MÁRIAREMETE, 2001. augusztus 20.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Boldogabb országokban el lehet zarándokolni a nagy elődök sírjaihoz, a több évszázaddal későbbi utódok tudják, hol nyugszanak őseik. Nekünk, magyaroknak más történelem, keserűbb sors jutott. A történelem viharai elpusztították nagy uralkodóink sírhelyeit, csontjaik szétszórattak, csak a jóval későbbi időszakokban emelt kőszobrok, emlékművek maradtak, ahol tiszteleghetünk történelmünk nagyjai előtt.

Sajnos az ilyen szobrok, emlékművek száma is rendkívüli mértékben lecsökkent a XX. század végére. Sokat közülük az idő múlásával óhatatlanul bekövetkező romlás pusztított el, de nem kevés azoknak a száma sem, amelyek szándékos rombolás áldozatául estek.

Ezért is nagy öröm minden jóérzésű ember számára, amikor egy-egy nemzeti kincsünk megmaradásáról, megújulásáról értesül. Engem különös örömmel tölt el, hogy ilyen esemény részese lehetek és együtt ünnepelhetek Önökkel Szent Imre herceg és Szent László király szobrainak felújítása alkalmából.

E két helyreállított szobor is bizonyítja, hogy az Árpádházi szentek nemzedékek hosszú sorának utat mutató szelleme a nemzet emlékezetében ma is él, példát ad és buzdít, tanít és ösztönöz. Emlékük az évszázadok múlásával semmit sem halványult.

Szent Imre herceg államalapító Szent István királyunk örökségének méltó folytatója lett volna, aki sajnos korai halála miatt nem követhette apját a trónon. Rövid élete is elég volt azonban ahhoz, hogy példát mutasson nemzedékek során át a magyar ifjúságnak kötelességtudatból, tiszta erkölcsből, az élethivatás iránti elkötelezettségből.

A másik szobor Szent László királyt ábrázolja, akiben szintén megvoltak a nagy uralkodók kiváló jellemvonásai: képes volt határozott cselekvésre, ugyanakkor kegyessége, lovagiassága is kiemelte kortársai közül. Tizennyolc évi uralkodása alatt rendet teremtett a zilált országban, törvényeivel, következetes bel- és külpolitikájával erős országot hagyott maga után.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nincs még egy uralkodóház a világon, amely ennyi szentet, boldogot adott volna a keresztény világnak. Árpádházi szentjeink kivételesek abban is, hogy nem vértanú szentek voltak, mint kortársaik általában. Példamutatásuk a cselekvő, népük sorsának előmozdításáért tevékenykedő életvitelükben rejlett. Kiváló tulajdonságaik - kegyességük, bátorságuk, hivatástudatuk, igazságszeretetük vagy éppen szigorúságuk - mind egyaránt meggyőződéses hitből és vallásos felelősségérzetből fakadtak. Ezek az örök erkölcsi értékek teszik őket alkalmassá arra, hogy évszázadokkal később is erőt meríthessünk emlékükből, s immár a III. évezredben is példaként álljanak előttünk.

Hölgyeim és Uraim!

A mögöttünk álló jubileumi év alkalmat adott arra, hogy számot vessünk múltunkkal, átgondoljuk jövőnket. Elmondhatjuk, hogy mára lezárult a rendszerváltozás folyamata, amely az elmúlt tíz évben felszámolta a szocializmus terhes örökségét, új alapokra helyezte a gazdaságot, és mindenekelőtt független jogállamot hozott létre a külfödi érdekeket szolgáló diktatúra helyén. Sok áldozattal járt az átalakulás, de most végre joggal remélhetjük, hogy ez az évtized a magyarság tömeges felemelkedésének időszaka lesz.

Hölgyeim és Uraim!

Ezekben az ünnepi pillanatokban megköszönöm mindazok közreműködését, akik lehetővé tették, hogy Szent Imre és Szent László szobra újra eredeti szépségében köszöntse a Máriaremetére zarándoklókat.

A III. évezred első szentistván-napi ünnepén kívánok valamennyiüknek jó egészséget, boldog, békés éveket!

Isten segítse Szent István Magyarországát a következő évszázadokban is!

Ma más politikai és gazdasági viszonyok között kell továbbépíteni Szent István országát, mint ezer évvel ezelőtt. Ma nem arról kell döntenünk, hogy kelet vagy nyugat, Bizánc vagy Róma, hanem, hogy belső állapotainkat miképp tudjuk a lehető leggyorsabban és a lehető legkevesebb fájdalommal hozzáigazítani a polgárosult Európa szigorú követelményeihez. A cél ma is ugyanaz, mint ezer éve: a Kárpát-medencében élők jólétének, biztonságának, szabadságának, békéjének megteremtése, illetve fenntartása.

Első királyunk államalapító tettei ezer esztendővel ezelőtt máig érvényesen jelölték ki országunk helyét Európa kulturális és civilizációs térképén. Európai integrációnk nem más, mint e tradícióhoz való hűség megnyilvánulása. Világos kinyilvánítása annak, hogy egyenrangú félként kívánjuk elfoglalni a bennünket megillető helyet a nyugati demokráciák közösségében. Mi meghoztuk az áldozatokat az elmúlt évszázadokban. Ennek e nemzetnek erkölcsi alapja van ahhoz, hogy független és szabad legyen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönet...

 

Első uralkodónk a keresztény erkölcs meghonosításával megnyitotta a keletről jött magyarság előtt a nyugati művelődés kapuit, államépítő munkájával megvetette a magyar nemzet életének és fejlődésének szilárd alapjait. Új szellemi és társadalmi formát adott a magyarság életének, de ugyanakkor tisztelte és óvta az ősi értékeket. Megalkotta az alkotmányos törvényhozási, kormányzati, bírói és közigazgatási berendezkedés alapjait. Tetteivel a magyarság egymást követő nemzedékeinek lelkébe mélyen belevéste a magyar állam szuverenitásának, a magyar nemzet szabadságának, európai küldetésének tudatát és akaratát.

István király szellemében, felfogásában, cselekedeteiben igazi keresztény király volt, kegyes és jólelkű, de egyéniségének éppúgy jellemző vonása volt az erős és megingathatatlan akarat, a realitásokkal mindig számoló hatalmas szervező és alkotó erő.

Szent István 1000 esztendő távlatában sem halványuló hatalmas egyénisége a Kelet és Nyugat határán mindegyre nehéz próbát kiálló "örök magyar" szimbóluma. A szentistváni gondolat a magyarság nemzetpolitikai célkitűzésének és történeti hivatásának első teljes és mindmáig legszabatosabb megfogalmazása.

 

Erre emlékeztessen minket e helyreállított két szobor is, amely mától újra eredeti szépségében köszönti a Máriaremetére látogatókat.