Hírközlési törvény:
eltérő állásponton a parlamenti pártok


Átragadt az e-biznisz friss tempója az Országgyűlés informatikai és távközlési bizottságára: négy óra alatt tárgyalta első olvasatban a jövőbeni információs társadalom két alaptörvényét. A sprint tanácskozás végén az e-szignóról és a hírközlésről szóló előterjesztéseket a képviselők általános vitára ajánlották a parlamentnek.

Az átfogó témákhoz képest robogónak tűnő diszkusszió a jegyzetelő krónikás számára mégsem adta a gyorsaság élményét. Sokkal inkább a kényelmes politikai disputa hangulatát érezte, fulladozva az elképesztően zsúfolt, levegőtlen teremben. A majdani új világ keretszabályairól volt szó, egyáltalán nem a következő évezredet sejtető körülmények között. Nem is érteni, mi akadályozza a szervezést, hiszen a legelső ülésen a bizottság elnöke is hangsúlyozta: arra fognak törekedni, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon az előterjesztések vitája. Az érdeklődés folyamatosan tapasztalható és prognosztizálható, de - úgy látszik - a szervezők nem vesznek tudomást a tényekről, nem változtatnak a bevált rendezési szokásokon.

Egyébként Rogán Antal elnök is elégedetlen a szervezéssel, erősen kritizálta a résztvevők munkastílusát. Bevezetőjében meglepetésének adott hangot, mert - mint tapasztalta - bizottságát csak írásos anyagokkal keresték meg, egyetlen külső elektronikus dokumentumot sem regisztráltak az irodán.

A kölcsönös várakozások ellenére tehát az e-hangulat még nem érintette meg a hallgatóságot. A tervezett nyílt nap - az elnök három hét múlva tartja esedékesnek - minden bizonnyal közelebb viszi a partnereket egymáshoz. Talán nem lenne elvetélt ötlet, a szervezéshez esetleg profi vállalkozást szerződtetni.

Sík Zoltán kormánybiztos vezette fel az első javaslatot, közkeletű nevén az e-szignó törvényt. Mint kifejezte magát, implementálni kell év végéig az elektronikus aláírásról szóló rendelkezéseket az EU normákhoz. Az e-szignót a már ma is széles körben elterjedt bank-kártyákhoz hasonlította, sebes karriert jósolva az új digitális megoldásnak.

A FIDESZ vezérszónoka, Márton Attila leszögezte, hogy nem technikai törvényről van szó. A céljuk az volt, hogy technológiailag független, jogi kereteket biztosítsanak az Új Gazdaság által formált körülményekhez. Szerinte elsősorban a pénzvilágban, a kereskedelemben és a közbeszerzések területén fogják rövid időn belül rutinszerűen használni az elektronikus azonosítást. Szabó István, szintén a kormánypárttól, ezt azzal egészítette ki, hogy ez egy olyan törvény lesz, amely nem kötelezettségeket, hanem lehetőségeket teremt.

Szabó Zoltán (MSZP) kifejtette, hogy a törvénytervezetben nem azzal van a baj, ami benne van, hanem azzal, ami nincs benne. A politikus azt hiányolta, hogy nem határozzák meg az előterjesztők: mi az az időpont, amikortól kötelező elfogadni az e-kézjegyet. Úgy gondolja, a kormányzati hivatalok, a nagy önkormányzatok részére meg lehetne kötni a kötelező elfogadás határidejét, és ez serkentőleg hatna az üzleti szférára is.

Magyar Bálint (SZDSZ) felvetette, hogy a törvényjavaslat nem fogalmaz elég egyértelműen, úgy tűnik számára, hogy csak a magánszemélyek elektronikus kézjegyével foglalkozik, és kihagyja a vállalkozásokat, amelyek ez e-pecsétet kívánják majd használni irataikon.

Rogán Antal vitazárójában úgy fogalmazott: a leendő törvény megszüntet egy bizonytalanságot, és bevezet egy bizonyosságot, a digitális kézjegyet. Úgy gondolja, a törvényt el kell fogadni, bizton tudva, hogy a terület gyors fejlődése okán úgyis rövidesen felmerül a változtatás kényszere.

Sík Zoltán, mint előterjesztő, a felvetésekre röviden válaszolt: szerinte a vállalkozások elektronikus azonosítását a törvénytervezet lehetővé teszi. Megjegyezte, hogy az e-szignó elfogadásával kapcsolatos határidőket egy külön jogi intézkedéssel kell meghatározni.

A pozitív, egyhangú szavazás után - szünet nélkül - azonnal kezdetét vette a hírközlési törvény vitája. Az előterjesztő kormánybiztos felhívta a figyelmet a közeledő távközlési liberalizációra. Már az új időkre készülve a törvényjavaslat céljait a következőkben adta meg: elérhető ár a fogyasztók részére, az egyetemes szolgáltatás biztosítása, a befektetői szándékok felkeltése, és a biztos törvényi háttér megteremtése.

Rogán Antal bizottsági elnök emlékeztetett arra, hogy a szektorban érdekeltek üzleti tevékenységét jelenleg nem a piac szabályozza. A törvény célja éppen az, hogy átlátható jogi hátteret, és a fogyasztók érdekeit szolgáló versenyfeltételeket alakítsanak ki. Úgy gondolja, legalább három alapvetésnek kell megfelelnie a szabályozásnak: a már kiépült infrastruktúrák védelme, az új piacra lépők segítése, valamint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozása.

A kormánypolitikus külön foglalkozott a verseny- és fogyasztóvédelem fő területeivel. Hangsúlyozta, hogy az előfizetői hurok kötelező rendelkezésre bocsátása mellett a legfontosabb az Internethez való hozzáférés biztosítása, ezen belül meg kell oldani a díjátengedés és a díjmegosztás problematikáját.

Molnár Gyula (MSZP), a bizottság alelnöke egyetértett abban az előterjesztőkkel, hogy kiemelten fontos törvényjavaslatról van szó, hiszen a telekommunikáció húzóágazattá vált a modern társadalmakban, tehát nálunk is. Fölteszi azonban a kérdést: minőségibb szolgáltatáshoz jutnak-e a fogyasztók, és - főként - olcsóbban a törvény nyomán? A válasza egyértelmű nem, egyben leszögezte: a törvény célja szerinte egyértelműen a piac újrafelosztása, és e mögött a kormány politikai ígérgetési kurzusát véli fölsejleni.

Fejtegetéseit azzal zárta, hogy felvázolt egy szemléletes ellentétpárt. Szerinte ugyanis az a kérdés, hogy szolgáltatási vagy infrastrukturális versenyt akarunk, azaz kinek biztosítunk preferenciákat, a szolgáltatásban operáló vagy a költséges technikai háttér felállításában és üzemeltetésében érdekelt cégeknek? Amíg ez a kérdés nem dől el, nem támogatják az előterjesztést és általános vitára való bocsátását sem szavazzák meg, hiszen ezzel egyebet sem tennének, mint biankó csekket töltenének ki a kormánynak, szabad folyást engedve az ellenőrizetlen lobbizásnak.

Szalay Annamária (FIDESZ) hozzászólását egy kérdéssel kezdte: szükség van-e egyáltalán szabályozásra? Természetesen tudja, hogy a szabályozás elkerülhetetlen, de azt találta, hogy a sok-sok vitán, amin részt vett, csak a piac egyik szereplője volt jelen, a szolgáltató, de sohasem találkozott magával a fogyasztóval, vagy annak szervezeteivel. Ezt azért tartja különösnek, mert a törvénytervezet is állandóan a fogyasztó érdekeinek mindenek felettiségét sulykolja, csak éppen nem világos, kik jelenítik meg a fogyasztók szempontjait.

Márton Attila(FIDESZ) véleménye szerint összességében a tervezett törvény nem diszkriminatív, inkább differenciált a piaci szereplőket tekintve. Ez is aláhúzza, hogy keresni kell a kompromisszumokat, mert olyan sokszínű a telematika világa, ebből következően olyan sok jogos érdek van jelen egymás mellett, hogy a tökéletes szabályozás igénye nem más, mint illúzió.

Rogán Antal zárszavában elismételte: a törvény célja a szabályozott piac megteremtése, összhangban a fogyasztói érdekek hatékony képviseletével. Úgy ítéli meg, a hírközlési törvényjavaslat egy szakmai előterjesztés, és csak szakmai vitát érdemes folytatni a témáról, mellőzve a politikai indulatokat.

A törvénytervezetek vitája szerdán a parlamentben, teljes ülésen folytatódik…

Kerekes Pál