Magyar Lant  1999. március


1999. március: Budapest - Amszterdam

Tisztelt Közméltóságok!
Tisztelt Hölgyeim és uraim!

Isten kegyelmébõl megadatott számomra, hogy Önök elõtt, itt Amszterdamban szólhassak március 15-én a magyarországi szabadságharc 151. évfordulójának ünnepi rendezvényén és tolmácsolhassam a magyarországi honfitársak üzenetét, melyet nyitott szívvel küldtek el - általam - a tegnapi, központi, ünnepi megemlékezés részvevõi, Budapestrõl. E monumentális (több mint 800 fõ) ünnepségen, mint levezetõ elnök adtam át az Önök igaz emberi érzésbõl fakadó jókívánságaikat a budapesti részvevõknek. ...

A magyarság több mint ezerszáz éve telepedett le Közép-Európában, és ezer évvel ezelõtt teremtette meg Szent Istváni királyságát, a keresztény elveken nyugvó erõs országát. A történelemnek nemzeteket veszejtõ mocsarában, Magyarország sziklaszilárdan tartotta magát és ezáltal nagy mértékben megteremtette a feltételeket Nyugat-Európa fejlõdésének, csak a XX. században a nemzetközi nagyhatalmak arroganciája volt az, amely súlyosan megcsonkította területét és rabszolgasorsba taszította a magyarok millióit. A XX. században: a külsõ kényszerítõ szerzõdések, a nagyhatalmak politikusainak jellemtelensége a magyarság nagyobb részét a kisebbségi lét nyomorgödreibe taszította. ...

Petõfi, 1848-ban írt verseiben még 14 milliónyi magyarról tud, amikor még a Földön élõk összlélekszáma egy milliárd alatt volt. Ma 6,5 milliárd ember lakja e Földet, s emellett 7x14~100 milliónyi magyar helyett, mindössze tízmilliót tesz ki Magyarország lakosságának a száma. Ezért 90 milliónyi magyar ember potenciális hiányáról kell beszélnünk. E potenciális genocidumért felelõsök és utódjaik, mind a mai napig kardcsörtetõ, bombariogató politikát folytatnak a világ pénzuralmi karteleit, gazdasági monopóliumait és média trösztjeit alvilági stílusban vezetõknek a karmai között. ...

Hollandia és Magyarország népei évszázadokon keresztül kemény harcot vívtak a természet viszontagságaival és a környezõ népek vezetõinek vadhajtásaiból származó döntések következményeivel. Már a középkorban olyan kiemelkedõ magyar gondolkodók végezték felsõfokú tanulmányaikat Hollandiában, mint Károlyi Gáspár (a vizsolyi biblia fordítója, 1590-bõl), Apáczai Csere János (a kolozsvári felsõfokú oktatás alapítója, 1954-ben) és még sokan mások. E kapcsolatot még szorosabbá tette a XX. század történelmi világválságai: az I. világháború követõ években közel 2500 szegény magyar gyerek került holland családokhoz; majd 1956-os világcsodálatát kiváltó magyar szabadságharc és forradalom üldözöttei, kb. 7000 ember, leltek új otthonra itt Hollandiában. ...

A sportok királyának tartott labdarúgásban is hasonló eredményekkel büszkélkedhetünk, úgy Hollandia, mint Magyarország válogatottjai kétszer nyertek ezüst érmet a világbajnokságokon. ...

Ötvenhat szellemisége, forradalmisága, összefogása, az Isten kegyelmessége áldjon meg minden embert a Földön, hogy éljenek békében és egymást tisztelve,  az elkövetkezõ nemzedékek boldogulása érdekében

Dr.Vincze János
a Nemzeti Demokrata Párt elnöke

 

PETÕFI   SÁNDOR:
A márciusi ifjak

Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsõk, kik
Tenni mertünk a honért!

Mi emeltük föl elõször
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!

A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Miljom, szív földobogott.

Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesülés",
A szó "szabadság" vala.

Oh ez ritkaszép látvány volt,
S majd ha vénül a világ,
Elmondják az unokáknak
Ezt a kort a nagyapák.

És mi becsben, hírben álltunk,
Míg tartott a küzdelem,
De becsünknek, de hírünknek
Vége lett nagy hirtelen.

Kik nem voltak a csatán, a
Diadalhoz jöttenek,
S elszedték a koszorúkat
Mert a szóhoz értenek.

E sereg, mely míg a harc folyt,
El volt bujva vagy aludt,
Így zúgott a diadalnál
Mi viseltünk háborút!

Legyen tehát a tiétek
A dicsõség és a bér.
Isten neki ... nem küzdenénk mi
Sem dicsõség, sem díjért.

És ha újra tenni kell majd,
Akkor újra ott leszünk,
És magunknak bajt s tinektek
Koszorúkat szerezünk.

Viseljétek a lopott hírt,
A lopott babérokat,
Nem fogjuk mi fejetekrõl
leszaggatni azokat.


Abban lelünk mi jutalmat,
Megnyugosszunk mi azon:
Bárkié is a dicsõség,
A hazáé a haszon!

 

Visszaemlékezések

Az Ország szeretett öregének, a 105. éves Dr. vitéz Molnár Károly orvos-tábornoknak a nagyapja mint honvéd-tiszt vett részt az 1848-as Szabadságharcban. A Szabadságharc bukása után életfogytiglani börtönre ítélték és Kufstein várába zárták. Elõtte azonban szüntelenül arról faggatták árulja el hol bujkál Petõfi. Neki tudnia kell, mert együtt harcoltak Segesvárnál. Azt ígérték, ha megmondja akkor szabadon engedik, ha nem haláláig gondolkodhat rajta a börtönben.

Az agg tábornok nagyapja valóban sokat gondolt Petõfire a rabsága idején, olyannyira, hogy meghitt beszélgetéseket folytatott vele az évek folyamán. Így nem érezte magát annyira magányosnak, hiszen lélekben állandóan vele volt Petõfi. Így született meg a verse is amit gondolatban írt meg.

A halott Petõfihez

Jól tetted Petõfi, hogy az ellenség kardjába rohantál!
Vesztett csata után köztünk nem maradtál.
Jobb volt neked így mint a kötélen veszni,
Vagy Kufsteinbe zárva, rabkenyeret enni.

Amíg a börtönök ajtai megnyiltak,
Anyák, feleségek mindnyájan hervadtak.
A szabadságért küzdõk is mind meghaltak már,
Könnyen adott holtaknak amnesztiát a császár.

Gyõrffy Rózsa

 

Tóth Sándor: Petõfi és szülei Szabadszálláson

(Kiadja a Szabadszállás Város Önkormányzata)

A történelmi ismereteink alapján köztudott, hogy Petõfit, mint képviselõjelöltet a szabadszállásiak 1848-ban kikergették városukból. Éppen ezért érdekes, hogy több mint száz éve viszont Szabadszálláson óriási Petõfi-kultusz van. E könyv megjelenése érdekében is sokat tett a Szabadszállás-i Petõfi Baráti kör, mely mind a mai napig támogatja azon kutatásokat, amelyekre a Petõfi életének szabadszállási vonatkozásait próbálják napvilágra hozni.

Petõfi Sándor szülei hosszabb idõn keresztül (1818-1841 között) laktak Szabadszálláson és nagyon sok konkrét adat fellelhetõ Petõfi szüleire vonatkozólag, melyet Tóth Sándor, a szerzõ, kutatói precizitással gyûjtött egybe és tár az olvasó elé a kötetben.

Rendkívül értékesnek ítéljük meg a Petõfi születési helyére vonatkozó adatokat. 1857-ig mindenhol Szabadszállást írták Petõfi szülõhelyének. Petõfi keresztlevelének felfedezése után, mely 1857-ben történt, melyben Kiskõrös van feltûntetve, a szerzõ tudományos alapossággal támassza alá a Szabadszállás-i szülõhely nagyobb valószínûségét. Íme a szájhagyomány mint mond: "Dédöregapámnak felesége Pandur Mária volt, az apja Pandur József fõbíró, aki kocsijával vitte Petõfit keresztelni Kõrösre." állította Fábián Sándor (1884-1976). "Petõfi, 1823. újévén született. Ezután bevitték az itteni ref. paphoz, aki nagyon gõgös ember volt, aki szóba sem állt arra, hogy megkeresztelje a kis Petrovics gyereket, mert nem az õ vallásán van. Hát fogatot kerítettek, aki elvitte a kicsit Kiskõrösre." mondta el Dóri Lajos (1888-1979).

Tóth Sándor csodálatos munkát végzett, e kötetben számos tudományos, hiteles adat található és így egy jelentõs ürt tölt ki a Petõfi szüleire vonatkozó ismeretek tárházában, mert õk 23 éven át laktak Szabadszálláson.

Sallai Ildikó

 



Dr. ORBÁN VIKTOR
a Magyar Köztársaság
Miniszterelnöke
BUDAPEST

( E-mail 1999. márc. 9)

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A Duna ügyét a mai sajtóviszhangok alapján, kiemelten kezeli minden nemzeti érzésû ember, bárhol is éljen. Így jómagam és munkatársaim is itt, Ausztráliában.

Évek, sõt évtizedek óta nagy figyelemmel követem azokat a megnyilvánulásokat, melyek e tárgykörben publicitást kaptak, vagy kapnak. Így most az E-mailen -történetesen dr. Székely László úr és dr. Lipták Béla professzor közötti levelezést - is. Ennek kapcsán kérem, engedje meg, hogy szerény példáimmal felhívjam Miniszterelnök Úr és munkatársai szíves figyelmét azokra a katasztrófákra, melyeket ilyen jellegû természeti "átalakítással" már elértek más országokban;

· Ausztrália; -az egész világon ismert a szakemberek elõtt, hogy mi történt a több ezer kilóméteres édesvizet adó Marie-riverrel? Ennek a folyónak a mentén - a "természet átalakítása" révén, több ezer termõtelepülés ment tönkre, nincstelenné téve a tulajdonosokat. A folyamat visszafordítására nincs is remény, csak a kár enyhítésére. A jelzett területen levõ földek nagysága meghaladja Magyarország területét. Az itteni kormányszervek a feladatot egyszerûen és stílszerûen, átadták a katonaságnak...

· a volt Szovjetunió területén, közel 5000 mûvelt települést érintettek a hasonló "beavatkozások". Ezek a települések örökre elvesztek vagy a víz hiánya, vagy az elárasztás következtében. Ez esetben egy Franciaországnyi terület vált mûvelt, kulturált területbõl holt vidékké.

E szerény példákat azért említem, mert mind a két esetben a természeti katasztrófát az okozta és okozza ma is, hogy gátakkal állták útját annak a természetes folyamatnak, amiket a természet megváltoztathatatlan törvényei kialakítottak. Errõl szól az a film is, aminek bemutatását Budapesten letiltották 1988-ban, de video-másolatával otthon is és itt is a szakemberek rendelkeznek. Ha munkatársai nem látták vagy ismerik ezeket a példákat, készséggel bocsátjuk mûszakilag elemzett véleményekkel együtt szíves informálódásra.

Visszatérve a jelenlegi szlovák féllel való párbeszédhez -melynek 1999. március 10-én lesz egy újabb állomása-, tisztelettel kérem Miniszterelnök Urat és munkatársait, hogy vegyék figyelembe azt a Deák Ferenc-i mondást, mely szerint: ...."amirõl önként lemondunk..."...

Nem tudok és nem szeretnék beleszólni más szakterület vitájába. Így a gátakat ellenzõk vagy azt megvalósítani akarok mellett sem kardoskodnék, ha ezek a példák nem lennének intõ példák. Kétségtelen, hogy fenti esetekben, gazdasági megfontolás miatt, országrésznyi területek vesztek el örökre, melyekkel az utókor mint holt területekkel kell, hogy számoljon. Úgy tûnik, hogy Lipták professzor urat mint e terület nemzetközileg is elismert szakértõjét, ez a kérdés részleteiben is foglalkoztatja. Mostani írásából azonban nem derül ki az az egyszerû tény, hogy tud arról;

· 1994-ben az Országgyûlés hozott már egy határozatot (25 19994/IV.13./) melyben döntött a Duna egyoldalú elterelése miatt szükséges teendõkrõl. Ez a Határozat, a "C"-variáns hatásának enyhítését szolgálja.

· e határozat 2. pontja szerint "a per idõtartamára szükséges mûszaki beavatkozásokról... határoz az Országgyûlés."

· a határozat 3. pontja szerint: "..a Dunából történõ szivattyús vízkivétellel kell biztosítani a szigetközi mellékágak vízellátását. Ezt az Országgyûlés 172:5 arányban elfogadta. Ez szükségtelenné teszi a gátak megépítését, MÉGSEM TÖRTÉNT MEG ez az egyszerû beruházás.

· a határozat 4. pontja felkérte az akkori Kormányt, hogy az intézkedésrõl 1994. dec. 31. -ig számoljon be. Tisztelettel kérdem: megtörtént? Errõl nincs adatom.

Amennyiben a fenti határozatot az ezt követõ idõben bármely Kormány figyelembe vette volna, úgy most nem is lenne mûszaki kérdés a gátakkal való elrekesztésre mint megoldásra, mivel a szivattyúzással a Sziget-köznek elegendõ vize lenne, bármikor. Az öreg-Duna ágban pedig - majd az egyezség szerinti víz -, zavartalanul folyna. Tudomásunk szerint az erre vonatkozó -nem túl költséges - megoldást úgy a szakbizottságok, mint a szakági Minisztériumok évek óta folyamatosan megkapták.

Õszintén szólva úgy tûnik, hogy egy "elfelejtett" határozat végrehajtásával, ezt a kérdést - mely a Duna ügynek egy része - könnyen kezelhetõvé lehetne tenni. Amit munkatársaimmal együtt nem értünk: miért nem választják ezt a megoldást? A másik út tanulságait fentebb leírva, ez a kérdés automatikusan adódik.

Magunkat magyarnak valló mûszaki szakemberek között felmerült információcserék során ez a kérdés így fogalmazódott meg:

-a mostani Kormánytól ez vélhetõen nem politikai döntés, mint elõdei esetében. Ez esetben tisztelettel kérdjük és kérjük Miniszterelnök Urat és munkatársait, hogy a tárgyalások elõtt:

· -nem lenne-e idõszerû és célszerû törvényesíteni egy Országgyûlés-i Határozatot

· -elemezzék a fenékgátak megépítésének várhatóan 10 milliárdos nagyságrendû kiadását, az egyetlen - Kilitinél elhatározott - szivattyútelep évi energiaigényével szemben

· -ne kötelezzék el magukat olyan megoldás mellett, mely a nehézfémek és ipari hulladékoknak, a fenékiszapban - és így a vízgyûjtõben - való megjelenését, folyamatosan is lehetõvé teszik,

· -ne kötelezzék el magukat, hogy az íly módon létrehozott "méregtavakkal", beleavatkozva a természet rendjébe, átalakítják az ottani környezetet, pusztulásra ítélve a fenti példákhoz hasonlóan ezt a területi egységet,

· -a március 10. -i tárgyaláson az Országgyûlési Határozattal szemben(!), ne kötelezzék el magukat a "C"-variáns mellett is.

Fentiek megismétlése mellett ismételten kérem munkatársaimmal együtt azok szíves megfontolását.

Abban a reményben zárom soraim, hogy levelemmel ezúton is Miniszterelnök Úr és a nemzeti érdekek szolgálatára lehettem.

Honfitársi üdvözlettel;

Boros Béla
Ph.D. M.Sc. Mech. Eng
Managing Director

 

Postaláda

MAGYAR VEZETÕK TANÁCSKOZÁSA FLORIDÁBAN

Az AMOSZ 1996 évi Közgyûlése elhatározása alapján Dr. Balogh Sándor, Országos Elnök, 1999. március 7-re meghívta az Amerikai Magyar Országos Szervezetek Elnökeit tanácskozásra, az EGY A NEMZET jelige alatt. A meghívást több szervezet, köztük az AMRE, MAK, MAOSZ, Egyesült Magyar Alap és a VMPFVSZ elfogadta és személyesen illetve személyes képviselettel, írásban vagy szóban csatlakoztak a mozgalomhoz. Dr. Jeszenszky Géza Nagykövet Úr írásban üdvözölte a több tizezer amerikai magyart képviselõ

értekezletet. Az értekezlet célja a feladatok és lehetõségek felmérése és a tevékenység koordinálása volt, így kötelezõ határozatokat nem hoztak a jelenlevõk, csupán abban egyeztek meg, hogy a következõ AMOSZET-et novemberben, Clevelandban tartják, ahova minden érdeklõdõ országos vagy csúcsszervezet vezetõjét illetve elnökét újra meghívjuk. Addig az AMOSZ titkárság vállalta, hogy tartja a kapcsolatot az érdeklõdõ szervezetekkel.

Dr. Balogh, hangsúlyozva a találkozó jelentõségét, idézte Mustos Atya tavalyi nyilatkozatát amiben ezt írta: "... támogatom és az érdekeltek támogatását kérem egy ORSZÁGOS SZERVEZETEK ELNÖKI TANÁCSA létrehozásához, amelynek feladata a különbözõ itteni és otthoni magyar tevékenységek, segítési törekvések összhangba hozása és hathatósabb támogatása. Az összefogás erõt jelent, a szétforgácsolási kísérletek célra soha nem vezetnek! "

Hasonló elképzelése van Pellionisz Andrásnak, aki a NEMZET elektronikus lap szerkesztõje. Pellionisz 2000-ben Magyarországon tartandó Nemzetgyûléssel kapcsolatos javaslatot küldött be, amit Sisa István egy konkrét javaslattal bõvített, "nemzet-tagsági igazolvány" kiadását javasolva Sisa ugyancsak javasolta Csapó Endre ausztráliai lapkiadó: EGY A NEMZET jelszavát, amelynek "alapvetõ követelménye a - 15 milliós magyar nép-ben való gondolkodás."

A Floridában telelõ Dr. Balogh Sándor Országos Elnököt kérték fel a Sarasotai és Miami-i magyar klubok ünnepi szónoknak március 15-i ünnepélyükön.

A Sarasotai Kossuth és Petõfi klubok együtt tartották meg szombaton, március 13-án a március 15-i megemlékezést. Lõrincz Sárika kultúrvezetõ nagyszerû programot állított össze, amelyben több szavalat, énekszám, hegedüszám, és egy Erdélybõl látogató mûvésznõ saját gitárkíséretével elénekelte az eredeti Erdélyi himnuszt. Az ünnepi beszédet Dr. Balogh Sándor, Professor Emeritus tartotta. Több, mint 320 vendég élvezte a programot és az azt követõ finom vacsorát és tánczenét.

Másnap, március 14-én, Dr. Balogh a Miami-i Magyar Egyesült Egyház és a Miami-i Kossuth Center ünnepségén tartott ünnepi beszédet több mint száz honfitárs elõtt. A jelenlevõk közt volt Tar Sándor Miami-i fõkunzul is. A programot Dr. Szilassy Sándor, a Kossuth Kör elnöke nyitotta meg a történelmi háttér ismertetésével. A programot szavalatok, énekek, Kossuth nóták és népi tánc bemutatók tették változatossá. A nyitó és záróimádságot Nt. Lukácsi Éva illetve László tartották.

Dr. Balogh mindkét beszédében az EGY A NEMZET mozgalom elve szempontjából vizsgálta meg az 1848-as eseményeket és Petõfi szerepét. `48 azért az egyik legszentebb nemzeti ünnepünk, mert mély üzenete van: a nemzet-tudatot ébren kell tartani, vagy ahol lankadóban van, mint otthon a két generáció alatti nemzet-üldözés miatt, ott újra lángra kell lobbantani. Ugyanakkor az amerikai magyarságnak is szól ez az üzenet: mi is része vagyunk a nemzetnek, felelõsek vagyunk érte otthon is, és gyermekeink közt is kötelességünk a nemzet-tudatot ébren tartani, még ha a nyelvtudás hiányos is a következõ generációban. Beszédében Dr Balogh felolvasta Dr. Jeszenszky Géza Nagykövet múlt heti AMOSZET gyûlésnek írt levelét, amelyben a nagykövet megállapítja, hogy "...az EGY A NEMZET jelszava végre nem

csupán óhajunk, hanem a megvalósulás útján van..."

Dr. Balogh Sándor

 

Dr. vitéz Lengyel Alfonz

A Ludovika Akadémia elvégzése után 1944-ben a solti hídfõben súlyosan megsebesült. 1948-ban jogot végzett, majd a VKM Tudományos Osztályának fõelõadója lett. Beiratkozott a budapesti egyetem mûvészettörténetet és régészetet is tanult. 1950 nyarán Ortutay Gyula, a VKM minisztere összegyûjtötte a minisztérium tagjait és bejelentette, hogy nem Rákosi, hanem õ maga tartóztatta le Mindszenthyt. Ezután felhívta a jelenlévõket, hogy álljon fel, aki ezt ellenzi. Csak egy számvevõségi fõtanácsos és dr. Lengyel Alfonz álltak fel. Az eredmény az lett, hogy egyik szívszélhûdésben meghalt, dr. Lengyelt meg november 5-én letartóztatták. Három évig tartották magánzárkában és három évet dolgozott különbözõ rab-bányákban. Hat évi politikai fogsága után 1956. szeptember 1-én szabadult és az Országos Népmûvészeti Múzeumban kapott beosztást. Az októberi harcoknál a Rádió épülete elfoglalásában vett részt. Amikor Mindszenthy kiszabadult, a hercegprímás a Rókus Kórház plébánosát, mint egyházi vezetõt és dr. Lengyel Alfonzt mint világi vezetõt bízta meg az Actio Catholica újjárendezésére. Ugyanakkor dr. Lengyel és Grösz érsek elleni per Papp Ervin csoportjával megalapította a Keresztény Világnézetû Politikai Foglyok Szövetségét. Abból a csoportból, akik mint bejelentõk aláírták az alapszabályt, csak a világhírû magyar költõ, Shuber-Kossa Antal és felesége, Marika és dr. Lengyel vannak életben. Itt Amerikában pedig a szervezet beleolvadt a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetségébe.

Dr. Lengyel Amerikába való menekülése után a New Yorkban megalapított Magyar Szabadságharcos Szövetség egyik társelnöke lett. Ezután Los Angelesben megalapította a Magyar Szabadságharcos Szövetség Kaliforniai Csoportját. Ezután beiratkozott a Kaliforniai Állami Egyetemre San Jose-ban, ahol két év múlva mûvészettörténetbõl master degree-t nyert. Hogy fenntarthassa magát, mint sírásó és iskolatakarító kereste meg a kenyerét. Majd francia állami ösztöndíjjal a 800 éves SORBONNE Mûvészettörténeti és Régészeti Intézetében summa cum laude doktor lett. Ezután egy év múlva megszerezte az Ecole Du Louvre-ban a muzeológiai certificat-ot, majd Amerikában, Franciaországban és Németországban, valamint Kínában, mint egyetemi tanár tanított. Ásatást végzett mint a Smithsonian Institute reprezentánsa SIRMIUM-ban (Jugoszlávia), mint igazgatója a Carthage Project UNESCO-nak, Karthágóban (Tunézia), és mint a Sino-American Field School of Achaeology igazgatója Xian-ban (Kína)

Számos amerikai és külföldi tudományos, mûvészettörténeti, régészeti és muzeológiai szervezet, valamint a New York, Michigan és International Akadémiák tagja. Tagja még az International Council of Museum (ICOM-UNESCO), és azon belül az INTERNATIONAL COMMITTEE for MUSEUMS OF ARCHEOLOGY AND HISTORY-nak. Egyetemi tanításai során mindig a magyar kultúrát és mûvészetet is bemutatta.

A MAGYAR AMERIKAIAK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Ügyvezetõi Tanácsának elnöke. Az AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉGNEK és a MAGYAR SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉG-USA-nak alelnöke. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE AMERIKAI TANNÁCSÁNAK és a VOLT MAGYAR POLITIKAI FOGLYOK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK társelnöke, a MAGYAR NEMZETI VILÁGTANÁCS elnökségi tagja és az ÁRPÁD AKADÉMIA ÕSRÉGÉSZETI SZAKOSZTÁLYÁNAK elnöke.

A Szent István Lovagrend lovagja, Szent László Társaság és Rend lovagkeresztes tagja, a Vitézi Rend körponti székkapitánya, a francia Szent János Rend lovagja és annak Antantic (USA) priorja. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének, a Brazil Akadémia Arany Érmének és a D'americanisme Arany Érmének tulajdonosa.

v. Jónás János
(Vitézek Lapja, 1999. március)

Megjegyzés: Dr.v.Lengyel Alfonz több mint egy hétig tartozkódott Budapesten, többször találkozott az '56-os Magyarok Világszövetségének Elnökségének tagjaival és részt vett a budapesti központi március 15-i megemlékezésen, melyet a MOM székházban tartottak.

 

Bartis Ferenc:
Székely csûrdöngölõ

Három a tánc! Járjad te is!
Életedbõl csak kitelik!

Telik sóra, vad cujkára,
fekélyre és fõfájásra!

Fájdalmadat csillapítsad,
szakadjon belé az inad!

Ínszakadás gurucsáljon:
nincsen hazád a világon!

Világgá megy, aki bírja:
bölcsõjét viszi a sírba!

Sírjon a kõ, a fû, a fa:
dáridó lesz ma éjszaka!

Éjszaka is ropd a táncot:
úgyis rongyos a nadrágod!

Nadrág a székelyharisnya?
Mint a gatya, olyan rusnya!

Rusnya hollók károgása
vegyül bele az imádba!

Imádkozzál! Ha van Isten,
lesz joga, hogy megsegítsen!

Segítséget kitõl várnál?
Több az ezer néhány száznál!

Százasával döglünk, pajtás!
Kié házad? Kié pajtád?

Pajtába bújt öröm, bánat,
a kalapod más fõn szárad!

Száradjon el minden virág,
úgyis holnap majd kiirtják!

Kiirtják a csillagot is,
mielõtt még bokrosodik!

Bokrosodjék bõjtös kedvünk:
nincs más napunk, csak péntekünk!

Péntek legyen a vasárnap
annak, akit másutt várnak!

Várjál, rózsám, ne csaljál meg:
én mondom ki most az Áment!

Ámen ide, Ámen oda,
kié lesz a Nagy Lakoma?

Lakomázzék, aki gazdag,
nyakkendõje legyen madzag!

Madzagon lóg a jószándék!
Ropd a táncot, gyere, járj még!

Még egy verbunk s aztán több is!
Vegyük közre mi a többit!

Több? Kevesebb? Nekünk mindegy:
nem állíthatnak meg minket!

Mi vagyunk a Forgószellem!
Hol vagy testvér? Táncolj velem!

Régi szólás új jelszavad:
amit akarsz, azt nem szabad!

Szabadjon már magyar szóval
süvölteni magyar sóhajt!

Sóhajtozzék, aki gyáva,
lóduljon egy más kocsmába!

Kocsmárosné, ne súgjon be!
Úgy se vallok be egy szót se!

Szószátyáros félelmemben
aki még mer, hát szeressen!

Szeressük a börtönõrt is,
ki a fiainkat õrzi?!

Õrizkedjél, komám, s táncolj!
Rúgd le a port a világról!

VILÁG PORA, SZÁLLJON RÁTOK!
TÁNCOLJUK A SZABADSÁGOT!

(Marosvásárhely, 1981)

 

Nyílt levél a Legfelsõbb Bíróság elnökének

Mélyen Tisztelt Elnök úr!

Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Önhöz, hogy szíveskedjen tájékoztatni arról: milyen vétket kell elkövetnem, hogy napjaimat presszóban tölthessem, a büntetés-végrehajtó szervezet felügyeletét élvezhessem és megkülönböztetett figyelmet fordítson rám a jószívû bírói testület?

Bátorkodom megjegyezni, hogy büntetlen elõéletû, nyugdíjas magyar állampolgár vagyok, anyagi lehetõségeim szerfelett korlátozottak, presszóra egyáltalán nem telik, holott egyes íróinkhoz és mûvészeinkhez és alvilági (nagymenõ) figurákhoz hasonlóan kedvelem a társaságot, a kávét, az üdítõitalokat és a kerekasztal-beszélgetéseket. Amennyiben garanciát kapok a "könnyített" presszós-büntetésre, akkor kísérletet teszek néhány bank kirablására, nagy összegû sikkasztás kivitelezésére, okirat-hamísításra vagy más hasonló fajsúlyú "kihágásokra". Emberélet kioltását nem vállalom, de a cél érdekében hajlandó vagyok néhány bíróra - nagy nyilvánosság elõtt - olyan becsületsértõ kijelentéseket tenni, amelyekkel kiérdemlem "jóindulatú" intézkedésüket!

Fáradozását és válaszát elõre is köszönvén, maradok (átmenetileg a presszón kívül) õszinte tisztelettel:

Prof. dr. Bokor Imre
(Új Idõk, 1999. február 15.)

 

Sporttal emlékeztek a szabadságharcra Szécsényben

A Szécsényi Városi Sportegyesület asztalitenisz-szakosztálya és a Rákóczi Városa Alapítvány az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére asztalitenisz emlékversenyt rendezett Szécsényben, a helyi általános iskolában. A kaucsuklabda szerelmesei megyénk 11 településérõl adtak egymásnak sportrandevút a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tornatermében. A Balla Tibor és Molnár László által jól megszervezett és elõkészített versenyen öt asztalon egész nap pattogott a labda, miközben a vendégek megkoszorúzták a városháza falán lévõ Szontagh Pál emléktáblát.

A kis ünnepségen - amelyen részt vett Máté Csaba polgármester is - a szervezõk nevében Balla Tibor méltatta Szontágh Pál 1848-49-es történelmi szerepét. A versenyen megjelent dr. Vincze János, az '56-os Magyarok Világszövetségének elnöke, Mecser Lajos, megyénk egykori élsportolója és Varga Oszkár, a Nógrád Megyei Asztalitenisz Szövetség titkára. Valamennyi vendég díjat adott át.

(Nógrád Megyei Hírlap)

 

Takács Tibor:
Kortárs irodalmár: Önéletrajz

Költõ, prózaíró, nagyhatású történelmi regények szerzõje. Szegeden született, 1927 július 29-én, az oroszlán jegyében. Iskoláit szülõvárosában végezte. 1949 januárban - ötven esztendeje - lett újságíró a Szegedi Hírlapnál, többek közt Moldvay Gyõzõvel s Kovalik Károllyal dolgozott egy szerkesztõségben, ahonnan elüldözte az embertelen kor. Devecseri Gábor, az Irószövetség fõtitkárának felhívására katona, majd 1950-tõl a Magyar Rádió szerkesztõje. 1954-ben eltávolították a rádiótól. 1958-ben a MEDOSZ-hoz került, ahol a Földmivelõ c. lap munkatársa, majd fõszerkesztõje.

Irodalmi munkássága Szegeden kezdõdött. 19 évesen jelent meg elsõ verseskötete, amit 1950-ben újabb követett. Kilenc évvel késõbb újra jelentkezik az irodalomban immár prózával. Kitûnõ, népszerû történelmi regényeket írt. Kedvére barangolta végig a múlt jelentõs eseményeit a Tatárjárástól Balassi koráig, majd a 17. 18. és 19. század sorsfordító eseményeit ábrázolta mûveiben.

Néhány regénye, emlékeztetõül.

A kaftános fejedelem(1965). Ezüstkard (1968). Dervistánc (1970). Klapka katonái (1972). Erdély köpönyegében (1974). Csalánruha (1981). A királynõ katonája (1986). Ördögkút (1988). Széchy Mária, a fekete rózsa (1989). Tatárcsillag (1990) Farkasparancs (1994). Aranypávák az asszonyok - Balassi Bálint boldogtalan élete és halála (1994).

Irodalomtörténeti jelentõségû a Móra igazgató úr c. könyve (1961), Budapest 1944-45-ös ostromát idézi fel a Halló, Tartsay lakás? c. regénye (1985). A máról szól a Sziklatörés (1987) valamint a Ketten az Isten tenyerén (1990), valamint édesapja második házasságának történetét elmesélõ könyve: a Hat asszony meg a hetedik (1995).

Meg kell említeni 22 hangjátékát, köztük a Szindbáb nyolcadik utazása és a Hét lépés vers legendája c. verses mûveit.

A rádiózás - kitaszítottsága után is - elkísérte, s az utóbbi években rendszeres szereplõje a reggeli mûsoroknak.

A költészet végig kísérte életét. 1997-ben jelent meg Örök csónak címmel válogatott verskötete, 1998 tavaszán Csillagokkal takaróztam címmel egy év verstermését tárta az olvasók elé, majd 1999 elején a 101 szonett - Ami megment az elmúlástól c. kötete látott napvilágot

Takács Tibort 70. születésnapjára, irodalmi munkássága elismeréséül Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntette ki. Még ugyanabban az évben Nagy Lajos díjat is kapott.

Az ünnepi Könyvhéten két kötettel jelentkezik: Szerelmesek tükör elõtt - Casanova Budán - c. regénye (KÁVÉ Könykiadó), míg a Zrínyi Kiadó a Felvidéki várak c. munkáját adja az olvasók kezébe.

Takács Tibor

 

P. Géher Márta:
Március

Március, hát itt vagy újra
Szép tavaszi hónapom;
A rigó víg dalát fújja
A még kopasz ágakon.

Lenge szellõ suttogása
Ébreszti a bogarat,
Hív a nap cirógatása,
Minden él az ég alatt.

Neked én is fejet hajtok,
- Ó maradj itt, el ne fuss -,
És halkan szerelmet vallok,
Te örökszép Március!

 

TAMANA

- akárcsak a régészet, néprajz, történelmi segédtudomány. Nem etimológia, hanem névszerkezeti tényvizsgálat, az Õsi fennmaradt, ma is meglévõ Azonos Földrajzi Névszerkezetek 360 fokos Összehasonlítása, minden jelentésbeli, ilyen-olyan nyelvi "eredetû" belemagyarázó találgatás nélkül. "Ahogy a mûbolygóról 360 fokos egységben látjuk világunkat, úgy kell szemlélnünk történelmünket is, õstörténelmünket különösképpen."

Tamana a Világ 33 országában-táján: Afganisztán, Albánia, Amúria, Arizóna, Ausztrália, Csukcs-Föld, Dél-Afrika, Etiópia, Fülöp-Szigetek, Görögország, Guinea-Bissau, India, Indonézia, Iwo-Jima, Japán, Kanada, Kárpát-Medence, Kiribáti, Kolumbia, Közel-Kelet, Myanmár, Nigéria, Peru, Skócia, Sioerra Leone, Sri Lanka, Tanzánia, Trinidád, Ukrajna, Új-Guinea, Új-Zéland, Venezuela.

A harminchárom országos TAMANA újraíratja az Emberiség Történelmét. A magyar nyelv a viszonybelátó és ötletet-adó gondolkodás függetlenségének õsi-õsi emlékmûve!

Dr. Vámos-Tóth Bátor
USA

 

Március 15-e

Történelmünkben sok a fekete nap, s a rossz emlékeket ébresztõ hely: Muhi, Mohács, Nagymajtény, Világos, október 6-a, Trianon, 1944. március 19-e, november 4-e, hogy csak a legismertebbekre emlékeztessek. Persze vannak azért a szívünkben pírosbetûs napok, ezek száma azonban jóval kevesebb. Igazából talán három olyan szép nap van, amire a magyaroknak megdobban a szíve. Március 15-e, a ma már újra rangjának megfelelõen ünnepelt augusztus 20-a, államalapító Szent István napja, 1989 óta pedig október 23-a a kommunista diktatúra elleni 1956-os fölkelés emléknapja.

Március idusa azonban az az ünnepünk, ami a nemzet lelkületébe valószínûleg a legmélyebb gyökereket eresztette. Már ama 151 évvel ezelõtti esõs márciusi napon is minden kortárs, minden tanú érezte, hogy történelemformáló esemény színhelye volt a Nemzeti Múzeum kertje. Noha március 15-e hivatalos, "pirosbetûs" ünnep a 150 évbõl csak 35-ben volt, a márciusi pesti forradalom emlékét sosem sikerült a magyar tudatból kiradírozni. Biztosak lehetünk benne, hogy amíg magyarok élni fognak a Kárpát-medencében, vagy bárhol a világban, addig ez a nap a magyar szívekben mindig fenntartások és viták nélkül jelen marad. Ez a nap fejezi ki a magyar nemzet hitet hazája felemelkedésében és jövõjében, megtestesíti azt a Goethe Faustjában említett pillanatot, amelyrõl azt szeretnénk, hogy örökre velünk maradjon. Noha véres csaták és sok gyászeset kiindulópontja lett, e naphoz csak a reménység és a dicsõség tapad. Ahogy nem lehetett soha a lelkekbõl kiiktatni, úgy nem lehet elvenni tõle

tisztaságát és magasztosságát sem.

Méltatása helyett azonban próbáljuk megkeresni, mit üzen március 15-e a mának, az 1999-ben élõ magyaroknak, kivált pedig az amerikai magyarságnak! 1848 legfontosabb célja a nemzet önrendelkezési, önkormányzati jogának az érvényesítése, azaz a függetlenség volt. ...

A kedvezõ külpolitikai helyzet ellenére ma még nincs okunk kényelmesen hátradõlni, messze vagyunk az ígéret Földjétõl. Hol van otthon az az emelkedett szellem, ami 1848-ban az emberek többségét eltöltötte? Ma körülvesz bennünket a bûn, a diktatúra után jött szabadság és a piacgazdaság nászából eredõ torzszülött. A kommunizmus üldözte az egyházakat, bebörtönözte az egyenes jellemû hazafiakat, elrabolta a polgároktól jogos tulajdonukat. Rombolását nem lehetett jóvá tenni egy tollvonással, a sok szenvedést és igazságtalanságot nem lehetett kárpótlási jegyekkel orvosolni. Amíg a propaganda a munka dicséretét zengte, a valóságban az emberek lazsáltak, hogy õrizzék erejüket a második mûszakra, a feketegazdaságra, ami szerény többletjövedelmet biztosított számukra. A munkanélküliség akkor az üzemen belül volt, most azon kívülre került. Nem az elvégzett munkával arányos a jutalom, hanem sokszor minél gátlástalanabb valaki, annál könnyebben érvényesül. Ilyen körülmények között nem kell csodálkozni azon, hogy évente egy közepes méretû városnyi népességgel csökken lakosságunk, hogy egyre betegebb a társadalom, hogy rövidül az életkor, hogy meredeken növekszik a bûnözés. Mégis van kiút és ez 1848 legfontosabb belpolitikai üzenete.

Kevesebb, mint 18 évvel a világosi fegyverletétel után a levert forradalom még élõ vezetõi és hívei újra átvették a kormányzást és kezdetét vette történelmünk legtöbb eredményt hozó ötven esztendeje. 1867 után Magyarország gazdaságilag, politikailag és kulturálisan bekapcsolódott a nyugat-európai országok rendszerébe és vérkeringésébe, majd alig harminc év alatt olyan színvonalat ért el, amit az egész világ megcsodált a millenniumi ünnepségek során. Az akkori fellendülésnek kulcsa a tudás, a tehetség és a szorgalom volt, valamint a nemzet minden tagjával vállalt szolidaritás.

Ha akarunk magunkon segíteni, akkor az Isten is meg fog bennünket segíteni. Ezt tudjuk ezer éve, a kereszténység fölvétele óta - ne feledkezzünk meg róla ma sem. 1867-ben, sorsformáló döntések küszöbén, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hivatott vezére, Kossuth Lajos, így üzent a haza megfontolt bölcsének, Deák Ferencnek: "Nézz körül magasb államférfiúi tekintettel, s fontold meg a maradandó következtetéseket, melyek felé vezeted a hazát, melynek élnie kellene, midõn a mi csontjaink már rég elporlottak; a Hazát, melyben nemcsak a jelen röppenõ percét, de a változhatlan múltat s a közelgõ jövõt is szeretnünk kell." Ezt üzenik a márciusi ifjak utódaiknak, a ma élõ nemzedéknek: fontolják meg cselekedeteiket, ne hallgassanak a hamis prófétákra és a Széchenyi által annyit bírált handabandázókra. Keressék a közös és önzetlen cselekvés útját, mert felelõsséggel tartoznak nemcsak önmaguknak, családjuknak, de az egész nemzetnek és a következõ nemzedékeknek.

Ma Magyarországnak jó esélye van, hogy a világ jobb erkölcsû, jobb életkörülmények között élõ országaihoz, az Európai Unióhoz és a szabadságunkat és biztonságunkat szavatoló NATO-hoz csatlakozva úgy vág neki a következõ évszázadnak - és évezrednek -, hogy a XX. század szörnyû nemzeti tragédiái után vígabb esztendõk köszöntenek reá - az isteni Gondviselés kegyelmébõl és saját munkánk révén. S ha otthon, Magyarországon jól mennek a dolgok, akkor a magyarság többi ágának, a hét szomszédos országban és a nyugati világban élõ magyaroknak is jobb lesz a helyzete, nagyobb lesz a tekintélye. "Egy a Nemzet," hirdette a minap az amerikai magyarok egyik közös tanácskozása. A Tizenkét Pont utolsója, csattanója: "Unió!" A sok magyar haza, a sok magyar közösség unióját, egységét az euro-atlanti integráció keretén belül tudjuk megteremteni. Ebben segítsen bennünket a magyarok Istene!

Jeszenszky Géza
Washington-i nagykövet

 

A nevelési bumeráng

Kertes családi házban háromgenerációs család lakott, vagyis a nagyszülõk, szülõk és gyerekek. Majdnem elképzelhetetlen, hogy harmónia uralkodjon egy ilyen nagycsaládban. Sokan gondolnák, hogy a nagyszülõ kéznél van és besegít, kisegít a nehézségbõl, beugrik helyettük ill. helyettesít. Nos a nagyszülõ nem tárgy, külön magánélete kell legyen, korának megfelelõ életmód és életvitel, a szülõ pedig nevelje gyermekeit úgy, ahogy õt is nevelték annak idején. Ebbõl a nevelés átörökítésébõl adódik, hogy közös házban saját otthonában nem érzi egyik sem otthon magát. Az anyós-meny nézeteltérés számtalan példában leíródott már, legutóbb az átokkal kapcsolatosan hallottam vagyis egy szülõ panaszkodott, hogy gyermekei cudarul bánnak vele, némi megbánással ismerte el, hogy annak idején nem kímélte anyósát a rossztól, sõt..."mintha megátkozott volna az anyósom, hogy kapjam vissza mindazt a sok keserûséget, amit neki szereztem". Kiértékelve a mondottakat, ez a viselkedés a gyerekek részérõl nem a menynek szól (az átok nyomán), hanem õneki, a saját magatartásának mintáját a gyermekek átvették és gyakorlatban alkalmazzák, rajta. Tehát a gyerekek éppen úgy viselkednek anyjukkal mint ahogyan látták, hogy édesanyjuk "viselkedik" a nagyival. Egy gyerek számára a felnõtt a mintaadó, s mindazt amit lát átveszi és alkalmazza. A viselkedési formák "beivódnak" észrevétlen és a gyermek személyiségének komponensévé válnak.

Az ember sorsát nem az átok dönti el, vagy befolyásolja, hanem önmaga akarata és a közvetlen környezetével kialakított viszonya, ez a nevelési ill. viselkedési bumeráng.

Tiszay Gabriella

 

A három szita

Egy nap beállított Jánoshoz a szomszédja. - Hallgass ide, János, el kell mondjam neked, hogy mit beszél rólad Jóska barátod. Már az egész városban elterjedt... János félbeszakította. - Mielõtt elmondod, áruld el nekem, hogy átszitáltad-e a három szitán azt, amit el akarsz nekem mesélni.

- Milyen három szitán?

-Elõször is az igazság szitáján, - szólt János. Megvizsgáltad-e, hogy igaz-e az, amit el akarsz mesélni?

-Nem. Én csak úgy hallottam. Nekem is mesélték.

János bólintott.

- Akkor biztosan a második szitán szûrted át a mondanivalódat. A felebaráti szeretet szitáján. Biztosan az, amit nekem el akarsz mondani, ha talán nem is igaz, de jó nekem és örömet fog nekem okozni.

-Örömet biztosan nem fog neked okozni, János!

-Ha nem okoz nekem örömet, akkor biztosan átszûrõdõt a közölnivalód a harmadik szitán, a hasznosság szitáján. Vajon hasznos az nekem és valami jóra szolgál, amit el akarsz mesélni?

-Semmiesetre sem.

Erre így szólt János:

-Akkor hallgass! Ha az amit el akarsz mondani, se nem igaz, se nem okoz örömet, se nem hasznos, akkor tartsd meg magadnak és felejtsd el te is hamarosan!

(1996/4 Új Toborzó, Edmonton, Kanada)

 

Halasi B. Erzsébet:
Az én hazám

Ez a föld itt az én hazám.
Sírtam születésem napján...
Siratom a Kárpátkoszorút,
Nem látok magyart, csak szomorút.

Most mindenki szeme könnyes,
lelkükben nagy a fájdalom.
Szívük vérzik, ütemre ver,
Trianon hallgat, nem felel.

Születtem, itt élek, még vagyok!
Szülõmet már rég egy szerb dobta át
egy vonalon, mely gúnyhatár.
Nem engedték oda soha már.

Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai:

1. Aczél György építõmunkás, vállalati igazgató,
2. Apró Antal építõmunkás, iparügyi miniszter,
3. Benke Valéria tanítónõ, a Rádió alelnöke,
4. Biszku Béla szerszámlakatos, pártmunkás,
5. Cservenka Ferencné textilmunkás, pártmunkás,
6. Dabronoki Gyula sütõipari munkás, vállalati igazgató,
7. Dögei Imre földmûves, földmûvelésügyi miniszter,
8. fehér Lajos újságíró, pártmunkás,
9. Fock Jenõ mûszerész, a SZOT titkára,
10. Földes László asztalos, miniszterhelyettes,
11. Friss István közgazdász,
12. Gáspár Sándor autószerelõ, a SZOT fõtitkára,
13. Gyenes Antal közgazdász, újságíró,
14. Horváth Imre lakatos, külügyminiszter,
15. Kádár János mûszerész, miniszterelnök,
16. Kállai Gyula újságíró, pártmunkás,
17. Kiss Árpád mérnök, a Tervhivatal elnöke,
18. Kiss Dezsõ szerszámlakatos, pártmunkás,
19. Kiss Károly bõripari munkás, pártmunkás,
20. K.Nagy Sándor kertész, a túrkevei Harcos Tsz elnöke,
21.Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, pártmunkás,
22. Kossa István közlekedési alkalmazott, pénzügyminiszter,
23. Köböl József mûasztalos, pártmunkás,
24. Major Tamás színmûvész, szinházigazgató,
25. Marosan György sütõipari munkás, államminiszter,
26. Dr. Münnich Ferenc jogász, miniszterelnökhelyettes,
27. Németh Károly húsipari munkás, pártmunkás,
28. Nyers Rezsõ nyomdász, megbízott minisztériumi vezetõ,
29. Pothornyik József bányász, trösztigazgató,
30. Révész Géza nemesfémipari munkás, altábornagy,
31. Rónai Sándor kõmûves, az országgyûlés elnöke,
32. Sándor József szûcsipari munkás, pártmunkás,
33. Sándor Kálmán kubikos, pártmunkás,
34. Somogyi Miklós építõmunkás, a SZOT elnöke,
35. Szurdi István textilmunkás, pártmunkás,
36. Tömpe István kárpitossegéd, miniszterhelyettes,
37. Uszta Gyula erdész, vezérörnagy.

A titkárság tagjai:

Kádár János, a Központi Bizottság elnöke,
Fock Jenõ, a Központi Bizottság titkára
Kállai Gyula, a Központi Bizottság titkára
Kiss Károly, a Központi Bizottság titkára
Marosán György, a Központi Bizottság titkára

A Központi Ellenõrzõ Bizottság tagjai:
Asztalos Géza vasmunkás, pártmunkás,
Maróti Károly közlekedési alkalmazott, tanácselnök,
Mózes Viktor szabósegéd, nyugdíjas,
Dr. Nezvál Ferenc bõripari munkás, megbízott minisztériumi vezetõ,
Péteri István textilmunkás, pártmunkás.

(Népszabadság, 1957. február 28)

 

Arcképcsarnok

Csákvári Béla (1924)
Kémikus. Kutatási területe: az üveg elektrokémiájával kezdett foglalkozni, a pH- és alkálion-funkciós üvegelektródok elméleti és gyakorlati problémáival, a hazai üvegelektródgyártás kifejlesztésében jelentõs szerepet játszott. Foglalkozott a gázfázisú és szilárdfázisú reakciók vizsgálatával is. Fõbb munkái: Általános és szervetlen kémiai praktikum (1961), A szilikátüvegek elektromos tulajdonságai (1966), Szervetlen vegyületek molekulageometriája (1976), Bevezetés a szervetlen kémiába (1981).

Mádl Ildikó (1969)
Sakkozó. A tapolcai, majd a Honvéd csapat tagja. 1986-tól nemzetközi nagymester. Országos bajnok 1985, 1990, 1991, 1993. 16 éven aluli világbajnok (1984). 1984, 1986 ifj. Európa-bajnok, 1986 ifj. világbajnok, 1986, 1994 az olimpiai ezüstérmes, 1988, 1990 az olimpiai bajnok csapat tagja, 1987, 1991 zónaközi döntõs.

Klimó Károly (1936)
Festõ. Munkácsy Mihály-díj (1972). Az 1970-es évek közepétõl anyagkollázsokat, objekteket csinált, majd a tanulságokat szines, erõs kontraszthatású képekben fogalmazta meg. Egyidejûleg Musil, Franz Kafka-illusztrációkat készített. Kiállításai: 1974 KKI, 1979 Helikon Galéria, 1980 velencei biennálé, 1984 Pori (Finnország), Profile Galerie, New York, 1987 Szombathelyi képtár, 1989 Neue Galerie, Linz; Ernst Múzeum, 1991 Modern Museum, Szöul, 1992 Leuwardeni Egy., 1993 Párizs.


Magyar Lant online
A Nemzeti Demokrata Párt havilapja
HU ISSN 1418 8503

[Elôzô szám]      [Következô szám]