Csáky András hozzászólása
az informatikai törvénytervezet vitájához.


Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Vendégek!

A hírközlés rohamos fejlődése, a mindennapi életünket átformáló új információs szolgáltatások egyértelművé teszik, hogy a telekommunikáció nemzetgazdasági és társadalmi jelentősége egyre meghatározóbb. A hírközlés fejlettsége, az újonnan kialakult technikai lehetőségek elérhetősége alapvető hatást gyakorol nemzetközi versenyképességünkre, az ország kulturális színvonalára, az egyes régiók gazdasági növekedésére, a társadalmi életminőség javítására.

Tisztán gazdasági szemszögből nézve is megállapítható: a távközlés húzóágazattá vált, párhuzamosan az elektronikára épülő más szektorokkal. Éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum üdvözli a törvényi szabályozás szándékát. Az információs társadalom kiépülése felé vezető úton fontos mérföldkőnek tartjuk az egységes hírközlési törvény elfogadását. Véleményem szerint - összhangban a törvénytervezet általános indoklásával - az új szabályozás célja csak az lehet, hogy átlátható jogi hátteret alakítson ki a piaci szereplők részére, ugyanakkor biztosítsa a fogyasztók érdekeit szolgáló versenyfeltételeket.

Az elfogadott törvénynek legalább három alapvetésnek kell megfelelnie: garantálnia kell a már kiépült infrastruktúrák védelmét, az új piacra lépők segítését, valamint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozását.

A fogyasztók oldaláról nézve ez azt jelenti, hogy kifizethető áron juthat a telekommunikáció eszközeihez, miközben megteremtik számára a szolgáltató-választás lehetőségét az egyetemes hírközlési szolgáltatás szavatolt keretei között.

A törvény megalkotását és elfogadását indokolja a közeledő távközlési liberalizáció is. Ma még az ágazatban érdekeltek üzleti tevékenységét nem a piac szabályozza, de 2001. december végétől, a MATÁV koncesszió lejártával gyökeresen új helyzet alakul ki, amelyet kezelni kell.

A Magyar Demokrata Fórum álláspontja, mint Gémesi György frakciótársam is kifejtette, a következő: a törvénytervezet a szabályozásra váró problémák nagyobb részére pontos és kielégítő választ ad, ugyanakkor vannak még módosítható és kiegészíthető részek. Elfogadhatónak tartjuk például az állami monopólium fennmaradását a postaszolgáltatásoknál, szemben a műsorszórással, amelynek deklarált kivételezettsége egyre inkább vitatható. Tudjuk, hogy erről a médiatörvény rendelkezik, de mégis, itt a hírközlési törvénytervezet ismét megerősíti ezt a helyzetet. A törvényjavaslat a mobil távközlési piacot figyelmen kívül hagyja, veszélyeztetve ezzel a vezetékes piac versenysemleges, a fogyasztók érdekeit szolgáló versenyét.

A tervezet jelenlegi állapotában lehetővé teszi további versenyzők belépését a vezetékes szolgáltatók közé, de továbbra sem szünteti meg a domináns szolgáltató túlerejét a további fogyasztói piacbővülés meghatározó részét kitevő mobilszolgáltatásokban.

A tervezet szabad versenyes árversenyt szeretne elérni, ám ezt nem a verseny minél teljesebb ösztönzésével, hanem jelentős részben továbbra is hatósági árkontrollal biztosítja.

Új elem, hogy az internetes használatot, tehát a hang helyett az adattovábbítást, is beemeli a hatósági árazás körébe. Nem ad azonban választ az online közösség leginkább igényelt költségmegoldásaira: nevezetesen az Internet-szolgáltatók és a távközlési szolgáltatók közötti díjátengedésre, illetve díjmegosztásra. Ez a kérdés pedig alapvetően fogja befolyásolni az ingyenes Internet-szolgáltatók jövőjét. Nem szabad itt figyelmen kívül hagynunk, hogy az ingyenes internetet ma már százezernél több regisztrált felhasználó veszi igénybe rendszeresen.

Az Internet kapcsán általában is elmondható, hogy a hírközlési törvény tervezete nem foglalkozik a témával súlyának megfelelően. Kimaradt például teljesen az online alapú műsorszórás kérdése, ugyanakkor a kábeles és a műholdas műsortovábbítás talán túlzottan is tág teret kapott, miközben - mint utaltam rá az előzőekben - érintetlenül hagyta a jelenlegi monopóliumokat.

Az Internethez kapcsolódóan is észrevételezzük, de általában is úgy látja a Magyar Demokrata Fórum, hogy a tervezet nem hangsúlyozza ki kellő mértékben az előfizetők, kiemelten a lakosság érdekeinek védelmét. Erre szeretnék néhány példát felhozni. A tervezet 12. Paragrafusa előírja, hogy a hírközlési szolgáltató köteles ügyfélszolgálatot működtetni. Ez szerintünk teljesen természetes, valószínűleg törvény nélkül is ezt tennék a vállalkozások. A probléma inkább az - és erről szerintem valamennyiünknek vannak bőven negatív tapasztalataink -, hogy valóban az ügyféllel foglalkoznak a nevükben is ügyfélirodák, vagy az ügyfelekkel szemben védik az anyacég érdekeit? A paragrafus nem biztosít szankcionálást, és nem is határozza meg világosan, hogy mit kell nyújtani a fogyasztónak. Ez így kevés, nem éri el a rendelkezés a célját. Ugyanilyen problematikusnak látjuk a szolgáltatók közötti adatcsere lehetőségének biztosítását. A 60.paragrafus szerint a szolgáltató megtagadhatja a szerződéskötést az ügyféllel, ha egy másik szolgáltatónál díjtartozása van. Természetesen nem a bliccelőket és a szándékos nemfizetőket akarjuk védeni, de ha egy szolgáltató maga mérlegelheti, hogy tartoznak neki vagy sem, és erről igazolást is adhat ki, ez rendkívül eltúlzott gazdasági érdekvédelemnek minősíthető. Rövidesen előírhatják egyes szolgáltatók, hogy csak akkor kötnek szerződést, ha az összes többi szolgáltatótól igazolást hozunk, végül addig emelik az árakat, ameddig jónak látják, mert ha nem fizetünk, nem kapunk dokumentet bűntelenségünkről. Veszélyes spirál ez, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy ezzel sérül az egyetemes hírközlési szolgáltatásra való állampolgári jog.

Ugyanilyen érzékeny téma a számhordozhatóság kérdése. A hírközlési törvény többek közt éppen azért született meg, mert a felpörgő technikai fejlődés teljesen új élethelyzeteket, társadalmi hátteret teremtett. Beláthatatlan az előrehaladás, ugyanakkor ilyen egyszerű és jogos igénynek a szolgáltatók nem tudnak, illetve nem akarnak megfelelni, mint az állandó telefonszám kiadása. A 18.paragrafus is elismeri az állampolgár jogát a személyes telefonszámra, de a szolgáltatót csak arra kötelezi, hogy ennek akkor feleljen meg, ha az előfizető földrajzi helyét nem változtatja meg. Ez gyakorlatilag semmit sem jelent, hiszen ha egyik szobából a másikba helyezem a készüléket, akkor is földrajzilag változást észlelhet a szolgáltató, ha észlelni akar. Tudomásul kell venni, hogy a saját telefonszám az személyes és marketing érték, amely sokszor pénzben kifejezhetetlen nagyságrendeket ér. Ezt a tulajdont is védeni kell a majdani törvényben, nemcsak a szolgáltatók vélt vagy valós érdekeit. A fogyasztók szempontjából talán a legtöbb vitára az előfizetői hurok átengedésével kapcsolatos kérdések adhatnak okot. A törvénytervezet előírja a 41.paragrafusban, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató köteles biztosítani az előfizetői hurok átengedését, illetve hálózatának használatát más szolgáltató részére is. Kevésbé futurisztikus nyelven fogalmazva ez azt jelenti, hogy az állampolgár, azzal a szolgáltatóval szerződik, akivel akar, nem kell kitépni lakása falaiból a vezetékeket, és nem kell újakat beépíteni sem. Csakhogy a negyedik bekezdés azt mondja, hogy mindez csak akkor igaz, ha technikailag megoldható. Ki fogja ezt eldönteni, és mikor, ha az ügyfél, nem vitatkozni szeretne, hanem telefonálni és internetezni?

Előre prognosztizálható a 31.paragrafusból következő állampolgári tulajdonkorlátozás problémája. A javasolt szabályozás szerint a hírközlési szolgáltató kérésére a hatóság kötelezheti az érintett ingatlan tulajdonosát a hírközlési szolgáltatás céljára szolgáló hírközlési eszköz létesítésének és működtetésének eltűrésére. Ismét felmerül a kérdés: ha a szolgáltató érdeke úgy kívánja, ki fogja megvédeni az egyszerű tulajdonost, ki fog neki segíteni abban, hogy bebizonyítsa: lehetnek más megoldások is, mint éppen az ő kertjének igénybe vétele? Rohamosan fejlődik telekommunikáció, egyre több szolgáltatást nyújt, sok feleslegeset is, hol lesz az a határ, ameddig nyújtózhatnak majd a piaci versenytársak? Ma egyre több ilyen témájú pereskedésnek, civil megmozdulásnak, lakossági tiltakozásnak vagyunk tanúi. Lehet, hogy ez a törvényjavaslat válasz ezekre a spontán akciókra? A kérdés az: biztos, hogy helyes válasz?

Végül hangsúlyozni szeretném: az elmondottakkal nem azt kívántam jelezni, hogy a benyújtott törvénytervezet alapjaiban hibás. Inkább azt érzékeltettem, hogy a szédületes sebességgel változó telematika világában illúzió a naprakész szabályozás igénye. De keresni kell a kompromisszumokat, mert sok jogos érdek van jelen egymás mellett, a Magyar Demokrata Fórum számára a legfontosabb azonban a fogyasztó védelme, az állampolgár otthoni és munkahelyi életfeltételeinek javítása a telekommunikáció eszközeinek megfizethető és elérhető szolgáltatásaival.