvétele után a templomok építése a király és az egyház feladata volt. Bár a XI. század közepén már ismertünk magánszemélyek által alapított kolostort is, de ez a szokás csak a XII. század végétõl vált általánossá. Ekkora már a fõúri réteg anyagilag megerõsödött, kialakult nemzetségi öntudata. A monostoralapítások gyakorlata nyomán kialakult egy olyan templomstílus, amelynek elsõdleges célja a nemzetség hatalmának és gazdagságának építészeti reprezentálása, hagyományaink ápolása, s amely egyben a nemzetség temetkezési helye volt. Az e templomokhoz tartozó kolostorok kis létszámú szerzetesközösség számára épültek, akiknek feladata az alapító és utódaiért való imádkozás volt. E nemzetségi monostornak nevezett templom és kolostortípus egyik elsõ kiforrott példája a Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt lébényi bencés apátság, mely századok óta változatlan értékeket hirdet.

A mûvészettörténet köteteket írt róla. Elemezte eredetét, típusát, formai gazdagságát, részleteinek az egészhez való viszonyát. Feltárta csaknem teljes pontossággal a templom építéstörténetét. Valamirõl azonban nem szólnak a leírások, és ez a hatás, amit a templom a nézõre gyakorol, amikor hirtelen felmagasodik elõtt. A hatás lenyûgözõ és elementáris erõvel veszi birtokába az embert. Nehezen tudnám elmondani: Mi az? - ami ezt az érzést kiváltja: a templom tömege, zömök és mégis égretörõ tornyai; két kapujának gazdag faragása; ahogy beilleszkedik a tájba; mindez és még valami - az állhatatosság hitben, hûségben és munkában. Mindabban, amire ma nekünk, itt és most oly nagyon szükségünk van.

Sallai Ildikó

 

 

Legendák Szent Lászlóról

1) Egyízben a kunok betörtek az országba. Dúltak, raboltak. Sok lovat, marhát és kincset zsákmányoltak. Férfiakat és nõket fûztek rabszíjra, hogy elhurcolják õket. Szent László viharként száguldott rá a rablóhadra. A kunok megfutamodtak s hogy az üldözõ magyarokat megállítsák, elszórták a sok rablott aranypénzt. A magyar vitézek leugráltak lovaikról s mohó kézzel kapkodták fel az aranyat. A király látta, hogy így a kunok elmenekülnek. Ezért Istenhez fohászkodott és csodák csodája, a sok aranypénz mind lapos kaviccsá változott. A magyar vitézek haragosan pattantak lovaikra, elérték a kunokat, kiszabadították a rabokat és visszavették a zsákmányt. Azon a vidéken a lapos, kerek kavicsokat ma is Szent László pénzének nevezik.

2) Egyetlenegyszer kényszerült megfutamodni a világhíres vitéz László király az ellenség elõl, mert egymagára maradt, s a mint körülnézett, látta, hogy hiábavaló nagy ereje, vitézsége, nem verhet le százat egyedül. Érezte, hogy szüksége van rá még a magyarnak, megsarkanytyúzta hát kedves Szög paripáját, s nekivágtatott a tordai hegyeknek. Utána, utána! - ordították a kunok, hogy ég-föld zúgott az ordításuktól. Ha Lászlót kézrekeríthetik, övék lesz a magyar föld: mind László után vetették magukat. Véres hab vert ki a paripán, már-már utolérték a kunok. Még egy pillanat, s a magyarok aztán sírathatják Szent László királyt. - Ó, Uram segélj! - fohászkodott fel László, szemét az égre emelvén. S ím, abban a pillanatban ketéhasadt a tordai hegy, László háta mögött rettentõ nagy hasadék tátongott. A kunok döbbenve állottak meg a szakadék partján, tehetetlenüll néztek erre-arra, hol kerülhetnek ismét László nyomába, de amerre néztek, nagy hosszúságban húzódott a hasadék. László meg csöndesen, lassú léptekben mendegélt tovább, vissza az õ népéhez.

("Új Toborzó" 1999/1. Kanada)

 

 

Kegyes László király

...

"Aszonyok érkeztek Erdély országából,
Kiket szabadított kunok rabságából.
- Kegyes védelmezõnk! Az a nép kérése,
Oltalmazz meg münket, s állj ország élére!
Régen Te vagy nekünk reményünk s mindenünk!
Erõs karod nélkül, mindnyájan elveszünk! -
László nagy titokban szemét megörölte,
S népének hûségét eképp megköszönte:
- Atyámnak fiai! Magyarok, székelyek!
Drága nekem most már minden csepp véretek!
Ezért egymás ellen támadnni dõreség,
Hazát kell védeni, ha jön az ellenség!
Királyotok leszek, ha megígéritek,
Egymás házát többé föl nem égetitek!
Szomszédtok jószágát vissza vezetitek,
S mint házatok népét, õket szeretitek!
Mert a gyûlöletben nem születhet áldás!
Ha ezt megteszitek; enyém az országlás! -
- Éljen László király, aki elrendelte,
Testvérét a magyar mindenkor szerese! -
E szép másodpercben a nép és királya,
Krisztus parancsában így talált egymásra.
Hat év múltán László, megkérte a Pápát,
Avattassa szetté magyarok királyát.
Az Istvánt, az elsõt, népe apostolát,
Ki Jézus Anyjának ajánlotta országát.
Tódul Fehérvárra István király népe,
A bazilikában járulván elébe.
Ünnepli az ország boldogasszony napját,
Mikor felnyitották a király kõsírját.
Szent István hamvait oltárra emelték,
Lászlót, a fõpapok elébe vezették.
Holtnak koronáját õ kezébe vette,
Mialatt a szentet így dicsõítette:
- Áldott légy Szent István, Magyarország atyja!
Áldott légy Szent István, népe védangyala!
Miért Szûzanyánkra hagytad a hazánkat,
Sosem vehetik el tõlünk országunkat.
Így a magyar nemzet Krisztusnak népe lett;
Üdvözül, s elnyeré az örök életet. -
E nagy ünnep után, nem is oly sokára,
Szörnyû veszedelem szakadt az országra.
Lászlótól megszökött Salamon, a beste,
Kunoknak vezérét nyomban felkereste.
- Nektek adom Erdélyt, ha segíttek abban,
Újra király legyek, saját országomban! -
Tetszett e csúf beszéd kunok vezérének,
Sietve, szaporán támadásba kezdtek.
Erdélyben falvakat, templomot perzseltek,
Élelmet és vizet, mindent megmérgeztek.
Vágtatott a futár, segítséget kérve,
Vezették iziben a király elébe.
Míg a had összegyûlt, László nem várhatott,
Testõrsége élén, Erdélybe vágtatott.
Maroknyi seregét a kunok megverték,
Lászlót is életre-halálra üldözték.
Vágtatott lovával Torda város fölött,
Istenhez kiáltott a nagy sziklák között:
- "Ments meg Uram, mivel Éretted harcolok!
Mi lesz a népemmel, hogyha én meghalok? -
Támadt hátamögött szörnyû robaj erre,
Üldözõi futnak, nem tudják, hogy merre?
Ketté nyílt a szikla, s lett ott mély szakadék,
Így keletkezett a Tordai hasadék.
...
Körös partján László, mint lovát vezette,
Nagy templomot látott. De ki építette?
Ekkor egy szelíd hang megszólalt lelkébe:
- Megengedte Isten, hogy láss a jövõbe...
Az Úr parancsára ez fénybõl támadott,
Te építed majd föl a szép Nagyváradot! -
Elterjedt Lászlónak, vitéz, lovag híre,
Így lett a Keresztes hadaknak vezére.
László seregével Nyitra felé menet,
Örült, hogy Krisztusnak katonája lehet.
Mielõtt azonban, a határt elérték,
Súlyosan beteg lett, és Nyitrába vitték.
Ott kinyilvánította a végakaratát,
Ágyban fekve mondta, a testamentumát:
-Géza bátyám fia legyen az utódom!
Hívják ide Kálmánt, kövessen a trónon! -
...
"Harcban töltöttem el egész életemet,
Magára hagytam és a feleségemet."
Adelheid, a német ellencsászár lánya,
Egész életén át várt rám, de hiába.
Örömtelen élet benne elapadott,
Árván hagyta lányát, õ már régen halott.-
A bihari püspök, megértõn hallgatta,
Bûntetlenségében õt fel is oldozta.
Az Úr Szenttestétõl László megnyugodott,
Mielõtt elaludt azon gondolkodott;
Kár, hogy nem lehetett Krisztusnak vitéze ...
A szelíd hang ismét megszólelt lelkébe:
- Szent Mihály arkangyal seregébe várnak!
Te leszel örökös védõje hazádnak!
Eddig harcaidban én védelmeztelek,
Sziklát hasítottam, csakhogy megmentselek.
A halál angyala, most Krisztushoz vezet,
Akitõl elnyered az örök életet. -
Holtában Szent Lászlót Nagyváradra vitték,
Hol nagy zokogásal, végül eltemették.
Közel száz év után, szentté is avatták,
Addig az országban boldognak tartották.
Tatár betöréskor felkelt a sírjából,
Mentette a népét a tatárhordától.
A koronás vitéz, csákánnyal kezébe,
Vágtatott lóháton tatárok elébe.
Amikor azoknak sorait elérte,
Csákányával õket aprítani kezdte!
Gyõztes csata után, visszatért sírjába,
Közben híre futott az egész országba,
Hogy népét védeni kegyes László király,
Elhagyva nyugalmát, sírjából is kiszáll!
Így lett õ Erdélynek dicsõ védõszentje,
Árva székelyeknek szent védelmezõje.

Gyõrffy Rózsa
(Az "Új magyar legendárium" írója)

 

 

Életformák, értékrendek

A kicsi irigyli a nagyot, a szegény a gazdagot, a kudarcotélõ a sikerest. Így kialakult az új embertípus, az izmos, sikeres vállalkozó, az újgazdag; s vele együtt az értékrendek más átcsoportosulása: a társadalmi presztízs gyors elérése munka és tanulás nélkül. A nyugati értékrend meghirdette a pénz világát. A vadkapitalizmus vagyon kialakítása ill. harácsolása az egyetlen értékrend, ami itt is kezd divatba jönni. A házasságokat régen ha vagyon alapon kötötték, érdekházasságnak nevezték és bármi furcsán hangzik is, becsületesek voltak egymással szemben. Jelenben a pénzszerzés egyetlen célja, hogy versenyben maradjon önmagával partnerével szemben is. Pszichológiailag elemezhetõ, hogy milyen kompenzálásról van szó, mit akar magának nem elsajátítani, hanem megvenni (nem tanul meg fõzni &endash; megveszi, nem ápolja kapcsolatait &endash; mert "pénzemért kapok partnert") Ez az a félelem, hogy kimarad a versenybõl és idegenné válik számára a világ, pénztelen. Így lesz aranyos néni és bácsi aki rokkant vagy nyugdíjas, mert nem versenyképes számára.

A gyermekeinket szintén versenyeztetjük: ez a "versenyképes iskola" a biztos karrier záloga. Kedves történetet hallottam minap: elsõ osztályban az elsõ szülõi értekezleten a tanító néni mondja, hogy a gyerek törekvéseinek elõsegítése érdekében, az egyenlõ esély megteremtéséért nincs osztályzat, "de felhívom a kedves szülõk figyelmét arra, hogy a piros csillag: 5-ös, kék csillag: 4-es, sárga kör: 3-as,, zöld kocka: 2-es, és a fekete pont:1-est jelent. Ehhez tartsák magukat otthon a gyerek jutalmazása vagy büntetésekor." Vagyis ötös nézheti a TV-t egy hétig, ha 1-es, nincs TV. Úgy gondolom "eléggé" érzelemdús és egyértelmû ez a helyzet, a nevelés. Minden az igen-nem, fehér-fekete alapon megy. Így alakul ki az örömtelen, szürke mai gyermekkor. Hiányzik a gyermekeknek egymáshoz való egészséges viszonya, a kortársak szocializációt jelentõ közege, az emberi hang, az érzelem.

A sok mindent készen ("tálcán") kapó gyermek, ifjú felnõtt korára infantilis marad. Ennek folyamodványaként egy érdekes folyamat szemlélõi lehetünk: ez a kitolódott tanulás. Egyértelmû ezeknél a fiataloknál, hogy azért tanulják "túl magukat", a megkezdett tanulmányt abbahagyva másba kezdenek, egyik egyetemet a másikra cserélik, mert meg akarják hosszabbítani gyermeki státusukat. Nem akar felnõtt lenni. Viszont túlhaladván a felnõtté válás kialakulásán, vagyis egymással ellentétben az életkori és status szerinti életforma miatt, fázishátrányban, pozíció vesztesek maradnak.

Tiszay Gabriella

 

 


Németh Zsolt államtitkár Úrnak
Külügyminisztérium
Budapest, Bem rkp. 47. 1027.

Tisztelt Államtitkár Úr

Utalva a Magyarok Világszövetsége nyugati régiójának nyílt levelére, mely a Népszabadság 1999.05.29.-ei számában jelent meg, - az az a meglátásom, hogy elnökünkkel Csoóri Sándorral szemben támasztott sorozatos bizalmatlansági indítványaik eredménytelensége késztette a nyugati régió egyes tisztségviselõit a nyílt levél megírására.

Sajnálatos, hogy a levélben felsorolt vádak; mint antiszemita, soviniszta, rasszista megnyilvánulások a Magyarok Világszövetségében, azonosak a pártdiktatúra kezdetén felállított népbíróságok vádjaival, melyek alapján sok ártatlan embert végeztek ki, vagy ítéltek hosszú börtönbüntetésre. Még többen voltak azok, akiket e koholt vádak alapján elhurcoltak és vallatásaik során halálra kínoztak. Sokan közülük (akik részt vettek) a zsidók mentésében) hoába bizonyították az ellenkezõjét, mégis rájuk sütötték a "politikailag megbízhatatlanság" bélyegét és az 5000/1946.ME. számú rendelelt hatálya alá vonták és minden addig szerzett nyugdíj igényétõl megfosztották. Vezetõ állást nem vállalhatott, s állandó megfigyelés alatt tartották. Ezekért az emberekért a kommunista ünnepek elõtt éjszaka mentek ki a lakásukra és vitték el õket. (Innen származik a "csengõfrász").

A pártdiktatúra bukása után, a fent leírtak szenvedõ alanyai abban reménykedtek, hogy a levélben felsorolt gyilkos vádaskodások eltûnnek életükbõl és nem számít bûnnek a hazaszeretet s a Nemzet felemelkedésének szolgálata.

Ezért e vádak hangoztatóinak tudomásul kell venniük, hogy a Magyarok Világszövetségének tagsága nem antiszemita, nem soviniszta, se nem rasszista, mint ahogyan az elnöke Csoóri Sándor sem az, csak egyszerûen magyar.

Honfitársi üdvözlettel

Budapest, 1999. május 31.

Györffy Rózsa (Dr. Molnár Károlyné)
Az MVSZ fõvárosi szervezete Egyházügyi Bizottságának vezetõje

 

 

"Aki megbocsátja a gaztettet, az cinkossá válik" (Sorozat 1956-ról)

28. Egy kanadai ötvenhatos visszaemlékezései

Kovács Gábor Kanadában élõ ötvenhatos bajtársunk "Névtelen árnyékok" (1993) címû kötetébõl idézünk

Az `56-os forradalom és szabadságharc eltiprása után, mi szabadságharcosok, nem csak fizikai menekültek lettünk, hanem lelkileg is legyõzöttek azzal, hogy Nyugat cserben hagyott minket. Érthetetlen magatartásukra csak évtizedek múltán kaptunk választ, azután, hogy közöttük éltünk. Akkor láttuk, hogy minket félrevezetett a saját nevelésünk is, mert amit tanítottak nekünk, azt nyugaton nem ismerik rólunk, hanem valami egészen mást.

Megdöbbentõ volt látni, hogy minden támogatás egy hosszú távú terv, az érdekeikért történõ befektetés elõlege. Az a gondolkodásmód, amit õk gyakorolnak, nem fogadja el a mi idealizmusra épített nézeteinket. A csalódások sorozatán mentünk át, ami után rádöbbentünk, hogy a nyers érdek, a profit, és egy ezeréves gõg, önteltség, aranypapírba csomagolt nacionalizmus mozgatóereje a meg-megismétlõdõ sikereiknek. ...

Mert a magyart a saját hazájában, az otthonában szabad, illik, szokás, elõkelõ gyûlölni, megalázni, gyalázni, jobbágynak, rabszolgának felhasználni. Amit Magyarországon csináltak a magyarokkal, próbáld megtenni a skóttal Skóciában, vagy az írrel Írországban. Nem sokáig élsz! Ha a franciát gyalázod a hazájában, egy falusi rendõr kiutasít az országból, ami ellen nincs fellebbezés. Csak nekünk magyaroknak van pofa be, csak nekünk nem jut menedék a hazában. Csak minket szabad halomra akasztani, irtani; pedig mi véreztünk érte. ...

A kreált szükségben kikeltek a fehérszmokingos szabadságharcosok, akik tíz tankot lõttek ki a Klauzál téren. Egy közülük Zuglóban, közvetlen irányzással úgy lõtt ki két ruszki tankot, hogy belenézett a hatalmas ágyúcsõbe és addig mozgatta, amíg azon keresztül meglátta a tankot. Évtizedekkel késõbb hazamentem és megkerestem Zuglóban a tett színhelyét. Megtaláltam az üzem egykori portását, akinek látni kellett a tankcsatát. Amikor elmeséltem, megkérdezte: uram maga bolond, vagy a barátja, aki kint él Kanadában? Az üzem elõtt soha nem volt tankcsata. ...

Megindult, egy új hivatalos mánia, egy õrült blöffölés. A kutyabõrös múlt felkutatása az öt földrészre kiterjedt. Levelekben egymást, tévedésbõl, méltóságos úrnak címezték, keresték, kutatták, igazolták, hogy ki volt nemes. A mûvészek ügyes beszúrásokkal cirkalmazták a latin nemesi, fõnemesi pergameneket. A Szovjet nagykövetség helyi bizalmasa, nyomtatásban így írta a nevét; báró mint a Johanita rend tagja, szentistvánbaksai, alsó és felsõ-dobszai vitéz S.E. örökös fõprezsbiter. ...

A Kádár által vezényelt gulyáskommunizmust nem véletlenül dicsõítette az egekig a nemzetközi média. De arról hallgatott, hogy a taktikai okokból bedobott dollármilliárdokat, a kommunizmus legeredményesebb ellenségeivel, Magyarországon a magyar néppel fogják visszafizettetni, észbontó kamataival együtt. Nem a nép nyakára küldött egykori bûnösökkel (fegyvertárssal), az átállásból meggazdagodott kufárokkal. Hanem rajtunk, magyarokon fogják behajtani a reklámozást, a gulyáskommunizmus árát. ...

Már évtizedek óta, az itt született fiainknak, lányainknak kellene intézni a kanadai magyar közösség sorsát. De ez a korhadt, üszkös társaság még 70-80 évesen is a színpadon riszálja a farát, mert az is a szentistván jogai közzé sorolta. Nem bánta, hogy makacssága következtében mi nem erõsödünk, mint más nemzetek közösségei, hanem zsugorodunk és a vezetés felettünk egyre erõszakosabb és korruptabb lett."

 

 

Tóth Ilonához

Fiatal lány voltál, mikor találkoztunk.
A Péterffy kórházba sebesültet hoztunk.
Alig álltál már a fáradtságtól,
Könnyezett szép szemed a szomorú látványtól.

Tizenéves gyerek, egy a "PESTI Srácból"
Súlyos sebet kapott, egy szovjet gránáttól.
Tudtuk hogy az anyja hazavárja,
De neki fontosabb volt a vérzõ hazája!

Tóth Ilonka drága, csak még ezt az egyet.
Ezt az egyet kell, hogy megmentsed!
Mi tovább harcolunk, de meglássd, visszajövünk!
Mindent, amit tettél, szépen megköszönünk.

Sok év telt azóta, sírodon sok rózsa.
Ezt az a kisgyermek, most õsz fejjel hozta.
A hóhérok nem tudták, mikor kivégeztek,
Hálás tanúid, kiket megmentettél ... ÉLNEK!

Pankovits Gyula
volt 1945-ös szabadságharcos,
volt politikai fogoly 1956-ban is Nemzetõr

 

 

Jusztin Ferenc:
Emberért a holnapért

Öröm s könny, kiséri a vajudást.
Naggyá teszi, az érkezõ csecsemõ!
Küldetés? Hitvallás, Hitvallás!
Minden: Jelen, jövõ az anyaság.

Szivárvány hídja alatt várja
Az úton végigmenni "Engedõ"!
Szenvedést, szeretetet "Hírdetõ"!
Család s jövõ!

Társadalmunk biztosít nekik törvényt jogot.
Munkahelyhez esélyt, lészen orvos, bankár, munkás.
De legyen, tudásszomjal érkezõ!
"Ha" Magyarnak születik, alázattal jõ!

Csak azért sír fel, mert így illõ!
Növekedése alatt, okítja "sors" tanár.
Történelmünk sugallatát hordozza magán.
"Magyar"! hajnal hasad, de meg nem virradt még!

Ezért becsüld a fényt.
Tudásod örökérvényû legyen!
Tudj tenni! Akarj e szép Honban élni!
Az EMBERÉRT A HOLNAPÉRT!

 

 

Az élet egy színes álom

1) A válságokkal való szembesülést, valaha katarzisnak hívták. Azért valaha, mert a ma embere sõt a lélektan - bár be nem vallottan, de - nem hisz benne. Ezt az érzést csak az ismeri, aki hisz abban, hogy az életének célja van, egy - a fizikai megélésnél - magasabb rendû cél: a minden értelemben vett kiteljesedés, amikor az ember teljes értékûvé válik szellemi, lelki és fizikai megnyilvánulásaiban egyaránt. Aki errõl nem tud vagy nem akar tudni, az a földi életet csak múló kalandként éli meg, és nem a teljes értékû életre vágyik, hanem úszik az árral, a tömeggel. Számára az élet egy álomvilág, ami szép is színes is, de valahogy csak lesz. Magyarul, valahogy meg akarja úszni. Vagyis "megúszásra" játszik és azon igyekszik, hogy egy botránytól, vagy példának: egyszeri szerelmi kalandjának következményeitõl, mielõbb szabaduljon. S csak az rögzõdik benne, hogy azért "az mégis egy jó buli volt". Vállalni sem kívánja a következményt, vagyis nem hajlandó hordani a keresztjét, kibújik alóla, vigye más. Sajnos - tisztelet a kivételnek, mint Einstein, vagy Shakespeare -, a mai materialista tudomány sem, de a mûvészet sem ismeri igazán a katarzis élményét, hogy ezen segítsen. Ezért - példaként - egyikükhöz, Shakespearehoz, a léleklátóhoz fordulok. Darabjai nem csak színmûvek, hanem a lélek megtisztulásának, vagy elbukásának örök misztériumáról szóló tanítások. Szereplõi elmondják, hogy vannak köztünk olyanok, akikben ott a "pokol" és átélik, vannak akikben nincs és csak élnek. Vagyis, vannak akik képesek átélni a katarzist, vannak akik nem.

Nem tudom, miért van ez így, de formált figurái közül III. Richárdot "modernebb" figuraként látjuk, mint Lear királyt, vagy Otellót. Talán, mert jobban hasonlít hozzánk? A TV képernyõjén percenként látni, hogy az emberek a legnagyobb gaztetteket is lelkiismeret-furdalás nélkül követik el. Felháborodunk, de mit teszünk ellene? Így, tétlenül mi sem élhetjük át soha a megtisztulás élményét.

Az amit Macbeth tett, talán jó példa lehet: egy gyengeségében többszörös gyilkosként élõ királyként, még saját maga elõtt is szörnyeteggé lesz. A téboly határán azonban "látóvá" válik és meglátja egy más dimenzióban áldozatai szellemét és iszonyú tetteinek minden emlékét, amit semmiféle halál nem képes semmissé tenni. Egy közíró, egy moralista, "jó emberré" változtatná e szörnyeteget, és mondjuk elküldené a darab végén egy cellába, mint vezeklõ szerzetest. De Shakespeare Tanító volt, aki tényleg akart valamit mondani: hõsét tovább ûzi végzetes útján, míg eljut a Pokol fenekére. Az általa gerjesztett sötét háborúban, hõsként hal meg, karddal, páncélban, nyílt küzdelemben. A gyáva, gyötrõdõ bûnös, megnemesedik a színpadon mert le tudta rázni magáról saját énjének visszataszító tulajdonságait: a gyengeséget és a félelmet. Ez a katarzis. Ha valakiben megtörténik ez az "átkattanás", legnagyobb bûne is erénybe csaphat át. Így válhat a gyönge erõssé, a félelem bátorsággá és felismerheti a lélek szerepét is, amely addig esetleg csak furdalta.

Az Úr 1999. évének Kos havában

Boros Béla
Sydney

 

 

ARCKÉPCSARNOK

(Élõ magyar értékeink: Sport, Tudomány, Mûvészet)

TERTÁK ELEMÉR (1918)
Mûkorcsolyázó, edzõ, sportvezetõ. 1937-39 mûkorcsolyázó magyar bajnok, 1937 és 1939 fõiskolai világbajnok, 1934 és 1937 Eb-bronzérmes és 1937 vb-bronzérmes. 1951-1988 között tagja volt a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetségnek. Fõbb munkája: A mûkorcsolyázás versenyszabályai (1980), Skating around the World 1892-1992 (1992), Skating in the Olympic Games 1908-1994 (1994).

SZOBOSZLAY SÁNDOR (1925)
Színész. Jászai Mari-díj (1969), érdemes mûvész (1981), kiváló mûvész (1987). Fõbb szerepei: Kovács kapitány (Molnár: Olympia), Shakespeare: Macbeth, II. Richárd, Mõbius (Dürenmatt: Fizikusok) Dauphin (Shaw: Szent Johanna), Botard (Ionesco: Rinocéroszok); filmem: 2x2 néha 5 (1954), A labda (1972 tv), Gyémántok (1976 tv), Korkedvezmény (1979), Czillei és a Hunyadiak (1987 tv), István király (1992 tv), Az álommenedzser (1993), A félelem fokozatai (1994 tv).


Magyar Lant online
A Nemzeti Demokrata Párt havilapja
HU ISSN 1418 8503

[Elôzô szám]     [Következôszám]