Magyar Lant  1999 január


A magyar tudat átadása nemzedékrõl-nemzedékre

Magyarországon, ma, egyre erõsebben dübörögnek azok a hangok, amelyek azt a meggyõzõdést támogatják, hogy a magyarság mint eszménykép, a magyar tudat csakis az élet anyagi oldalán, a pénzen keresztül és az internacionalista eszmerendszer kifejlesztésén keresztül valósulhat meg. A becsületes magyarok milliói vergõdnek, a médiacápák és õket körülvevõ kiszolgáló falkák azon ragadós, fertõzõ szellemvilágában, amely szerint a hazaszeretet, a hit, az eszmény, a tisztelet, a nemzeti történelmünk ismerete a múlt lomtárának egyik szemete. Véleményük szerint csak a tõzsde, a részvény, a profit, a tõke, a piac azok, amelyek érnek valamit és a belsõ tiszta lélekvilágunk, a ragaszkodás a nemzeti identitásunkhoz csak annyiban érnek valamit, amennyiben a felsorolt materiális érdekek megbújtatására, álcázására alkalmasak.

A minket körülvevõ gazdasági- és média gondolkodásmód, nem hisz a kis egyéni kezdeményezések jelentõségében és sorsformáló hatásában, és teljes mértékben elveszítette hitét abban, hogy a magyar nép a mai viszonyok között meg tudja õrizni sajátos értékeit és életformáit. E gondolkodás képviselõi egyre erõteljesebben hangoztatják, hogy csakis az anyagi javak fejlesztése és biztosítása által lehet a magyar nép jövõjét integrálni a nemzetközi kiszolgálói hálózatba. Sajátos szemléletükkel, tudatos amnéziát akarnak elõállítani, hogy megroppantsák a magyar nép gerincét, azt az egyedi többezeréves gerincet, amelynek köszönhetjük, hogy itt a Kárpátmedencében ezerszáz éve élhetünk, és e régiónak a legnagyobb eredményét felmutató nemzete vagyunk.

A magyar nemzet egyik legékesebb gyémántja a nyelve. A magyar nyelv õsi gyökerei évezredekre nyúlnak vissza, szerkezete gránittömbként állt ellen a szláv, a germán, a török, az angol szavak áradatának. A magyar nyelv egy unikum a több mint hatezer emberi nyelv között. Nem véletlen, hogy számos Nobel-díjas fizikusunk, kémikusunk, orvosunk és közgazdászunk van ebben a században, de egyetlen irodalmi Nobel-díjasunk sincsen. A magyar nyelv specifikus különbözõsége, a mélységek csodálatos árnyaltsága, a jelzõrendszerek óriási választéka, az igeragozásunk csilingelõ harmóniája, gyakorlatilag visszaadhatatlanná teszi, más nyelveken, a magyar nyelven készült irodalmi remekmûveket.

Magyar Testvéreim!

Legyünk büszkék nyelvünkre, legyünk büszkék az elmúlt évszázadok magyar történelmi, mûvészeti, tudományos személyiségeire, oly módon, hogy tiszteljük más nemzetek nagyjait is egyúttal.

Bármely emberrel szemben alapvetõ elvárás, hogy ne szégyellje azt az embercsoportot, amelyhez tartozik; hanem ismerje népcsoportjának múltbeli és jelenbeli legtiszteletre-méltóbb képviselõit; és csakis a kölcsönös és egyenrangú tisztelet jegyében valósíthatja meg az emberi társadalom, az évszázadok óta hõn óhajtott béke irányába történõ elmozdulását.

A magyar tudat átadását évrõl-évre, évtizedrõl-évtizedre, nemzedékrõl-nemzedékre ezt akadályozta meg 1945-tõl 1990-ig a szovjet katonai megszállással támogatott kommunista doktrína és 1991-tõl napjainkig akadályozza a nemzetközi pénzvilág háttér nyerészkedõi a zavaros profit orientációjú reklámhadjárataikkal. Magyarország, a magyar nép, csakis a sajátos magyar tudat fenntartásával, megerõsítésével és továbbfejlesztésével foglalhatja el méltó helyét a népek társadalmának ranglétráján. A költségvetés, az infláció, a privatizáció, a tõke be- és kiáramlása, a forintcsúszó leértékelése mind-mind másodlagos tényezõk és a harmadik évezred küszöbén a magyar tudat formálása, átadása az elsõdleges feladat.

Minden magyar ember számára az Istentõl származtatott célkitûzése, hogy önmagát és nemzetét fenntartsa. Mindannyiunk elõtt óriási felkiáltójelként kell emelkedjen az a tény, hogy húsz esztendeje Magyarország lélekszáma csökken. Magyar férfiak és nõk! Hozzátok fordulok, vállaljatok bátran gyerekeket, mert a magyar tudat átadásának leghatékonyabb módszere és záloga a családban történõ gyereknevelés.

Tisztelt 56-os bajtársak, biztassátok a fiaitokat és leányaitokat, hogy gyarapítsák unokáitok és dédunokáitok számát, hogy a családban, a rokonsági körben adhassátok át azt a magyar tudatot, mellyel 1956 szelleme megérintett titeket. Mindnyájunk számára világos kell legyen, hogy a közösségi gyereknevelés az elmúlt évtizedekben, de sajnos még ma is nem szolgálta és nem szolgálja a magyar tudat átadását, hanem hatékonyan az olyan természetû agymosást valósította meg, amellyel a magyarságunkat térdre akarják kényszeríteni, rabszolgasorsba akarják juttatni.

Nem, nem nem soha, nem engedhetjük meg mi 56-osok és minden becsületes magyar, hogy a magyar tudat korrekt képviselete háttérbe szoruljon oktatási intézményeinkben, nemzeti ünnepeinken, a kormány tevékenységét meghatározó célkitûzések elfogadásánál, a hitéletünknél, a családok életében.

A többezeréves magyar tudatunknak nagyon mély gyökerei vannak és a következõ hét fõbb ismérvéjét sorolnám fel:

1) A magyar tudat a több ezer éves magyar nemzeti történelmünkbõl táplálkozik.

2) A magyar tudat kialakítása a magyar családokban gyerekkorban történik.

3) A magyar tudat egy olyan belsõ tulajdonsága az énünknek, melyet soha semmilyen körülmények között nem tagadunk meg.

4) A magyar tudat szorosan összefonódik keresztény és keresztyén hitünkkel, életvitelünkkel.

5) A magyar tudat elsajátítása azon az ékes magyar anyanyelven történik, melyen elõdeink örökérvényû alkotásaikat rögzítették.

6) A magyar tudat meghatározza a magyar ember személyiségét, viselkedését és kultúrigényét.

7) A magyar tudat az a belsõ hajtóerõ, mely a magyar ember forradalmiságában és szabadságvágyában konkretizálódik.

Dr.Vincze János
a Nemzeti Demokrata Párt elnöke

 

Petõfi Sándor:
A kutyák dala

Süvölt a zivatar
A felhõs ég alatt;
A tél iker fia,
Esõ és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!

A farkasok dala

Süvölt a zivatar
A felhõs ég alatt,
A tél iker fia,
Esõ és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettõs üldözõnk
Kinoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlõve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

 


Az Emberekért-Emberül Csoport úgy döntött, hogy erkölcsi elismerésben részesíti azon magyarokat, akik alkotótevékenységükkel, mindennapi munkásságukkal és a magyarságért érzett felelõsségtudatukkal kiemelkedõt alkottak életpályájuk során, akiket a mai társadalomban mérceként állíthatunk az embertársaik elé. Ezért létrehozta a

"Magyarország felemelkedéséért"
érdemérmet és oklevelet.

A "Magyarország felemelkedéséért" érdemérem Jajesnica Róbert ötvösmûvész munkája.

Az Emberekért Emberül csoport 1999. januárjában a következõ személyeket részesítette ezen elismerésben:

Dr. Lapis Károly - orvosprofesszor, akadémikus
Melocco Miklós - szobrász
Reibl Márton - '56 Hõse
Seregi László - táncmûvész, koreográfus
v. Zalai Károly István - népi iparmûvész, cifraszûrmester

Az oklevelek és az érdemérmek átadására, Budapesten, a Kõbányai Szabadidõ Központ dísztermében 1999. január 16-án 10 órakor, a "Magyar tudat átadása nemzedékrõl-nemzedékre" címû ünnepi rendezvény keretében került sor.

Emberekért-Emberül Kuratóriuma

 

Postaláda

Köszönöm a meghívót és a sok szép olvasnivalót. A jó Isten segítsen meg mindannyiunkat, hogy szabad hazában élhessünk.

Szûcs Józsefné
Szentlõrinc

***

Üdvözletem küldöm barátnak, bajtársnak
Aki lantot penget a meggyötört hazában,
Ily zavaros helyzetben keresi igazát
A meggyötört magyar nép segítségért kiált.
Történelmünk igazolja rossz után jön jobb kor
Tevékenykedj akárcsak én ezt kívánja Tibor.

Sopron

***

"Adjon Isten minden jót,
Ez Új Esztendõben!
Jobb idõt, mint tavaly volt
Ez Új Esztendõben!
Vegye el mind a nem jót,
Ez Új Esztendõben!
Mitõl félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez Új Esztendõben!"

S.I.
Budapest

***

Az ünnepek alatti családi összejövetelen az 1956-os Forradalom és Szabadságharc mai nevelésügyi körülményeirõl, lehetõségeirõl folyt elég terjedelmes diskurzus. Elhangzott az "ellenfél"-nek tömörítését segítõ, néha a bolsevistákat fröcskölve fenyegetõ megnyilatkozások káros volta is. A labanc pártállamnak 865.000 tagja volt. Ennek holdudvara, feleség, férj, gyerek, testvér együttesen 2,5-3 millió. A fenyegetések (is) tették, tehették azt, hogy belõlük igazi "lélektani tömeg"-et kovácsoltunk, amelynek fõ jellemzõje az "egy szív, egy lélek, egy akarat". A keltett szorongás érzése pedig erõs kohézió! Hátha még a bolsiknál megszokott, beléjük rögzõdött pártfegyelmet is hozzászámítjuk! A gondolatmenetet a következõ levelemben folytatom, bajtársi tisztelettel

Ujságh Tibor
Osztopán

***

Szeretném elmondani, hogy sikerült leváltani a Polgármestert, melynek örülünk nagyon. Hisz egy agrármérnök lépett a helyébe, beszélgetéseim során úgy érzem együtt tudunk dolgozni, az elõtte lévõ vezetés teljesen szétzilált bennünket. Várjuk a sajtótermékeket tájékozási szempontból.

Gyurics András
az NDP Mosonszolnoki alapszervezetének elnöke

***

Sajnos a karácsonyi ünnepek már részemre nem olyanok, mint voltak egykor. Ma is örömmel ülök le családom körében az ünnepi vacsorához és örömmel adom át szerény ajándékaimat a karácsonyfa alatt, de mégis... valami kiesett régen az életembõl, amirõl kár is volna most részletesen írni.

Az idegenben eltöltött több, mint 50 év, legalább is én azt hiszem, kárba veszett az életembõl. Inkább szerettem volna Szülõhazámban élni szabadon és dolgozni azért a szerencsétlen, sokat szenvedett országért, Magyarországért. Sajnos nekem és még sok több százezernek, talán millióknak is, ez nem adatott meg. Egy pillanatra felcsillant a remény 1990-ben, amikor mentünk volna örömmel, de sajnos gyorsan lehûltünk, amikor tudatára ébredtünk annak, hogy a Hazát újra eladták, de most nem keltre, hanem nyugatra.

Így csak az a remény maradt meg még hátralévõ éveinkbõl, hogy néha ellátogatunk haza, szüleink, rokonaink sírját felkeressük és emlékezünk a boldog fiatal évekre.

Révffy László
Anglia

***

Nagyon sok szeretettel olvasom a Magyar Lant-ot és a régebbi szá-mokat is átlapozom, mert nagyon sok írás nem vesztette el aktuális mondanivalóját. Nálam a könyvtáramban díszhelyen találhatók az elõzõ évek bekötött számai. Külön köszönöm, hogy kérésemre elküldte a Magyar Lant elõzõ számait.

Biztos vagyok abban, hogy az NDP többi tagja is sok szeretettel forgatja e lapot, mert számunkra nagyon fontos információkat lehet meg tudni és ezáltal világossá válnak olyan kérdések is, amelyekre a választ semmilyen sajtótermékben nem lehet megtalálni.

Kovács Gábor
Esztergom

 

Korondi F. János:
Akik e néptõl loptak

Akik e néptõl loptak
legyenek átkozottak
féljenek éjjel nappal
ne legyen nekik hajnal
ne legyen soha nyugtuk
kísértsen tolvaj múltjuk
fertõzze kedvük sorsunk
szánalmas koldus voltunk
zavarja ûzze õket
hagynák már el e földet
mert ez Apáink vére
szerezte óvta védte
akik e néptõl loptak
legyenek átkozottak
érezzék minden percben
szénájuk nincsen rendben
sújtson le rájuk törvény
vihar észbontó örvény
égesse lelkük szégyen
raboltak vámon réven
verje meg õket Isten
marják egymást a kincsen...

Budapest, 1997. január 8.

 

A Nemzeti Demokrata Párt köszöni mindazon tagjainak, szimpatizánsainak és hivatalos személyiségeknek, aki Új évi jó kívánságaikat fejezték ki írásban és kívánja, hogy sikeresen együtt tudjanak mûködni az 1999-es esztendõben Magyarország felemelkedése érdekében.

 

A "teljes blokkoltság pórusát"

- ahogy magamban elneveztem - hetek óta kerestem, most, hogy a PRELÜD III. kötete is befejezés elõtt áll, s az utóbbi napokban már, a szó szoros értelmében futott a lakás, kerestem ezt az egyetlen, s jelentéktelennek tetszõ pórusomat, nekem annál jelentõsebbet és meghatározóbbat, pótolhatatlant ráadásul, pár kézirati sor mindösszesen s csupán tényt rögzítõ, nevezetesen, hogy berepült egy madár cellám ablakán, soha nem jutottam tovább, soha nem kaptam a témától engedelmet - nemhogy ösztönzést - arra, hogy tovább írjam, pedig ki lelne ragyogóbb témát, keresetlenül, a világ vad ösztöneinek képtelenül ostoba körülményeibe zárva; kismillió-szor megpróbálkoztam vele, nem állt egybe, nem fogadtatták el velem magukat a szavak, mondatok, mindannyiszor abbahagytam, s végül annyira félreraktam, mint számomra, ki tudja mitõl, milyen törvényektõl használhatatlant, hogy végül rá sem találtam többé, s már azon voltam, hogy a pórus nélkül mondom el mindezt, a mûvészi önkény illusztrálására, amikor hihetetlen helyen, hihetetlen­természetes helyén ráakadtam, és azon nyomban nekifogtam, hogy még egyszer és utoljára magam alá gyûrjem, két vállra fektessem; nos hát, nem tudom mennyire sikerült ez, mennyire lehet tárgyilagosnak - vagy legalább elfogadhatónak ítélni a bíró - ami természetesen, ugyancsak magam voltam - ítéletét, tenyerének­kézfejének szorulását, ami kellõ bizonyosság a tökéletes padlóra vitelhez, mindenesetre, itt van elõttem, s úgy tûnik számomra, hogy legalábbis minimális szinten, elfogadható, benne rejlik abszurditása, leírhatatlansága, benne rejlik a különbség, amit rab írók és civil írók - ilyen­olyan szinten nyárspolgáriak - soha, igazán mélységérõl valóan nem érthetnek meg, vagy nagyon is megérthetnek, ha alázatuk és tárgyhoz közeledésük leereszti õket a földig, hogy térdükkel keressenek vele találkozást.

Obersovszky Gyula

 

Obersovszky Gyula:
Cellám nyitott ablakán

berepült hozzám egy picinyke
szénfejû cinke
Társtalan voltam nagyon
s örömmel, hogy ím az alkalom
társam kínálja
ráköszöntem
üdvözöltem
és meg sem várva válaszát
bezártam cellám ablakát
Érezd nálam jól magad
kedvem szerint légy szabad
Traktáltam
legjobb javaimmal
morzsával sóval almacsonkkal
vizet is raktam elébe
Jártam kedvébe ezzel-mással
tenyeremet felkínáltam
üljön bele
"Mért árválkodsz
légy a társam" - mondtam
s lágyan szuggeráltam
Kis bugyuta
ne félj tõlem
Madarat?!
Embert sem öltem
Nem bántalak
dehogy bántlak
Csak csak
szeretni kívánlak
Nem értette
nem az árva
vadul
verdesett a szárnya
körözött a
szûk cellában
és kicsapott
fény irányban
nagyot koppant
újra kezdte
maga volt a
maga veszte
Lezuhant
de megint támadt
máris fejem
felett szárnyalt
Madár! - üvöltöttem
s újra
Madár! Madár!
- újra újra
Csaptam vágtam
végveszetten
karom csuklóm
felsebeztem
vérem szórta
vérem verte
véres madár
lett belõle
véres madár
piros madár
piros madár
piros madár.

(Márianosztra, 1959 - Budapest, 1998)

 

Bartis Ferenc:
Második zsoltár

Obersovszkyról és Obersovszkyhoz

Kimondatott a fölmentõ ítélet:
akit egyszer már halálra ítéltek,
saját kujak-kezével vethet véget
istenektõl örökölt életének.

Azóta angyalok mossák a szennyest,
a halottas ruhákat, szemfedõket,
s kiterítik, s ha az égbolt már megtelt,
szivárványra aggatják ijesztõnek

élõ-fém-denevér-emberek ellen:
ne röpködjenek a világ-sírhantban
törvénytelenül, részeg-szemérmetlen,
mert az útjuk visszafordíthatatlan

s ottrekednek az örök-fény-lágerben
s majd hiába sírják vissza a Földet
egyénileg vagy párttá szervezetten, -
a bevándorló a mennyben is többlet-

fölösleg, amióta kihirdették
a fölmentõ-ítélet-lábjegyzetet,
s én megértettem Obersovszky versét:
egyházunk a szabadság-felekezet!

Azóta egy vértanú õrjöng köztünk,
tudom, a Mindenható jóbarátja,
forradalmi seb, kit, ha bekötözünk,
akkor is vérzik szitokba, fohászba

zárva, hóhér-kötélen himbálódzva
s maga alól kirúgja nem a széket,
hanem a trónt s úgy vonul a pokolba: -
közéletünkbe, miként egy szent végzet.
Itt lázít közöttünk, eszme-közelben,
zsinór-nyakkendõje szivárvány-madzag,
melyre egy vész-angyalsereg elbûvölten
halotti lepel helyett zászlót aggat

emlékeztetõnek: íme, egy halott,
kit azért mentett föl a történelem,
hogy soha ne feledjük 56-ot
s végre egy élõ vértanúnk is legyen!

Kimondatott a fölmentõ ítélet
s én azóta az Istent megszerettem,
Õ mondta ki a jelszót, mely idézett
Magyar Miatyánk a történelemben...

Drága Barátom, Téged fölmentettek.
Járj közbe, hogy Népünket is mentsék föl!
Bûncselekmények a bajtársi tettek?
Elegünk van az ál-elismerésbõl!

Szabadság kell nekünk és nem kamatláb! -
üvöltsd, Obersovszky s vedd a kezedbe
a hóhér-kötelet és ne hagyd alább!
Az Úristen Neked ezt megengedte.

Akit egyszer már halálra ítéltek,
annak nincsen sem mennyországa, sem pokol:
õ a fölmentõ Utolsóítélet,
aki közöttünk s vélünk zarándokol

háztól viskóig, embertõl állatig
jövendõ-mondását cipelve bátran...
Örök-életû szabadságra tanít
az országnyi magyar siralomházban!

 

Takács Tibor:
Erdélyi barátom

Bartis Ferenc a tyúkos-tetõn

Kijött egy erdélyi barátom:
író, költõ, szegénylegény,
hogy e májusi délutánon
most õt illesse itt a fény.
Nézi a kertet és elébe
áll az én legelsõ fenyõm:
"A Hargitáról jöttem én es,
ott áll apám a hegytetõn."
És a faházban Erdélyország,
színes, korondi cserepek,
s elárvult szívét pátyolgatják
a kovásznai szõttesek.
"Te már engem sose engedél:
utánam nyúltál itt is, Erdély?"

(Megjelent Takács Tibor: "101 SZONETT ami megment az elmúlástól"  Kiadta az Összmagyar Testület A CÉH, 1999., Készült a Bíró family Kft. nyomdájában.)

 

Szél viszi messze a fellegeket!

Vallomás a címhez: Szerettem mindig nézni a felhõket!

A vonuló, nagy gomoly fellegeket. De soha nem vágyódtam el velük errõl a vidékrõl, csak jó volt nézni a vonulásukat, ahogyan úsztak, alakultak az égen és tûntek el a zalai dombok között. Valami biztonságérzet töltött el, hogy én szilárd földön vagyok, õket meg viszi, sodorja a szél messze, a bizonytalanságba. Nem irigykedtem rájuk, csak jó volt nézni õket! Csak akkor mérgelõdtem, ha a Napot takarták el! De csillagfényes éjszakákon a bennük bujkáló holdfény izgalmas képeket varázsolt az erdõkre, meg a tisztásokra. Azoknak emléke még ma is bennem él! Bocska felett a Hármashatár bükkösei sötétletek, a völgyekben köd terpeszkedett, és a nagy csendben szinte hallottam az ereimben kerengõ vérem surrogását. Lélegzetvisszafogva füleltem bele a nagy némaságba egy-egy széljárta magaslesen. A szél pedig egyre csak vitte messze a fellegeket ... De mindig megnyugtatott az a tudat, hogy a vonuló felhõk felett örökké kék az ég!

Wentzely Dénes

A "Szeri Falu" központjában lassan formát nyer egy nagyszabású elképzelés. Az építészeti látványterveket látva ma már akarjuk a "Magyar Világfa", vagy másképpen nevezve a "Magyar Életfa" megépítését, elkészítését.

Akarjuk, hogy hazánk egyik legrangosabb emlékhelyén, Ópusztaszeren, e különleges építészeti alkotás segítségével idézhessük fel a magyarság legnevezetesebb, legnagyszerûbb eseményeit, emlékeit. Akarjuk, hogy - az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark szelleméhez igazodva - a "fa" ágain sorakozó mûvészeti alkotássokkal (tûzzománcokkal, vésnöki munkákkal stb.) emlékezzünk a hadvezérekre, a mérnökökre, a tudósokra, a mûvészekre és jeles államfõkre, illetve a csatákra, az építményekre, a találmányokra, a mûvészeti alkotásokra és további sok-sok magyarságot nemesítõ cselekedetre és emlékre.

Akarjuk, hogy mindez lelkesítõen hasson minden jövõt építõ, magyarságot formáló emberre. Akarjuk mindezt, mert a "Magyar Világfa" tervei meggyõzõen igazolják szándékunk helyességét.

Sz. Lukács Imre

 

Vitézi Eskü

"Én...esküszöm a Szent Koronára, hogy a Vitézi Rend célkitûzéseit, a Rendi Kódex elõírásait ismerem, a Nagymester a Vitézi Rend Legfõbb Elöljárója és a vitézi elöljárók utasításaihoz hûen azokat életem végéig minden körülmények között megtartom.

Magyarságomat soha meg nem tagadtam, semmiféle nemzetellenes vagy titkos szervezetnek tagja nem voltam, és nem vagyok.

Isten engem úgy segéljen!"

1921-ben, az elsõ Vitézi Eskû letételét követõen a következõ felemelõ záradék is elmondásra került:

"Halljad esküszómat Hadak-Ura-Isten
Boldog én úgy legyek, mint igazán eskem
Úgy áldjál, vagy verjél életemben, holtomban,
Segítsél, vagy átkozz minden utódomban,
Hogy e szent eskütõl soha el nem állok,
Becsülettel élek és vitézként halok.
Ámen."

(Ez a szöveg is indokolja, hogy a Vitézi Rendbõl önként, vagy fegyelmi eljárás befejezése elõtt kilépni nem lehet, az esküszegés volna. Az alkalmatlanná válókat a Rendi Kódex szerint részben törölni kell, részben törölni lehet, avagy kizárásra kerülnek a Vitézi Rend állományából.)

(Vitézi Tájékoztató XXVII. évf. 2. sz. 1998. augusztus)


A Fõvárosi Bíróság

VÉGZÉS

A Fõvárosi Bíróság elrendeli a 4227. sorszám alatt nyilvántartásba vett Vitézi Rend társadalmi szervezetre vonatkozó alábbi változás bejegyzését. Az új kéviselõ neve és lakcíme: Hellenbronth Gusztáv, 1111 Bp. Budafoki út 17. A Legfelsõbb Bíróság 1998. október 14. jóváhagyta a döntést.

(Vitézi Tájékoztató XXVII. évf. 3. sz. 1998. december)

 

Cziffra György

1921. nov. 5. - 1994. január 15.

(Cziffra György zongoramûvész, Dohnányi Ernõ és Ferenczi György tanítványa volt. 1938-1950 között kabarézongorista, 1956-ba Párizsba ment. Liszt, Grieg, Csajkovszkij, Beethoven, Schumann, Chopin stb. mûveit játszotta. 1966-tól a Festival fe la Chaise Dieu-nek, 1968-tól a versailles-i fiatal zongoristák biennáléja nemzetközi zongoraversenye alapítója. 1975-ben megalapítja a Cziffra Alapítványt.)

"Cziffra Gyurka, világhírû zongoramûvész, gyerekkori barátom volt. Tartottuk a kapcsolatot, de Õ a világot járta, én meg keményen dolgoztam a megélhetésért. Most januárban lesz öt éve, hogy meghalt. Egy évvel volt fiatalabb nálam.

Mellékelek egy Gyurka által nekem küldött levelet 1974-bõl."

Révffy László
Anglia


Mr. J. F. Szarvas
The Hungarian Freedom Fighters Federation in Great Britain

Dear Mr. Szarvas

Thank you for your letter of the 21st October to the Prime Minister. I have been asked by the Prime Ministers' office to reply on his behalf.

On Remembrance Day Britain pays tribute to all people who gave their lives in the World Wars as well as those who died in the struggle for democracy world wide.

On the 42nd anniversary of the Hungarian revolution our ambassador attended the official rembrance services in Budapest on behalf of HMG. Britain recognises the sacrifices which were made in your country's move towards democracy. We applaud the great strides that Hungary has made since 1989 and look forward to strengthening the relationship between both our nations.

Yours sincerely

Andrew Dowdeswell
Central European Department
16 November 1998

 

Tekintély?

Az erõszakos, autorikus nevelés, a tekintélyelv, a vak engedelmesség, összefüggésben áll a nevelhetetlen gyermek személyiségvonásával.Az erõszakos nevelés a külsõ ráhatások a kényszerek eszközét használja, tehát nem érvel magyaráz. Ok-okozati összefüggés a tettek és büntetések közt nincs, ill. ezek inkonzekvensek. Rideg otthoni légkör, érzelemhiányos a megértés interiorizációja nélkül, így jön létre a hármas - az anya veszekszik, az apa ütlegel, a gyerek tekereg. Az autorikus szülõ így nyilatkozik "a gyerek nem verhetetlen" a tekintély elvet való "gyerekem nevelhetetlen verés nélkül". Mindkét kinyilatkozás és sajnos használatos nevelési mód közös vonása a brutalitás. A buta szülõ sokkal gyorsabban üt, míg az értelmesebb szülõ sokkal többet magyaráz. A szülõk félnek, hogy gyerekük a fejükre nõ, és tekintélyüket az agresszivitással próbálják fenntartani.

Ebben az esetben a gyermek az otthoni tilalmakat betartja, mert fél a büntetéstõl, de ezen erkölcsi normák felfoghatatlanok neki, mivel nem mentek át a megértésén, nem strukturálódhatott át saját belsõ tilalommá. Igy mihelyt a "karhatalom" nincsen jelen nem alkalmazzák.

Az agresszivitás lehet szóbeli és tettbeli, mindkét esetben az egyik fél akaratának erõszakos elfogadására irányított módszer. Tehát, ha logikailag nincs argumentum, akkor kiabál, ha ez esetben nincs változás, akkor fenyít, ezután pedig üt. E látszatelv pedagógiai hatás elvárása: az engedelmességet csak félelemmel lehet elérni.

Gyermekeinktõl elvárjuk, hogy a személyes jópéldák megtestesítõi legyenek. Ez valóban így is alakul. A szülõ mintaadója a gyermek viselkedésének, a megértõ, nonkonfor-mista, mûvész, tudós, rideg, érzelmes; az emberi magatartásokat otthon naponta átélve elsajátítja. Így válik az agresszív szülõ gyermeke agresszívvá, a sikkasztóé szélhámossá, a csalóé pedig okirathami-sítóvá. Az agresszív gyermek magatartása általánosulva az iskolával szemben is megmutatkozik, impulzívabb mint társai, ököl jogot érvényesít. Így érthetõvé válik az a korreláció ami szerint a gyenge tanulók, vagy az iskolázatlanok agresszívebbek mint a jótanulók. Akit otthon szigorral nevelnek, annak játékában is fellelhetõ a rombolás a tehetetlen tárgyakkal, gyengébbekkel szemben. Intellektuális vonatkozásban képzelõereje csökken, kezdeményezõ képessége bátortalan, társas viselkedésben alattomosan támadó, tûrõképessége alacsony, akaratának meghiúsulása miatt ideges, hisztis, követelõ, majd támadó. Az agresszív ember jelzõje a "primitív", ezzel ellentétben a tudás birtokában lévõ ebben különbözik az állatoktól.

Tiszay Gabriella

 

Tóth Ferenc:
Újévi üdvözlet

(barátaimnak: Vincze Jánosnak és Tiszay Gabikának)

Mikor világra jöttem, nem szóltak harsonák,
Kínok között, reménytelen nyomorba szült anyám.
Háború és nyomor, mellé a félelem,
Tûzcsóva volt e bolond sárgolyó,
S úgy hullott a nép, mint õsszel a legyek.
Ez akkor volt, mikor eszmélni kezdtünk,
És porba hulltak a földi Istenek.
Majd egy új úton, amelyen elindultunk,
Igaz göröngyös volt és sokszor mostoha,
De ment elõre, ment e kis csapat,
Kik reméltük, hogy harcunk nyomán
A béke örökre fennmarad.
Nagy álmokat kergettünk volna?
Nem, azt nem hiszem, csupán tettük,
Mint annyi más, mit tenni kell.
A zászlót, ha mi már nem leszünk,
Emeljétek fel és vigyétek tovább,
Ha így lesz, reméljük jobb lesz a világ,
S talán akkor béke lesz.
Hisz rajtatok múlik majd
És nem lesznek újabb földi Istenek.
Hiú reménység? Meglehet.
De remény nélkül élni nem lehet.

Budapest, 1998. Karácsony-Újév

 



56-os ÕRTÁLLÁS

A "Magyar Lant" melléklete - az '56-os Magyarok Világszövetségének hírmondója
II. évfolyam, 1. szám 1999. január

Az `56-os Magyarok Világszövetsége a budapesti Kõbányai Szabadidõ Központ (X. ker. Elõd u. 1. sz.) dísztermében ünnepi rendezvényt tartott 1999. január 16-án (szombaton), melynek témája:

"A magyar tudat átadása nemzedékrõl-nemzedékre"

Program:

Szervátiusz B. Klára (újságíró) - szavalat

Dr. Vincze János (`56-os MVSZ elnök) - A magyar tudat

Dr. v. Molnár Károly (nyug. áll. tábornok, 104 éves) - szavalat

Gyõrffy Rózsa (írónõ) - részlet regényébõl

Huber Lilla-Mária (iskolás, 11 éves) - hegedû

Bartis Ferenc (Erdély nemzeti hõse, költõ) - szavalat

Békés Attila (mandolinmûvész) - mandolin

Horváth János és csoportja (Aranykopjások fõvezére)- õsi mondóka

Somogyi Oszkár (Trianon hõse, 96 éves) - szavalat

v. Zalai Károly (cifraszûrmester) - cifraszûr bemutatása

P. Faddy Othmár (ferences pap, 90 éves) - imádság

Emberekért Emberül Csoport -  kitüntetések:

"Magyarország felemelkedéséért" oklevél és emlékérmet kaptak:

Dr. Lapis Károly - orvosprofesszor, akadémikus

Melocco Miklós - szobrász

Reibl Márton - '56 Hõse

Seregi László - táncmûvész, koreográfus

v. Zalai Károly István - népi iparmûvész, cifraszûrmester

 

Nyilatkozat

Az `56-os Magyarok Világszövetségének Magyarországi Nagytanácsa a budapesti Kõbányai Szabadidõ Központ (X. ker. Elõd u. 1. sz.) dísztermében ünnepi rendezvényt tartott 1999. január 16-án (szombaton) és az értekezletén az alábbi nyilatkozatot fogadta el:

Az `56-os Magyarok Világszövetségének 1998. október 24-i kongresszusán újjá választott Elnöksége a jelen

NYILATKOZATBAN

tudatja, hogy minden lehetséges eszközzel és önzetlen igyekezettel hozzájárul a testvérszervezetekkel való együttmûködés minél szélesebbé tételéhez. Tevékenységében és munkájában érvényt szerez az `56-os szabadságharc valóságos és történelemhû feltárásának. Kapcsolatrendszerén és apparátusán belül folyamatosan gondoskodik a relikviák (dokumentumok) hitelesíthetõ visszaemlékezések feldolgozásáról és archiválásáról.

Gondoskodik arról, hogy a valós tényeket az

`56 SZABADSÁGHARC

igaz szellemiségét és korhû történetét mindenki megismerhesse: a médiák által, de az iskolai tankönyvek útján is. Ez elõsegíti a hazaszeretetre a hazafiasságra nevelést is.

Elkötelezettséget vállal a liberális a nemzeti érdekeket érvényesíteni akaró polgári demokrácia megvalósításának elõsegítésére. Ennek szellemében támogatni kívánja a KORMÁNY törekvéseit.

FELHÍVJUK

minden hazánkban, vagy külföldön élõ honfitársunkat segítse munkánkat, támogassa törekvéseinket, hogy

A MAGYAR SZENT KORONA jegyében HAZÁNKBAN a FÜGGETLEN SZABAD MAGYARORSZÁGON SOHA ne térhessen vissza az álliberális ország és népnyúzó demagógia, amely e században rendre sújtotta Magyarországot.

Kelt: Budapesten, 1999. január 16-án.

Az `56-os magyarok Világszövetségének: Budapest, Kõbányai Szabadidõ Központjában megtartott rendezvényén.
A jelenlévõk nevében és megbízásából

Dr.Vincze János
az `56-os MVSZ elnöke

 

Kedves János!

A BBC angolnyelvû levelébõl, mely 1998. november 17-én kelt, kiolvashatod, hogy többszöri erõlködésem eredménye lehet az, hogy a BBC dokumentációs és történelmi osztálya talán filmet szándékozik készíteni hazánkról, de nem olyanokat, amelyek a közelmúltban voltak, hogy elõször a kommunista szoborparkba ment a filmes, majd szerb és cigány dalokat éneklõk produkálták magukat a Duna partján. Ha lesz belõle valami, fenntartom magamnak azt a jogot, hogy én szervezzem meg a mûsor tartalmát és helyeit.

barátsággal és szeretettel ölel

1999. január 7.

Révffy László
Anglia

 

Lenni, vagy nem lenni, szaporodni, vagy fogyni ez itt a kérdés!

Második évezredünk hajnalán, minden becsületes magyar ember hálás szívvel gondol nagy Õseinkre, akik Drága Hazánk megszerzéséért, megmaradásáért, fejlõdéséért életükkel is fizettek. Hálánk azonban csak úgy válik igazzá és termékennyé, ha tettek is bizonyítjuk azt.

Mit kell tennünk most, amikor készülünk nagy jubileumunk megünneplésére?

Ismerjük remény-teljes kormányunk szándékát, terveit erõfeszítéseit e téren is. Tudjuk, hogy a legmegfelelõbb embert, Dr. Nemes-kürty Istvánt bízta meg nagy ünnepünk sikeres megszervezésével.

Bizonyára a tervek már készülnek is és azt reméljük, hogy kiemelkedõ szerepe lesz Szent Koronánknak és Szent Istváni alkotmányunknak, a Regnum Marianum templom felszentelésének és az új Nemzeti Színház megnyitásának is, valamint mindannak ami nagyszerû és szép volt magyar történelmünkben.

Egy szomorú valóság azonban aggaszt bennünket.

Magyar gyermekek évenként évrõl-évre kevesebben születnek.

A Szent Korona Társaságnak van erre ötlete, amely érdekes is, szép is, és ami a legfontosabb, meg is valósítható!

(folytatjuk)

v. P. Faddy Othmár
a Szent Korona Társaság elnöke

 

Széna téri események

Az `56-os MVSZ és a Széna téri munkacsoport sajtótájékozatót tar-tott a Széna téri beépítésekkel kap-csolatosan 1998. december 28-án, melyen megjelentek a sajtó, a Kossuth Rádió és a TV3 képviselõi. E rsajtótájékoztatón Dr.Vincze János az `56-os MVSZ elnöke kifej-tette, hogy a Széna téren legalább annyi területet biztosítani kell a kegyelet számára, mint amekkorát befedd a több mint húsz Széna téri hõsi halott összevérének területe. Levelet küldtek a II. ker. önkormányzati képviselõknek, akik 1998. december 30-án elfogadták a beépítés tervezetét, de a kegyeleti hely területét duplájára - 800 négyzetméterre emelték.

 

"Aki megbocsátja a gaztettet, az cinkossá válik" (Sorozat 1956-ról)

23. Ruszkik haza! Szabad, független Magyarországot!

Bárdi István 1956-ban kereskedelmi ellenõr, aktívan részt vesz a forradalomban, többször beviszik a rendõrségre, ahol bántalmazzák, jelenleg Szegeden él mint nyugdíjas.

"1956. október 26-án a Szegeden lezajlott óriási nagytömegû felvonuláson is résztvettem. Ugyanazon a napon reggel munkahelyemen Szeged Járási Központja (földmûves szövetkezetek központja) Kereszturi József nevû munkatársam segítségével levettünk a vörös csillagos cégtáblát.

A Kossuth lajos sugárúti felvonulás elején helyezkedtem el és mentünk a Takaréktár utcán a Széchenyi tér felé. Óriási, fegyveretelen, éneklõ, vidám embertömegre rákiáltott egy ÁVOS "oszoljanak mert lövünk" és abban pillanatban lõttek is és egy lövedék halálosan megsebesítette ifj. Schwarz Lajos gyári munkást. ...

Röszke nevû község egységeiben tartott ellenõrzések idején az egyik boltban hangosan szólt a rádió és Nagy Imre miniszterelnök úr beszédét közvetítette. Beszéde végén felpattantam a pultra és hangosan, szinte követelve mondtam - mint ahogyan a szegedi felvonulásokon - "Ruszkik haza! Feloszlatni a gyilkos ÁVH-t! Szabad, független Magyarországot! Feloszlatni a diktátor bolsevista pártot! Majd kértem a boltot megtöltõ embertömeget énekeljék velem: Kossuth Lajos azt üzente ... és utána elénekeltük a Hímnuszt is. Ebben az üzletben a vevõk között volt Szalma Ferenc segédkönyvelõ is, akivel továbbmenve a fõutcán más boltokban is a fentieket hangoztattuk."

(Részlet Bárdi István önéletrajzi írásából)

FELHÍVÁS

Meghívjuk a hazánkban és az emigrációban élõ magyarságot, hogy vegyen részt Magyarország felemelkedéséért III. fórumon, melyet az egész országban március 10-15 között tartunk. A rendezvény sikere érdekében, úgy gondoltuk, hogy nem csak Budapestet, hanem az egész országot be kellene kapcsolni az elõ- és utórendezvényekbe is. Az NDP Elnöksége felkéri a Magyar Lant Tisztelt olvasóit, hogy amennyiben tudnak olyan rendezvényrõl, amely témájában kapcsolódik hazánk múltjához és hagyományaihoz, jelezzék a Magyar Lant Szerkesztõségének. Ezzel is színesíteni óhajtjuk a program-kínálatot, hogy teljes és valós keresztmetszetében mutassuk be Magyarországot a hazalátogatóknak. A bejelentett programokat a Magyar Lant februári és márciusi számaiban fogjuk közölni.

A Nemzeti Demokrata Párt Elnöksége

 

ARCKÉPCSARNOK

(Élõ magyar értékeink: Sport, Tudomány, Mûvészet)

Radnóti Zsuzsa (1938)
Dramaturg. A kortárs magyar drámával foglalkozik. Örkény István halála óta gondozza és sajtó alá rendezi az életmû-kiadást. Bálint Lajos-gyûrû, Jászai Mari-díj (1980). A Radnóti Miklós Színház nyílt Mûhelyének, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Nyílt Fórumának egyik alapító szervezõje. Fõbb munkái: Cselekvés - nosztalgia (drámák színház nélkül, 1985), Mellékszereplõk kora: Magyar drámák a nyolcvanas években (19919, A próféta színháza (Füst Milán drámáiról) 1993).

Fórián Éva (1960)

Sportlövõ. 1974-tõl az MHSZ Nyíregyházi LK, majd 1981-tõl Bp. Honvéd versenyzõje, többszörös bajnok, 1979-tõl válogatott. 1979, 1982, 1984, 1991, 1993 Európa-bajnok, 1985, 1986, 1991 világbajnok. 1981 Eb-ezüstérmes, 1982, 1983 Eb-bronzérmes. Számos nemzetközi verseny gyõztese, s mind a mai napig aktív versenyzõ.

Kaba Melinda (1926)

Régész, mûvészettörténész. Ásatásokat vezet elsõsorban Aquincum-ban. Ásatásai közül jelentõsebbek a Hajógyári-szigeti helytartói palota mozaikpadlózatának feltárása (1951-1956), közel 800 síros római kori temetõ feltárása (III. ker.), az aquincumi vízvezeték-rendszer mintegy 500 m feltárása. Fõbb munkái: Budapest régiségei (1976), Aquincum emlékei (1976) Tanulmányok Budapest Múltjából (1979), Thermae Maiores (1984), Aquincum a régészeti ásatások tükrében (1995).

Széchy Tamás (1931)
Úszóedzõ. 1969-ben javaslatára bevezetik az úszósport korosztályos versenyrendszerét. 1966-76 a KSI úszószakága, 1976- a válogatott vezetõ edzõje, 1977 a Bp. Honvéd, majd az Ú. Dózsa, 1993-tól a férfi válogatott szövetségi kapitánya. Állami Díj (1988), A magyarság jó hírnevéért kitüntetés (1992). Tanítványai különbözõ világversenyeken több mint 35 aranyérmet nyertek.


Magyar Lant online
A Nemzeti Demokrata Párt havilapja
HU ISSN 1418 8503

[Elôzô szám]     [Következôszám]