A harmadik korszak
A harmadik korszak a Brit és Külföldi Bibliatársulat kényszerű
távozásával kezdődött, 1948-ban. A gyökeresen megváltozott
politikai helyzetben lehetetlenné vált egy angol missziós társaság
magyarországi működése, így a magyar nyelvű Biblia kiadásának és
terjesztésének jogát és kötelességét átadta a legnagyobb protestáns
egyháznak, a reformátusnak. Egyházunk ökumenikus szellemben élt a
kapott feladattal, és kezdeményezésére 1949-ben létrejött a Magyar
Bibliatanács, hat protestáns egyház és a magyar ortodox egyház részvételével.
(Ma még csak zárójelben lehet megemlíteni, hogy 1942-ben megalakult
a Magyar Biblia Társulat, Kovács J. István kezdeményezésére. Történetének
felkutatása elkezdődött, és reménység szerint néhány év múlva
tisztábban láthatunk e kényszerűen tiszavirágéletű Társulat történetében.)
Az 1949-ben alakult Magyar Bibliatanács foglalkozott egy újabb Károli-revízió
ügyével, majd úgy döntött, hogy a héber és görög eredetiből új
fordítást készít, a Károli Bibliát pedig továbbra is változatlanul
adja ki. Az új fordítású Biblia több mint 20 évi munka után 1975
karácsonyára jelent meg, majd mintegy nyolcévi munkával elkészült
az új fordítású Biblia revíziója is, amely 1990-ben, a Vizsolyi
Biblia 400 éves évfordulójára jelent meg, s a debreceni ökumenikus
ünnepségen került átadásra, 1990. október 31-én.
E harmadik korszakról talán túlzott szerénységgel is szoktunk beszélni,
holott ha nem emberekre nézünk, van miért hálát adnunk Istennek,
aki viszont embereket használt igéje ügyében. Amint a fenti szűkszavú
történeti leírásból látjuk, a megnehezedett külső körülmények
között jött el az ideje annak, hogy a magyar nyelvű Biblia ügyének
az intézményi hátterét az Ige egyházai, a magyar protestáns egyházak
adják. Isten hatalmát és erejét mutató történelmi tény, hogy a mögöttünk
lévő több mint negyven esztendő - amelyből főként veszteségeinket
és mulasztásainkat tartjuk ma számon - egyedülálló "eredményt"
hozott a magyar Biblia történetében: a reformáció egyházai és a
magyar ortodox egyház vállalni tudták és végezték is a Biblia szövegének
gondozását, kiadását és terjesztését.
(Mindannyian tudjuk, hogy a kiadás korlátozva volt és azt is tudjuk,
hogy sok Biblia érkezett hozzánk külföldről, de az adott lehetőségek
között sohasem mondtunk le a bibliakiadás jogáról.) Ugyancsak kutatók
feladata lesz majd a Magyar Bibliatanács működésének feltárása,
az új fordítású Biblia történetének megírása, a ma névtelenségben
"felejtett" fordítók számon tartása.
|