"Falu, Mezőgazdaság, Föld"
TESSEDIK AGRÁRPROGRAM
Magyar Demokrata Fórum



A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG ÁLLAPOTA

Az érzékelhető és tartós fejlődés beindulása még várat magára. Különböző felmérések utalnak arra, hogy a ciklusban eddig a magyar mezőgazdaság teljesítőképessége romlott.

Hasonlóan az előző ciklushoz, az eltelt három évben is elsősorban a spontán folyamatok uralták a mezőgazdaságot, a vezetés az érdemi, mélyebb struktúrákat érintő változásoktól tartózkodott.

Az inkább csak jelszó-szintű, stratégiainak nevezett programok hamar kipukkadtak, s a valóban komoly kárt okozó időjárás fedezte a költségvetés körül fellángoló és várhatóan újra kezdődő - politikai csinnadrattát.

A mezőgazdasági termelés nemzetgazdaságon belüli helyzete gyors ütemben, a természetes folyamattól sokkal gyorsabban leértékelődik. A GDP -ben nem csak viszonylagosan, de abszolút mértékben is csökkent a mezőgazdaság részaránya. Soha nem volt akkor a műveletlenül hagyott földek aránya, mint ebben a ciklusban.

Rendkívüli módon lehangoló, hogy a társadalmi értékítéletben mélypontra zuhant az agrárdiplomák értéke.

Az ágazat foglalkoztatása 600 ezer fővel csökkent, ennek egy része újból foglalkoztathatóvá tehető. A kormányprogramban jelzett statisztikai-információs rendszer kiépítése kétségtelenül folyik, ám úgy tűnik, hogy eddig inkább a bürokratikus elemek érzékelhetők a termelők részéről. A reálértékben kevesebb támogatáshoz lényegesen nagyobb bürokrácia útján lehet hozzájutni. Az adatszolgáltatásban azonban a termelőket nem sikerült érdekeltté tenni, s eddig a rendszer messze nem teljes körű -tehát a kívánt célra csak részben használható. Az ágazat irányítása a koalíciós döntésnek megfelelően "tiszta", de a végső felelősség természetesen a koalíciós kormányé.

Ebben a ciklusban egy olyan személyzeti jellegű folyamat indult be, amely megkerülve az elvárásokat, nagyon sokszor kétes szakmai értékű és kétes múltú személyeket hozott helyzetbe az ágazat teljes területén.

A jelenség oly mértékű, hogy már-már árnyékot vet a szakmai teljesítményükből élőkre. A szakmai kezdeményező készség érzékelhetően lecsökkent.

A döntési folyamatok erősen lelassultak. Példátlanul sokat késnek a támogatási rendszerek kimunkálásával. Késnek a pályázati kiírások, a támogatások utalása, elszámolása, késik a SAPARD program indítása annak ellenére, hogy duzzad az apparátus, legjobban éppen a támogatási rendszert működtető Agrárintervenciós Központ. Brüsszeli méretű és mértékű bürokrácia formálódik a brüsszeli méretű támogatások töredékére. A többlettámogatásokról szóló rendelet is késett, több területen óriási késésben vannak a támogatottak, munkájuk nehezen válik programozhatóvá. Az égetően szükséges géptámogatásokat félidő tájékán - amikor az első bevételek kezdtek beszivárogni a gazdálkodókhoz - általában leállítják.

A reálszféra - egyéb gondjai mellett - ezek a jelenségek is elbizonytalanítólag hatnak.

Az éves költségvetéseknek - értelemszerűen - fedeznie kell a programcélokat. Az ez irányú törekvések a pusztán propagandisztikus elemeken kívül azonban nehezen lelhetők fel.

Összehasonlítva az 1993 és 1998 közötti költségvetéseket, megállapítható, hogy a nominálisan több mint megkétszereződött támogatás reálértéken 16 %-al csökkent. 1999-re ez a csökkenés csak 10%-s. A 2000. évi támogatások azonban reálértéken az 1999. évinek csupán 86 %-át teszik ki. (Magas az áthúzódó tételek aránya is, s ez a folyamat a következő években is prognosztizálható).

Az FVM gyakorlatában igen sok az eseti intézkedés, lépés, amelyekből egy egységes, távlati célkitűzés nehezen állítható össze. Javult a támogatások szerkezete, csökkent a piacra jutási támogatások aránya, s nőtt a beruházásoké. Az előbbi részaránya még mindig túl nagy.

Néhány érzékelhetően jó szándékú kezdeményezés, mint amilyen, pl. az Agrár-Környezetvédelmi program "lóg a levegőben", anyagi alapozása elégtelen.

Sok a hamar kifulladó ígéret, és a meggondolatlan túlköltekezés miatti megtorpanás. A beharangozott támogatásra felkészülők a keretek gyors kifogyása miatt elégedetlenek, a tervezésbe, pályázatba fordított költségek elvesztésével a bizalom is fogy.

Példaképpen a már említett Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program biogazdálkodásra fordítható részének markáns csökkentése a beígértekkel szemben (1,7 milliárdról a 100 millió alá) a mezőgazdaságnak potenciálisan fejlődőképes szegmensét hozza hátrányos helyzetbe.

A piaci célú támogatások egy része csak kevéssé indokolható, s fölhasználásuk nehezen ellenőrizhető. Sajnos, felvetődhet a kérdés: minden ide sorolható költségvetési tétel az eredeti célt szolgálja? A költségvetés vizsgálatakor is felmerül a túlzott intézményfejlesztési és ennek kapcsán a minisztériumi térnyerésére irányuló szándék.

Ennek módszere és az alkalmazott személyzeti politika egysíkú mohósága sok kívülállót érzékelhető ellenszenvvel tölt el. A költségvetésen belül túlzottak az intézményi kiadások. A helytelen személyzeti politikával összefüggésben felduzzadt a politikai hovatartozás alapján foglalkoztatottak száma.

A költségvetésről megállapítható, hogy szerkezetében és lényegében sem szolgálja a kormányprogramban deklarált EU csatlakozásra való felkészülést. A támogatási eszközök (jogcímek) szerint differenciáló magyar rendszer alapelveiben különbözik az EU célorientált rendszerétől. Ezért nincsenek szigorúan fejlesztési programokhoz kötve a támogatások, sokszor még a pályázatos rendszerűek sem.

Nem mehetünk el szó nélkül a támogatási rendszernek az elosztó fázisban jelentkező anomáliái mellett sem. A jelenlegi kormányzati gyakorlat az ágazatban az elosztás során egyre nagyobb súlyt helyez a személyes kapcsolatok szerepére. Egyes elemzők szerint ez a gyakorlat - mely egyes esetekben alig takargatva klientúra építési szándékot takar, - még jó szándék esetén is korrupciós elemeket sejtethet a kívül maradottakban. Az egyedi jellegű elbírálások, továbbá az egyes térségek azonos szabályozók között is fokozottabb támogatása nem szolgálja az ország hosszú távú érdekeit. Egyaránt érzékelhető a rendszerre települő, azt kihasználók sokszor politikai indíttatású felbátorodása, s ezzel párhuzamosan, illetve ebből fakadóan a minisztérium iránt lakossági bizalomvesztés.

A vidékfejlesztés (is) lóg a levegőben, mert azon kívül, hogy az FVM tárca alá tartozik más lényegi kapcsolódási pont, támogatási-fejlesztési koncepció nincs a vidék és a mezőgazdaság fejlesztése között. A népesség vidéken tartása, a vidéki életkörülmények javítása még a látszat szintjén sem érzékelhető a mezőgazdasági jövedelmek csökkenése miatt.

Nem látszik a családi gazdaságok fejlesztésének még a szándéka sem. Jelenleg úgy tűnik, hogy egy szlogenháború vesztese a családi gazdaság, amelynek létét sem a vidékfejlesztés, sem a birtokpolitika, sem az agrárpolitika, sem az adópolitika nem igazolja vissza.

E családi gazdaságok, melyeknek pontos száma még csak nem is becsült, helyenként a századelő technológiájával felszerelve gazdálkodnak. Támogatási rendszerünk a fejlesztésben nem tekinti őket partnernek, a támogatásokból a nagyüzemi szektor évek óta rendszeresen kétszer, 2. 2-ször többet kap, mint a terület kb. felét művelő kisgazdaságok, melyeknek csak a kisebb hányada a valódi családi gazdaság. Gépberuházásra az egyéniek 37%-ot fordíthattak, a többit a társaságok és szövetkezetek használták fel.

 

Lényegesen rosszabb a helyzet a hitelek, főleg a forgóeszközhitelek terén, a hitelállomány több mint 90 %-a nem a kisebb gazdaságokhoz jutott. Technológiai megújulás ezekből nem prognosztizálható a terület több mint felét művelő magángazdaságokban.

A tények rövid és nem teljes körű felsorolása után megállapítható: a szaktárca állásfoglalásaiból és intézkedéseiből nem derül ki egyértelműen, hogy milyen agrárgazdasági szerkezet elérésére törekszik. Az önmagában is zsákutcás őstermelői rendszer tétova megtartása, a felemás, áttekinthetetlen struktúra lebegtetése, amely a mezőgazdaság szinte egyetlen szektorának sem jelent megoldást, nem sok jót ígér.

Egyértelmű választ a kormányzat aktív birtokpolitikája adhatna erre, de ez a válasz is várat még magára.

Az MDF által kezdeményezett Nemzeti Földalap létrehozása, s a pusztán alapkezelői feladatokon túl széleskörű társadalmi ellenőrzés alatt a kormányzat birtokpolitikai szándékainak markáns kifejezése megfelelő válasz lehetne, jelenleg azonban ez a két esztendeje tervezett intézmény köztudottan hatalmi, térnyerési alkuk játéktere.

A részarány tulajdonú földek kiosztása hét éve húzódik, s ma sincs belátható vég. Az egész földügy óriási késésben van, s miután a földtulajdon és a földhasználat szerkezete, struktúrája minden mezőgazdaságot érintő kérdésre visszahat, ez a lemaradás determinálja helyzetünket. Spontán folyamatok vannak kialakulóban, melyek egyes vélemények szerint alig visszafordíthatóak a családi gazdálkodás irányába. Az oka nagyon egyszerű: a mezőgazdasági jövedelmekből nem futja a birtokkoncentrációra, tehát más elemek, legtöbbször spekulációs céllal lépnek be a földpiacra.

Mezőgazdaságunk véglegesen kettészakadóban van, felsejlik a gyakran külföldi érdekeltségű tőkés nagyvállalkozás és a tőle egyre jobban leszakadó törpebirtokos réteg, annak összes gondjával. Úgy tűnik, hogy pont az a középréteg, melynek társadalmi megerősödése a kormányprogram gerincét képezi, a mezőgazdaságban a koalíciós kormányzás ideje alatt megroppan.

Átlátható struktúrák hiányában törvényszerű, hogy az állami szerepvállalás hatékonysága romlik. Sajnálatos, hogy ennek megfelelően logikus folyamat zajlik a magyar mezőgazdaságban, a jövedelemszerző képesség évek óta fokozatosan romlik. A termelőktől való jövedelem-elvonás oly mértékű, hogy a technológiai fejlesztés szintje rendre mélyen a szükséges alatt marad, s ezzel párhuzamosan drasztikusan lecsökkent a mezőgazdaság kárviselő képessége.

Mindez az államtól forrásokat von el, mind nagyobb mértékben kellene támogatnia a műszaki fejlesztést, s mert az árak már a biztosítást sem fedezik, az állami szereptől idegen kárenyhítést is fel kell vállalnia.

Az agrárolló nyílásának halmozódó és évente ismétlődő jövedelem-elvonása többszáz milliárd forintértékű tőkekivonást (jelentős részben tőkefelélést) okoz és megtámogatja az infláció mérséklését (az élelmiszer árak elmaradnak a nyereséget nyújtó árszinttől.)

Az agrárolló kapcsán szükséges hangsúlyozni, hogy az évek alatt felhalmozódó veszteség évente ismétlődik több százmilliárd forintos értékben és ez még akkor is több, mint a költségvetési támogatás, ha egy-egy évben javulás van, ami csak azt eredményezi, hogy a többszáz milliárdos veszteség kissé mérséklődik.

Az érdekképviseletek politikai jellegű megosztottsága ma már bizonyos fokig taszító az ágazat szereplőire. A minden kormányzat alatt megosztható érdekképviseletek látszatra az ágazat , ténylegesen szektoruk vagy vezetőik álláspontját igyekeznek kifejezni, attól függően, hogy a politikai mókuskeréknek éppen mely szakaszában helyezkednek el.

Ez főleg az EU-s csatlakozás idején - végzetes lehet. Az EU tagországok mezőgazdasági szakirányítása, illetve a Bizottság illetékes fórumai, személyei, gyakorlatilag azonosulnak tagországaik termelőinek megfogalmazott érdekeivel. Ennek az a kialakult és jól működő csatornája , hogy a régi tagországok mindegyikében az agrár érdekképviseleti szervek igen hatékony lobbi tevékenységet tudnak kifejteni minden létező fórumon.

A mindenkori kormányzat alapvető érdeke lenne, hogy segédkezzen létrehozni egy , az agrárium érdekeit politikamentesen szolgáló , kellőképpen feltőkésített érdekképviseleti szervezetet.

Az Európai Uniós felkészülésről az általánosságokon kívül a köztudatban nincs ismeret. Döntő hiba, hogy a magyar mezőgazdaság szereplői nincsenek abban a helyzetben, hogy meg tudják fogalmazni, milyen igényekkel léphetnek az Unió felé. Úgy tűnik, nincs stratégiája, sem taktikája a magyar érdekek védelmének. Mindezekből az is fakad, hogy az illetékes apparátus a kisebb ellenállás irányába megy, s a problémás kérdéseket szőnyeg alá söpri azzal, hogy azok számunkra előírtak, kvázi kötelezők, vagy úgymond ellentétesek az EU-s alapelvekkel.

Az FVM felkészültsége néha ijesztő. Csak egy kiragadott példa: a csatlakozási tárgyalások során sarkalatos tétel az agráriumban foglalkoztatottak létszáma, csatlakozás utáni sorsa.

 

E létszámról három hivatalos adatunk is van: a KSH szerint 279 ezer fő, a szaktárca szerint 950 ezer családi és magángazdaság, valamint a kb. 220 ezer foglalkoztatott, az agrárkamara szerint 419 ezer fő. A két szélső becsérték publikált adat, közöttük több mint 400 % az eltérés.

Nem közismert, pedig sokakat érint, hogy mely kérdések azok, amelyekben nem vagyunk hajlandóak alkudni, és mely kérdéseket képezhetik kompromisszum tárgyát. Ami kiszivárog - s mint már említettük olyan szövegkörnyezetben, hogy "EU-s előírás" - kompenzáció elmaradása a tagjelölt országokban. Ennek olyan súlyos piactorzító hatása lenne, amelynek során mezőgazdaságunk nemhogy új piacot nem nyerne, hanem szemben a régi tagországok kompenzációból fakadó versenyelőnyével, adott esetben saját belső piacunk teljes elveszítésével számolhatunk.

Két problémakört kellene alapjában elemezni a belépés előtt - eddig nem történt meg.

Szövetkezeti társaságok, melyek az EU-s fejlődés meghatározói, csak egészséges mezőgazdasági alaptermelési struktúrán hozhatók létre.

Az a fő kérdés, hogy mennyi idő alatt, hogyan lehet ezeket, tehát az egészséges termelői struktúrát és a rájuk épülő szövetkezéseket létrehozni, mint vertikális komplexumokat. Számunkra ez a sikeres verseny alapja, s eddig erről semmit sem tudnak az ágazat szereplői, - csak egyéni stratégiákkal találkozunk.

A másik kérdés a magyar mezőgazdasági szereplők felkészültsége, a tőke, áru, szolgáltatás és személyek szabad áramlása. Mint korábban már kifejtettük, jelenleg a technológiai fejlődés, föld és birtokstruktúra, tőkeellátottság, szövetkezeti fejlődés stb. terén áttörést még szándék szinten sem találni. Felvetődik a kérdés: ha otthonukban kevéssé sikeres vállalkozók a régi tagországokból ide települnek, tőkéjükkel, vadonatúj technikájukkal, több évtizedes kapcsolatrendszerükkel, marketingkapcsolatukkal szemben milyen eséllyel léphetünk fel itthon?

Amíg erre a két alapkérdésre a választ meg nem kapjuk, a csatlakozás a magyar mezőgazdaság számára ugrás a sötétbe.

Összességében az elmúlt 3 esztendő a mezőgazdaságban a kormányprogram célkitűzéseit nem igazolta vissza.

A vidék helyzetét a szólamok, ígéretek és látszatintézkedések lényegében és érzékelhetően nem javították. A kívánatos strukturális változások eddig nem indultak be.

A kormányzat sikeres marketingmunkája és sikerpropagandája kétségtelenül érezteti hatását - a városi választók körében. A vidéki lakosság azonban egyre inkább a látszatintézkedésekkel találkozik, amely egyre türelmetlenebbé teszi.

Nem érzékelhető a mezőgazdaság szereplőinek aktív részvétele az EU-s felkészülés fázisaiban, de nagyobb hiba, hogy a mezőgazdaság szereplői sajnos ma még nem képesek reális igényeiket megfogalmazni az EU felé.

 

 

TESSEDIK AGRÁRPROGRAM

A magyar mezőgazdaság fejlődése a múlt század utolsó negyedében egyre meredekebben eltért a világban meghatározó folyamatok főbb tendenciáitól. Átvettük bizonyos elemeket az újvilágban uralkodó, sok szempontból a világszínvonalat megtestesítő mezőgazdasági termelés főleg technikai megoldásaiból, ezek azonban a szocialista típusú mezőgazdaság kereti között messze az elvárt hatékonysági szint alatt realizálódtak. A kialakult üzemméretek és az esetenként lehetséges tőkekoncentráció segítette, a szövetkezetinek mondott gazdálkodási keret és a szocialista típusú gazdasági és törvénykezési háttér, - így pl. a bérszínvonal gazdálkodás - pedig jelentősen lerontotta a termelés hatásfokát.

A hetvenes évek második felétől elmaszatolta a növekvő feszültségeket a külső források bevonását lehetővé tevő melléküzemági jövedelemtermelés, illetve az erősödő háztáji tevékenység. Az ekkor kialakult struktúrák a mai napig meghatározzák a termelők döntő többségének gazdasági kapcsolatrendszerében az egyenlőtlenségen alapuló függőségi helyzetet.

A rendszerváltás óta érezhető, hogy a századelőn felerősödő ősi nagybirtok -kisgazdaság konfliktus politikai felhangok kíséretében szövetkezeti nagyüzem - családi gazdaság oppozíciójaként jelenik meg a felszínen.

A mélyben a vidéki gazdasági és politikai hatalom megragadásának eszköze, évtizedek óta meglévő problémák és az elkövetett hibák felemlegetésével a mindenkori választási érvrendszer kulcseleme a mezőgazdaság helyzete, amely az elmúlt ciklusok alatt azonban legtöbb elemében döntően nem változott.

 

A valós probléma, amely évtizedek óta megoldásra vár: a vidéki élet minőségének megváltoztatása, jobbítása az agrárium eszközeivel is.

A Magyar Demokrata Fórum az az erő, amely elmondhatja magáról, hogy valóban rendszerformáló tevékenységet végzett az elmúlt időszakban. Lehetőséget adott széles rétegeknek arra, hogy közel fél évszázad után hozzájussanak a termelés lehetőségét biztosító földtulajdonhoz és valóban súlyt helyezett a vidéki infrastruktúra fejlesztésére.

Az MDF által megkezdett folyamatok azonban torzultak. A privatizáció a kulcságazatokban a választási ciklusonként ideológiai köntösben jelentkező hatalmi orientáció-változások a magyar mezőgazdaságot további feladatok megoldása és útkeresés helyett, a félgyarmati függés lehetősége, az egyszerű túlélés elé állították. 1997. tavaszán a kirobbant demonstráció sorozat, a földtulajdonlás körüli viták láttatták a társadalom nagyobb részével, hogy a problémák orvoslására már nem elegendőek a szólamok.

A Magyar Demokrata Fórum elfogadta és támogatja a polgári kormányzat agrárprogramját. E program szerint a mezőgazdaságban működő statisztikai és információs rendszer kiépítése, az agrártermelés növelése, általános, tartós és érzékelhető fejlődés indukálása szükséges. Javítani szándékozik a kormányzat e program szerint a mezőgazdaság versenyképességét, különös tekintettel az uniós csatlakozásra való felkészülésre. A kormány e ciklusban a családi gazdaságok további térhódításával számol, és a falvak népességmegtartó képességének megőrzése érdekében összehangoltan kezeli a mezőgazdasági és vidékfejlesztésre fordítható egyéb forrásokat. A fokozott támogatást igénylő térségekben a kormány átfogó fejlesztési programokat indít be, a háttéripari szolgáltatások, kiegészítő vállalkozások fejlesztésére.

A Magyar Demokrata Fórum folyamatosan figyelemmel kísérte a kormányprogram teljesülését és 2000. őszén az Országos Választmány értékelte az eltelt időszak történéseit.

A választmány megállapította, hogy a mezőgazdaságban elindult folyamatok részben a külső tényezők hatására kedvezőtlen irányt vettek. Ezek közül itt és most csak a legfontosabb elemeket emeljük ki.

  • A mezőgazdasági termelés nemzetgazdaságon belüli helyzete gyors ütemben, a természetes folyamattól sokkal gyorsabban leértékelődik. A GDP -ben nem csak viszonylagosan, de abszolút mértékben csökkent a mezőgazdaság részaránya.
  • A mezőgazdaság jövedelmezőségi viszonyai romlottak. Ezen a pontok nagyon sok változtatási szándék megbicsaklik, és ennek következtében olyan kedvezőtlen struktúrák épülnek ki, amelyek tovább nehezítik az elmozdulást.
  • A földügy óriási késésben van. A földtulajdon és a földhasználat szerkezetének alakulásában spontán folyamatok indultak, a mezőgazdasági jövedelmekből nem telik egészséges birtok-koncetrációra.
  • Elemzésünk szerint a mezőgazdaság termelő szférája kettészakadóban van, látszik egy könnyen külföldi érdekeltség alá vonható tőkés jellegű nagyvállalkozói és egy mind jobban leszakadó törpebirtokos réteg. Az a középréteg, amelynek megerősödése társadalmi szinten kívánatos, a mezőgazdaságban a koalíciós kormányzás ideje alatt megroppanhat.
  • Fentiekkel összefüggésben vizsgálva a családi gazdaságokat azt látjuk, hogy térhódításuk nem látható. A családi gazdaság, mint gazdálkodási forma létét sem a vidékfejlesztés, sem az agrárpolitika, sem a birtokpolitika, sem az adó - és hitelpolitika nem igazolja vissza.
  • Az MDF által tervbe vett, kialakítani javasolt Nemzeti Földalap megvalósítása eddig elmaradt.
  • A csatlakozásra való felkészülést a termelői társadalom nem érzékeli. Nincs válasz arra, hogy a tőke, személyek, áru és szolgáltatás szabad áramlása esetén hazai termelőink itthon milyen eséllyel lépnek fel az évtizedes piaci tapasztalattal, marketingkapcsolatokkal rendelkező versenytársakkal szemben. Belső piacunkon eddig is pozíciókat vesztettünk.
  • Célorientált támogatási rendszer a fentiek és a valóban kedvezőtlen időjárási anomáliák miatt nem alakult ki. Sok eseti intézkedés, hamar kifulladó ígéret fedi el a távlatos célkitűzéseket. Az alapelveiben változatlanul hagyott támogatási rendszer, mely a támogatási eszközök (jogcímek) szerint differenciál, lényegében különbözik az EU célorientált támogatási rendszerétől.
  •  

    Feladatunk a jövőteremtés, s mindezekkel a kérdésekkel szembe kell néznünk, politikai felhangok nélkül, a vidék Magyarországa érdekében. Az eddigi kormányprogram lényegének elfogadása, s annak folyamatosságát feltételezve, a hangsúlyt az alábbi célkitűzésekre helyezzük.

     

     

    A Magyar Demokrata Fórum agrár-és vidékfejlesztési politikája több mint egy évtizede két alappilléren nyugszik:

  • Az életminőség kiegyenlítése és fejlesztése az infrastruktúra, út, vasút, telefon, ivóvíz, szennyvíz - és csatornahálózat, településfejlesztés, egészségügy és oktatási rendszer kiépítésével,
  • A megélhetést biztosító mezőgazdasági tevékenység, amely tisztes jövedelmet biztosít a termelőnek, bevételt a nemzetgazdaságnak, világszerte megbecsülést a magyar gazdának.
  • E megfontolások alapján el kell érni, hogy a magyar vidék egyre több embernek nyújtson megélhetést, segítse a saját eszközeivel magas színvonalon gazdálkodó, saját vagyonnal rendelkező valódi parasztság kialakulását.

    A módosított Agenda 2000 dokumentum szerint az EU tagországok a CAP (közös agrárpolitika) eszközeivel egy európai multifunkcionális mezőgazdasági modellt kívánnak ki és továbbfejleszteni, amely a mezőgazdasági termelés szabályozása mellett meghatározó szerepet játszik a vidék életében, a környezet és tájvédelemben.

    Az Agenda 2000 által felvázolt és az MDF agrárstratégiája által felvázolható modell szinte teljesen fedi egymást.

     

    Agrárprogramunk stratégiai céljai:

  • A magyar mezőgazdaság jövedelemtermelő képességének fokozása, jövedelemszerzésre alkalmas EU kompatibilis struktúrák kiépítése.
  • Olyan támogatási rendszer kialakítása, amely elsősorban a mezőgazdaságból élő, nemzetgazdasági célokat teljesítő gazdálkodókat segíti. A támogatásokat célorientált rendszerben juttatjuk el a gazdálkodókhoz.
  • A valódi szövetkezések feltételeinek megteremtése, a működő szövetkezeteken alapuló versenyképes vertikumok kialakítása.
  • Birtokpolitikai, földhasználati koncepció kialakítása és érvényesítése a Nemzeti Földalap révén.
  • Hatékony érdekvédelem, érdekvédelmi szervezetek támogatása, érdekképviseleti törvény megalkotása.
  • Alkalmassá kell tenni az agrártársadalom minden szegmensét az EU-s csatlakozásra.
  •  

     

     

    Hosszabb távon elérendő célkitűzések:

  • Szívós, következetes, több cikluson átívelő munkával meg kell alapozni a magyar mezőgazdaság termelői struktúráját. Meg kell teremteni az egészséges arányokat a kiegészítő, családi, és nagygazdaságok, valamint azok támogatása vonatkozásában. Meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyek között az árutermelő gazdaságok egyenlősége a domináns, piaci szereplőként, szövetkezési partnerként egyaránt.
  • Stabilizálni kell a mezőgazdaság szerepét a nemzetgazdaságban, egyensúlyba hozva a támogatások és elvonások rendszerét.
  • A mezőgazdaság finanszírozott feladatai közé kell emelni a környezet és tájgazdálkodást.
  • A célok elérése érdekében megjelölhető főbb feladatok

    A kialakítandó birtok és üzemi struktúra

    A piaci viszonyok és a támogatási feltételek gyors változását csak egy a méreteit és tulajdoni viszonyait tekintve vegyes üzemi struktúra képes hatékonyan hasznosítani.

    A nagyüzemeknek perspektívát kell adni a tenyésztési-termelési színvonal emelése, kifejlesztése, a technológiai kísérletezés-fejlesztés, a magas színvonalú költségigényes eljárások kialakítása, adaptációja területén.

    Az árutermelő családi gazdaságok megélhetési biztonságát garantálva, jól kialakított intézményi háttér mellett ez a gazdálkodói kör képes az agrár - és részben a nemzetgazdaság - puffer közegét képezni. Nagy tőke és beruházásigényét az államnak akceptálnia kell. A legjobban támogatandó birtokméretet e körben nemzeti konszenzussal kell megállapítani.

    A magas önellátási hányadú törpegazdaságok és a kiegészítő gazdaságok integrálása az árutermelésbe kiemelt feladat. Nem lehet ezt egyszerűen szociális kérdésként kezelni, hiszen már nagyságrendjénél fogva is meghatározó tömegről van szó. Fokozatosan szét kell választani a valóban szociális ellátás területére tartozó, és az agrárpolitikai célokkal azonosulni képes termelői rétegeket. Ez utóbbiakat az áttekinthető szférába emelve, TÉSZ-eken, feldolgozókon keresztül az ellenőrzött árutermelésbe lehet és kell kapcsolni. Ezzel párhuzamosan különös figyelemmel kell kísérni az őstermelői kört, az EU csatlakozás egyik gátja lehet, hogy sem jövedelmi viszonyaikról, sem az általuk előállított termékek mennyiségéről sincs megbízható információ.

    A mezőgazdaság jövedelemtermelő képességének javítása

    Az MDF programjában az egyik legfontosabb célként, feladatként a mezőgazdasági termelők jövedelemhiányának megszüntetését, orvoslását tűzi maga elé. A probléma nem új keletű, mondhatni több évtizedes. Az eltelt időszakban a mezőgazdaság mutatói a GDP, az export, a beruházások a foglalkoztatás és a jövedelemtermelő képesség tekintetében egyaránt csökkentek, míg az ipar esetén nőttek.

    A mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége 1999-ben jelentősen romlott.

    Az objektív külső körülményeken kívül /természeti csapások/ ehhez a negatív tendenciához hozzájárult a mezőgazdasági támogatási rendszeren belüli folyamatos aránytévesztés is.

    A támogatási rendszerek már évek óta túlpreferálják a piacra jutási támogatásokat /kb. 40%-ban/ a másik két jelentős fejezethez képest, a termelés költségeit csökkentő támogatás 28 %, a beruházási támogatások 32%-val szemben.

    A piacra jutási támogatás önmagában természetesen nem jelentene jövedelemkiesést a mezőgazdasági termelők részére, ha az teljes egészében érintené őket. Sajnos nem így van. A piacra jutási támogatás 75 % - nem a termelőkhöz kerül, hanem a feldolgozói és kereskedői láncokhoz.

    Az ágazaton belül egyes területeket még jobban súlyt a rossz támogatási struktúra. Az egyéni vállalkozók 1997-ben 2,2 - szer, 1998-ban 2,4-szer, míg 1999-ban 1,4 - szer kevesebb támogatáshoz jutottak, mint a társas vállalkozók.

    Egy más megközelítésben a mezőgazdasághoz kerülő támogatáson belül az egyéni vállalkozók 28 %-al, a társas vállalkozók 72 %-al részesedtek. A jövedelemhiány másik, tradicionálisnak mondható oka az agrárolló folyamatos nyílása. A jövedelemkivonás 91- től meghaladta az évenkénti 25-35 milliárd forintot.

    Javaslataink:

    1. rövid távon:

    A természeti csapások okozta jövedelemkiesést nem csak az adóság- konszolidációval lehet kompenzálni, hanem ösztönözni kell a vállalkozó réteget a gazdálkodásának teljes körű biztosítottságára. A jelenlegi 30 %-os biztosítási díjtámogatás helyett 40-45 %-os emelést javaslunk úgy , hogy az amúgy nagyarányban biztosított társas vállalkozások támogatása 20-25 %-ra csökkenne.

    2. közép és hosszú távú intézkedések:

    során célként a versenyképesség kialakítását kell megjelölnünk harmonizálva az Európai Unióval.

  • létre kell hozni az olajárfigyelő rendszer mintájára az agárárfigyelő rendszert
  • a jelenlegi garantált árrendszer az önköltség 70 %-át sem fedezi, ezért 100 %-ra javasoljuk felemelni,
  • be kell vezetni az adóvisszatérítést földvásárlás esetén is
  • a támogatás struktúráját az egyszerűsítés, kevesebb jogcím felé kell mozdítani, s a piacra jutási támogatások rovására a beruházásokat kell diszponálni
  • a jelenlegi árfolyampolitikánkat az Európai Uniós zöld árfolyampolitikának kell felváltania
  • a rövid lejáratú hiteleket is be kell vonni a konszolidációba, mert ez jellemzőbb a családi gazdálkodókra
  • összegezve a javaslatokat, a jövedelempótló intézkedésekkel követnünk kell az Eukonform jövedelempótló megoldásokat.
  •  

    Birtokpolitika

    A magyar mezőgazdaság jövője nagyban függ a birtokpolitikánktól, ezen belül attól, hogy létre jön-e a Nemzeti Földalap és ez az intézmény a szakszerűség talaján áll-e vagy pártpolitikai csatározások színtere lesz. A mai elaprózott birtokstruktúra egyrészt a 90-es évek elején másrészt az utóbbi évek rossz támogatási rendszerének következtében alakult ki /földalapú normatív támogatás kategóriái: 1-20, 20-50, 50-300 ha/

    A fenti kategóriák bevezetése káros folyamatokat indított:

  • 900 ezres nem létező gazdálkodási létszámot indukált.
  • nem létező feketegazdaság alakult ki , családon belüli körbeszámlázással
  • az egyéni vállalkozót jelentős ÁFA-veszteség érte
  • döntéshozók valótlan adatokkal dolgoznak.
  • Ezt a rossz és káros folyamatot a kategóriák megszüntetésével /300 ha alatti normatív földalapú támogatás bevezetése/ meg kell állítani.

    Ez a javaslat szolgálná az MDF irányelvei között szereplő: "pontos, a termőföldre és a termeléssel kapcsolatos adatokra kiterjedő nyilvántartási rendszer" létrehozását is.

    A birtokszerkezetünket általában egyértelműen rossznak szoktuk minősíteni, pedig árnyaltabb a kép. A 2000 évi Általános Mezőgazdasági összeírás /ÁMÖ/ 900 ezer egyéni gazdálkodót mutatott ki ami természetesen a fent vázoltak miatt nem fedi a valóságot. 1990 előtt a termelőszövetkezetekhez kötődően 1,5 millió háztáji gazdaságot tartottak nyilván.

    10 ha felett 51 ezer gazdaság működik hazánkban.

    Ennek megosztása:

    10 - 50 ha

    43 ezer

     

    50 - 100 ha

    6 ezer

     

    100 - felett

    2 ezer

    A településekre lebontva ez azt jelenti, hogy 14-17 10 ha feletti gazdaság tevékenykedik Magyarországon. A nagy kérdés, hogy melyik kategória számít a versenyképes és melyik a csupán a családi megélhetést biztosító közé. Szükségesnek látjuk meghúzni a határt a birtokméreteknél is a verseny és szociális szféra között. Ezen két terület esetén összevontan kell kezelni a támogatások , az adózás és birtokméret kérdéskörét:

    1. Őstermelői szint

    1.

    Szociális szféra:

    - 3-5 ha alatti /szántó/

     

     

    - az őstermelői átalány adózás árbevételi határa 250 ezer Ft

     

     

    - adómentesség

     

     

    - mezőgazdasági támogatásban nem részesülnek

     

     

     

    2.

    Kiegészítő tevékenységet folytatók /régi háztáji/

    - 5-10 ha között /szántó/

     

     

    - az őstermelői tételes költségelszámolást választók

     

     

    - 2 millió Ft- ig adómentesség

     

     

    - támogatásban részesülnek, ha az a versenyszféra elérését célozná

    1. Vállalkozói szint

    3.

    Átmenet a versenyszférába

    - 10-50 ha közötti /szántó/

     

     

    - egyéni vállalkozók

     

     

    - fejlesztések esetén adókedvezmények

     

     

    - fejlesztési, beruházási és jövedelempótló támogatásban részesülnek szolgálva a versenyszféra elérését.

    4.

    Versenyszféra:

    - 50-300 ha közötti /szántó/

     

     

    - jelenlegi adószabályok

     

     

    - fejlesztési, beruházási, jövedelempótló támogatások

     

    Az MDF a családi gazdaságokat támogatja immáron egy évtizede. Célszerű lenne ezt a csak a programokban létező kategóriát jogi, gazdasági, adózási formába ölteni.

    A szociális és versenyszféra szétválasztása elengedhetetlen

  • Javasoljuk , hogy a szociálisan támogatásra szorulókat szociális okokból és szociális eszközökkel támogassuk
  • az ebből a körből kilépni, fejlődni, fejleszteni szándékozóknak esélyt kell adni
  • a szociális támogatásokat nem a mezőgazdasági támogatásokkal összevontan kell kezelni, hanem a szociális és családügyi minisztérium vonalán.
  • Tőkehiány kezelése

    A magyar mezőgazdaságban általános a tőkehiány. Különösen igaz ez az egyéni gazdálkodókra, akik fedezet hiányában és a támogatási rendszerünk túlzott hitelhez kötődése miatt nem jutnak még a meglevő lehetőségekhez sem. A kereskedelmi bankoknak nincs a mezőgazdaságra vonatkozó, jelentős és kedvező hitelkonstrukciójuk. Amit nyújtanak az a támogatási rendszerhez közvetlen kötődik úgy, hogy a pályázó vállalkozásokat lehetőségük van előszelektálni. A magánvállalkozók, kisvállalkozók számarányukhoz mérten is jóval több /hátrányosabb/ éven belüli hitelt vesznek fel, mint a társas vállalkozók.

    A támogatási rendszerek így nem szektorsemlegesek, csak deklaráltan. Bármennyire is furcsa, de még ma is a társas vállalkozók a kedvezményezettek.

    A tőkepótló, hosszú lejáratú hitelek aránya:

  • társas vállalkozók 80 %
  • egyéni gazdálkodók 20 %
  • A veszteségek és a jövedelemhiány miatt a mezőgazdaság túlhitelezetté vált, s ezért a bankok igyekeznek kivonulni erről a területről.

    Javaslatunk: a fentiek miatt növelni kell az állami szerepvállalást a kezesség és garanciavállalás területén - melyet 90-100 % -ra javasoljuk emelni.

    Orientáció az eredményességet biztosító termékszerkezet felé

    Az élelmiszer előállításából az ágazatnak minél nagyobb fázisjövedelmet kell realizálni. Ennek érdekében a termékszerkezetet a nagyobb hozzáadott értéket adó termékek felé kell elmozdítani, másrészt növelni kell a fizetőképes piac által preferált termékek arányát.

    Közelíteni kell az EU-ban kialakult ágazati arányok felé, kiemelten kell kezelni a hungarikumok előállításának és az alternatív földhasznosítás kérdéseit. Érdemben kell kezelnünk a "bio" termékek adta lehetőséget.

    Megújuló intézményrendszer

    Még egyszer át kell tekinteni a köz és szakigazgatási funkciók hazai hagyományokon kialakult és az EU-hoz való zökkenőmentes csatlakozás érdekében módosítani szükséges szerkezetét. Véglegesen meg kell formálni az új agrárpiaci intézményrendszer kiépítését (Nemzeti Kifizető Ügynökség szervezeti informatikai ellenőrzési rendszere), másrészt a már felállított szervezetek működési hatékonyságát fokozni kell. (ARH, terméktanácsok, agrárstatisztika, információ és adatgyűjtés intézményei).

    Az intézményrendszer megerősíteni szándékozott részét képezik az érdekképviseletek, melyek működtetéséhez jelentős központi segítséget szánunk.

    Kiegészítjük az intézményrendszert az ártermelő családi gazdaságok számára is könnyen elérhető piaci információs rendszerrel.

     

    Törvényalkotás

    Szükséges az átfogó mezőgazdasági törvény megalkotása, melyben - a német Mezőgazdasági Tv. mintájára - rögzíteni szükséges a mezőgazdasággal kapcsolatos alapelveket, a törvényhozás eredményességét visszaigazoló rendszereket, azok működtetésének rendszerét stb.

    A földtörvény átfogó módosítása szükséges, a Nemzeti Földalap feladatainak törvénybe foglalásával. A bel- és külföldi spekulációs tőke földtulajdonszerzésből való kiszorítása, a működtethető birtokok rendszerének kialakítása, a törvénykerülő földszerzési technikák kizárása (kézizálog) általában az árutermelő honi gazdaságok preferálása érdekében szükséges szabályozás kialakítása a fő célkitűzés. A Nemzeti Földalap feladatai közé a bérleti viszonyok átláthatóvá tétele, az állam birtokpolitikájának végrehajtása is tartozzon a földvagyon hasznosítása mellett.

    A mezőgazdasági szövetkezés valódi tartalommal való feltöltése érdekében le kell rombolni az előítéleteket és a potenciálisan egyenlő gazdasági erőknek lehetőséget kell biztosítani a gazdálkodás minden területén a szövetkezéssel történő előrelépésre. Tevékenységüket be kell ágyazni az adó-hitel és támogatáspolitikába.

    A szövetkezésekkel kapcsolatos feladatokat az MDF az elkövetkező időszak kulcskérdésének tekinti.

    A költségvetési törvénykezésben elő kell segíteni a rövid és hosszú távú célkitűzésben megjelölt célok megvalósulását. A birtok, termék és intézménystruktúra kialakítása mellett a költségvetési törvénynek a hosszabb távra történő áttekinthető gazdálkodás feltételeit is biztosítani kell.


    Vissza a főoldalra