Dr. Gémesi György beszéde az egységes hírközlésről megalkotandó törvény jelentőségéről.


Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Az egységes hírközlésről megalkotandó törvény jelentősége több szempontból is rendkívül nagy, ennek érzékeltetésére engedjenek meg egy tájékoztató adatot. A hírközlési piac forgalma, amely magában foglalja a vezetékes, a mobiltávközlést, az adattovábbítást, a műsorszórást és a postai szolgáltatást, a 2000. évben elérte a 700 milliárd forint nagyságrendet. A hírközlés húzóágazat, amelybe az elmúlt öt évben a hazai és a külföldi befektetések értéke éves átlagban közel 200 milliárd forint volt. De ha azt tekintjük, hogy a hírközlés minden nemzetgazdasági ágazatot érint, és ha ehhez még hozzátesszük az információs társadalom kiépítésére vonatkozó kormányzati törekvéseket, beláthatjuk az ennek a piacnak a szabályozására irányuló törekvés rendkívül nagy jelentőségét. De hogyan is néz ki ma ez a kiemelt ágazat?

A hírközlésen belül az elmúlt években a legjelentősebb fejlődést a távközlés mutatta fel. Talán még sokan emlékeznek a '90-es évek elejének áldatlan telefonhelyzetére, amikor még voltak olyan többezres lélekszámú települések, ahol csupán néhány kézi kapcsolású telefon jelentette a távközlési csúcstechnikát, és a nemzeti büszkeségnek számító, monopolhelyzetben lévő távközlési szolgáltató több évre sem ígérte a helyzet javulását. A XXI. század küszöbén az európai rangsorban sikerült az utolsó előtti helyet biztosítani a telefonellátottság területén. A helyzet javítására az első lépések a monopóliumok lebontásán keresztül vezettek: 1992 és '94 között - nem kis mértékben az önkormányzatok rendkívüli érdeklődése és aktív szerepvállalásának következményeként - létrejöttek a vezetékes koncessziós társaságok, lehetővé vált az üzleti kommunikációs szolgáltatások versenye, és létrejöttek a mobilszolgáltatók. Mindennek következtében néhány év alatt 1000 milliárd forintos befektetés eredményeképpen mindenhol megépült az alapinfrastruktúra, az árakat hatósági előírások szabályozzák, fokozatosan kialakult a néhány éve még álmodni sem mert kínálati piac, a többéves várakozási időket felváltotta az akciós értékesítés kora.

Felvetődhet a kérdés az iránt, hogy vajon az önkormányzatok miért mutattak olyan intenzív érdeklődést egy talán szakmainak tűnő kérdésben. A válasz a rendszerváltás utáni idők közhangulatában keresendő, amikor a lakosság az önkormányzatokhoz mint a legfontosabb képviselőihez fordult a számára megoldhatatlannak tűnő kérdés megoldására. Az önkormányzati vezetők naponta szembesültek a többé vagy kevésbé, de türelmetlen, olykor erőszakos ügyfelekkel. A polgármesterek számára egyértelműen világos volt, hogy településük boldogulása, felemelkedése a távközlés kérdésének megoldása nélkül elképzelhetetlen.

A vezetékes piacon a mintegy 80 százalékot uraló domináns szolgáltató mellett a fennmaradó 20 százalékon a koncessziós és alternatív üzleti szolgáltatók osztoznak. A távközlés ma mindenki számára elérhetővé vált. A vezetékes piacon versenyről nem beszélhetünk, a lakosság számára alternatívát lényegében csak a mobilszolgáltatás jelent. Az üzleti felhasználók választási lehetősége nagyobb: bérelt vonalak, internet, protokoll alapú hívások terén több alternatív szolgáltató kínálja szolgáltatásait.

A mobilpiacot, bár három szereplő van jelen, a domináns szolgáltató 55-58 százalékban uralja. Jellemző a nagy szolgáltatók kétpólusú versenye, melyben előnyt biztosítva is nehéz versenyezni az erős dominancia miatt: a trend alapvetően nem változik, a verseny élénkítésére újszerű megoldások kellenének.

A további piacokon a kábeltévé-szolgáltatásban van több szereplő. Mára megindult a távközléssel versenyző hálózatok létesítése. A műsorszórás és a postai szolgáltatások terén versenyről nem beszélhetünk.

A hazai viszonyok lényegesen eltérnek az uniós helyzettől, mivel a liberalizáció bevezetésekor az Unióban a mobil- és a vezetékes telefonok aránya 1:4 volt, és nem jellemző a távközlési piacon a koncesszió. A hazai viszonyok között ez az arány várhatóan 1:1 lesz, és számottevő koncessziós szolgáltatás jöhet létre.

További jelentős különbséget lehet felfedezni a helyi hálózatok megtérülésében, hiszen a liberalizáció idejére ezek a beruházások már valószínűleg megtérülnek, de különbség van a fizetőképes keresletben is, aminek következménye Magyarországon a csökkenő igény és az előfizetői díj aránytalan drágulása, ami ismét visszahat a keresletre, és ugyancsak tapasztalható eltérés a hazainál kedvezőbb árú helyközi és nemzetközi beszélgetéseknél.

A helyzet áttekintése után gondoljuk végig, hogy mit várunk a hírközlési törvénytől. A Magyar Demokrata Fórum nézete szerint a hírközlési törvény célja a piacnyitás, a Magyarországról induló és az Európai Unióba érkező távközlési piac kialakítása, amelynek keretében, ahol lehet, biztosítja a verseny lehetőségének megnyitását, ahol kell, biztosítja a verseny hiányzó hatásainak pótlását, és felelősséget vállal a verseny által nem biztosítható társadalmi és nemzeti érdekek teljesítése iránt.

Fontos megjegyezni, hogy a szabályozás nem igényel mentességet az uniós csatlakozásnál, hiszen az Európai Unió elfogadja a jelenlegi belső szabályozást. A hírközlési törvény alapján felvázolható jövőkép a fogyasztók érdekeit tartósan szolgáló, európai viszonyokhoz illeszkedő, a hazai távközlési helyzetre épülő, a verseny pozitív hatásait tartósító piaci helyzet kialakítása, megteremtve az információs társadalom hátterét. A cél elérése érdekében biztosítani kell a szolgáltatások közötti technológiasemleges, infrastruktúra alapú versenyt, ösztönözni kell a befektetést, biztosítani kell a befektetések megtérülésének lehetőségét, ami folyamatos műszaki fejlesztést, folyamatosan megújuló szolgáltatásokat, végső soron a polgárok elégedettségét eredményezi. Az árak kialakításánál fontos a szolgáltatók közötti költség alapú árak, a fogyasztók számára a verseny alapú árak kialakításának elősegítése. Az előfizetők reális igénye a folyamatosság és a folytonosság, a szolgáltatók jogainak és kötelezettségeinek egységessége és átláthatósága; ugyancsak fontos az egységes feltételek biztosítása. Mindezt olyan, az előfizető számára is biztonságos környezetben kell biztosítani, amelynek elengedhetetlen feltétele a szakszerűen működő, erős jogosítványokkal rendelkező, elszámoltatható hatóság jelenléte.

Mindezek megvalósítása után kialakul a teljes szolgáltatási csomagokkal rendelkező szolgáltatók országos piaci versenye, kisebb szereplők megjelenése és versenye a szolgáltatási és területi részpiacokon finanszírozható és megfizethető egyetemes szolgáltatás összességében, egy tartós trend az árak csökkenésében és a szolgáltatások korszerűsítésében.

A Magyar Demokrata Fórum üdvözli a törvénytervezet tárgyalásának megkezdését, és nagyon fontosnak tartja a nyári szünet előtti elfogadását. A tervezet a szabályozni kívánt helyzetnek megfelelően nagyon bonyolult, számos kapcsolódó törvény módosítását igényli, és nagyon sok alacsonyabb szintű jogszabály megalkotása szükséges. Mindez nagyon feszes munkatempót igényel, nagy szükség van a tényszerű vitára, a konstruktív, szakmai hozzászólásokra, alaposan indokolt és világosan megfogalmazott indítványokra.

Ez év decemberében - mint tudjuk - lejárnak a Matáv Rt. koncessziós szerződése bizonyos elemeinek határidői, és egy esetlegesen kialakuló exlex állapot nagyon rossz fényt vetne a törvényhozás munkájára. A törvénytervezet komoly eredményeket mutat fel, a feladat nagyobb részét jól oldja meg, ugyanakkor vannak még módosítható és kiegészíthető részek.

A tervezet mai állapotának általános hatása nem biztosítja a kitűzött cél elérését, általánosságban kinyilvánítja ugyan a monopolhelyzet oldását, de két területen deklarálja az állami monopólium fennmaradását, ami a postai szolgáltatásoknál rendjén való, a műsorszórásnál talán kevésbé.

A nagyobbik gond azonban az, hogy a mobiltávközlési piacot figyelmen kívül hagyja, veszélyeztetve ezzel a vezetékes piac versenysemleges, a fogyasztók igazi érdekeit szolgáló versenyét, nem tesz különbséget a domináns szolgáltató és a koncessziós és más szolgáltatók között, ami végső soron a dominancia megmaradását eredményezheti.

A törvénytervezet jelenlegi állapotában lehetővé teszi további vezetékes versenyzők belépését a szolgáltatók közé, de továbbra sem szünteti meg a domináns szolgáltató túlerejét a további fogyasztóipiac-bővülés meghatározó részét kitevő mobilszolgáltatásokban. Jelenlegi állapotában az EU normáinak megfelelően, de versenyelőnyt biztosít az újonnan piacra belépőknek a domináns szolgáltatóval és koncessziós szolgáltatókkal szemben. De alig érzékelhető megkülönböztetést tesz az ország nagyvárosainak és területének döntő részén működő domináns és további helyi szolgáltatók között, valamint nem nyitja meg a fogyasztás 50 százalékát kitevő mobilpiacrészt.

Jelenlegi állapotában lehetővé teszi az új szolgáltatók azonnali szolgáltatásindítását, de nem ösztönzi a beruházásokat, amelyek a hálózatok közötti tartós árcsökkenéshez vezető versenyt teremtik meg és serkentik a további hazai beszállítók működését és munkahely-teremtését.

Jelenlegi állapotában megteremti a lakosság széles tömegei számára elérhető árú egyetemes távközlési szolgáltatásokat, de az állam nem vállalja fel annak legalább részleges, korrekt finanszírozását.

Jelenlegi állapotában szabadversenyes árversenyt szeretne elérni, de ezt nem a verseny minél teljesebb ösztönzésével, hanem a jelentős, részben továbbra is hatósági árkontrollal biztosítja.

Jelenlegi állapotában megteremti a szám hordozhatóságának lehetőségét a szolgáltatók között, de csak a vezetékes viszonylatban.

Jelenlegi állapotában lehetővé teszi a távolsági, a nemzetközi és a helyi hívások esetén is a szolgáltatók közötti - akár hívásonkénti - választást, de belföldi hívás esetén ezt csak vezetékes viszonylatban teszi meg; a fogyasztók választási szabadsága korlátozódik.

Összességében a 2001-et követő három-négy évben a vezetékes iparágban jelentős részben, a mobilpiacon alig módosítja a domináns szolgáltató dominanciáját, a távközlés pedig ebben az időszakban elsősorban a mobilpiac felé fog bővülni. A tervezet nem hangsúlyozza kellőképpen az előfizetők, kiemelten a lakosság érdekeinek védelmét, nem használja ki az önkormányzatok korábban tapasztalható nagyfokú aktivitását, érdekérvényesítő képességét és képviseleti jogosultságát.
Mindezek alapján a polgár jogosan érezheti magát kiszolgáltatott helyzetben, az önkormányzat pedig tehetetlennek.

A törvénytervezetet a Magyar Demokrata Fórum alapvetően jónak tartja, általános vitára alkalmasnak tartja, támogatja, de a részletes vita során a vázolt problémák megoldására, kiemelten a monopolhelyzet oldására és a dominancia csökkentésére, a lakosság biztonságérzetének növelése és az önkormányzat érdekérvényesítő képességének kihasználása érdekében módosító javaslatokat fog benyújtani, melyek elfogadása vagy részbeni elfogadása esetén természetesen támogatja a törvénytervezet elfogadását.