Képviselői önálló indítvány!



T/5440.

Dr. Áder János úrnak

az Országgyűlés elnökének

H e l y b e n

Tisztelt Elnök Úr!

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosítására az alábbi önálló képviselői indítványt nyújtom be:

Törvényjavaslat

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló

1990. évi IV. törvény módosítására

1. §

A törvény 8. §-a a következő (3)-(4) bekezdésekkel egészül ki:

"(3) E törvény egyházak nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályainak alkalmazása szempontjából vallásnak olyan világnézet minősül, mely természetfelettire irányuló, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő sajátos magatartás-követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja.

(4) E törvény egyházak nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályainak alkalmazása szempontjából nem tekinthető vallási tevékenységnek különösen az, amely elsődlegesen és meghatározóan

a. a politikai és érdekérvényesítő,

b. a pszichikai vagy parapszichikai és gyógyító,

c. gazdasági-vállalkozási (anyagi haszon elérése céljából folytatott),

d. nevelési-oktatási,

e. a kultúraközvetítő,

f. szociális és egészségügyi,

g. sport, gyermek- és ifjúságvédelmi

tevékenység."

2. §

1. A 9. § (1) bekezdése következőképpen módosul:

"(1) Az egyházat - kizárólagos illetékességgel - a Fővárosi Bíróság (a továbbiakban: bíróság) nyilvántartásba veszi, ha

a. az egyházat legalább tízezer természetes személy megalapította,...

d. az egyház megfelel e törvény 8. §-ában előírtaknak."

1. A 9. § (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(2) A célkitűzése vagy meghatározó gyakorlata szerint nyilvánvalóan nem vallási tevékenységet folytató csoport egyházkénti nyilvántartásba vételét - ha e törvény másként nem rendelkezik - meg kell tagadni, illetve - ügyészi keresetre, peres eljárásban - a nyilvántartásból törölni kell.

2. Az egyház alapszabályának, vagy belső törvényének, szabályzatának

(a továbbiakban: alapszabály) tartalmaznia kell az egyház nevét, székhelyét és szervezeti felépítését. Az egyház elnevezése a már nyilvántartásba vett egyház elnevezésével nem lehet azonos vagy összetéveszthető."

3. §

A 10. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A bejelentéshez csatolni kell az érvényes alapszabályt, és a 9. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti nyilatkozatot, továbbá az egyház legfőbb vallási tanainak az illető egyház magyarországi legfelsőbb szerve által jóváhagyott összefoglalását. Közölni kell továbbá az egyház képviseletére jogosult személy(ek) nevét."

4. §

A törvény 11. §-a helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

"11. § (1) Az egyház nyilvántartásba vétele megtagadható, ha az alapítók nem tettek eleget a 9. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban, a 9. § (3) bekezdésében, valamint a 10. §-ban foglalt előírásoknak.

(2) Az egyház nyilvántartásba vételét elrendelő, az azt megtagadó, valamint a nyilvántartásból való törléséről rendelkező határozat ellen az érintettek és az ügyész fellebbezéssel élhetnek."

5. §

1. A törvény 13. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

"(2) Az egyház az alapszabályában az önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egységét jogi személyiséggel ruházhatja fel.

2.A törvény 13. §-a (3) bekezdésének negyedik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A nyilvántartásba vételre egyebekben az egyházak nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat kell - a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel -

megfelelően alkalmazni."

3. A törvény 13. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egysége vagy vallásos célra létesülő önálló szervezete (egyházi jogi személy) létrehozható az e törvény 8. § (4) e)-g) pontjaiban meghatározott tevékenységek elsődleges folytatása céljából is."

6. §

A törvény 15. § (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(3) Az egyházakat azonos jogok illetik, és azonos kötelezettségek terhelik. Törvény az egyházak társadalmi szerepéhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek vonatkozásában eltérően is rendelkezhet."

7. §

A törvény 16. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A 13. § (2) bekezdése szerinti egyházi jogi személy törvénysértése esetén az ügyész pert indít az adott egyházi jogi személy ellen."

8. §

1. A 20. § (2)-(4) bekezdései helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

"(2) A bíróság az ügyész keresete alapján törli a nyilvántartásból azt az egyházat vagy a 13. § (3) bekezdése szerinti egyházi jogi személyt, amelynek tevékenysége a 8. § (2)-(4) bekezdésébe ütközik, ha e tevékenységet a felhívása ellenére sem szünteti meg.

(3)Az e törvényben szabályozott keresetindításhoz az ügyész az egyház, illetve egyházi jogi személy vezetőitől az egyház törvényes működésével kapcsolatos iratok és adatok rendelkezésre bocsátását, illetőleg megküldését, továbbá felvilágosítás adását kérheti. Az egyház, illetve egyházi jogi személy vezetője az ügyészi felkérésnek köteles eleget tenni.

(4)A bíróság az ügyész keresetére megállapítja az egyház megszűnését és törli a nyilvántartásból, ha tevékenységével felhagy, és vagyonáról nem rendelkezik."

2. A 20. § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Ha a jogsértés az egyház szervezeti egységének vagy a 13. § (3) bekezdése szerint létesült önálló szervezetének működése során fordul elő, a (2) bekezdés szerinti felhívásról a bíróság az egyház magyarországi legfelsőbb szervét is értesíti."

9. §

A már nyilvántartásba vett egyházak (egyházi jogi személyek) székhelye szerinti megyei bíróság a nyilvántartásba vételre vonatkozó iratokat e törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül megküldi a Fővárosi Bíróságnak.

10. §

(1)E törvény a kihirdetését követő harmincadik napon lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. A nyilvántartásba vett egyházak ellen a 20. §-ában meghatározott pert az ügyész a törvény kihirdetését követően azonnali hatállyal megindítja.

(2)A 12. § (2) bekezdésében a "9. § (2) bekezdésében" szövegrész a "9. § (3) bekezdésében" szövegrészre változik.

I n d o k o l á s

Általános indokolás

A vallásszabadság alapvető jog, mely az emberi jogok között kitüntetett helyet foglal el. Az Alkotmány fokozott védelemben részesíti e jogot, azon alapjogok közé sorolva, melynek gyakorlása még rendkívüli, illetve szükségállapot idején sem korlátozható. Az Alkotmány, illetve az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a vallásszabadság azon jogok közé tartozik, mely csak más alkotmányos jog, vagy alkotmányos érték érdekében korlátozható, amennyiben a korlátozás az elérni kívánt célhoz szükséges, és mértéke a céllal arányos.

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény (a továbbiakban: törvény) előkészítése a nyolcvanas évek végén kezdődött, még az Állami Egyházügyi Hivatal keretében. Az Országgyűlés végül is 1990. Elején fogadta el - akkor - alkotmányerejű törvényként. A törvény módosításához az Alkotmány jelenlegi rendelkezése szerint a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

A törvény alapvetően hozzájárult a lelkiismereti és vallásszabadság jogának biztosításához, és így a vallási közösségek, vallásfelekezetek, egyházak (a továbbiakban: egyházak) szabad működéséhez. Bár a törvény alapjaiban kiállta az idők próbáját, az elfogadása óta eltelt évtized megmutatta hiányosságait is. Alapvető, strukturális változtatásra tehát nincsen szükség, de a törvény kisebb léptékű kiigazítására igen, hogy a vallásszabadság jogával - különösen az egyházi státusszal - való visszaélések megelőzhetők, kiszűrhetők és kezelhetők legyenek.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1178-as (1922. Február 5.) és 1412-es (1999. Június 22.) ajánlása fölhívja a figyelmet arra, hogy "szektatörvények" nem kívánatosak, mivel a vallásszabadság csorbításához, és a kisebb, vagy újabb vallási közösségek marginalizálásához, működésük korlátozásához vezethetnek.

Az ajánlások szorgalmazzák, hogy a meglévő jogi eszközöket vessék be a tagállamok a "vallási, ezoterikus, vagy spirituális csoportok illegális tevékenysége" ellen, továbbá, hogy támogassák olyan szervezetek létrejöttét, melyek segítséget tudnak nyújtani "vallási, ezoterikus, vagy spirituális csoportok áldozatai, és az áldozatok családtagjai számára, különösen a kelet- és közép-európai országokban". Az Európai Unió Parlamentjének 1996. Február 29-én kelt állásfoglalása arra szólítja föl a tagállamok kormányait, hogy "kellő megfontoltsággal adományozzák az adókedvezményt, és jogi védelmet biztosító vallási szervezeti státuszt, illetve indokolt esetben vonják azt meg a titkos, vagy büntetendő gyakorlatot folytató csoportosulásoktól". Az állásfoglalás szintén a meglévő jogi eszközök bevetését szorgalmazza a törvénytelen tevékenységet folytató "kultuszok" ellen, és szorgalmazza a jelenséggel kapcsolatos információcsere fokozását.

Az egyházak státuszával kapcsolatban feszültségek alapvetően két szempontból léptek föl:

egyfelől egyházként nyilvántartásba vetették magukat olyan csoportok, melyek alapvetően nem vallási tevékenységet folytatnak. Kiszűrésükre a törvény jelenlegi rendelkezései nem biztosítanak megfelelő eszközöket. Ugyanakkor az egyedi törvénysértések kezelésére a továbbiakban is a meglévő jogi eszközöket kell igénybe venni.

Másfelől a nagyon is különböző egyházak egy jogi kategóriába helyezése visszásságokat eredményez mind a szimbolikus, társadalmi státusz, mind a testre

szabott szabályozás vonatkozásában. Ahogy a jog nem kezelhet azonos társadalmi valóságokat különbözőképpen (ez diszkrimináció lenne), úgy a nagyon

különböző valóságok azonos kezelése is helytelen. Az elmúlt évtized során számos olyan jogszabály született, mely az egyházak társadalmi valóságában

megnyilvánuló különbségeket figyelembe vette. Az Alkotmánybíróság több határozatában kimondta, hogy az egyházak egyenlőkként való kezelése nem zárja

ki az egyes egyházak tényleges társadalmi szerepének figyelembevételét (4/1993. (II. 12.) AB hat., 970/B/1994. AB hat.). Az egyházak azon jogai

tekintetében, melyek tehát a vallás szabad (közösségi) gyakorlásához kapcsolódnak, nem tehető különbség, míg a társadalmi szerepükhöz kapcsolódó jogok

és támogatás biztosítása során az állam tehet különbséget - természetesen az ésszerűség követelményének szem előtt tartásával, azaz nem önkényes módon,

hanem olyan objektív alapon, mely a különböző egyházak társadalmi szerepének eltérésében tetten érhető.

Az Alkotmány és a nemzetközi emberi jogi egyezmények mindenki számára biztosítják a szabad vallásgyakorlás jogát. Ez magában foglalja nem csak az egyéni és magánkörben történő vallásgyakorlás, de a meggyőződés közösségi, nyilvános kinyilvánítását is. Míg a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895. Évi XLIII. Tc. a szabad, nyilvános, közös vallásgyakorláshoz még megkövetelte az adott felekezet elismertségét, az Alkotmány ma ilyen megkötés nélkül védi a vallásszabadságot.

Az egyházi státusz tehát semmiképpen nem feltétele a közösségi vallásgyakorlásnak: az egyházak státuszának, és a közösségi vallásgyakorlás szabadságának semmi köze nem lehet egymáshoz. A státusz hiánya nem érintheti a működés szabadságát, így az egyházi státuszhoz tehát nem kapcsolhatók olyan jogok, melyek vallásszabadság érvényesülésének elengedhetetlen tényezői. A törvény nem is az egyházak alapítását szabályozza, hanem nyilvántartásba vételüket, mellyel jogi személyiséget nyernek.

A javaslat az egyházak nyilvántartásba vételénél figyelembe veendő szempontok, és a nyilvántartásból való törlésénél követendő eljárás új szabályozása mellett rendezi a különböző egyházi jogi személyek státuszát, megszüntetve az e területen kialakult jogbizonytalanságot, rendezi az ügyészség szerepét a törvénysértő tevékenységet folytató egyházak elleni perekben, és tisztázza az egyházak egyenjogúságának kérdését.

Különösen fontos és aktuális a javaslat abból a szempontból, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal elmúlt évi évkönyvében már azt jelezte, hogy egyes magukat vallási szervezetként álcázó csoportok (pl. a Szcientológiai Egyház) immár nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. A magyar társadalom - mint ahogy minden társadalom - biztonságigénye 2001. Szeptember 11-e, az esztelen amerikai terrortámadás óta jelentősen megnövekedett.

Ilyen szempontból is rendkívül lényeges, hogy a Magyar Országgyűlés újra foglalkozzon e fontos témával, és szabjon határt a vallási- és az egyházi státusszal való visszaélés mindenféle formájának.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A törvény eddig nem határozta meg sem pozitív, sem negatív szempontok alapján, hogy mit tekint, illetve mit nem tekint vallási tevékenységnek. A törvény szabálya nem a vallás tudományos fogalmának leírására törekszik, és nem korlátozza a vallásszabadság alapvető joga által alkotmányos védelem mellett folytatható vallási tevékenységet, hanem körülírja azokat a jellemzőket, melyek arra érdemesítenek egy csoportot, hogy fokozott védelem, és különböző sajátos jogok birtokába jusson. Természetesen a sajátos státusz elnyerésének hiánya nem akadálya az e törvény adta keretek közé nem illeszthető vallás szabad gyakorlásának sem, amennyiben az ilyen vallás nem törvénytelen tevékenységet folytat. A nyilvánvalóan nem vallási jellegű csoportok számára az egyházi jogi személyiséget nem szabad hozzáférhetővé tenni. A (4) bekezdésben felsorolt tevékenységeket természetesen másodlagos jelleggel vallási közösségek is folytathatják, ezek a tevékenységek azonban nem minősülnek a törvény értelmében vett vallási tevékenységnek. Az olyan szervezetek, melyek elsődlegesen ilyen tevékenységet folytatnak, azaz nem a vallási tevékenységük az elsődleges, nem működhetnek egyházként. Az elsődlegesen nem vallási tevékenységnek minősülő tevékenységet folytató csoportok más szervezeti formában működhetnek.

A 2. §-hoz

A nyilvántartásbavételi gyakorlat egységességének biztosítására szükséges, hogy az országban csak egy bíróság foglalkozzon ezzel a speciális szakismereteket igénylő kérdéssel. Szemben a cégek és a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételével egyház nyilvántartásba vételére ritkán kerül sor, és a nyilvántartásba vételét kérő szervezet vallási jellegének megítélése speciális szakismeretet igényelhet (amennyiben ennek megítélése jogvitát vált ki, a bíróság megfelelő szakismerettel rendelkező személyt rendelhet ki szakértőként a polgári peres eljárás szabályai szerint.)

A célkitűzése, vagy meghatározó gyakorlata szerint nyilvánvalóan nem vallási tevékenységet folytató csoport egyházkénti nyilvántartásba vételét a bíróságnak meg kell tagadnia. Amennyiben ilyen csoport mégis egyházként nyilvántartásba került volna, ügyészi keresetre, peres eljárásban a nyilvántartásból törölni kell.

A korábbi szabályoknak megfelelően az egyház alapszabályának, vagy belső törvényének, szabályzatának tartalmaznia kell az egyház nevét, székhelyét és szervezeti felépítését. Az egyház elnevezése a már nyilvántartásba vett egyház elnevezésével nem lehet azonos, vagy összetéveszthető.

Jelentős változást jelent a javaslatban a megalapításhoz szükséges minimális létszám radikális emelése. E változás követi az általános európai gyakorlatot (hozzánk legközelebbi példa: Ausztria), amely a nyilvántartásba vételt, és az egyházi, vallási tevékenység tekintélyét, komolyságát hivatott érvényre juttatni.

A 3. §-hoz

A hittételek (vallási tanok összefoglalása) csatolásának követelménye nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a bíróság a 8. §-ban meghatározott követelmények, és tilalmak fennállása ügyében határozni tudjon. Ugyanakkor a hitelvek nyilvánosságra hozatalának követelménye elősegíti a társadalmi nyilvánosságot is.

A 4. §-hoz

Amennyiben az alapítók nem tesznek eleget a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos formai követelményeknek, úgy a nyilvántartásba vétel megtagadható. Az alapítók - a hiányosságok értelemszerű pótlása mellett - fellebbezéssel élhetnek e határozat ellen, de fellebbezéssel élhet az ügyész, vagy más érintett is (így adott esetben olyan más egyház, melynek a 9. § (3) bekezdésében biztosított névkizárólagossághoz való jogát az új egyház nyilvántartásba vétele sértené).

Az 5. §-hoz

A törvénymódosítás egyértelmű szóhasználattal megkülönbözteti az egyházat, és az egyéb egyházi jogi személyeket. Az egyházi jogi személyek közül csak az egyházak vallásos célra létesülő önálló szervezetei kerülnek bírósági nyilvántartásba. Az egyházak önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egységei, melyek az egyházak belső rendelkezései alapján rendelkeznek jogi személyiséggel, bírósági nyilvántartásban nem szerepelnek, ezeket az egyház saját belső joga ruházza föl jogi személyiséggel. Az ilyen jogi személyeket az egyház tartja megfelelő formában nyilván, és szükség esetén az egyház ad igazolást a jogi személyiség létéről, vagy a képviseletre jogosult személyéről.

Az egyházi jogi személyek másik csoportja az egyház vallásos célra létesülő önálló szervezete, melynek jogi személyisége a bírósági nyilvántartásbavétellel keletkezik.

A nyilvántartásbavételre az egyházak nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni (így ezen egyházi jogi személyek nyilvántartásba vétele is a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe tartozik).

Az egyházi jogi személyiség e két lehetséges formája közül az egyház választja ki a számára megfelelőbbet szervezetei számára, azaz a - törvényi feltételek teljesítése esetén - az egyház dönt arról, hogy egyes szervezeteit szervezeti egységként maga ruházza föl jogi személyiséggel, vagy önálló szervezetként a bíróságon nyilvántartásba veteti őket. Ilyen egyházi jogi személynek minősülő szervezetek, vagy intézmények nem csak szigorúan vett vallási célra hozhatók létre, hanem közcélok ellátására is, azonban olyan célokra, melyek sem vallási, sem közcélnak nem minősülnek (így a gazdasági, vagy a politikai tevékenység) egyházi jogi személy nem hozható létre.

A 6. §-hoz

Az egyházak, mint sajátos jogi személyek magától értetődően egyenjogúak. A vallásszabadság mértékében, és az ehhez kapcsolódó jogok tekintetében az állam nem

tehet különbséget. A vallási és világnézeti kérdésekben semleges állam nem illetékes a különböző vallások, és egyházak közötti különbségtételre, különösen nem hittételeik alapján. Azonban a jogalkotó nem hagyhatja figyelmen kívül az egyházak között ténylegesen meglévő társadalmi (azaz "külső" jellegű) különbségeket. Az ilyen különbségtételt az alkotmánybíróság - az egyházak egymástól eltérő társadalmi szerepét figyelembe véve - nem ítélte alkotmányellenesnek. Az új rendelkezés az Alkotmánybíróság korábbi határozatainak megfelelő formában a fennálló helyzet pontosabb megfogalmazása, mely egyértelművé teszi, hogy van lehetőség arra, hogy a különböző ágazati törvények az egyházak közötti különbségeket megfelelően figyelembe vegyék, ugyanakkor egyértelművé teszi azt is, hogy csak a vallási közösségek társadalmi szerepéhez kapcsolódó kérdésekben tehet a jogalkotó közöttük különbséget, míg például hitelvi alapon, vagy a vallásszabadsághoz kapcsolódó kérdésekben nem. E két szféra elkülönítése a jogalkotó felelőssége, melyet végső soron az Alkotmánybíróság ítél meg. Az egyházak társadalmi szerepe szempontjából adott esetben figyelembe vehető lehet az egyházi szervezet működésének ideje, mérete, tevékenysége, vagy szerepvállalása közfeladatok átvállalása terén.

A 7. §-hoz

Amennyiben olyan egyházi jogi személy követ el törvénysértést, mely bírósági nyilvántartásban nem szerepel, úgy az ügyész ezen egyházi jogi személy ellen indít pert.

Az egyház, illetve a 13. § (3) bekezdése szerinti egyházi jogi személy törvénysértése esetén követendő eljárást a törvény 20. §-a tartalmazza.

A 8. §-hoz

Egyház, vagy egyházi jogi személy peres eljárás nyomán történő törlése csak olyan egyházi jogi személyek esetében képzelhető el, melyek bírósági nyilvántartásban szerepelnek.

A törvény gondoskodik az ügyészség feladatának ellátásához legszükségesebb adatok hozzáférhetőségéről, anélkül, hogy az egyházakat általános jelleggel a törvényességi felügyelet körébe vonná.

Az eddigi szabályozást fenntartva a bíróság törli a nyilvántartásból az olyan egyházat, mely tevékenységükkel felhagyott, abban az esetben is, ha ezt a megszűnő egyház maga nem is kéri. A rendelkezés kiegészül azzal, hogy a bíróság a törlést ügyészi kereset alapján teszi meg.

Amennyiben az eljárás egyházjogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége, vagy egyház vallásos célra létesülő önálló szervezete ellen folyik, a bíróság ezt az egyházi jogi személyt hívja fel a jogsértő tevékenység megszüntetésére, azonban e felhívásról az egyház magyarországi legfelsőbb szervét is értesíti.

A 9. §-hoz

Az egyházak és egyházi jogi személyek egységes nyilvántartása végett a megyei bíróságok a vonatkozó adatokat megküldik a Fővárosi Bíróságnak.

A 10. §-hoz

A hatálybaléptető rendelkezés megfelelő időt biztosít a nyilvántartásbavételi eljárás alatt álló egyházak számára. Ugyanakkor azonnali lehetőséget biztosít az illetékes hatóságok számára, hogy a társadalom védelme érdekében a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megkezdhessék.

Budapest, 2001. november 13.

 

 

Szászfalvi László

MDF

Balogh László

MDF


Vissza a főoldalra