Magyar Lant  1999. május


A közszereplésbõl végleg kifelé

A magyarság szellem óriásait minden idõkben a névtelen szellemi gerincferdülõk csapata zaklatta, üldözte. A jellembeli törpék csoportjának tagjai, a hatalom pillanatnyi kegyeltjei, talpnyalogatási cselekedeteinek fizetségeként megkaphatták annak a lehetõségét, hogy rágalmaikkal sárbatiporják a maradandó magyar értékeket alkotókat.

Ez az elmúlt ötvenév Magyarországában nem történt másként. Azon emberek, akik a Rákosi-rendszer leghatékonyabb besúgó táborát erõsítették, azok kiváló parlamenterek lehetnek. A közszereplésbõl végleg kifelé velük. A Farkas-féle ordas néphadsereg tisztjei és ÁVH pribékjei, ma a Trianoni Magyarország legádázabb szószólói. A közszereplésbõl végleg kifelé velük. A szocialista realizmus talaján íródott próféciák, disszonáns szólamok, csatakiáltásszerû jelszórendszerek szerzõi, az úgynevezett irodalmi tapsikoló vállalat jobbágyszolgálói, ma a vezetõ értelmiségi elit meghatározó szereplõi, oly módon, hogy az elmúlt események totális amnéziáját megkövetelik családjuktól, ismerõs-ismeretlenektõl és egymástól. A közszereplésbõl végleg kifelé velük.

A középfokú okleveleket a szunyókáló esti marxista beágyazásban bezsebelõk hadához, kik felsõfokú végzettségüket politikai adományokként gyûjtötték be, az utóbbi évtizedben csatlakoztak a kétnapos és háromórás gyorspatkólos felsõfokú menedzserek, a lebzselõ életmódot vivõ analfabéta élettársaikkal és korrupciós lételemet stabilizáló maffiózó csoporttársaikkal. A közszereplésbõl végleg kifelé velük.

"A munka nemesít, nemesekre Magyarországon nincs szükség". Ezt harsogták és elharsogták Kelettõl-nyugatig, addig amíg elhitték, hogy a harsogás, a hencegés, a blöffögés, a hazudozás az a tényleges munka. Így váltak olyan hõseivé a történelmi tettek színhelyeinek, hogy még álmaikban sem jártak soha azon tettek mezején, de egymást igazolván, annyi hõs lett a gyávák seregébõl, mint sáska a sáskajárás idején. A közszereplésbõl végleg kifelé velük.

Az egységes keresztényi hitvilágát hirdetõk, kígyókként melegenként keblükön az idegent, a mást, hogy ezek rendre felfalják az õsi magyar hitet vallókat és a liberális-internacionalizmus útjára tereljék az istenfélõk táborát. A közszereplésbõl végleg kifelé velük.

A kádári politika buldózerei, a szellemi agymosók, a pártegyetemek fröcsögõ elõadói voltak, ma a kapitalista piacgazdaság és a tõzsde fõszószólói és a nép megváltóinak szerepében tetszelegnek, akik viszont gerinctelen ferdüléseiket az állandó köpönyeg forgatással igyekeznek leplezni. A közszereplésbõl végleg kifelé velük.

Az emigráció - ideemigrált azon képviselõi, akik emigrációs disznópásztori mivoltjukban, sajátgyere-keikmagyarnembeszélõ állapotukban, privilegizált jogokat és jussokat követelnek, még a tyúkszemükre is aranykeretes áttetszõ kitüntetések aggatását várják el és a szenilis, primitív tudálékosságukat politikai irányvonalként óhajtják ömleszteni a magyar nép számára. A közszereplésbõl végleg kifelé velük; irány a visszaemigrálás.

Az ilyen satnya múltú, jelenû és jövõjû fércemberekkel, ki a történelmünk dicsõ lapjairól, kifelé a gazdasági élet kulcspozícióiból, kifelé a szellemi arénákból, kifelé a kormányzás felelõsségteljes funkcióiból, kifelé a nemzetközi pénzvilág eszközrendszerébõl, végleg kifelé a magyar nép butítási lehetõségeibõl.

Dr.Vincze János
a Nemzeti Demokrata Párt elnöke

 

Petõfi Sándor:
Elpusztuló kert ott a vár alatt...

Elpusztuló kert ott a vár alatt,
Elpusztuló vár ott a kert felett...
Rajtok borong homályos-szomorún
Az õszi köd és az emlékezet.

Eszembe jut rólok, mit a haza
Veszített egykor s amit szívem nyert;
Elhunyt vitézek sírja az a vár,
S élõ szerelmem bölcseje a kert.

Itt lenn ringattam én ölemben õt,
Itt lenn öleltem én galambomat,
S ott fönn tanyáztak hajdan a sasok,
Ott fönn tanyáztak a Rákócziak.

Dicsõ vitézség! édes szerelem!
Bejárom egyszer még e helyeket,
Ma itt vagyok még s holnap távozom,
S tán vissza többé nem is jöhetek.

Lesz-é ezentul, oh kert, aki majd
Édes gyönyörrel jár e fák alatt?
Lesz-é ezentul, oh vár, aki majd
Szent tisztelettel nézi tornyodat?

Segesvár romjai

Alkotni nehezebb mint rontani,
S mégis mit a nagy õsök építenek,
Le nem dönthette végképp a bitor
Minden dühével duló fegyverének.

Csonkán merednek égbe tornyaid,
Óh vár ... S én mindenik mellett megállok;
Szent érzelemmel honfi szívemen,
Miként Jeruzsálemben a zarándok.

Egy országszerte ûzött, kergetett,
Sebtõl vérzõ vad volt a szabadság.
E vár vala utolsó menhelye
És itt elfogták vérszomju kutyák.

E vár vala utolsó menhelye,
Innen tekintett a tiprott hazára,
Míg durva gõggel tört reá a zsarnok
És a börtönnek fenekét járta.

Sötét börtönbe tették be a hõst,
Hol rabbilincs kígyózott a kezekre...
Lement a nap az égrõl - más napig,
És a hazáról? ... arról mindörökre.

 

Erdélyi harangok

A három püspök

Idézet László Dezsõ (református lelkipásztor, esperes, Kolozsvár, 1904-1973): ÆA kisebbségi élet ajándékai" címû könyvébõl. Publicisztikai írások, tanulmányok. Az idézett szövegrészlet 1939-bõl való.

Kisebbségi életünk új fejezetében ismételten hallottuk a kifejezést: Æa három püspök" ezt vagy azt akarja, ezt vagy azt helyesli, ezt vagy azt támogatja. És a három püspök barátsága, közös fellépése mindenkiben mély megelégedést és megnyugvást váltott ki: az ügy, amely mellé az erdélyi magyar élet három legnagyobb erkölcsi és közéleti súlyú embere egységes magatartással odaáll, csakis igaz ügye lehet az erdélyi magyarságnak. Bármennyi bizalmatlanság, susárlás, rágalmazás, kételkedés is férkõzött be soraink közé, a három püspök mindegyike a híveik részérõl való legteljesebb bizalom és az egyetemes erdélyi magyar tisztelet és megbecsülés alapján minden erdélyi részletérdeknek, csoporttörekvésnek messze fölötte áll, s ezt nemcsak én állapítottam meg ezen a helyen, hanem ez az általános, tiszta közvélemény országszerte. Rám rendkívül mély benyomást gyakorolt a gróf Bánffy Miklós által összehívott múlt szombati értekezleten az a tény, hogy az elnöki asztalnál az elnök mellett a három püspök ült. Ez nyilvános kifejezése annak a közéleti és erkölcsi súlynak, amelyet õk külön-külön és együtt jelentenek.

Ha ma arról beszélünk, hogy ki kell alakítanunk az erdélyi magyar tengelyt, akkor örömmel kell megállapítanunk, hogy ennek a tengelynek a legbensõbb ereje a három püspök erkölcsi súlyában, egymás iránti tiszteletében és közös fellépésében máris kifejezést nyert. A három püspök közös magatartása biztosítja és kifejezi a három legrégebbi erdélyi magyar közösségnek: a római katolikus, református és unitárius egyházak közéleti együttmûködését, testvéri kapcsolatait.

Meg kell állapítanunk, hogy mindhárom püspök közvetlen elõdje nyugalomba vonulással lépett ki az itteni egyházak és egyetemes magyarság szolgálatából. Dr. Makkai Sándor, gróf Majláth Gusztáv és dr. Boros György majdnem egyidõben állottak félre a szolgálattól, és helyükre majdnem egy idõben került egyháza élére elõbb Vásárhelyi János, majd dr. Varga Béla és legutóbb Márton Áron. A megelõzõ, eltávozott püspökök szolgálata az egyes egyházakon belül az erjedés, kiforrás, átszervezõdés idejét jelentette. A három új püspöknek mindegyike a saját egyháza erjedésen túli, kitisztult, új elvek leszûrésében, összpontosításában ismerte fel a maga hivatását. Új munkamódszerek megszilárdulását, új személyek munkába állítását jelentette mindhárom püspöknek a maga egyházán belül. Úgy is mondhatnók, hogy kritikus és kritikával teli elõkészületek után az õ idejükre érkezett el az az alkalom, hogy mindegyik egyház minél szilárdabban összpontosítsa a maga belsõ erõit a megújult legfõbb hivatalnok személye körül.

Õk learathatják mindazt, amit nagynevû elõdjeik nagyon kemény ugartörés után vethettek. A megelõzõ püspökök idején megindult belsõ egyházi reneszánsz teljes szépségében az õ idejükre tisztult ki és bontakozott ki igazi körvonalaiban. Soha akkora lehetõségek nem állottak erdélyi püspökök elõtt saját egyházukon belül, mint amekkorák a maiak elõtt állanak.

(1939)

 

Tallózó

Bûn volt a nemzeti gondolat

Az `56-os Magyarok Világszövetségének ünnepi megemlékezése

1956 a történelemkutatás tükrében címmel tartott ünnepi megemlékezést az `56-os Magyarok Világszövetsége. Az FKgP székházában lezajlott rendezvény résztvevõi Orosz Ferenc lelkipásztorral imádkoztak a forradalom mártír hõseiért.

Bartis Ferenc költõ az 1956-os forradalom Erdélyben tapasztalt hatásairól beszélt. Elmondásából kiderült, hogy sokan írták meg emlékirataikat, melyek fontos történelmi dokumentumnak számítanak, azonban ezeket még ma sem merik nyilvánosságra hozni. Sok dokumentum megsemmisült, illetve a hatóságok tüntették el örökre. A költõ hangsúlyozta: a forradalom után Erdélyben is rengeteg embert tartóztattak le és hurcoltak meg. Akkoriban nem volt ritka az Æembersikkasztás" sem, sokan tûntek el nyomtalanul - örökre.

Dobszay Károly a reformkommunisták forradalomban betöltött szerepét elemezte. Mint hangsúlyozta: annak idején a reformkommunisták szerepe nem lehetett számottevõ, a nemzeti gondolat pedig halálos bûnnek számított.

F. L.
(Kis Újság, 1999. május 7.)

Véres május elseje Vácott

ÆA MIÉP váci szervezete 1999. május 1-én, a helyi kisgazdákkal karöltve, közös ünnepséget tartott a város Duna-parti részén. ... A MIÉP-FKgP által rendezett eseményen a cigányok összesen hat embert vertek össze, akik közül kettõt be kellett szállítani a városi kórházba. ... Május harmadikán este a Csányi körúton levõ fagylaltozóban - amelynek tulajdonosa MIÉP-es - több késszúrással megöltek egy 27 éves felszolgálónõt. ... Egy Vetés utcai családi házban éjfél körül több lövés is elhangzott, amelynek következtében a helyszínre érkezõ rendõrök B. László 53 éves üzletembert halva, míg nejét súlyosan megsebesülve találták. ..."

(Magyar Fórum, 1999. május 7.)

 

Postaláda

Tisztelt Elnök úr!

A rendezõk nevében köszönetünket fejezzük ki azért, hogy Tiszay Gabriellával és Németh Istvánnal emelték fényét a Szécsényben rendezett XIV. Béke Családi Futás eseményén való részvételükkel. Kellemesen em-lékszem vissza Gerõ Ervinnel a Szlovák-Magyar baráti társaság elnökével folytatott közös esz-mecserénkre. Már lassan tiszteletbeli szécsényiként tartjuk számon, olyan sokszor jártak ünnepi alkalmakkor városunkban. Kérem, tartsák meg jóindulatukban azokat, akik tesznek valamit azért, hogy jóhirünket elvigyék ebbõl a megyébõl. Ahol lehet, mi is publikussá tesszük támogatóink nevét.

Szécsény, 1999. május 4.

Tisztelettel, jó egészséget kívánva

Balla Tibor
az ad hoc bizottság elnöke

 

Halasi B. Erzsébet:
Csönd

Tudod e te, milyen a süket csönd?
Az estében a magány rád köszönt.
Cibálja fáradt idegszálaid.
Telefonért nyúlsz, - hívnád, ó de kit?
Hívatlan vendég vagy ott akihez szólnál.
Zavarnád bárki is, felnõtt, vagy kisgyerek.
Beszélj inkább az úti köveknek ...
Ne, ne beszélj, - megzavarnád a csöndet.

Csendes elvonulás

A huszadik század így zárul le lám-lám.
Nem lovon nyargalunk, talán teve hátán.
Oly' magasra nõtt az olaj, benzin ára,
elérhetetlen egy nyugdíjas számára.
Mit tehetnek ez "alsóbbrendû" igaz nyájak?
Éjjel, nappal gyalog és mezítláb járnak.

 

Dr. Antall József, "a fogoly miniszterelnök"

(folytatás az elõzõ számból)

Dr. Antall József, saját pártjában az MDF-ben, különös megalapozottsággal bizonyította a szintézispolitikát, vagyis a népi-nemzetiek, a kereszténydemokraták és a szabadelvû nemzetiek együttmûködését annak ellenére, hogy Õ a népi-nemzetieknek inkább megértõje és fenntartásos követõje volt. De tudomásul vette azt a történeti tényt, hogy az MDF-ben a népi nemzetiek a legerõsebb politikai vonalat alkotják. Nélkülük vagy ellenük egyenlõ a politikai kormányzás ingoványos útjának vállalása, vagyis a becsületes érdekpolitika föladása.

Az Antalli párt és állami politika a sikeres kezdet után hamarosan átváltozott. A meghatározóbb érdekpolitikát háttérbe szorította a nemzeti liberálisok rokonszenv-politikája, amelynek Antall József nem tudott ellenállni. A nagy parlamenti gyõzelem után - nagy volt annak ellenére, hogy a parlamenti erõfölény nem valósult meg - hamarosan bekövetkezett a politikai kudarc, az önkormányzati választáson való visszaesés. Az önkormányzati választási kudarc után megindult az ellenzéki pártok össztüze Antall ellen s vele párhuzamosan az MDF-ben belüli politikai vonalak közötti viszály.

A sors úgy hozta, hogy 19991. augusztus közepén baráti találkozásom volt dr. Antall József miniszterelnökkel. A találkozót a Nemzeti Parasztpárt érdekében kértem és Õ hamar válaszolt úgy, hogy "kedves Barátom" egyeztessél egy idõpontot. Az egyeztetett idõpontban gyorsan megoldotta a hivatalos kérelmemet, vagyis az 1990-es választáson vereséget szenvedett Nemzeti Parasztpárt a fennmaradásához szükséges pártházat kapott a történelmi SZDP-vel együtt Budapesten a Baross u. 61. sz. alatt.

A hivatalos ügyintézés után valójában a deáki politika-hitvallás körül folyt a baráti és õszinte beszélgetés a miniszterelnöki szobában. Õ kezdte a vallomását, ami úgymond mellbe vágott. Lehet-e a jelen helyzetben Deákot követnie, akkor amikor Õ valójában "fogoly miniszterelnök", méghozzá hármas fogságban van.

Az elsõ "fogságát" a saját pártjának vitája kényszerítette rá, szûkebb értelemben a rokonszenv-politikája miatt nagyon megerõsödött a szabadelvû nemzetiek ereje azzal, hogy az állami pozícióba õk kerültek többségben. Közbevetõleg megjegyeztem azt, akkor az õ felelõsségüket terheli az, hogy licittel kombinált kárpótlási törvényt elfogadta a parlament. Szerintem elégséges lett volna az 1945-ös földosztás befejezése, vagyis a kártalanítás végrehajtása azok érdekében, akiktõl a földet törvényesen elvették. A licitkárpótlással nem csak az agrárium tulajdonviszonyait borították föl, hanem az agrártermelés válságmélyítéséért is felelõsek a liberális nemzetiek.

Ugyancsak a deáki érdekpolitikától való eltérésnek tekintettem a privatizáció végrehajtását. A keresztényi erkölcsre hivatkozó nemzeti kormányzatnak jobban kellett volna respektálnia a pápai intelmet, mely szerint "csalhatatlan igazság, hogy az államok gazdasága a dolgozók munkájából ered." Ezen idézet az államszocializmusra különösen igaz, hisz a dolgozói bérek alacsony szintje révén gyarapodott a nemzeti-állami tulajdon, amelybõl õk nem részesültek. De azok részesültek alacsony privatizációs áron és kedvezõ hitellel, akik az államszocializmusban a vezetõk kasztjába tartoztak, vagy külföldiek voltak.

A miniszterelnök a baráti véleményt meghallgatta, nem mondott ellent, vagyis becsülettel tudomásul vette, amirõl Neki nagy ismerete volt. A rövid hallgatási szünetben gondolatban megfogalmaztam azt, hogy Antall József miniszterelnök egy vonatkozásban sebezhetõ, méghozzá a gazdaságpolitikában, amit hallgató korában sem kedvelt. Ezt használták ki a piócaközgazdászok és jogászok, pontosabban a gyakorlati politikában "szögre akasztották" a nemzeti liberalizmust az individuális liberalizmus érdekében. Ebben hûséges társakat találtak más pártban is, olyanokat, akiknek a nép csak arra jó, hogy állampolgári fegyelmezettséggel verejtékezzen. Vagyis a liberálisok érdekszövetsége pártok feletti erõtényezõ lett.

A beszélgetést új témáról folytatta Antall József baráti õszinteséggel. Második "fogsága" a szabaddemokratákkal megkötött paktum következménye. A jogállami rendszerváltozás mûködõképességét korlátozza a paktum, mert az ellenzéki támadásoknak erõtöbbletet adott. Ezzel kapcsolatban arról is nyilatkozott, hogy minisztertanácsi ülésekrõl már másnap információjuk van az ellenzéki pártoknak, vagyis egyes kormánytagok kettõs kötõdésû politikusok. A miniszterelnök úrnak különösen az fájt, ahogy a FIDESZ támadta a kormányzati munkát. Õ csalódott a fiatalok pártjában, mivel az Ellenzéki Kerekasztal tanácskozáson más magatartást is tapasztalt részükrõl.

A miniszterelnök úr második "fogságát" meghallgatva elismertem azt, hogy a deáki érdekpolitika megvalósításában a pártpolitikai érdekharc, a hatalmi versengés ellenerõt jelent. Baráti tisztelettel megértettem azt, hogy a jogállami demokrácia megvalósításában a pártok alternatív politikája a jószándékú és becsületes kormányfõt sok-sok kudarc elviselésére kényszerítette.

Majd pár mondatban tömörítette a harmadik "fogságának" tényét, amely valójában a nemzetközi pénzvilág fékezhetetlen hatalmát jelentette. Fanyar megjegyzése szerint "csak követni tudnám Szent István vagy Mátyás királyt abban is, hogy visszavágni tudnék a céltudatos nyugati nyomásnak. Nincs a kormány mögött olyan nemzeti erõszövetség, amely bölcsen tudna engedni Nyugatnak, de ellentmondani is. Egy kitörési pontot találtam, méghozzá a németek barátságát megnyerni." Ebben teljesen egyetértettem vele.

A baráti beszélgetést be kellett fejezni hisz a miniszterelnöki programja feszes volt, így nem éltem vissza a baráti vendégfogadással. Az ajtó elõtt viszont megállt és hirtelen új témát váltott. Az elhalálozott évfolyamtársakról beszélt és érdeklõdött. Ekkor arcának, fõleg szemének komolysága helyébe komorság lépett. Ez hirtelen megdöbbentett, de a baráti kézfogás még erõt jelzett. Ahogy Antall József egyetemista korában sem magával foglalkozott, hanem a közügyekkel - úgy miniszterelnökként is az országos ügyet példamutató akarattal a saját sorsa fölöttinek tekintette.

Dr. Antall Józseffel való közel egy órás beszélgetést magamban õriztem éveken át, mert vártam arra, hogy az antalli kormánypolitika reális értékelése lesz a meghatározóbb és nem az egyoldalúság a dicsõítésben, méginkább a bírálatban. Az 1989-es rendszerváltás a jogállami demokrácia alapértékeit programozta, amit Antall József teljes hatalmával szolgált, még akkor is, ha ellenzéki bírálatok kemények, sõt megalapozatlanok voltak vele szemben. Kétségtelen az, hogy a jogállami demokrácia stabilitása történeti tény Magyarországon s ebben dr. Antall József kormányfõnek történelmi érdeme van.

Az antalli nemzeti-keresztény kormányzat tevékenységének két betervezett követelménye viszont nem volt sikeres, így az 1994-es parlamenti választáson vereséget szenvedett az antalli kormánypolitika.

Az elsõ a kisebb politikai hiba az volt, hogy a magyar nemzet kárpát-medencei összefogása nagyon vontatottan haladt elõre. A nemzeti kormányzat súlyos hibát követett el azzal, hogy a magyar állam területén élõ nemzetiségek parlamenti képviselete nem valósult meg. Németh László szavaival élve a magyar állam - nép nem lett "kovásznép" a magyarság mint nemzet összefogásában, mert a jogállami demokrácia egyenlõségi elvét nem biztosította a nem magyar állampolgároknak a parlamentben. Ezzel az elhibázott politikagyakorlattal súlyosan hátráltatta a magyar kormány az országhatáron kívül élõ magyar nemzetrészek küzdelmét a magyarságuk jobb fennmaradásában. Vagyis a nemzeti kormány eltért a meghirdetett nemzetfelfogásától, a tizenötmillió magyar nemzeti egységkövetelményétõl és ezzel szavazatokat veszített.

Az Antall József vezette kormány második, a súlyosabb politikai hibája, sõt bûne a privatizációs politika volt. A nemzeti érdekpolitika követelményeit mellõzte a végrehajtásban, vagyis a privatizáció és a kárpótlás a kevesek érdekét szolgálta. Méghozzá azok érdekét, akik az államszocializmusban az internacionalista párthatalmat éltették a maguk javára, majd a jogállami demokráciában, a rendszerváltozás dzsungelében a kozmopolitika bankhatalom gátlástalan képviselõi lettek. Õk nem mentek át a damaszkuszi úton, csak politikai nótafájukat cserélték föl.

Ezt a vadkapitalista individuális-liberalista politikát, mint az állampolitika népellenes hozadékát a szavazó állampolgárok értékelték. A titkos szavazás a jogállami demokrácia legfõbb hatalmi forrása, amely ellen még titkos bankhatalom is erõtlen lett. Így 1994-ben - a Boross kormányzatnak buknia kellett, de ez nem jelentette az antalli politikaörökség bukását, hanem annak gyõzelmét: a jogállami demokrácia szilárdságát kettõs vonatkozásban.

A jogállami demokráciában a népszavazás egyrészt értékeli a kormánypolitika négy évét, másrészt kifejezi reményét a jövõt illetõen nem téved a politikai értékelésben. A jövõt illetõen tévedhet a nép, de tévedése a gyõztes pártpolitika reménykeltõ jövõképében keresendõ útvesztés. Az útvesztés népi-állampolgári fölismerése viszont ismét a kormányzat bukását hozta meg, ahogy az 1998-as választás is bizonyította. Vagyis a jogállami demokráciában hosszabb távon csak a szavazó nép a hatalom valódi alakítója, és ebben dr. Antall József miniszterelnöki politikai hitvallása valóban maradandó értékhagyomány.

Talán ennek a történelmi visszajelzése volt dr. Antall József temetése, amely temetés egyértelmûen igazolta azt, hogy a miniszterelnök öröksége a magyar jogállami demokrácia örökségvállalása.

A miniszterelnök végzetszerû halála után hamar megjelentek azok, akik az antalli politika folytatóinak tekintették magukat. Valójában az antalli politikát, a nemzeti érdekpolitikát megbuktatták már akkor, amikor a miniszterelnök betegsége súlyosbodásával az MDF föladta a három pártpolitikai értékharmóniáját. A hármasértékelv legfõbb fölszámolói a nemzeti liberálisok lettek, akikhez dr. Antall József rokonszenve inkább érzelmileg jelentett kötõdést. A nép nemzetiek, az ún. lakitelki alapérték, de a keresztényi humanizmus is áldozatul esett a nemzeti liberálisok hatalomkorlátoltságának. A magyarság többségének közvéleménye az MDF egészét értékelte 1994-ben, vagyis joggal megvonta bizalmát a Boross kormánytól.

Jogos a kérdés arra vonatkozóan, hogy az antalli politikának örökösei elsõsorban a nemzeti liberálisok avagy újabban a konzervatív-keresztény nemzetiek. Emlékezõ barátként vallom azt, hogy a nemzeti érdekpolitikát korlátozó nemzeti liberálisok nem követõi az antalli politikaörökségnek. Dr. Antall József becsülettel hitte és követte a XIX. századi magyar nemzeti liberálisokat, azokat, akik a köznépet a Nyugat-Európa kultúrszintjére akarták emelni. Viszont dr. Antall József politika örökségét kisajátító nemzeti liberálisok néppolitikája nem közelítette hanem távolította a magyarság többségét az Európai Unió anyagi és szellemi létviszonyától. Ez statisztikai tény, amit az MDF a pártpolitika farizeusainak híg szónoklatai nem tudtak megcáfolni.

Az antalli politikaközösség tanulmányozandó örökség, de csak a magyar nemzet egésze érdekében. Az a párt, vagy pártközösség, amely az antalli örökséget, mint pozitívumot és negatívumot értelmezi, annak lesz jövõje a magyar politikai közéletben. De csak abban az esetben, ha nemzeti érdekpolitikát nem szûkíti, hanem szélesíti, ahogy Antall József elkezdte 1990-ben.

Az antalli örökségvállalás a többpárti-jogállami demokrácia tökéletesítése, amelynek legfõbb bírája a titkos népszavazás, a leghitelesebb közvélemény, amelyet a "haza bölcse", Deák Ferenc így összegzett: "A közvélemény nagy hatalom, oly nagy hatalom, melynek állandósul más hatalom ellen nem állhat,... Hanem én mindig a legnehezebb feladatnak tartom megtudni, mi a valós Közvélemény."

Dr. Dobszay Károly
a Nemzeti Paraszt és Petõfi Párt ügyvezetõ elnöke

 

Jusztin Ferenc:
Repülõgép hangjára

Nemzetek: Ne hangoztassátok felsõbbrendûségetek!
Mert, csorbát szenved értékiségetek.
Népcsoportok ellen, ne szítsatok gyûlöletet.
Nem kell törvénygyalázás, jogtiporás!
Országunkból elûzöttek remélik, gyõz az értelem.
A KERESZT MISZTÉRIUMA ÜZEN!
Milyen érték a HAZA, CSALÁD, MUNKA, ISTEN!
Tegyen jót érte, agyunk kezünk, szívünk.
Fájdalmas valóság e rémséges pusztítás!
MILYEN VILÁG EZ MEGINT!
Bölcselkedés nélküli néni, sorolja érveit.
Megvan hozzá, kora. Életiskolája adta jellemit.
Nem tudják ezek, hogy a háború iszonyú.
Égboltra tekint. Hol búg a repülõ.
Révedõ szemmel mondja: Milyen a hadiárva, elesett?
GONOSZ GYÛLÖLET! GONOSZ A HÁBORÚS TETT!
Nemzeti viszálykodásnál csúnyább nincsen.
Rakétáról, koordinátáról, irányszögrõl nem tud.
Hallgatom szavait. - De tudom, semmit nem vesztett.
Oktatóan megemlíti, SZENT ISTVÁN INTELMEIT.
Hogyan kell befogadni, letelepíteni "idegeneket"!
Bánni velük tisztességgel!
Uralkodni eréllyel!
Kitaposott ösvényen menni, emelt fõvel!
A közelünkben dúló háború elszomorít.
Csillogó gépmadárra nézek.
"Uticélja" ismert.
Békét? BÉKÉT. BÉKÉT! REMÉLEK!!!

(Szécsény, 1999. április 3. - Nagypéntek)

 

Tisztelt Hölgyem! Tisztelt Uram!

Szeretném Önöket meghívni Budapest egyetlen,

nemzetközi táncklubjába, mely az angol és német szövetségek magyar klubja, ahol kulturált, európai tánczenével, elsõ osztályú vendéglátással tudjuk Önöket fogadni. Tanfolyamunkon és klubunkban a polgári társasági tánc kultúráját szeretnénk népszerûsíteni. Foglalkozásainkat a Sissi Kávéházban (Budapest, XIV. ker. Stefánia út 36.) tartjuk, vasárnaponként, a következõ idõbeosztásban:

17.30-kor kezdõ táctanfolyam

19.00-kor nemzetközi táncklub.

(A tanfolyamhoz bármikor lehet csatlakozni)

Klasszikus báli táncok
angol és bécsi keringõ, foxtrot, swing, tangó és quickstep

Latin tácok
salsa, mambó, samba, cha-cha, rumba és paso doble

Divattáncok
Rock'n roll, boogie-woogie, disco, jive, swing, hustle

a tanfolyamokat vezeti: LÁSZLÓ ATTILA nemzetközi táncpedagógus. Információ: a 06-20-9360-554 telefonszámon.

 

PÁLYÁZAT

A Magyar Mûveltség Szolgálat a trianoni bûntény idõben távoli és közelebbi elõzményeinek feltárására és megismerésére pályázatot hirdet. Címe:

"Trianon hajszál- és mellékgyökerei valamint hatásának megélése napjainkig"

A Pályázat a világ magyarságának szól! A pályázat sem korhoz, sem terjedelemhez nem kötött. Beadási határideje 1999. szeptember elseje. Az eredmény hirdetés 1999. november 27-én szombaton d.e. 10 órakor a Magyarok Házában.

Érdeklõdni lehet, minden hét szerdáján 10-14 óráig a Magyarok Házában: 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. III/42. Telefon: 267-4515/332.

Postacímünk: Magyar Mûveltség Szolgálat, Tatár József, 2092 Budakeszi, Pf. 202.

Támogatás: A Magyar Mûveltség Szolgálat forint bankszámlaszáma: 11300012-00781284-00000000; valuta bankszámlaszáma: 00669809.

 

Kétgenerációs nevelés

A biológiai és pszichés maturizáció bekövetkeztével, a szociális feltételek megteremtésével, az önálló lét biztosítása adja azt a lehetõséget, hogy az egészséges, érett felnõttek gyermeket vállaljanak. Mindenki elismeri, hogy egyéni boldogsága, önmaga kiteljesedésének csúcsa a gyerek, akinek érkezését a szülõk sok esetben elõre eltervezik, megbeszélik. Érdekes, hogy az udvarlás idõszakában ritkán fogadják el azt a gondolatot, hogy ha gyermekük lesz, akkor azt a nagyszülõk fogják felnevelni. A valóság viszont sok esetben megcáfolja a fiatalkori ábrándokat.

Az új házastársak még csak szokják egymást, a családalapítás esetleg éppen egybeesik a munkavállalás kezdetével is; a kezdés gondjait jelentõsen terheli a gyermek érkezése. Ilyen esetben a fiatalok legtöbbször szüleikre bízzák a gyermeket. Ahol több gyermek van, elõfordul, hogy megosztják õket: a nagyobbak a nagyszülõknél (városon vagy vidéken), a kisebbek megmaradnak a szülõknél.

Mi ebben a rossz? - kérdezhetnénk. Vegyük szemügyre azt az esetet, amikor városon szülõk-nagyszülõk nevelik a gyermekeket külön-külön. A kisgyermek megszokja azt a családi légkört, nevelési módozatot, teljesítményelvárást, foglalkozási stílust, napirendet (evés, alvás, öltözködés, játszás stb.) amelyben él. Neki ez a legtermészetesebb. A gyermekek nem hiányolják a szülõk távollétét, a nagyszülõket tekintik "szüleiknek". A szülõk hét végén meglátogatják õket a nagyszülõknél esetleg hazaviszik. Ez a kétlakiság még szépen is haladhat a szeparáció pillanatáig. Az elválasztás megtörténhetik amiatt, hogy a nagyszülõk egészségi állapota megromlik vagy iskolakezdésre - gondolván a leckesegítés nehézségeire - "visszaadják ill. visszaveszik" a gyereket a szülõk.

Kövessük innen a fejlõdés menetét. A gyermek megérkezik saját szüleihez és úgy érzi, hogy idegenben van. A szülõ csalódik: a gyermek magatartása, szokásai, képességei nem felelnek meg az elvárásainak. Nem alapvetõ hibákról van szó! A gyermekek nagyon érzelemdúsak, érzékenyek, tisztelettudók, életkorúknak megfelelõ jó értelmi szinttel, csak általában nem önállóak, szociális- és munkaéretlenek, olyanok, mint akiket kiszolgáltak a minimális együttmûködés elvárása nélkül. Hazaérkezve, otthon a kisebbik testvérek nehezen fogadják el a "betolakodót" (a szoba, a játékok stb. megosztása miatt is). A hazakerült gyerek sajnos mindig is kevesebb jogot fog élvezni, mint az, aki a szülei szívéhez hozzánõtt. Egy idõ után megkezdõdik a "megvásárlás"; amit nem tudnak szeretetben biztosítani saját, de mégis idegen gyermekük számára, azt pénzben adják oda (nagyobb ajándék, új-modern cuccok, hobbi tárgyak és minden más menõ dolog "nehogy hiányt szenvedjen". Persze ez csak a külvilág irányában, mert a szeretetet megvásárolni ill. ajándékkal kompenzálni tudott dolog, nem lehet. Mivel minden családban más a szokás, az "új" gyermeknek alkalmazkodnia kell, szüleinek szintén. Az elégedetlenség veszekedéssé fajul, a mást akaró, mást megszokott, mást elváró nézeteltérések miatt. A szülõk szidják a nagyszülõket az elnevelés miatt, azok meg hálátlannak kiáltják ki az ismerõsök elõtt a fiatalokat. A perpatvar folytatása a családi hangulat megromlása, az általános és kölcsönös vádaskodás.

A többirányú és ellentétes nevelõ hatás rányomja bélyegét a gyermek viselkedésére is: tanácstalansága magatartási zavart idéz elõ, ugyanis hallgatna szüleire, de képtelen eleget tenni a hirtelen kapott új követelményeknek, mivel érzelmileg jobban kötõdik a nagyszülõkhöz. Nem tudja eldönteni, kinek van igaza a vitákban, ezért megpróbál azt tenni, ami neki kedvezõbb. A sorsára panaszkodó gyereket a nagyszülõk nem hagyják cserben, hanem a szülõi otthon légkörébe beavatkozva próbálják folytatni a nevelést, hisz valójában jobban tudják, mit szeret és mihez szoktatták az unokát. Ez teljesen felborítja nemcsak a szülõk, hanem a kisebbek már megszokott házirendjét is és kialakulhat a "nagymama kedvence" és "testvér utálta" tûzvonalban az ellenségeskedés. A nagyszülõk csatát nyernek, mert még mindig gyermeknek tekintik közben felnõtté vált sajátjukat, akik viszont az idõsek iránti tiszteletbõl hallgatnak és tûrik a gyermekeik elõtti megszégyenítést, devalválva szülõi tekintélyüket.

A számtalanból "egy a sok közül" esetet írtam le. Minden variációt figyelembe véve, javaslatom: fiatal szülõk a kényelmetlenségek ellenére se engedjék át gyermeküket másnak! A szülõ felelõs önmaga és gyermekének. A szülõvé válás alapvetõ bizonyítása, hogy gyermeküket önállóan felnevelik. Higgyék el, nem fogják rosszabbul nevelni mint más, s ettõl lesz családdá a család. Sokkal könnyebb nevelni, mint átnevelni.

Tiszay Gabriella

 

P. Géher Márta gyûjtésébõl

A szép ifjúságnál csak egy szebb: a szép öregség.
(Forrás ismeretlen)

Aki ismeri az embereket, az okos; aki ismeri önmagát, az bölcs.
Aki másokat legyõz, az erõs; aki önmagát legyõzi, az hatalmas.
(Lao-ce)

Egyszerûsíteni a dolgokat, egyszerûsíteni és folyton egyszerûsíteni. Ez a haladás, ez a bölcsesség.
(Mikszáth Kálmán)

A bölcsességet nem adják sem korán, sem ingyen.
(Ligeti-Szabó László)

 

"Aki megbocsátja a gaztettet, az cinkossá válik" (Sorozat 1956-ról)

27. A Dél-Budapesti Forradalmi Tanács, Bécsben(!), 1957-ben?!

Szabó Miklós: Foglalkozásuk: Emigráns (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1958)

"1957 õszén a nyugati sajtó, az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió hideglelõsen írt és beszélt Szabó Miklós hirtelen és nyomtalan eltûnésérõl. A félelemre minden okuk megvolt. Hiszen Szabó Miklós hazatérésével a kinti magyar politikai emigráció egy volt bennfentese, egy polgári politikus, az õ szempontjukból "kebelbeli"... (A könyv fülszövege alapján 1958-ból). "Akkor még idehaza is kevesen tudták, hogy a magyar Népköztársaság egyik legsikeresebb hírszerzõjének kinti szolgálata fejezõdött be." (Szabó Miklós: Csendes háború, Zrínyi Kiadó, fülszövege nyomán 1984-bõl)

"Mondanom sem kell, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik idekint nemzetmegváltással foglalkozunk. ... Itt van Várfalvi József és Buláth Gergely közös vállalkozása, amelyhez rövidesen csatlakozik Pongrácz Gergely a Korvin közbõl közismert "Bajusz". Hárman rövidesen belátják, hogy itt Nyugaton is csak dolgozni kell annak, aki meg akar élni. Mivel nem buta emberek, rájönnek tehát arra is, hogy az emigráció lehetõségeket ad egyeseknek munka nélküli megélhetésre méghozzá jó megélhetésre. Ez már jobban tetszik: természetesen ezt választják. Pillanatok alatt azzal lepik meg a világot - minket magyarokat is -, hogy megalakítják (de már csak itt az emigrációban) a Dél-Budapesti Forradalmi Tanácsot, amelynek elnöki tisztjét Várfalvi vállalja magára. Feltehetõen Dél-Budapest zajos helyeslése közepette. Ezen a címen õk is végigházalják az összes létezõ fórumokat a Néppárttól a szociáldemokratákig. Azonban õk már nem elégszenek meg ennyivel, hanem sokkal nagyobb stílû stiklit csinálnak: a Dél-Budapesti Forradalmi Tanács nevében memorandumot küldenek az ENSZ elnökének és fõtitkárának. A memorandum egy másodpéldánya eljut hozzánk is és valamennyien fejgörcsöt kapunk az ijedtségtõl. Szövegezése annyira primitív, demagóg frázisoktól csöpögõ és összbenyomásában komolytalan, hogy csak árthat bármiféle magyar ügynek."

" ... Érzem, ami itt készül, az sehogyan sem jó és korrekt. A Világbank-terv is egészen gyanús le-hetõségeket rejteget magában a leen-dõ vezetõk számára. Sehol az egész elgondolásban nincs ellenõrzési le-hetõség. E különbözõ szempontok alapján beszélgetünk Kõvágóval és Benjámin Olivérrel is, akivel egyre inkább meleg baráti kapcsolatba jutunk. Ezen beszélgetések követ-kezményeként közöljük, hogy a szö-vetség megalakulását elvben helye-seljük és támogatjuk, de csakis ak-kor, ha félreérthetetlenül leszögezik, hogy nem szándékuk az új emigráció kialakult egységét megbontani, és ha a gazdasági és pénzügyek terén hatékony és garanciát jelentõ ellen-õrzési rendszert léptetnek életbe. Erre azonban - gyakorlatilag nem hajlandók, így mi visszavonjuk az aláírásainkat. ..."

 

ARCKÉPCSARNOK

(Élõ magyar értékeink: Sport, Tudomány, Mûvészet)

ÁKOS KÁROLY (1918)
Orvos-pszichológus. Kidolgozta az emberi agy elsõ klinikai funkcionális méréses vizsgálatát, kutatta az agy idõbeli fiziológiai mûködésének törvényszerûségeit és humán biológiai átalakulását (személyiség, tudat). Fõbb munkái: Érzékeink világa (1960), Megismerés (1961), Ismeretlen világ: az ember (1962), Idegrendszerünk (1963), A lélek (1964), Agy és tudat (1975), A fáradás psychochronographiai vizsgálata.

VEREBES JÓZSEF (1941)
Labdarugóedzõ. FTC, Oroszlányi Bányász, BVSC, Ganz-Mávag, Budafok, Középítõk játékosa 1958-1971 között. Ezután edzõsködik: Kecskemét SC, Videoton, Rába ETO, MTK, Kispest, Vasas, Diósgyõr edzõje. Mesteredzõ 1987-tõl. 1987-ben és 1993-93 között szövetségi kapitány. Az év edzõje. Pro urbe Gyõr (1982). Irodalom: Koltay Gábor: Verebes, a mágus (1987).

SOÓS IMRE (1910)
Levéltáros. Szabó Ervin-díj (1991). Fõbb munkái: A hámori vasgyár 1770-1870 (1954), Heves megye benépesülése a török hódoltság után (1955), A jobbágyföld sorsa Heves megyében, a szolnoki Tiszatájon (1957), Rudabánya története 1880-ig (1957), Zemplén megye Levéltára és Kazionczy Ferenc (1968), Heves megye községei 1868-ig (1975), Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése (1985).

 

56-os ÕRTÁLLÁS

1956-os történelmi pillanatkép

(folytatás az elõzõ számból)

Ezekbõl és hasonló környezetekbõl, így vidékrõl is jöttek össze e harci vágytól is fûtött fiatalok. Mindezekrõl viszonylag kevesebbet írnak a krónikák. De ha megvizsgáljuk legfõképpen ezen kerületek korabeli iskolai anyakönyveit, osztályzási és haladási naplóit (így az1956-57. és 1957-58. évieket) szembeötlõek lesznek a tapasztalataink.Az 1957-58. tanévi naplókból hiányoznak azoknak a tanulóknak a nevei, akiket elhurcoltak, vagy meghaltak a harcokban, vagy kivégeztek. A Kádár-rezsim oktatáspolitikai komisszárjai sok iskolában ezeket a számára kompromittáló dokumentumokat átíratták, kihagyták belõlük az eltûnt, elhurcolt, vagy kivégzett tanulók adatait. A forradalom leverését követõ napokban, hónapokban (annak ellenére, hogy Kádár megígérte,hogy senkinek sem lesz bántódása a forradalom alatti magatartásáért, az iskolákban, még a tanítási órákon is megjelentek az ávósok és karhatalmisták és "furcsa kérdéseket tesznek fel" önmagukról, tanuló társaikról, szüleikrõl, tanáraikról. Esetleg zártabb helységekben, kényszer hatása alatt kompromittáló adatokat gyûjtenek. Ezek a karhatalmista nyomozók eléggé gátlástalanok voltak, figyelmen kívül hagytak alapvetõ emberi, gyermeki jogokat, erkölcsi és etikai normákat. Nem törõdve a gyermeki személyiség fejlõdését romboló megnyilvánulásaikkal. A megtorlás legkegyetlenebb vállfajait ezen tizenéves "pesti srácok" ellen alkalmazták. Nem akarták, hogy akár hírmondó is maradjon az utókor és a nagyvilág számára. Ezért kellett a "sokat tudókat" a külföldi lágerekbõl hazalopni. Ezért a kórházakban fekvõ gyermekeket felkoncolták és kardélre hányták. Ezért végeztek ki közülük sok százat vagy likvidáltak más módon. S ezért szállítottak ki eddig ismeretlen számú ezreket a Szovjetunió távoli vidékeire, akiknek létérõl mind a mai napig vajmi keveset vagy semmit sem tudunk.

Az elmúlt évtizedben a német kormánynak tudomására jutott, hogy a Szovjetunió távol-keleti vidékén addig nem tudott több ezer német hadifogoly van. A német kormány azonnal intézkedett hazahozatalukról. Napjainkban, amikor oly sok tíz és százezer külföldi állampolgár befogadását vállalják a magyar kormányok, akkor miért nem teszünk lépéseket az elhurcolt 56-ok felkutatására és a hazatelepülni szándékozók haza telepítésére? Vannak akik jelezték ebbéli szándékukat, pl. Kazah-sztánban. Még az I és II. világháborúban is sokan kint maradtak. Mindezek megoldása, úgy mint más nemzeteknél, nálunk is nemzeti becsületbeli, erkölcsi ügy, kötelesség. Az 56-os MVSZ ezen ügyet sajátjának tekinti és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a Szovjetu-nióba történt deportálások valós eseménykrónikáját feltárja. Tartó-zunk hõseink emlékének minimum annyival, hogy legalább azt az elégtételt szolgáltassuk számukra, hogy a hazai földben pihenjenek.

A nagy idõk multán, a hõsi harcok véráztatta helyein ahogyan a krónikás látta, arany verõfényben, húsvét után fehér báránykával játszik egy mosolygó arcú kisgyerek. Piros tulipánból és fehér színû virágokból koszorút fon a fehér bárányka nyakába. Jó az Isten mondja a krónikás. Zöld füvet ád a hõsök piros vérétõl áztatott földnek, fehér bárányt a zöld fûnek, ártatlan piros arcú szelíd angyalkát a fehér báránynak feledés írját a mély sebeknek, a jobb idõk reményét a sokat szenvedett magyar nemzetnek.

Sándor Gyula

 

Május utolsó vasárnapja: a HÕSÖK NAPJA

Wentzely Dénes:
Üzenet a hõsöknek!

Aludjatok csak Don-menti holtak,
a Dnyeszter-partján szunnyadó bakák,
aludjatok Isten békéjében
magyar Honvédek: Fiuk és Apák!

Álmodjatok gyõzelmes csatákról,
melyekért a véretek volt az ár,
mi enyészünk az elmúlás ködében,
a Ti hazátok örök fénysugár!

Mert aki hû volt, bátor és derék,
és a nemzetért adta életét,
az mindörökké él a fûben-fában,
magyar rögökben, magyar napsugárban!

Üzenet a Hõsöktõl!

Ha éjszakánként a Hadak Utján
csillagport ver lovunk lába,
álljatok meg és gondoljatok
néha-néha egy pillanatra
az idegen földben porladó
árva magyar katonákra!

Atyáinknak õsi földjén
Száll a dal, a hõsi szó
Forradalmunk tisztasága
Égi jelként lángoló.

A zászlót emeld fel, magasra
Díszítse hitünk oltárát
Minden szív együtt dobogjon
S óvja az igazak országát!

Küldetésünk szült magyarnak
Lelkünkbõl árad a fény
Hûségünk nyújt támaszt nékünk
Szent hazánk örök remény.

A zászlót emeld fel, magasra
Díszítse hitünk oltárát
Minden szív együtt dobogjon
S óvja a magyarok országát!
S óvja a magyarok országát!

Wentzely Dénes

 

Új Világszövetség?

(részlet Csoóri Sándor beszámolójából 1999. április 8)

... Nem tagadhatjuk le, hogy különösen az utolsó három évben a kisszerûség bátor hõsei voltunk, a kishatalmi torzsalkodások ügyes mesterei, ahelyett, hogy képességeinkkel ráhangolódtunk volna a kor alapvetõ, nagy kérdéseire. ... Egyik választmányi ülésünkön az csúszott ki keserûen a számon, hogy végezzük ugyan a dolgunkat, az adománygyûjtéstõl kezdve, az összetartozás-érzés terjesztéséig, de a szövetség életébõl valahogy hiányzik az ihlet. A spirituális és a missziós erõ. Az, amely a mellettem állóra és az óceánokon túlélõ magyarra is egyformán hat. Az ihletettség hiánya mellett megemlíthetem a korszerû és a távlatos gondolkodás hiányát is. Tanácskozásokat rendezünk, irodalmi, történelmi vetélkedõket fiataloknak, táborokat a régi, megszokott módon. Hasznosak, kitûnõek ezek az alkalmak, de valahogy egy összezsugorított közegben játszódnak le. Hiányzik mögülük az a nagyobb, veszedelmesebb és huzatosabb térség, amely maholnap idehullámzik körénk. Az információs korszak eleddig ismeretlen jelenségeire gondolok. Régen, a modern idõk elõtti világban komoly szerepe volt magának az emlékezésnek. Megtartó erõ volt, szellemi, lelki, történelmi abroncs, amely egy nemzeti közösség életének minden jelentõs mozzanatát összefogta.

Az emlékezés a vérszerzõdés szimbólumának újra és újra megújuló fényét hordozta magán. Mára ez az emlékezés egyre vérszegényebb, fáradtabb és felszínesebb. Helyét az ezredvég és az új korszak szellemi pestise: a felejtés foglalja el. A zsarnoki, a diktatórikus felejtés, az információk gyorsulásával egyre jobban megszervezõdõ felejtés-civilizáció. Az egymástól elszakított nemzetrészek egyre gyorsabban elfelejtik azokat az érzelmeket és tényeket, amelyek idáig összekötötték õket. Összegzésként azt fogalmazhatjuk meg, hogy a 2000. évben megtartandó Világtalálkozóval az MVSZnek le kell zárnia a tíz éve újra kezdõdött elsõ korszakát és el kell kezdenie a másodikat, amely a magyarság összetartozásának szónokias és nagy, szimbolikus formái helyett ésszerûbb, gyakorlatiasabb, ugyanakkor egyetemesebb formákat választ. ...

Aki magyarságát vállalja, azt a magyarság egészének is vállalnia kell, minden korlátozó föltétel nélkül. De hogy ez a kijelentés, ne csak érzelgõs szólam maradjon, meg kell azokat a jogi és alanyi feltételeket teremteni, amelyek a huszonegyedik századi nemzetfogalomnak a legnagyobb mértékben megfelelnek. El kell végre készítenünk azt a régóta emlegetett magyarság-katasztert, amely személy szerint rögzíti: ki tekinti magát a magyar nemzet részének.

 

Csoóri Sándor Elnök Úrnak
az MVSz Elnökének

1993-ban megbeszéltük veled, hogy a nagyobb amerikai csúcsszervezetek és testvérsegítõ egyesületek megszervezik az Amerikai Magyarság részvételét az MVSz munkájában. Ezt lehetetlenné tette az elejétõl (1992) alapszabály-ellenesen beválasztott társaság, mikor ismét puccsszerûen, az akkori alapszabályt megsértve a nagyobb tagegyesületek bevonása nélkül megalapították az Amerikai Tanácsot. Azóta, tehát majdnem hét éve ez a klikk bitorolja az 1.7 milliós amerikai magyarság képviseletét az MVSz-ben.

Az MVSz Amerikai Tanács klikk jellegét igazolja az az újsághír (l. Amerikai Magyar Újság, 1999 május) is, miszerint 300 amerikai magyar személy irt alá egy nyilatkozatot amelyben leszögezik, hogy "az amerikai Tanács nem tette lehetõvé képviseletüket, így (az áprilisi) küldöttgyûlésen résztvevõk nem képviselhetik jogszerûen az amerikai magyarságot." Az AMOSz nem is szerepel az aláírók közt, mivel az AMOSz képviseletét már rég lehetetlenné tették a Tanács tagjai.

Az utolsó Budapesti MVSz küldöttgyûlésen folytatott, puccs-szerû viselkedésük annyira felháborította nemcsak az otthoni, hanem az amerikai magyarságot is, hogy számos felkérésre elhatároljuk magunkat az amerikai küldöttség viselkedésétõl és több csúcsszervezettel való megbeszélés alapján elhatároztuk egy új Amerikai Tanács létesítését, amelyben a jelenlegi tanácsban képviselt legitim egyesületek is, a demokrácia elvei és írott vagy íratlan szabályainak megfelelõen, résztvehetnek súlyuknak és tagságuknak megfelelõ arányban.

Ebben a szellemben, az EGY A NEMZET jelige alatt, szervezõ bizottságot alakítunk és az új szervezetbe meghívunk tagnak minden USA-ban mûködõ országos és a sajtón keresztül minden egyéb érdeklõdõ magyar szervezetet, és rövidesen megválasztjuk az új tisztikart és küldötteket amely az amerikai magyarság ténylegesen választott képviselõibõl áll majd. Megalakulásunk után a jelenlegi Alapszabály szerint befizetjük tagdíjainkat és rövid idõn belül készek leszünk átvenni az Egyesült Államok magyarságának képviseletét a Világszövetségben. Ezért a háromszáz aláíróhoz csatlakozva kérjük, hogy a következõ küldöttgyûlés ne ismerje el az Amerikai küldöttek mandátumát.

Honfitársi üdvözlettel,

Dr. Balogh Sándor, Pásztor László
AMOSz Országos Elnök AMOSz Örökös Tb. Elnök


Magyar Lant online
A Nemzeti Demokrata Párt havilapja
HU ISSN 1418 8503

[Elôzô szám]     [Következôszám]