"Térségfejlesztés aktuális kérdései Martonvásár és
vonzáskörzetében, az EU csatlakozás jegyében"

Martonseed, Ünnepi Konferencia

Martonvásár, 2000. július 29.

Magyarország demokratikus átalakulása lehetővé tette számunkra a döntést, hogy csatlakozunk a Nyugat-Európában működő államközi szervezetekhez. Így került sor belépésünkre az Európa Tanácsba, a NATO-ba, a Nyugat-Európai Unióba, s így vagyunk most első körbeli tárgyalópartnerei az Európai Uniónak. (Döntésünk helyességét a meglevő körülmények között talán egy felületesnek látszó érv is igazolja: azóta minden közeli és távoli szomszédunk ugyanezt az utat kívánja választani.) Az EU azonban olyan a mi elmaradottá tett térségünk számára, mint egy gyorsvonat - ha fel akarunk rá kapaszkodni, fel kell vennünk a sebességét, vagyis esetünkben: le kell dolgoznunk a fejlettségbeli különbség nagy részét. Ebből a célból született meg már 1996-ban a területfejlesztési törvény - elsőként és máig egyedüliként a csatlakozásra váró országok között. Ekkor belpolitikai megfontolásokból a megyék szintjéhez rendelte az országgyűlés döntése a területfejlesztési tanácsokat. Ez is előrelépés volt, de nem elegendő, mivel az EU Területi Statisztikai Egységek Nevezéktanának megfelelően (ezeket rövidítik NUTS-oknak) a területfejlesztés 5 szinten zajlik. Alapszint a helyi, a települési szint, ezután következik a kistérségi szint, majd a megyei szint (ez épült ki az 1996. évi XXI. törvénnyel), de igen fontos a nálunk történelmileg hiányzó térségi (regionális) szint, s efölött áll az országos szint.

A Magyar Országgyűlés megkísérelte pótolni a hiányzó térségi szintet, amikor 35/1998. sz. határozatával több megye összecsoportosításával kialakította az ú.n. "tervezési-statisztikai régiókat". Persze általában három megye összekapcsolása még akkor is vitát szül, ha az csupán tervezési kapcsolat. (Hol legyen a székhely, hová akar tartozni? Például Zala megye dél-dunántúli legyen-e vagy nyugat-dunántúli? Milyen felépítésű szervezet működtesse e térségi összefogást, amely végül is fejleszt és pénzek sorsáról dönt!)

A források pedig különbözőek. Vannak a tagállamoknak a strukturális alapok, mint amilyen az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) a hátrányos helyzetű térségek fejlesztésére (termelő beruházások, infrastruktúra, kisvállalkozások támogatására) - s Magyarország valamennyi területi egysége, sajnos, az elmaradott térségek felzárkóztatását szolgáló célrendszer hatálya alá fog tartozni, mivel az egy főre jutó GDP értéke sehol sem éri el az EU átlagának 75 %-át. Ide tartozik még az Európai Szociális Alap (ESF) a szakképzés és foglalkoztatás ösztönzésére, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EAGGF) a mezőgazdaság és a vidék fejlesztésére (ez az ú.n. CAP kiadások (mezőgazdaság) és vidékfejlesztés tagállamokra vonatkozó költségei nélkül), s a Halászati Útmutató Pénzügyi Eszközök (FIFG) a halászati ágazat megsegítésére. Mindezek vissza nem térítendő támogatások, természetesen programok alapján.

S van a kohéziós alap, melyet a maastrichti szerződés hozott létre. Ez a környezetvédelem, az Európát keresztülszelő közlekedési hálózatok projektumainak támogatására született úgy Görögországnak, Portugáliának, Írországnak és Spanyolországnak, ahogy eredetileg Lengyel- és Magyarországnak a PHARE. A PHARE keretében Magyarország 1990 és 1998 között mintegy 800 millió euró vissza nem térítendő támogatásban részesült (gazdaságfejlesztés, benne a mezőgazdasággal, infrastruktúra, humán területek, szolgáltatások, integrációs felkészülés, regionális fejlesztés, valamint hozzáférés a TEMPUS (intézményrendszerek), a SOCRATES (oktatásügy), Leonardo (szakképzés), a Youth for Europe (ifjúságpolitika) és a CBC (határt átlépő együttműködés) forrásaihoz. Az Agenda 2000. pénzügyi kerete a 2000-2006 közötti időszakra ezenkívül a kapuban állók számára megnyitott SAPARD és ISPA ú.n. előcsatlakozási segélyekkel is számol (előbbi az uniós jogrend átvételéhez, valamint a vidékfejlesztéshez és a mezőgazdaság fejlesztéséhez, utóbbi a strukturális alapokból jövő támogatás fogadására történő felkészítésben és az infrastruktúra, valamint a környezetvédelem területén nyújt anyagi eszközöket) Vannak még az európai költségvetésben az új tagokkal való bővítésnek olyan tételei, amelyek a mezőgazdaság, a strukturális műveletek és a belső politikák területét érintik, s végül ehhez jönnek természetesen az adminisztratív kiadások.

Az idő mostmár sürget. Sürget egyrészt, mert kár minden forintért, amit rosszul költünk el fejlesztésre, márpedig a magyar gazdaság térbeli helyzete ma már egyáltalán nem felel meg a megyehatároknak. (Ezt különösen a mi választókerületünk polgára tapasztalja.) Sürget külső ok is: csatlakozásunk az EU-hoz. Mielőbb alkalmassá kell válnunk az EU térségi fejlesztési alapjainak fogadására és jó felhasználására. Az Európai Közösség támogatási rendszerének ugyanis 5 alapelve van:

  1. Az összpontosítás elve, vagyis hogy ne aprózódjék el a támogatás. Olyan területek támogathatók, ahol a nemzeti össztermék (GDP) nem éri el a közösségi átlag háromnegyedét. Sajnos, ebbe beleférünk.
  2. A partnerség elve. Eszerint a programokat a tagországok nyújtják be, s ha a támogatás térségre vonatkozik, úgy jóváhagyás után a pénz már a regionális tanácsokhoz kerülhet felhasználásra. Emiatt szükséges összehangolni a különböző szintű programokat.
  3. A programozás elve, vagyis hogy egyes beruházások helyett programok megvalósítását támogatják.
  4. A hozzájárulás elve, mely szerint a támogatás csupán rész-finanszírozást jelenthet, nem helyettesíti, hanem csupán kiegészíti a nemzeti programban előirányzott fejlesztési tervek megvalósulásához szükséges pénzt.
  5. A monitorozás elve, vagyis a folyamatos ellenőrzésé, amely nem csak a források felhasználására, hanem a tervezési és lebonyolítási tevékenység egészére irányul.

Mi tehát Magyarország sürgős feladata?

Alkalmazkodni az európai eljárásrendhez. Az eljárás ugyanis úgy zajlik, hogy az adott tagállam - a csatlakozás után Magyarország is - nemzeti fejlesztési tervet nyújt be. Ez megtárgyalja az EU-val és ha el tudja fogadtatni, akkor ez lesz a Közösségi Támogatási Keret okmánya. És itt jön a térség (a régió) szerepe: az ú.n. NUTS 2 szintű nagytérségek (esetünkben három megyényi) egyrészt forrás-szerző, másrészt területi versenyképesség megvalósítását biztosító egységek. Az alapok meghatározott céljait éppen térségi szintre fogják meghatározni.

Ehhez pedig az Agenda 2000 alapján olyan területfejlesztési programokra van szükség, amelyek NUTS 2 szinten egybefogják a ma még szétágazó fejlesztési törekvéseket. Ezek kialakításában részt kell vegyenek az állami és önkormányzati szerveken kívül a gazdaság szereplőit megjelenítő testületek. Nem kerülhető meg tehát egy olyan térségi szerveződés kiépítése, amely össze tudja fogni a rengeteg érdeket, hogy egységes, kiforrott programokkal jelentkezhessen a támogatási pénzekért folyó európai versenyben. Regionális szintre telepítendők a nagyobb gazdaság-fejlesztési támogatások, s a térségek közötti kapcsolattartás feladatai. Ez azt jelenti, hogy hosszabb távon a régiókat ki kell építeni közigazgatási egységekként is, miközben a megye sem veszti el szerepét. A megyei szint tölthetné be a települések és a kistérségek közötti kiegyenlítési-felzárkóztatási funkciót, és a helyi kis- és közép-vállalkozások támogatását, a helyi gazdaság-fejlesztés és foglalkoztatás ösztönzését. A kistérségek képezhetik alapját a helyi önkormányzati feladatok társulásban való ellátásának és a körzeti jellegű közszolgáltatások hatékonyabb és olcsóbb ellátásának.

Mi, ennek a megyének a lakosai örömmel nyugtázhatjuk, hogy kialakítottuk a térségi szintet, amikor hosszas tárgyalások után az e célra létrehozott ad hoc bizottság javaslata alapján Veszprém és Komárom-Esztergom megyével közösen, az érintett megyék Területfejlesztési tanácsainak javaslatára ezév júius 1-én elfogadtuk és aláírtuk a Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács három megyére kiterjedő Együttműködési Megállapodását.

Ami már most Martonvásárt és a környékünkön szerveződött kistérséget illeti, mindenek előtt meg kell említenem a körülhatárolásával járó bizonytalanságot. Van kezemben olyan anyag, amely Martonvásári Kistérségről beszél, s ide sorolja Martonvásáron kívül Baracskát, Gyúrót, Kajászót, Tordast és Vált. Van a kezemben anyag a Martonvásár-Ercsi Statisztikai Kistérségről (Fejér megye Területfejlesztési Stratégiája), s végül az ú.n. Tókörnyéki Területfejlesztési Önkormányzati Társulás nemcsak Baracskára, Kajászóra, Tordasra és Gyúróra terjed ki, hanem ide sorolódik Pázmánd és Vereb, sőt felnyúlik egész Lovasberényig, a Velencei tókörnyék pedig Velencével, Nadappal, Kápolnásnyékkel és Pákozddal.

Nekünk ma ebből ajánlatos kiindulnunk, hiszen törvénymódosító javaslatunkra a költségvetés a területfejlesztési önkormányzati társulások számára 500 millió forint támogatást biztosít. Ennek keretében a területfejlesztésnek felelőse lesz. Egyébként is az együttműködések alakuló rendszere rugalmas, hiszen arra is van lehetőség, hogy egy adott kistérség fejlesztése akár szomszéd megyében, ill. régióban fekvő, de egymással több szálon kapcsolódó térségek fejlesztésének révén történjenek. Ezeket nevezzük "funkcionális kistérségeknek".

Martonvásár és környéke egy nagy európai fejlődési sávban fekszik, hiszen átfut rajta a Velence-Budapest tengely (az ú.n. V. helsinki folyosó, Helsinki, 1997) és közelében fut a Bécs-Budapest főközlekedési út (mely a IV. helsinki folyosó része). A magyarországi logisztikai szolgáltató központok körének bővítésére szolgáló fejlesztési terv alapján az ellátás, termelés, az elosztás, a kereskedelem magasabb színvonalú működését biztosító európai környezet két központja - a Közép-dunántúli és a fővárosi - közvetlen környezetében, Székesfehérváron és Budapesten alakul ki. Előnye ennek térségfejlesztő hatása, hátránya az átáramló forgalom. Kistérségünk gazdasági aktivitása persze elmarad mind a Nyugat-dunántúli térségben, mind a Budapesten kialakult szinttől, így megvan a veszélye a bedolgozó, kiszolgáló jellegű gazdasági tevékenységi szinten rekedésnek. A kisrégió része Budapest körül kapu funkciót ellátó kistérségek láncolatának. A magyarországi munkaerőpiaci szervezeti rendszer régiónkban jól működőnek tekinthető, megfelelő az iskolázottsági szint, jó adottságú az oktatási hálózat. Ugyanakkor a lakosság elöregedésének, az egészségügyi problémáknak országos kedvezőtlen mutatói itt is jellemzőek.

A kistérség mezőgazdasági adottságai kedvezőek, különösen ha tekintetbe vesszük a kutatás-fejlesztés térségi mozdonyát az MTA kutatóintézetét és a mezőgazdasági termelés olyan fellegvárát, mint a Martonseed. Nem véletlen, hogy a fejlesztési térképeken, Martonvásár mint innovációs központ szerepel. Mindezek alkalmassá teszik a nagyrégióban megfogalmazott elképzelés, "az innováció régiója" koncepció megvalósításában való részvételre.

A Velencei-tó--Vértes kiemelt térséggel kapcsolatosan a térségi szereplők kezdeményezte fejlesztés szintén érinti kistérségünket. A fő fejlesztési irányokba való bekapcsolódás pozitiv hatással lehet itt is, gondolok a környezetvédelmet szolgáló infrastrukturális beruházásokra. A szennyvízkezelés 4 települést átfogó tervéről megállapodtak a Szent László patak által összefűzött szomszédos községek, s ez is élénkíti a településszintű együttműködést, ami a fejlesztés egyik főiránya. Az aktív vállalkozói kedv, a jó kulturális és művelődési háttér, a megfelelő ipari termelési kultúra lehetővé teheti vállalkozói övezet kialakítását. A fejlesztési irányok egyike az idegenforgalom fejlesztését emeli ki. Ezt jól szolgálja a Beethoven-kultusz és ennek kulturális hátországát a helyi művészeti iskola adja. A Velence-tavi idegenforgalmi körzettel való együttműködés fontos lehet a terület fejlődésében. Az emberi erőforrás fejlesztésének szép példája lenne a is itt megfogalmazódott törekvés az oktatásban lemaradással küzdő gyermekek képzési programja, amelyet a Harmonikus Fejlődésért Alapítvány tűzött zászlajára. Az idei központi támogatást nem sikerült megszerezni, de a feladat továbbra is előttünk áll, jövőre újra meg kell próbálni a forráshoz jutást.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy egy igen nagy kihívás előtt állunk. Az M 7 út tervezett és közelgő felújítása, korszerűsítése hosszú távon előnyös, az építkezés ideje alatt azonban nagy terhekkel fog járni. ezek csökkentésére már most ki kell dolgozni javaslatokat.

Dióhéjban ennyit. A feladat helyi, az országgyűlési képviselő szerepe ebben: képviselni a kidolgozott elképzeléseket, hogy biztosítsa és gyorsítsa megvalósulásukat.

Dr. Kelemen András

 

 

 

 

Mit hozhat a térségfejlesztés Bicskének és vonzáskörzetének?

Magyarország demokratikus átalakulása lehetővé tette számunkra a döntést, hogy csatlakozzunk a Nyugat-Európában működő államközi szervezetekhez (Európa Tanács, NATO, Nyugat-Európai Unió, s most első körbeli tárgyalópartnerei vagyunk az Európai Uniónak). Példánkon felbuzdulva megindult a versenyfutás, ma már minden közeli és távoli szomszédunk ugyanezt az utat kívánja választani. Az EU azonban nekünk sem könnyű falat: le kell dolgoznunk a fejlettségbeli különbség nagy részét. Ebből a célból született meg már 1996-ban a területfejlesztési törvény - elsőként és máig egyedüliként a csatlakozásra váró országok között. Ekkor belpolitikai megfontolásokból a megyék szintjéhez rendelte az országgyűlés döntése a területfejlesztési tanácsokat. Ez is előrelépés volt, de nem elegendő, mivel az EU Területi Statisztikai Egységek Nevezéktanának megfelelően (ezeket rövidítik NUTS-oknak) a területfejlesztés 5 szinten zajlik. Alapszint a helyi, a települési szint, ezután következik a kistérségi szint, majd a megyei szint (ez épült ki az 1996. évi XXI. törvénnyel), de igen fontos a nálunk történelmileg hiányzó térségi (regionális) szint, s efölött áll az országos szint.

A Magyar Országgyűlés megkísérelte pótolni a hiányzó térségi szintet, amikor 35/1998. sz. határozatával több megye összecsoportosításával kialakította az ú.n. "tervezési-statisztikai régiókat". Ez azonban nem oldotta meg azt a kérdést, hogy milyen felépítésű szervezet működtesse e térségi összefogást, amely végül is fejleszt és pénzek sorsáról dönt!

Az átlagos állapolgárnak gyakran az a benyomása, hogy a nagy pénzekról csak szavalnak, de hozzájuk férni nemigen lehet. Kétségtelen, hogy vannak nehézségek, de az is igaz, hogy az európai pénzforrások számosak és különbözőek. Vannak a tagállamok számára a strukturális alapok, mint amilyen az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) a hátrányos helyzetű térségek fejlesztésére (termelő beruházások, infrastruktúra, kisvállalkozások támogatására) - s Magyarország valamennyi területi egysége, sajnos, az elmaradott térségek felzárkóztatását szolgáló célrendszer hatálya alá fog tartozni, mivel az egy főre jutó GDP értéke sehol sem éri el az EU átlagának 75 %-át. Ide tartozik még az Európai Szociális Alap (ESF) a szakképzés és foglalkoztatás ösztönzésére, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EAGGF) a mezőgazdaság és a vidék fejlesztésére (ez az ú.n. CAP kiadások (mezőgazdaság) és vidékfejlesztés tagállamokra vonatkozó költségei nélkül), s a Halászati Útmutató Pénzügyi Eszközök (FIFG) a halászati ágazat megsegítésére. Mindezek vissza nem térítendő támogatások, természetesen programok alapján.

S van a kohéziós alap, melyet a maastrichti szerződés hozott létre. Ez a környezetvédelem, az Európát keresztülszelő közlekedési hálózatok projektumainak támogatására született úgy Görögországnak, Portugáliának, Írországnak és Spanyolországnak, ahogy eredetileg Lengyel- és Magyarországnak a PHARE.

S míg az eddig felsoroltakra rá lehet mondani, hogyamíg nem vagyunk tagok, nem kaphatunk belőle, addig a PHARE éppen olyan pénzforrás, amihez már évekóta van lehetőség hozzáférni. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a PHARE keretében Magyarország 1990 és 1998 között mintegy 800 millió euró vissza nem térítendő támogatásban részesült (gazdaságfejlesztés, benne a mezőgazdasággal, infrastruktúra, humán területek, szolgáltatások, integrációs felkészülés, regionális fejlesztés, valamint hozzáférés a TEMPUS (intézményrendszerek), a SOCRATES (oktatásügy), Leonardo (szakképzés), a Youth for Europe (ifjúságpolitika) és a CBC (határt átlépő együttműködés) forrásaihoz. Az Agenda 2000. pénzügyi kerete a 2000-2006 közötti időszakra ezenkívül a kapuban állók számára megnyitott SAPARD és ISPA ú.n. előcsatlakozási segélyekkel is számol (előbbi az uniós jogrend átvételéhez, valamint a vidékfejlesztéshez és a mezőgazdaság fejlesztéséhez, utóbbi a strukturális alapokból jövő támogatás fogadására történő felkészítésben és az infrastruktúra, valamint a környezetvédelem területén nyújt anyagi eszközöket) Vannak még az európai költségvetésben az új tagokkal való bővítésnek olyan tételei, amelyek a mezőgazdaság, a strukturális műveletek és a belső politikák területét érintik, s végül ehhez jönnek természetesen az adminisztratív kiadások.

  1. Az idő mostmár sürget. Sürget egyrészt, mert kár minden forintért, amit rosszul költünk el fejlesztésre. Sürget külső ok is: csatlakozásunk az EU-hoz. Mielőbb alkalmassá kell válnunk az EU térségi fejlesztési alapjainak fogadására és jó felhasználására.

Magyarországnak tehát mindenek előtt alkalmazkodnia kell az európai eljárásrendhez. Az eljárás ugyanis úgy zajlik, hogy az adott tagállam - a csatlakozás után Magyarország is - nemzeti fejlesztési tervet nyújt be. Ez megtárgyalja az EU-val és ha el tudja fogadtatni, akkor ez lesz a Közösségi Támogatási Keret okmánya. És itt jön a térség (a régió) szerepe: az ú.n. NUTS 2 szintű nagytérségek (esetünkben három megyényi) egyrészt forrás-szerző, másrészt területi versenyképesség megvalósítását biztosító egységek. Az alapok meghatározott céljait éppen térségi szintre fogják meghatározni.

Ehhez pedig az Agenda 2000 alapján olyan területfejlesztési programokra van szükség, amelyek NUTS 2 szinten egybefogják a ma még szétágazó fejlesztési törekvéseket. Ezek kialakításában részt kell vegyenek az állami és önkormányzati szerveken kívül a gazdaság szereplőit megjelenítő testületek. Nem kerülhető meg tehát egy olyan térségi szerveződés kiépítése, amely össze tudja fogni a rengeteg érdeket, hogy egységes, kiforrott programokkal jelentkezhessen a támogatási pénzekért folyó európai versenyben. Regionális szintre telepítendők a nagyobb gazdaság-fejlesztési támogatások, s a térségek közötti kapcsolattartás feladatai. Ez azt jelenti, hogy hosszabb távon a régiókat ki kell építeni közigazgatási egységekként is, miközben a megye sem veszti el szerepét. A megyei szint tölthetné be a települések és a kistérségek közötti kiegyenlítési-felzárkóztatási funkciót, és a helyi kis- és közép-vállalkozások támogatását, a helyi gazdaság-fejlesztés és foglalkoztatás ösztönzését. A kistérségek képezhetik alapját a helyi önkormányzati feladatok társulásban való ellátásának és a körzeti jellegű közszolgáltatások hatékonyabb és olcsóbb ellátásának.

Mi, ennek a megyének a lakosai örömmel nyugtázhatjuk, hogy kialakítottuk a térségi szintet, amikor hosszas tárgyalások után az e célra létrehozott ad hoc bizottság javaslata alapján Veszprém és Komárom-Esztergom megyével közösen, az érintett megyék Területfejlesztési tanácsainak javaslatára ezév júius 1-én elfogadtuk és aláírtuk a Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács három megyére kiterjedő Együttműködési Megállapodását.

Ami már most Bicskét és a környékünkön szerveződött kistérséget illeti, mindenek előtt meg kell említenem a körülhatárolásával járó bizonytalanságot. Van kezemben olyan anyag, amely Fejér megye Területfejlesztési Stratégiáját taglalja, van amit a Központi Statisztikai Hivatal használ - s a kettőnél a kistérségek területei nem esnek egybe. Vab ezeken kívül az önkormányzati társulások lehetősége, ami Bicske esetében azért is nagyon fontos rendező elv, mert alulról építkezik és lehetővé teszi az együttműködés rendszerének rugalmas kialakítását. Annyira így van ez, hogy arra is van lehetőség, hogy átlépjük a megyehatárt, s egy adott kistérség fejlesztésébe bevonjunk a megyehatáron túloeső területeket is. Egy adott kistérség fejlesztése ezáltal akár a szomszéd megyébe, ill. térségben fekvő, de egymással több szálon kapcsolódó térségek fejlesztésének révén történjék. Wezeket nevezzük "funkcionális kistérségeknek". Számunkra ez azért fontos, mert Bicske együttműködése örvendetesen alakul pl. Zsámbékkal, Biatorbággyal, Herceghalommal.

Nekünk ma alapvetően a KSH által használt kistérségi beosztásból ajánlatos kiindulnunk, hiszen törvénymódosító javaslatunkra a költségvetés a területfejlesztési önkormányzati társulások számára 500 millió forint támogatást biztosít. Ennek keretében a területfejlesztésnek felelőse lesz, s annak működési területe a Bicskei Kistérség lesz (benne: Alcsútdoboz, Bicske, Bodmér, Csabdi, Csákvár, Etyek, Felcsút, Gánt, Mány, Szár, Szárliget, Tabajd, Újbarok, Vál, Vértesacsa, Vértesboglár).

Bicske és környéke egy nagy európai fejlődési sávban fekszik, hiszen átfut rajta a Bécs-Budapest tengely (az ú.n. V. helsinki folyosó, Helsinki, 1997) és közelében fut a Velence-Trieszt-Budapest főközlekedési út (mely a IV. helsinki folyosó része). A magyarországi logisztikai szolgáltató központok körének bővítésére szolgáló fejlesztési terv alapján az ellátás, termelés, az elosztás, a kereskedelem magasabb színvonalú működését biztosító európai környezet két központja - a Közép-dunántúli és a fővárosi - közelibb és távolibb környezetében, Budapesten és székesfehérváron alakul ki. Előnye ennek térségfejlesztő hatása, hátránya az átáramló forgalom. Kistérségünk gazdasági aktivitása persze elmarad mind a Nyugat-dunántúli térségben, mind a Budapesten kialakult szinttől, így megvan a veszélye a bedolgozó, kiszolgáló jellegű gazdasági tevékenységi szinten rekedésnek. A kisrégió része Budapest körül kapu funkciót ellátó kistérségek láncolatának. A magyarországi munkaerőpiaci szervezeti rendszer régiónkban jól működőnek tekinthető, megfelelő az iskolázottsági szint, jó adottságú az oktatási hálózat. Ugyanakkor a lakosság elöregedésének, az egészségügyi problémáknak országos kedvezőtlen mutatói itt is jellemzőek.

A kistérségben 1999-ben közel kétezer vállalkozás működött, zömmel azonban nem a térség központjában. A vállalkozások háromnegyed része egyéni vállalkozás. A foglalkoztatásban jelentős szerepe van a főváros felé történő ingázásnak. Viszonylag sokan (19 %) dolgoznak a mezőgazdaságban. A három megyényi nagyrégióban megfogalmazott az az elképzelés, mely szerint a térséget "az innováció régiójává" kell fejleszteni. Van lehetőségünk ennek a koncepciónak a megvalósításában való részvételre. A fő fejlesztési irányokba való bekapcsolódás pozitiv hatással lehet itt is, gondolok a környezetvédelmet szolgáló infrastrukturális beruházásokra. A szennyvízkezelés közös megoldása (Mánnyal) is élénkíti a településszintű együttműködést, ami a fejlesztés egyik főiránya. Ebben az irányban lendületet adhat a kistérséget szervező munkának a bicskei szakrendelő új koncepciójának kidolgozása. Az aktív vállalkozói kedv, a jó kulturális és művelődési háttér, a megfelelő ipari termelési kultúra lehetővé teheti vállalkozói övezet kialakítását. A fejlesztési irányok egyike az idegenforgalom fejlesztését emeli ki, s ebben is látok lehetőségeket a bikcseiek, bicske környékiek számára.

Dióhéjban ennyit. A feladat helyi, az országgyűlési képviselő szerepe ebben: képviselni a kidolgozott elképzeléseket, hogy biztosítsa és gyorsítsa megvalósulásukat.

Dr. Kelemen András

Képviselői Irodaház

1358 Budapest, Széchenyi rkp. 19.

Tel.: (1)441-51-35

Fax: (1)441-51-58

NGO

EU és a civil társadalom

Günter Verheugen nyilatkozata

Nincs többé elsõ és második hullámhoz tartozó ország, mivel 2000-ben az EU minden jelölt ország elõtt megnyitotta a tárgyalásokat.

Feltételek: politikaiak

gazdaságiak

adminisztrativak

s az acqui, vagyis elfogadása a közösségi szabályoknak és az Európai Bíróság itéleteinek, s az alapdokumentumoknak.

A PROBLÉMÁK 4 SZABADSÁGJOG KÖRÉ CSOPORTOSULNAK:

SZEMÉLYEK, JAVAK, TÕKE ÉS SZOLGÁLTATÁSOK SZABAD ÁRAMLÁSA.

Tárgyalásaink elõrehaladása

ACCESS Program

Az NGO-k támogatásának folyamatos szükséglete fontos felvétel-elõtti prioritás. Tartalmazzák a Felvételi Partnerségi megállapodások is. Azért, hogy megfeleljenek a koppenhágai kritériumoknak, az EU-ba törekvõ országoktól elvárják hogy egyértelmûen elkötelezzék magunkat a jogállamiság, az emberi jogok és a nemzeti kisebbségek védelme tárgyában. A koppenhágai kritériumok megkívánják azt is, hogy ezek az elvek átmenjenek a mindennapi gyakorlatba és hogy a szükséges intézményes keretei meglegyenek annak, hogy ezek az elvek fenntarthatók legyenek.

Egy demokratikus társadalom fejlõdése és egy nyitott civil társadalom kifejlõdéséhez hozzá tartozik az NGO-k fejlesztése, amely artikulálni tudja a polgárok igényeit aktív részvétellel és tudatosan. Tipikus, hogy sok eleme a vívmányoknak az NGO-k aktív munkáján nyugszik (pl. fogyasztóvédelem, környezetet védõ csoportok, szociális és egészségügyi társaságok). Ugyanis ezek nélkül a vívmányok nem találkozhatnak a lakosság elfogadásával és nem teljesülhetnek ki.

A korábbi LIEN (Link Inter-European NGOs: hátrányos helyzetûekre))és a Felvételi Partnerség (eszköz a felvétel elõtti stratégiához), majd az ACCESS olyan intézmény, mely a középeurópai civil társadalmat kívánja erõsíteni, fõleg ott, ahol az EU-csatlakozás a küszöbön áll.

Milyen területeken van szükség elsõdlegesen a civil társadalom megszervezõdésére?

1) alapjogok védelme:

2) küzdelem a kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés ellen a szociális támogatás területén

3) a társadalombiztosítási rendszerek összehangolása

4) a foglalkoztatási stratégia lebontott részmunkái (az Amszterdami Szerzõdés 1997, hatályba lépett 1999 májusában ) De Amszterdam alapján Schengen is része lett a közösségi és uniós törvényeknek.

5) demokrácia programmok (Phare és Tacis volt, de ezek államtól-államig kapcsolatra épültek, a helyi EU-delegáció ne legyen pusztán a helyi képviselete a Bizottságnak. Önálló jogkörrel, a civil társadalommal direkt módon tudjanak együttdolgozni.)

6) munkavédelem, foglalkoztatás

1989-ben Delors elnök a munkavédelmi alapjogi kartát terjesztette be

  • EU foglalkozt. arány 60 %, USA, Japán: 75 % (különbség a szolgáltatások terén)
  • Nõi munka 15 -kal az USÁ-é alatt az EU-ban célkitûzések: alkalmazhatóság fokozása
  • Munkahelyteremtés, SME
  • Adaptációs képesség növelése
  • Egyenlõ esélyek ffi/nõ

7) A közigazgatás kiegészítése nem-kormányzati testületekkel és állam mellett mûködõ intézményekkel, melyek szakértõi segítséget adhatnak. Nem minden végezhetõ el hivatalnokkal.

8) Hátrányos helyzetû csoportok (szociális partnerek, helyi önko-k és NGO-k együttmûködése

Jóléti szolgáltatások (vidéki közösségek, bányászterületek leromlása))

9) Cigányok: 6 milliós tömeg, kb. 6 millió Közép. És Kelet-Európában

10) Regionális fejlesztési programok:

 

  • Nmezeti tervek alapján a tagállamok éves beszámolót készítenek a Bizottságnak.
  • A kölni ülésén 1999-ben az Európai tanács határozatot hozott az EU alapjogi kartájának kidolgozásáról. Nizza elfogadták.

 

A kibõvítés okmánya a Felvételi partnerségben foglalt uniós prioritás-jegyzék.Ez a Regular Íreport-on alapszik, s kifejezõdik a Vívmányok Átvételére vonatkozó Nemzeti Porgrammokban

3 financiális eszköz: ezek megvalósitásához:

A PHARE (project-alapú támogatás)

ISPA (Structural Instrument for Pre-Accession) szállítás és környezet

SAPARD mgazd és vidékfejl (program-alapú)

Vissza az előző oldalra