Hírlevél, 2000. november



Az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról szóló törvényjavaslat
(Részletek Dávid Ibolya november 8-i miniszteri expozéjából)

Megtiszteltetés számomra, hogy itt és ma egy olyan törvényjavaslat előterjesztője lehetek, amely egy olyan hiányzó láncszemet pótol, amely ez idáig 1956 üldözötteinek jogi és erkölcsi rehabilitálásához hiányzott. Három olyan kérdésről szeretnék beszélni, amely e javaslat előkészítését és benyújtását tette indokolttá.

Az első: az eltelt idő tapasztalatai sajnálatosan azt mutatják, hogy máig sem maradéktalan a forradalommal és szabadságharccal összefüggésben történt elítélések orvoslása: nem válhattak semmissé eddig az olyan ítéletek, amelyeket a leszámolás igényéhez alakított különleges, statáriális eljárási rendben és kifejezetten egy adott politikai koncepció mentén hoztak. E korábbi törvény kiindulópontja a büntető törvényben szereplő bűncselekmények köre volt, a törvény ezek egy részét politikai bűncselekménynek, míg ezen kívül eső egyes bűncselekményeket köztörvényes bűncselekményeknek minősített. Mindkét körben a népfelkeléssel, illetve az ahhoz kapcsolódó harci cselekményekkel való összefüggés volt az a további elvárás, ami a semmisséget megalapozta, a köztörvényes körbe tartozó bűncselekmények esetében pedig még további követelmény volt az elkövetés méltánylást érdemlő körülménye. A politikai cselekmények körébe vont bűncselekmények miatti elítélések tekintetében a semmisség lehetősége maradéktalan. Ugyanakkor az 1989-es szabályozás érzéketlen maradt két körre: egyrészt a köztörvényes kör bűncselekményen kívüli, ám nem politikai bűncselekménynek a forradalommal összefüggő elkövetése miatti elítélésekre, másrészt a politikai szándéktól vezérelt, elfogult, illetve a bűnösség megállapítását vagy büntetés kiszabását lényegesen befolyásoló megalapozatlansággal vagy eljárási szabálysértéssel terhelt elítélésekre.

A második kérdés a törvényjavaslat alapgondolatát érinti. A semmisségi törvények természetéből adódik, hogy azok elszakadnak az elkövetés és az elbírálás idején hatályban lévő pozitív jogtól; az utóbbi fölé egy más, magasabb elvi jogi értékrendet helyeznek, így nem a szorosan vett tételes jogon nyugvó jogértelmezési kritika vezet a semmisségi törvények megalkotásához, hanem csakis egy külső szempont: a jogalkotó értékrendje. Aki ezzel a felfogással vitába száll, az óhatatlanul pártját fogja az összes modern diktatúra, a kommunizmus és a nemzetiszocializmus embertelen büntető anyagi és eljárási szabályainak is.
Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás politikai szándéka megtervezett szempontok alapján ítélkezett. Ezt világosan kifejezi a forradalom leverését követően alkotott különleges eljárási szabályok sora.

A történetírás igazságfeltárása után végre elérkezett annak az ideje is, hogy a jog és a törvényhozás is véglegesen lezárja ezt a máig nyitott és szégyenteljes kérdést. A korabeli különleges eljárási szabályok ugyanis idegen testként olyan környezetet alkottak, amelyben nem voltak adottak a pártatlan és az elfogulatlan jogalkalmazás feltételei. Alkalmazása esetén eleve reménytelen volt annak a helyzete, akinek cselekményét a forradalommal összefüggésbe hozva bírálták el.

A kormány és a magam meggyőződése is az, hogy a forradalommal összefüggésbe hozható és a különleges szabályok útján történt elítélés a kvázi politikai bűncselekmények miatti ítélkezéseknek tekinthető. Ez következik egyfelől a forradalommal összefüggő ítéletekből kiolvasható megállapításokból, másfelől önmagában a különleges szabályok útján történő ítélkezésből. Ez a két feltétel együttesen eredményezi azt a helyzetet, amely a forradalommal összefüggésben elkövetett politikai bűncselekmény miatti elítéléshez hasonló. Nyilvánvaló, hogy hasonlóan is kell ma a jogalkotónak erre reagálni. A törvényjavaslat tehát az alkalmazott, időleges és diktatórikus eljárási jog miatt vélelmezi az elfogultságot.

Azokban az ügyekben, amelyekben a törvényjavaslatban felsorolt különleges eljárási szabályokat alkalmazták, a rendes bírósági eljárást meghaladó különleges, egyfajta politikai célt kiszolgáló szabályok szerint jártak el. Ezért nincs jelentősége, hogy konkrétan milyen törvényi tényállás miatt történt az elítélés, csak annak, hogy az elítélés a forradalommal összefüggött. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat meghatározza azon jogszabályokat, amelyekkel történt elítélés a mai jogállami értékrendünkkel össze nem egyeztethető. E szabályok bevallottan a szabadságharcban részt vett forradalmárok, szabadságharcosok elleni megtorlás igényével készültek. A javaslat az elítélés mikéntjére helyezi a hangsúlyt, az időbeli hatály tekintetében sem a felrótt tett elkövetési időpontját nem veszi alapul. A hangsúly azon van, hogy az eljárás bármely szakaszában történt-e különleges szabály alkalmazása. Ha igen, akkor az ilyen elítélés, ha a forradalommal, illetve a harci cselekményekkel összefüggésben történt, semmisnek tekintendő.

A harmadik kérdéskör a semmisség igazolásával kapcsolatos eljáráshoz kötődik. A millenniumi Magyarország jogállami törvényhozásának értékítélete az, hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlások egyik eszközének tekinthető a diktatórikus és koncepciós jogszabályok alapján történt elítélés, ezért semmis. Ez a törvény által kinyilvánított semmisség az érintettek részére azonban csak akkor jelent valóságos elégtételt, ha hivatalos igazolást kapnak arról, hogy elítélésük a törvény hatálya alá tartozik.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevőinek, forradalmároknak, szabadságharcosoknak a becsületét kívánja visszaállítani. Ezért bízom abban, hogy ehhez partner lesz minden magyar országgyűlési képviselő.


Kelemen András felszólalása november 9-én Brüsszelben, az Európai Néppártok (EPP) Politikai Irodájának és Tanácsának együttes ülésén
(angolból fordítva)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák!
Mint a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, országos elnökségi tagja és az MDF-frakció külügyi kabinetjének vezetője, teljes joggal kívánom leszögezni, hogy pártunk a Magyarországon lezajlott politikai rendszerváltoztatás mozdonya volt és a mai napig is az. Néhai Antall József vezetésének éveitől a párt fő jellege az európai kereszténydemokrácia következetes megjelenítése. Antall József érdemének tekinthető többek között az is, hogy az akkor ellenzékben levő Fideszt nem ellenségnek, hanem jövőbeli partnernek tekintette. Igaza lett, mert ma az MDF és a Fidesz-MPP ugyanannak a koalíciónak a tagja és mindhárom koalíciós párt kérelmezi társult taggá történő befogadását az európai néppártok kebelébe.

A rendszerváltozás utáni párttörténet különössége jelentkezik abban, hogy a három koalíciós társ magával cipeli a múlt, a magyar változások stigmái. A Fidesz még mindig a Liberális Internacionálé tagjaként törekszik taggá válni a mi pártcsaládunkban, a Független Kisgazdapárt azon dolgozik, hogy meghaladja az európai keresztény-demokrácia közösségében a felfüggesztés időszakát. És végül, de nem utolsósorban az MDF - miután 1996-ban elszenvedte egy szakadár csoport kiválását, melyből az MDNP alakult meg - szembe kellett néznie az 1998. évi választásokon azzal a ténnyel, hogy nem tudta meghaladni az 5 százalékos parlamenti küszöböt - ám mégis képes volt arra, hogy egyéni képviselőket olyan számban küldjön az Ország Házába, hogy teljesjogú parlamenti frakciót alakíthasson és több, mint félezer helyi szervezetéből képviselőket küldjön a helyi önkormányzatokba, erősítvén azokon belül a jobboldali erőket oly módon is, hogy megbékélt és összefogni törekszik az MDNP-vel, és igyekszik maga köré gyűjteni kisebb jobbközép politikai és civil szervezeteket.

Így hát, kedves Kollégák, akkor, amikor mi társult tagságra pályázunk az EPP-ben, együtt és lehetőleg egyszerre koalíciós partnereinkkel, ez nem egyéb a mi történelmi utunkon megteendő logikus következő lépésnél.


PARLAMENTI FELSZÓLALÁSOK

November 6. hétfő

Szászfalvi László napirend előtt feltette a kérdést: meddig kell tűrnie a magyar társadalomnak, a magyar családoknak és fiataloknak azt a kiszolgáltatottságot, hogy "nyakkendős bizniszcsoportok", az egyházi státusz mentességét élvezve, vállalkozási, alapítványi tevékenységet végezzenek? E csoportok az embereket becsapják, anyagilag és lelkileg tönkreteszik, a vallásszabadság valóban rendkívül jelentőségű és nemes értékét hiteltelenítik, az adózás mindenkire vonatkozó kötelessége alól kibújnak.
A képviselő kiemelte a szcientológiai egyház veszélyességét, és felhívta a figyelmet arra, hogy elérkezett a sürgős cselekvés ideje, amikor még meg lehet akadályozni azt az abszurd és beláthatatlan helyzetet, hogy esetleg ilyen csoportok kezébe kerüljön a magyar jövő alakítása, megszerezzék a politikai-gazdasági hatalmat, az információs adatbankok feletti felügyeletet vagy akár az oktatási, képzési, marketingtevékenységek befolyásolását.

Németh Zsolt az egyes közlekedési törvények módosításával kapcsolatban elmondta: a törvényjavaslat jól összefogott, tartalmazza a jogharmonizációval összefüggő szükséges módosításokat, elősegíti a törvényalkotó szándékának törvényes megvalósulását, és leszűkíti az értelmezhetetlenségből adódó ellentmondásokat.

Az okmánykiadással kapcsolatban Lezsák Sándor szólalt fel az MDF nevében. Üdvözölte, hogy egy lépéssel ismét közelebb kerülnek a lakossághoz a közigazgatási feladatok és szolgáltatások, de nem értett egyet azzal, hogy az új személyi igazolványok nem tartalmazzák a polgár lakcímét.

November 7. kedd

Lezsák Sándor napirend előtt arról emlékezett meg, hogy az Országgyűlés 1825. november 3-i ülésén - 175 évvel ezelőtt - Széchenyi István birtokainak 60 ezer forintban megállapított évi jövedelmét a Tudós Társaság céljaira kötötte le. Kiemelte: 1825. november 3. az európai gondolkodás jegyében a magyar nemzet, a tudomány, a törvényhozás és az önzetlen mecenatúra történelmi egymásra találása. Megállapította, hogy a két évre szóló költségvetés nagyot lép előre a korábbi erős lemaradásunk bepótlása területén.

A sporttörvény vitájában Gémesi György elmondta: 1990 óta átalakult körülöttünk a világ, és ez szükségessé teszi, hogy az új törvény megszülessen. A régi törvény kinőtte a kereteket, és mindenféleképpen szükséges az új szabályozás, ami - az MDF véleménye szerint - előrébb viszi a sport területén a helyzetünket.

Kelemen András azonnali kérdésében az iránt érdeklődött, hogy mit kíván tenni a minisztérium az ukrán-magyar alapszerződéssel kapcsolatban. Emlékeztetett rá, hogy 9 évvel ezelőtt írták alá a megállapodást. Véleménye szerint a szerződés automatikus meghosszabbítása előtt egy évvel át kellene tekinteni az esetleges módosítások vagy kiegészítések szükségességét.

Kelemen András interpellációban kérdezte a külügyminisztert arról, hogy "megfeledkezhetünk-e az áttelepítettek kárpótlásáról?" Hangsúlyozta: a benesi dekrétumok kisebbségellenes kollektív bűnösségét kimondó intézkedéseit, demokratizálódó világunk szégyenére, szomszédságunkban egyre fenn akarják tartani, ott kárpótlást nem kaphatnak. A magyar államnak azonban felelőssége van abban, hogy védelmezze polgárai jogait. Szándékszik-e a magyar kormány tenni valamit az áttelepítettek és leszármazottaik kárpótlása érdekében? - kérdezte.

Csapody Miklós a közlekedési tárcához nyújtott be interpellációt "Mit tesz a Közlekedési Minisztérium az M0-ás körgyűrű átépítése, azaz a további tragikus halálesetek megakadályozása érdekében?" - címmel. Emlékeztetett rá, hogy napirend előtt korábban már felvetette ezt a problémát, de az ügyben nem történt előrelépés. Ismételten kérte a minisztert, gondoskodjék róla, hogy az M0-ás körgyűrű végre ne halálút legyen.

Lezsák Sándor azt kérdezte a szociális és családügyi minisztertől, "Helyesli-e a minisztérium a gyermekvédelmi támogatások folyósításának önkormányzati feltételeit?" Kérhet-e az önkormányzat közüzemi, biztosítási és telefonszámlákat az állampolgároktól?

Az MDF támogat minden olyan javaslatot, amely valóban a környezetvédelem helyzetét kívánja javítani - jelentette ki Ékes József a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvéynmódosítás vitájában. Véleménye szerint ma már kötelezni kellene minden önkormányzatot környezetvédelmi program kialakítására, hogy hathatós intézkedések sorozatával tudják megvalósítani a környezetvédelmi program által meghatározott és az EU-jogszabályokkal is harmonizáló lépéseket.

A törvényjavaslat általános vitára alkalmas, de számos vonatkozásban még pontosításra, finomításra szorul - összegezte az MDF véleményét Lezsák Sándor a Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan.

November 8. szerda

Az 1956 utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról szóló törvény vitájában Varga István ismertette az MDF véleményét. Aláhúzta: vitathatatlan, hogy koncepciós eljárások tömegével voltak, a jogalkotás és a jogalkalmazás szégyenére. Ezt orvosolni kell a most benyújtott törvényjavaslattal. Ennek elfogadása után lehetőség nyílik azoknak az elítéléseknek a semmissé nyilvánítására, ahol az eddigi semmisségi törvények, valamint a jogállami eljárásba felvett, bizonyításra épülő perújítási, illetve felülvizsgálati szabályok miatt az ügy orvoslása nem lehetséges. Hangsúlyozta: ha bárkinek ma még kétségei támadnak az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő tömeges koncepciós perekről, vegyék kézbe azokat a dokumentumokat, amelyek egyértelműen igazolják az elmúlt rendszer romlottságát, a törvényesség semmibevételét.
Lezsák Sándor a vitában kiemelte: a koholt vádak és hamis bizonyítékok révén köztörvényesként elítéltek helyzetén kíván változtatni a most előterjesztett, immáron negyedik semmisségi törvény. A törvényjavaslat szerint semmisnek tekintendők az 1956-ban bevezetett rögtönbíráskodással, továbbá az 1957-ben bevezetett gyorsított eljárások folyamán, valamint az 1957-ben létrehozott népbírósági tanácsok előtti eljárásban a forradalommal, illetve harci cselekménnyel összefüggéssben történt elítélések. A képviselő hangsúlyozta: ezzel a törvénnyel nem zárulhat le az igazságtétel folyamata. A törvény ugyanis olyan elítéltek sérelmeit orvosolja, akik korábban kimaradtak a kárpótlási folyamatból. Ígéretet adott a kormány a recski munkaszolgálatosok, az önkényuralom évtizedeiben bebörtönzöttek anyagi helyzetének a mihamarabbi javítására is. Lezsák Sándor példák sorával igazolta, hogy ennek e nagy horderejű történelmi elégtételt is szolgáltató igazságtételi törvénynek az elfogadása után is lesz még tennivaló.

A tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvénymódosítással kapcsolatban Herényi Károly kijelentette: az MDF szerint időben történik meg a törvény módosítása, a piaci kihívásokhoz való hozzáigazítása, és az az előkészítettség minőségében is megfelel az elvárásnak. A módosítások elfogadása meg fogja könnyíteni a magyar vállalkozók helyzetét, hiszen az európai uniós csatlakozást követően nem találják számukra teljesen idegen környezetben magukat.

A zálogjog módosításáról Varga István elmondta: a zálogjog intézményének a megújításával az eddigieknél kiszámíthatóbb, áttekinthetőbb és biztonságosabb biztosítási rendszert nyújt a hitelezők és az adósok számára egyaránt.

A reklámtörvény vitájában Herényi Károly kiemelte: az MDF örömmel fogadta azt a szándékot, hogy az új szabályozás növelni kívánja a fogyasztók tájékozódási és választási lehetőségeit. A frakció szerint a törvényjavaslattal eleget teszünk az EU-csatlakozáshoz elengedhetetlenül szükséges jogharmonizációs követelményeknek is.

Az MDF nevében Lezsák Sándor a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központtal kapcsolatban üdvözölte, hogy a jövőben egy felelőse lesz az eddig széttagolt bűnüldöző szervezeteknek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzet külső és belső biztonsága nem kerülhet veszélybe. Ebben rendkívüli a felelősségük azoknak, akik e törvényjavaslat végrehajtását irányítani fogják.

November 9. csütörtök

A költségvetési vitában a frakcióból felszólalt Balogh László, Font Sándor, Gémesi György, Lezsák Sándor.


SAJTÓTÁJÉKOZATATÓK

November 3. péntek

Az MDF megfelelőnek tartja Semjén Zsolt egyházi ügyekért felelős helyettes államtitkár törvénymódosító javaslatát, amely szerint vallásszabadság tekintetében nem, de a közjogi státuszból eredő kedvezmények tekintetében különbséget lehetne tenni vallási felekezetek között - hangzott el Szászfalvi László sajtótájékoztatóján.
Az egyházakkal foglalkozó szakpolitikus szerint a magyar társadalom a rendszerváltást követően "kiszolgáltatottá vált" a szektáknak A vallási, ezoterikus, illetve spirituális csoportokkal szemben azonban az Európai Parlament határozata mérsékletre int bennünket. Arra hívja fel a tagállamok figyelmét, hogy tegyék hatékonnyá igazságszolgáltatási, adózási és büntetőjogi intézményrendszerünket a törvénytelenségre hajló csoportokkal szemben. A határozat felszólítja a tagországok kormányait, hogy kellő megfontoltsággal adományozzák az adókedvezményt és jogi védelmet biztosító vallási szervezet státuszt.
Szászfalvi László hangsúlyozta, hogy az új előterjesztés tárgyalása előtt hatpárti egyeztetésre volna szükség. A törvényben pontosan definiálni kellene a vallás fogalmát pozitív és negatív irányban egyaránt. Ki kell zárni azon szervezetek körét a vallásiként bejegyzett szervezetek közül, amelyek elsődlegesen nem vallási tevékenységet folytatnak, azaz nem vallási célból jöttek létre.
Az MDF célja, hogy hitelesen biztosíthassuk a vallás szabad gyakorlását és minden eszözzel meg tudjuk védeni családjainkat, gyermekeinket és az egész társadalmat a destruktív "bizniszegyházak" és csoportosulások káros tevékenységével szemben - húzta alá a képviselő.

Október 9. hétfő

Szászfalvi László bejelentette: módosító javaslatot nyújt be az MDF képviselőcsoportja nevében a 600 települést érintő gázközművagyon végleges rendezése érdekében. Véleménye szerint nagy hiba volt a gázszolgáltatók vagyonának 1995-ös privatizálása, mely ráadásul alkotmány és törvénysértő volt.

Gémesi György tájékoztatójában elmondta a csatornázási program folytatásához 10 milliárd forinttal kell növelni az önkormányzatok eddigi 62 milliárdos céltámogatási keretét. Reálértékben is emelkedést jelent, hogy a kétéves költségvetési törvényjavaslatban az önkormányzati fejezet 2001-ben 12,6 százalékos, 2002-ben 10,3 százalékos növekményt tartalmaz.

A képviselők elmondták még, hogy az MDF módosító javaslatot nyújt be annak érdekében, hogy a kistérségek állami normatívához juthassanak. A plusz forrással a 10-20 települést is kiszolgáló egységek működésnek költségeit kívánják támogatni.

Vissza az előző oldalra