Dr. Habjánecz Tibor

A Zala megyei Beleznán születtem 1960. december 15-én. Családom zalai, somogyi és csurgói illetőségű. Feleségem, Kóbor Ilona tanítónő, fiam, Habjánecz Balázs, a Ciszterci Rendi Gimnázium tanulója.
Iskoláim: 1983-ban Kaposváron végeztem a mezőgazdasági főiskolán, 1986-ban ugyanitt üzemmérnök lettem. 1998-ban Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetem jogi karán diplomáztam.
Jelenleg is tanulok, első éves hallgató vagyok az Európai Szakjogász, egyetemi szintű, kettő és fél éves képzésén.
1998-tól a Baranya megyei Közgyűlésben a Fidesz-MDF képviselőcsoport frakcióvezető - helyettese vagyok.
Területfejlesztéssel és vidékfejlesztéssel foglalkozom. Jelenleg szaktanácsadóként és mezőgazdasági vállalkozóként dolgozom. A Gazdakörök Országos Választmányának alelnöke vagyok. Egy másik területtel, a lakáspolitikával is foglalkozom. Az Igazságügy-minisztérium delegáltjaként tagja vagyok a kormány lakáspolitikai Tanácsadó Testületének.
Az MDF-ben 1989 óta dolgozom, 1993-tól megyei szervezőként, majd 1996 óta megyei elnökként és tagja vagyok az MDF Országos Választmányának is.

Évvégi-újévi számvetés

December derekán az ember gyakran meg-megáll a megszokott rohanásban. Elmélázik a reggeli kávé mellett, tűnődik a múlton, s az eljövőn. Közel az év vége, amely idén magával hozza az évtized, a század, s ezred végét is egyben. Így a mostani karácsony közelgő melege hatványozottabb számadásra késztet.
Sokan a feldíszített fenyőfát ma is a szeretet fájának nevezik, hiszen a szeretet a család ünnepét is jelképezi. Egy fenyőág a legszegényebbnek is jut ilyenkor, ha kimegy érte az erdőbe - így tartják Székelyföldön. A gyermekkor felejthetetlen élménye a karácsonyfa alá helyezett ajándékok megpillantása. Életre szólóan elmélyül, megerősödik ilyenkor a családi összetartozás érzése. De a karácsony túllép a család körén, az ünnep egész közösségeket átfog, rokonok seregét, barátok társaságát, egy települést és az egész nemzetet.
Nekünk, akiket hajdanán a rendszerváltoztató szándék a lakiteleki sátor alatt hozott össze, idén különösen keserédes a fenyőfán csüngő szaloncukor: A napokban emlékezünk meg pártunk egykori elnökéről, miniszterelnökünkről, Antall Józsefről halála hetedik évfordulója kapcsán. Meghökkenve kellett tapasztalnunk, hogy akik annak idején csaholva acsarkodtak reá, mily visszafogott, néha kurtán-furcsán megilletődve, sőt néhol egyenesen a tisztelet hangján szóltak róla.
Legtöbben hajlíthatatlan hazaszeretetét emelték ki, amiben benne foglaltatik a hazájától megfosztott külhoni magyarság érdekeinek fanatizmusmentes, reális képviselete is. Hangsúlyozták becsületességét, politikai kultúráltságát, amit latba vetve kitaposta hazánk első lépéseit a közös Európa felé vezető úton.
Sajnos az érdem örömét megkeseríti a tudat, hogy a korrumpálódott politikusok hada, a fontos döntéseket befolyásoló nyílt vagy bújtatott sandaság lejáratja a demokrácia egyik alappillérét, a pártokat, és azt a demokráciát is, amelynek negyven éven keresztül eltaposott zászlaját tíz évvel ezelőtt éppen az MDF emelte magasba.
Nagyon sok magyarnak gyötrelmeket tartogatott a rendszerváltoztató évtized. Az az MDF, amely hosszú távra lerakta a jogállamiság, a piacgazdaság és az európai integráció alapjait, legújabb kori szabadságunk születésének szövődményeibe csaknem belehalt.
Elhagytak minket sokan: jó- és rosszhiszemű társaink. Gyakran a nép oly dolgok miatt ítélkezett felettünk mostohán, amiről mára kiderült, hogy nem úri huncutság, hanem történelmi szükségszerűség. A kényszer azonban olyan gerincet adott, amely megtartotta az MDF-et. Így az évtized távlatából az emberek meg tudták bocsátani hibáinkat és már nem hiszik azt, amit el sem követtünk.
A nekünk egykoron hátat fordítók közül sokan immáron nyíltan visszavágynak a felelőtlenül elhagyott otthon melegébe. Talán ez a legfontosabb, hogy mára csak kevesen kételkednek az MDF elkötelezett tisztességében. Egy új, tenni kész vezetés hagyományos értékeinkre támaszkodva nyújtja kezét az új évezred Magyarországának.
Vörösmarty Mihállyal hisszük: "naggyá csak fiaid szent akaratja tehet…" Ennek szellemében kívánok a fiatalosan megújuló és hiteles MDF-nek sikeres Országod Gyűlést, hitet, összetartást, eredményes küzdelmet tagjainknak, reményt választóinknak.

-Budapesti Fórum III. évfolyam 1. szám

Vissza az előző oldalra