EPP/PPE News 2000/29a.sz.
KÜLÖNKIADÁS


TÍZ ÉVE EGYESÜLT NÉMETORSZÁG
Németország október 3-án megünnepelte állami egységének tíz éves évfordulóját. Egységének megteremtése az európai megosztottság végének kezdetét jelezte. Ugyanakkor, akárcsak Európa egészében, még jelentősen különbözik az élet Keleten és Nyugaton.
Október 3-án mintegy félmillióan gyűltek össze a berlini Reichstag elott, hogy megünnepeljék a 20 század végének egyik legjelentősebb eseményét: Németország békés egyesítését. Jacques Chirac francia elnök szerint - az ünneplők közül hiányzó - Helmuth Kohlnak, a volt kancellárnak köszönhető, hogy "Németország megbékélt önmagával és hogy ma az eddiginél is jobban elkötelezte magát az európai uniós terv mellett". A történelem úgy fog emlékezni rá, mint "nagy németre és nagy európaira". Október elsején, a CDU egyik megemlékezésén Wilfried Martens, az Európai Néppárt (EPP/PPE) elnöke kijelentette, hogy bármilyen viták és gondok is következtek az egyesülés után, "semmi sem csökkentheti azt, amit Helmuth Kohl Németországnak, sőt Európa egészének adott a német egység megteremtésével."
A pártfinanszírozási botrányban játszott szerepe körüli szüntelen vita miatt Kohl nem kívánt részt venni a drezdai nemzeti megemlékezésen. Ugyanakkor a CDU berlini ünnepségén hosszasan ünnepelték amikor kijelentette, hogy az általa a hajdani demokratikus német köztársaság számára megjósolt "boldog napok" bekövetkeztek. Mindegyik politikai pártnak megvolt a maga politikai szerepe az elmúlt tíz esztendőben, tette hozzá, de egyiknek sem volt annyira döntő hatása a szövetségi köztársaságra, mint a CDU-nak. A páért 36 évig volt hatalmon: "ezek voltak a német és az európai történelem legszebb évei". Tisztelettel adózott SPD-s elodei, Willy Brandt és Helmuth Schmidt Ostpolitikájának; Brandtnak lényeges szerepe volt abban, jelentette ki, hogy meggyőzte Gorbacsovot, hogy a Fal leomlása ellenére nem lesznek zavargások és a szovjeteknek nem kell megtorlásoktól tartaniuk.
Mindamellett élénk vitát váltott ki Németországban Kohl emlékeztetése arra, hogy Gerhard Schröder jelenlegi kancellár közvetlenül a Fal leomlása előtt még azt nyilatkozta, hogy nem szabad ábrándokba ringatni Kelet-Németország népét, és hogy az egyesülés csak "utópia".
A német szociáldemokraták a döntő kérdésekben elárulták a nemzetet, jelentette ki Kohl. 1987-ben az SPD valóban megtagadta a német egység alkotmányos kötelezettségét, amikor kijelentette, hogy a két Németországnak fel kell készülnie az örökös egymás mellett való élésre és meg kell próbálnia szót érteni egymással. Nem írjuk újra a történelmet, tette hozzá Kohl. A szocialisták az európai integrációt is ugyanígy ellenezték az ötvenes években, és még ma is tanújelét adják a szociális piacgazdasággal szembeni ellenérzéseiknek.

"EGY JOGOS KÍVÁNSÁG"
Angela Markel, a CDU elnöke, aki az NDK-ban nőtt fel, az ünnepségen kijelentette, hogy egyetlen párt sem mondhatja magáénak az egyesítés monopóliumát, mivel az a népé: a nép a történelem nagy győztese. Ugyanakkor a CDU nem tűrheti el, hogy vannak tabutémák. "Sosem felejtem el, amit Helmuth Kohl nyilvánosan mondott Erich Honeckernek (az NDK akkori vezetőjének). Kelet-berlini lakásomban, a televízióban hallottam: 'A német nép szenved az elszakítottság miatt. Szenved egy fal miatt, amely szó szerint lezárja az útjait, és amely undort kelt benne. Ha leromboljuk azt, ami elválasztja a népet, akkor a németek jogos kívánságának teszünk eleget: együtt akarnak élni, mivel arra születtünk, hogy együtt éljünk." (Kohl a Honecker Kelet-Németországában tett állami látogatásának feltételeként ragaszkodott ahhoz, hogy mindkettőjük beszédét mindkét Németországban közvetítsék.)

A 10 ÉVES EGYSÉG MÉRLEGE
Az NDK megszűnte nem csupán a boldog napok szinonimája. Nyilván hibákat is követtek el, ismerte el Kohl egy interjúban:"Ezt magamról is mondom, hiszen én ezt bárki másnál jobban tudom". De kiállt akkori döntése mellett, amellyel a kelet- és a nyugat-német márka egyenértékűsége alapján teremtette meg a pénzügyi uniót. Elismerte, hogy "ez olyan politikai döntés volt, amely mellett nem igazán lehetett szigorúan gazdasági fogalmakkal érvelni. Mi azonban mindenek előtt a népre és annak reményeire gondoltunk."
A mintegy tizenötmilliós kelet-német lakosság egy elenyésző kisebbségének véleménye ellenére, amely azt állítja, hogy korábban jobban élt, az életszínvonal jelentősen emelkedett a hajdani NDK-ban. Több mint 750.000 új lakás épült 1993. óta, és a kelet-németek mintegy 40 százaléka ma lakásának tulajdonosa, és ugyanez az arány Nyugat-Németországban is. De még hosszú utat kell megtenni: Kelet-Németországban kétszer nagyobb a munkanélküliség, mint Nyugaton, és a jövedelmek is mintegy 25 százalékkal alacsonyabbak.
Mindeddig a régió fölzárkóztatásának költsége 1, 2 trillió márkára rúg, amely összeg az idei szövetségi költségvetésnek több mint a kétszerese, és még mindig 3-400 milliárdra van szükség ahhoz, hogy Keleten az infrastruktúra elérje a nyugati színvonalat.
Angela Markel fölidézte a CDU-nak a német egység melletti örökös elkötelezettségét. Emlékeztetett a párt 1990-es hamburgi kongresszusára, ahol a keletről érkezett CDU-tagokat, akárcsak őt, magát is, egyszerűen úgy kezelték, mint bármelyik másik német tartományból érkezett személyeket. "Ez volt az a nap, jelentette ki, amikor a CDU az egy Németország egy CDU-jává vált."