Magyar Vállakozói Kör


A Nemzeti Vállalkozói Kör január. 20-án tartotta évadnyitóját. A Vigadó zsúfolásig megtelt konferenciatermében az érdeklődőket Viniczai Tibor köszöntötte, majd Dávid Ibolya előadói beszéde következett. Kupa Mihály korreferátuma után került sor a hozzászólásokra.
A fórum résztvevői a minimálbér rájuk háruló terheiről panaszkodtak, és sérelmezték, hogy a multinacionális vállalatok egyre kevesebb magyar beszállítót vesznek igénybe.
A vállalkozók úgy látják: az őket érintő iparági szabályozás kialakításába éppúgy nem vonják be képviseleteiket, mint a nagyobb volumenű gazdasági döntések előkészítésébe.


Dávid Ibolya beszéde a Nemzeti Vállalkozói Kör konferenciáján

Tisztelt Jelenlévők, Hölgyeim és Uraim!

A mai fórumon résztvevő üzletemberek előtt talán fölösleges, de mégis, a közös gondolkozás kedvéért, engedjék meg, hogy felidézzem, számba vegyem a A XXI. század környezeti jellemzőit:

globalizáció,
a tudásalapú társadalom kialakulása,
rendkívüli módon felgyorsult információáramlás,
erősödő vevő és minőségorientáltság,
az értékteremtés új módszereinek terjedése,
a verseny változó módszerei.

Ebben a környezetben kell a magyar nemzetgazdaságnak helytállnia, erősödnie, versenyképesnek lennie.
A nagy kérdés számunkra, hogy ez sikerül-e, sikerülhet-e, és mit kell tennie ezért a politikának, az államnak, a civil szervezeteknek, a vállalkozóknak, mondhatnám azt is, hogy minden polgárnak, munkavállalónak?
Gondolom nyilvánvaló: először meg kell szerezni, fejleszteni kell a tudást, az innovációs képességet - ha ezekről a kérdésekről magyarul beszélnénk talán azt mondanám az alkotóképességet - , alaposan meg kell ismernünk a világot, de különösen azt a szövetséget, az EU-t, amelynek kereteiben a nemzet jövőjéről gondolkodunk.
Tehát mindenek előtt jelentősen fokozni kell a beruházást az emberi tőkébe, hiszen tudjuk - talán Samuelsonnál olvastam -, hogy a tudás az egyetlen olyan termelési tényező, amelynek hozadéka nem csökken.

Ebbe az irányba a koalíciós kormány jelentős lépéseket tett, a 2001-2002. évi költségvetésben pedig jelentősen emelte a kutatás és a fejlesztés terén az állami támogatást, sőt végre az adórendszer is támogatja, bátorítja a magántőke ez irányú tevékenységét.

Vessünk egy pillantást a magyar gazdaság jelenlegi és középtávon várható helyzetére a nemzeti vállalkozások szemszögéből, arra helyezve a hangsúlyt, hogy miképp növekedhetne teljesítményük. Egy szóval minősítve a magyar makrogazdaság helyzetét azt kell mondjam, hogy az jelenleg jó.

Ennek az állapotnak az elérésében a rendszerváltozás óta minden kormánynak fontos szerepe volt.
Az intézményi rendszer kialakításában, a piacgazdaság törvényekkel történő megalapozásában, a gazdaság szerkezetének átalakításában, a szocializmusból örökölt csőd felszámolásának nehéz munkájában a legnagyobb feladat Antall József kormányára hárult. Alapvonalaiban ezen a nyomon haladt tovább Boross Péter, Horn Gyula s a jelenlegi koalíció is, bár természetesen más-más gazdaságpolitikai súlyponti eltolódásokkal. Minden esetre, ma egy modern gazdasági szerkezetű, az utóbbi négy esztendőben jelentős növekedéssel fejlődő országban élünk, és ez az évi 3-5%-os növekedés az elkövetkezendő években is folytatódni fog, hacsak nem történik valami nagyobb baj a világgazdaságban, vagy nem követ el valami kapitális hibát a mindenkori magyar kormány.

A gazdaság helyzetét részleteiben elemezve már nem ilyen egyértelműen jó a kép, van néhány figyelmeztető jel, amire oda kell figyelni. A GNI, vagyis a nemzeti össztermék Magyarországon maradó része a külföldi tőke nyereségének részleges repatriálása következtében sokkal szerényebb mértékben emelkedik a GDP-nél. Ebből az is következik, hogy a nemzeti vállalkozások által megtermelt új érték növekedése szerény, vállalkozásaink ma még sokkal gyengébbek - objektív és szubjektív okokból - mint a hozzánk betelepült külföldieké.
Sajnos a multik esetében ez sehol a világon nem változtatható meg egykönnyen, de bízunk abban, hogy a helyzet javítható, ellenkező esetben a nemzetivállalkozások többsége az EU csatlakozás után vegetálni fog, vagy csődbe fog menni.
Ezt a helyzetet el kell kerülni.

A foglalkoztatási helyzet javult és javul. A 6%-ot alig meghaladó munkanélküliség, az elmúlt négy évben létrehozott kb. 300 ezer új munkahely nemzetközi összehasonlításban jó eredmény, bár a minimálbér emelés következményeit ma még nem lehet egyértelműen megállapítani. Itt a probléma abban áll, hogy a magyar társadalomban az EU-hoz képest jóval polarizáltabb a jövedelemelosztás, kérdéses tehát, hogy a minimálbér emelése miképp hat majd a társadalom kettészakadásának folyamatára.
Ezek a problémák az elmúlt években tapasztaltaknál több kormányzati figyelmet érdemelnek.

Az infláció csökkenésének folyamata 2000-ben megállt, ami bizalmatlanságot és gondokat okoz a gazdaság minden szereplőjének.
A magas infláció és az ezt figyelmen kívül hagyó ambiciózus kamatpolitika szintén érezteti hatását, a megtakarítások csökkennek.
Jelentősen megnőtt a külkereskedelmi hiány - ugyanakkor örvendetesen nőttek a hazai vállalkozások szempontjából kiemelkedően fontos idegenforgalmi bevételek - és jelentősen csökkentek (az elmúlt két esztendőben a GDP kb. 6%-át tették ki) a beruházások.

A hazai vállalkozások több csoportra bonthatók.
Vessünk egy rövid pillantást először a külföldi tőke által tulajdonolt, többnyire a multinacionális cégekkel jellemzett csoportra. Bizonyára ennek a körnek is megvannak a maga problémái, de el lehet mondani, hogy az elmúlt években nagy dinamikával fejlődtek, ők adják a hazai export 70%-át, a munkavállalók legszívesebben náluk dolgoznak.
A külföldi tőke átformálta a magyar gazdaság szerkezetét, forrása volt a magyar fizetési mérleg egyensúlyban tartásának és a modernizációnak, hiszen az eladósodott Magyarország számára más többletforrás érdemben nem állott ehhez rendelkezésre.
Ezek a cégek, és tőkéjük beáramlása nélkülözhetetlenek a magyar gazdaság jövőbeni fejlődéséhez is.
Ennek a helyzetnek a kialakulásában jelentős szerepe volt a magyar munkaerő képzettségének és alacsony bérének, a számukra nyújtott adókedvezményeknek, az ország iránti - ma is meglévő - nemzetközi bizalomnak és geopolitikai helyzetünknek.

A pozitívumok mellett számunkra gondot okoz, hogy a hazai vállalkozások beszállítási aránya ezekhez a nemzetközi társaságokhoz szerény ž 15-20% az összes beszállításból. Ezen változtatni kell.
Ebben történtek már lépések az előző kormány idején, a beszállítói, termelés integrátori rendszerek fejlesztése, a Széchenyi tervnek is egyik fontos célkitűzése.
Hozzáteszem, hogy a beszállítói rendszer fejlődésének sokszor akadályát jelentik azok a hazai vállalkozások is, amelyek nem tudnak kellő minőségben és mennyiségben, kellő gyorsasággal alkalmazkodva a feltételekhez, beszállítói szerződéseket vállalni a multik felé. Tudom, ennek számos oka van, így a megfelelő eszközháttér, tőkehiány például.
Ezen kell változtatnunk.
Bár tudnunk kell, hogy ha egy nagy cég más országba települ nehéz napok várnak a beszállítókra is, amíg újra magukra nem találnak.

A másik terület, ami az utóbbi időkben fejlődésnek indult: egyre több multinacionális cég hozza Magyarországra kutatás-fejlesztését, logisztikai tevékenységét.
Ez a hazai hozzáadott érték növelése és ennek következtében az ország, a polgár jóléte, érdemi, szakmai tapasztalati, szakmai kultúrájának a fejlődése szempontjából fontos.

A multinacionális cégek tehát jól érzik magukat az országban - ami számunkra fontos -, de időszerű lenne olyan állapotot elérni, amikor ezt a nemzeti kézben lévő vállalkozásokról is elmondhatnánk.

Nem arra kell törekedjünk, hogy a külföldi tőke helyzetét nehezítsük, hanem azt kell elérjük, hogy a hazai vállalkozások számára se legyenek a feltételek kedvezőtlenebbek, mint az övék.

A multinacionális cégek személytelensége, tőkeerejéből és kapcsolataiból eredő erős alkupozíciója, látványos profitorientáltsága természetesen gondokat, kiszolgáltatottsági érzést okoz. Utálatos dolog a profitorientáltság, de ez a gazdasági globalizáció lényege, vagyis a törekvés arra, hogy a pénzt, a tőkét a technika fejlődése következtében összezsugorodott világban úgy helyezzék ki, hogy az a lehető legtöbb profitot hozza ž amit azután ugyanezen elvek alapján fognak befektetni.
A döntéshozók mind a beszerzéseknél, mind termékek, szolgáltatások előállításánál és értékesítésénél lényegében az egész világban gondolkoznak.
A globalizáció egyben azt is jelenti, hogy a legkisebb vidéki vállalkozás is ebben a globalizált világban él, és az informatika, az Elektronius Kereskedelem (E-business), a várható fejlesztések segítségével előbb-utóbb ez számára is részben realitássá válik.

Ma nálunk egyre népszerűbb a multik felé áradó ellenszenvet egyszerű politikai fogásként felhasználni - demagóg módon - a voksok gyűjtése érdekében.
Hiba lenne, különösen ha az EU-ba törekszünk, ha ezt választanánk prioritásnak. A kérdést kezelni kell, de nem látványos szónoklatok formájában. Ha nem tudunk a globalizáció negatívumai ellen tenni, helyesebb, ha a globalizációban rejlő lehetőségekre koncentrálunk.

Egyes amerikai vélemények szerint szinte kizárólag kis és középvállalkozások teremtenek új munkahelyet és vezetnek be minden jelentős technikai újítást, innovatív szerepük kiemelkedő.
Ez sajnálatos módon nem mondható el Európáról és természetesen hazánkról sem. Az OECD országokban a munkahelyek 60-70%-át a kiscégek teremtik és így van ez nálunk is.
Magyarországon például 1994-98 között a nagyvállalkozások által foglalkoztatottak száma 20%-kal csökkent, míg a kis és középvállalkozások esetében ez jelentősen nőtt (nem kényszervállalkozókról beszélek, az mikro vállalkozási kategória).

A kisvállalkozások támogatása a fejlett ipari országokban, így az EU országaiban is kiemelt jelentőségű. A programok kormányzati szinten születnek, ugyanakkor a támogatás tartalmi részében nincsenek direktívák, csak ajánlások.
A támogatás szükségességét a cégek nemzetgazdasági jelentősége és az indokolja, hogy a kisvállalkozás kisebb tőkeereje és mérete minden tekintetben versenyhátrányt jelent a nagyvállalkozásokkal szemben. A hazai kisvállalkozásokat még keményebb követelmények elé állítja, hogy a multinacionális vállalatok nemzetközileg versenyképes vállalkozói kultúrát hoztak be az országba, ami ugrásszerűen állította kihívások elé a hazai vállalkozásokat. (Pl. a kiskereskedelemben a bevásárlóközpontok, szupermarketek megjelenése).

Legfőbb ideje volt, hogy a hazai mikró-, kis- és középvállalkozások megerősítése érdekében erőteljesebb lépésekre szántuk magunkat. Ezek közé a lépések közé tartozik a kisvállalkozásokról és fejlődésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvény, a GM fejezetében a Kis- és középvállalkozói célelőirányzat, a GM által 1998 óta rendszeresen megjelentetett "forrástérkép", a kisvállalkozások beruházásait és az innovációt bátorító adótörvények és a 100 milliárd forint megpályázható tőkejuttatást tartalmazó, az Önök által ma már nálam valószínűleg jobban ismert Széchenyi terv.

Az MDF szerint ezek már érdemi lépések, de még nem elegendőek a kitűzött cél eléréséhez. Később még visszatérek ezekre a kérdésekre.

Magyarországon 1999-ben 773 ezer vállalkozás működött. Ezer lakosra vetítve kb. az EU átlagának kétszerese. A vállalkozások kétharmada alkalmazott nélkül működik, míg ez az EU-ban csak 52%. Mindez az ország szerény gazdasági erejét, a rendkívül liberálisan megfogalmazott vállalkozási lehetőségeket tükrözi vissza. A hazai vállalkozások 1%-a nagyvállalat.
A kis- és középvállalkozások zöme, 76%-a a szolgáltatási ágazatban (kereskedelem, ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások, stb) működik, ipari- építőipari tevékenységet 19% folytat. A mikro vállalkozások aránya a KKV-k (Kis- és Közép Vállalkozások) csoportjában 90%, ezek kisvállalkozási irányba való fejlődése nem jellemző.
A KKV-k relatív pozíciója az értékesítés nettó árbevételét és az exportra történő termelést tekintve az átlaghoz képest a nagyvállalatokkal szemben gyengült.
Örvendetes tény, hogy a saját tőke a mikró és kisvállalkozási kategóriában növekszik, ugyanakkor a középvállalkozásoknál ez egészen minimális.
A vállalkozások eredménye minden vállalkozáscsoportban nőtt.

Összességében ez azt mutatja, hogy a hazai és ezen belül a nemzeti vállalkozások az elmúlt öt esztendőben szerény fejlődésnek indultak.

A képet feltehetőleg jelentősen befolyásolja a kényszerből vállalkozók nagy száma, - azok akiket a munkáltatók csak vállalkozóként hajlandóak foglalkoztatni. (Pl. biztonsági emberek, újságírók, bolti alkalmazottak és még sokan mások.) Indokolt a későbbiekben szabályozási különbséget tenni a klasszikus iparos, szolgáltató és kereskedelmi vállalkozások, valamint a kifejezetten személyes közreműködéshez kötött vállalkozások között.

Néhány szóban most a problémákról, a megoldásra váró feladatokról szeretnék beszélni.

A vállalkozók civil szervezetei, de általában a civil és érdekvédelmi szervezetek sokszor kifogásolják, hogy nincsenek érdemben bevonva a rájuk vonatkozó döntések előkészítésébe, sokszor nem, vagy csak formálisan kérik ki a törvények, jogszabályok vonatkozásában a véleményüket. Ez helytelen gyakorlat, a változtatás érdekében lépéseket teszünk, és reméljük, módunk lesz szerepeltetni a kérdést a következő kormánykoalíció programjában.

Az ígért adóreform ebben a kormányzati ciklusban - az adórendszer kellő áttekintése és koncepciótlan megközelítése következtében - elmaradt. Valószínűleg megbénította a szakembereket ebben a munkában, hogy a választási ígéreteknek megfelelő jelentős mértékű adócsökkentésre a magyar gazdaságban nincs ma lehetőség, hiszen a kiadási oldal (egészségügy, rendvédelem, honvédelem, infrastruktúra fejlesztés, jogszolgáltatás, stb.)teljesítményei még alatta vannak az Európában szokásos elvárásoknak, a jövedelemcentralizáció pedig 2%-kal az EU átlag alatt van. A következő kormányzati ciklusban reális megközelítéssel, az adók és járulékok fokozatos csökkentése mellett, egyszerűbb, áttekinthetőbb szerkezetben, kevés kivételt elfogadva meg kell teremteni egy igazságosabb és gazdaságilag megalapozott adórendszert.
Az adóadminisztrációt egyszerűsíteni kell.
Áttekinthetőbb adórendszer kevesebb munkát ró az adóalanyra és az adóhatóságokra egyaránt, így olcsóbbá teszi a rendszert.
Az új adórendszert viszont a négy év alatt minimális mértékben szabad csak módosítani, a stabilitás mindenki, de különösen a vállalkozók számára fontos. A munkában természetesen támaszkodni fogunk a KÉSZ-ben együttműűködő és más munkaadói szervezetek javaslataira ž amelyek egy részét már eljuttatták hozzám.
Mindenesetre tudjuk, hogy a kisvállalkozások adóterhelés és az adózás következtében előálló fajlagos költségei ma több mint kétszeresét teszik ki a nagyvállalkozásokénak.

Különlegesen fontos téma itt a társadalombiztosítás, illetve ezen belül az egészségbiztosítás kérdés. Az MDF követelése ellenére, a jelenlegi kormány sem fordított kellő figyelmet az egészségügy reformjára és fejlesztésére, holott az ország egészségügyi helyzete 100 felett van az országok rangsorában, az egészségügyi dolgozók bérezése messze elmarad az országos átlagtól, az egészségügy intézményei kaotikus, csőd közeli helyzetben vannak.
A járulékcsökkentéshez, a népegészség javulását szolgáló, racionálisan megfogalmazott, a szolgáltatásokat és azok finanszírozásának módját szabályozó rendszer kell. A járulékkulcsok csökkentése ugyanakkor a vállalkozások számára fontos eredmény, ám ez elsősorban a nagyvállalkozásokat és a közszférát segíti, a kicsik számára az egészségügyi járulék emelése következtében helyzetük romlását eredményezi. Ezt a témát is alaposan felül kell vizsgálni a következő ciklusban.

A minimálbér 40 ezer Ft-ra való emelése a kétéves költségvetés legnagyobb vitákat kiváltó eleme volt.
A kormánynak ebben nem sikerült egyességre jutni sem a munkáltatókkal, sem a munkavállalókkal.
Tudjuk, hogy az EU csatlakozás követelményei közé tartozik az átlagbéreknek legalább az EU átlag 60%-ára való emelése, de még így is tartanak az olcsó munkaerő nyugatra történő áramlásától. No meg 25 ezer forintból már képtelenség megélni, s ez a nyers tény szintén az intézkedés szükségességét húzza alá.
Merész lépés volt ez a kormánytól, bár attól tartok, hogy várható negatív hatásait sem a vállalkozói körre, sem a nemzetgazdaság egyes ágazataira, sem a foglalkoztatáspolitikára, sem az ebből keletkező bérfeszültségre (a sokéves munka, tapasztalatok megbecsülésére) nem mérte fel kellőképpen. Az IPOSZ számításai szerint az egyetlen alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó többletterhe éves szinten kb. 300 ezer Ft-tal lesz több, amihez az egyéb többletköltségeket figyelembe véve évi 1.4-1.8 millió árbevétel többlet kell.
Ekkora keresletnövekedés a GDP növekedésének tervezett dinamikájából nem következik, vagyis a számítás következtetése, hogy sok kisvállalkozó helyzete megrendülhet, hacsak nem talál a problémára valami ügyes megoldást (formális részfoglalkozás, kényszerből vállalkozás, bérek norma szerinti meghatározása, stb). Ez megint a szürkegazdaság, a becsület kockáztatása felé mutat.
A minimálbér hatása három hét alatt nem volt lemérhető, de mindeddig nem tudunk jelentős elbocsátásokról.

Kedves barátaim!
Belátom, hogy ez az intézkedés fontos érdekeket sért, de most már nehéz és nem biztos, hogy kell változtatni rajta.
Ugyanakkor a minimálbér reálértéke 1990 óta jelentősen csökkent, 2000.-ben az 1990. évinek 70%-át tette ki. Ha így vizsgáljuk a kérdést, akkor változatlan reálértéket feltételezve - ami 2000-ben kb. 33 300 Ft.-ot kellett volna jelentsen - ez az emelés csak 20% volt, amiből 8-9 % -ot várhatóan elvisz a 2001. évi infláció.
Lehet, hogy ez a levezetésem Önöknek nem szimpatikus, de igaz. Ennyit pedig a legszegényebb réteg megérdemel.

Maradt még néhány fontos téma, a telephely kérdés, a vállalkozói igazolványok megújítása, a hitelek bonyolítása, a kockázati tőke szerepvállalásának erősítése, de ezekről most már nem kívánok szólni.
Egy területet azonban még ki kell emelnem, ez pedig az EU csatlakozásra való felkészülés. Ennek a minimális feltétele a vállalkozások jobb tőkeellátottságának kialakítása, ebben megkezdtük a lépéseket. A másik fontos feladat a követelményrendszer, a jogszabályok, a minőségi-, környezetvédelmi feltételek megismerése.
Ezek jelentős része magyar nyelven ma még nem is áll rendelkezésre. Fontos, hogy a vállalkozások különböző csoportjaira mielőbb elkészüljenek a hatástanulmányok, hogy lehetővé váljon a pozitív hatásokra való felkészülés, illetve a negatív elemekre való mielőbbi védekezési lehetőségek kidolgozása.
Ezekre pályázatokat kell kiírni. Fontos, hogy képesek legyünk igénybe venni minden olyan eszközt, amelyekkel a kevéssé versenyképes magyar vállalkozásokat és piacaikat eurokonform módon egy ideig még védeni tudjuk.

A vállalkozó a rendszerváltozás kulcsfontosság alakja volt. Innovatív képességük, tehetségük, kockázatvállalásuk nélkül ma nem beszélhetnénk egy szépen fejlődő piacgazdaságról Magyarországon. És ők alkotják a polgárság gerincét is.
Munkájukat köszönjük és mi politikusok szükségesnek tartjuk, hogy az ország érdekében segítsük őket.

Vissza a főoldalra