Az Országgyűlési Képviselő Üzeni

Tisztelt Választópolgárok!

Legutóbbi üzenetemben a szociális törvény módosításaival foglalkoztam. Ehhez is kapcsolódik az az interpellációs kérdésem, amelyet 2001. november 6-án a szociális és családügyi miniszternek tettem fel. Elmondtam, hogy a rendszerváltozáskor kialakult egy rendkívül súlyos munkaügyi helyzet: tömeges munkanélküliség lépett fel. És ilyen helyzetben a nem egészséges vagy éppen rokkant emberekkel kapcsolatosan érezhetően elnéző magatartás jelentkezett leszázalékoláskor. Vagyis az orvosszakértők viszonylag enyhébb testi-lelki bajokkal is rokkantnak ítélték meg az ezt kérvényezőket. Azóta sok minden megváltozott. Ma már a munkaképesség-csökkenés megítélésében hallgatólagosan sem veszik figyelembe a munkanélküliséget, mint szempontot. Különösen keserves ez azokban az esetekben, amikor egy már korábban leszázalékolt ember ítél meg munkavégzésre alkalmasnak az orvosszakértő. Mert igaz az, hogy a munkanélküliség nem haladja meg nálunk ma már az Európai szintet - sőt alatta van - , de egy leszázalékoltnak mind belső , mind külső okokból nagyon nehéz újra munkába állnia. Beszéljünk csak a külső okokról. Mert munkát találni 50 százalékos munkaképesség-csökkenéssel már nagyon nehéz dolog, ha akar is dolgozni a fogyatékossá vált ember. Abban az esetben azonban, ha a leszázalékolás mértéke nem éri el ezt a szintet sem, s emiatt rendszeres szociális járadékra való jogosultság sem áll fenn, gyakran az a munkaügyi központ válasza, hogy a betöltetlen álláshelyek közül megfelelő munkahelyet nem tud felajánlani. Ha egyáltalán talál munkát, azt feketén kénytelen végezni.

Nos, ezért kerestem meg a miniszter urat azzal a kérdéssel, hogy milyen eszközöket dolgozott és dolgoz ki a kormány a munkába állításra.

Harrach miniszter úr válaszában elmondta, hogy mindenek előtt az orvos szakértő elé nem került olyan munkanélküli, akiről a foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely véleményezi, hogy testileg vagy lelkileg annyira fogyatékos, hogy emiatt munkavállalásra csökkent az esélye vagy éppen elveszti emiatt munkáját, nos az ilyen személy is bekerülhet a foglalkoztatási rehabilitációs eljárásba. A munkaügyi központ foglalkoztatási rehabilitációs munkacsoportja segít ilyenkor a foglalkoztatás elősegítésében. Végső esetben pedig - ha elhelyezése ismereteinek hiánya miatt nem sikerül, lehetősége van a Munkaerő-piaci Alapból támogatott képzésen való részvételre. Térségi munkaerő-fejlesztő és -képző központ legközelebb Székesfehérváron van.

Természetesen fontos az érem másik oldala is, vagyis hogy a munkáltatók is érdekeltek legyenek a csökkent munkavégző-képességű dolgozók foglalkoztatásában. Erre szolgál a rehabilitációs foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatás. Ezt olyan munkáltató veheti igénybe, aki munkanélküli foglalkoztat, de olyant, akinek munkaképessége legalább 40 %-ban csökkent, nincs rokkant-nyugdíja vagy rendszeres szociális járadéka.

Ezeken túl, ebben az évben a Szociális és Családügyi Minisztérium pályázatot írt ki rehabilitációs felvilágosítást szolgáltató központok létrehozására és 7 újabb ilyen centrum áll munkába. A rehabilitációt szolgáló alapösszegből pedig közel 2 milliárd forintot fordítanak rehabilitációs munkahelyek létrehozására és megtartására. Jelenleg közel 30 ezer munkahelyet tart így fenn az állami támogatás.

Címem:

Országgyűlési Képviselők Irodaháza

1358 Budapest

Széchenyi rkp. 19.

Tel.: 441-5137, fax: 441-5158

Vissza az előző oldalra