Az elektronikus aláírás lehetősége

 

Tisztelt Országgyűlés!

Tisztelt Képviselők!

 

Az elmúlt évtizedben megjelent egy új ágazat az üzleti és gazdasági szférában: az informatikáról van szó, amelynek kapcsán meg kellett ismerkednünk a számítógéppel és a számítógép nyújtotta lehetőségekkel. A megszakítás nélkül fejlődő komputer-technika szinte gyökerestül megváltoztatta gondolkodásunkat, életvitelünket, és természetesen munkakultúránkat is.

A gazdasági kutatók azt vallják, az infotechnikai lemaradásunk a tengerentúlhoz és Nyugat-Európához képest általában 4-5 évre tehető. Az Internet-szakértők ezt a hátrányt legfeljebb két-három évben határozzák meg. Nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú mérések nem lehetnek egzaktak, de meg kell mondanom, hogy a gyakorlati életben ez az informatikai leszakadás nem, vagy csak alig-alig érzékelhető.

Tapasztalataink szerint a magyar egyetemeken, kutatóhelyeken, a termelésben és a közszférában is szinte késedelem nélkül megjelennek a magas computerizációt igénylő tevékenységek.

Nemcsak a gazdaságot, a gazdasághoz kötődő infrastruktúrákat is átalakította a computer. Elektronikus kereskedelemről, e-bizniszről, sőt e-közigazgatásról beszélünk, közvetlenül tapasztalva, hogy megjelent a társadalmi térképeken egy vadonatúj kategória, az internetezők közössége. Új szóval: a Netpolgárok csoportja. Nem valamiféle Cyborg űrlényekről van itt szó, hanem azokról az emberekről, akikkel találkozunk ismerőseinknél, családunkban, munkahelyünkön, egyszóval mindenütt a környezetünkben. Ôk ülnek a monitorok előtt, akár naponta nyolc-tíz órát is, ők tanulnak, dolgoznak, alkotnak a számítógéppel, és ők azok, akik az infotechnikai együtthaladásunkat a világgal biztosítják. Többek között miattuk van szükség arra a törvényre, amit most tárgyalunk.

Az elektronikus aláírás lehetőségét bevezető törvényjavaslat is azt bizonyítja, hogy a számítástechnikai lemaradásunk nem számottevő. Hiszen nincs egy éve, hogy Clinton elnök aláírta az Egyesült Államok idevonatkozó törvényét, és Európában sincs sok ide sorolható végleges szabályozás. Németországban, Hollandiában és Csehországban fogadtak el már e-szignó törvényt. Egyébként éppen a múlt héten járta be a számítástechnikai sajtót az a hír, hogy Csehország az első hely, ahol máris szembetalálkoztak hamisított elektronikus aláírásra épülő sikkasztásokkal. Ez azért is elgondolkodtató, hiszen az elektronikus aláírás elterjedésének egyik alapvető akadálya éppen a bizalmatlanság lehet.

Az EU ajánlások 2001 végét jelölik meg határidőnek a törvényi szabályozásra, így ez is sürgetővé teszi a törvény megalkotását, elfogadását, és a benne foglaltaknak érvényre juttatását. Szándékosan emelem ki az érvényre juttatást, mert szerintünk a jogszabályok alkalmazása, betartása és betartatása lesz az igazi próbája az e-szignó törvénynek. Külön fel kell itt hívnom a figyelmet, hogy a törvényjavaslat szerint a hatálybalépés csak a kihirdetés után hatvan nappal következik be. Megítélésünk szerint ez kellő időt biztosít a kormány számára a különböző, alacsonyabb szintű jogszabályok elkészítésére.

Rátérve a törvényjavaslat elemzésére, azt kell mondanunk, hogy az előterjesztés magas színvonalú, a kitűzött tartalmi célnak igényesen megfelel. Képes ezt a ma még teljesen szabályozatlan témakört fogalmilag és terminológiailag kezelni, ami azt eredményezi, hogy teljesen átláthatóvá, és gyakorlatias megoldásokra építővé teszi a végrehajtást.

Mégis a végrehajtás, a gyakorlati alkalmazási formák vetik fel a legtöbb problémát, és a Magyar Demokrata Fórumnak itt komoly kétségei és kiegészítő javaslatai vannak.

A jövendő szabályozás szerint jogilag értelmezhetőnek csak a "minősített" elektronikus aláírás számít. Ezzel egyet is értünk, hiszen jelenleg is csak a "kék tollas" kézjegyet fogadják el hitelesen, gyakran ez sem elég, még közjegyzőnek is meg kell erősítenie az aláírás valódiságát. A javaslat szerint a hitelesítést "minősített hitelesítés-szolgáltató" végzi majd, olyan szervezet, amelynek működését - pontosan meghatározott kritériumok alapján - a Hírközlési Felügyelet engedélyezi, illetve a tevékenységét szakmailag ellenőrzi. De ebből még nem derül ki, hogy kik is lesznek ezek a hitelesítők, vagy hitelesítő, hiszen lehet az is koncepció, hogy csak egy intézmény legyen kijelölve.

A hitelesítés üzlet, várhatóan biztosan növekvő volumennel, hiszen nyilvánvaló, hogy a hitelesítésért fizetni kell, sőt lehet, mivel technikáról van szó, hogy a fenntartásért, korszerűsítésért éves díjat lehet szedni. Kik végezzék tehát ezt a munkát? Állami hivatalok, jelenlegi vagy alakuló gazdasági társaságok? Tőkeerős multinacionális cégek, akik már itt vannak, vagy itt lesznek, a megbízás reményében? Szerintünk ezekre a kérdésekre választ kellett volna kapnunk a törvény benyújtásával párhuzamosan. Jelenleg azonban nincs egyetlen betű sem a minőségi hitelesítés-szolgáltatók kilétéről.

Ugyanez a probléma ismétlődik meg az úgynevezett időbélyegzővel is. A törvényjavaslat előírja, hogy az aláírás mellett hiteles dátummal is el kell látni a dokumentumot. Ezt a hitelesítést is kizárólag külső, független szervezet végezheti, érthetően, hisz a komputerrel különösebb technikai tudás nélkül is minden dokumentum és adat manipulálható. A javaslatban azonban szintén nincs utalás arra, hogy kik végzik majd a jogképes időazonosítást.

Véleményünk szerint a dátumbélyegző igazolásával a jelenlegi közjegyzőségeket, illetve ügyvédi vállalkozásokat lehetne felruházni, ha lesznek köztük olyan jelentkezők, akik hajlandóak vállalni az ehhez szükséges - egyébként nem számottevő - technikai fejlesztéseket. Tekintettel arra, hogy nem helyhez kötött tevékenységről van szó, preferálni lehetne a vidéki illetve a hátrányos helyzetű régiók szakembereit. Természetesen meg kell szervezni a fejlesztésekhez kapcsolódó kedvezményes hitelezést, valamint a szükséges képzést.

A minősített aláírás-hitelesítőket javaslatunk szerint üzleti alapon szükséges felállítani. Ez azt jelenti, hogy nem közigazgatási hivatalok pl. okmányirodák, vagy állami többségű részvénytársaságok látnák el ezt a feladatot, hanem erre a célra létrehozott gazdasági vállalkozások. Javaslatunkat az támasztja alá, hogy véleményünk szerint első időkben nagyobbrészt az üzleti szféra fogja alkalmazni a digitális aláírást, az a szektor, amely tud, és ha extra szolgáltatásról van szó, akar is fizetni. Maga a minősítés folyamata is inkább technikai kérdés, nem jogi vagy közigazgatási szakembert igényel.

A Magyar Demokrata Fóru véleménye szerint a törvényjavaslatnak a hitelesítés és a dátumigazolás megszervezésének formai kérdéseit rendeznie kell. Nem fogadjuk el, hogy ezt a rendkívüli gyakorlati jelentőségű csomagot csak a végrehajtási utasításban, vagy egyéb alacsonyabb szintű, később megalkotandó jogszabályban rendezzék. Ezért a törvénytervezet 7. és 8.paragrafusához módosító indítványt nyújtunk be.

A bizottsági vitában is felmerült és mi is fontosnak látjuk, az elektronikus aláírás elfogadásának kötelezővé tételét. A tervezet ugyanis nem szól arról, hogy az elektronikusan benyújtott okiratot el kell-e fogadja a címzett, vagy kötelezhet arra - hivatkozva technikai vagy egyéb számítástechnikai nehézségekre -, hogy csatoljam be hagyományos formában is az előzetesen online beküldött anyagokat. Ha ez a probléma nincs kezelve, az egész törvény gyakorlati megvalósíthatósága megkérdőjelezhető. Az üzleti szférában nyilván a kölcsönös előnyök alapján önkéntesen és a gazdasági észszerűség alapján rendeződik majd ez a kérdés, de ugyanez nem mondható el a közigazgatásról, az állami és kormányhivatalokról. Az a véleményünk, hogy pontos és számonkérhető határidőt kell szabni a közszféra különböző intézményeinek az e-szignó elfogadására. A bizottsági vitában ezzel kapcsolatban a kormánybiztos úr úgy reagált, hogy későbbi szabályozást javasolt. Ezzel nem értünk egyet.

Bár megjegyezzük, hogy a 3.§ (1) bekezdés - mely az elektronikus aláírás, irat vagy documentum elfogadását értelmezésünk szerint kötelezővé teszi és a 27. § melyben felhatalmazást kap a kormány, a szakminisztériumok és az önkormányzatok, hogy az elektronikus aláírásokkal kapcsolatos rendeleteiket alkossák meg, egymásnak ellentmondani látszanak.

Tehát, mint az előbb említettem a javaslat 27. paragrafusa határozza meg, hogy a továbbiakban a szabályozásért ki, illetve milyen szervezetek lesznek felelősek. Itt derül ki, hogy a Kormánynak, a Miniszterelnöki Hivatalnak, és a szakminisztériumoknak további rendeleteket kell alkotniuk az elektronikus aláírás elkészítésére, hitelesítésére, elfogadására vonatkozóan. A hivatkozott paragrafus 4. bekezdése külön foglalkozik az önkormányzatokkal, és felhatalmazza a testületeket, hogy alkossanak rendeleteket, amelyekben - szó szerint idézem - "illetékességi körükben lehetőséget adnak a kizárólag elektronikus iratokkal, illetve dokumentumokkal történő ügyintézésre". Az a meglátásom, hogy a törvény elfogadását követő hosszú rendeletalkotási folyamat, amelynek eredményeként végül is használhatjuk az e-szignót, túl hosszúnak, talán nem túlzás azt mondani parttalannak ígérkezik, tekintve a feladat jogalkotási nehézségeit, valamint a megvalósítás infrastrukturális igényeit. A végeláthatatlan, elhúzódó lebonyolítás, és az akár okosan indokolható késedelmeskedés viszont távol áll az informatika világától, sőt éppen azt tapasztaljuk, hogy ez a terület az, ahol a leggyorsabb a reagálási idő. A lassú adminisztratív fölkészülés és a számítástechnikai szakma frissessége és elevensége nem illik össze, ez az ellentmondás a törvény elfogadása után sok vitára, türelmetlenségre adhat okot, nem egy esetben elégedetlenséghez vezethet az érintett feleknél. A probléma kezelésére azt javasoljuk, és ez módosító indítvány, hogy a 27. Paragrafus egészüljön ki egy 5. Bekezdéssel, amely időkorlátba foglalná a paragrafusban felsorolt szervezetek részére a vonatkozó rendeleteik megalkotását. A szöveg szó szerint így hangzana:

"A jelen paragrafus 1-4 bekezdésében felsorolt intézmények saját vonatkozó rendeleteiket 2001. December 31-ig kötelesek beterjeszteni és 2002. Március 1-ig hatályossá tenni."

További gyakorlati nehézséget látunk a 4.paragrafus 3.bekezdésében. Ez a bekezdés kimondja, hogy a minősített elektronikus aláírással ellátott dokumentum elveszti bizonyító erejét, amennyiben kinyomtatásra kerül. Felmérések bizonyítják, de saját magunk is tapasztaljuk, hogy a munkavégzés során használt elektronikus iratok több, mint ötven százalékát ma is kiprintelik és így olvassák el, illetve dossziéban külön is archiválják. Megtörténhet az is, hogy kevéssé tapasztalt és tájékozott számítógép-felhasználó az elektronikus okiratot kinyomtatja és így továbbítja, abban a hiszemben, hogy helyesen és jogszerűen járt el. Az is elképzelhető, hogy egy eredetileg elektronikus okirat, csak papíralapú adattárolón marad fent, miközben géphiba vagy adatvesztés miatt a számítógépen rögzített eredeti anyag elvész. Gondolni kell arra az esetre is, amikor egyszerűen nem áll rendelkezésre számítógép, vagy olyan technikai színvonalú számítástechnikai eszköz, amely az elektronikus dokumentumot kezelni tudná.

A 4.paragrafus 3.bekezdését tehát javasoljuk az alábbi mondattal kiegészíteni:

"A minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus iratról a nyilvántartásba vett minősített szolgáltató bizonyító erejű, jogérvényes, papír-alapú másolatot állíthat ki az arra jogosultak kérésére."

Végezetül úgy foglalhatnám össze a Magyar Demokrata Fórum véleményét, hogy messzemenőkig támogatjuk azt a szándékot, a kormánynak pedig vitathatatlanul ez a szándéka, amely a számítástechnikai felzárkóztatást elősegíti. Erre a szándékra utalnak a Széchenyi terv idevonatkozó pályázatai, az Informatikai Kormánybiztosság felállítása és munkájának beindítása, valamint a kormányzati és egyetemi telematikai fejlesztések felgyorsítása. Ebbe a sorba illeszkedik az elektronikus aláírás bevezetését lehetővé tevő törvényjavaslat. Módosító indítványaink ugyanakkor arra irányulnak, hogy az e-szignóra vonatkozó szabályozás ne lehessen eszköze és technikája a - közkeletű nevén - digitális szakadék kialakulásának. A napjainkban egyre fenyegetőbb veszély ugyanis az, hogy a computerizálódó gazdaság és társadalom úgynevezett infó-szegény illetve infó-gazdag rétegekre osztja a egy-egy ország népességét, így Magyarországot is. Ebben a technikailag fejlett, de rossz, igazságtalan világban a magasabb jövedelemmel, vagy képzettséggel, vagy egyszerűen számítógép-hozzáféréssel rendelkezők elzárhatják az info-csapot, még kiszolgáltatottabb helyzetbe kényszerítve ezzel egész lakossági csoportokat, valamilyen okból hátrányos helyzetű rétegeket. Éppen ezért úgy gondoljuk, a digitális kézjegy létrehozása és használata minden állampolgár elemi joga. Az elektronikus aláírás nem válhat egyes kivételezett emberek, vagy monopol-helyzetben lévő vezetők kiváltságává.

Mielőtt befejezném mondandómat, engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést. Számomra a törvény 3.§ (7) bekezdése a legkedvesebb, mely kimondja, hogy "Jogszabály nem teheti elektronikus aláírás felhasználását ügyfél részére kötelezővé".

Köszönöm a figyelmet!


Vissza a főoldalra