Baráti Kör

Kedves Testvéreink és Barátaink az Úr Jézus Krisztusban!

Református Egyház Kálvin János Kiadója, mint a Református Sajtóosztály jogutódja több, mint négy évtizede van jelen egyházunk életében és a magyar Biblia-, és könyvkiadás történetében. Egyházunk könyvkiadói elkötelezettsége viszont évszázadokra tekinthet vissza. Keresztyén hitünk megvallásához hozzátartozik a közösségvállalás mindenek előtt annak "legkönnyebb" formája: az azonosan gondolkodó emberek, az azonos értékeket kereső és valló emberek közösségének ápolása. Ezért gondoltunk arra, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel felajánljuk segítségünket azon érdeklődő testvéreinknek, akik létre akarják hozni és tagjai kívánnak lenni a Kálvin Kiadó Baráti Körének.

Így szólt esztendőkkel ezelőtt a Baráti Kör megalakulásakor első felhívásunk. Ám az indok, amiért Kedves Barátaink segítségével megalakítottuk, és amiért ma is működik, semmit sem változott. Sőt, az előttünk lévő négy évben sem szeretnénk lemondani arról a fontos és szép feladatról, hogy bárki, aki részt kíván venni egyházunk lelki és szellemi értékeinek terjesztésében vagy komoly nehézségekbe ütközik, hogy ezekhez maga is hozzájusson, annak a magunk módján minden segítséget megadjunk. Ma is meggyőződésünk, hogy fáradozásainkat megáldja, és áldássá teszi a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja.

A Kálvin Kiadó Baráti Körének 27. körlevele  

"…segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”

(Róm 8,26)

Kedves Testvéreink és Barátaink
      az Úr Jézus Krisztusban! 

Isten iránti hálaadással készülünk Pünkösd ünnepére. Ugyanakkor valamennyien látjuk – magunkon és másokon, a gyülekezeteken is –, hogy a Karácsony és a Húsvét „árnyékában” egyre fakul ez az Isten által szerzett ünnepünk. Vajon miért? Bizonyára sokféle magyarázat lehet e jelenségre, most csak egyet emeljünk ki. Ehhez az ünnephez az évezredek, évszázadok során nem sok emberi, az ún. népi kegyességből származó „körítés” kapcsolódott. Ebből fakadólag Pünkösdkor vagy elegendő számunkra a „lényeg”, az Isten nekünk adott ajándéka, vagy nem tud megszólítani benne minket semmi az érzelmeinkre ható hagyományokból. 

Emberileg szólok-írok: pedig óriási szükségünk van ennek az ünnepnek a mély átélésére. A fent idézett ige – gondolom – magáért beszél, üzenetének befogadása kibeszélhetetlen örömöt, biztonságot adhat. Milyen felfoghatatlan és mégis életünk szilárd alapját adó Istenünk van, Aki annyira szeret minket, hogy még azt is tudja és elfogadja, hogy annyira gyengék, erőtlenek, kishitűek, olykor hitetlenek vagyunk, hogy azt sem tudjuk mit kérjünk Tőle imádságainkban. Isten akkor is meghallgat, megsegít, felemel, ha csak lélekben leborulunk elé és kérjük a Szentlélek értünk való fohászkodását. Mennyire szükségünk lenne arra, hogy életünk próbatételeiben (és szinte nap se múlik el ezek nélkül) kérjük a Pünkösdkor mindenki számára kitöltetett Szentlelket, hogy legyen szószólónk! 

Korunkban minden az emberi teljesítményről szól és mi magunk is kínozzuk-gyötörjük magunkat, hogy teljesítsünk, még a „hit dolgaiban” is. Pünkösd ünnepe e nyomasztó cselekvés-kényszer alól is fel akar szabadítani, arra tanítván, hogy a leglényegesebb dolgok Isten hatalmában állnak és azt csak elkérni lehet Tőle. Nyugodjék hát meg a lelkünk és boldogan mondjuk nap mint nap imádságainkban: „…maga a Lélek esedezik értünk”! 

Bibliáinkkal, könyveinkkel – amelyeket most is szeretettel ajánlunk – ahhoz az életformához szeretnénk segítséget adni, amelyben Isten az egyetlen tekintély és hatalom, Aki Lelke által vezet minket életünk útján. 

          Így kívánunk áldott pünkösdi ünneplést,  

Budapest, 2004. május                       

          a Kálvin Kiadó munkatársai

           nevében:                                         Tarr Kálmán

                                                                                           igazgató

Budapest, 2004. május