Magyar Lant  1999 február


A magyar bizalom

A modern biológiai ismereteink alapján és a genetika törvényeinek ismeretében állíthatjuk, hogy mindenki annak születik, ami egy õsprogram alapján elrendeltetett számára. Ez az elrendeltetés nem egy fatális, apró részletekben kidolgozott elõterv, hanem egy keretrendszer, amely struktúrájában hordozza a múltat és tartalmában valószínûsíti a jövõt. A fentiek mellett minden egyénnek egy többdimenziós mozgástér áll a rendelkezésére. Így ilyen terek: a tanulás folyamán elsajátított tudás tere; a nevelés folyamán elsajátított erkölcsök tere; a munka által elsajátított ismeretek tere; a társadalmi életben elsajátított kölcsönhatások tere; a családban elsajátított fajfenntartásának tere; az Isten kapcsolatában elsajátított hitélet tere; a belsõ énmozgások vetületébõl adódó magatartási minták tere; egy történelmileg, nyelvileg, kulturáltságilag és földrajzilag determinált nemzeti tudat tér.

A mai modern régészeti módszerek értékelése alapján és a feltárt történelmi dokumentumok interdiszciplináris elemzése nyomán - a nemzetközi szakértõk egyöntetûen állítják, hogy a magyarság több ezeréve létezõ embercsoport, melynek nyelve nagyon rég kialakult magas szintû absztrakciókkal teletûzdelve vált sziklaszilárddá és mindez egy speciális magyar lelki-struktúra és gondolkodásmód létrejöttét eredményezte. Ezeknek természetes folyamodványa egy specifikus adottság: a magyar bizalom.

A magyar bizalom azt jelenti, hogy nem kell csalóka kártyavárakra építeni a magyar történelmet; a magyar bizalom azt jelenti, hogy rendelkezünk egy olyan határozottan struktúralizált nyelvvel, amely segítségével az ezeréves nyelvemlékeink is elolvashatók; a magyar bizalom azt jelenti, hogy rokonítható az a hazaszeretet, az a honvágy bármely magyar emberben függetlenül attól, hogy Földünk melyik pontján és melyik országában él; a magyar bizalom azt jelenti, hogy tudatában vagyunk Isteni küldetésünknek, kiválasztottságunknak és nagyszerû képességeinknek.

A magyar bizalom az emberi kapcsolatokban azt jelenti, hogy van egy bizonyos szintû elvárás a másik magyarral szemben:

- a politikai köpönyegforgatás, a vélemények ingadozása nem etikus;

- becsületesség a múltban és jelenben, nem szükségszerû az igaz kimondása, de ha állít egy magyar valamit, akkor annak az igazság tartalma valós kell legyen;

- az adott szó betartása erõteljesebb hangsúlyt jelent, mint az írott megegyezés;

- kitartás a munkában, az együttvállalt feladatok véghezvitelében és hatékony, aktív munkastílus, s a munkában a nehézségek egyenletes felvállalása.

A magyar bizalom ezen konkrét megnyilvánulásaiként értékelhetõ, hogy amíg Magyarország gazdaságilag Földünk 102. országa, addig a szellemi értékek elõállítása, a mûvészi értékek képviselete és a sporteredmények alapján a XX. században - amikor a sikerek kvantítative, nemzetközi szinten mérhetõkké váltak - a világ elsõ tíz nemzete közé tartozik.

A magyar embereknek ezen specifikus tulajdonsága a magyar bizalom: add egy tartást emberségben; add hitet a küzdelemben; add mélységet a hazaszeretetben; add szépséget az Istenhitben; add megértést a tragédiákban, add hozzáállást a munkában, add melegséget a családban és add áldozatvállalási készséget a szerelemben.

Dr.Vincze János
a Nemzeti Demokrata Párt elnöke

 

 

Petõfi Sándor:
A világ és én

Megvetésem és utálatomnak
Hitvány tárgya, ember a neved!
A természet söpredéke vagy te,
S nem király a természet felett.
A teremtés legutolsó napján
Alkotott az isten tégedet,
Elfáradt már ekkor a munkában,
S így jelessé nem teremthetett.

Szeretélek téged egykor, s szívem
Veled hû szövetséget köte,
Megvetésem és utálatom lett
E szövetség kettõs gyermeke;
Jól ismerlek, te nem érdemelsz mást,
Nem, mint megvetést s utálatot...
Szolgazsarnok! vagy nyalod más talpát,
Avvagy talpad mással nyalatod.

S azt hiszed tán, te nyomoru pára!
Mint te, én is olyan rab vagyok?
Azt hiszed, hogy én dicséretedre
Vagy gyalázatodra hallgatok?
Azt hiszed, hogy tettben és írásban
Engem aggódásnak férge rág,
És szorongva kérdezem magamban:
Mit fog erre szólni a világ?

Hidd, ha jónak látod; ámde tudd meg:
Én nem függök tõled semmiben,
A mily útat választott magának
Lelkem, rajta egyenest megyen.
És ha tetszik engem fölemelned,
Ám emelj föl, mint bálványodat;
Ha fölültetsz fejed tetejére,
Majd kirúgom szolgafogadat!

 

 

Erdélyi harangok


Szabó T. Attila erdélyi nyelvészprofesszor emberi kapcsolatai

Szabó T. Attila (1906. január 12. Dés - 1987. március 3. Kolozsvár) a VI. legrégibb magyar nyelvemlék fölfedezõje, az Erdélyi Szótörténeti Tár szerkesztõje.

Azon emberek, akiknek hatása egy életre kisugárzott Szabó T. Attila életmûvére:

Szabó T. Károlyné Bartók Ida (1874-1950)- édesanya, aki tanítóként a szép magyar nyelv elsajátításra tanította kis gyermek korban.

Dr. Csüry Bálint (1867-1941) - nyelvészprofesszor, aki a Kolozsvári Református Kollégium utolsó éveiben és a Kolozsvári Egyetemen is tanította és nála doktorált Debrecenben 1935-ben.

Kovács Dezsõ (1866-1935) - a Kolozsvári Református Kollégium igazgatója, aki elhunyt édesapja helyett rajta tartotta a szemét és tanácsokkal látta el érettségi után is.

Dr. Tavaszy Sándor (1888-1951) - a Kolozsvári Református Teológia rektora, aki hozzásegítette, hogy 1927-28 tanévben Skóciában az Edinburgi egyetemen tanulhasson.

Dr. Makkay Sándor (1890-1951) - a Kolozsvári Teológia professzora, késõbb Erdély Református püspöke, akitõl sokat tanult a korabeli magyar irodalommal kapcsolatos véleményébõl.

Dr. György Lajos (1890-1950) - a Kolozsvári Egyetem professzora, akitõl sokat tanult és késõbb meghívta az egyetemre vendégtanárnak.

Dr. Kristóf György (1878-1965) - a Kolozsvári Egyetem professzora, aki az egyetemen tanította és sokat tett, hogy a románok a magyar irodalom alkotásait megismerjék.

Kelemen Lajos (1877-1963) - az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárosa, akit az erdélyi történetkutatás legnagyobb egyénisége volt és bevezette a levéltári munkába és átörökítette belé - Erdély és Kolozsvár iránti hûséges szeretét.

Szabó T. Attila asztaltársasága az 1940-es években:

Bíró Vencel (1885-1963) - tanár
Brüll Emánuel (1884-1951) - könyvtáros, levéltáros
Entz Géza (1913-1993) - néprajzkutató, építésztörténész
Jancsó Elemér (1905-1971) - nyelvtanár
Juhász István (1913-1984) - teológiai tanár
Kós Károly (1883-1977) - építész, festõ, író
K. Kovács László (1908- ) - néprajzkutató
László Dezsõ (1904-1973) - református pap, esperes
László Gyula (1910-1998) - régész, festõ
Viski Károly (1882-1945) - néprajzkutató

Szabó T. Attila baráti köre az 1960-as években:

Jakó Zsigmond, Kiss András, Fuhrmann Károly, Nagy Jenõ, Benkõ Samu, Egyed Ákos, Csetri Elek, Imreh István, Pataki József, Fülöp Antal Andor, Magyari András, Gy. Szabó Béla.

Szabó T. Attila fõbb munkatársai az Erdélyi Szótörténeti Tár szerkesztésében:

B. Gergely Piroska, Kósa Ferenc, Zs. Maksay Mária, Nagy Jenõ, Vámszer Márta, Vígh Károly, Zsemlyei János, Szabó T. Judit (ikertestvére), Sz. Csáti Éva (felesége), P. Bodrogi Katalin, Daly Ágnes, P. Dombi Erzsébet, Kürti Miklós, Szabó Zsolt.

 

 

"Nem halok meg" - mondta a nagymama

1944 õszén történt, a Felvidék egyik kis falujában. Egy napon akna csapódott be egy kis házba, és a nagymama egyik lába súlyosan megsérült. Orvos, gyógykezelés akkor nem igen volt. A sérült nagymama ágyba került, sokat szenvedett, lázas lett. Közel járt hozzá a halál.

A legközelebbi hozzátartozókon kívül más rokonok, barátok is mellette voltak, de õ beszélni alig tudott. Ágya körül forgolódott három kis unokája.

A ház nyugalma fel volt dúlva. Beesteledett. Az unokák sírtak, hogy a nagymama beteg, és lefekvésük elõtt nem mesél nekik. A gyermekek édesanyja akkor már nem élt. Az özvegy édesapának hirtelenül egy gondolata támadt és a három gyereket behívta a szomszéd szobába. A nagymama helyett õ kezdett el mesélni nekik. Erre a gyerekek megnyugodtak. Ezt követõen imára kulcsolták össze kis kezeiket, és édesapjukkal együtt kérték a Jó Istent, hogy gyógyítsa meg a nagymamát. Édesapjuk, mélyreható imája közben, hirtelenül zokogásban tört ki. Eszébe jutott elvesztett felesége és az, hogy elveszíthetik a nagymamát is, és mi lesz akkor a gyermekeivel?

A mély hitbõl fakadó ima meghallgatásra talált. Az apa szívét valami enyhülés, megkönnyebbülés hatotta át. Ima után, három gyermekét a nagymama ágyához vezette. A lázas, addig szótlan beteg akkor megszólalt: "nem halok meg, gyermekeim, még köztetek maradok". E szavak hallatán mindannyian megkönnyebbültek és meghatódtak.

Az Istenbe vetett hit és a szívbõl jövõ ima csodát tett. A nagybeteg hamarosan felgyógyult. A család még tizenhat éven át élt együtt a nagymamával, boldogan és nagy szeretetben.

Petrovich István

 

 

P. Géher Márta:
Február vége felé

Hófoltos földek végtelenje mellett
Zakatol, lüktet velem a vonat,
Párája elszáll az alkonyi ködben,
S szétfoszlik lágyan, mint a gondolat.

Szomorú, tar fák kísérik a töltést,
Szunnyadó águk új tavaszt remél,
Melynek csókjától, friss életre kelve
Kibújik ismét a sok kis levél.

A vizeket még vékony jég borítja,
- Tompán csillan rajta a tört sugár -,
S jégbörtönébe fagyva cserje, zsombék
Márciusra és olvadásra vár.

Még úr a tél. A föld fagymarta hátán
Egy varjú mozdul, lomha, bús madár,
De a levegõt friss, víg szél hasítja
És a tél havát hordja-fújja már!

Fújjál szél! Ûzd el a telet, a gondot,
Messzire tûnjön bánat és magány;
Az ifjú, szép tavasz hívó szavára
Boldogságom is eljön majd talán.

 

 

Parancsnoki kihallgatás

E verset elmondta Szlama Árpád  a Szent Margit gimnáziumban tartott rendezvényen 1998. december 16-án

Parancsnok úr! Mély tisztelettel kérek Öntõl kihallgatást,
998-489-es számú elitélt kívánok tenni vallomást.
Mert a kutyáknak nevük is van, legyenek azok kicsik vagy nagyok,
Engem embernek gyúrt a végzet, itt csak egy hatjegyû szám vagyok.

Elõre jelentem, szépszóval, kedvezménnyel meg nem vehet,
Konok vagyok ... megijeszteni, megfélemlíteni nem lehet.
Aki két éven át várta a hóhér érintését,
Emelt fõvel, büszkén várja az Önök fegyelmi fenyítését.

Öten ülnek itt elõttem, csíkos rab csak egymagam,
De most százezernyi rab magyarnak szava lesz az én szavam.
Egy ázsiai rablóhorda taposta szét e kis hazát,
Parancsnok úr! E rablóbandát az Ön gazdája hozta ránk.

Bitóra hurcolt ifjúságát siratja most búsan e hon,
S kik megmaradtak a jövõnek? Nézzenek szét az ifjakon.
Nemrég még fegyverrel kezükben szent történelmet írtak Õk,
Ma éhezve-fázva-rabgúnyában úgy járnak akár a bûnözõk.

Nincsen köztük gróf, sem herceg, de rabságában mind király,
Kik elõtt Önök nemrég még úgy hajlongtak akár egy rossz lakáj.
Önök árulók, hóhérok, nemzetünk gyilkosai,
Magyar hazafiakat irtó szovjetek cinkosai.

Isten malmai lassan, de biztosan õrölnek,
Eljõ majd az idõ szabadságnak, örömnek.
E rab nemzet letépi láncát, Isten felé nyújtja kezét,
Büszkén, emelt fõvel viszi tovább '56 szellemét.

Aki e népet megalázta, eltaposta, meglopta,
Jöjjön el érte mielõbb Szent Mihálynak lova.
Haló porában is legyen átkozott minden hóhér és áruló,
Sajnos nekünk már nem jut más, csak egy reménybéli nyárutó.

Nem Urak! Nem vagyunk mi az '56-os csõcselék,
Maguk lesznek a szeméten is az undorító törmelék.
Mert az idõ nekünk dolgozik ... de mi az a nagy döbbenet,
Azt hiszik, népünk elfeledi a fájó, keserû könnyeket?

De ne lopjam hóhéraim drága idejét
Látom markával szorítja az asztalt, majd kileheli tüdejét.
Na, Parancsnok úr! Ne idegeskedjen, hisz eljõ majd a kikelet,
Amikor magukból, smasszerokból is elszáll az utolsó lehelet.

Nem tartom fel tovább, csengetnek ... takarodó ...
A zárkák mély zsongása helyét most a csendnek adja át,
Pihenni tér a rabsereg ... Parancsnok úr! Ön is pihenjen le,
S aludjon ... ha tud, Jó éjszakát.

 

 

Farsangolás

A falu hagyománya, és nemzeti elkötelezettségû öntudata erõsebb a városi internacionalizmusnál. Ezért a hagyományok és egy-egy nép õsi kultúrájának gazdagságát vidéken lehet lemérni. A kisközösségek összetartó erejének és egymásra vigyázásának a közös munka és szórakozás, a segítés gyönyörû példája alakult ki és vált vidékrõl-vidékre kissé egyedivé, esetleg némely módosításokkal is helyivé, de egészében véve egységes menetté. A farsang szokáshagyomány, a népi dramatikus szokások jelentõs csoportja a farsanghoz kapcsolódik. A falu hagyományos rendjében a gazdasági munkák téli szünetében a pihenés, a munkával egybekötött szórakozás idõszaka volt, ekkor tartották a legtöbb táncot, bált lakodalmat, ekkor járták a házakat, fonókat, kocsmákat a fársángolók, maszkurák.

Némely vidéken a farsangi színjátszás eszköze a maszkura, azaz álöltözet. Ez az alakoskodás legrégebbi rétege Európa szerte az állatalakoskodás, ez azt jelenti hogy különbözõ állatoknak a férfiak öltöztek fel: medve, ló, szamár, kecske öltözetbe. Az állatalakoskodók nem magukra mentek, mindig kísérte õket egy "bekérõ" aki elõször belépett az adott helységbe és bejelentette különbözõ formában, hogy vendégeket hozott. Az alakoskodók jeleneteihez nem fûzõdik kötött párbeszéd, bemutatták hogy ki mit tud: a medve táncolt, a kecske ugrándozott, a ló nyerített, szamár bõgött stb. Természetesen ennek az volt a játékos eleme, hogy különbözõ furfanggal próbálták megszólaltatni a beöltözöttet, hogy lehessen találgatni, vajon ki van a jelmez alatt, tehát a spontán helyzetkomikumra épültek a jelenetek.

Ezt az alakoskodást felváltották az álarcos, álruhás maszkurák. A nõi emancipáció betört a szórakoztató-ijesztgetõ asszonyokat riogató férfi szerepkörbe, mert nõk-menyecskék és leányok egyaránt átöltöztek. Az álarcokat régebb bõrbõl készítették, de legtöbbször kartonból, vagy bekormozták arcukat, esetleg harisnyát húztak fejükre, bajuszt és szakállt ragasztottak. Ezzel megkezdõdött a maihoz hasonló farsangi öltözet folyamata, mely mind szélesedett: ördög, võlegény, menyasszony, cigány, úrfi és kisasszony, koldusasszony, kéményseprõ, disznópásztor, fogorvos, kertész, szakács, bohóc, csillagász stb. Természetesen a hagyományokhoz híven a mesterség ill. jelmez néma pantomimikával kiegészült bemutatása kötelezõ volt. A farsangokon kezdetben külön mulattak az egyes korcsoportok, máshol társadalmi megoszlás is volt. A bálokat az összetársult legények rendezték ahová meghívták a leányokat. A mulatságok egyik hagyományos formája a fonóbál volt, amit az asszonyok szerveztek, a leányok meghívták erre a legényeket, vagy férjüket. A férfiak gondoskodtak az italról, az asszonyok ennivalóról (kosaras bál, mai batyus bál). A farsangon minden korcsoport és társadalmi réteg megszervezte a maga mulatságát, ami a mai napig érvényben van: óvodás-iskolás-egyetemi bálok, baráti álarcosbálok, sõt manapság külön kategóriát képezõ vállalkozók bálja. Természetesen ez utóbbi már nem hasonlít semmiben a hagyományokhoz, hacsak az idõpontban nem. A mulatságok a farsang "farkán" érték el tetõpontjukat.

Elgondolkodtató, a mágikus jelleg átörökítése. Mint ismeretes az õsember barlangrajzában azért rajzolta le az elejteni való állatot, mert mágikus hatásúnak tekintette, ha formáját "megkapja" a vadászata sikeresebbé tételéhez. Vallási Istent kiengesztelõ szertartások rituális játékai közé tartoztak a maszkok amik szimbolikájukban hasonlítottak az állatalakoskodás játékára, mely szintén közösségi tevékenység volt.

A mai ember, - aki nem hagyományõrzésbõl farsangozik, hanem sznobizmusból - miért akar más bõrébe bújni, másnak lenni! Talán érdemes megnézni egy-egy jelmez szimbolikáját: mivé varázsolja önmagát valaki, s ez vágyteljesítõ vagy kompenzáló jellegû, vagy rejtett kiélési tendencia, mert nem hiszem, hogy akárki bármilyen jelmezt is magára ölt, ha az erkölcsileg, hitvallásában saját morális megfogalmazásában ellenérzést netán viszolygást vált ki õbenne. Mindenki volt már valamikor valami, az elmúlt életévei alatt. Szép emlékek.

Tiszay Gabriella

 

 

"Alázatosan jelentkezem!"

1952. július 22-én vonultam be Veszprémbe, ahonnan még aznap Miskolcra vittek több száz magammal.

Itt alakult meg az I. sz. Építõ Dandár egyik mukaszolgálatos zászlóalja: a pf.3210 jelzéssel. Voltunk vagy 850-en.

A régi magyar királyi honvéd hadsereg levetett bakaruháiba öltöztünk be, - amire büszkék is voltunk, hogy nem a szovjet gimnaztyorkába, meg a vászonszárú csizmába és pilotka sapkába kellett szégyenkeznünk, mint a Néphadseregnek!

Amikor az elsõ héten alaki kiképzésen vettünk részt, és végigmasíroztunk Miskolc néhány utcáján: a Szeles utcán, a Szentpéteri Kapu végtelennek tûnõ házsorai között, meg a gömöri pályaudvarhoz vezetõ kertes házak elõtt, nótaszóval, a város barátságosan fogadta a nótázó bakákat, katonás formánkat a régi posztógúnyákban.

Igaz, mi nem a Fel Vörösök, Proletárok! címû "forradalmi" dalt énekeltük, de régi magyar bakanótákat, mint az "Édesanyám nádfedeles háza".

És a maradi, városszéli polgári vitéz úrnak szólított meg egyszer az utcán engem!

A volt huszárlaktanyában, akkori fedõnevén "E" telepen is dolgozott tõlünk 2-3 brigád az építkezéseken. Tõlük tudtam meg, hogy a belsõ udvarban egy magas fallal körülvett részben a Horthy-hadsereg magasrangú tábornokai vannak bezárva. A Szeles-utcai Járványkórházban közülünk sokan feküdtek disentériával. Hetenként, mint küldönc mentem oda, hogy a postájukat, meg egyéb kis apró dolgaikat rendezzem velük.

egy ilyen menetelem alkalmával szólt Dánielffy Zsolt nevû bajtársam, aki szintén benn feküdt ezzel a nyavalyával - hogy a folyosó végén üldögélõ és kórházi rongyokba öltöztetett férfiben dálnoki Veress Lajos vezérezredest láthatom, - az "E" telep foglyát. Nem is tudom még a mai napig sem megmagyarázni magamnak, hogy mi történhetett velem, de önkéntelenül is odamentem hozzá. Kattanó sarokkal álltam meg elõtte, feszes tenyeremet a bakasapkához emeltem, és a régi Szolgálati Szabályzat szerint mondtam:

"Vezérezredes Úr! Wentzely Dénes honvéd, alázatosan jelentkezem!"

Mintha csak rugók lökték volna fel a padról az akkor már közel 70 éves katonát - a régi megszokott jelentkezésre - felpattant és a papucsba bújtatott sarkait katonásan összezárta. Keskenyre húzott szemekkel végigmustrálta rajtam a mundért, aztán a kezét nyújtotta. Csak ennyit mondott: Áldjon meg az Isten! - édes fiam!

Aztán leültem melléje a padra, és nagyvonalakban elmesélte hányatott életét. Akkor tudtam meg, hogy õ volt a kolozsvári IX. Hadtest parancsnoka. És azt is, hogy a nyilas hatalomátvételkor letartóztatták, és Sopronkõhidára vitték, ahol 15 évi fegyházra ítélték, mert utálta, gyûlölte az "izmusokat"! Sopronkõhidáról Németországba szállítása közben megszökött. Letartóztatása elõtt - ezt sem tudtam - a 2. Hadsereg parancsnoka volt. A háború végén a szovjetek a kiskõrösi internálótáborban tartották fogva. Onnan kiszabadulva 1947-ben összeesküvés vádjával elõször halálra, majd 15 évi fegyházra ítélték. És a miskolci "E" telepen raboskodik. Megkérdeztem, mit hozhatnék neki? Egy kis csokoládét! - felelte hamiskásan - azt nagyon szeretem, de már 5 éve nem is láttam.

Még aznap délután visszamentem valamilyen ürüggyel, és vásároltam néhány csokoládénak csúfolt nugátot. Nagyon megörült neki! A következõ héten, amikor újra kellett mennem, sajnos õ már nem volt ott. Dánielffy szerint Pestre vitték. A neki szánt csokit Zsoltnak adtam!

Évek múlva tudtam meg, hogy 56-ban kijutott Angliába és ott halt meg Londonban.

Wentzely Dénes

 

 

A szép fogalmáról

Az ember értelmi-érzelmi lény. Az ész és szív uralja cselekedeteit. Leonardo da Vinci ezt így fogalmazta meg: azt szeretném, hogy amit érzek azt tudjam, és amit tudok érezzem. Ezzel meghatározta a kiegyensúlyozott harmonikus ember fogalmát.

A szép a jó az igaz fogalmakat úgy ismerjük mint abszolút szellemi értékeket. Írásomban a Szép-rõl mint fogalomról és az emberi életben betöltött szerepérõl írok. A fogalmak testetlenek ezért megfoghatatlanok. Az a definíció "szép az ami érdek nélkül tetszik" azért nem állja meg a helyét, mert már a definícióban is benne van "szép az" azaz szép az a tárgy, vagy kép, vagy ember stb. Jelzi tehát, hogy a szép a tárgyi világgal van összekötve - anélkül nincs hatóképessége. Márpedig a szép tárgyak növények emberekkel kapcsolatban érdekek örvénylenek. Sõt a hatóképes szépnek a földön folyó életre és annak folytatásában döntõ szerepe van. Különben is ha egy mûalkotást megcsodálok az szép marad, ha megveszem akkor is! A szép mint jelzõ, ért-ékmeghatározó! Szép szekrény, szép ház, szép nõ vagy férfi. A mûtárgy vagy más életteli forma - akkor is szép marad, ha megsérül vagy összetörik. Legfeljebb az anyagi értéke csökken vagy elvész. Torzók. Erre akkor figyeltem fel, mikor mint mûvész a Bonctani Intézetbe jártam anatómiai tanulmányokra a Szvetenay utcába. A formalinból egyszer egy nõi lábat halásztak ki. Hófehér volt és egy görög márványvénusz lábára emlékeztetett. A csodálatos az volt, hogy ez a láb nem utalt a halálra, a tragédiára, amit ez a fiatal lény átélt, hanem a szépség diadalát sugározta a vele együttható erotikával ...pár nap múlva izomra boncolva láttam e lábat, az izmok csodálatos harmóniában fedték be a csontozatot... a szépség áttört... az arányok a szelíd báj ahogy az izmok besimultak a láb körfogatába szinte mûvészi szépséget sugallt.

Íme a szépség megközelítésébe újabb fogalmak kerülnek elõ. A harmónia és az arányok elvont képzetei.

Földünk élõvilága a szépség következtében él tovább. Szaporodik. A növények szaporodása is "csodákon" keresztül teljesül be. A növény egyszer csak valami rendkívülit produkál: virágokat nyit ki, színes finomrajzú illatos, szépszínû virágokat. Tetszeni akar, kínálkozik, illatozik! Valami nagyon jót ígér azoknak a rovaroknak melyek meglátogatják. Mézet! Aztán úgy mellékesen a rovarok lábáról a ráragadt virágpor megtermékenyíti a növényt. Magok fejlõdnek mindebbõl. Nemcsoda ha az emberiség virágokkal hódol a nõi nemnek. Az ajándékok a szép szavak és bókok az élmények elmesélése a tánc a szép mozgás, mind arravaló, hogy feloldja azt a feszültséget, ami a két nem közötti különbségbõl fakad, hogy elõálljon a bizalom és az egymáshoz való közeledés. A szép közvetítése a ritmuson, ritmikus mozgáson keresztül következik be, de az arányok szépségénél kezdõdik minden. A botanikusok felfedezték, hogy a fák ágai az aranymetszés törvényszerûségének engedelmeskednek. Az elágazások, törvények szerinti ritmusban tagozódnak. Az emberi élet azért elviselhetõ, mert már eleve olyanná formálódott a természet, hogy boldogságot nyújtson. Ez a természeti szépség. A kincsek, a tenger mély csodás világa, a kagylók, az ásványok, a kristályok, a hegyek vonulatai, az atmoszféra és napsütés.

A szép, a szépség hatótényezõ, mely több együtthatóból tevõdik össze, egy virágból kivonható az illat, talán a szín is, a gyógyhatás is, csak éppen a szépség nem... mert a szépség több együttható összecsengésébõl születik. A szépség boldogító hatóanyag, bár nem anyag. A szépség megpuhít, elfogadhatóvá tesz, boldogságérzést közvetít és ahol megjelenik harc nélkül gyõz. Ha már a harcnál tartunk, egy öldöklõ csataképet szépnek tartunk, ha mûvészi munka. Mert van szép, szebb legszebb, de van még egy fokozat a fenséges. Mindenki sejti, hogy mi az a fenséges, valami királyi vagy isteni velejáró jelzõ, csúcsa mindennek amit ember elérhet. Valami 7-ik mennyország, ahol hurik gondozzák a harcost. Egész hadseregeket mozgatott meg ez az ígéret, mert más dolog valamit tudni, megtanulni, mi is a fenség szó értelme és más dolog a fenségest megérezni. Én csak egyszer láttam meg a fenségest, ez már nem szép, nem értékes, mert nem is elnyerhetõ, nem emberi sihu látvány, ez olyan mint a szentek glóriája - a hatalom szikrázó csodája, az érinthetetlenség, ami elõtt csak letérdelni lehet.

Ez pedig nem volt más mint egy korona, nem is az az érdekes ebben, hogy az angol királyi korona, amit a Towerben láttam meg. Hanem az, hogy csupa szikrázó brilliáns, színtiszta éteri ragyogás, mely szín is, tiszta láng is és érinti az elragadtatást ... és az emberek jobbik része érzi ezt az elragadtatást, akik ismerik az élet titkát és értelmét, és szívbõl szeretnek.

Breznay József
festõmûvész

 

 

ESKÜSZÜNK

Esküszünk a nemzet Magyar Istenére,
Piros-fehér-zölddel írjuk fel az égre:
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta
Õsi országunkat együtt vesszük vissza!

Büszke szemmel nézzük Nimród király fényét.
Az égen gyõzi le örök ellenségét.
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta
Õsi országunkat együtt vesszük vissza!

Csodaszarvasunknak követjük futását,
Hunort s magyart hívó égi vágtatását.
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta
Õsi országunkat együtt vesszük vissza!

Attila kardjáról csodákat mesélünk,
Ha e kard kezünkben, senkitõl sem félünk!
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta
Õsi országunkat együtt vesszük vissza!

Csaba, ifjú király, meghajlunk elõtted,
Fényes csillagösvényt az égre te szõtted.
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta
Õsi országunkat együtt vesszük vissza!

Esztergomi falra festett oroszlánok
Mint apáink régen, törjük szét a láncot!
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta
Õsi országunkat együtt vesszük vissza!

Figyeljük a Turulmadár érkezését.
A Tudás népének Újjászületését.
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta
Õsi országunkat együtt vesszük vissza!

Szeretett hazánkat körbeveszi Kárpát.
Ide tértek vissza Álmos s fia Árpád.
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta
Õsi országunkat együtt vesszük vissza!

Áhítjuk Óvó Szent Magyar Koronánkat.
Ha királyunk fején, ránk senki sem támad.
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta
Õsi országunkat együtt vesszük vissza!

Nagymagyarország te sosem maradsz árva
Mindig szívünkben élsz szeretetbe zárva.
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta
Õsi országunkat együtt vesszük vissza!

Esküszünk a nemzet Magyar Istenére,
Piros-fehér-zölddel írjuk fel az égre:
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta
Õsi országunkat együtt vesszük vissza!

 

 

"Ez a nyelv a legrégibb és legdicsõségesebb monument"

(Sir John Bowring véleménye a magyar nyelvrõl)

A magyar nyelv kialakulása régóta foglalkoztatja a hazai és külföldi nyelvtudósokat. Megragadja õket nyelvünk hajlékonysága, kifejezõ képességének gazdagsága, csiszoltsága, beszédének íze, zamata, kiejtésének, hangzatának dallamossága. Európában a három legdallamosabb nyelvek közé sorolják az olasz és a rokon finn nyelv mellett.

Ezek közé a nyelvtudósok közé tartozik: Sir John Bowring angol nyelvész és mûfordító (1792. okt. 17 - 1872. nov. 23), aki bejárta Európa és Kelet országait. Magyarországra elõször 1827-ben érkezett. Megismerkedett Vörösmarty Mihállyal, Toldy Ferenccel és több magyar íróval, költõvel. Tanulmányozta a magyar irodalmat és népköltészetet. Megtanult magyarul és a magyar irodalom, népköltészet szenvedélyes mûfordítója lett.

1830-ban kiadott Antológiájában: A magyarok költészete (Poetry of the Magyars) fejezetében 64 magyar népdalt, 26 költõnktõl Zrínyi, Kazinczy, Berzsenyi, Kölcsey, Kisfaludy S, Csokonai, Vörösmarty stb) 96 verset közölt. 1832-tõl a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja, késõbb a Kisfaludy Társaság is soraiba választotta. Petõfitõl 76 verset fordított, valamint a János Vitézt, amelyeket Petõfi életének ismertetésével (Translations from Alexander Petõfi, the Magyar Poet) 1866-ban Angliában adott ki.

A magyar nyelvrõl írott tanulmányában a következõ szép elemzést írta, amely méltán tarthat számot érdeklõdésünkre, anyanyelvünk tiszteletében.

"... A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. Rendkívül különleges módon fejlõdött és struktúrája visszanyúlik arra az idõre, mikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. Egy olyan nyelv, mely szilárdan és határozottan fejlesztette magát, matematikai logikával, harmonikus összeilleszkedésekkel, ruganyos és erõs hangzatokkal. ... A magyar nyelv, egy tömör kõdarab, melyen a viharok a legcsekélyebb karcolást sem hagyták. Nem olyan mint egy naptár, mely a korral változik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitõl. Ez a nyelv a legrégibb és legdicsõségesebb monumentje egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, azt elhanyagolják úgy a nyelvtudományban, mint a régészetben.

Az egyiptomi templomok mennyezete egyetlen szikladarabból készült - megmagyarázhatatlan. Senki sem tudja honnan származik, melyik helyiségbõl hozták ezt a bámulatos masszát. A magyar nyelv sokkal csodálatosabb fenomén. Aki megoldja, isteni titkot fog analizálni, amelynek elsõ tézise így kezdõdik: Kezdetben vala a szó és a szó Istennél volt, az ige lett az Isten, vagyis a magyar nyelv a legrégibb nyelvek közé tartozó õsnyelv, s ezért a fennmaradt legrégibb kultúrájú nyelvek között találhatók a rokonai. Nyelvi sajátosságai rendkívüliségének, gondolkodást fejlesztõ képességének köszönhették a magyar származású Nobel-díjasok szerint is - a magyarok kiemelkedõ tudományos eredményeiket. Ezért érdemes a népköltészeti, népdal és népmûvészeti örökségeinket ápolni, s azokból meríteni, mint olyan "tisztaforrásokból" - Kodály szavaival, amelyek üdítenek, éltetnek, frissítenek, felemelnek - bölcs igazságaikkal eligazítnak, utat is mutatnak az élet nehézségeiben, küzdelmeiben.

Ezért hívja fel a figyelmet Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz címû munkájának 19. oldalán: "Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél: ez az elsõ és elengedhetetlen feltétel ... Igyekezned kell nemcsak arra, hogy a beszéd hibátlanul zengjen ajkaidról, hanem arra is, hogy kedves hajlékonysággal, gazdag változékonysággal, tisztán kimondva, s okaidnak, sérelmeidnek akaratodtól függõ tolmácsa lehessen...."

Sándor Gyula

 

 

Tisztelettel köszöntöm az eljötteket

Elnézést kérek, hogy a múltkori összejövetelen nem jelenhettem meg, hiszen a meghívón szerénységem is fel volt tüntetve, de olyan értesítést kaptam, hogy az összejövetel elmarad. Ez is úgy látszik, hogy Budapesti szokás. Egy másik , elhangzott a tiszteletreméltó eszmefuttatás elõzõ beszédben, szeretnék annyit megjegyezni, sajnos egyre több temetésre járunk és egyre kevesebb keresztelõre. Egyre többen válnak mint ahányan hûséget fogadnak egymásnak. Kérem sok a beszéd, nagyon sok. Nagyon szép gondolatok elhangzanak, de hol van a hétköznapokban a gyakorlati életben a szavaknak a vetülete. Idéztek költõket, írokat, gondolkodókat, itt csupán annyit szeretnék megjegyezni, hogy vannak mai is léteznek és léteztek bizonyos közéleti emberek, politikusok vagy a politikában kontárkodók, akik valamiféleként úgy tudnak erõsek lenni, ha megosztják a magyarságot. Engedjék meg, mint az Összmagyar Testület elnöke, nagyon szigorúan fogalmazzak, hiszen erre erkölcsi alapom és jogom van. A mi célkitûzésünk az, hogy valóban és ténylegesen gyakorlatilag mûködõ kapcsolatrendszert alakítson ki a világ minden magyarja között., és legyen már vége egyszer és mindenkorra a megkülönböztetéseknek, hogy az egyik ilyen vallású, a másik olyan, az egyik szegény a másik gazdag, meg ez a mondvacsinált pártoskodás, kérem nézzünk szembe a tényekkel, ha a világ magyarsága nem fog össze, Herbernek igaza lesz: "kiállíthatjuk a jövõ évezredre a magyarság gyászjelentõjét". Van egy régi latin közmondás: a terület azé, aki belakja. Kérem az Európai integráció történelmi folyamat, ez alól sem kibújni nem lehet, sem mellébeszélni. Késõbb, utóbb a határok elveszítik a tényleges jelentõségüket, helyreállhatna a történelmi Magyarország vérontás nélkül. Be kell lakni a területet. A másik önmagunkban, a tudatunkban kell lerombolni a trianoni határokat. Összmagyarságban kell gondolkodnunk. Sajnálatos módon az emberek tudatában a trianoni határok sokkalta erõsebbek mint a hétköznapi életben.

Annak idején két börtön között írtam meg azt a verset, amit most engedelmükkel elmondok. Ezt még akkor Erdélyben írtam. Tehát nem Romániában és tessék megkülönböztetni a sajtóban is: Brassó és Kolozsvár nem Romániában van hanem Erdélyben van, nem akarom most már a határt tágítani, jól tudjuk mirõl van szó:

 

 

Bartis Ferenc:
És mégis élünk ...

Széttépve és összetörten,
Gyõzelmektõl meggyötörten,
Még magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcsõ-temetõkben-
És mégis élünk ...

Dobra vernek minden vágyat:
Árverezés a vasárnap;
Nászunkra is gyászhír támad:
Üresek a gyermekágyak-
És mégis élünk ...

Elvadult a dûlõk lelke:
Kórót terem tarló mezsgye;
Pusztul a föld egyre-egyre,
Hull a szikla tenyerünkre-
És mégis élünk ...

Fogaskerék, futószalag,
Egyik elmegy, másik marad;
Bölcsõnk, sirunk porrá szakad:
Zokognak a kövek, szavak-
És mégis élünk ...

Hogyha sírunk: kiröhögnek.
Hogyha küzdünk: fel is kötnek.
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek-
És mégis élünk

Magyar, szavad világ értse!
Anyanyelvünk létünk vére.
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége ...
És mégis élünk!

 

 

Balla Zsófia:
A Bácsi kint a fák közt

Szabó T. Attila nyelvtudós emlékére

Járkál az erdõ fái közt, szinte szalad,
a Mikes-tetõn, EKE-forrásnál, Õzek völgyében
mutatkozik gyorsan járó alakja.
Régi törvények közt keresgél, körbeöleli
a törzset, az égre néz, elhúzó madarakra.
A Házba lép, sapkáját illendõen leveszi,
áll az orgona hangja elõtt, beszélnek ketten.

Az utolsó sorban ült mindig a hangversenyteremben,
a teremtés és mégsem öregember,
zenét lesütött fejjel hallgatott és ott
volt mindig az elsõ sor, ahol õ ült.

A szétbogárzó szavakat fölemeli, megsimogatja.
Járkál az épületívek alatt, akik össze-
roskadnak majd, akár õ, de nem az éveik
ütései alatt.
A föld mélyében ver majd a harang!

Sietõen indul a Bükkbe, egy kisfiú mondta,
"ez a világ legnagyobb erdeje", ez.
Bárdolatlan, ártó szó nem éri utol.
Aki bántotta, most ott topog, nézdel a menetben,
mely a templomból kiömöl, élén ott a koporsó.
Indul mégis a Bükkbe. Megy a Város vadonába.

Rakja a létezõ szavakat hadirendbe,
iszonyú, vastag kötetekbe a létrõl,
sûríti láncba, erõsebb, mint az indulat,
erõsebb, mint a halál.

Indul a szálas, erõs öregember a hegyre,
gyorsan jár, lemaradnak a társak,
látják még, ahogy meg-megáll a fák kört,
behulló fényben, fény s árny lesz maga is.

A Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Magyarok Világszövetsége, az Anyanyelvi Konferencia és a család, megpróbáltatásainak tanújaként tudatja, hogy Czine Mihály az irodalomtudományok doktora, egyetemi tanár, a Kolozsvári Református Teológia díszdoktora, Széchenyi-, Bethlen-, Kodály- és kétszeres József Attila-díjas, a Darvas-díj és a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének kitüntetettje 1999. január 21-én, életének 70 évében, gyötrelmes szenvedés után megtért õseihez.

Halálával az utóbbi évtizedek példaadó irodalomtudósát, kutatók és tanárok nemzedékeinek nagyhatású nevelõjét veszítettük el, aki új szemlélettel közeledett a huszadik század magyar klasszikusaihoz. Felfedezõ szenvedéllyel kereste kortársai és a fiatalok munkáiban az értéket; meghatározó erõvel szólt a határokon túli magyar irodalmak nemzeti egyetemességébe kapcsolása érdekében. Nemcsak tudósa, de összetéveszthetetlen hangú prédikátora volt tudományának. Az eszmei hûség példája, aki mindig bátran kitartott felismert igazságai mellett.

Hatalmas és nehéz örökséget hagyott ránk.

Temetése 1999. február 9-én 13 órakor lesz a Farkasréti temetõben a református egyház szertartása szerint. Nyugodjék békében!

 

 

Újévi visszatekintõ

Ismét elmúlt egy év. Ilyenkor az a szokás járja, hogy boldog újévet kívánunk szeretetteinknek, barátainknak és mindazoknak, akiket tisztelünk és szeretünk. Mit várhatunk ettõl az újévtõl, melynek elmúlása után belépünk a keresztény idõszámítás harmadik évezredébe?

Az állandóan visszatérõ pesszimizmus, amely végig kísérte emigrációs életünk minden évtizedét, viszont arra int: ne várjunk sokat az új évszázadtól. Talán ez az utolsó évszázad volt a legpiszkosabb, legaljasabb és legbûnösebb hazánk történelmében. Bár ez a szerencsétlen nép 1000 éven keresztül túlélt egy tatár, török, Habsburg pusztítást és megszállást, mégis megmaradt õseink földje, csupán lakossága pusztult és ritkult. A befogadott menekültekbõl ellenségek lettek, a hazugság és tudatlanság hozta létre 1920-ban Trianont. A megcsonkított ország is hitt abban, hogy egyszer végre eljön az igazi Magyar Feltámadás. Ebbõl sem lett semmi, sõt egy újabb vesztes világháború után a nyugati "demokráciák" jóvoltából kaptunk egy negyven éves kegyetlen kommunista uralmat.

A remény újra feltámadt, amikor a kommunista szörny megdöglött, de az elmúlt évek történései hazai és világ viszonylatban úgy néznek ki, hogy az áhított feltámadásra, a nemzeti függetlenségre még jó ideig várni kell, ha ugyan lesz belõle valami...

Mi, akik már megettük földi életünkben kenyerünk javát és hazánkból, szülõföldünkrõl évtizedek óta kényszerbõl jöttünk el, bizony, csak az emlékeinkbõl élünk. Az elsõ imádságra, melyre drága édesanyánk tanított meg, az elsõ imára az iskolában, melyet felállva így mondtunk el: "Hiszek egy Istenben,- Hiszek egy hazában,- Hiszek egy isteni örök igazságban,- Hiszek Magyarország föltámadásában!"

Ha ez a rengeteg csalódás nem ébreszti fel a magyar népet, hogy sorsát önmagának kell intézni a jövõben, mert minden más külföldi segítség, kölcsönök, csak a kibontakozást hátráltatja, akkor bizony a most következõ újévet még nagyon sok szomorú újév követi majd.

Mindezektõl függetlenül, mi magyarok, akik évtizedek óta külföldön élünk, hiszünk a magyar faj létfenntartó erejében és az új fiatal nemzedékben, akiket már nem fertõz a kommunista méreg, hogy õk megteremtik az igazi függetlenséget a sokat szenvedett magyar nép, testvéreink számára.

Ehhez kérjük a mindenható Isten segítségét és ahogy lehet, kívánunk egy boldogabb újesztendõt minden jóakaratú embernek.

Révffy László

 

"A magyar nyelv szépsége és harmóniája"

Az '56-os Magyarok Világszövetsége 1999 február 13-án, Budapesten, Belgrád rakpart 24.sz. alatti díszteremben ünnepi rendezvényt tart, melynek témája:

"A magyar nyelv szépsége és harmóniája"

Program:

Karádi János - emlékbeszéd Dr. Czine Mihály professzor elhunytára;
Dr. Vincze János - Megemlékezés Szabó T. Attila nyelvészprofesszorra emlékezik;
Bartis Ferenc - saját költeményébõl szaval;
Huber Mária-Lilla - hegedûmûveket ad elõ;
Orbán Éva - "Régi magyar nyelvi szépemlékek" elõadás;
Breznay József festõmûvész - "A szép fogalmáról" elõadás;
Szõke István Attila - Krónikás kiáltsad: "Kincsünkért küzdelem!" vers zene kísérettel;
Sándor Gyula - "Ez a nyelv a legrégibb és legdicsõségesebb monument" elõadás;
Szendrey Marót Ervin - regõs énekek, és "Esküszünk" (Szõke István versére) közös éneklés.

 

 

A Szövetség a Jövõnkért Szervezet Emberekért - Emberül Csoportja

a nép és a haza szolgálatának alárendelt figyelõ tevékenységében  és aktív értékelésében a következõ döntést hozta:

HATÁROZAT

Az Emberekért-Emberül Csoport Kuratóriuma az 1999. február 8-án tartott ülésén, a birtokába került dokumentumok alapján, arra a következtetésre jutott, hogy v. Bánkuty Géza (USA) valótlan állításaival és nem megfelelõen - dokumentációkkal - alátámasztott tevékenységével tudatosan és elõre eltervezetten, félrevezette a magyar népet és annak különbözõ szervezeteit, ezért az 1997. december 17-én adományozott

MAGYARORSZÁG FELEMELKEDÉSÉÉRT

oklevelet és emlékérmet v. Bánkuty Gézától visszavonja.

Budapest, 1999. február 8.

Földvári Irma, a Kuratórium tagja
Dr. Kónya László, a Kuratórium elnöke
Fancsali Mária, a Kuratórium tagja

 

 

Közlemény

A Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség elnökévé, az ügyészségi felügyelet mellett megtartott közgyûlésen, Szabó Eleket választották meg, 1999. február 6-án.

 

 

Lenni, vagy nem lenni, szaporodni, vagy fogyni ez itt a kérdés!

Második évezredünk hajnalán, minden becsületes magyar ember hálás szívvel gondol nagy Õseinkre, akik Drága Hazánk megszerzéséért, megmaradásáért, fejlõdéséért életükkel is fizettek. Hálánk azonban csak úgy válik igazzá és termékennyé, ha tettek is bizonyítjuk azt.

Mit kell tennünk most, amikor készülünk nagy jubileumunk megünneplésére?

Ismerjük remény-teljes kormányunk szándékát, terveit erõfeszítéseit e téren is. Tudjuk, hogy a legmegfelelõbb embert, Dr. Nemeskürty Istvánt bízta meg nagy ünnepünk sikeres megszervezésével.

Bizonyára a tervek már készülnek is és azt reméljük, hogy kiemelkedõ szerepe lesz Szent Koronánknak és Szent Istváni alkotmányunknak, a Regnum Marianum templom felszentelésének és az új Nemzeti Színház megnyitásának is, valamint mindannak ami nagyszerû és szép volt magyar történelmünkben.

Egy szomorú valóság azonban aggaszt bennünket.

Magyar gyermekek évenként évrõl-évre kevesebben születnek.

Sajnos ez a fehér fajon belül is világ-jelenség, de számunkra félelmetes valóság. Lehet e ezen a téren valamit tenni?

A Szent Korona Társaságnak van erre ötlete, amely érdekes is, szép is, és ami a legfontosabb, meg is valósítható!

Mielõtt azonban ismertetnénk szaporodási elképzelésünket, fontosnak tartjuk leghatározottabban kijelenteni:

1) Szaporodási tervünk nem soviniszta terv.

Isten hívõ magyar népünk már kezdeteben Krisztushoz kötötte életét, és a Nagy Boldogasszony lett Magyarország Királynõje.

Ezek voltunk és még inkább ezek akarunk maradni az új ezredévben.

2) Mint ilyen Nemzet, nem engedhetünk semmit a mindenkire kötelezõ örök változatlan alapigazságból, amely így szól:

" Minden embernek, nemzetnek joga van nem csak születni, hanem biztonságban, bõségben, békében, boldogságban élni, amíg az nem irányul a másik ember, másik nemzet ugyanilyen joga ellen."

Ezen alapelven áll szaporodási elgondolásunk is, amely a következõképpen hangzik:

Múltban nemesi rangot és elõnyöket kaptak azok a kiváló egyének akik életpéldájukkal, áldozatos tevékenységükkel segítették nemzetünk megmaradását, fejlõdését.

Most is ilyen egyénekre van szüksége nemzetünknek. Sajnos az elmúlt förtelmes ötven évben áldozattá lett igazi nagyjaink nagy része. Akik még most is élnek, példaképnek megmaradtak, de legtöbben sebzettek és elgyengültek. Ötletünk lényege a következõ:

Adjunk a jubileumi évünkben született gyermekeknek (társadalmi és nem állami!) NEMESI rangot és KEDVEZMÉNYEKET! (Akik késõbb méltatlanná válnak a nemességre, mindez visszavonható.)

Segítsük és neveljük õket úgy, hogy magatartásukkal, tevékenységükkel vezetõ rétege lehessenek Magyar Népünknek, Õk lennének Nemzetünk jövõ reménységei.

Az is megfontolandó, hogy a kitüntetõ rangot és elõnyöket kapják meg azok is, akik harmadik gyermeknek születnek és úgy nevelõdnek, hogy megérdemlik a nemesi rangjuk elõnyeit.

Megfontolás után ide lehetne sorolni azokat a fiatalokat, akik a 10. életévüket most kezdték, és a 25. életévüket most fejezik be.

Közülünk is ki lehetne választani azokat a kiváló egyéneket, akik már most is bizonyítják különös képességeiket és jóra való törekvéseiket. Ha a mai hivatalos vezetés és társadalom is egyetért velünk, kérjük az indításhoz biztatásukat és kezdetben anyagi segítségüket. Késõbbi segítségre már nem lesz szükség, mert a mozgalom önfenntartó lesz a következõk szerint:

Vélhetõen kialakul a kereskedelem azon köre, (nekik kiváló reklámot és jó hasznot jelenthetne mindez) akik pártolják terveinket és azzal teszik sikeressé célkitûzéseinket, ha vállalják hogy árúikat 10 százalékkal olcsóbban adják az igazolt új nemesi körnek. Gondoljuk, hogy ezen mindenki csak nyerne, mert nagyon sok vevõ náluk fog vásárolni. A haza és a magyarság nyerné a legtöbbet azzal, hogy a családok nagy része nem az abortuszhoz folyamodna (a megélhetés "megoldása" végett).

Végül az a kérésünk, ha az ország vezetése és a közvélemény egyetért ötletünkkel, jelezze nekünk egyetértését és támogató készségét, hogy a mozgalmat megszervezhessük és elindítsuk. Társaságunk Bankszámlája, melyre nemes céljaink elérése érdekében nagybecsû pénzbeli támogatásukat eljuttathatják:11702036-20580683

v. P. Faddy Othmár

 

 

A Vajdasági magyar kisebbség,  a Szerb Köztársaság egyik biztonsági tényezõje.

Történelmi áttekintés:

Az elmúlt években több alapos és elemzõ szakanyag készült errõl. Ezekbõl ki kell emelni a N.S.W. Magyar Szövetség által - Csapó Endre összeállításában - 1992-ben megjelent kiadványt, melyet szívesen bocsátunk mindenki rendelkezésére, aki ennek a térségnek a stabilizálásában érdekelt.

A magyar kisebbség érdekképviselete a Szerb Köztársaságban; Jugoszlávia felbomlását megelõzõen, megalakult a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, mely 1995-ben kidolgozta és kiadta "Kezdeményezés, a Szerb Köztársaságban élõ magyarság önkormányzatának létrehozására" c. autonómia elképzeléseit.

Az ismert folyamatok ebben a térségben nem tették lehetõvé egyetlen kisebbség részére sem, hogy az Európai Unió vagy a Jugoszlávia-konferenciák ajánlásai és erõfeszítései sikerrel stabilizálják e térséget. A nemzetközileg ismert eseményekbõl ki kell emelni példának a koszovói albánokkal való népellenes büntettek mellett, ezzel párhuzamosan a Vajdaságban - a magyar kisebbség ellen - elkövetett atrocitásokat. Ezzel kapcsolatban a párttá átalakult Vajdasági Magyar Demokrata Párt, 1998. július 19-én az OSCE - Hansjörg Eiff nagykövet vezette-küldöttsége részére, Belgrádban átadta - mint a magyar kisebbség képviselõje - azt a memorandumot, mely részleteiben is tájékoztatja a kisebbség helyzetérõl a nemzetközi szervezetet. Ennek fõbb pontjai:

- olyan súlyossá vált a magyar kisebbség helyzete, hogy kérni kell az OSCE képviseletét a Vajdaságban, az emberi jogok védelme érdekében. Példának említik, hogy: a magyar fiatalok képzettségüktõl függetlenül, munkanélküliekké válnak. A közhivatalokban drasztikusan csökkentik alkalmazásukat. Pl. nyolc év alatt 25 százalékra csökkent az igazságszolgáltatásban a magyar kisebbség alkalmazása, politikai és nemzeti alapon is hátrányos megkülönböztetés éri a magyar kisvállalkozókat, iparosokat, kereskedõket. A nemzeti egyenjogúság elve állandóan sérül az építésügyek intézése, vagy a háborúban elpusztult magyarok tulajdonában lévõ épületek tulajdonjoga, esetleges helyreállítása során,

- többségében magyarok lakta falvak váltak a háború során lakhatatlanná, melynek során felbomlott az etnikai egyensúly,

- a közéletben mindennapos a többségi - szerb - nemzeti favorizálás. A nemzetközileg is ismert választások során elkövetett visszaélések miatt, a kisebbség részérõl választási közömbösség nyilvánul meg. Legutóbb a magukat magyar kisebbséghez tartozónak vallóknak, még 25 százaléka sem ment szavazni, a magyar származású fiatalok behívása és frontterületeken való bevetésük a szerb hadsereg alakulataiban azt eredményezik, hogy a fiatalság - átmenetileg vagy véglegesen -, tömegesen vándorol el õsi szülõföldjérõl, melyet lakatlanná váló települések, jobbesetben elöregedett lakosságú települések jeleznek. Ezekbe a településekbe az elmenekült vagy etnikai okok miatt erõvel elûzött õslakosság épületeibe, a háborús övezetbõl menekülõ szerbeket telepít a központi kormányzat, mellyel súlyosan sérti a kisebbségek védelmére elfogadott nemzetközi normákat,

- Az autonómiák valamely formájának bevezetése is csak akkor lehetséges, ha fent jelzett ellenõrzés létrejön. Csak akkor tudja a magyar kisebbség jogait kellõ súllyal elõadni, ha azt kellõ számú szavazattal alá is tudja támasztani. Megoldást tehát, a nemzetközi ellenõrzés melletti szavazás után, az autonómia modell kidolgozása jelenthet.

Fent jelzettek megoldására szükségesnek tartjuk egy nemzetközi akció kezdeményezését mely arra irányul, hogy

- figyelembe vegye a magyar népcsoport identitásának - nemzetközi normákban, vagy a Magyar Körtársaságban mint modellben - alkalmazott biztosítását, és nemzetközi ellenõrzés mellett hozza létre:

- a Magyar Autonóm Körzetet, ezen belül a személyi elvû kisebbségi önkormányzatokat, a részleges illetve - az etnikum összetételét figyelembe vevõ - teljes jogkörû igazgatási, nyelvi, kulturális kisebbségi önkormányzatokat.

Az Autonómia kialakítása során: tudomásul kell venni, az 1920 június 4-én megkötött békeszerzõdések nem az európai stabilitást szolgálták. Az utódállamként vagy államszövetségként létrehozott Jugoszlávia példája mellett Szlovákia kisebbségellenes megnyilvánulásai is ezt bizonyították,

- fel kell ismerni, a kisebbségi jogok érvényesíttetése, stabilitási tényezõ de nem csak egy állam részére, hanem összeurópai érdek,

- szem elõtt kell tartani: a történelem során sehol nem sikerült az õslakosság ellenállásával szemben, tartós békét elérni,

- figyelembe kell venni: sem az õslakosság mint államalkotó sem mint kisebbség, a stabilitást célzó intézkedéseken kívül, nem lehet eszköze egyetlen politikai szempontnak sem,

- tudomásul kell venni: a tömbben élõ, valamint a szórvány és szigetmagyarság ezen a területen, õslakos. Erõszakos elûzése, a vele szembeni agresszív és brutális fellépést ugyanolyan nemzetközi garanciákkal kell megállítani, ahogy azt a volt Jugoszlávia többi - mára önállósodott - kisebbségi eseteiben tette az Egyesült Nemzetek Szervezetének valamint a NATO-nak segítségével, a nemzetközi közvélemény.

Az autonómia kidolgozásába be kell vonni azokat a magyar érdekképviseleti szervezeteket, melyeket a minden atrocitás ellenére magukat kisebbségnek vallók - és e sorsot vállalók - érdekképviseletként választottak. Csak így érhetõ el, hogy figyelembe legyenek véve,

- A helsinki EBEÉ, valamint a madridi és a bécsi utóértekezletek záróokmányai,

- Az EBESZ emberi szabadságjogokról szóló határozatai,

- a Párizs-i Charta ajánlásai,

- a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó Genf-i Szakértõi Bizottság állásfoglalásai,

- a hágai Jugoszlávia-konferencia állásfoglalásai, különös tekintettel a Badinter-bizottság állásfoglalására.

- Lord Carrington - azóta csak részleteiben - megvalósított béketerve,

- a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának ajánlásai.

Szívesen bocsátjuk rendelkezésre azok részére a felsorolt ajánlásokat vagy rendelkezéseket, akik részleteiben is érdeklõdnek vagy érdekeltek egy tartós európai béke iránt.

Boros Béla
Sydney, Ausztrália

 

 

ARCKÉPCSARNOK

RÁCZ LAJOS (1952)
Birkózó, edzõ. A Csepel és a Szondi SE versenyzõje volt 1985-ig, 10-szeres magyar bajnok. Kötöttfogásban 1980-ban olimpiai ezüstérmes, 1979-ben világbajnok, 1977-ben és 1983-ban Európa-bajnok, 1978-ban Eb-ezüstérmes. 1986-tól edzõ.

FELFÖLDI ANIKÓ (1938)
Színész, énekes. Jászai Mari-díj (1979), érdemes mûvész (1984). Fõbb szerepei: Lenke (Molnár Ferenc: Doktor úr), Sylvia (Shakespeare: Veronai szerelmesek), Anita (Bernstein: West Side Story), Daisy (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban), Corina (Hervé: Nebáncsvirág), Hunyadiné (Szilágyi-Zerkovitz: Csókos asszony); filmen: Nagyrozsdási eset (1957), Pesti háztetõk (1961), Germinal (francia-olasz, 1963), Meztelen diplomata (1963); tv-ben: Az attasé lánya (1963) Princ, a katona I-XIII. (1966), My Fair Lady (NDK, 1971), Beszterce ostroma (1976), A próbának vége (1988), Egy szoknya, egy nadrág (1992).

KÁDÁR JÁNOS MIKLÓS (1939)
Festõ. Pap Gyula, Bernáth Aurél, Szõnyi István tanítványa. Szegedi nyári tárlat díja (1970), Munkácsy Mihály-díj (1976), a hatvani portrébienálé nagydíja (1990). A Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének elnöke. Kiállításai: 1973 KKI, 1977, 1985, 1989 Csók István Galéria, 1981 Mûcsarnok, 1984 Gronau-Epe (NSZK), 1985 Salzburg, 1986 Dorottya u., 1986 München, 1987 Genf, 1990 Simontornya, 1991 Szirák, 1994 OTP Galéria.

BARKÓCZI LÁSZLÓ (1919)
Régész. Kutatási területe: Pannonia provincia története. Több helyen végzett feltárást a tartományban (Brigetio, Vetus Salina, Intercisa, Valcum) Feldolgozta Brigetio (Szõny) történetét a feliratok alapján, foglalkozott a tartományban állomásozó segédcsapatok elhelyezkedésével. Részt vett Magyarország rómaikori feliratainak feldolgozásában. Monografikusan összefoglalta Magyarország rómaikori üvegleleteit. A núbiai ásatások egyik vezetõje (1964). Szerkesztõje az Intercisa c. kétkötetes monográfiának (1954, 1957).


Magyar Lant online
A Nemzeti Demokrata Párt havilapja
HU ISSN 1418 8503

[Elôzô szám]     [Következôszám]