E l ő t e r j e s z t é s

a Magyar Demokrata Fórum

Országos Választmánya részére

a Nemzeti Korrupcióellenes Stratégiáról

Budapest

2001. március


 

TARTALOM

ELŐTERJESZTÉS

Kommunikációs összefoglaló

I. A korrupció jelensége, helyzete, megítélése Magyarországon (percepció - magatartás - stratégia)

A/ A korrupció veszélyessége

B/ Korrupcióellenes stratégiák

C/ Javaslatok

II. Egyes területek konkrét értékelése a korrupció szempontjából

A/ A privatizáció tanulságai

B/ A média szerepe

C/ A külföldi megrendelőkkel való viszony korrupciós jellegű ügyei

III. A Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia tervezete

IV. Határozati javaslat

 

Kommunikációs összefoglaló

A Magyar Demokrata Fórum - figyelemmel a Kormány programjában, az Európai Bizottság éves jelentéseiben, valamint a korrupció elleni nemzetközi egyezményekben, ajánlásokban foglaltakra - támogatja a párt Elnöke, dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony által kidolgozott Nemzeti Korrupcióellenes Stratégiát.

A Stratégia intézkedéscsomagba foglalva határozza meg az egyes feladatokat.

1. A Stratégia 4 fő részre tagolódik:

  1. az I. részben az általános jogi környezet felülvizsgálatával kapcsolatos feladatok,
  2. a II. részben büntető jogszabályok módosításának fő irányai,
  3. a III. részben a jogalkotási feladatokat nem igénylő intézkedések,
  4. a IV. részben pedig az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a Legfőbb Ügyész bizonyos feladatok megoldásában, végrehajtásában szükséges közreműködésének jelzése található.

Az egyes tárcák hatáskörüknek megfelelően kell elvégezzék a meghatározott feladatokat, az intézkedések megtételének, illetve a feladatok végrehajtásának koordinálásáról pedig az igazságügyi tárca kell gondoskodjék.

Az intézkedéscsomag célja, hogy

  1. ismételten, határozottan jelezze az eltökélt szándékot a korrupció elleni fellépésre
  2. az eddig megtett intézkedéseket folytatva hatékony kormányzati cselekvéssorozat álljon rendelkezésre, ami rövid és hosszabb távra egyaránt meghatározza a teendőket;
  3. erősítse azokat a folyamatokat, amelyek a közszolgálat, a bűnüldözés és a tömegtájékoztatás területén közös szemléletmódra helyezik az átláthatóság, az ellenőrizhetőség és a számonkérhetőség követelményét.

2. A Stratégiában foglaltak tematikus összefoglalója

Összeférhetetlenségi szabályok

  1. felülvizsgálandók az összeférhetetlenségi szabályok az önkormányzati képviselőknél, a polgármestereknél, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai, valamint a köztisztviselők esetében
  2. Vagyonbevallás

  3. felülvizsgálandók a vagyonbevallás szabályai,
  4. megvizsgálandó a vagyonbevallásra kötelezettek körének bővítése

Mentelmi jog

  1. a képviselő által elkövetett bűncselekmény elévülési idejébe ne számítódjék be az az időtartam, amely alatt az illető mandátummal, mentelmi joggal rendelkezik
  2. Köztisztviselők (hivatalos személyek)

  3. szankcionálandó a korrupciós bűncselekményekre vonatkozó feljelentési kötelezettség elmulasztása,
  4. etikai kódex alkotandó: az alapvető etikai elvárásokat meg kell fogalmazni a korrupció kockázatának kitett foglalkozási ágakban, tekintettel az adott körben kialakult hagyományokra és a közvélemény elvárásaira

Adatkezelés

  1. szűkítendő az üzleti titokként kezelt adatok köre
  2. Közbeszerzés

  3. differenciálni kell a közbeszerzési törvény szankciórendszerét,
  4. a közbeszerzési eljárásokban kötött szerződésekre vonatkozóan adatszolgáltatási kötelezettség írandó elő,
  5. az indokolatlan szerződésmódosítások esetére jogkövetkezmény állapítandó meg

Lobbitörvény

  1. szabályozni kell a lobbitevékenységet,
  2. a jogalkotás folyamatában a szabályozás tárgya szerint érintett és érdekelt - regisztrálás alapján közreműködő - szervezetek kapcsolatának a jelenleginél rendezettebb és a közvélemény számára áttekinthetőbb rendszere indokolt

Pártfinanszírozás

  1. előírandó, hogy a támogatónak fel kell tárnia a pénz forrását, igazolnia kell legális eredetét,
  2. szigorítandó a magánszemélytől származó támogatások bejelentési kötelezettsége

Büntetőjog

  1. büntetési tételek emelése a korrupciós jellegű bűncselekményeknél,
  2. a passzív vesztegető felderíthetősége érdekében kedvezmény biztosítása az aktív vesztegető számára, feltéve, ha utóbbi konkrét adatokkal segíti a bűnüldözést, és tanúskodásával az igazságszolgáltatást,
  3. a jogi személyek büntetőjogi szankcionálhatóságának megteremtése (amely nemzetközi kötelezettség is),
  4. a korrupciós bűncselekmények nyomozásának koncentrálása

A nyilvánosság ereje

  1. szélesebb körben kell tájékoztatást adni a korrupciós bűncselekményekről,
  2. internetes kapcsolat működtetése a hatóságok és a polgár között

Korrupcióellenes testület

  1. köztiszteletben álló személyekből álló testület ellenőrizze szakmailag a korrupcióellenes programot

 

I.

A korrupció jelensége, helyzete, megítélése Magyarországon

(percepció - magatartás - stratégia)

A/

A KORRUPCIÓ VESZÉLYESSÉGE

1. Ezerarcúság

A korrupció nehezen megfogható jelenség. Ezer arca van. A társadalmi interakciók homályos, szürke zónájában tenyészik. Egyszerre veszi körül felháborodás és közöny.

Tisztes polgárokat is megkísért és magához láncol. Az embereket bizonytalanságban tartja, nem tudják, hogy viszonyuljanak hozzá. Sokféleségét és változékonyságát mutatja a rá vonatkozó kifejezések széles skálája a nyelvek többségében.

(A magyar nyelvben például: sáp - harács - kenőpénz - csúszópénz - hálapénz - jatt - borravaló - nepotizmus - klientizmus - uram-bátyámkodás - vesztegetés - hivatali hatalommal való visszaélés stb.)

Nehéz meghatározni, s többek között ezért is nehéz kezelni.

A korrupció a társadalompatológia egyik formája: behatol a társadalom szöveteibe, struktúráiba, intézményeibe, az emberek tudatába és mindennapi életébe.

Tünete egy társadalmi rendszer rossz működésének, diszfunkcionalitásának.

Társadalmi csapda, mert minden belépőnek egyéni hasznot ígér, de minél többen vesznek benne részt, annál inkább növekszik a társadalmi kár, olyannyira, hogy végül mindenki rosszul jár. De ha egyszer beindult, igen nehéz leállítani.

Elemzendő úgy is, mint a társadalmi javaknak rejtett, másodlagos elosztásrendje, amely a társadalomban elfogadott, hivatalos elosztásrend hibáin élősködik.

A korrupciót a meghirdetett politikai célok és a korrupció ellen elsősorban fellépni hivatott állami szervek esetenkénti működési elégtelensége közötti ellentmondás is táplálja.

A korrupció túlélési stratégia is, amellyel az emberek próbálják egy merev, autoriter rendszeren belül megtalálni a kiskapukat. Az ilyen próbálkozások fokozatosan fellazíthatják, felőrölhetik a rendszert.

A korrupció kétélű fegyver. Egyfelől az alulról építkező korrupció bomlaszthatja a rendszert, másfelől azonban - és ez a gyakoribb eset - a hatalmon lévők kezében válik az uralom és a haszonszerzés fontos eszközévé.

2. Romboló erő

A korrupció latin elnevezése is erre utal. A latin corrumpare ige azt jelenti, hogy valamit eltörni, összetörni. A kérdés az, hogy mit tör el a korrupció.

A kézenfekvő válasz az, hogy törvényt, a törvényes rendet

  1. egy kötelezettséget
  2. egy morális normát

tör meg.

De ennél még veszélyesebb az, hogy a korrupció

  1. megtöri az emberi személyiséget
  2. és megtöri a közösséget (a közösség összetartását).

Megtöri az emberi személyiséget, mert

  1. hazugságra, színlelésre, rejtőzködésre kényszeríti, és arra, hogy egyszerre két úrnak szolgáljon, két értékrend, két normarendszer szerint éljen;
  2. korlátozza az ember szabadságát, aláássa személyiségének autonómiáját, cinizmusra, cinkosságra készteti.

Megtöri, szétzilálja a közösséget, mert

  1. megzavarja, eltorzítja a közösségi együttélés szabályrendszereit;
  2. gyengíti az emberek törvénytiszteletét és társadalmi felelősségérzetét;
  3. aláássa az emberek hitét a társadalmi igazságosságban;
  4. aláássa az emberek hitét az adott társadalmi rendben és az ország vezetőiben,
  5. akadályozza, torzítja a demokratikus intézmények működését;
  6. csökkenti a politikai-társadalmi-gazdasági rendszer átláthatóságát és ellenőrizhetőségét;
  7. csökkenti az ország kormányozhatóságát;
  8. csökkenti az emberek egymás iránti bizalmát, szolidaritását;
  9. eltorzítja a piac, és általában a gazdaság működését, aláássa a versenyszellemet, csökkenti a teljesítményeket;
  10. csökkenti a dolgok kiszámíthatóságát, bizonytalanságban tartja az embereket, szorongással tölti el őket.

3. Korrupció-generáló körülmények

Bizonyos korokban és helyzetekben különösen védtelenné (fertőzékennyé) válnak a társadalmak és különösen sok kárt tehet bennük a korrupció.

Jól tipizálhatók az ilyen korszakok és helyzetek:

  1. A merev, tekintélyelvű rendszerek, hanyatlásuk korszaka (Kelet-Európa államszocialista rendszerei az 1980-as években).
  2. A "kezdeti tőkefelhalmozás" és "vadkapitalizmus" szakasza, amikor a közjavak és közszolgáltatások gyors privatizálásra kerülnek (közép-európai új piacgazdaságok az 1990-es években; a magyar társadalom elmúlt tíz évében olyan mértékű volt a gazdasági társadalmi átalakulás, mint amely a fejlett nyugati piacgazdaságok esetében több generáció élete alatt zajlott le).
  3. Olyan társadalom, amelyben az uralkodó elit és a közalkalmazotti testület nem érez szolidaritást az általa irányított társadalommal szemben (pl.: gyarmati burzsoázia és bürokrácia).
  4. Csődbement ország, amelynek vezetői a végső összeomlás előtt elrabolják az ország maradék vagyonát (a kelet-európai országok némelyike az 1990-es években).
  5. A társadalmi változások átmeneti időszaka, amikor a régi játékszabályok már nem működnek, az újak pedig még nem kristályosodtak ki (az úgynevezett átmeneti országok).
  6. Új, kialakulóban lévő piacgazdaságok, ahol a szabad piac eszméje, ideológiája, mítosza olyannyira erős, hogy bármiféle társadalmi ellenőrzést anakronisztikusnak és kriptoszocialistának bélyegeznek (Közép-Európa országai az 1990-es években).
  7. "Hibrid társadalom", amelyben több "rendezési elv" működik egymás mellett.

4. A korrupció dinamikája

A korrupció rugalmas és dinamikus. Technikái gyorsan változnak, gyorsan alkalmazkodnak a változó körülményekhez és lehetőségekhez. Magyarországon például a nagytömegű privatizáció lecsengésével gyorsan átvonult más területekre, például a közbeszerzések, illetve a közvagyonnal való gazdálkodás területére. A korrupció gyors színeváltozása miatt van szükség a korrupciós folyamatok állandó monitorozására, a védekezési stratégiák folyamatos karbantartására.

5. A társadalom korrumpálása

A korrupció parttalanná s ennek következtében még megfoghatatlanabbá válhat. Akár egy egész társadalom korrumpálható. A hatalmon lévők például rávehetik az embereket arra, hogy mondjanak le politikai jogaikról, szabadságukról, autonómiájukról és cserébe bizonyos anyagi javakat, életlehetőségeket, emberségesebb bánásmódot ígérnek.

Ez történt 1965. és a rendszerváltozás között Magyarországon: a politikai és ideológiai nyomás és a rendőrterror enyhítése, kiskapuk nyitása, a családi vállalkozások és külföldi utazások engedélyezése volt az ellentétele annak, hogy az emberek önként "zárójelbe tették" állampolgári jogaikat. A hétvégi telek és Trabant gépkocsi birtoklásával szimbolizálható jelenség gazdasági háttere a külföldi kölcsönökből finanszírozott életszínvonal emelés volt, ami az ország eladósodásához vezetett.

Ezt az alkut kétféleképpen lehet értékelni.

Egyfelől kimutatható, hogy ez a korrupt alku komoly károkat tett a társadalom szöveteiben, kapcsolatrendszereiben, az emberek személyiségében, autonómiájában.

Másfelől lehet azzal érvelni, hogy ez az alku az adott helyzetben optimális volt. Legalábbis rövidtávon, mindkét fél jobban járt ezzel az alkuval, mint - egyfelől - az alternatívaként szolgáló erőszakos beavatkozással, gazdasági stagnálással, társadalmi konfliktusokkal, illetve - másfelől - a passzív engedelmességgel és az életlehetőségek beszűkülésével.

Ez az utóbbi érvelés azonban egy újabb veszélyforráshoz vezet el.

6. A "pozitív" korrupció mítosza

Vannak helyzetek, amelyekben a korrupció - ténylegesen vagy látszólag - pozitív szerepet játszik. Ilyen például az imént említett eset.

Egy másik gyakran emlegetett példa az elmúlt évtizedben végbement privatizációs folyamat, amelynek során korrupt hivatalnokok és politikusok minden bizonnyal több milliárd forintos haszonra tettek szert, ügyfeleik pedig több tíz vagy talán több százmilliárd forintos extraprofitra.

Vannak, akik úgy érvelnek, hogy a folyamat ugyan korrupt volt, és ezzel bizonyos kárt okozott az országnak, másfelől azonban a gyors privatizáció elemi érdek volt (elhárította a fenyegető gazdasági csődöt, tőkét hozott be az országba, megteremtette a valóságos piacgazdaság alapjait stb.), és ezzel a mérleget végül is pozitív irányba billentette el.

A valóság az, hogy még senki sem vonta meg tudományos alapossággal az 1970-es és 1980-as évek "második gazdaságának", illetve az 1990-es évek privatizációs folyamatának a mérlegét.

Egy dolog azonban biztos: az, hogy a korrupció képes a társadalmi hasznosság és tiszteletreméltóság aurájával körülvenni magát, és ez még tovább növeli társadalmi veszélyességét.

7. A korrupciós "neurózis"

Furcsamód még a korrupció elleni harc is táplálhatja a korrupciót.

Ha például a média - bár felszínesen, de - mindennaposan foglalkozik a korrupcióval, ha az utca tele van a korrupcióról szóló híresztelésekkel, akkor az emberek olyannyira telítődhetnek ezekkel a hírekkel, hogy úgy érzik: egy velejéig romlott, korrupt országban élnek.

Ez a korrupcióra való neurotikus túlreagálás súlyos károkat okozhat:

  1. A korrupció "szörnyének" mindent átható jelenlétébe vetett hit önmegvalósító jóslattá alakulhat.
  2. A korrupció "egyetemességének élménye" rombolja a társadalom bizalmát a politikai-társadalmi intézményekben, és ezzel akadályozza a demokratikus rend működését.
  3. Az "egész világ korrupt" mítosza alibiként szolgálhat az embereknek a korrupcióban való megmerítkezésre. (Az "ördög" érvelése: "Ha mindenki korrupt, miért pont én legyek becsületes?")
  4. A korrupciós neurózisban szenvedő ember (társadalom) elveszti a reményét abban, hogy a korrupció megfékezhető, s következésképpen kevésbé lesz hajlandó és képes arra, hogy küzdjön a korrupció ellen.

8. Közöny és cinkosság

Ha egy országban elburjánzik a korrupció, akkor az emberek jelentős hányada előbb-utóbb eltompul, közönyössé, vagy belekeveredve a korrupciós gyakorlatba, cinkossá válik. Kialakul egy olyan társadalmi összjáték, amelyben mindenki megbocsátja mindenki másnak azt, amit kelletlenül ugyan, de mindannyian megtesznek.

(Ahogy azt a 70-es években egy híres magyar darab szereplője mondta: "Én elnézem nekik, hogy ők elnézik nekem, hogy én elnézem nekik . . ," és így tovább. A mondat kiindulópontja könnyen felfedezhető a korszak politikai szlogenjében, mely szerint "aki nincs ellenünk, az velünk van". Az eredeti helyén komoly erkölcsi tartalommal bíró mondatra a politikának nyílván azért volt szüksége, hogy támogatottságot szerezzen. A hétköznapi gyakorlatban a mondat ez utóbbi szükségletből kiindulva megalapozta a "mi kutyánk kölyke" szemléletet, elfeledve az erkölcsi tartást.)

9. Korrupciós játszmák

A korrupció bizonyos mértékben vonzó is lehet az emberek számára. Játéknak tekinthetik.

A bürokrácia túlburjánzása miatt az amúgy tisztességes polgár számára is csábítóvá válhat az a gondolat, hogy valamilyen módon kijátssza a bürokratákat, és kihasználjon néhány többé-kevésbé ártatlan kiskaput. Sőt, ennek a játéknak még néhány szabálya is van arra nézve, hogyan kell a szabályokat megszegni.

Csakúgy, mint egy játékba, a korrupcióba is szabadon be lehet állni, nem jár erőszakkal (mint például a zsarolás vagy a rablás). Akárcsak a játékok, a korrupció is jár némi kockázattal és nem is mindig kellemetlen izgalommal. Mint a játék, a korrupció is lehetőséget ad a színlelésre és szerepjátszásra: amikor az ember megveszteget valakit, mindketten úgy tesznek, mintha nem történne semmi különös; mindketten játsszák a tisztes polgár szerepét.

B/

KORRUPCIÓELLENES STRATÉGIÁK

A korrupcióellenes programok többsége hat területre koncentrál.

1. Az ország jogrendszerére és joggyakorlatára, s ezen belül:

  1. a jogrendszer konzisztenciájára
  2. átláthatóságára
  3. hatékonyságára
  4. végrehajthatóságára és a végrehajtás gyakorlatára
  5. a törvények és rendeletek egyértelműségére
  6. a dereguláció folyamatára
  7. a mentességek és kedvezmények rendszerére.

2. A társadalom politikai rendszerére, s ezen belül:

  1. a politikai rendszer átláthatóságára és ellenőrizhetőségére
  2. a demokratikus játékszabályok jellegére és működésére, illetve működési zavaraira
  3. a politika függetlenségére, illetve függőségére, a politika és a gazdaság összefonódására, összeférhetetlenségi kérdésekre
  4. az érdekérvényesítés különböző formáira (pl. lobbizásra)
  5. arra, hogy milyen mértékben érvényesül, illetve nem érvényesül az országban a rex sub lege elve, vagyis hogy a hatalmon lévők és intézményeik milyen mértékben vetik magukat alá a törvénynek.

3. A közintézményekre, és ezen belül:

  1. az intézmények hatékonyságára, működési zavaraira
  2. átláthatóságára
  3. a bürokráciára
  4. a hatáskörök elválasztására
  5. az ellenőrzés és számonkérés gyakorlatára
  6. az ügyfelekkel való kapcsolatok átláthatóságára
  7. a beszerzésekre, közbeszerzési és koncessziós ügyekre
  8. a közszolgálat anyagi és társadalmi helyzetére, létbiztonságára
  9. a közszolgálat pályaívére, előmeneteli lehetőségeire
  10. a közszolgálatot érő "kísértések" nagyságrendjére
  11. arra a "jövedelmi szorzóra", amely már csökkentené a kísértés erejét
  12. az informális kapcsolatokra, összefonódásokra
  13. a korrupcióellenes magatartás ösztönzőire
  14. a korrupció ellen fellépő tisztviselők védelmére.

4. A gazdaságon belüli korrupcióra, s ezen belül:

  1. vállalatok korrupt összefonódására
  2. vállalati alkalmazottak korrupciós magatartására

5. A média szerepére, s ezen belül:

  1. a médiumok politikai függetlenségére, illetve függőségére
  2. a médiumok gazdasági függőségére (így például a reklámozóktól, a tulajdonosi érdekektől)
  3. az újságírás hatékonyságára, illetve a hatékonyság hiányára (különösen arra, hogy a leleplező cikkeknek milyen "eljárásindító hatása" van az állam bűnüldöző szerveinek tevékenységére)

6. Erkölcs és nevelés

A korrupció kockázatának kitett valamennyi területnél emlegetni szokás az erkölcsi magatartás és a nevelés fontosságát, a politikai elit, a közszolgálat, a gazdasági szereplők és valamennyi állampolgár erkölcsi magatartásának, integritásának fontosságát. Sok javaslat született (s születik) arról, hogyan lehetne e területeken előrelépni.

Anélkül, hogy kétségbe kellene vonni e javaslatok értékességét, meg kell említeni, hogy az erkölcsi nevelés ismert módszereinek hatékonysága viszonylag csekély. És valószínűleg mindaddig csekély marad, ameddig nem párosulnak olyan körülmények egyidejű meglétével, amelyek erkölcsös magatartásra ösztönzik az embereket. Ugyanakkor nyilvánvalóan az e téren teendő intézkedésekben rejlő lehetőségekről sem lehet lemondani.

C/

JAVASLATOK

A korrupció legalább olyan mértékben társadalmi-szociológiai-szociálpszichológiai jelenség, mint amilyen mértékben gazdasági, politikai, közigazgatási, joggyakorlatbeli kérdés.

1. Felelős Kormány - felelős társadalom

Fontos szempont, hogy a polgárok magukénak érezzék az országot: Magyarországot a saját országuknak, falujukat-városukat a saját falujuknak-városuknak. Még fontosabb ennél, hogy ezt a hitüket, érzésüket megőrizzék és bizalmuk legyen az Állam intézményei iránt. Az állami intézmények felé alapvető elvárás, hogy működésük során ezt a bizalmat ne oszlassák, hanem gyarapítsák.

Számot kell vetni azzal, hogy a rendszerváltozást követően alappal, vagy alap nélkül, de a hétköznapokban jelen vannak azok a nézetek, melyek szerint:

  1. az elmúlt tíz év nagy átalakulása túl nagy terheket helyezett az emberek vállára
  2. önmagát inkább vesztesnek érzi, mintsem győztesnek; úgy érzi, hogy az átalakulással inkább vesztett, mintsem nyert
  3. a kialakult rendet nem érzi igazságosnak: sokan érdemtelenül gazdagodtak meg, az elszegényedők pedig nem a saját hibájukból szegényedtek el
  4. az új politikai és gazdaság elit nem törődik a társadalom többségével, a szegényebb kétharmaddal
  5. nincs esélyegyenlőség és nincs tisztességes verseny
  6. nem alakult ki a kötelességek és jogok társadalmilag elfogadott rendje
  7. a társadalom többsége nem szólhat bele a politikába, az őt érintő döntésekbe
  8. a politikusok és a pártok a saját érdekeik után futnak, nem törődnek a társadalom érdekeivel
  9. a hatalmon lévők hozzá nem értők és korruptak.

Ezek a - sokszor sztereotípiákká merevedett - képzetek arra is kihasználhatók, hogy a társadalmi fejlődés sikerei helyébe a "minden maradt a régiben", vagy még inkább a "régi jobb volt" szemléletet állítsák, megóva ezzel a társadalom tagjait attól, hogy közösséget vállaljanak a jelen történéseivel.

A sikeres társadalomtól viszont lehet kérni, felelősséget, áldozatvállalást, jobbá válás iránti igényt. A társadalom tagjait azonban rá kell döbbenteni arra, hogy a sikereket Ők érték el, amivel azonban felelősség is jár.

A magyar társadalom életében a tapasztalható gazdasági fejlődés már alapul szolgálhat ahhoz, hogy kérni lehessen tőle:

  1. a közömbös kívülállás helyébe a hétköznapi felelősségvállalást állítva
  2. a törvényeknek ímmel-ámmal engedelmeskedés helyébe a törvénytisztelet értékét állítva
  3. a külső meghatározottság és hivatkozási alapok helyébe a személyes erkölcsi integritás és a közmorál megerősödésének igényét állítva.

Mindez elengedhetetlen feltétele annak, hogy - a különböző jogi, közigazgatási és más intézkedések következtében - meginduljon a korrupció visszaszorulása ebben az országban.

2. Polgári felelősségtudat

Nélkülözhetetlen előfeltétele tehát a korrupció visszaszorulásának az, hogy megerősödjék a polgárokban a - korábban, más értelemben olyan sokat emlegetett - "tulajdonosi" tudat. E nélkül nincs esély a korrupció ellenes küzdelem sikerére.

Másszóval, nem egyszerűen a korrupció ellen kell harcolni, hanem a mindennapi gyakorlatában demokratikus, hatékony, méltányos, tisztességes társadalmi rend megóvását kell szempontnak venni.

Minél inkább a magukénak érzik majd az emberek az országot, a falvakat, a városokat, annál könnyebb lesz mozgósítani őket a korrupció ellen, illetve felelősségteljes polgárokként annál inkább fordulnak majd önmaguktól is a korrupció ellen.

3. Kormányzati teendők

Az intézkedéscsomag azt hivatott biztosítani, hogy

  1. egyfelől kinyilvánítsa az eltökélt szándékot a korrupció elleni fellépésre,
  2. másfelől indítsa el azokat a folyamatokat, amelyek a közszolgálat, a bűnüldözés és a tömegtájékoztatás területén közös szemléletmódra helyezik az átláthatóság, az ellenőrizhetőség és a számonkérhetőség követelményét.

A magyarországi korrupciós helyzet elegendő alappal szolgál a tervezett intézkedések társadalmi elfogadottságának megteremtéséhez.

 

II.

Egyes területek konkrét értékelése a korrupció szempontjából

Az előterjesztés I. része részletesen és a korrupció jelenségét tipizálva adott számot a korrupcióval szembeni nemzeti stratégia szempontjairól.

Indokolt azonban külön is kitérni három olyan területre, amelyekkel való számvetés konkrétsága záloga a magyar valóság pontos ismeretének.

Ezek közé tartoznak:

  1. a privatizáció folyamatának,
  2. a média szerepének,
  3. a külföldi megrendelőkkel való viszony korrupciós jellegű ügyeinek

a tapasztalatai.

A./ A privatizáció folyamata

1. A 80-as évek második felében kísérletet tettek a korrupció visszaszorítására: büntetőjogi eszközökkel próbáltak keményebben fellépni, ám kevés sikerrel. A korrupció ekkor a hiánygazdálkodással volt összefüggésben, az anyagi javak egy részéhez ugyanis csak korrupció révén lehetett hozzájutni.

Volt a korrupciónak egy nehezebben tetten érhető, de elterjedt és ugyancsak a rendszerhez kapcsolódó "szerepe": a szimbolikus javak kölcsönös előnyök juttatása fejében végbemenő cseréje. Erre figyelemmel a rendszerváltozáskor volt olyan - azóta már tévesnek bizonyult - elképzelés, hogy a piacgazdaság viszonyai között a korrupció nem jelent majd különösebb problémát, hiszen kiváltó okai megszűntek.

Ezen elképzelés nem számolt a korrupció új forrásaival, a privatizációhoz kapcsolódó visszaélésekkel, a politika és a gazdaság lehetséges összefonódásával. A privatizáció, amely nagy vagyonok cseréjét vonja maga után, (eddig) mindenhol együtt járt a korrupció kiszélesedésével.

Jogtalan előnyszerzés reményében akkor is lesznek, akik megpróbálják megvesztegetni a döntésre jogosultakat, amikor egyébként értéken bármikor hozzájuthatnak a kívánt dologhoz, szolgáltatáshoz. Tévedés a gazdasági bűnözéshez kapcsolódó korrupcióról szólva csak a gazdasági korrupcióra gondolni, hiszen a döntésre jogosultakat, a megvesztegetésre érdemeseket inkább a hivatali szférában találjuk.

2. A gazdasági szerkezetváltás folyamatában Magyarországon ezidáig a privatizációs törvényhozás három hulláma zajlott le.

A privatizáció 1988-90 között "spontán" módon kezdődött. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.), illetve a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény alapvetően a magánvállalkozások fejlesztését szolgálta, de egyben a privatizáció jogi szabályozásának kezdetét is jelentette.

Az állami szektorban 1989-ben a Gt. kínálta lehetőségek felhasználásával megindult a decentralizált privatizáció, amely felett az állami ellenőrzés intézményei csak elkésve, 1990 elején (!) alakultak ki (ld.: 1990. évi VII. törvény az Állami Vagyonügynökségről, valamint az 1990. évi VIII. törvény, amely az állami vagyonvédelmi előírásokat állapította meg).

Mivel a decentralizált privatizáció nagyban sértette a költségvetési érdekeket, így 1990 őszén az átalakulási és vagyonvédelmi törvények jelentős módosításával kialakult az állami irányítású privatizáció, amely teljes döntési hatalmat biztosított az Állami Vagyonügynökségnek. Ezeket a változásokat követte a többi között, a koncesszióról szóló 1990. évi XVI. törvény, és a kiskereskedelmi, vendéglátó-ipari és fogyasztási tevékenységet végző állami vállalatok privatizációjáról szóló 1990. évi LXXIV. törvény.

A privatizáció megszilárdítását és egységes szabályozását célozta 1992-ben a privatizációs törvények második hulláma. Az 1992. évi LIII. törvény a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról, az 1992. évi LIV. törvény az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról, illetve az 1992. évi LV. törvény az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról elrendelte az állami vállalatok kényszerátalakulását gazdasági társaságokká. Szétválasztották az állami tulajdonosi szervezetet: a tartós állami tulajdon körében létrehozzák az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságot (ÁV Rt.), a privatizálandó vagyon felett pedig továbbra is az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) rendelkezett.

A privatizáció harmadik hullámaként, az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény egységesítette a privatizációs szervezetet. A törvény célja a privatizáció felgyorsítása, költségeinek csökkentése, és egyéb hiányosságainak kiküszöbölése volt. Az ÁVÜ-t a törvény megszüntette, és az ÁV Rt. nevének és tevékenységi körének módosításával létrehozta az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságot (ÁPV Rt.), amelynek elsődleges feladata a privatizáció volt. Az ÁPV Rt. az ÁVÜ egyetemes jogutódja lett, és a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet vállalkozói vagyona is az új részvénytársasághoz került.

Mára a privatizációs folyamat nagyrészt lezárult, így a privatizációs szervezet megszüntetésén és a privatizációs törvény hatályon kívül helyezésén van a sor. Ez különösen azért fontos, hogy az állam vagyonának korszerű és piackonform kezelése biztosítva legyen.

3. A privatizáció a politikai rendszerváltozással együtt járó gazdasági átalakulás szükségszerű igénye volt.

Az állami vagyon lebontásának igénye szükségszerűen "osztómechanizmus"-hoz vezet, amelyben felértékelődnek a hozzáférhetőség feltételei. E feltételek kijátszásának nyilvánvalóan legalkalmasabb eszköze a korrupció. És az is nyilvánvaló, hogy az osztómechanizmus szabályozottsága fokával fordítottan arányos módon alakul a korrupció esélye. Alulszabályozott osztómechanizmus esetén nagy, míg a szabályozás erősödésével csökken. A spontán privatizáció története ezért függ közvetlenül össze a korrupció erősödésével.

A spontán privatizáció korrupciót generáló hatását az ellenőrző intézmények hiánya megsokszorozta. Miután így indult a privatizáció, így az államnak már nem maradt más lehetősége, mint hogy "követő" módon utána menjen a visszaéléseknek, növelje a privatizációs folyamat szabályozottságának fokát és az ellenőrzés lehetőségeit. Ez megtörtént, ám a visszaélések is meg tudtak történni.

Mára a privatizációs folyamat nagyrészt lezárult, ami azt jelenti, hogy a korrupció esélyei e téren alapjukat vesztették. Mától itthon ugyanaz a probléma adott, mint az európai országok mindegyikében: milyen módon lehet a költségvetésből származó pénzeszközökből történő beruházások lebonyolítása során elkerülni a korrupciót.

A privatizációs folyamat tanulságaiból az következik, hogy e téren is a központosított, professzionális döntéshozatal intézményes biztosítottsága lehet a megoldás és nem pedig

  1. a "költségvetési fejezetgazdákra" szétaprózott,
  2. az adott "fejezetgazda" alapfeladataitól idegen kvalifikációt igénylő gazdálkodási tevékenység végzése.

A mai helyzetben a privatizációs visszaélések kiküszöbölésének igényét felváltja a költségvetési pénzek tisztességes és emellett haszonelvű elköltése biztosításának az igénye.

B/ A média szerepe

A demokráciában az újságírás alapvető funkciója feltételezi, hogy annak minden aktív résztvevője etikus és felelősségteljes módon cselekszik, és főképpen nem adja fel függetlenségét, sem kritikus megközelítését. Erre számít a demokrácia minden intézménye és a közvélemény egyaránt. Ennek ellenére a médiaszervezeteknek a médiához nem kapcsolódó gazdasági csoportok, érdekek általi birtoklása irányába sodródó, egyre inkább multimédia-jellegű környezetében számot kell vetni az újságírók, a kiadók, a műsorszórók tevékenysége gazdasági és kereskedelmi befolyásolásának a lehetőségével is.

Helyes álláspont szerint a média képviselői nem arra hivatottak, hogy ítéletet mondjanak, hanem arra, hogy tájékoztassanak, és kritikát fogalmazhassanak meg. Ezért nem a bírói függetlenség szerepében kell tetszelegniük, hanem a deáki maxima érvényesítőjeként: "hazudni pedig nem szabad".

A közbizalom óvása szempontjából annak van fontossága, hogy a média felelősségteljesen tájékoztasson, bíráljon, hiszen ez alkalmas arra, hogy biztosítsa a polgárok részvételét a társadalom életében, a köz dolgaiban. A média képviselőinek számolniuk kell azzal, hogy kritikájuk nem ítélet, amelyet rögtön végre kell / lehet hajtani. El kell fogadniuk, hogy

  1. nem minden bírálatnak kell szükségszerűen megráznia a kormányzati működést,
  2. és a Kormánynak a közvélemény különféle szerveit érintő kritikája sem jelenti rögtön a demokratikus alapjogok elleni támadást.

A média működésének gazdasági természete ténykérdés. Így az sem zárható ki, hogy némely esetben ez komoly függést is jelenthet. A média függetlenségének ez az igazi dilemmája. Minden függetlenség szükségszerűen kötődik valamely értékrendhez, és felelősség tapad hozzá. Előbbit bárkinek szíve-joga képviselni, utóbbit viselni kell. Ennek figyelmen kívül hagyása szükségszerűen önkényességhez vezet, ami pedig a korrupciós magatartás előszobája.

Ha a média képviselői hatalmi tényezőnek tekintik önmagukat, akkor nekik is meg kell barátkozniuk Lord Acton örökérvényű igazságával: "A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút módon korrumpál".

C/ A külföldi megrendelőkkel való viszony korrupciós jellegű ügyei

A vesztegetési összegek adóalap-csökkentő tényezőként történő elszámolásának lehetősége hosszútávon komoly gondot jelent. Nem csupán elméleti lehetőség, hogy ennek révén a vállalatok számára jó módszer adódik a nyilvántartásaikban nem szereplő, vesztegetési célokra felhasználható illegális források képzésére. Utóbbinak másik módszere a túlszámlázás gyakorlata.

Nemzetközi szinten egyöntetű megítélés Európában, hogy súlyos gondot jelent mind a vesztegetési összegek adóalapból történő leírhatóságának a lehetősége, mind pedig a túlszámlázás gyakorlata. Egyes vállalatok alkalmanként a vesztegetés eszközét alkalmazzák, hogy megrendeléshez jussanak, vagy a szerződések teljesítésével kapcsolatban különféle szolgáltatásokat nyújtanak.

Az ilyen vesztegetési összegeket gyakran az ügynökök számára fizetett jutaléknak ("üzletszerzési jutaléknak") álcázzák. Több országban az ilyen áljutalékok az adóalapból levonhatók. Egyetértés van abban, hogy a vesztegetési összegek adóalapból való levonhatóságát elvből kerülni kell. Ez a módszer az átláthatóság javításának "álmódszere". Ennek ellenére számos államban kialakult a levonhatóságot megengedő gyakorlat vagy közvetlen módon, vagy pedig közvetve, gyenge minőségű igazolások elfogadása révén.

Mindez pedig a verseny torzulásához vezethet a leírást engedő és az azt tiltó államok között, utóbbiak esetében káros hatással jár a gazdaság tisztaságára.

Magyarországon nincs arra jogszabályi lehetőség, hogy a vállalatok a vesztegetési összegeket adóalapjukból közvetlenül leírhassák, a számviteli szabályainkban is olyan bizonylati fegyelem van megkövetelve, amely akadályát képezi az előbb említett gyenge minőségű igazolások elfogadásának.

Az OECD 1997-es ajánlása kifejezetten tiltja a vesztegetésre fordított összegek adóalapból történő leírásának lehetőségét, a Külföldi hivatalos személy vesztegetéséről a nemzetközi üzleti tranzakciókban c. egyezménye pedig olyan számviteli fegyelmet követel meg, amely nem teszi lehetővé a hamis kifizetésekről szóló számlák elismerését.

Ugyanakkor az elmúlt években a sajtóból a megrendelésszerzés érdekében külföldi cégek által végrehajtott megvesztegetéseknek is igen sok esete vált ismertté. Hivatkozni lehet egy erőmű építésével kapcsolatos szerződés ügyére (ahol egy privatizációs szerződés titkos mellékletében a külföldi tőkebefektető opciót kapott az erőműépítés jogára - a magyar döntéshozók egyike viszont később ugyanezen befektető cégnél kapott állást).

Hivatkozni lehet egy kishaszongépjármű beszerzésével kapcsolatos ügyre is. Ennek során egy ismert magyar közintézmény akart ilyen járműveket közbeszerzési eljárás keretében beszerezni. Az ajánlatkérők már előre eldöntötték, hogy számukra csak egy bizonyos típus jöhet szóba. Az ajánlati dokumentáció "egy az egyben" egy bizonyos jármű műszaki-technikai paramétereit jelölte meg követelményként (pl. egy 20 mm-rel rövidebb vagy hosszabb járművel rendelkező cég, mint alkalmatlan azonnal kiesett a versenyből). Ezt a "versenyeztetést" a multinacionális szállítók természetesen azonnal észrevették, és különböző szinteken erélyesen szóvá is tették.

A privatizáció tanulságai, a média szerepe és a gazdasági élet szereplőit külföldről érő hatások nem elhanyagolható módon játszanak közre abban, hogy a korrupcióval szembeni erőfeszítések eredményre vezetnek-e.

A Stratégiában megfogalmazott intézkedések célja az, hogy a közszolgálat, a bűnüldözés, a gazdasági élet és a tömegtájékoztatás területén közös szemléletmódra helyeződjék az átláthatóság, az ellenőrizhetőség és a számonkérhetőség követelménye.

 

III.

A Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia tervezete

A Magyar Demokrata Fórum, egyetértve a Kormánnyal, figyelemmel a társadalom elvárásaira és nemzetközi kötelezettségvállalásainkra - így különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Európa Tanácsnak és az Európai Uniónak a korrupció visszaszorításáról szóló dokumentumaiban megfogalmazott elvekre és ajánlásokra - határozott intézkedéseket javasol tenni a közélet tisztasága, különösen az állami szervek jelenleginél átláthatóbb, számonkérhetőbb működési rendjének és a korrupciós jelenségek hatékonyabb büntetőjogi eszközökkel történő üldözésének megteremtése érdekében. E célok érdekében az MDF az alábbi intézkedések megtételét tartja szükségesnek:

I.

Általános jogi környezet

1. A közhatalmi feladatokat ellátó, valamint a közvagyonnal való gazdálkodás körében a kívülálló szervezetek, személyek támogatására elkülönített összegek elosztásában, a vagyontárgyak, illetve ezek használati jogának elidegenítésében, a kizárólagos jogosítványok (koncesszió) átengedésében, a közpénzből történő beszerzésben döntésre hivatott személyek gazdasági érdekeltsége nem befolyásolhatja a hivatali döntések meghozatalát.

Hatáskörüknek megfelelően az érintett tárcáknak meg kell vizsgálniuk a fenti személyi körre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat. A vizsgálatnak ki kell terjednie az önkormányzatok gazdálkodására és hatósági tevékenységére is.

A vizsgálat eredményét követően - a már folyamatban lévő jogszabály-módosítások előkészítésére is figyelemmel, illetve azokhoz kapcsolódóan - elő kell készíteni, és a Kormány elé kell terjeszteni a szükséges jogszabály-módosítások tervezetét.

2. Az MDF nem tartja kívánatosnak, hogy a pártok működéséhez bizonytalan eredetű támogatások kapcsolódjanak. A jelenleginél hatékonyabban kell ellenőrizni a pártok vagyonának és anyagi támogatásának forrásait. Meg kell teremteni a hatékonyabb ellenőrzés törvényi feltételeit. Indokolt megszüntetni a pártok gazdálkodásának az általánostól eltérő rendjét. Meg kell vizsgálni olyan megoldás lehetőségét, melynek eredményeként a pártok érdekeltségébe tartozó gazdasági társaságok közbeszerzési eljárásokban nem vehetnének részt. Összhangba kell hozni a számviteli szabályokat és a pártok gazdálkodására vonatkozó rendelkezéseket. Az előkészítő munka során meg kell vizsgálni az olyan megoldás lehetőségét, amely szerint kizárólag a központi költségvetésből kapnának a pártok támogatást, természetes személyek és más jogi személyek részéről nem érkezhetne támogatás.

Mindezek érdekében felül kell vizsgálni a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII törvényt, és a Kormány elé kell terjeszteni a szükséges jogszabály-módosítás tervezetét.

3. A korrupció veszélyének leginkább kitett közhatalmi tevékenységet végző személyek esetében alapkövetelmény a kötelező, teljes körű, ellenőrizhető vagyonnyilatkozat megtétele és a közhatalmi tevékenység végzésének időtartama alatti vagyongyarapodás időszakonkénti ellenőrzésének lehetősége.

Ennek érdekében - figyelemmel a már folyamatban lévő jogszabály-módosítások előkészítésére is - meg kell vizsgálni, hogy a vagyonnyilatkozat tételére kötelezettek köre milyen irányban bővíthető, valamint mely személyi körben indokolt a vagyonnyilatkozat nyilvános jellege.

4. A jelenleginél áttekinthetőbbé kell tenni a jogszabályok előkészítésének és megalkotásának folyamatát. A köz számára láthatóvá kell tenni azokat a közhatalmi, társadalompolitikai, gazdasági és más érdekeket, amelyek a jogszabályok megalkotása során érvényesültek.

Ennek érdekében meg kell vizsgálni - a hatályos szabályozás keretei között - a jogszabály-előkészítés egyeztetési mechanizmusának gyakorlati érvényesülését.

Olyan rendszer kialakítására kell törekedni - akár a hatályos szabályozás keretei között, akár egy önálló lobbitörvény megalkotásával - amely biztosítja a jogszabályok előkészítéséért felelős szervek, a jogalkotók, valamint a jogalkotás folyamatában a szabályozás tárgya szerint érintett és érdekelt - regisztrálás alapján közreműködő - szervezetek kapcsolatának áttekinthetőségét.

Egyidejűleg törekedni kell olyan rendszer kialakítására, amely biztosítja, hogy az Országgyűlés munkájában is áttekinthetővé váljon a különböző érdekek képviselők felé történő érvényesítésének rendje.

5. Meg kell vizsgálni, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságának alkotmányos alapelvére figyelemmel a jogszabályok szerint üzleti (bank, értékpapír) titokként minősülő adatok köre szűkíthető-e, különösen a közvagyonnal való gazdálkodás területén. Indokolt áttekinteni az üzleti titokra vonatkozó szabályokat, és azokat összhangba kell hozni a közérdekű adatok nyilvánosságának követelményével.

A vizsgálat eredményéhez képest el kell készíteni és a Kormány elé kell terjeszteni a szükséges jogszabály-módosítások tervezetét.

6. A jogharmonizációs programban vállaltaknak megfelelően sor kerül a közbeszerzési törvény módosítására. A közbeszerzési törvény felülvizsgálata során a korrupció elleni küzdelem szempontjából alábbiakat kell szem előtt tartani:

a) meg kell vizsgálni a közbeszerzési eljárásokban kötött szerződések teljesítésével kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettség szabályait, valamint az alapeljárás eredményét a költségvetés számára negatívan befolyásoló - indokolatlan - szerződés-módosítások jogkövetkezményeit, és javaslatot kell tenni az ezt érvényesítő szervezetre;

b) meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a közbeszerzési törvény az adott jogszabálysértés súlyossága szerint differenciálja a jogorvoslati eljárásokban kiszabható bírság alsó határát.

7. A jövedéki eljárással, különösen a jövedéki termékek forgalmazásával kapcsolatos visszaélések visszaszorítása érdekében felül kell vizsgálni a jövedéki termékekre vonatkozó jogszabályokat.

Ennek keretében vizsgálni kell azt is, hogy indokolt-e fenntartani olyan helyzetet, amelyben az adóköteles termékkör mellett egyidejűleg létezik egy ugyanolyan használati értékkel bíró, azonban nem adóköteles, vagy nem azonos mértékkel, illetve nem azonos módon adózó termékkör is.

A vizsgálat eredményéhez képest el kell készíteni és a Kormány elé kell terjeszteni a szükséges jogszabály-módosítások tervezetét.

II.

A büntető jogszabályok módosítása

8. Az MDF - elismerve, hogy a közjogi tisztség betöltésén alapuló, és a büntetőeljárás megindítását akadályozó mentesség az európai államok jogi szabályozásában bizonyos kiemelt közhatalmi tevékenységet végzők jogállásának hagyományos elemét képezi - indokoltnak tartja, hogy a mentelmi jog a határozott időre megválasztott közhatalmi tevékenységet végző személyek esetében - funkciójának megfelelően - csak a mandátum idejére garantálja a sérthetetlenséget, és ne képezze végleges akadályát a büntetőeljárásnak.

Ezért javaslatot kell tenni a Büntető Törvénykönyv büntethetőség elévülésére vonatkozó rendelkezései olyan módosítására, amely szerint a büntethetőség elévülésének határidejébe nem számít be azon időtartam, amely alatt a büntetőeljárást közjogi tisztség betöltésén alapuló mentelmi jog miatt nem lehetett megindítani.

9. Meg kell vizsgálni, hogy a foglalkozástól eltiltás jelenlegi szabályai lehetőséget adnak-e a vesztegetés miatt felelősségre vont elkövetők esetében végleges hatályú eltiltás alkalmazására. Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a foglalkozás gyakorlására méltatlanná válás (erkölcsi alakalmatlanság) címén a korrupciós vagy a korrupciós jellegű bűncselekményeket elkövető személyek foglalkozástól eltiltása a Btk. szerint (adott esetben kötelezően is) alkalmazható legyen.

10. A szervezett bűnözéssel összefüggő bűncselekmények miatt történő elítélés esetén lehetővé kell tenni annak a vagyonnak az elkobzását, amelyet az elkövető a szervezett bűnözéssel való kapcsolattartása idején szerzett meg. A szabályozás kialakítása során az alábbi elveket kell figyelembe venni:

a) A bűncselekmények elkövetésének bizonyítható időtartama, illetve a szervezett bűnözéssel való kapcsolattartás bizonyítható időtartama alatt szerzett, és adókötelezettség szempontjából eltitkolt vagyon esetében a hatóság vélelmezhesse a gazdagodás jogellenességét;

b) Az eljárás alá vont személynek a gazdagodás törvényes eredetének igazolásával módja legyen e vélelem megdöntésére.

c) Az a)-b) pontok szerinti elvek érvényesítése érdekében meg kell teremteni a Nyugat-Európában ismert pénzügyi háttérnyomozás hazai alkalmazásának jogszabályi lehetőségét.

11. Felül kell vizsgálni a Btk. XV. fejezetének VII. és VIII. Címét az alábbi szempontok szerint:

a) Szigorítani kell a vesztegetés miatt kiszabható büntetési tételeket.

b) A passzív vesztegetővel szembeni hatékonyabb fellépés érdekében olyan jogi szabályozást kell kialakítani, amely az aktív vesztegető számára büntethetőséget megszüntető okként biztosítja, ha a cselekményt - mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna - a hatóság előtt felfedi, és lehetővé teszi a megvesztegetett személy kilétének megállapítását. Ehhez képest kell átalakítani a tanúzás alóli mentesség eljárási jogi lehetőségének szabályozását.

12. Meg kell teremteni a korrupciós ügyről tudomást szerző, ám feljelentési kötelezettségének eleget nem tévő hivatalos személy büntetőjogi felelősségre vonásának lehetőségét.

13. Az ENSZ, az Európa Tanács, az OECD, valamint az Európai Unió dokumentumaiban foglaltakkal összhangban, különösen az uniós jogharmonizációs elvárások, valamint hatályos nemzetközi kötelezettségek teljesítése érdekében meg kell teremteni a jogi személlyel szembeni visszatartó erejű szankció hatékony alkalmazásának lehetőségét. Ennek keretében:

a) Nemzetközi összehasonlító vizsgálatot kell végezni a jogi személyek (gazdálkodó szervezetek) büntetőjogi szankcionálásának külföldi tapasztalatairól.

b) Vizsgálni kell azokat az esetköröket, amelyek megléte esetén a jogi személyt, illetve a vezető tisztségviselőit represszív jellegű joghátránnyal lehet sújtani.

c) Vizsgálni kell, hogy e cél a polgári jogi, a közigazgatási jogi, vagy a büntetőjogi szabályozás útján valósítható-e meg a leghatékonyabban.

d) Vizsgálni kell azt is, hogy a kitűzött cél a leghatékonyabb módon, a magyar belső jogi hagyományokra, és alkotmányjogi követelményekre figyelemmel a hatályos törvények módosítása, vagy önálló törvény megalkotása révén valósítható-e meg.

A vizsgálat eredményének megfelelően el kell készíteni és a Kormány elé kell terjeszteni a szükséges jogszabályok tervezetét.

14. A korrupciós, illetve a korrupciós jellegű bűncselekményekkel szembeni összehangolt, a jelenleginél hatékonyabb fellépés érdekében az ilyen ügyek felderítését és nyomozását szervezetileg koncentráltan célszerű lefolytatni. Vizsgálni kell ennek lehetőségét, amelynek eredményeként elő kell készíteni, és a Kormány elé kell terjeszteni a szükségessé váló jogszabály-módosítások tervezetét.

III.

Jogalkotást nem igénylő intézkedések

15. Az MDF nyomatékosan javasolja, hogy a Kormány fordítson kiemelt figyelmet a szervezett bűnözés, a szervezett gazdasági bűnözés, illetve a korrupció elleni küzdelemről történő hiteles, etikus és felelősségteljes tájékoztatásra.

Az állami szerveknek a nemzetbiztonsági, bűnüldözési és igazságszolgáltatási érdekeket, valamint a személyhez fűződő jogokat tiszteletben tartva, a nemzeti hírügynökséget és a médiát rendszeresen és az adott ügy elintézését végigkísérve hitelesen tájékoztatniuk kell.

16. A korrupcióval szembeni hatékonyabb fellépés érdekében olyan intézkedési tervek kidolgozásáról kell gondoskodni, amelyek a közhatalmi, hatósági jogosítványokat gyakorló szervek s azok foglalkoztatottjai tevékenységének fokozottabb ellenőrzésére, és - bűnmegelőzési megfontolásból - az e szerveknél foglalkoztatottak képzésére, oktatására egyaránt kiterjednek. Ennek során a következő elvekre kell figyelemmel lenni:

a) Fontos szerepet kell tulajdonítani a döntések átláthatóságának, nyomon követhetőségének Ennek érdekében elsősorban olyan belső ellenőrzési mechanizmus kialakítására kell törekedni, amelyben a közhatalmi, hatósági döntések és e döntések okai nyilvánvalóvá és számonkérhetővé válhatnak az ellenőrzést végzők számára.

b) A közhatalmi, hatósági döntésekhez kapcsolódó korrupció kockázatának csökkentése érdekében - a vonatkozó jogszabályok követelményeit is szem előtt tartva - a korrupciónak különösen kitett közhatalmi, hatósági döntések területén azok kollektív előkészítését, meghozatalát előíró szabályok kidolgozására kell törekedni.

c) Az intézkedési terveknek a korrupciónak kitett közhatalmi, hatósági döntések előkészítésében, meghozatalában résztvevők képzésére is hangsúlyt kell helyeznie, annak érdekében, hogy a képzésben résztvevők számára nyilvánvalóvá váljék a korrupció természete, lehetséges okai és következményei. Az adott szakterület helyi sajátosságaira kell figyelemmel kell meghatározni a tananyag, a képzés tematikáját, formáját, szervezeti kereteit.

d) A korrupcióval szembeni fellépéssel hivatásszerűen foglalkozók szervezett külföldi tanulmányutak, képzések keretében történő ismeretszerezés érdekében az érintett szerveknek célirányosan kell kihasználni az Európai Unió által biztosított támogatási lehetőségeket, a nemzetközi együttműködés keretében már meglévő lehetőségeket, illetve törekedni kell a nemzetközi együttműködés bővítésére.

e) A korrupciónak fokozottan kitett döntések átláthatósága, nyomon követhetővé tétele érdekében lehetővé kell tenni, hogy az ilyen döntésekről, azok előkészítésének, meghozatalának folyamatáról, az abban résztvevők köréről, illetve az ilyen döntések okairól a közvélemény reális képet alkothasson. Ezért az intézkedési tervekben az érintett szervezetek kommunikációs tevékenységére, e szervezeteknek a médiával való kommunikációs kapcsolatára - ezen belül a tényszerű tájékoztatás sajtó számára dokumentálható alapjainak biztosítására - különös hangsúlyt kell helyezni.

17. A korrupcióval szembeni magatartásformák kialakításának elősegítése érdekében az állami oktatás területén a kerettantervek alapján, illetve az azokban szereplő tantervi modulokhoz és tantárgyakhoz - így különösen az "Állampolgári és társadalmi ismeretek" és "Emberismeret és etika" tantárgyakhoz igazodva oktatási programokat kell kidolgozni.

Indokolt, hogy a kerettantervek alapján kidolgozott iskolai tantervek részévé váljék a korrupció megelőzését, így különösen a korrupció kockázatának felismerését, annak elhárítását, elkerülését szolgáló, valamint a hazai jogi szabályozásra vonatkozó alapvető ismeretek oktatása.

18. Biztosítani kell a korrupció elleni fellépésre köteles hatóságok és a korrupció elleni küzdelmet segíteni kész polgárok együttműködésének - a jelenleginél hatékonyabb - lehetőségeit. Ennek érdekében meg kell teremteni annak feltételeit, hogy a polgárok az ilyen ügyekben eljárni jogosult hatóságokkal internetes kapcsolaton keresztül bejelentést tehessenek, konzultációt folytathassanak. A polgárokkal való együttműködés megkönnyítése érdekében a kapcsolattartás további technikai lehetőségeit is meg kell vizsgálni.

19. A bűnügyi statisztikában jelenleg szereplő korrupciós bűncselekmények körében indokolt az olyan bűncselekmények, illetve azok bizonyos eseteinek számbavétele is, amelyek korrupciós jellegűek. Ilyennek tekinthetők különösen a választás (a népszavazás, a népi kezdeményezés) rendje elleni bűncselekmény, a hivatali visszaélés és a bűnpártolás, illetve annak egyes esetei. Ennek megfelelően kell átalakítani a bűnügyi statisztikai adatszolgáltatás, adatgyűjtés rendszerét.

20. Az MDF a Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia érvényesülésének előmozdítása, a közvélemény- és más kutatások eredményeinek figyelemmel kísérése, elemzése és ennek alapján a szükséges kormányzati döntések előkészítése végett Korrupcióellenes Testület felállítását tartja indokoltnak.

A Testület - a korrupcióellenes küzdelem társadalmi ellenőrzésének erősítése érdekében - a nemzetközi szervezetek, a hazai közélet, valamint a gazdasági élet köztiszteletben álló tagjaiból állna, a kormányzati szervek képviselői - elsősorban a titkársági feladatok ellátásával - a Testület munkájának előkészítésében, segítésében vennének részt.

A Testület tagjainak száma a 15 főt ne haladja meg. A Testület tagjait az igazságügy-miniszter, a belügyminiszter és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter kérje fel egyetértésben.

IV.

21. Az MDF kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy a költségvetési területen gazdálkodó, illetve állami többségi tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek tevékenysége vonatkozásában a könyvvizsgálati, vagyonértékelői, pénzügyi tanácsadói szolgáltatásokat végzők a feladataikat a költségvetés érdekeit szem előtt tartva lássák el.

E cél érdekében meg kell vizsgálni, hogy a jelenlegi helyzethez képest, milyen - akár szervezeti, akár szabályozási - változtatásokat kell végrehajtani. Vizsgálni kell különösen azt, hogy milyen módon lehet kiküszöbölni az információkoncentráció kockázatát, és hogy az említett szakterületekre vonatkozó szabályozás mennyiben felel meg a nemzetközileg elfogadott normáknak és gyakorlatnak.

22. Felül kell vizsgálni az adórendszert annak érdekében, hogy szűküljön a tisztázatlan eredetű pénzeszközök felhalmozódásának, illetve korrupciós célú felhasználásának lehetősége. A vizsgálat eredményéhez képest el kell készíteni és a Kormány elé kell terjeszteni a szükséges jogszabály-módosítások tervezetét.

23. Az MDF fontosnak tartja, hogy a hiteles tájékoztatás és a terheltet megillető ártatlanság vélelmének oltalma érdekében a korrupciós, illetve a korrupciós jellegű bűncselekmények elkövetése miatt hozott bírósági ügydöntő határozatok tartalma a közvélemény számára megismerhető legyen.

Ennek érdekében olyan tájékoztatást tart célszerűnek, amely összefoglalóan ismerteti a bírósági határozat tartalmát. A bírósági határozat tartalmát összefoglaló anyagnak indokolt kiterjednie az érintett megnevezésére, a terhére rótt bűncselekmény, illetve felmentés esetében a vád tárgyává tett bűncselekmény jogi minősítésére, az érintettel szemben alkalmazott jogkövetkezményekre; célszerű, ha a tájékoztatás emellett kiterjed a bírósági határozat indokolásában megállapított történeti tényállás lényegének, a jogi minősítés indokolásának, valamint a büntetéskiszabás szempontjából releváns körülmények bemutatására.

Szükséges, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elősegítse a bírósági szóvivők útján a közvéleménynek a - fenti szempontokat is kielégítő - tájékoztatását.

24. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács az intézkedéscsomag 1., 3. és 19. pontjaiban meghatározott jogszabály-módosítások tervezetének kidolgozásában működjön közre, továbbá tevékenységi körében segítse elő a Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia feladatainak végrehajtását.

25. A Legfőbb Ügyész működjön közre a intézkedéscsomag 1., 3., 7., 14., 15., 16., 18. és 19. pontjaiban meghatározott feladatok végrehajtásában.

26. Az érintett szakmai szervezetek - az intézkedéscsomag 16. pontjához kapcsolódóan - a korrupció veszélyének kitett foglalkozási ágak, tevékenységi ágazatok körében dolgozzanak ki olyan, a szakma gyakorlására vonatkozó, az alapvető etikai elvárásokat érvényesítő magatartási kódexeket, amelyek képesek a jogszabály, illetve a jogalkalmazói gyakorlat által nem befolyásolható életviszonyokban is érvényesíteni ezen a téren a társadalom elvárásait.

27. Az intézkedéscsomagban foglalt feladatok teljesítéséről az érintett tárcák a hatáskörüknek megfelelően kell gondoskodjanak. A feladatok teljesítését az igazságügy-miniszter kell koordinálja. Az MDF felkéri dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszonyt, hogy ennek keretében szorgalmazza a feladatok határidőben történő végrehajtását, és kezdeményezze az érintett tárcáknál a jogszabály-módosítások előterjesztését.

 

IV.

H A T Á R O Z A T I J A V A S L A T

A Magyar Demokrata Fórum Országos Választmánya megtárgyalta a párt Elnökének előterjesztését a Nemzeti Korrupcióellenes Stratégiáról, és azt teljes egyetértéséről és támogatásáról biztosítja.

Az Országos Választmány a jogállamiság védelme és a tiszta közélet megteremtése érdekében elengedhetetlennek tartja e Stratégia következetes végrehajtását, ezért felszólítja a Kormányt, a feladattal érintett minisztereket, a koalíciós pártokat és az Országgyűlésben helyet foglaló ellenzéki erőket, hogy késedelem nélkül lássanak hozzá az abban foglalt feladatok maradéktalan megvalósításához.

Budapest, 2000. március


Vissza a főoldalra