Parlamenti felszolalások

Felszólalás adatai

106. ülésnap, 130. felszólalás
Felszólaló Herényi Károly (MDF)
Felszólalás oka felszolalás
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás ideje 08:59

A felszólalás szövege:

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a politikusok, a törvényhozás, a parlament dolgát össze akarják foglalni, akkor ezt nagyon sokféle módon lehet tenni. Engedjenek meg most egy szubjektív közelítést: törvényeink legyenek olyanok, hogy adják meg a testnek, ami a testé, és adják meg a léleknek azt, ami a léleké. Azt gondolom, hogy ez a törvénymódosítás, amiről most beszélünk, az utóbbi kategóriához tartozik, és örülök annak, hogy egyáltalán szóba kerültek itt, a Parlament falai között ezek a kérdések, hiszen nem ideológiai vitáról van szó, ahogy ezt ellenzéki képviselőtársaink oly gyakran mondják. Nagyon sajnálom, hogy az "ideológia" szó vagy fogalom az elmúlt időben sikeres munkálkodásunk eredményeképpen valamiféle pejoratív tartalmat nyert. Ne használjuk, hanem mondjuk azt, hogy értékrendi törvényről vagy értékrendi törvények változtatásáról van szó.

A díjaknak, a kitüntetéseknek, az elismeréseknek nagyon nagy szerepe van egy nemzet életében, múltjában, jelenében és jövőjében. Különösen fontos ez ma, a mai világban, amikor a mai világ nem az egyén teljesítményének sikeréről, nem a tudományos, a művészeti életben elért sikerekről, hanem valami egészen másról, a globalizációról szól. Ha megnézzük, a mai sikeremberek, a menedzserek általában a pénz-, az üzleti világból kerülnek ki, és ők jelentik mérhető, értékelhető, felfogható teljesítmény nélkül azt, ami egy társadalomnak ideált, példaképet jelenthetne. Tulajdonképpen nem másról van szó, amikor kitüntetésekről és díjakról beszélünk, mint ideálokról, célokról. Minden társadalomnak szüksége van követhető mintákra, ideálokra, olyan teljesítményprodukáló emberekre, az ő példamutatásukra, ami egy nemzet előremenetelét, fejlődését, életben maradását garantálhatja. Egyébként ebben a világban, a mai világban ez a fajta teljesítmény elsikkadna, és én ezért örülök nagyon, hogy most az ezredforduló kapcsán erről a törvényjavaslatról szó van.

Ahogy előttem többen megtették, én is összekapcsolnám a korona ügyével is, hiszen holnap tárgyaljuk a koronáról szóló törvénytervezetet. Mind a kettő olyan, amire mondhatjuk, hogy nincs praktikus oka, és az embereket nem érdekli, végezhetünk közvélemény-kutatásokat, és bebizonyíthatjuk, hogy bizony, az embereket az érdekli, hogy mi van a zsebükben. De azért egy nemzet jövője, továbbélése szempontjából ezek legalább olyan fontos kérdések - különösen így az ezredforduló táján -, mint az, hogy mennyi és mi van a zsebünkben és mi lesz holnap.

A Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról, mint azt itt többen elmondták előttem, 1948-ban a '48-as szabadságharc 100. évfordulójára alapították, és nagyon jól tették, hogy így tették, hogy így döntöttek, az akkori Országgyűlés így döntött, hogy ezt a díjat, ezt a kitüntetést, a Kossuth- és a Széchenyi-díjat megalapította. Nem lehet minket azzal vádolni, nem lehet a mostani koalíciót azzal vádolni, hogy kizár és kirekeszt, hiszen ha ezt tenné, akkor elutasítaná ezt a díjat, hiszen ennek a díjnak az előtörténetében, az előéletében voltak olyan időszakok, amikor nem pontosan a megfogalmazott célok érdekében használták fel. Csak megemlítem, és nem akarom a teljesítmény nagyságát csökkenteni, de nem biztos, hogy felhőtlenül boldogok voltak azok a kiemelkedő akadémikusok, tudósok és művészek, akik ezt megkapták, amikor arról értesültek, hogy gyári dolgozóknak, esztergályosoknak, marósoknak is adtak ilyen díjat, a kettő nem összemérhető. Mind a kettőnek megvan a helye a világban, mind a kettőnek megvan a maga értéke, csak egy dolgot nem szabad vele tenni: nem szabad összekeverni.

(12.00)

Amikor arról beszélünk, hogy egy letűnt kor ízlésvilágától akarunk megszabadulni, vagy azt akarjuk megújítani, felfrissíteni, akkor talán erről kellene egy kicsit több szót ejteni, hogy ezt a fajta egybecsúsztatást, egybemosást, ezt a fajta egyenlősdit akarjuk elfelejteni akkor, amikor a Kossuth- és a Széchenyi-díjnak egy sokkal méltóbb külsőt igyekszik kölcsönözni ez az új törvény, egy sokkal méltóbb megjelenést, amit talán nagyobb örömmel fogja a tulajdonosokat eltölteni, mint a mellre akasztható jelvény vagy dísz.

Én azt gondolom, hogy ez nem egy lényegi módosítás, ez nem érinti negatívan, nem befolyásolja azokat, akik ezelőtt kapták meg ezeket a díjakat, ugyanolyan módon, ugyanolyan értéket hordozva viselhetik, mint akik később fogják megkapni. Talán a későbbiek szerencsésebbek, hiszen méltóbb módon jelenik meg ez a díj a maga fizikai valóságában.

A törvény másik része a Magyar Corvin-láncot, a Magyar Corvin-koszorút és a Magyar Corvin-díszjelvényt érinti. Megint olyan vitának vagyunk a tanúi, ami senkinek nem használ.

Én emlékeztetnék azokra a vitákra, amelyek az első ciklus idején, Horthy kormányzó újratemetése idején zaklatták fel a magyar közvéleményt. Akkor nem volt mástól hangos a honi sajtó, nem voltak mástól hangosak az ellenzéki pártok szónokai, mint hogy riogattak minket: ha ez az aktus megtörténik, vajon a fejlett, a kulturált, a civilizált nyugati világ hogy fog ehhez viszonyulni, és mit fog ehhez szólni. No, jó néhány évvel az esemény után megállapíthatjuk, hogy a nyugati világ, a fejlett világ, a civilizált világ semmit sem szólt hozzá, maga az aktus semmit nem jelentett. Ha negatívuma valaminek volt, akkor annak a belső sajtókampánynak és ellenzéki hadjáratnak talán volt, amelynek annak idején tanúi lehettünk. Én azt hiszem, hogy tulajdonképpen most is erről van szó.

Nagyon örülök, és a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nagyon örül, hogy a kitüntetések, az adományok köre ezzel bővül, színesedik a paletta, és a teljesítmény, az egyéni teljesítmény, a művészeti, a tudományos életben elért teljesítmény további elismeréssel, további módon fokozottan elérhető. Nagyon jó dolognak tartjuk azt is, hogy egy olyan új díj jelenik meg, amelyet a miniszterelnök adhat át, hiszen a miniszterelnök, a mindenkori miniszterelnök - és itt nemcsak a miniszterelnökről, hanem az államelnökről is akarok szólni - egy olyan közjogi méltóság, aki köztiszteletet érdemel. Én nem hiszem, hogy bármely párt jól teszi, bármely politikai erő jól teszi, ha aktuálpolitikai kérdésként kezeli ezt az ügyet.

A Magyar Köztársaság elnökének, a Magyar Köztársaság miniszterelnökének a tisztelet, a tekintély akkor is jár, ha bármely politikai erőnek vagy bármely politikai pártnak a tagja, hiszen ő a választók többségének akaratából tölti be ezt a posztot, és e módon kéne a politikai erőknek, a politikusoknak is ehhez viszonyulni. Úgyhogy mi örülünk, hogy ez a lehetőség, a Corvin-lánc, a Corvin-koszorú és a Corvin-díszjelvény odaítélése, ennek a lehetősége, ennek a jogköre a magyar miniszterelnökhöz kerül, ha a törvényt elfogadjuk.

Azt is örömmel üdvözöljük, hogy diplomáciai bonyodalmak vagy kisebb feszültségek elkerülése érdekében a Magyar Köztársasági Érdemrendnek lesz egy külön fokozata, ami kizárólag köztársasági elnököknek jár, és nagyon örülünk, hogyha ennek a magyar köztársasági elnök is tulajdonosa lesz.

Összegezve és összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvénytervezetet aktuálisnak tartja így, az ezredforduló tájékán, általános vitára alkalmasnak tartja, és kisebb módosításokkal a törvényt az Országgyűlés figyelmébe és elfogadásra ajánlja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Vissza az előző oldalra